Regisztráció  Belépés
naplopoleon.blog.xfree.hu
Kinek megadatott egy kis darab kenyér, s otthon, hova este nyugodtan hazatér, s nem kell mást szolgálni, s úrnak se kell lenni: oly boldogság ez, mely minden... Fontos Manó
1915.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Átok
  2015-08-30 20:14:21, vasárnap
 
  Besötétedett. Most nézz ki az égre! A Hold megint akkora narancs, egyébként csodaszép, de hozza rá duplán a havibajt a narancsosokra.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
A türelem ősöket teremt....
  2015-08-28 18:11:38, péntek
 
  ... vagy nem. Azt gondolhatjuk, hogy egy levéltárban semmi érdekes nem történik. Néha egy-egy felcukkolt kutató megverné a levéltárost. Esetleg a gondosan sorrendbe rakott iratköteg enged a gravitáció csábításának, és esik darabjaira a padlón, na jó, a kutató hathatós támogatásával. Valószínűleg rendszeresíteni kell majd a kutatótermekbe defibrillatort az ilyen esetek sűrűsödése miatt, a levéltáros újra élesztésére. Különösen, ha a kutató ezen műveletet pár percen belül megismétli. Talán csak portalanítani akarta az iratokat, ezért ne ítéljük el.
A levéltáros legfőbb ismérve a türelem. Harcművészetekben való jártasság kizáró ok. Miért? Lássuk! Érkezik az új ügyfél, kutató, nevezzük Jánoskának. Susogó, sötétkék tréningruhában libben be. Kis kopasz, szemüveges. Roppant udvarias, a légynek nem ártó viselkedéssel. 60-65 éves gyermekded egyed. Szülei korábbi házasságait szeretné kideríteni az esetleges féltestvérek felkutatása reményében. Az biztos, hogy szint hozott a levéltár életébe. A levéltáros hölgyébe is, a legnagyobb bánatára. Sőt még én is a hatása alá kerülök, rá figyelek. Jánoska nagy lelkesedéssel mesél a család múltjáról. Persze a levéltáros hölgyet ez nem érdekli, de nem mondhatja, de arra többször is felhívja Jánoska figyelmét, hogy ő nem azért van itt, hogy kinyomozza Jánoska családjának a múltját, ez Jánoska feladata lesz. Jánoska ezt úgy tűnik felfogta. Alapos oktatásban részesül a mikrofilmolvasó használatából. A ketyerével nincs is gondja, annál inkább a mikrofilmmel. Nem érti, hogy miért nincs előtte a keresendő adat. A levéltáros többször odamegy hozzá, hogy újból és újból elmagyarázza, hogy a kutatás időigényes, türelmesen kell keresgélni. Jánoska felfogja, meredten nézi a mikrofilmet. Talál valamit, lelkesen felpattan a helyéről, megindul a levéltáros hölgy felé, már messziről fennhangon mondja:
- Megtaláltam, megtaláltam.
A levéltáros taktikát váltott. Biztatja, hogy így tovább, de rá se néz, hanem végzi a dolgát. Jancsi újra leül, de 20 perc után befejezi a kutatást. Valóban talált valamit, de nem stimmel minden adat, és ezt nem képes feldolgozni. Távozik, és unalmas, de megnyugtató csönd ül a teremre.
Másnap Jánosunk újra jön. Most eredeti iratokat fog kutatni, nem mikrofilmet. Konkrét dátuma van. Ó jaj, az adott dátumnál nincs számára fontos bejegyzés. Ez hogy lehet, lobogtatja az elhozott anyakönyvet. A levéltáros próbálja elmagyarázni. Át kell nézni akkor az egész évet, vagy legalább a hónapot. János erre nem hajlandó. Távozik, remélem most már végleg. A csönd nem tart sokáig. A kutatóterem pár perc elteltével átalakul valamiféle német klubbá. Három különböző korú úriember érkezik, németek. Valószínűleg kitelepített svábok leszármazottai, egyikőjük beszéli a magyart. Értem én, hogy kommunikálniuk kell egymás között, de ezt tehetnék halkan is. A fejem már zsong a németül elhangzó évszámoktól, és német nevektől, amiket németül betűznek természetesen. Ingyen németóra. Megérkezik az erősítés. Egy idős házaspár totyog be. A levéltáros magyarul magyaráz, a férj értően bólogat:
- Ja, ja.
Magyarul válaszol, de a szipirtyó feleségével németül beszélgetnek. Azért kiderül, hogy a nő is töri a magyart, mert a mosdót keresi egy idő után.
