Belépés
anna4459.blog.xfree.hu
Másik szívhez soha el nem érsz, ha nem szívedből indulsz magad is. Konrad Lorenz Bordásné Anna
1901.02.29
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 64 
Kukoricafosztás
  2015-09-30 22:13:10, szerda
 
 



Őszi társasmunka a kukoricafosztás. A kukoricafosztó elnevezései a magyar nyelvterületen változatosak. Nevezték tengerihántónak, a nyelvterület keleti részén máléfejtőnek, a székelyeknél bontónak. A résztvevőket általában meghívták, de például a Bácskában a kapura tűzött zöld gally jelezte, hogy abban a házban kukoricafosztás lesz.
A baracskai kukoricafosztásról így ír a múlt századi szokásgyűjtemény: ,,Szt. Mihály után, hogy a kukoriczát hazahordják a gazdák, fosztásra a falu legényeit és leányait meg {7-206.} szokták hívni, mert áldott a sok kéz. Este a tehetősb gazdák zenét is fogadnak, s a gyülekezők e mellett végezik a munkát, a nők a fosztással vesződnek, a férfiak pedig a java kukoriczát szépen összefonják minden alakba, s ha egy-egy nagyobb fonást elvégeznek, tánczra kerekednek. Munka után enni, inni s némelyek kukoricza részt is kapnak. Hol zene nincs, ott énekszóval ülik meg ezt a napot" (Réső Ensel 1867: 57).
A szatmári kukoricafosztás rövid leírásában utalás történik az ekkor is szokásos maszkos játékra: ,,Nevetséges bohóckodás adja magát elő a »máléhántás« idején, midőn a házba gyűlt tömeg közé egypár bukfencz vettetik; kik suskával bő öltönyeiket roppant vastagságúra tömték, s mázos arczokkal amazok rettegő hüledezésére előgurulnak" (Réső Ensel 1867: 250).




Századfordulói adat szerint: ,,Szokásos Szegeden az udvarok közepére garmadába hordott kukoricát muzsika- vagy cimbalomszó mellett fosztani, a mint itt a »kukoricahántást« nevezik. Alkonyatkor felhangzik a muzsika vagy cimbalomszó, egyik-másik udvaron s a csapatostól jövő lányok, legények letelepszenek a garmada köré s elkezdenek víg nótázás közben fosztani. Egy-egy rakás megfosztása után táncraperdülnek, majd fosztanak tovább. Közben-közben főtt vagy sült kukoricát, olykor jó zsíros pogácsát meg borral tele kulacsot hordanak szét köztük. Ha sok a kukoricafosztó a víg muzsikaszó mellett hamarabb készen vannak a nagy garmada megfosztásával, aztán
Uccu rajta uccu cu!
Félre gondok, félre bú!
felhangzik a táncszó és táncolnak hajnal hasadtáig" (Kovács J. 1901: 321).
Századunkban is még sokáig dívott a kukoricafosztás. A Bódva vidékén hívás nélkül mentek, ha meghallották, hogy valahol kukoricafosztás van. Nóta és tréfálkozás mellett dolgoztak. A háziaktól főtt kukoricát kaptak, és üszögös kukoricával kenegették tréfából egymást.
Kalotaszegen a máléhántást októberben kezdték. A század elején még elevenen élt a mesélés, különösen Ketesden. A legények üszkös kukoricával bekocsmolták, becsumázták, beüszkölték a lányokat. Aki piros kukoricacsövet talált, mehetett lefeküdni. Inaktelkén azt játszották, hogy a kukoricahajat egymás fejére tették:
A pap házán gólyafészek
minden ember látja,
csak a vak nem látja,
az is kukucskálja!
(Vasas-Salamon 1986: 159)
Ilyenkor mindenki a fejéhez kapott, hogy nem az ő fején van-e. A háziasszony szilvát, almát, diót, főtt kukoricát, sült tököt adott a segítőknek.


Munkaserkentő játék volt a faluhántás: minden egyes kukoricacsőnél sorban kikiáltották a falu lakóit. Ha hiányos szemű kukoricát találtak: ,,anyósodnak annyi foga legyen" - kiáltották (Vasas-Salamon 1986: 158).
A kalotaszegi Nyárszón főleg a legények mentek a lányos házakhoz megkérdezni, hogy ,,kell-e hántó?" A kukoricát a szoba tükör felé eső részében fejtették. Főtt csöves kukoricával és mézes kukoricával kínálták a segítőket. A lányok arcát a legények {7-207.} tréfából itt is üszkös kukoricával kenegették. A tengeri héjában meghengergették egymást a lányok, a piros csöveket pedig elkapkodták a legények, s azt csókkal kellett kiváltani. Turán a kukoricafosztóba rokonokat, jó barátokat hívtak meg. Jó időben az udvaron, esőben a konyhában, fészerben fosztottak. Szilvával, süteménnyel, itallal kínálták a segítőket. Énekeltek, beszélgettek.
A nagykőrösi tanyavilágban a két világháború között, kismértékben még utána is a fiatalok egyik legfontosabb szórakozási alkalma volt a kukoricafosztás. Nagylányok és legények mehettek oda. A jó énekest felültették a rakás tetejére, neki nem kellett egész este dolgozni. A fosztásért a háziaktól vacsorát, kalácsot, szőlőt, főtt kukoricát kaptak. Fosztásdíjba csinálták a butykost: 12-13 vagy dupla mennyiségű kukoricából a csöveket a hajánál fogva összefonták demizson alakúra, amelyet odahaza megőriztek, s végül a tyúkokkal etették meg. Ilyeneket ma is készítenek fosztások, kukoricatörés alkalmával. Bükön a szomszédok, környékbeliek, tízen-tizenöten összejöttek. ,,Ott aztán vót cirkusz, mikor találtak egy-egy üszkös kukoricát, az jó fekete, avva jó kikenték a lányokat. Úgy kikenték sokszor, hogy ölig vót kimosdani" (Tátrai Zs. gy. 1978).
Kukoricafosztás alkalmával játszott dramatikus játék az iklányberényi tinóvásár-jelenet. Egy legény fejmagasságban botot tartott, arra cserépfazekat vagy edényt tettek, a játékost pokróccal letakarták. A kukoricafosztóban eladásra kínálták. A jelenlévők alkudoztak az állatra, de nem tudtak megegyezni. Végül a ,,gazda" fejbe ütötte a jószágát, az elesett, majd azután felkelt és mentek tovább a másik helyre (Ujváry 1983: III. 182-183).
Nádudvaron csürhét jártak. Egy legény alakította a kondást, a többiek alkalmas pillanatban megrohanták a kukoricát. A lányok csövekkel dobálták a maskurásokat, akik arra törekedtek, hogy a kukoricahéjon meghempergethessék, megölelhessék a lányokat.

