Regisztráció  Belépés
babumargareta.blog.xfree.hu
SZABADSAG Nem vagy az, ki szereti, ha bezárják. Szabad vagy, repülsz mihelyt alkalmad nyílik rá, Csak elszédülsz a magasban, nem bírod soká. Elveszel a kék ... Vilhelem Margareta
1910.06.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Amit ma kapunk----Vilhelem Margareta
  2016-08-31 21:51:14, szerda
 
  Csökönyösen várod az alkalmat
hogy vérem buzogjon véredben
lagymatag falu szívemnek kapuja,
megengesztelődő szívek mámora . .

Kemény akarattal szemlélgetve
olvadni kezd benned fenségesen
széttiporva minden csalóka kétely
bátorsággal nyílik felém tekinteted .

Szeretném áthágni büszkeségem
forró ölelések ,szelíd kezek remegései
simogatják testednek lágy vonalait
érdemelten keresik vad vágyaim .

Ne keresd máshol téves szentélyed
csiszold véresre bőszen erényed
lehet a holnap másként csillog feléd
amit ma kapsz fogadd türelemmel./W.B./



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Az idö keretében-----Vilhelem Margareta
  2016-08-31 19:26:15, szerda
 
  Megrekedő időben vágyad áll
cserepes ajkad szítja magát
s nem látod a színek világát
és szellő sem kergeti magát.

Hordozod magadban kéretlen
tetszetős módon őrzött léted ,
kitágult pupilláddal ráébredsz
külön világba reteszelted éned.

S belefáradsz az ürességbe
nyugodt percek zavart tervébe
nincs mit osztanod kimérten
fátyolos szemmel némán nézed

a szenvedő Világnak fortyogását ,
mi bélyeget nyomasztott testedre
bár összefogod a kapzsiság átkát
ami neked maradt saját védelmedre.

Szólni sem tudsz , öledbe takarod
összedőlt terveid aprócska darabját
füledbe cseng a földnek zenedarabja
miközben egyedül állsz a holt ágban. [W.B.]










 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Figyelj a pilanatra---Vilhelem Margareta
  2016-08-30 21:33:37, kedd
 
  Oly más voltál , talán páratlan
útjaid fortyogtak keményen
bűnöket facsartam belőled tisztán
lazuló erőmmel, szégyenbe estem .

És szerény lélekkel követtelek,
akartam érezni magam embernek
de útjaink a hófehér méreg zászlója
alatt, rongyosan felettünk lengedezett .

És kérdem ma tőled biztos derűvel
más voltodnak titkos kanyarjaiban
sokszor összekavartad almom
s pokolra csaltad laza alázatom.

Most amikor már földön túl járunk
árulással vádollak szüntelen,
kivel szép időkben csókolózni vágytam
ma kínálgatom haragos utálatom. .


Beburkoltam magam tükör rámába
könnyeimmel áztatom bősz haragom
fehér karjaimat égre szabadítom ,
s üdvözöllek hideg perceim csöndjével.



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Hasztalan----Vilhelem Margareta
  2016-08-28 22:19:10, vasárnap
 
  Csak szorongunk a csapásoktól
folyton dicsérünk kuszaságot
nyugtalan életünk földi lazulás
szép emberi érzelmeink hervadás .

S kivilágosodnak tükör szemeink
türelmesen az irgalmas Világon
már nem dicsérhetjük ősi diadalunk
büszke testünk már csak sorvadás .

Arcunkon lágyan torzul a mosoly
széltől kiszáradt cserepes ajkakkal
bölcs Világról értelmet álmodoztunk
de csak ostort fog ránk a szeles vihar.

És mindennek megvan a lényege
cselekedetteink oly kárörvendőek,
jut is marad is az emberi jóságból,
kígyó módra csúszik-mászik az élet .


Szemeink színében harcunk démonai
bölcsebbek,mint minden szent érzelem,
s ki tudja látjuk- e még el nem ért jövőt
ha közöttünk a szavak mind erőtlenek.


S majd testünk fecsegi léhaságaink
fennkölt beszédeink már érthetetlenek,
diadalunk már csak csalfa kuszaság
és megborzadunk ha mások is értenek./W.B./


 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Kinszenvedve---Vilhelem Margareta
  2016-08-27 21:53:42, szombat
 
  Csendességből,a zűrzavarba
tiszta üde levegőből
hiányos szomorú napokba
a barátok lazuló figyelmébe ,
minden mi lelkem csitítaná
kihúzott kötelékek ridegségén
csomósodik rongyos életem .
Nem birok már figyelni magamra
csak bárgyúan keresem akaratom
míg kötelékek fogják nyakam
a vállam és fejem között .

