Regisztráció  Belépés
naplopoleon.blog.xfree.hu
Kinek megadatott egy kis darab kenyér, s otthon, hova este nyugodtan hazatér, s nem kell mást szolgálni, s úrnak se kell lenni: oly boldogság ez, mely minden... Fontos Manó
1915.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Kati a megesett (h)ős II.
  2015-07-30 18:24:28, csütörtök
 
  A történet üknagyanyámmal, Kati mamával esett meg, megesett, ahogy akkoriban mondták. Katalin 1844 novemberében született Albert ás Borbála gyermekeként. Abban az időben a lányokat 18-20 évesen már férjhez adták általában, de Katika még 22 évesen is hajadon volt, illetve hajadon már nem, hiszen gyermeket hordott a szíve alatt. Nem volt ez már ritka esemény akkor sem, de Albertet, a jómódú parasztgazdát ez nem vigasztalta, gyorsan ki is tagadta a lányát. Meg kell hagyni Katikának volt történelmi érzéke, ő a kisfiát szülte meg 1867 februárjában, az ország nagyjai pedig a kiegyezést. Hogy búsult-e Kata a történteken, nem tudhatjuk, bár egy Bútelek elnevezésű pusztán lakott, ami történetesen az egri káptalan birtoka volt. Ha búsult is, azt nem sokáig tehette, mert 1868 november 11-én férjhez ment. Egyébként ezen a napon lépett frigyre Bertalan nevű testvére is. Na igen, a család ezen ága nem szokványos neveket adott a fiúknak. Bertalannak például lesz majd egy Béla fia. De vissza Katalinhoz a megesett hőshöz. Katalinnak csodaszépnek kellett lennie, ha az örökségből kitagadva, másfél éves kisgyermekkel a karján valaki elkívánta venni. Esetleg krónikus nőhiány lépett fel a környéken. Vagy egy második Szent József mentette meg őt. Mert a férjét Józsefnek hívták, egész véletlenül a kisfiú is ezt a nevet kapta. József az illegális gyermek, így szerepel az anyakönyvi bejegyzésben. De meglepő furcsaságokat találunk a házassági anyakönyv bejegyzéseiben is. Nem Katalint írnak, hanem Annát, a kor nem 24 év, hanem 26, így két évvel öregebb lett a férjénél. Az apja nevét ugyan helyesen írták, de az anya neve Cs. Rozália lett. Az, hogy megesett, az viszont ott díszelgett. Részeg volt a pap? Esetleg szándékosan zavarták össze? Titok marad.
Katalin és József házassága termékeny volt, nyolc gyermekük született, köztük egy ikerpár is, igaz, csak hárman élték meg a felnőttkort, a többieket elvitte valamilyen betegség, járvány. 54 évig éltek együtt férjével, amikor József meghalt 82 évesen. Kati mama hat évvel később követte 1928-ban 84 évesen. A halotti anyakönyvben helyesen szerepelt a neve, a kora, még az anyja neve is (Árvai Borbála), egyedül az apja lett Albertből Bertalan.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kati a megesett (h)ős - tudományos bevezető
  2015-07-29 07:44:22, szerda
 
  A régi világban az emberek sokkal erkölcsösebbek, mélyen vallásosak voltak. A férfiakról ez mindenképp elmondható volt, a nőkről már kevésbé, hiszen nem kevés nőnek született gyermeke azelőtt, hogy férjhez ment volna. Őket hívták "megesett" nőknek. A fiatal legényekkel ilyesmi nem történ, ez is bionyitja, hogy a férfiak erkölcsösek, míg a nők....A legfontosabb bizonyítékot napjainkban találta meg egy izraelli régészcsapat Irak területen. Az összetöpörödött és megbarnult almacsutkán azonosították az ujjlenyomatokat az amerikai ujjlenyomat adatbázis alapján. Ezt az adatbázist a tudományos fejlődés érdekében hívta életre a világ leghaladóbb szellemű kormányzata., mindenki előtt világos, hogy a Fehér ház erkölcsössége miatt kapta eme megtisztelő elnevezést. Visszatérve a szenzációs csutka-leletre, ugyan két személy ujjlenyomatát találták meg, de csak egy nőtől származó harapásnyomokat találtak. A fognyomokat a Fogtündér labor szakemberi vizsgálták. Magyar vonatkozása is van a hírnek, mert a fogmintát egy amerikás magyar, Toth Fery azonosította be.  
 