A Király utcát újra ellepték az olaszok. Nem Dante nyelvét használják. Őket viszont szívesen hallgatnám, de álljak be közéjük? Pécs sem tökéletes, de nem bántam meg, hogy egykor idesodort a szerelem. A szerelem elszállt, én itt maradtam, tavaly vitorlát bontottam ugyan, de a Sütemény-szigeteken nem köthettem ki.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Véres vasárnapi csap-csata
  2015-08-25 17:16:08, kedd
 
  Súlyos vérveszteséggel, maradandó testi és lelki károsodással végződő eseményeken vagyok túl. Még vasárnap délután történt, de a sokk hatása alól csak ma tértem magamhoz, illetve a sérülések, amiket elszenvedtem, csak most tették lehetővé, hogy megírjam a vasárnapi horrort.
A konyhai (mintha lenne másmilyen) mosogatóm csaptelepét cseréltem ki. Csapom úgy döntött, hogy néki egy lyuk nem elég, ezért a csap oldalán is lett egy plusz lyuk. Még jól is jött, mert így a víz a hűtő oldalára spriccelt, legalább azt is megtakarítottam. Viszont víz a mosogatóba nem került. Rájöttem, hogy szikszalagos betekerés nem vezetne eredményre, erre nagyon büszke vagyok, mert elméleti úton jutottam erre a következtetésre, s nem gyakorlati próba révén. Nagyon alaposan végig gondoltam, hogy mit is kellene tennem. Csap vásárlása mellett döntöttem. Tervemet tavasszal végre is hajtottam, a csap egyébként még tavaly júliusban lázadt fel, és választotta a baloldalra történő elferdülést a biztos középutas megoldás helyett. Látható, hogy nem vagyok hamari ember, nem rontok semminek sem neki csak úgy. A csap tehát meglett. Hagytam időt neki, hogy aklimatizálódjon új környezetéhez, majd hoztam egy gyors döntést egy hete, hogy beszerelem a csapot a helyére. Közben rájöttem, hogy nem szabad elkapkodni a dolgokat, így egy hét kifutási időt hagytam, a terv fejben történő végleges megérésének. Vasárnap eljött a nagy nap.
Elsőként is, átütemeztem a munkát délelőttről délutánra. Jó munkához idő kell. Az első órában kipakoltam a mosogatószekrényben található, valaki által felelőtlenül felhalmozott töméntelen mennyiségű kacatot - a felelőst keressük. Ezután egy hosszabb pihenő következett, ami külön jól jött, hiszen átgondolhattam, hogy valóban akarom én ezt csinálni? A gondolkodást nehezítette, hogy a lakásban szétszórva hevertek a mosogató alól kibányászott holmik, én pedig fel-alá sétálva szeretek gondolkozni. Egyértelműen nehéz körülmények között kell dolgoznom, de férfiasan belevágtam. Előbb a munkába, majd rögtön azután az ujjamba is, mert éles a fém mosogató pereme. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a második vágás is ugyanazt az ujjamat érte. A vértől nem félek ( a munkáról ugyanezt már nem merném állítani), hiszen hamarosan ötvenszeres véradó leszek. A mosogató szétszedése után a lakás: tájkép csata után. Hurrá, fejleszthetem szalomozási képességemet. Jóleső érzés volt, hogy tudok szétszedni. Összerakni a mosogatót már... Bevallom férfiasan, akadtak problémák. A harmadik vágás sem zavart, a negyedik sem, igaz, amilyen kis vágások voltak, annyira véreztek. De semmi sem tántoríthatott el a feladattól.
Egyedül a gazdaságosban vásárolt csap. Pontosabban a csappal nem volt gond, illetve azt akkor még nem tudtam, hogy lesz-e vele. Csapot felerősítettem a nem panellakásba rendszeresített mosogatóra (panelban nem a falban vannak a csapok), majd nehezen, de annál hosszabban sikerült visszaraknom a mosogatótálcát a helyére. Jöhetett a móka legjobb része, a hálózatra való rákötés. Hátamra fekve bemásztam a mosogató alá. A gerincem nem elég rugalmas, nem tetszett neki az alatta lévő deszka éle, ezért átmentem hídba, majd bal farpofára. Minden szép és jó lett volna, hiszen sexgimnasztikával egybekötött szerelésem a végéhez közeledett, de....