Ujváry Zoltán bőven szól az alakoskodó, maskarás játékokról, melyeknek egyik alkalma lehetett a kukoricafosztás is (Ujváry 1983: III. 148-184).



forrás:http://egyuttazevmindenunnepenklub.network.hu/
 
 
0 komment , kategória:  Érdekességek  
Vidám napokat kívánok!
  2015-09-29 20:44:34, kedd
 
 


Link
 
 
0 komment , kategória:  Köszöntések  
Sárhelyi Erika: Őszi kérdés
  2015-09-29 20:40:52, kedd
 
 


Link
 
 
0 komment , kategória:  Képre írtam;verset, idézetet  
Ne szomorkodj!
  2015-09-29 20:37:58, kedd
 
 


Link
 
 
0 komment , kategória:  Képre írtam;verset, idézetet  
Gráma Béla: Székely rapszódia, avagy félresiklott életek 3.
  2015-09-29 18:53:11, kedd
 
  SZÉKELY RAPSZÓDIA 3

Okos gondolkodók megállapították, hogy idővel benő az ember feje lágya, vagyis megfontolt komoly gondolkodású lesz. Vilmost a körülmények alakították, a kegyetlen hányattatás, szeretet nélküli sors, majd a katonafegyelem és a szigorú börtöni viszonyok. Miután ismét hazakerült a mostoha körülmények és a rideg közöny tettre serkentette. Véglegesen elköltözött a közeli városba. Minden tervét egyedül, aprólékosan fontolgatta és nősülésre szánta magát, hogy rendezett élete legyen. A Sors játéka volt? Kegyes vagy kegyetlen, még nem tudható, de ö is hegyvidéki lánynak kötötte be a fejét, és akár csak apja, sokkal, fiatalabb lánnyal költözött össze.
Minden galádsága és a rossz befolyás ellenére szerette az apját, csupán nem adatott meg a lehetőség, hogy azt mélyebben kifejezze. Sosem élt alantas érzésekkel, benne nem tombolt a féltékenység féltestvérei iránt, hogy ők inkább Máté kiválasztottjai. Ritkábban találkoztak, de valamilyen formában mégis alakulgatott az apa-fiúi viszony.
Nagy esemény történt a családban. Elhalálozott Valéria apja. Valamikor az idős könyvelő szerette volna egyengetni a Vilmos útját gyermekkorában, de igyekezett nem kirívó lenni. Lelke mélyén sajnálta a mellőzött gyermeket. Gyakran felvitte a hegyekre kaszálni, fogatot hajtani, juhokat ápolni, gazdálkodni tanítgatta. Igazságos volt vele és szigorú, de látva a Máté közömbösségét, mindennel felhagyott, nem szeretett volna törtető lenni. Persze az otthoni rokonság is ferde szemmel nézte, szerintük be akarják törni a gyermeket a hegyvidéki életbe, dolgoztatni és kihasználni. Ebből került is ki szócsata, tiltakoztak ellene. Most, hogy már nincs Szőcs, Vilmos is érezte az űrt, az enyhe hiányt, pedig már régebb megszakadt közöttük a kapcsolat, de tiszteletből részt akart venni a temetésén. Biztosította Mátét, hogy a vállalati kocsin az egész családot együttesen szállítsa a temetésre. A temetés után Valéria és a gyermekek maradtak még a szülői házban segíteni az utórendezésekben, De Mátét és Vilmost hívta a kötelesség, távozniuk kellett.
Mintha szerkesztett forgatókönyv alapján történt volna, nem tudni, hogy Vilmos szándékosan, tette-e, de a temetés utáni torban már tudta, hogy apjával kettesben kelnek útra és igyekezett jó hangulatba sodorni, mindegyre itatta a fenyővizet. Már két falut maguk mögött hagytak, Vacsárcsiból Göröcsfalvára kanyarodott, amikor a gondolataiba merült apjához szólt, mert közeledtek Csíkrákoshoz.
- Édesapám, most Isten és ember előtt csak ketten vagyunk. Megmutatná, hogy hol kérte ki az anyámat, mert tudom, hogy rákosi származású?
A fenyővíz jót tett. Máté nem ellenkezett, nem keresett kifogásokat, hanem irányította fiát a cím felé. Milyen is az élet, annyi idő után sem merült feledésbe, pedig azóta a falu arculata is változott. És megálltak a Kurta Ilka valamikori szülőháza előtt. Esteledett. A kapu nyitva volt. Hangos beszéd szűrődött ki a vasárnapi alkonyba Máté volt a jártasabb, bátrabb, hangosan bekopogott. Nyílt az ajtó és félbeszakadt minden szóbeszéd. Csend és izgalom remegett a levegőben. Két idegen állt az ajtóban és Kurta Menyhért feltette az okuláréját, hogy jobban lásson.
- Máté - kiáltotta - Isten hozott negyven év után. Kerüljetek bennebb.
- Isten áldja - köszönt Máté és kezet fogott valamikori apósával. - Elhoztam a fiamat, helyesebben a fiunkat, hogy ismerkedjen meg vérbeli őseivel. Nézzen rá, igazi Kurta ivadék!
Menyhért szemügyre vette, nézegette, könny csillant meg szemében és heves mozdulattal szorította keblére ,,Drága unokám" többet nem tudott mondani. Tartott a néma döbbenet és csend, aztán felbolydult a háznépe, az összegyűlt rokonság, hellyel kínálták őket, megindult az érdeklődési tere-fere, terült az asztal eredeti székely finomságokkal, kemencében sült gömbölyű házikenyér, szalonna, kolbász, sajt, orda, hagyma és bor került az asztalra. Vilmos nézelődött, ismerkedett, de nagyon felfigyelt a falon függő fényképre, mely nagyapját, Kurta Vilmost, valamikori erdőtulajdonos nagygazdát ábrázolta Úgy tűnt a hasonlatosság, mintha saját képét nézné. Éjszakába nyúló hosszas beszélgetés során megtudta, hogy édesanyja Szentgyörgyön él és lejegyezte a címét. Fogadkozások hangzottak el, hogy majd ezután... Ezután minden a maga kerékvágásában folytatódik.!
Vilmost új érzés kerítette hatalmába és tette mindegyre nyugtalanabbá. Az anyja él! Neki is van ÉDESANYJA! Ez mindjobban fokozta a kíváncsiságát, de nem oldotta inkább feszélyezte a hangulatát. Jogában áll megismerni, aki a világra hozta. Még ha annyi év távlatából is! Határozott! Egyedül teszi meg az utat és éli át a magasztos pillanatot! Érkezéséről értesítette Ilkát.
Külvárosi, megviselt bérház, a falakról hulló vakolat. A kapu nyitva volt. Tágas udvar virágokkal, fákkal. Látszik, hogy többen lakják. A gangon, az első ajtón díszelgett kopottan a névtábla melyen a Vass zárójelbe téve és áthúzva, de olvasható tovább kalligrafikus betűkkel KURTA ILKA. Bekopogott és nyílt az ajtó. Alacsony idősödő asszony nyitott ajtót Arcára ráfagyott a mosoly és némán nézték egymást Vilmos felmérte az erősödő ráncok mögött a valamikori szép vonásokat, a már őszülő de természetesen göndör hajat és a megtört fáradtságot.
- Jó napot Vilmos. - köszönt az asszony és a kezét nyújtotta. Vilmos összeomlott. Térdre hullt anyja előtt és feltört belőle az érzés, a szeretet utáni vágy. Át akarta karolni a térdeit, szorítani, érezni a hozzá tartózást. Ő is kimondhatja végre a varázsszót ,,ÉDESANYÁM" De Ilka mereven állt, vonogatta a száját majd rászólt.
- Álljon fel Vilmos! Ez nem leánykérés!
És a ,,gyermek" az ,,édes gyermek" megdöbbent a meglepetéstől. Mennyire várta a pillanatot tele izgalommal, álmából ébredt meg, és alig tudta fékezni érzéseit, hogy rohanjon az édesanyjához, aki a szíve alatt hordozta, a világra hozta. És most itt van! Hideg zuhany lett a forró érzésből és vágyból. Itt áll az anyja előtt, aki ridegen, mint egy idegent magáz.
Fél órát tartott az ismerkedés, mert már nem bírta tovább. Teljesen megalázva és megszomorítva érezte magát. Ilkának megáradt a szava, csépelte fölöslegesen, hogy a körülmények és a rokonság űzte el és tette tönkre egész életét. Mert ő szerette Mátét, de nem volt, aki megvédje. Vilmos hirtelen körbepillantással felmérte a szobát. Öreg ódon bútorok, de kellemes illat és tisztaság. Mindenünnen apja fiatalkori képe mosolygott rá, bizonyára előkészített jó dekoráció az érzések igazolására.. Ilka kekszet, száraz cukrászdai süteményeket és üdítő italt tett az asztalra, szabadkozva, hogy nem ismeri a Vilmos ízlését és nem tudta milyen készétellel várja. Vilmos nem időzött. Elnézést kért a zavarásért. Nem áradozott a rákosi szívélyes fogadtatásról, amikor megkapta a címét.
- Kezét csókolom édesanyám - köszönt el, de utólag fontolgatta, hogy találóbb lett volna az Ilka néni, vagy Ilka asszony.
- Viszont látásra Vilmos. Remélem, még találkozunk - köszönt el és a kapuig kísérte a fiát-
Vilmos nem nézett vissza. Beindította a kocsit és falni szerette volna a kilométereket, azt a kétszázhetvenet, ami előtte állt. De igyekezett megnyugodni, lecsendesíteni a vihart a lelkében. Ideje volt, és fontolóra vette a Sorsot. Elsőnek Ilkát, az anyját elemezte. Nagyot csalódott. Mennyire vágyta, remélte az édesanyai simogatást, a meleg, kedves anyai szót, a negyven év alatt visszafojtott érzést és könnyeket. És talált egy érzéketlen rideg vénasszonyt. aki szabadkozott, érvelt, kirakatot készített az apja képeiből, de az övét, az egyetlen gyermekét ,kit a világra hozott sehol sem látta. És mire fel a szabadkozás. Ha benne élt volna az édesanyai érzés lett volna ideje megkeresni, utána járni, hisz azon az útszakaszon naponta vonatok járnak a két városon át. Ugyanazok, ugyanabban az időben. De őt nem érdekelte, iránta való üres szívvel élte életét, csupán a hidegrázós magázást tudta kinyögni fia láttára negyven év után.
Máté, az apja lehetséges, hogy valamikor nagyon szerette Ilkát, de a csalódás, a hirtelen meggondolatlan elfordulás fásulttá tette érzéseit. Kilenc évig várt. Igazán gyűlölni csak azt lehet akit nagyon szerettünk. Most viszont felnőttként átgondolva, apjának valóban menekvés volt a második házasság, vagy következetlen, az első megismétlése, hiszen Valériát is teherbe ejtette és védte, óvta a lány becsületét. Szívet tépő kellemetlen kaland, amikor ilyennel néz szembe az ember. Vajon mérlegelte a sorsát? Átlátta-e, hogy benne csupán a talpraesett, küzdő, élni akaró és életet teremtő bábot, balekot látják? Figyelmességből és ragaszkodásból nem csak felújította, hanem újjá építtette apósa házát. Saját költségén! És ö, Vilmos, már létezett mellette,de valójában a nagyapa gondjaira bízva. Annak ellenére, hogy saját fiát támogatta, irányította volna, tüntetve taníttatta a sógornőit,egyik tanítónő, a másik orvos lett. Férjhez adta őket, ráadásul a sógorát is megnősítette, saját házában egekig zengő lakodalmakat ültek, viszont ö amikor először nősült, a vendéglőben rendezett szűk ünnepi vacsorára, mint boldog örömapa nem jelent meg. Nem tud belelátni az apja szívébe, csak érzi, hogy abban neki nincs helye. Félresiklott életek halmaza, ami őt körülveszi. Ebbe kell beletörődnie, de szítani szívében az elhatározást, hogy ő más lesz.! Az élet mely felesége szíve alatt fogant betölti majd szívét. Azon lesz, hogy gyermekét megóvja az ilyen érzésektől, amit a Sors rámért.
A szembesütő nap fényében látta a hadonászó gyermeket és hallotta a Hangot:
,,Én vagyok az út, az igazság és az Élet!" Minden erejével azon lesz., hogy úgy legyen!