1 komment , kategória:  Általános  
2 és fél boldog ember
  2015-07-25 18:45:46, szombat
 
  Még mindig bárhol jó, csak ne panelban ebben a hőségben. A Tudásközpont (könyvtár) több mint három hétre bezár, ezért már egy hete eldöntöttem, hogy ma tiszteletemet teszem az intézményben, ami az egészségemnek is jót tesz. A trópusi panelből a mérsékelt égövi könyvtárba menni, már a gondolat is felüdítő volt. Az odaút már kevésbé. A könyvtárban nem 5-10 ember lézengett, mint általában, hanem legalább húsz. Tuti, hogy a fele panellakó. A könyvespolcok mellett haladva, észreveszek egy figurát, aki két könyvespolc közötti közlekedő térben önfeledten olvas, törökülésben a padlón. Mellette a földön a még üres könyves kosár, ami egy kék bevásárlókosár. Van ilyen, belefeledkezett az olvasás örömébe. Egy kicsivel később megint összefutottunk a W előtt állapodott meg, most állt. Lemelt egy könyvet a polcról. Fellapozza, olvas, hangosan kuncog. Valahogy ismerős a jelenet, még egy kicsit hasonlít is rám. Wodehouse-t olvas. Csak jó ember lehet, igaz egyesek biztos azt mondanák, hogy fent kissé gyenge. Harmadszor is összefutunk, most a D betűnél. Dosztojevszkij olvasásán gondolkodom már jó ideje, de mindig visszariadok - nem vagyok elég boldog, hogy őt olvassam. A játékost már olvastam tőle, rövid és kevésbé nyomasztó. Megint egy későbbi boldogabb jövőre halasztom az író műveinek olvasását. Egyébként is indulnék már haza, bár még csak négy óra, és kinn még meleg van, viszont már éhes vagyok. Ugyan azt olvastam az Élet és tudományban, hogy állatkísérletek is bizonyítják azt a régi megfigyelést, hogy a mérsékelt éhezés meghosszabbítja az élettartamot. Azonban hazáig még negyven perc gyaloglás vár rám a melegben, és az út végére már nem mérsékelten leszek éhes, hanem élettartam rövidítő mértékben.
Gyaloglás közben egy kerékpárját az úttest szélén toló fickóra leszek figyelmes. Miért tolja? Ha már tolja, akkor miért nem a járdán. Nekem, aki szinte mindig szabályosan közlekedem, bántotta a szemem. A barna bőrű (nagyon barna) fiatalember most meg is áll. Mit csinál? Füst helyett szappanbuborékokat kezd fújni. Megfelelő számú buborék útjára bocsátása után tovább tolja a kerékpárját az út szélén. Nézném még, de a gyomrom már tiltakozik az élettartamom tudományos meghosszabbításának kísérlete miatt. Útközben meg is tervezem a fejedelmi ebéd-vacsorát. Kenyér, anyukám főzte szilvalekvárral, tejjel leöblítve.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mindenütt jó, de legjobb
  2015-07-23 15:59:30, csütörtök
 
