Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/26 oldal   Bejegyzések száma: 250 
Gyulai Pál: Oh mosolyogj rám !
  2015-07-31 07:39:55, péntek
 
  Gyulai Pál:

Oh mosolyogj rám !


Szeretem rózsás arczodat,
Oly csengő, bens hangodat;
Szeretem karcsú termeted,
Liljom rengése jár veled:
De bájaid között legjobban
Mégis mosolyod szeretem.,
Szivemben egy mély érzés dobban.
Oh mosolyogj rám kedvesem !

Vidám vagy bús ez a mosoly,
Örökké szívből szivbe foly;
Örök érzés ajkad, szemed,
Örömbe', búba' csak szeret.
Gazdag kedélyed szivárványa
Ragyogva árad könnyeden,
Engesztelés minden sugara...
Oh mosolyogj rám kedvesem !

Oh e mosolytól messze fut
A terhes gond, s eszembe jut
Az első boldog pillanat,
Emléke most is elragad:
Bokrétám, mit kebledre tűztél
Félénk örömmel édesen,
S hálám csókjáért el nem űztél...
Oh mosolyogj rám kedvesem !

Oh e mosolynak sugarán
Hány szép emlék derül reám:
Nászfátyol, első fejkötő;
Liljom valál, majd rózsatő;
De a boldogság hajnalfénye
Reszket mindkettő kelyhiben.
Betelt szivem minden reménye...
Oh mosolyogj rám kedvesem !

Oh mosolyogj, mint akkoron,
Midőn ringattad karodon
Kicsiny lyányod, kicsiny fiad!
Lásd az idő hogy elhalad. -
De, mosolyod még mind a régi,
Atsúgárzik az éveken,
S rajt' összeolvad földi, égi...
Oh mosolyogj rám kedvesem!

Oh mosolyogj! bú édesül,
Megenyhül seb, kedély derül.
Hány szívet vígasztalt szavad,
Bár a tied bútól szakadt,
Eltitkolád, mosolyogva szóltál;
Emberben nincs ily türelem;
Egy földre tévedt angyal voltál...
Oh mosolyogj rám kedvesem !

Oh e mosoly őrcsillagom,
Áttör minden borúlaton,
Világit, biztat, int, vezet,
Megszenteli küzdelmemet;
Pályám nemtője, dicsőségem,
Szerelmed fénye mindenem.
Nincs drágább, a mit adhatsz nékem...
Oh mosolyogj rám kedvesem !

(1864.)
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Szabó E. Éva: Színes álmok
  2015-07-31 07:38:27, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szabó E. Éva  
Komócsy József: A harangok szava
  2015-07-31 07:30:07, péntek
 
  Komócsy József:

A harangok szava


A tóparton, hol fűzek árnya
Borong a kék tükör felett -
Állok némán s mintha a mélyből
Hallanék csöndes éneket.
A harangok harmóniája
Magasztos dallá összecseng,
A fölmorajló hang lelkemben
Visszhangra kél, imába zeng.
A csöngetyűnek síró hangja,
Mint metsző, édes fájdalom -
Ugy átsivít, úgy átverődik
E magasztos, e szép dalon.
Majd mélabúsan búgva zendül
A nagy harangnak mély szava;
A tó megrendül hallatára,
Remeg a sziklák ércfala.
Ah, mennyi bú! ah, mennyi bánat
Zúg e hangokon szerteszét!
Ah, mennyi vigasz, bátorítás
Hallatja bennök énekét!
E dallamok magasztos szárnyán
Lelkem égig emelkedik,
Míg büszke szívem megalázva
Lehull a föld göröngyeig.

(1836-1894.)
 
 
0 komment , kategória:  Komócsy József (1836-1894)  
Faludy György: CCCXXI. szonett
  2015-07-31 07:29:06, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Faludy György  
Ady Endre: A veszélyek istene
  2015-07-31 07:26:49, péntek
 
  Ady Endre:

A veszélyek istene


Diadalnak diadal-gyászútján
Üdvözöllek, veszélyek Istene
Tarka Isten, kit Düh méhe fogant,
Gőgöknek gőgje, nagy Gőg, az enyém.

Künn csatázván, hajh, nevettelek sokszor,
Nyert csatáinknak bal osztályosát,
Balga kötések balgult frigyesét,
De ma már sejtem isteni erőd.

Ha ki fölkapott vércse - lecsapáskor
S vitt gyöngéd kézzel zúgba kedvesen
Vagy Égre-dobón nyílként hajított,
Te voltál mindig, ős, bennemi Gőg.

Ős, bennem Gőg, pogány őn-szerelmem,
Vércsíkos fényű, intő rendelés,
Ki kergés helyett hős célba tekint,
Ki nem magáért gőgöli magát.

Ki nem magáért szereti magát
Vagy ha magáért, méltán és nagyon
Vagy bármiképpen, mindig görcsösen
Avagy bárkit is, de mindig szeret.

Kinek parancsúl így parancsolódott,
De kinek nincsen más Istene, nincs,
S más hajtója telt, nagy sorsa felé,
Mint hős, kijátszott énje, Gőg-ura.

Tetszett sorsomnak amarra fordulni,
Honnan jól látszik minden, ami van,
Minden, ami volt s minden, ami vár
S künnről megjöttek a belső csaták.

Óh, belső csaták diadal-gyászútja,
Óh, nagy győzés a legbőszebb felen,
Óh, rendelés, te, legforróbb Titok,
Gőgöknek gőgje, nagy Gőg: az enyém.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Jékely Zoltán: Jairus leánya
  2015-07-31 07:25:50, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Barna Kata: Belül
  2015-07-31 07:25:12, péntek
 
  Barna Kata:

Belül


Test, világ, Isten és rajtad kívül,
keresem magam, hol nincs már a belül.
Nincs anyag, mi körbefog, nincs a "Vagyok",
így a semmi, amiben élek, majd meg is halok.