V É G E
 
 
0 komment , kategória:  Gráma Béla írásai  
22 éve a hatalmas szikla tetején él az oszlopszerzetes
  2015-09-27 18:48:40, vasárnap
 
  22 éve a hatalmas szikla tetején él az oszlopszerzetes



Maxime Qavtaradze több mint két évtizede egy 40 méter magas, függőleges falú szikla, a Katshiki tetejére épített kápolnában és a hozzá kapcsolódó kis bungalóban él.




A hét többi napján hívei gondoskodnak Maxime-ról, enni- és innivalót húznak fel csigán az idős szerzetesnek. Maxime-nak korábban alkoholproblémái voltak és kábítószer-terjesztés miatt börtönben is ült. Ezt követően döntött az aszkéta életmód mellett. De hogy sikerült megszereznie, ezt megfizethetetlen panorámával rendelkező páratan ingatlant?
A biztonságosnak éppen nem mondható vaslétrán 20 perc alatt lehet le- vagy felmászni, így a most 61 éves szerzetes csak heti két alkalommal ereszkedik le, hogy elbeszélgessen a helyi fiatalokkal.



A Katshki szikla az 1400-as évek óta lakatlanul magasodik az ég felé és egészen a második világháborúig senkit sem érdekelt mi lehet odafent. Évszázadok óta először 1944-ben mászták meg, a kápolnai romjai között pedig 600 éves stylita csontokat találtak, amelyeket azóta is megőriztek.



A styliták magyarul oszloposzerzetesek, azok az ókorban és középkorban élő aszkéták, akik életük egy jelentős részét valamilyen oszlopon vezekelve töltötték el. Közülük a legkeményvonalasabb Oszlopos Simeon szír szerzetes (kb. 388 - 459), aki 37 évet töltött oszlopokon, a legutolsó 16 méter magas oszlopon 20 évet állva (kierősítve), amelyen 2 m2-nél nem lehetett több hely. A szikla tövében, bárki számára elérhető kápolnát, ezek után nem véletlen, hogy Szent Simeon után nevezték el.



A példa adott, Qavtaradze-t is ezt követi, de sokkal kevésbé radikális formában. A grúz szerzetes Simeonhoz képest penthouse-ban él, de sokan közülünk valószínűleg így sem tudnánk elviselni az áram, internet nélküli magányt pár hétnél tovább, igaz egy hosszúhétvége a Katshki oszlopon kifejezetten jó hatással lehet.



Qavtaradze 1993-ban tett fogadalmat és a sziklát is akkor nézte ki magának. A majdnem megsemmisült kápolna renovációja és a melléképület lakhatóvá tétele 12 évig tartott a nehezen megközelíthető telek miatt. Igaz nem is siettek, nem határidőre készült. Minden egyes bútort, illetve építőanyagot csigán kellett feljuttatni a kb. 12 emelet magas szikla tetejére. A szerzetes az első 2 évben egy régi hűtőszekrényben lakott és aludt, hogy megvédje magát az időjárás viszontagságaitól. A telek fűtés nélkül kemények, főleg ilyen magasan és nyílt terepen, ahol nincs, ami felfogja a csípős szelet.



Aki Grúziába utazik az mindenképpen vegye fel az útitervbe ezt az elszigetelt kolostort.

Forrás: sokszinuvidek.hu
 
 
1 komment , kategória:  Érdekességek  
Régi idők orvoslása
  2015-09-27 18:27:00, vasárnap
 
  Régi idők orvoslása



Érdekességek egy 1693-as füveskönyvből: ma is megfogadhatnánk ezeket a tanácsokat!


,,Az elmének indulatairúl, és némely summás orvoslásnak módjárúl. Az orvos doctorok nélkül szűkösöknek magok alkalmaztatásárúl" Ajánlja tehát mindazoknak, akiknek nem jut pénze orvosra:


"A nagy Angliának egyik fő iskolája,

melyet Salernitának hívnak,

Kegyes Királyának írását ajánlja,

ahhoz, hogy meg tudja tartani egészségét.



