Belépés
chillik.blog.xfree.hu
"Csak meghallgatnám, sír-e a szegény, Világ árváját sorsa veri még? Van-e még könny a nefelejcs szemén? Szeretnék néha visszajönni még!" Chillik András László
1953.03.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 95 
Reviczky Gyula - Két útitárs
  2015-09-30 17:01:22, szerda
 
  Reviczky Gyula
Két útitárs

A bölcsőtől egész' a sírig
Két útitárs megyen velünk:
Démon, világi gyönyörökben
És angyal, hogyha szenvedünk.




A démon örökös kaczajjal,
Csábitva, nyeglén jár elöl.
Nézése inger, szava bűbáj
S szorongatása majd megöl.

Bor, zene közt, vad orgiákban
Ott lebeg láthatatlanúl;
Ott esik legjobb múlatása.
A hol a szív mámorba fúl.

S mikor a rosszat elkövettük,
S megbánjuk, gúnyosan nevet.
Szivek vérzése, jajgatása
Neki a legfőbb élvezet




Az angyal némán jár utánunk;
Őrjöngve nem halljuk szavát.
Siratja tévedt útitársát,
És ajakán nincs durva vád.

Mosolya bánat, hű szemében
Nagy, mennyei malaszt ragyog.
Megsímogatja homlokunkat,
Mikor mindenki elhagyott.

Nála az irgalom, bocsánat.
Ő szánakozva ránk tekint;
Keblére zár, csitít, vigasztal
S lecsókolgatja könnyeink'.
 
 
0 komment , kategória:  Kedvenc verseim  
Mata Hari
  2015-09-30 11:58:06, szerda
 
 


Mata Hari
Mata Hari, eredeti polgári nevén Margaretha Geertruida (Grietje) Zelle (1876. augusztus 7., Leeuwarden - 1917. október 15., Párizs) hollandiai születésű bártáncosnő. A francia hadbíróság 1917-ben a Német Birodalom javára végzett kémkedés vádjában bűnösnek találta és kivégeztette.
Származását sokan hollandnak tartják, valójában fríz nemzetiségű volt, amely a hollanddal rokon, de önálló germán népcsoport. A hollandiai Frízföldön fekvő Leeuwarden városban született egy kohóépítő munkás és egy háztartásban dolgozó asszony egyetlen leánygyermekeként. Margarethának három idősebb fiútestvére volt. Gyermekkorának nagy részét a város egyik régi patrícius házában töltötte, ahová a család 1876-ban költözött. Margarethát a családban Grietje néven szólították. Édesapja egy sapkaüzletet működtetett a városban, de üzleti spekulációk után 1891-ben csődbe ment. Ugyanebben az évben meghalt az édesanyja is, ekkor a család Amszterdamba költözött. Édesapja a kikötővárosban újból megnősült, és új felesége pénzéből egy kis petróleumboltot nyitott. Margarethát anyai nagyanyja vette magához, majd a frízföldi Sneek városkában élő nagybátyjához került. A nagybácsi hamarosan Leiden város óvónőképző intézetébe íratta be Margarethát, aki azonban abbahagyta tanulmányait és egy Hágában élő másik nagybácsihoz költözött.
1895-ben Hágában, a Nieuws van den Dag című újság hirdetése útján ismerte meg későbbi férjét. Az addig agglegényként élő John McLeod 20 évvel volt idősebb Margarethánál. A férfi katonatiszt volt és megismerkedésük után nem sokkal vissza kellett térnie az akkor Hollandia fennhatósága alatt álló Kelet-Indiák gyarmatra. A jelentős korkülönbség ellenére Margarethát teljesen magával ragadta a férfi fellépése, kitüntetései és egyenruhája.
18 éves korában, 1895. július 11-én feleségül ment a skót Rudolf MacLeod tengerésztiszthez. McLeod skót nemesi famíliából származott. A házaspár a mézesheteket a németországi Wiesbadenben töltötte. 1896. január 30-án, hét hónappal az esküvő után született meg első gyermekük, Norman John. 1897. május 1-jén a család a Prinses Amalie nevű gőzös fedélzetén Batáviába, Jáva szigetére költözött. McLeod az egyik jávai kisváros holland helyőrségének vezetője lett. 1898. május 2-án megszületett a család Luisa Johanna nevű első lánygyermeke. A kezdetben boldog családi idill hamarosan rémálommá változott, MacLeod nem tudta levetkőzni természetét, rengeteget ivott és gyakorta bántalmazta feleségét és gyermekeit.