A bekötőcső megmakacsolta magát, konkrétan nem lehetett rácsavarni a falban található csap menetére. Támadt egy határozott sejtésem. Közben próbáltam sírni, de nem sikerült. Megnéztem a régi bekötőcsövet, azt könnyedén csatlakoztatni lehetett. Rövid imámban megemlékeztem a gazdaságos üzleti tevékenységéről, de én vagyok a hibás, olcsó csapnak semmilyen leve nincs.
Most már rutinosan szedtem szét a mosogatót, vagdaltam össze magam, végeztem a sexgimnasztikát, és alig három óra alatt vizet fakasztottam a betonfalból. Mózesnél is jobb vagyok.
Ma még vannak gondok a leüléssel, de magával az üléssel is a fenekemben és a combomban lévő izomláz miatt, de a kezemet borító vágások szépen varasodnak.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Megjegyzés az előző bejegyzéshez
  2015-08-23 18:17:59, vasárnap
 
  Dehogy kell ide több parkoló, helyette gépkocsik kivonása a forgalomból, egyes egyedek eltiltása a vezetéstől örökre. Eredmény: biztonságosabb utak, kisebb dugók, elegendő parkoló.
Az előző bejegyzésből kimaradt egy epizód. Nem akartam már hosszan húzni, de lehet, hogy még mazsorettek hatása alatt voltam. Valójában pont elhagytam a mazsoretteket, sűrűn forogtam hátra, de hírtelen még érdekesebbet vettem észre. Nem, nem pucér nők szaladgáltak az úton. Egy épp beparkoló autót figyeltem. MI volt benne érdekesebb még a mazsoláknál is? Csak annyi, hogy a sofőr, szemfülesen észrevett egy szabad helyet a járda mentél sorakozó autók között. Azonnal le is csapott a helyre. Taxijával ügyesen el is takarta az aszfaltra felfestett hatalmas fehér mozgássérülteknek fenntartott jelzést. A figura talán mozgássérült taxis volt, bár a jelzést nem láttam kirakva a szélvédőjére.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nőt, búzát, békességet - parkolókat
  2015-08-22 20:35:25, szombat
 
  Az Audi valamelyik magyarországi fejese nyilatkozott, hazánk gazdasága jól működik. Az biztos, hogy nálunk boldog boldogtalannak autója van, csak a hozzám hasonló prolik járnak az apostolok lován. Persze lovat tartani sem olcsó mulatság, így én nem panaszkodom. Tehát autó az van az országban, nem is győzzük parkolókkal, amit bizonyít a tegnapi történés eseményei is.
Ballagtam az átalakítás alatt álló gazdaságosba. Ahogy én látom ez az átépítés jelentősen csökkenteni fogja az eladási területet. Két raklapnyi ásványvíz, körülöttük a nagy semmi. Ezek az angolok nem tudják, hogy a magyar török nép (legalábbis néhány korlátolt szerint, én személy szerint szláv-germán-iráni ősökkel rendelkezem, meg ki tudja, hogy mivel még, de remélem, hogy retkes török ősöm nincs), na, a tökök népségnél a megvesztegetés dívik (akkor csak törökök vagyunk). A gazdaságos vezetői nem fizethettek eleget Indus Vicctornak, most isszák a levét.
De még nem értem a bolthoz, épp keltem át az Ybl Miklós úton ( itt volt pár éve a gázrobbanás), már messziről látom, hogy elektromos kiskocsival próbál valaki felmenni az úttestről a járdára, de a járdaszegély túl magas. A kocsi első kerekei feljutottak a járdára, de a hátsó kerekek jóval kisebbek voltak, azok rendre elakadtak a magas járdaszegélyben. Pedig a fiatalember teljes sebességgel próbálkozott, de minduntalan elakadt. A hátsó kerekek ütközésekor a srác teste korbácsként vonaglott meg, feje erősen hátrabicsaklott. Hű, ennek fele sem tréfa, még megsérül! Odaérve felajánlottam a segítségemet, de ő azt mondta, hogy megoldja. Rendben, gondoltam, nem erőszak a disznótor, és mentem tovább. De biztos voltam benne, ha ő ott feljut, akkor én elmehetek szopránt énekelni egy gyermekkórusba. Úgy tíz métert mehettem tovább, amikor visszanéztem. A srác még mindig manőverezett, próbált kitartóan feljutni a járdára. Visszamentem.
- Segítek.
- Aranyos vagy, de itt nem tudok feljutni.
A meghatározhatatlan korú fiatalember (18 és 30 között valahol) nem teljesen tisztán, de érthetően beszélt. Valamilyen veleszületett betegségben szenvedhetett. A kocsija elején egy nagy tábla volt elhelyezve, asztal szerűen, azt hiszem a kocsi irányításában segítette. Egy végtagja sem működött.