Ha egészséges szeretnél maradni,

Vagy ha nem szeretnéd egészséged elveszíteni

Ne kovácsolj semmiből problémát

Ne mérgelődj semmin.



Ne igyál egyél többet, mint ami szükséges

Így hasznosítja a szervezeted, amit megeszel

Ebéd után sétálj egyet,

Ne maradj ágyban ebédig.



Ne tartsd vissza a vizeletedet,

És ügyelj arra, hogy naponta legyen székleted.

Próbáld betartani a fentieket, hogy

Tovább élhess.



Ha nincs a közeledben orvos,

Jót tesz a három jó tanács

Gondolj szép dolgokra, pihenj sokat

Ebédelj mindig ugyanabban az időben.



Reggel mosakodj hideg vízben

Minél hidegebb a víz, annál jobb a szemednek

Jól teszed, ha járkálsz egy kicsit,

És tornáztatod kezeidet lábaidat.



Rendszeresen reggelente fésülködj,

Rendszeresen moss fogat,

Ezzel erősítheted agyadat is,

Egész szervezetednek hasznos lesz ez.



Fürdés után ne menj ki a hidegre,

Ebéd után legalább állj fel, és sétálj kicsit,

Bármilyen hideg is az idő.

Ezzel tudod épen tartani belső részeidet is.



Hogy látásodat is karban tudd tartani,

Nézz lefelé minél mélyebben,

Reggelente nézz felfelé minél messzebbre,

Este nézz vízszintesen minél távolabb.



Négy problémát hozhat, ha délig alszol

Lehetőleg ne aludj délelőtt, mert

A következő betegségeket kaphatnád meg

Megfázás, lustaság, nátha, fejfájás.



Amíg nem érzel éhséget, addig ne egyél

Semmit, mert nem használsz a szervezetednek

ha akkor is eszel, ha tele van a gyomrod.



Ha tudni akarod, hogy mikor vagy éhes,

a következő két jelre figyelj:

az első, ha korog a gyomrod az éhségtől,

a második, ha megindul a nyálképzésed.



Ha kövér szeretnél lenni:

A fehérkenyér, a sajt, a zsíros tej hízlal,

minden állat heréje,

disznóhúst, agyvelő, zsíros húst egyél, és

öblítsd le édes borral.



A cukrász remekek,

a lágyan sült tojás hizlal.

az érett fügék úgyszintén,

Valamint a szőlő is hizlal.



Tavasszal ne egyél sokat,

nyáron sem hasznos sokat enni,

az őszi gyümölcsök méregtelenítenek,

télen védd magad ételekkel a hideg ellen."

forrás:http://joportal.hu/
 
 
0 komment , kategória:  Egészségünk érdekében  
Gráma Béla:Székely rapszódia, avagy... 2. rész
  2015-09-27 09:28:19, vasárnap
 