Wilhelmina királynő trónra lépésének évfordulójára készített színdarabban Margaretha játszotta az egyik főszerepet, ez volt első nyilvános fellépése. 1899-ben a család elhagyta Jávát és Szumátrára költözött. Margaretha csak két hónap késéssel tudta követni férjét. A távkapcsolat hozta elő házasságuk első problémáit. McLeod telegramjaiban minduntalan takarékosságra intette ifjú feleségét, de eltérő életkorukból és személyiségükből is számos probléma adódott. A pár elidegenedett egymástól. 1899. július 8-án mérgezés következtében meghalt a család egyetlen fiúgyermeke, John, míg Luisa Johanna életét csak a gyors orvosi segítség mentette meg. Pár héttel később a kolerában haldokló főbérlőjük beismerte, hogy mérget tett a gyermekek ételébe, hogy a McLeod által a hozzátartozóira kimért büntetéseket megtorolja. Norman John halála végérvényesen tönkretette a házasságot.
1900-ban McLeod kilépett a holland hadseregből és Sindanglaja szigetre költöztek. Itt McLeod közölte Margarethával, hogy el fogja hagyni. Margaretha ebbe nem egyezett bele, hogy közös leányuk felügyeletét McLeod kapja meg. A kétségbeesett asszony elhatározta, hogy, még ha így el is veszíti gyermekét, elhagyja a családot, és új életet kezd. Így Hollandiába való visszatérésük után, 1905-ben Párizsba szökött. Hamarosan, mint táncosnő és kurtizán bukkan fel.
1902-ben az elhidegült pár hazatért Hollandiába és ott egy megosztott lakásba költöztek. Kibékülések és újabb összeveszések követték egymást. 1903-ban Margaretha először utazott Párizsba, hogy ott színésznői karriert kezdjen. Reményeiben azonban csalatkoznia kellett, a kudarcok felemésztették anyagi tartalékait. Arra kényszerült, hogy festőknek álljon modellt és cirkuszokban lépjen fel. A modellkedés annyira kiábrándította, hogy elhagyta Párizst és hazautazott Hollandiába.



1905-től kezdődött elhíresült táncos karrierje. A lenge öltözetben előadott egzotikus táncok hamar népszerűvé tették a párizsi éjszakai életben. A sajtó egy európai tengerésztiszttel házasságot kötött indiai hercegnőként mutatta be. A kezdeti Lady Mac Leod művésznevet 1905. március 13-án változtatta Mata Harira. Népszerűsége gyorsan növekedett, hamarosan bárók és bankárok szalonjaiban tartott zártkörű előadásokat. Estjei egyszerre voltak szenzációt és botrányt keltőek.



1906-ban már Európa-szerte ismert volt. Fellépett Madridban és Monte Carloban. Több hónapra Berlinbe utazott, majd Bécs következett. 1907-ben Egyiptomba és Rómába utazott. Karrierje 1908 és 1910 között válságba jutott. Egyre többen utánozták, utazásai alatt sorra bukkantak föl a hozzá hasonló egzotikus táncosnők. 1910-től kezdve vidéken élt, majd a milánói Scala művésze lett egy évadra. A háború kezdetéig Párizs és Berlin között ingázott, és elakadt karrierjét új előadások kifundálásával próbálta újjáéleszteni.



Táncosnői karrierje során Mata Hari rendre kapcsolatba került a francia politikai és gazdasági elit több tagjával is. A német titkosszolgálat felfigyelt kapcsolatrendszerére és H21 fedőnév alatt alkalmazta. A háború kezdetén kifizetetlen számlái és hitelezői elől Hágába menekült, de a kirobbanó háború miatt csak nehezen élt meg.