Jól táplált nyugalom bőségén
átlépek minden bizalmat ,
hogy kint szenvedjek türelemmel ,
de csuda módra a két lét között
légszomjamban föltámadok
és keresem kalandos erényem
míg felborult életem cseppjei
gurulnak gyönyörrel szerte szét ,
a fájdalomtól hangosan kiáltok,
mert sorvadnak emberi erőim./W.B./




 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Az Idegen ---Vilhelem Margareta
  2016-08-26 20:58:41, péntek
 
  Mindhárman ugyanazon a vonaton utaztunk.A barátnőm meg én már ott ültünk,az illető férfi Ludason szállt fel.
Négy helyes első osztályú fülkében két hely foglalt volt.
Amikor belépett illedelmesen köszönt bólintva felénk;kezüket csókolom,kérdezve , ha üres- e az a hely.Mi nagyon boldogok voltunk ,hogy olyan szépen köszönt nekünk ,még nem ismertük ezt az érzést,ezek szerint már nőnek nézünk ki mi is,csuda jó érzés volt.

Meg sem várta a választ máris lehuppant az egyik ülésre,de azelőtt jól megnézte az ülést,hogy tiszta legyen, a zsebkendőjével letörölte előzőleg .
Rövid pillantással felmért minket én a barátnőmmel utaztam Kolozsvárra a nyári vakáció utáni első pótvizsgánkat tegyük le,kisse idegesen de azért jó kedvvel csevegtünk mint mindig .
Először nem sokat törődtem vele,de a nézése ,a járása amikor bejött ,figyelmemet kicsit felkeltette..
Elegáns kosztümben volt,a vállára hanyagul feldobva a kosztüm kabát,kezében csak aktatáska amit a poggyászra feltett csendben.szinte figyelmetlenül.
Hirtelen megtelt a fülke cigaretta meg fenyő illatú parfüm keverékével.
Mi szokás szerint csevegtünk a barátnömmel mindenről,sokat tudtunk mi egymásról együtt nőttünk fel most pedig ugyanazon az egyetemen a biológiai szakra járunk .
Időnként nagyokat kacagtunk,az Idegen utas egyelőre csendben volt ,majd egy újságot húzott ki a kabátja zsebéből és komótosan olvasni kezdett,majd egy idő után mintha kifogytunk volna a témákból nagy csend lett,mintha megzavarta volna ez az Idegen a mi lelkünket,
elhallgattunk,csak halk zizegés hallatszott ahogy az Idegen forgatta az újságlapjait.
Úgy éreztük magunkat , mint valami hercegnők ,akik már tudják hogyha szépek,akkor a férfiak meg-meg nézegetik őket és igyekeztünk halkabbra fogni a hangunkat ,finomkodtunk.
Nem szólt hozzánk egész Kocsárdig,amikor hirtelen megkérdezte :szivaroznak- e a hölgyek?
Mi egymásra néztünk cinkos szemekkel ,mert az igazság ,hogy titokban el-el szívtunk egy-egy szivart,de nyilvánosan nem.
"O dehogy nem szivarozunk"válaszoltuk ,nagy meglepően,köszönjük szépen ,erre felállt
és kis mosoly futott át enyhe borostás arcán,akkor láttam milyen szép kék szemei vannak és hirtelen elvörösödtem csak úgy a semmitől , magamtól megijedve.
Vajon kicsoda gondoltam magamban és vajon hova utazik,de aztán eltereltem magamról ezeket a kérdéseket és újból viháncoltunk, kezdtük utánozni az Idegent;szivaroznak- e a hölgyek?
Egyszer csak megérkezett a kalauz,jegyeket kérni,mi odaadtuk a miénket és akkor oda mutatott az ülésre ahol egy kis összehajtogatott zsebkendő lapult.
Ott ül-e valaki",kérdezte,igen válaszoltuk szinte egyszerre,de kiment szivarozni a kalauz hm,hm,krákogva felnézett a poggyásztartóra ,jól megnézte ,megtapogatta,de nem vette le.
majd még egyszeri"hm,hm, krákogás után ,kiment,