  SZÉKELY RAPSZÓDIA 2. rész

Tüzes istennyilaként csapott a hír, hogy Ilka megszökött. Szótlanul. Ezért sunnyogott a tiszt urakkal. Az egész falu már beszélte, de a rokonság magasra emelt fejjel járt, hadd lássa az istenadta nép, a sok bús paraszt, hogy őket nem törte le, nem alázza porig a hegyvidéki jött-ment szégyenteljes gaztette. Sőt mindenki a gyermek körül forgolódott, akit a nagyanyja csak ,,szegény árvámnak" titulált.
Következett a család legkirívóbb tűntetése, a keresztelő. Minden közeli a gyermek gyámola akart lenni, hiába figyelmeztetett a jó öreg esperes, hogy a keresztelő nem mulatság és a keresztszülői fogadalom nem pusztába kiáltott szó. Azáltal, igenis a keresztszülő aktív tevékenységet vállal a gyermek nevelésében, mert Isten őrizzen, de bármilyen szerencsétlenség történik a családdal, szülőként kell viszonyulni a gyermekhez. Ezt nem fogják sokan fel. Mégis a keresztelő napján a templom ódon falai közé, orgonazúgás kíséretében Máté három hajadon testvére és a Mari egyetlen fia vitték a gyermeket a keresztvíz alá. Mindenki lehajtott fejjel fogadta az idegenként ható nevet, amikor a pap fennhangon hirdette: ,,Vilmos, én téged keresztellek..."
Megindult a becézgetés, a kényeztetés, mindenkinek más megszólítás jött a szájára. Volt ő Ityike,Vityi, Vili, Vilkó, csak Vilmosnak nem szólította senki. A nevelés nagy része az Anna vállát nyomta, mert nagy rendszerességgel csak ö volt mellette, a többi csak színjáték volt, álca!
Már elkerülhetetlen volt a háború kitörése. A falu előreláthatólag csatatér színhelye lesz és igyekeztek kiüríteni, menekíteni az embereket. A félelem nagyúr, de azért nehezen váltak el minden félelem mellett kis vagyonuktól. Végül határidőt hirdettek a falu végleges elhagyására Mari a korabeli társaságával, mely részben már rokonság is volt hozzálátott a csomagoláshoz. Élelmet és egyéb szükségleti kellékeket kapkodtak és rakták a szekérre. A szekeret egyik tehénnel Ilona adta, mert ő az anyai rokonsághoz menekült egyik félreeső mezőségi faluba.
- Néném - súgta Marinak-, Aztán ha megérkeznek Budapestre, felőlem eladhatja a marhát is szekérrel együtt. A pénzt majd vagy hazaküldi, vagy alkalomadtán érte megyek, ha lecsitulnak a kedélyek.
Merész vállalkozás volt kétfogatú tehén vontatta szekérrel elindulni Budapestre. A szekéren négy idős barátnő, akik közben komák, rokonok lettek családjaikkal, négy kisgyermekes anya és hat különböző korú gyermek szorongott. Összesen két férfi volt velük, az egyik Gyuri , ő román volt és igyekezett visszahúzódni a magyar hadseregtől, a másik Jóska, zsidóból lett keresztyén, de mindkettő hivatalos orvosi felmentéssel igazolta magát. Ők a fogat előtt mentek gyalogosan, vezették a marhákat. Belegondolni is nevetséges, hogy Budapestre készültek, mert a Mari fia azt írta, hogy az őrmestere szívesen fogadná és elszállásolná a családját szorultság esetén. Merész ábránd, mert Kolozsvár is száz kilométerre van, onnan még Nagyvárad és szédületes érzés a Nagy Alföldön is még át kell döcögni a szekérrel. No, de a hatóság segítségükre volt. Alig hagyták el az első szomszédos falu határában a Kolozsvári úton fegyveres katonák álltak sorfalat Magyar-Fülpösnél és jelezték, hogy a német csapatok már elhagyták Kolozsvárt és azonnal térjenek mellékútra. Így kerültek Szász- Kisfülpösre és vészelték át a csatát meghúzódva az elmenekült román pap lakásának a pincéjében.. Az összecsapás egy hétig tartott. Fejük felett zúgtak a repülök, ropogtak a gépfegyverek és visított a Sztálin orgona..
Új világba érkeztek haza. Amerre a szemellátott összedűlt házak, romhalmaz, siralmas állapot és hullák, és állatok tetemei. Mari tűkön ült útban hazafelé, idegességében kíváncsi volt a húgára Annára, aki megtagadta a menekülést. Azzal érvelt, hogy a lányai itt hagyták, férjnél vannak itt- amott, a férje Riky és Máté Romániába rekedt, Bukarestbe, ő a házat el nem hagyja! Ott találták, a küszöbön ült, bizonyára légnyomás, vagy bombaszilánk végzett vele
Lassan rendeződött az élet a faluban. Mindenekelőtt helyre kellett hozni a romokat, eltakarítani a sok törmeléket és a legfontosabb eltemetni a halottakat. Riky és a fia nem ment vissza Bukarestbe, a nem rendeződött zavargások miatt is,de a fő ok az volt, hogy közben a Regátból hazaszöktek Észak- Erdélybe, mely még Magyar föld volt. Rikyt aztán nyugdíjazták és a bordély helyett két útja volt, az egyik a kocsma, ahol rászokott a nyugdíjasok olcsó italára a borpárlatnak csúfolt tescovinára, és időnként eljárt a pártgyűlésekbe, mert Bukarestben a kuplerájos barátai rávették, hogy álljon be a pártba. Lehet ezáltal is szerencséje volt, hogy nem vonták a szökéséért kérdőre. Máté előrelátó volt. Annakidején kihasználta kínálkozó alkalmakat és tanfolyamokon vett részt és végül hídépítő mesteri minősítést kapott. Az idő neki dolgozott, mert a háború alatt megrongálódott lés felrobbantott hidakat újjá kellett építeni.
Máté nehéz megbízatást kapott. Az Erdélyt Moldvával összekötő vasútvonal egyetlen hídját, a Karakói- hidat a németek felrobbantották, megakadályozva az orosz csapatok átözönlését. De sikerült az oroszoknak a román árulás folytán az Úz-völgyén bevonulniuk. A híd egy mély völgyárok fölött ívelt,és egy hosszú alagútba torkollt, majd a Gyimes-völgyön haladt tovább a vasút, a csángó-vidék kapuja volt. Így a munkaerő toborzás nem okozott gondot, mert tagbaszakadt erős izomzatú csángók és székelyek bőségesen jelentkeztek. Máté felfigyelt egy ősz öregemberre, aki beszédben, mozgásban túl úri volt honfitársaihoz viszonyítva. Kiderült, hogy anno Budapesten tanult könyvelőséget, de végül hazajött a szülőföldre, örökségébe. Megbízható jó munkatárs lett belőle, akire Máté rá merte bízni az egész munkatelepet annyira következetes, becsületes és jó szervező volt. Hozta a két kemény fiát is dolgozni, és otthon még négy leány végzi a házkörüli és mezei munkákat.
Szőcs úr, mert így hívták, hamar összebarátkozott Mátéval és egy megyés búcsúnap alkalmából, ami a Székelyföldön nagy ünnep, meghívta Mátét a családi ünnepségre. Valamikor, régebben ilyenkor voltak a hívatlan fogadások,bárki bárhova benyitott vendégként fogadták és traktálták, de azóta változott a helyzet,szegényedtek az emberek és most már csak személyes meghívásra lehet ünnepelni. Szívélyesen fogadták a ,,jóképű" főnököt. Traktálták igazi fenyővízzel, mely héthatáron túl is ismert székely pálinka..A leányok próbáltak kacérkodni, de mivel Valéria volt az idősebb, őt nyomultatták. Máté jó néven vette a körülötte való sürgölődést és ő is felfigyelt a nagyobbik lányra. Szép, bögyös, alakulófélben való ígéret volt.. Igazi szépség : fehér bőr, kék szem és hosszú fekete haj. Az ünnepi bálon csak vele táncolt, már rég nem volt ennyire elemében, nem érezte ennyire jól magát, és senki sem merte elkérni a főnök úrtól.
Eddig nem hallott a csángó guzsalyosról, nem volt tisztában a fogalommal, hogy a legény hazakíséri a kiszemelt lányt, de csak a kapuig, mert a portát csak gyűrűs vőlegény lépheti át. Aztán a hajadon bemegy, kinyitja a tisztaszoba ablakát, a legény bemászik, és együtt töltik az éjszakát. Csendben hancúroznak, enyelegnek, dugnak, eltarthat évekig, amíg a legény eljegyzi a lányt. Volt eset, hogy már a harmadik gyermek is megvolt, de még mindig édesebb volt a guzsalyozás. Máté mindezekről nem hallott, de nem kellett másszon, mert a szülök a szokást felrúgva, úgy is összefektették első alkalommal. Neki jól jött a könnyed kibontakozás és eszébe sem jutott, hogy másfél évtizedes idő áll köztük,de a lány forró odaadásából érződött, hogy nem ö az első. A továbbiakban járt gyakorisággal, mint a korsó a kútra, de a mondás szerint a korsó eltört, viszont Valéria teherbe esett. És ekkor kezdődött a pergés, sürgősen elválni Ilkától, mert már kilenc éve bitorolja a nevét, és haza vinni az új menyecskét a szülői házba. Már nem volt Anna, Vilmosról is elterelődött a nagy pátyolgatás, kényeztetés, a nagyapja gondjaira maradt. Az egykori magyar huszár példásan nevelte. Minden reggel katonásan a kút mellett derékig levetkőzve a kút vizében frissítette magát, borotválkozott, fésülködött, stuccolta a bajuszát, Vilmost Marinál hagyta az ottani gyerek sereggel és ő a kocsmában kártyázott és töltötte az idejét.
Nagy istencsapás volt a rokonságban a második hegyvidéki menyecske. Ez már nem is vastagon érkezett, hanem síró kölyökkel a karján. És hogy minden rendben legyen házhoz hívták az öreg esperest az esketési ceremóniára, hogy Isten és ember előtt kötelességüknek eleget tegyenek. Vilmos a kis húgával a tisztaszobában volt elkülönítve a botrányt elkerülendő és a tisztesség kedvéért. Lakodalom nem volt, mert senki nem jött volna el, akként is kifejezve rosszallását.
Máté gondos apaként magához vette Vilmost. Miután befejezte a Karakói-híd építését, és kitűnő munkát végzett, újabb megbízatást kapott, a Déda - Szeret falva nyomtávon épülő Felső- Répás hidat kellett újraépíteni. Innen alkalma volt hetente hazajárni hétvégeken. A családi viszonyok nem az elvárások szerint alakultak. Valéria mindössze kilenc évvel volt nagyobb Vilmosnál, de megkövetelte, hogy anyukának szólítsa és minden furfangos csellel ingerelte, keresztbe tett neki, majd hétvégeken panaszkodott Máténak, hogy az ,,úrfi" annyira megátalkodott, nem akar szót fogadni, felesel és eltekereg, anélkül, hogy legalább utólag beszámolna, hogy hol járt. Nagyon idegesítő és már nem bírja tovább. Máté egy idő után úgy érezte, hogy agylobot kap a sok panasz hallatán, nem törekedett a valóság kiderítésében, megfogta Vilmost, kezét, lábát lekötözve hozzákötötte a kútágashoz és vizes istránggal elkezdte csépelni. A gyermek a fájdalomtól ordított, mindent megígért, hogy szót fogad a feleségének, anyukának fogja szólítani de ne üsse tovább mert nagyon fáj.
- Kiverem belőled az anyád maradékát is - sziszegte Máté.
A kiabálásra megbolydult a környék. Próbálták szép szóval rábírni, hogy fejezze már be az ütlegelést, aztán átkok szitkok repültek feléje, sokan a gyehennára javasolták, ha Isten ezt számon tartja. Végül megérkezett a nagy csete-patéra Ilona is de csak a Mari nénjétől kiabált át.
- Mit akarsz te megátalkodott? Agyon akarod verni azt az ártatlan gyermeket azért a kibaszott hegyvidéki kurváért? Hát ki ő, hogy annyira fenn hordja az orrát, és ideállít ölében a bitang hozományával? Vigyázz öcsém, mert van hivatal, vagy Bíróság és nehogy ezért a szélnek eresztett senkiért megüsd a bokád, mert én jelentelek fel, te bőszült állat!
A sok horkanás után csend állott be és Mari tett pontot a végére. Átment, félrelökte Mátét, eloldozta a gyermeket és kézen fogva magához vitte, majd borogatta a verés okozta daganatot. Közben megérkezett Riky. Meglepte a szomszédos kerítéseken átbámuló tömeg, majd mikor hirtelen felmérte a helyzetet szigorúan nézett a fiára.
- Nem szégyelled a pofád? Én bántottal-e valaha téged?! Pedig nem ártott volna!!
A ,,jött-ment" jövevény, nem hogy beférkőzött volna a rokonság szívébe, de tüntetve, megvetően elfordultak még jobban tőle. Már-már Mátét is kiközösíttették volna, amikor szerencséjére ismét fordulat állt életében. A pártállam határozatot hozott a Duna-csatorna megépítésére. Nehéz munkának ígérkezett, de a börtönök tele voltak ingyenes munkaerővel. Amúgy is sok volt az életfogytiglanra meg halálra ítélt, mert más pártban tevékenykedett és nem fogadta el a kommunista tanokat, mert nyugati áramlatú szektáknak volt a tagja,szász volt, magyar volt, kulák osztályellenség, sok kategória alapján ítélkeztek. Medgidia mellett Dobrodzsa szívében tervezték felépíteni a Poarta Alba-i leghatalmasabb börtönt, mely majd kiszolgálja a csatornaépítést.. Ide csoportosítottak minden jeles építőmestert. Máté is parancsot kapott, hogy jelentkezzen a Konstancán a központban ahol megkapja a ráháruló feladatokat. Máté jónak látta, ha a családját is viszi, mert az apjával is hadilábon állott és annak reményében, hogy Valériát is valamilyen irodai munkára beszervezi, kellett Vilmos a már két gyermek mellé pesztrának
Sokáig nem lehetett róluk hallani, de végül csak kiszivárgott, hogy a foghegyi szitkozódás, torzsalkodás ott is folytatódott, Valéria csak nem fért a bőrében, s egy napon Vilmos kereket oldott és eltűnt. Később ő emlegette bizalmasabb társaságban, hogy a Zsil völgyében szénbányában dolgozott. Mikor minden helyreállt volna lelkileg, anyagilag, baleset érte. A kórházban ismerkedett meg egy bánsági traktorista lánnyal, aki meggyőzte, hogy hagyjon fel a bányászással, menjen vele és kezdjen új életet. Ezt tartotta élete legszebb idejének. A lány megtanította vezetni, letetette a sofőrvizsgát és együtt dolgoztak egy gazdaságban. Jól megértették egymást, partnerként éltek, de a lány a házasságot meggondolatlan elhamarkodásnak minősítette. Úgy vélekedett, hogy Vilmos fiatal még, hogy lekötelezze magát, s különben is a megértéshez nem szükségeltetik házassági okmány. És igaza volt! Amíg Vilmos katonáskodott, ö is megtalálta a hozzáillő élettársat és férjhez ment.