Persze, hogy nem tudsz feljutni, gondoltam magamban, ezt már láttam az elején is. Ezért vettem a bátorságot, hogy segítek. A helyzet az volt, hogy a járdaszegély nagyon magas volt, ott sem babakocsi, sem tolókocsi nem juthat fel, biztonságosan legalábbis. Pontosan ezért alakítottak ki pár éve ott egy feljárót, a srác is ezért próbált feljutni ott mindenáron. Csak épp egy autó parkolt a feljáró előtt. Nem állta el teljesen, a srác ezért is próbálkozott a feljutással, persze nem fért el.
Segíteni nem tudtam, így elindultam újból, pár lépés után hallom a srác halk szavát:
- Rohadj meg!
Ó, kedvenc átokszövegemet más is használja? Hátra néztem, ő már elindult az úttesten, a járda mellett. Kedves szavait a gépkocsihoz intézte. Bennem is felmerült, hogy pusztán pedagógiai célzattal, de meg kellene rugdosni az autót, legközelebb már tudni fogja, hogy hova állhat. De rest voltam újból visszafordulni. Egyébként sem volt rajtam fémbetétes bakancs, surranót pedig elég volt egy évig viselni. Erősen macsó szandálomban trappoltam, ami nem divatos, viszont praktikus, még akkor is, ha nők millióinak kegyét veszítem el emiatt. Azonban eldöntöttem, hogy visszaúton egy erősen savas köpetet helyezek el a szélvédőre. Már csak azért is, mert egy általam annyira nagyra becsült hölgy gonosznak, rosszindulatúnak és undorítónak tart, Igyekszem hát megfelelni.
De még egy köpésre sem vagyok jó. Végezve a bevásárlással elkezdtem nyálam gyűjtését, nagyjából úgy mint Terence Hill a Vigyázat, Vadnyugatban. De tervem már az út elején meghiúsult. A Latrina hotel (lehet, hogy nem ez a pontos neve) parkolójában több busz várakozott. A buszok mellett mazsorettek tömege. Nem emlékszem már, hogy a nyálam kicsordult-e vagy épp ellenkezőleg, aszály támad szájüregemben.
Az autó még mindig ott állt, amikor hazafelé megint elmentem mellette.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Orgazmusmentes hosszú hétvége - panelátok
  2015-08-21 17:41:41, péntek
 
  Természetesen nem az én orgazmumusomról van szó, hiszen én csak csettintek a bal kezemmel, és a jobb máris munkába állít.... Fiatal szomszédjaim utaztak haza a szülőkhöz, így elmarad a fal mögül felhangzó orgazmusária, de legalább az ajtót addig sem csapkodják, mert diplomások ugyan, de az ajtó megfelelő használatával még gondjaik vannak, hiába élnek már pár éve a városban. Képzelem mekkora kulturális sokk lehetet számukra a falusi barlanglakásból panelba költözni. Másik szomszédom, Leszbika, na ő a másik véglet. Ő ugyan nem csapkodja az ajtót, de az ajtón található mindhárom zár nyújtotta biztonságot kihasználja, akár magára zárja az ajtót, akár elhagyja a lakást. A kulcscsomója viszont az egész lépcsőház számára elegendő lenne, az acél ajtókeretről már leverte a festéket. Ez a nő pedig, legyen hétköznap vagy hétvége, reggeltől estig állandóan mozgásban van. Nem tudom, hogy mivel foglakozik, de több időt tölt el itthon, illetve az úton közlekedéssel mint a munkával. Persze csak az irigység szól belőlem. Az is igaz, hogy viszonyunk meglehetősen hűvös. Amikor panellakó lettem, nem voltam tisztában a falak hangszigetelő képességének fokával, ami zérus. Inkább hangtovábbító képességről kellene beszélnünk. Az egyik éjszaka jogos méltatlankodásomnak adtam hangot, egy cseppet, de valóban csak egy cseppet hangosabban a kelleténél. Leszbika pedig haladéktalanul átdörömbölt, kétszer is. Az első dörömbölést ugyanis nem tudtam beazonosítani, egyébként is, elfoglalt a számítógépes online játék, illetve a játékostársak felmenőinek dicsérése. A második dörömbölésre már felfigyeltem. Nem könnyű panelben élni. Az még rendben van, hogy a bútort nem törhetem, esetleg a klaviatúrát sem zúzhatom, de tantaloszi kínokat élek át, mert nem ordíthatom ki magamból dühömet, és ez nem egészséges.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az Alkotmány, a kenyér, Szent István ünnepe
  2015-08-20 08:51:29, csütörtök
 
  Mindenki válogathat kedve szerint, hogy mit akar ünnepelni. Alkotmányunk mondjuk már nincs, van helyette alaptörvényünk, amit előbb kőbevéstek, majd kikapartak és átírtak. Ebből is látszik, hogy Magyarországon már csak egy a biztos: egy szakszerű beöntés után feszítő érzés kényszerít, hogy királynak képzeld magad és trónra törj.