  panelen kívül. 32 fog, ja nem fok. Már a semmittevés is fárasztó, csak ülök és mesélek, de főleg izzadok, azt viszont ipari méretekben. A napközbeni zuhany se sokat segít. Jó az, amíg a zuhany alatt vagy. Egy ismerősöm (nem merem leírni, hogy ki, mert még "uracskája" lovakkal tépet szét, vagy nem is tudom, hogy mely kivégzési mód dívott a hunoknál), na a Bozsi azt kérdi, hogy bírom félmeztelenül a lakásban. Kérem szépen, nadrág kell, mert mindenhez odaragadnék. Így reggelente boldogan megyek el otthonról, bár reggel hét után is meleg van már. Mindenesetre azt az érzetet nyújtja, hogy munkába megyek. Azt kell, hogy mondjam a munkanap legjobb része a munkába menet és munkából jövet szakasza. A köztes részről ne is beszéljünk. Viszont fejlemény van! Szürke kis életembe napfény csillant. Jó, csak a Hubble úrtávcsövön keresztül nézve, de akkor is. Tortácska már a múlté. Be kellett látnom, hogy jobbat érdemlek. A hájas süteményért egyébként is öcsém van annyira oda. Sütemény nem kell hát, helyette savanyú cukorkára vágyom. Cukorka cirka 150 centis, olyan 25 év körüli lehet. Mission: Impossible. Viszont egyre viccesebbek a reggelek. Kedden kilépve a lépcsőház ajtaján pár lépés után észreveszem (komoly teljesítmény, mert általában kikapcs üzemmódban közlekedem) Megszakítjuk híreinket: esik az ESŐ!!!!!!! HURRÁ!! No, visszatérve Cukorkához. Ballagok merengve az ősökön, amikor észreveszem, hogy egy fehér fenék járja előttem táncát. Nem, nem pucér, vékony anyagú fehér nadrág halad előttem, benne Cukorkával. Kövessük! Mást nem is tehetek, arra megy, amerre én. Szabályosan átkelünk a hatoson (állatbarát ő is, zebrára nem tapos), várnunk kell, hogy elmenjen a forgalom. Szorosan tapadok a fehérség hátsó részére, már tekintetileg. Életem rá bízom, akkor indulok, amikor a fehér nadrág. Követem a túloldalon is. Tehetek én arról, hogy arra visz az utam? Arra gondosan ügyelek, hogy ne előzzem meg, még elvinné a huzat, egyébként is amilyen kicsike, annyira szaporán szedi a lábait. Na tessék, most lefordult. Tehát az ősök...
Szerda reggel. Pár méter és fehér popó megint előttem van. Honnan érkezik Cukorka? A menetrend ugyanaz. Igyekszem tekintettem más testrészére is fókuszálni. Aprócska, de teljesen rendben van, még az arca is szép. már amennyit ugye láthatok hátulról belőle. Semmi glanc, csuklóján egy ezüst csuklólánc. Körmei emberiek. Máris tetszik. Jobb kezében egy fekete lakkozott táska, méretéhez képest nagy,talán laptopot visz benne. Bal kezében egy szatyor, megtömve, felül valami fehér ruhadarab. hmmm... További megfigyelésre nincs lehetőség, mert újból lefordul, ugyanott. Tehát az ősök...
Ma reggel kényelmesen keltem, öt perccel később indultam el. Na, ma nem lesz Cukorka. Úgyis le kell vinnem a szemetet. Lépcsőház ajtaján ki, ellenkező irányba a szemetes konténer felé. Jobbra nézek. Cukorka lép ki a szomszéd épületből. Ja, hogy mi szomszédok vagyunk? Leesik, hogy láttam én őt már korábban is. Na, gyorsan megszabadulok a szeméttől, és besorolok mögé. Ma is a fehér nadrágjában riszál, csak a felső más minden nap. Gondolom észrevette már, hogy mögötte vonulok napok óta, de nem hatja meg különösebben. A szatyorban most is ott az a fehér valami. Tehát az ősök... Fenébe az ősökkel. Terv kell. Meg is van. Holnap ugyan zárva a levéltár, de a másik bolt pont arra van, amerre Cukorka megy. Mehetek én reggel is boltba.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Én és a karórám II
  2015-07-20 13:35:16, hétfő
 
  2. menet
Az óra beállítása már becsületbeli ügy lett. Délután kezemben az órával és az alig használható útmutatóval elterültem az ágyon, azzal az eltökélt szándékkal, hogy lezárom az ügyet. Inkább eltököltség. Azért étem el eredményt is. Az órának van numerikus számlálója és hagyományos óramutatója is. A numerikus kijelzőn sikerült beállítanom a pontos időt. Reményeim szerint kikapcsoltam az ébresztő funkciót is. Ezzel a boldog tudattal meg is feledkeztem a nap hátralévő részében az órámról. Ő viszont hűséges társam, és pontban éjfélkor el kezdett vijjogni. Anyád! Akarom mondani Anyukád. Dühös elszántsággal vetem kezembe újra az órát és a használati útmutatót. Tiz perc múlva az óra ébresztet megint, elaludtam kezemben a Drágával. Jól van, megvolt a második menet, most már aludhatunk.

3. menet
Beállítottam Drágaszágomat..Teljes diadal. Egységben a nemzet. Kétharmad szavazott ránk. Ebből termnészetesen semmi sem igaz. A fél igazság pedig ugyanúgy hazugság. Most már az óramutatók is a pontos időt mutatják. Igen, ha egy időzónával eggyel keletre tartózkodunk. Rájöttem ugyanis, hogy lehet az óramutatókat mozgatni, azonban csak előre lehet. az órám eleve sietett hét percet. Arra azonban már lusta voltam, hogy 12 órát tekerjek át, így most egy órával előrébb jár, de sebaj. "Csináljik meg!". Megcsináltam. Ja, a tervet is túl teljesítettem, mert az óra most már minden órában csippant egy éleset a frászt hozva rám. Viszont az ébresztő funkció kérdését, na azt valóban megoldottam. Lefekvés előtt a Drágaszágot átviszem a másik szobába, a biztonság kedvéért még be is takarom egy párnával, érezze a törődést. Csak néha feledkezem meg róla, Ő viszont nem, ilyenkor pontban éjfélkor ébredek.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Én és a karórám
  2015-07-19 14:22:07, vasárnap
 