Hosszú idő után ismét összeverődött a család. Közben Riky eltávozott az élők sorából, az egyedüli, aki őszintén szerette Vilmost. Egy idő után Vilmos jobbnak látta, ha megnősül, mint sem folytatódjanak a nézeteltérések. Társaságokba kezdett járni, ismerkedett, végül az akkori szójárás szerint azzal büszkélkedett, hogy ráakaszkodott egy púder, akivel a moziban jókat lehet degedni. És összeházasodtak. Az élelmes és talpraesett Vilmos intézkedett, azonnal kaptak tanácsházi lakáskiutalást, mindkettőjüknek jól jövedelmező munkahelye volt, sőt egy idő után Vilmost Orsóvára, Bánságba küldték továbbképző tanfolyamra. Ott volt igazi élet. Határ menti város, virágzott a csempészet, a tiltott kereskedelem. Jugoszláviából megtalálták a módját és a lehetőségeket, hogy Orsóvát elárasszák kívánatos keresett termékekkel. Lehetett kapni bolgár kecskebőr kabátot, rózsaolajat, orosz sarki róka prémet, svájci órát,és fel sem lehet sorolni mi minden hiánycikk volt nálunk.
Vilmos vakációra jött és igyekezett szeretett feleségét meglepni, elhalmozni káprázatos, szemet gyönyörködtető dolgokkal.. Hozott rózsaolajat, csodás kis svájci női karórát és egy jugoszláviai finom selyemsálat. Szerencsétlenségére! Mert akinek ereiben kurva vér kering, nem bírja sokáig az egyedüllétet és a felesége összejött egy izmos felkapott futballistával. A körülményeket leplezve kedélyes volt, örömmel vett át mindent és tettetett szégyenlősséggel suttogta, hogy nem érdemli meg mindezt a figyelmességet. Később mikor már forrósodott a hangulat és megborításra került volna sor, kisiklott Vilmos karjai közül szabadkozva, hogy sajnos menstruál. Vilmos élvezte az otthon harmóniáját, az otthon kellemes ízét és reggel még lustálkodott az ágyban, Asszonya bevásárolni távozott. Útközben találkozott csodálójával, a focistával és figyelmeztette, hogy itthon van a férje és pár napig megszűnik az édes kettes. De nem sokáig. Másnap dugva összecsomagolta az ajándékokat és a rendőrségen jelentkezett. Jelentette, hogy a férje Orsován csempészárukkal foglalkozik, itt a bizonyíték. Ő nem szereti a kényelmetlen helyzeteket, ilyen körülmények között nem szeretne nyugtalankodni. Haza sem ért. Vilmost letartóztatták és e gyorsan ítélő Bíróság tiltott csempészésért egy év letöltendő börtönre ítélte. A továbbképzés elmaradt.
folyt.köv.
 
 
0 komment , kategória:  Gráma Béla írásai  
Gráma Béla: Székely rapszódia, avagy félresiklott életek 1.
  2015-09-27 09:00:04, vasárnap
 