Test, világ, Isten s rajtad belül:
Szükséged vagyok!
Bővelkedő tekintetembe olvadó sóhajod.
Lélekzetnyi hang, követelő sikolyok.

Elhaló hám, testet öltött akarat,
porba hulló kielégült vágy, alant.
Lélegzet, milliárdnyi elhaló sejt,
test, mi hűtlenül elfelejt.

De vagyok minden, mit tekintetedben látok,
szemfényvesztő, szenvedélyes átok,
vágyaidnak elhamvadt csillaga,
de lehetek két szemednek szentjánosbogara.

Vagyok minden, mit beléd képzelek,
benned a jó s a rossz is belőlem ered.
Kincseim az anyag lelkébe rejtem,
mindenek legmélyén rám találjon szívem.

Vagyok visszatérő állapot, kibocsátott lehelet,
útjára engedett, célok közt bolyongó villanásnyi élet,
szellem, kinek útja soha nem ér véget,
lélek, ki csak veled ölelkezve élhet.
 
 
0 komment , kategória:  Barna Katalin  
Nagy Noémi: kettesben
  2015-07-31 07:23:29, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Nagy Noémi  
Galyasi Miklós: Végrendelet
  2015-07-30 18:57:56, csütörtök
 
  Gallyasi Miklós:

Végrendelet

Levél feleségemhez. Dnyepropetrovszk 1941.

Tudod párom, az ember halandó
S az orosz síkon rettentő a tél.
Porszem vagyunk az idő kezében
S ilyenkor jobb, ha senki sem henyél.

Megírom hát egy-két nehéz sorban
Mit egyről-másról el kell mondanom,
Rólunk, másokról, pár gondolatban -
Rövid lesz ez is, mint minden dalom.

Születtem a jóra, jószándékból
A magyar föld bélyeges fiának.
Sokat mertem és nagyot akartam
Lengő nyelve a mérleg karjának.

Jó volt, vagy rossz, erről ne essék szó,
Nem magamnak, mindig másnak éltem,
Mert volt miből, azért adtam soknak,
S mert nem kellett, hát keveset kértem.

Adósod, Párom Neked maradtam.
Meg édesanyámnak, senki másnak.
S azt a keveset, mit Tőletek kértem,
Kifizettem másért, áldomásnak.

Ami jó szót kaptam, Te add vissza,
S amit még várnék, Rád hagyom,
A hit, amellyel az Emberben hittem,
Nekem már nem kell, mind Neked adom.

Az ifjaknak, akik most indulnak
Arrafelé, amiről én szóltam
Mondd, hogy a toll az igazi mester,
Amelynek én szerelmese voltam.

Mondd, hogy a legszebb nyelve a világnak
S legkülönb népe a magyar,
Bitang, aki nem dolgozik érte,
Vagy munkájáért jutalmat akar.

A holnappal sohasem törődtem,
Jel, vagy emlékezés nem kell nekem.
Szobrom lesz a Te karosszék lelked,
Melyben a lelkem puhán megpihen.

Ne sírj soha. Érted is zokogtak
Az igazakért ejtett könnyeim,
S ha szomorú vagy édes Párom,
Simogasd meg néha könyveim.

Ha hiányzom olykor jóbarátok közt,
Néha-néha essék szó rólam,
Csókold meg az Édesanyámat
S érezd meg, hogy a fia voltam.

Két sírt hagytam hazai rögben:
Apámét, húgomét, - Rád hagyom,
Mikor a nap búcsúzkodni készül
Állj meg ott egy csöndes alkonyon.

Testálni valóm más egyéb nincsen,
Neked hagyom a Tiszán a nyarat,
A napot, a lágyrajzú felhőket,
Minden virágot és minden madarat.

Tudod Párom, az ember halandó
S az orosz síkon rettentő a tél,
Ha vakot vetne a sorsom kockája
Helyettem szóljon ím ez a levél.


 
 
0 komment , kategória:  Galyasi Miklós  
Reményik Sándor: Ma neked, holnap nekem
  2015-07-30 04:18:14, csütörtök
 
  Reményik Sándor:

Ma neked, holnap nekem


Pók szőtte szürke szálait az erdőn,
Fonalait kelő nap aranyozta.
Kisebb körök, nagyobb körök,
Csodálatos körök . . .
Körök közepén ült a pók maga.
Mestere volt, királya volt,
Istene volt a maga világának.
S oly lenge-könnyű volt mégis a vára,
Hozzá képest a tölgylevél hullása:
Mintha tömör bronzlapok hullanának.

És jöttem én:
Az ürbe lökött kóbor üstökös
Az őszi erdőn által.
Szegény mester, szegény kicsi király,
Ma találkozott velem: a halállal.
Nem is rohanva, csak csendesen jöttem,
Ősz és nyugalom sugárzott mögöttem.
Ámde színektől mámoros szemem
Az egész fényes erdőre tapadt.
Széttéptem a lenge kis palotát
Egy pillanat alatt.

Én nem éreztem mást, mint arcomon
Leheletkönnyű kellemetlenséget.
A mikrokozmosz
Talán egy naprendszerrel lett szegényebb
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
     1/26 oldal   Bejegyzések száma: 250 
2015.06 2015. Július 2015.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 250 db bejegyzés
e év: 2649 db bejegyzés
Összes: 29716 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4935
  • e Hét: 19963
  • e Hónap: 71769
  • e Év: 1845468
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.