 
 
0 komment , kategória:  Szakállszárító  
Mata Hari
  2015-09-30 11:55:14, szerda
 
 


Mata Hari
híres szeretők
Margaretha Geertruida Zelle Leeuwardenben született. Később, kurtizánként vette fel a japános hangzású Mata Hari álnevet, majd több híres ember szeretője is volt. Az I. világháború idején Franciaország, Spanyolország és Anglia között utazgatott, és kurtizán-kémnőként dolgozott szülőhazájának.
 
 
0 komment , kategória:  Szakállszárító  
A nagyváradi Csendőségi Iskola
  2015-09-30 08:19:49, szerda
 
 


[b A nagyváradi Csendőségi Iskola]
A Csendőségi Iskola 1911-1913 között épült fel, a Pece patak és a Rulikovszky temető közötti területen. Feltételezések szerint tervezője a ma is létezőkön kívül még nyolc épületnek (a kórház épületeinek) a tervét is elkészítette, melyek utólag kiegészítették volna az épületegyüttest. Az épületegyüttes mai képe több tervváltozat elkészítése után alakult ki. A Vágó József által a Csendőségi Iskolához készített első tervet a Városi Tanács 8947/1911-es határozatával fogadták el, ez azonban részben különbözik a megépült épületkomplexumtól. Időközben több tervváltozat született a tervező és a kivitelező részéről is. 1912. július 25-i dátumot hordoz egy Vágó József által szignált tervsorozat, 1911 decemberit pedig Incze Lajos kivitelezőé, de különböző részletterveket is ismerünk. Mindazonáltal az eredeti tervelgondolás alapkoncepciója változatlan maradt.












 
 
0 komment , kategória:  A szecesszió büvöletében  
Hugonnai Vilma
  2015-09-30 06:10:15, szerda
 
 


Hugonnai Vilma
az első magyar orvosnő

Született 1847. szeptember 30. Nagytétényben - meghalt 1922. március 25. Budapest.
Egy grófi család ötödik gyermekeke, alapismereteit a családi házban sajátította el, majd a pesti Prebstel Mária leánynevelő intézetnek lett bentlakásos tanulója. Abban az időben ez az iskola állt leánynevelés legmagasabb szintjén, ennél tovább senki sem léphetett.
Alig 18 évesen férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz, s e házasságból három gyermeke született. A házasság nem lett szerencsés: a jelentős könyvtárral rendelkező Szilassy család sarja nemigen érdeklődött a szellemi dolgok iránt, az ifjú Vilma viszont annál inkább. Elsősorban a természettudományok kötötték le figyelmét. Végül is ez a tudásvágy lett az a szakadék, amely a házasság felbomlásához vezetett.
1869-ben értesült arról, hogy a zürichi egyetemre nők is beiratkozhatnak, viszont ehhez férje beleegyezése is kellett. Abban egyeztek meg, hogy minden anyagi támogatás nélkül ugyan, de beiratkozhat az orvosi karra.
1872-től lett a zürichi egyetem hallgatója. Ottléte alatt nagyon nehéz körülmények között élt, de lelkesedése egy pillanatra sem csökkent. 1879. február 3-án védte meg disszertációját és avatták orvossá. Végzése után az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott, majd egy alapítványi kórházban töltött egy évet.
1880 februárjában tért haza. Diplomájának hazai elismertetése rendkívüli akadályokba ütközött: 1881. március 31-én letette a hazai egyetemi tanulmányokhoz feltétlenül szükséges érettségi vizsgát, majd ezután - 1882 májusában - kérte orvosi oklevelének elismertetését. Annak ellenére, hogy kérelmét a pesti orvostanári kar támogatta, Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter - az érvényes törvényekre hivatkozva - elutasította a nosztrifikálást.