A kenyeret én mindennap ünneplem, mondhatni, hogy kenyeres vagyok, 10 deka kenyértől én 20 dekát hízom, Édesanyám egyenesen nem is eszik és mégis hízik. Az etióp élelmezési minisztérium érdeklődik is már irántunk. Kísérletező szellem vagyok, hónapokig nem ettem kenyeret, fogytam is. Na ja, de a helyette elfogyasztott müzli és répa tonnáktól a metszőfogaim koptak, fülem megNYÚLt, és kifejezetten szapora lettem.
Akkor emlékezzünk meg Sz. Pistikéről. Ó olyan jámbor és kegyes uralkodó volt életrajzírója szerint, hogy az ellene lázadó Gyulát és fiait hagyta elmenekülni. Pedig - írja a krónikás- abban az időben a lázadásért halál járt. Sz. István azonban megkímélte Gyusziékat, akik egyébként is rokonai voltak. István anyja ugyanis Zalatnay Sarolta volt, az ő testvére volt Gyula. Más megközelítésben a gyulák azért menekülhettek el, mert a MÁV már akkor sem működött rendesen, így volt idejük meglógni Erdélyből, miközben István a Dunántúlon végezte kegyes cselekedeteit. Így kezét nem tehette rá rokonaira, nyomukat bottal üthette, legjobb esetben is csak szent jobbját hajíthatta volna utánuk. De bármit is mondanak a hitetlenkedők, István szent ember volt. Egy másik rokonának, Vazulnak (Vászoly) fizette a szemműtétjét, sőt a hallásproblémáin is igyekezett segíteni. Arról nem tehet Pisti, hogy a lézeres szemműtétek abban az időben még korai stádiumban voltak, és Vazul megvakult. A nem megfelelő tisztálkodás következtében felhalmozódott fülzsír kiégetésére Vazul fülébe öntött forró ólom sajnálatos utóhatása miatt a későbbiekben nem hallotta rendesen a mélyhangokat, csak valami sercegést. Csak magát hibáztathatja, tisztálkodott volna rendesen. Végül itt van a legkedvesebb rokona esete. Koppány súlyosan megsérült egy családi összejövetel során. Az egyik német vendégművész, Vecellin a kardnyelő okozott neki tartós károsodást, de nem szándékosan, csak meg akarta mutatni Koppánynak, hogy bárki képes kard lenyelésére - és valóban. István mindent megtett Koppányért. Testrészeit elküldte az ország négy legnevesebb orvosához, a klónozás technológiája azonban akkor még gyerekcipőben járt.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Menekültkérdés - tanít a múlt
  2015-08-18 08:21:37, kedd
 
  Nem hiszem, hogy pusztán a kerítés megállítja a menekülteket. Azt a kerítést őrizni is kell, no nem feltétlenül a migránsok, hanem a "vaskereskedők" megjelenése miatt. Így vagy úgy, de szükséges a fegyveres őrség, kész is van a vasfüggöny.
Az egyik menekült nyilatkozott, ő nyugatra akart menni, de annyira megtetszett neki Magyarország, hogy itt marad, és a barátainak is azt javasolja majd, hogy ide jöjjenek. Csak alig volt manipulatív az interjú.
De ki is számít menekültnek? A szerencsétlen csángókat a világháború idején betelepítették Délvidékre. Jöttek Tito partizánjai. A csángók újból útra keltek, naná, ha élni akartak, akkor mentek. Telepítsük akkor le őket Magyarországon. Hely is lesz, hiszen a gonosz svábokat úgyis kitelepítjük. Így érkeznek a hazátlan csángók a baranyai Óbányára is. Az ottani őslakosok, svábok már összecsomagolva várják a kitelepítést. Megérkeznek a csángók koporsószerű, keskeny szekereikkel. Szétnéznek, majd pánikszerűen visszafordulnak. Óbánya zsáktelepülés, erdős hegyekkel körülzárva. Csángóinknak nem tetszett a hely. A svábok maradhattak.