  1. menet
Az egyik délután úgy gondoltam, hogy beállítom az órámon a pontos időt. Intelligens lény vagyok, így egy idő után rájöttem, hogy a gombok céltalan nyomogatásával nem érek célt. Illetve fényes logikával rájöttem, hogy a négy(!) gomb egyike világításra szolgál. Nem volt mit tenni, megkerestem a használati útmutatót. Parányi kis füzetecske, mikró méretű betűkkel, az egész elfér a tenyeremben. Ez jó, mert ugyan mikroszkóppal kell olvasni, de legalább nem sokat. Gyorsan beállítom - gondoltam én. Egy idő után feladtam. Majd holnap, tapasztalattal telve megoldom a problémát. Éjjel tizenegy magasságában langyos tejecske nélkül is elaludtam. Hirtelen felriadtam. Mi a..:? Az éles hang a mobilom felől érkezett. Kellett pár másodperc míg felfogtam, hogy nem a mobil az, hanem a mellette pihenő karórám. Pihenő? Visított az az átok. Kétségbeesetten vetem rá magam, nyomkodom azokat a fránya gombokat, Szerencsére elhallgat. A szomszéd is örülhetett a pontban éjfélkor megszólaló ébresztésnek. Na, csak tudok, ébresztés már van az órán. A baj csak az, hogy nem tudom, hogy is csináltam, és főleg, hogy tudnám kikapcsolni. Az órát és fejem letéve egyből elaludtam. Visításra ébredek. Az órám magányosnak érezte magát, és ennek hangot is adott. Már rutinosan kapcsolom ki az ébresztést. Rendben, ennek fele sem tréfa. Elbotorkálok a trónterembe. Kezemben az óra és az útmutató. Ülök a klotyón éjfél után 10 perccel. Kómásan és az álmosságtól félvakon próbálok rájönni, hogy kell kikapcsolni az ébresztést. Nem jöttem rá. Feladtam, és lefeküdtem. Reggel ébredtem. Hurrá!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Én és a kisöcsém
  2015-07-18 14:17:48, szombat
 
  Helyett, én és a karórám, mert van ugyan öcsém, de nem kicsi, sőt terjedelmesnek mondható, azonban tőlem nagy távolságra rója pályáját, a karórám viszont nagyon is testközelben van. Rövidre sikeredett vasutas pályafutásom idején vettem ezt az órát, mert egy vasutas tudja a pontos időt. A digitális kütyüt az akkor még létező női szakasz állította be. Hasonlóan a fényképezőgéphez. Nem mondhatnám, hogy nagy affinitásom van a műszaki dolgokhoz, ő pedig nagy lelkesedéssel vette górcső alá a ketyeréket. A műszaki egységem azonban megvált tőlem, én pedig a MÁV-tól, így a karórám éveken át porosodott a polcon. Minden évben félévig mutatta a pontos időt. Egy idő után már a nyári időszámítás idején sem, mert az évek során hét perc sietést is összehozott még pluszba. Erre akkor jöttem rá, amikor szükségem lett az órámra, mert a levéltárba nem akartam mobilt vinni, de az időt csak jó volt tudni. Újra felcsatoltam hát a karórám. Népszerűségem az egekbe szökött az utcán, a pontos időt rendszeresen tőlem kérdik az utcán. Én ránézek az órámra, fejben kivonok 7 percet, majd előzékenyen közlöm a pontos időt. Nem mindig a pontosat, mert hetet nem könnyű gyorsan kivonni egy adott számból - én vagyok, aki matekból szóbelizett is. Ez az állapot egy idő után viszont már bosszantott, ezért kísérletet tettem az órám beállítására. Akkor még nem tudtam, hogy milyen harc veszi kezdetét.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mi lehet a hiba?
  2015-07-15 10:11:02, szerda
 