Ekkor letette a szülésznői vizsgát, és ettől kezdve hivatalosan, szülésznőként működött. Betegek sokaságát kezelte, amely munkára "rákényszerült", hiszen Szilassyval kötött házassága végleg felbomlott, így a munkájából származó pénzből tartotta fenn családját. Ebben az időben írta "A nők munkaköre" című tanulmányát, amelyben a nők számára is kedvező iskolareform mellett foglalt állást. Minden olyan szervezkedésben részt vett, amely a nők egyenjogúsítását tűzte ki céljául.
1887-ben férjhez ment Wartha Vincéhez, aki jeles vegyész, műegyetemi tanár volt. Ebből a házasságból született 1888-ban Vilma nevű leánya. Férje kérésére felhagyott szülésznői gyakorlatával, figyelmét és erejét elméleti kérdésekre összpontosította. Ezekben az években sem adta fel orvosi oklevelének elismertetését, ami ekkorra már az egész női társadalom problémájaként jelentkezett.
1895-ben királyi rendelettel lehetővé vált Magyarországon is hogy a nők egyetemi tanulmányokat folytassanak. Így 1896. február 10-én újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elismertetését. Erre 1897. május 14-én kerülhetett sor, amikor is Budapesten orvosdoktorrá avatták.Ezután már hivatalosan is végezhetett magángyakorlatot, elsősorban női és szegény betegekkel foglalkozott.
Tudományos érdeklődése a gyermeknevelésre, a nők és gyermekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoztatásának kérdéseire, a nők képzésére összpontosult. Lelkes kezdeményezője volt a leánygimnáziumok szervezésének, a nők szellemi képzésének. Az Országos Nőképző Egyesületben hat évig tanította a betegápolást, a gyermekgondozást, a gyermekvédelmet, a ragályos betegségek ismereteit.
A századforduló éveiben még nem nyugodtak le a női egyenjogúsítás kérdésében az indulatok: 1907 januárjában Kmetty Károly egyetemi tanár intézett éles támadást a nők egyetemi tanulmányai ellen, amire ismét Hugonnai Vilma reagált a sajtóban. Higgadt hangnemben válaszolt Kmetty állításaira, bizonyítva, hogy a nők jogegyenlősége nemcsak feltételezi, hanem megköveteli az egyetemi tanulmányok folytatását.
Az első világháború súlyos katonai vereségei, a frontok véráldozatai bizonyították be a nők szükségességét a betegápolás és a kórházi munka területén. Ekkor már 67 éves, amikor 1914 augusztusában elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot, 1915 augusztusában hadiékítményekkel díszített érdemjelet kapott.
Az aggodalom szavai csengenek ki a Gyógyászat 1915. áprilisi számában közzétett felhívásában, amikor felkéri az orvosnőket a katonaorvosi szolgálatba való bekapcsolódásra. Nemcsak "felszólít", hanem 14 vidéki városban szervezett -női orvosi és betegápolói erővel - betegmegfigyelő állomást. Felhívása, szervező munkája követőkre talált, amit bizonyít annak a sok száz vöröskeresztes nővérnek és 84 orvosnőnek a szolgálata, akik Hugonnai Vilma oklevelének nosztrifikálása után nyertek diplomát magyar egyetemen.
 
 
0 komment , kategória:  Magyar elsők  
Lola Montez
  2015-09-29 16:06:21, kedd
 
 


Lola Montez

Születési neve: Elizabeth Rosanna Gilbert (Grange, 1821. február 17. - New York, 1861. január 17.) ír származású táncosnő, színésznő, kurtizán, I. Lajos bajor király szeretője.
Edward Gilbert skót katonatiszt és az ír nemesi családból származó Eliza Oliver leányaként született. 1822-ben a család Indiába költözött, ahol apja egy év múlva kolerában meghalt. Eliza újra férjhez ment, s a kislányt mostohaapjának családja nevelte Skóciában. Később Párizsba, majd Bathba került édesanyjához.
1836-ban a jóval idősebb Sir Abraham Lumley bíróhoz akarták férjhez adni, de a fiatal lány Írországba szökött Thomas James angol katonatiszttel, házasságot kötöttek, majd Indiába utaztak. Elizabeth 1845-ben visszatért Angliába, és különvált férjétől. Londonban színjátszást tanult és táncórákat vett egy spanyol tanártól. Táncképzését Spanyolországban fejezte be. 1843. június 3-án debütált nagy sikerrel Londonban a Her Majesty's Theatre-ben Lola Montez spanyol táncosnő néven. A nézők közül néhányan felismerték, s amikor házasságtörése és névhamisítása kitudódott, viharos gyorsasággal elhagyta Angliát. Bár sikeresen szerepelt német, lengyel, francia színpadokon, szabados viselkedése és szerelmi ügyei miatt botrányhőssé vált, s néhány fellépés után mindig el kellett hagynia az országot. Liszt Ferenccel is volt futó kalandja Drezdában. Poroszországban 14 nap börtönre ítélték, majd kitoloncolták, mert megengedhetetlenül viselkedett egy rendőrrel szemben.