A történelem az élet tanítómestere. Vegyünk hát ötleteket a múltból. Telepítsük ki Európa legnagyobb rejtett munkaerő tartalékát, hogy Európába vagy Indiába, az most részletkérdés. Az új érkezőknek meg kell mutatni pár szép helyet, mondjuk például Olaszliszkát, nyóckert, vagy éppen Pécs keleti részeit. Természetesen realisztikus prezentációval. Bár ez utóbbi elképzelés nem biztos, hogy jó lesz, mert még nagyon otthon éreznék magukat.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vége a naplopásnak - múltba révedés
  2015-08-15 19:28:19, szombat
 
  A csobbanás elmaradt, de ami késik, lehet el se indult. Viszont megtudtam, hogy tiniként olyan balfácán voltam (ma már baltúzok - a túzok a legnagyobb testű, még röpképes madár), hogy nem vettem észre a szerelemtől remegő kislány érzéseit. Komolyan remeghetett volna jobban is, a pad rázkódását csak észlelem. Egyértelműen ő a hibás. Micsoda önzés ez kérem? Ő lángol, remeg, épphogy fel nem robban a szerelemtől, Én közben kedvenc izmusomtól szenvedtem (édes kín), de ennek is ő az oka. Elém se kellett volna állnia - ott ült mellettem. Kémia órán a fülembe súgja, hogy szeret, én csuklok egyet, na jó, többnyire böfögtem (valaki még versbe is foglalta). Mindenki által nagyon szeretett osztályfőnökünk rászól, hogy ne molesztálja a fülem, és felszólítja, ossza meg az osztállyal is mondanivalóját, ekkor valószínűleg valóban felrobbant volna. Szép hosszú copfja csak úgy lebegett volna. A lényembe szeretett bele - mondta évtizedekkel később -, óvatosan tette hozzá, hogy nem a külsőm fogta meg. Ez utóbbit elhittem neki, ugyanis ekkor még a szeme jó volt, szemüveg később került az orrára. Esetleg korábban fejjel előre beleesett a zongorába? Igen, elvileg tud (tudott) klimpírozni. Láttam is a szobájában valami zongora kinézetű akármit, mert bizony eljutottam később a szobájába, remegett is szegény, na nem a szerelemtől, hanem az idegességtől. Látod, azt speciel megfigyeltem. Ha olyan remegést produkálsz az első évben tuti, hogy észreveszem, hogy nem stimmel valami nálad.
Hogy mi lett velünk? Ő szerelembe esett hol jóba, hol kevésbé jóba. Azt nem tudom, hogy a remegés elkapta-e, bár volt több földrengés is az országban. Én pedig bánatomban nyugatra menekültem, de nem elég nyugatra, mert ide is utánam jött. Vagy nem is miattam? Á, biztos, hogy miattam, mert....
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vége a naplopásnak - terv a túlélésre
  2015-08-15 10:46:11, szombat
 
  Naplopó tevékenységemet olyan magas fokon végzem, hogy a lakás hőmérséklete elérte a 32 fokot. Pedig nappal denevérként közlekedem, mert a redőnyök lehúzva. Alanyi jogon járna mindenkinek egy klimatizált lakás, vagy legalább egy szerecsen rabszolga, aki legyezne. A kormány megfontolhatná a migránsok alkalmazását ezen munkakörbe, de csak a magasan képzett, több nyelven beszélő menekülteket alkalmazzuk, a többit zavarjuk vissza. Esetleg koszt és kvártély ellenében robotolhatnának Lázár és a többi senkiházi birtokain. Félreértések elkerülése végett, a Senkiházy nemesi előnév.
Tehát követelek klímát, vagy 20 éves kreol rabszolganőt. Rugalmas vagyok, a 20 évhez nem ragaszkodom. Addig is átugrom a badacsonyi nyaralómba, amit én viccesen fürdőszobának hívok, és csobbanok a Balaton típusú fürdőkádamban. Ha a nemzetközi helyzet és a hőség már nem fokozódik visszatérek én is mint a Terminátor. Remélem a szomszéd kis hölgy jobban bírja a meleget és hallhatom megint, ahogy felskálázza az orgazmusát a fal túloldalán.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2015.07 2015. Augusztus 2015.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 19 db bejegyzés
e év: 326 db bejegyzés
Összes: 881 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 24
  • e Hét: 24
  • e Hónap: 1791
  • e Év: 34572
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.