Regisztráció  Belépés
kkm.blog.xfree.hu
"Emberi törvény: kibirni mindent és menni,menni tovább,még akkor is,ha már nem élnek benned remények és csodák.' Kerekes Marika
1966.05.20
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 71 
Idézetek emlékkönyvbe
  2015-09-28 23:53:31, hétfő
 
 



" Ha majd egyszer évek múltán a legszebb vágyad teljesül,
Ifjú lelked a szép idők emlékében elmerül,
Vedd kezedbe e kis könyvet, a szeretet zálogát,
Meglátod,eléd varázsolja ifjúságod szép korát! "

Még több itt:

Link

 
 
0 komment , kategória:  Emlékkönyvbe idézetek  
lepke
  2015-09-27 09:18:09, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Lepkék - Pillangók  
Jó a halottaknak !
  2015-09-25 11:05:43, péntek
 
  Link

Az élők szeretik a holtakat, hantjuknál elsírják nekik a gondokat.
Szép temetőkben virágözönben
nyugszanak, velük van az örök hangulat.
Koszorú a sírok tetején,
kereszthez néha az élet ér.
Jó a halottaknak!

Van nekik ünnepük,
ilyenkor fényt viszünk, ők emlékek nekünk.
Világítanak a temetők,
ott nyugszanak az édes teremtők,
ez ünnepen megfogják kezünk,
s onnann is adnak, ez lesz érzetünk.
Jó a halottaknak!

Itt lent a földben van igazi nyugodás,
fakereszt vagy márvány, élőnek mutatás,
mert a sírokban van az igazi egyenjogúság.
Apák és gyermekek,
anyák a kedvesek, élnek itt
szívük a múltból reánk visszatekint.
Jó a halottaknak!

Ők azok, kiket csak szeretünk,
mert nem ütnek vissza, ha vétkezünk.
Nem vesznek, csak adnak jót nekünk,
az elmenteknek a menny az életük.
Mi maradók meg csak sírunk, szenvedünk.
Jó a halottaknak!



 
 
0 komment , kategória:  Gyász - Emlékezés versek  
Gyertyával kezemben
  2015-09-25 11:02:02, péntek
 
  Link

Gyertyával kezemben

Mint csillagok a magas égen,
sok milliónyi lámpás úgy világít,
és a hideg fáradt őszi szélben,
temető halotti csendjébe irányít.

Ünneplőbe öltözött kopár sírhantok,
s ruhájuk szép krizantém koszorú,
az égbolton fénybe borult csillagok,
de minden gyertya a síron szomorú.

Gyertyával kezemben állok a sírnál,
ahol halott szeretteim nyugszanak,
fájdalmam nagyobb minden kínnál,
ők most mégis csendesen alszanak.

Kabátom összehúzom még jobban,
hisz a temetőben mindig fúj a szél,
imát suttogok, s a gyertya fellobban,
szeretteimért és minden halottért.



 
 
0 komment , kategória:  Gyász - Emlékezés versek  
Akik már nincsenek
  2015-09-25 10:58:47, péntek
 
  Link

Akik már nincsenek

Az ősz minden levélkönnyét elhullatta,
kopáran állnak már a büszke fák,
sírok közt ködöt görget a hajnal,
de egyre több hanton fehérlik virág.
Október vége búsongó, könnyes évad,
ilyenkor itt érezzük kedves holtjainkat,
idézve mindent, mi már a múlt
- szerelmet mi csúful sírba hullt,
szülőt, ki megtett mindent értünk,
gyermeket, kiért megszakadt szívünk,
nagynénit, testvért, és barátot
- mindenkiért egy-egy szál virágot
most képzeletben én elültetek
(jó lenne itt a földön együtt lenni
- újra Veletek)
Ősz dereka fájdalommal teljes,
elsiratunk mindenkit, ki kedves
s már az égi mezőket tapossa
- az emlékezet mégis visszahozza:
egy pillanatra itt érezzük újra
- míg gyertyáinkat a jeges szél fújja...



 
 
0 komment , kategória:  Gyász - Emlékezés versek  
Emlékezünk
  2015-09-25 10:54:45, péntek
 
  Link

Emlékezünk

Minden csupa-csupa hófehér virág,
s mintha mécsesből állna az egész világ,
lobogva világít a sok-sok gyertya,
elment lelkek szeretetének lángja.

Szülő, nagyszülő, gyermek, testvér,
lelkük most hozzánk visszatér,
körülállják mind az emlékező lángot,
itt vannak, látják ők a sok virágot.

Gyertyafüst száll őszülő hajunkba,
akár nagyszüleink keze, simogatva,
lecseppenő viasz mintha könnyük lenne,
összes fájdalmuk, szeretetük belerejtve.