  Mondanám, hogy normalizálódik a helyzet számítógép fronton, de ez közel sincs így. Hétvégén elszállt a gép tápegysége, én ezt gondoltam. Hétfőn bolt, mondom a problémám. Kicserélik egy másikra, jelzem nekik, hogy csak én gondolom, hogy a két hónapja vásárolt tápegység a ludas. Nézzék meg, hogy jól gondolom-e. Nincs bent a szervizes kolléga, egyszerűbb, ha kicserélik. Ekkor már biztos voltam benne, hogy a tápegység döglött be. Nem mondom, hogy rájöttem, játszom a tökéletesen tájékozatlant, ami nem is nehéz.
Otthon nekilátok az új táp beszerelésének. Az előzött már cseréltem, így magabiztos vagyok - túlzottan is. Az egyik csatlakozót mindenáron rossz helyre akarom dugni, persze ezt akkor még nem tudom. Ott van mellette a jó csatlakozó, de oda én nem akarom dugni, túl könnyen belemegy. Én pedig oda akarom dugni, ahova nem lehet, de sok férfi van ezzel így. A gép természetesen nem indul el. Belátom hibám, és megváltoztatom dugási irányvonalamat, ebből is látszik, hogy milyen rugalmas vagyok, a gép azonban így sem indul. Új ideám támad, talán a hosszabbító a rossz. Keresek egy másikat, de az meg nem elég hosszú. Eh, rövid szerszámmal rossz helyre dugni, csoda-e, hogy nem vezet eredményre. Feltalálom magam, nekilátok kihámozni a számítógép tápkábelét az asztal alól. Siker, kezemben tartom a "madzagot", csak az a baj, hogy mindkét végét! Önkritikusan elismerem a hibám, nem elég a konnektorba dugni a kábelt, azt előtte a számítógéphez is csatlakoztatni kell!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
48 óra borzalom
  2015-07-13 16:14:12, hétfő
 
  Iszonyat, szörnyűség, elképzelhetetlen. Most azt gondolhatják néhányan, már aki még idetéved, hogy túlzok. Jól sejtik, nem 48 óra borzalom, iszonyat, szörnyűség. Ja, és elképzelhetetlen. "Csak" 47 óra, pontosan enniy ideje nem jutottam internethez, sőt 47 órája nem tudtam számítógép közelébe jutni. Illetve tudtam, csak az a vén csotrogány bemondta az unalmast. Egy mai, civilizált ember el sem tudja képzelni, hogy milyen lehet az élet számítógép nélkül. Én mondom, leírhatatlan, azért megpróbálom leírni.
Szombat délután a masinám csendben, de annál határozottabban elsötétedett. És semmiféle kedves, és kevésbé kedves noszagatás hatására nem kívánt munkába állni. A 2 hónapja vásárolt tápegységre gyanakodtam, de hétfőig nem bizonyosodhattam meg igazamról. De mi lesz velem addig? Milyen lehet az élet számítógép nélkül? Iszonyat, szörnyűség, elképzelhetetlen. Elöször is rengeteg szabadidőm lett. Hogy honnan? Az éjszakák alatt rendesen kialudtam magam, sőt még nappal is bóbiskoltam, olyan öregurasan. Annyit olvastam, hogy az már nekem is sok(k)volt. Viszont most már tudom, hogy mi az a "bukj el szoknya", de erről majd máskor. Unalmamban takarításra vetemedtem. Ragyog a gáztűzhely, a fürdőkád (költői túlzásokba csak ritkán esem). Sőt még shoppingolni is elmentem, csupán szórakozásból. Csak úgy úri passzióból vettem is liter tejet és kenőmájast. Fokoztam, képes voltam vasárnap reggel kimenni a vásárba is. A hivatalos indoklás az volt, hogy veszek egy használt tápot. Azonban már az épület sem volt meg, nem hogy az árus. Sok változás történt a vásártéren,amióta én kinéztem oda. Persze volt egy hátsó szándékom is, hátha összefutok Tortácskával. Ez persze csoda lett volna, mert ő valószínűleg akkor fordult át (ámában) a másik oldalára. Kora reggel, 8:30 volt. A vásárt korábban sem szerettem, most már egyenesen utálom, ugynis egyre nagyobb számban vannak jelen, a régi időkben barna vagy új magyaroknak nevezett egyedek. Ráadásul zömében a legrosszabb fajtából. Nem feltétlenül a testüket sűrűn borító börtön tetkók miatt, úgy egyébként. Tortácskával nem találkoztam. Egy ismerősöm azt mondta, hogy úgyis elfordítanák arcunkat, ha talákoznánk.Én ugyan nem, vágyom a látására. Ő pedig nem venné a fáradtságot, holmi felesleges fejmozdulatokra, egynesen átnézne rajtam.
Nagy kínkeservesen eltelt a hétvége, ennyi haszontalan dologgal elütni az időt. Meg is fogadtam, ha újra üzemmel a gépem, el se szakadok mellőle. Így is lett, csak nem egészen úgy ahogy én terveztem. Örülök, hogy ezt a pár sorocskát le tudtam írni, ugyanis a masinám egy cseppet megsínylette a hétvégi kalandot, de erről is majd később, ha sikerül nekem, a műszaki zseninek normális működésre bírni a gépet. Haladok egyébként, sikeresen nyugtázom a folyamatosan érkező hibaüzeneteket...
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A pakk
  2015-07-09 15:45:14, csütörtök
 