1846. október 5-én érkezett Lola Münchenbe. Audienciát kért I. Lajos bajor királytól, hogy felléphessen az Udvari Színházban. A királyt elkápráztatta az elragadó, humoros, temperamentumos, szép táncosnő. Két nap után Lola a király szeretője lett. Amikor viszonyuk kitudódott, szatirikus rajzok készültek a párról, ahol a király úgy táncolt, ahogy Lola fütyült. Az asszony hangulatember volt, felfuvalkodott és követelőző. A társadalmi konvencióknak fittyet hányva szivarozott, kísérő nélkül, vagy éppen fiatal, vonzó férfiak társaságában látták megjelenni. A királytól kapott ékszerekkel parádézott. Ha feldühítették, kiabált, pofonokat osztott, sőt még lovaglóostorával is odacsapott. Felmerült a gyanú, hogy a király politikai döntéseit befolyásolja. A lakosság és a kormány lassan meggyűlölte őt. De Lajos kitartott mellette, a miniszteri fizetés kétszeresét, később négyszeresét juttatta neki havonta. 1847-ben bajor polgárjogot és grófi címet adományozott az asszonynak, aki a Marie von Landsfeld nevet vette fel. A kormány miniszterei tiltakozásul benyújtották lemondásukat. Lola háza előtt tömeg tüntetett, hógolyók, majd kövek repültek ablaka felé. Az asszony pezsgős pohárral a kezében jelent meg az erkélyen, és a tömegre koccintott. Végül el kellett hagynia Bajor Királyságot, a király pedig kénytelen volt lemondani 1848. március 20-án. Lola bajor polgárjogát visszavonták.



Lola újra színpadra lépett Genfben, Londonban, Franciaországban, Spanyolországban és Belgiumban. 1849-ben feleségül ment George Trafford Heald angol gárdahadnagyhoz. Mivel első férje még élt, bigámiával vádolták, ezért új férjével elhagyta Angliát. A férfi 1850-ben Spanyolországban végleg szakított Lolával. 1851-ben Párizsban a Le Pays napilap folytatásokban közölte Lola emlékiratait. Az év végén az Egyesült Államokba hajózott. Különböző városokban lépett fel. Bajorországi emlékeiből színdarabot iratott (Lola Montez in Bavaria), s amiben ő maga is fellépett. 1853 májusában San Franciscóba érkezett, júliusban férjhez ment Patrick P. Hullhoz, így amerikai állampolgár lett. 1855-ben Ausztráliában lépett fel, 1856-ban eladta kaliforniai házát és visszaköltözött New Yorkba. 1858-ban jelent meg könyvbe, The Arts of Beauty, amely gyakorlati tanácsokat tartalmazott a test- és szépségápolásra, valamint természetes alapanyagú kozmetikai készítmények leírását.
Élete végén a vallás felé fordult, metodista istentiszteletekre járt és a kiszolgáltatott nők megsegítésével foglalkozott. 1860. június 30-án váratlanul stroke-ot kapott, amelynek következtében egy időre részben lebénult. December közepére már annyira javult az állapota, hogy lassan araszolgatva ismét tudott járni. A téli hidegben megfázott, tüdőgyulladást kapott, amiből nem épült fel. Pontosan egy hónappal születésnapja előtt hunyt el.



A Green-Wood temetőben helyezték őt végső nyugalomra, New York Brooklyn negyedében. Sírkövén ez áll: ,,Eliza Gilbert asszony, elhunyt 1861. január 17-én". Az is olvasható rajta, hogy 42 esztendős volt, amikor meghalt.
 
 
0 komment , kategória:  Szakállszárító  
Lola Montez
  2015-09-29 15:38:57, kedd
 
 


Lola Montez
híres szeretők

Édesanyja mindössze 15 éves volt, amikor világra hozta, így nem csoda, hogy a hányatott sorsú Lola mindössze 16 évesen szegődött kurtizánnak. A 19. századi híres prostituált többek között Liszt Ferenc szeretője volt, később a házaséletbe is belekóstolt, de hamarosan újra a színpadon kötött ki, táncosnőként.
 
