|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
|
|
2016-02-05 20:58:29, péntek
|
| |
| |
Szebenyi Judit
Ha elsőként....
Mély érzésű ember vagyok,
mit nem tagadhatok.
Sok mindent szeretnék,
ne legyen szenvedés.
Kevés vagyok ehhez,
erőm nincsen nekem.
Elvitte a betegségem,
lelkem szenvedni képes.
Másokért is tenni még,
csak álmaim ne törjék szét.
Sárba ne tiporjanak többé,
menekvés nincs ki teszi még.
Magával kell szembenéznie,
Isten előtt elszámolnia egyszer.
Mint ahogyan mindenkinek,
élj békében ember ez a lényeg.
Ne uralkodni akarj másokon,
az visszaüthet bármikor.
Kis adag jóság, türelem,
megértés, barátság fűszer,
keveréke hatni fog másra,
Te csak légy magadnak ura.
Álmodj, legyen célod naponta,
töltekezz hiteddel gyakorta.
Boldogság lesz minden perc,
a vonat zökkenőmentesebb lesz.
Otthonod fényleni fog hogy,
ha elsőként te megteszed most.
Szebenyi Judit |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-05 20:49:13, péntek
|
| |
| |
Szép álmokat...
Az álmodás... mindig kell...
Ha boldogok vagyunk, azért, hogy boldogságunk
még színesebb, szebb, gazdagabb legyen,
s ha boldogtalanok: azért, hogy legalább addig,
amíg álmodunk, ne gondoljunk a boldogtalanságra.
Az álom a szárny, amellyel átrepülünk a lét szakadékai felett.
Bozzay Margit
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-05 19:55:35, péntek
|
| |
| |
Várnai Zseni - Mi legyek még..
Míg kicsinyek voltak a gyerekeim,
tejjé változtam, az kellett nekik,
ültem kis ágyuk mellett reggelekig,
ha betegek voltak s úgy fonnyadtam ott,
hogy arcom egész kicsinyre sorvadott,
s mikor szemükbe visszatért a fény,
napként sütötte őket az enyém,
s piros lett arcuk, alma gömbölyű,
attól lettem én akkor gyönyörű.
Kalács is voltam, meg vajas kenyér,
és játékszer, hogy meg ne unjanak,
és képeskönyv, hogy megtanuljanak
belőlem mindent amit álmodom,
később az egyszeregyet számolom,
növök velük, már iskolás leszek,
s a nagy katedra előtt reszketek:
felelnem kell, vizsgáznom, - ó, tudom,
borzalmas, hogyha bennük elbukom!
Most széllé kell változnom, hogy elérjem
az egyiket, a messzeségbe künt,
de aki volt, örökre tovatűnt,
s ha elfogom, ha átölelhetem,
lelke páncélját át nem törhetem,
s mindkettő bár belőlem sarjadott,
többé már nékik mit sem adhatok,
a földön nincs több oly bús szerelem,
mint az anyáé, oly reménytelen.
Mi legyek még? Érettük mit tehetnék?
Legyen belőlem sűrű rengeteg,
majd jól elbújhat ott a két gyerek
ha menekülni kell a rossz világból,
és kunyhó leszek friss mézeskalácsból,
és tejjel-mézzel folyó kis patak,
isznak belőlem, hogyha szomjasak,
és dalolok majd nékik estelen:
- Aludjatok el itt a keblemen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ANYÁKNAPJA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
2016. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
659 db bejegyzés |
| e év: |
6874 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 135
- e Hét: 12219
- e Hónap: 31192
- e Év: 260129
|
|
|
Offline