  Nyilas Misi pakkot kapott! Nyilas Misi pakkot kapott! Nem akarom magam Misihez hasonlítani, hiszen ő nagyon okos, és apukája is volt. Én meg ugyi kevésbé vagyok okos, és apukám sincs. Pontosítok, már nincs, mert dédnagyapám volt az, aki elmondhatta, hogy neki nincs apukája. Tehát Nini, azaz én (öcsém nevezett így, mert nem tudta kimondani a nevem) ma pakkot kapott. Nyáron nem szoktam csomagot kapni. Télen az ünnepek előtt kapok édesanyámtól egy nagy koleszterinbombát. Ez a csomag azonban most más volt. Lássuk hát mit is tartalmaz a pakk.
A csomag felnyitása után, ami több percet vett igénybe, ért az első meglepetés. Anyukám gondoskodott a kultúráról is - Bors. Végül is, legyek tájékozott a celebek világában is. A krumplihéjnak tökéletes lesz. A csomag főszereplője azonban egy alig használt cipő. Nincs bajom a turkált ruhaneművel, de használt cipőt sohasem vennék. Meg kell hagyni édesanyám gondoskodott a fertőtlenítésről, a cipőt ki kellett vinnem a szobából, pedig az én szaglásom egy kagylóéval ér fel. A cipő Puma márka, vagy hamisítvány, lényegtelen, ugyanis két számmal nagyobb, a nagylábujjam és a cipő orra között még van 2-3 centi. Nem baj fiam, majd kitömöd vattával. Hogyne. Az igazság az, hogy a cipőt eredetileg öcsémnek szánta édesanyám, de neki kicsi volt a cipő, sebaj, jó lesz nekem. Minden hozzám kerül, ami másnak nem jó, vagy nem "jó". Én pedig hálásan megköszönöm. Így van például egy szőrme (szintén turkált) télikabátom is, amit ugyan nem tudok begombolni sem, mert annyira kicsi rám, de unokaöcsémnek nem tetszett, de nekem biztos jó lesz. A csomagban volt még egy fehér, 100%-ban műszálas rövid ujjú póló (turkált). Édesanyámnak említettem, hogy szeretnék venni ujjatlan pólót, hogy tudjon szellőzni az armhöhlém. Anyuka rögtön közli, majd ő vesz a vásárban. Most mondjam azt, hogy ne? A csomagban meg is érkezett két atléta, amik M-es méretűek, s bár nem vagyok egy kigyúrt állat, de a mellkasomra nem lehet panasz, így szűkek. Ez a divat, mondja anyuka, mindenki abban jár. Ja, a cigányok. Akkor majd otthon hordod. Otthon nem hordok semmit, senki nem hordana semmit, ha 32 fok lenne a lakásában. Sebaj, az ajándék csikóhalnak ne nézzük a fogát. Ujjatlan pólót meg majd veszek én, ami nem elegáns, de praktikus lesz bevásárlókörutakra és kirándulni.
Úgy hiszem a csomag ezen részével csak az a bajom, hogy nem lehet megenni. A pakk másik felét viszont annál inkább. Anyuka főzte szilvalekvár, nyami nyami. A félkilónyi dióbél egy vagyon. A saját sütésű pogácsa-pampuska (nem tudom minek is nevezhetem) pedig jó lesz vastartaléknak.
A doboz jó lesz emlékeim kacatjainak. A ragasztószalagot nem tudom újra felhasználni, de a spárga jó lesz kötözni a bolondokat.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2015.06 2015. Július 2015.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 326 db bejegyzés
Összes: 719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 23
  • e Hét: 1032
  • e Hónap: 3293
  • e Év: 36000
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.