 
0 komment , kategória:  Szakállszárító  
Hess András
  2015-09-29 05:32:56, kedd
 
 


Hess András
az első magyarországi nyomda alapítója

Élt a 15. sz.-ban.
Budai nyomdász, valószínűleg német származású volt, scriptorként működhetett Rómában, ahol megismerte és megtanulta a nyomdászmesterséget. Karai László budai prépost, alkancellár hívására jött Budára, s az ő segítségével alapította Magyarország első nyomdáját 1473-ban. Itt nyomtatta ki a Budai Krónika néven ismert legrégibb magyar nyomtatványt (Chronica Hungarorum). Másik ismert nyomtatványa Leonardus Brunus Aretinustól két görög szöveg latin fordítása: Basilius Magnus De legendis poetis című értekezése és Xenophón Apologia Socratis című munkája. A nyomda rövid fennállás után valószínűleg Hess András halála miatt megszűnt.






 
 
0 komment , kategória:  Magyar elsők  
Brunszvik Teréz
  2015-09-28 07:06:27, hétfő
 
 


Brunszvik Teréz
az első magyarországi óvódák alapítója

Született 1775. július 27. Pozsony - meghalt 1861. szeptember 23. Duka.
Brunszvik Teréz az első magyarországi óvódák alapítója, és óvóda-ügy úttörője. Nővére, Jozefin fiainak nevelőt keresve látogatást tett Pestalozzi yverdoni intézetében is (1808). A találkozás mély benyomást tett Brunszvik Terézre. Nevelői nézeteinek kialakulására meghatározó volt Joseph Wertheimer bécsi nagykereskedő Wilderspin-fordításának megjelenése (Ueber die frühzeitige Erziehung und die englischen Klein-Kinder-Schulen. Wien, 1826.). Brunszvik Teréz 1828. jún. 1-jén nyitotta meg Budán a Krisztinavárosban, édesanyja Mikó utcai házában első, kisgyermekeknek szánt nevelőintézményét, az első magyarországi óvódát. Brunszvik Teréz hathatós közreműködésével nyíltak meg a következő óvódák: 1829. március 9-én kezdte meg működését a budai Várban a felsővárosi, tíz nappal később a lipótvárosi, június 13-án a vízivárosi intézet. Az első óvódák létrehozásával egy időben Brunszvik Teréz gyűjtésbe kezdett egy óvónőképző céljára. Ezt követően, ahogy szemléletében az arisztokratikus filantrópia helyét a magyar társadalom polgári átalakításának támogatása foglalta el, erőfeszítése egy igényes, nemzeti szellemű nevelőképzés intézményes megoldására, majd a nőnevelés problémáinak megoldására irányult. Társai voltak ebben Karacs Teréz és Lővei Klára, eszméinek örököse Teleki Blanka.



 
 
0 komment , kategória:  Magyar elsők  
A nagyváradi Kereskedelmi és Iparkamara
  2015-09-28 05:52:32, hétfő
 
 


A nagyváradi Kereskedelmi és Iparkamara

Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte a nagyváradi Kereskedelmi és Iparkamara impozáns épületét, Rendes Vilmos építészmérnök pedig az épület kivitelezésében segédkezett, így lett a belváros egyik legeredetibb,és legigényesebben kivitelezett szecessziós épülete az egyemeletes ingatlan. Az építkezéshez szükséges telket 1906-ban vásárolták, és az esztendő augusztusában már hozzá is láttak a székház építéséhez, a palotát azonban csak 1907 júniusában vehette birtokba a Kamara. Az épületben működött többek között annak a Neumann Károly üvegfestőnek a műhelye is, aki a Fekete Sas palota passzázsbeli ólomüveg ablakait elkészítette.





















 
 
0 komment , kategória:  A szecesszió büvöletében  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 95 
2015.08 2015. Szeptember 2015.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 95 db bejegyzés
e év: 1130 db bejegyzés
Összes: 8482 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 151
  • e Hét: 4295
  • e Hónap: 11854
  • e Év: 248542
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.