 
SZÉKELY RAPSZÓDIA, avagy félresiklott életek

Futótűzként terjedt a faluban, hogy Vass Máté hazajött Bukarestből és magával hozott egy hegyvidéki székely lányt. Megérkezésekor a család körül rajongta, ügyet sem vetve az idegen fehérnépre, csak amikor Máté bemutatta az anyjának és családjának, hogy a felesége, fagyott meg a levegő és elnémult minden. Az anya gyötrelmes pillantást vetett fiára, amolyan anyai fájdalmasat, mely kifejezte, hogy mi lesz most velük, hisz eddig Máté tartotta el a családot, mert a korhely apja szintén Bukarestben minden keresetét a Kökereszt utcai kuplerájokban hagyja. Most mihez kezdenek pluszban ezzel a némberrel is. S ahogy látszik már jól vastagszik, nem töltötte hiába az időt!
Ebben a borús hangulatban fel sem mérték a fiatalasszony hamvas frissességét, lenyűgöző szépségét. Csak állt, de senki nem méltatta szóra. Hamar eltelt a három nap és Máté készülődött vissza Bukarestbe.
-Drága fiam - sopánkodott az anyja - elmész, és itt hagyod ezt az idegent a nyakunkon?
- Édesanyám, ő nem idegen, a törvényes feleségem, s amíg megszül itthon fog maradni. Legyenek kedvesek és kíméletesek vele. Meglátja, hamar beépül a családi közösségbe.
Anna összeszorította a száját és úgy sóhajtott, mert a Máté keresete már többfelé oszlik. Riky a férje csak nagyritkán ad haza pénzt, azt is amikor szabadságra jön. Ha a nagyobbik fia, Máté nem lenn annyira szülőszerető jó gyermek, mire mentek volna? Találhatott volna más megoldást, minthogy ide hozza. Azzal is tisztában volt, hogy a hegyvidéki székely népet itt a felső- Marosmentén nem szívlelik., mert lecsődültek a jobb megélhetésért, de szokásaikat is hozták, egyáltalán nem akkomodálódnak az új környezethez. Nem létezett egy bál, vagy nagyobb mulatság, hogy a székely bicska ki ne nyílt volna és a vad duhaj verekedés.
Máté távozása után felbolydult a rokonság, egyik a másiknak adta a kilincset, hogy csudájára járjanak az új menyecskének. Volt, aki csak beköszönt Annának, szétnézett s aztán fejcsóválva ment is tovább, amikor meglátta a viselős asszonykát. Erre túl érzékenyek, prűdök voltak, tartották magukat a helyi megrögzött szokásokhoz. A fiatalasszonyban hiába volt meg minden közeledő igyekezet, a család éreztette, hogy nem örül a jelenlétének. Később szakadt a cérnaszál. Váratlanul érkezett a nagyszájú Ilona, az Anna testvérbátyjának egyetlen lánya. Mindenki előtt ismert volt szókimondása és nem válogatott a hasonlatokban sem. Azt beszélték róla, hogy a szem úgy jár mint az asztalfiókja, jobbra néz és balra lát, kifejezvén azt, hogy mindent pillanatok alatt felmér.
- Adjon Isten, Anna néném! Künn süt a nap s maguk itt benn kotolnak? - de feleletet sem várva rögtön észrevette Ilkát. - Látom, vendége van. Ki tehene borja?
- Itt állatokhoz hasonlítjátok a származást? Kurta Menyhért erdőgazdálkodónak vagyok a lánya, és most a Máté felesége. - Nyújtotta a kezét, de Ilona elfordult, nem fogott kezet vele.
- S aztán ilyen hírtelen? Összejössz, kezdel vastagodni s már benn is vagy a családban? Kérdezte Ilona és leült az asztal melletti nyikorgó székre.
- Miért? Nálatok hogy szokás?
- Engem ne tegezz! - tört ki Ilona - Nálunk azt ki kell érdemelni. De hogy jöttél össze öcsémmel, hisz Bukarest messze van.
- Már akinek.! Én ott dolgoztam egy Iorgulescu nevű bojár házvezetőjeként.. De mi magyarok minden vasárnap találkoztunk a Petőfi utcai Magyar-házban. A megszokott istentisztelet után jöttünk össze, és estig beszélgettünk, táncoltunk, énekeltünk, úgy igazán magyarosan.
- És bujálkodtatok is!?
- Az nem kupleráj, kedvesem, akinek egy csepp sütnivalója van, az ilyet nem kérdez. Az a bukaresti magyarok kultúra központja.
- De mégis megestél!
- Oh, ne túlozzunk, ez bárkivel megtörténik, de szerencsére idejében észrevettük
- Miért nem varrtad magad egy bojár nyakába? Miért kellett a szerencsétlen öcsémet behálóznod?
- Tudod, kedvesem, elsősorban nem szerencsétlen. Aztán meg tudhatod, ő volt az erősebb, ő volt felül, mit tehettem? - eltűnt arcáról a mosoly - Különben nem tartózóm beszámolni senkinek. Az apám nem vont kérdőre, áldását adta. Miért tisztáznám magam minden jött-ment előtt, akiről nem tudom ki tehene borja. De annyit tudok, hogy nem illik mások fölött pálcát törni olyannak, mint te, kedvesem, aki két gyermekes özvegy létére legények után szaladgál! Milyen kicsi a világ, nem furcsállod, hogy alig jöttem s már ezt is tudom! - sarkon fordult és bement a tisztaszobába.
Ilona nem tudott felocsúdni a meglepetéstől. Ezt neki senki nem rótta fel, hogy kikkel jár és hova, s akkor egy ilyen hegyvidéki rongy rázza előtte a piros zászlót? Csak állt dühösen, aztán indulni készült.
- Néném, ettől a némbertől mielőbb szabadulni kell, mert nem állok jót magamért.
Ahol a rokonság nagyszámú és mindenki sógor vagy koma a hír hamar terjed. Beszélték, hogy Ilona megleckéztette az új menyecskét. Volt, aki teljes egészében tudta a társalgás kimenetelét. Akadtak sokan, akik dagadó májjal örültek, hogy végre akadt valaki, aki rápirít Ilonára. Persze ez csak kis szelektív töredéke volt a nagy rokonságnak, de ők is azért csatlakoztak a tüntető ellenállókhoz. Senki szóba nem állt a hegyvidéki menyecskével, mintha rühes lett volna, és a falu sokáig nem vette le a rágalmazó szájáról. Egyetlen szerencséje, hogy nem kellett templomba járjon, mert a sok kálvinista között a faluban egyedül volt római katolikus.
Egy azonban mégis akadt, aki kiállt a sorból, de rá senki nem orrolhatott. Annának a nővére volt Mari, aki Kolozsvárott szerzett bábaoklevelet. Mindenki előtt tekintélye volt, de úgy is viselkedett. Ő nem süllyedhet a rágalmazó posványba,ő a mindenki Mari nénije kell legyen, rokonságon kívül a falu ténsasszonya. Anna orrolása ellenére Mari több alkalommal fogadta Ilkát, aki átment hozzá, hosszasan elbeszélgettek és így neki is volt végre lelki támasza a nagy örvényben. De oly kevés volt a parányi nyugodtság és öröm a sok szekálás között. Idegileg őrlődött. A terhesség, is mint minden egyéb véges, de szerencsétlenségére idegállapota következtében a gyermek idő előtt jött a világra. Egyből lett nagy koslatás, jövés-menés, nyüzsgés. Dolgozott a kíváncsiság, kitalálni kihez hasonlít, síró baba lesz-e? Volt, aki diót hozott, hogy a tegyék a fürdővízbe, mert attól erősödik a töke. Ilona sem hiányzott az öccse öröméből, kézbe kapta, hosszan nézegette és köpködte igézet ellen
- Néném, ez egészen a mi fajtánk. Így legalább lesz alkalmunk a megboldogult uram után Gézának keresztelni és vállalom a költségeket.
Ilka csak hallgatott, figyelte a nyüstölést, szócséplést,hogy mindenki saját nézetével és tanácsával van elfoglalva.
- Hahó, asszonyok! - kiáltotta - Lehet nekem is véleményem, mint szülő anyának? Ne találgassanak fölöslegesen és főleg ne lovallják magukat értelmetlenül elragadtató helyzetbe. A gyermek a nagyapám után Vilmos lesz. Mari néni, megkérem a jegyzőségen így jelentse.
Lassan eloldalgott mindenki. Sokan azt hitték, esküdni mertek volna, hogy a névadással enyhülnek a kedélyek és fellazul minden ellentét. Befogadják Ilkát. De nem így történt. Anna, a nagyanya, a szeretett fia porontyát már úgy babusgatta, mint árva gyermeket. Maga mellé vette mikor lefeküdt, azt mondta Ilkának csupán azért, hogy nyugodtan pihenjen. Ej, de az alattomosságnak is meg van a hátulütője.
És a háború előszele már lebegtette vészjelző jóslatát. Előhírnökök jöttek, tanulmányozták a szász települések hangulatát és kutatták, hogy egy esetleges orosz támadás mit váltana ki a nép között. Meglepetés érte Ilkát. Elkeseredésében, hogy a gyermekét is mindegyre távol tartsák tőle, csak tervezgetett, hogy mi lenne a kiút. Magas bajuszos szőke katonatiszt jött az udvarra és Ilka után érdeklődött. Az asszonyka majdnem földbegyökerezett lábbal nézte hosszan az unokatestvérét és mukkanni sem mert.
- Te mi járatban vetődtél erre Imre?- kérdezte a rokont.
- Katonadolog, nem számolhatok be. De értesültem, hogy ide jöttél férjhez s gondoltam megleplek jelenlétemmel.
- Ez valóban meglepetés a javából és kellő pillanatban.
A tisztaszobába vezette vendégét. Anna sunyin nézte és az orrát húzta, hogy idegen katonatiszt és be sem mutatja. Hosszasan elbeszélgettek. Aprólékosan elmondott mindent, hogyan jött össze Mátéval, hogyan esküdtek meg. A Máté apja örömében annyira berúgott, hogy három napig fetrengett a kuplerájban. Ő nem akarta elhagyni Bukarestet, csupán Máté sarkallta, hogy egyelőre jöjjön haza a családjába, nem szeretné, hogy az ö feleségét cselédnek nézzék. Pedig mennyire tisztelték és nehezen váltak meg tőle, sőt visszavárják, mert az erdélyi magyar lányok szorgalmáról, megbízhatóságáról és becsületérül zeng az egész Regát.. Aztán felvázolta az itteni fogadtatást, ezt a ,,bús magyar"összetartást. Senkit sem fogadnak be, ha nem közülük való, különösen a hegyvidékiekket utálják ki a közösségükből. Imre hallgatta és mindjobban elkomolyodott a húga helyzetén.
- És Máté mit szól mindezekhez?
- Nem tudja. Ő csak nagyritkán szabadságolni jár haza, mert messze van Bukarest. Csak az anyjával levelez, abban üzen nekem is néhány sort. Van, amikor meg sem mutatják. A pénzt az anyjának küldi, nekem annyit sem adnak, hogy bélyeget vegyek, nehogy panaszkodjam. Félnek!
- De ennek véget kell vetni! Így nem mehet tovább!
- Igazad van drága bátyám! Valóban téged az Isten vezérelt, hogy kiszabadíts ebből a kígyófészekből.
- Hogy gondolod?
- Egyszerűen Imre. Nekem pénzem nincs, nem tudom megtenni egyedül. Te viszont elvihetsz innen olyan messzire, hogy a hírét se halljam ennek a sárkány tanyának!
- De hová? Brassóba, vagy még tovább?
- Rád bízom. És áldjon meg az Isten, amiért segítesz rajtam!
- Rajtad? És a gyermek? - nézett rá Imre botránkozva.
- Nekik hagyom. Nem kell mag sem ebből a nyámurából!
Hosszas beszélgetés után Imre, ahogy jött köszönés nélkül távozott. Ilka a kapuig kísérte. Mikor visszajött az anyósa pillantása villámokat szórt felé.
- Ki volt ez? Megmondanád? Jogom van tudni!
- Nocsak! Egy valaki! Jött és azt tette, amit a maga fajtája nem, elbeszélgetett velem. S különben sem tartózom számadással.
Anna dühöngött magában, de nem feszegette a húrt. Már ö is kezdett belefáradni. Két nap múlva megérkezett ismét Imre a barátjával. Szemet gyönyörködtető két fess katonatiszt. Ilka a tisztaszobában fogadta őket és minden igyekezetével azon volt, hogy induljanak, amíg az anyósa a gyermekkel a nővérénél van. Csinosan felöltözött, a bojártól ajándékba kapott gyöngyökkel kivarrt retikült vette a vállára és a két tiszt között elment. Sokan néztek utána, amíg az állomásra értek és csak sziszegtek a foguk között ,,Ez kellett Máténak, bukaresti kurva!"
Bejött a vonat, felültek és Ilka sosem jött vissza a vidékre.
Az idő telt, de a kedélyek még jobban borzolódtak. Nem volt elég, hogy Máté becseppentette ezt a jött-mentet a családba, megszökött és még a kölykét is itt hagyta. Mint a szuka a szagra ,két katonatiszttel lépett meg.
folyt.köv.
 