Lelkük a miénkkel ismét összeér,
régi szép emlékeket velünk újraél.

Merengünk fájón, lelkünkből száll sóhaj,
imát mondunk értük alázatos szóval,
emlékezünk, legördülnek könnyeink,
hiányoztok nagyon, elment szeretteink!



 
 
0 komment , kategória:  Gyász - Emlékezés versek  
Az éjszakában gyertyák égnek..
  2015-09-25 10:51:14, péntek
 
  Link

Az éjszakában gyertyák égnek,
Lobbanásuk emléket idéz,
Tovatűnnek az árnyak,
S nyugodt az emlékezés.

Lágy krizantém illat
Lengi körül a sírokat,
S az égő mécseslángok
Könnyek tükrében ragyognak.

Ma látogatóba jöttünk
Ahhoz, kit a szív nem feled,
S a fájdalom sebéből
Emlékként feldereng.

Egy tovatűnt jövőről
Mesél a hűvös szél.
S nyugtatón ölel körül
Egy lángnyi gyertyafény.

Halottainknak tisztelettel
Hajtunk ma fájón fejet,
S szemünkből lágy folyamként
Hull az emlékezet.

Az éjszakában gyertyák égnek,
Lobbanásuk emléket idéz,
Tovatűnnek az árnyak,
S nyugodt az emlékezés.



 
 
0 komment , kategória:  Gyász - Emlékezés versek  
Néma szavak, suttogások..
  2015-09-25 10:47:47, péntek
 
  Link

Néma szavak, suttogások,
Fellobbanó gyertyalángok,
Keserédes emlékek köszöntenek újra,
Könnyek közt nézünk vissza a múltba.

Mindennap hiányoztok, ti elveszett lelkek,
Kik szeretteinkből porrá lettek.
Szüntelen gondolunk rátok,
Nektek gyúlnak most a gyertyalángok.

S ma minden kicsit elhalkul, néma lesz a világ,
Nem érzünk már mást, csak gyászt és hiányt.
Ma értetek égnek a halovány fények,
S bennünk újra fellobbannak a remények.



 
 
0 komment , kategória:  Gyász - Emlékezés versek  
Gyertyaláng a lélek fénye
  2015-09-25 10:39:51, péntek
 
  Link

Gyertyaláng a lélek fénye
Temetőben lassan égve
Krizantémok bársony testén
Halottaink szép emlékén

Kulcsolt kézzel elmerengünk
Csendben befelé könnyezünk
Imáinkban jelen vannak
Mindig lelkünkben maradnak...

Virágos sír őrzi álmuk
Reméljük, majd egyszer látjuk
Gyertyalángban emlékük él
Szívünk mélyén életre kél

Temetőben néma sírnál
Vágysz arra, hogy némán sírjál
Halottaink lelke velünk
Mécsesekkel emlékezünk.



 
 
0 komment , kategória:  Gyász - Emlékezés versek  
Halottak napjára
  2015-09-25 10:35:45, péntek
 
  Link

Halottak napjára

Szomorún égő szép, mécseseink lángja
Vetül rá, szeretteink fénylő sírjára.
Életük újra lepereg: gyertyafényben,
Melyek a sírokon, lassan csonkig égnek.

Az örök bánat táplálja e lángokat
És hiány sző néha hiú ábrándokat.
Soha nem jő haza már, hiába várjuk,
Sosem lesz már előttünk, hiába látjuk

Még néha, ahogy ránk mosolyog, mint régen.
Üresség vágtáz csak, csikorgó keréken.
Ahogy szól, oly kedvesen, lágyan még néha,
Megrepedt szívünknek édes hagyatéka.

Lassan körbeszőnek az emlékek minket,
Jóleső ölelés, egy édes tekintet
A múltból, hová már nem térhetünk vissza.
Keserű könnyeink fekete föld issza.

A szeretet tartja bennünk ezt a lángot,
Mely emberivé teszi még e világot.
Nem fújhatja el soha se vihar, se szél.
Szeretteink helyett már csak a csend beszél.

Mi megtartjuk magunknak a csodát: voltak.
A többi élők számára, ők csak: holtak.
Ők azok szívünknek, kik mindig is lesznek,
Akkor is, mikor már ránk sem emlékeznek.



 
 
0 komment , kategória:  Gyász - Emlékezés versek  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 71 
2015.08 2015. Szeptember 2015.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 71 db bejegyzés
e év: 793 db bejegyzés
Összes: 9050 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 1056
  • e Hónap: 18993
  • e Év: 377714
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.