 
0 komment , kategória:  Gráma Béla írásai  
Vitorlázó kövek rejtélye
  2015-09-25 19:05:27, péntek
 
 


Kaliforniában Death Valley-ben a köveknek mintha lábuk lenne. A “vitorlázó kövek" rejtélye egy különleges geológiai jelenség amit több mint fél évszázada figyelnek és tanulmányoznak. Igaz, hogy 50 éve kutatják a “vitorlázó kövek" rejtélyét de még senki sem látta őket mozgás közben.
Death Valley a föld egyik legforróbb területe, ezen a sáros sivatagos helyen az éves csapadék mennyiség kevesebb mint 50mm. Itt található a Racetrack Playa (Versenypálya-síkság) egy időszakos tó medre, ez a hely ad otthont a titokzatos köveknek. A terület teljesen sík és vízszintes, a 4,5 km-re lévő két vége között csak 4 cm a magasságkülönbség. Az év nagy részén száraz, néhány cm-es darabokra töredezett agyagréteg borítja, növényzete egyáltalán nincs.
A ritka, nagy esőzésekkor a közeli hegyoldalakról leömlő víz rövid ideig megmaradó, sekély tavat alakít ki, a vízzel kerülnek ide az ún. ,,vitorlázó kövek" is.



Az egyik elmélet szerint a köveket állatok vagy “tréfás" kedvű emberek mozgatják. Ez az elmélet több helyen is megbukott egyrészt azért, mert nem találtak külső beavatkozásra utaló nyomokat vagyis lábnyomot vagy bármi hasonlót, másrészt azért mert egyik-másik kő több száz kilót is nyom, ezeket gép segítsége nélkül lehetetlen lenne mozgatni.
A 60-as évek végén kezdték el komolyabban kutatni ezt a furcsa jelenséget. Megállapították, hogy az erős szél és a puha, sáros talaj elegendő a kövek mozgásban tartásához, de az elinduláshoz szükséges egy nagyobb széllökés. A 90-es évekig ezt az elméletet tarották helytállónak, amikor is arra a következtetésre jutottak, hogy a kövek egyes esetekben nem a sáros, hanem a jeges talajon csúsznak. Az esőzések után megmaradt csapadék megfagy és a szél a jégen mozgatja a köveket.
A jelenség érdekessége még, hogy az egymáshoz fizikailag közel lévő kövek mozgása nem minden esetben párhuzamos. Van olyan kő amelyik megáll, van olyan amelyik elfordul vagy visszafordul és van olyan is amelyik tovább halad egy bizonyos irányba. A különböző irányú mozgást azzal magyarázzák, hogy a kövek felülete eltér.
A kövek csak 2-3 évente vándorolnak és a nyomok 3-4 évig maradnak meg. Mozgás közben még senki nem látta a köveket, de feltételezik, hogy kb. 20 km/h-val csúszhatnak.

Azt, hogy elfogadjátok-e ezeket a magyarázatokat vagy nem rátok bízom!
(Update: Azóta egy újabb elmélet is napvilágot látott, amely szerint csak olvadásra van szükség a mozgáshoz. Bár nem 100%-os bizonyíték, elképzelhető hogy ez a megoldás.)
Itt olvasható:
http://index.hu/tudomany/2013/06/11/megfejtettek_a_vitorlazo_sziklak_titkat/

Képek a “vitorlázó kövekről"



























forrás:haerdekel.hu/
 
 
0 komment , kategória:  Érdekességek  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 64 
2015.08 2015. Szeptember 2015.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 64 db bejegyzés
e év: 1326 db bejegyzés
Összes: 3553 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 111
  • e Hét: 704
  • e Hónap: 15033
  • e Év: 212052
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.