Nem telt el egy fél óra sem és két civilbe öltözött rendőr jelent meg a fülkében,es azon nyomban faggatni kezdtek;
hogy kik vagyunk , megnézték az igazolványunkat,majd mikor mondtuk,hogy diákok vagyunk egy kicsit szebben beszéltek de minden mosoly nélkül.
Eléggé megijedtünk és gondolatomban szinte szerettem volna ha nem tér vissza az Idegen.
Egy adott pillanatban az egyik rendőr levette az aktatáskát a poggyászról és próbálták kinyitni,de nem sikerült.
Mi is elkezdtünk kíváncsiskodni és kérdezgetni kezdtük a látszólag megértő , de rideg rendőröket:
hogy mi történt?
"Rablás drága kisasszony ,rablás és ez egy rabló , aki kirabolta a Konstancai Kaszinót .
Tátva maradt szájjal csak bámultunk,nem hallottunk még a Kasóinoról sem ,sem arról ,hogy rablás történt volna valahol az országunkban.
Végre kinyitották az aktatáskát ami degeszre volt tömve pénzzel.Te Úristen ,
mennyi pénz volt ott,még álmunkban sem láttunk annyit,minket pedig megkértek,hogy írjunk alá valami papírt ,még a mai napig sem tudom mit írtam alá.

Az Idegen nem jelent meg ,mi pedig leírást kellett mondjunk az Idegenről és hogy miket beszélt velünk.
Egy kicsit mintha gyanakodtak volna ránk is, Oly fürkésző szemekkel néztek .Borzalmasan meg voltunk ijedve.Hát ez egy rabló volt mondtuk egymásnak suttogva,én pedig szégyelltem magam hogy milyen vakmerő gondolataim voltak .
Valahogy megérkeztünk Kolozsvárra,alig vártuk ,hogy leszálljunk és eliszkoltunk, míg a rendőrök hosszasan néztek utánunk.
Sok évek után sétálgattam a párommal a Kolozsvári Botanikus kertben és hirtelen összefutottam az Idegennel ,ö rám nézett sötétkék szemeivel, én is ö rá nagy szemekkel még a hideg is kirázott ,
bár a szemei sötéten de most is oly kéken csillogtak és mintha dugni akart volna valamit elég közel jött hozzánk szinte súrolta a vállamat,majd hirtelen kanyart vett be és mintha sosem látott volna elsétált .
Nem volt egyedül egy szép asszony, meg két gyermek kísérte.Soha nem felejtettem el azokat a szép kék szemeket.





 
 
0 komment , kategória:  Karcolataim  
A régi formában---Vilhelem Margareta
  2016-08-25 19:18:01, csütörtök
 
  Szorongok mint villámláskor
gyűlnek bennem keserű szavak,
föl nem emeltél,el nem dobtál,
nem vagyok kedvedre Uram .

Nem törődsz üres szívemért
sorsomban keveset engedsz
a hallgatástól megbetegszem,
bár tornyosodik a bűn felettem.

Tegyél velem valami csodát
nem bánom legyek akaratod ,
hadd hogy súgjam meg titkom
engedd kavarjam össze magam.

Nem akarom tisztán ,frissen
sorolni végre ijesztő,cifra átkom
szememben pislog a bűnbánat
sápadt ajkam vérbőséggel áld.

Már csak tompán zúg bennem
némaságom szótlan hangja,
ijesztőbb minden dörgésnél,
hetyke bűneim lágy simogatása.

És megmozdul bennem valami
érzem kegyelmes akaratodat ,
s megszólal bennem ziláltan
a szókimondás a régi formában ./W.B./


 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Ha bomlik minden--Vilhelem Margareta
  2016-08-24 17:53:47, szerda
 
  Ha megbomlik a rend veszettül,
kibicsaklik a törvényi rendből ,
hibbant percek apró csodáiban
egyetlen új virág nő magában.

De várjuk a bőség szakadását
eleven izmok sürgetnek harcot
és egyetlen pillantásra a tett
szétszakítja a mély zűrzavart .


Így kiszakad az idő perceiben
kakas szóra könnyen ébredünk
áthágva mindent ,vaskos ereinkben
vizet lüktet átlátszó szívünk .


És nyílnak Virágok, szinte hitetlen
oly átmeneti könnyű nem végleges
csak menetelünk virágporok között
üres napokban üres lesz menetünk.


És fogózkodunk egymás karjában
illetlenül , talán igen merészen
igazolni próbáljuk a véglegest
izgalmunkban semmi sem kicsinyes .

De oly eleven lesz minden kinyílva
emberek majd egymáshoz bújnak,
a Férfi gőgösen vad türelemmel
a Nő eltapossa gőgjét a Férfinak./W.B./



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Elvont türelemmel--Vilhelem Margareta
  2016-08-22 22:32:48, hétfő
 
  Most még forró a leheletünk,
ropogtatják forró csókjaink ,
árva egységben szorongunk
vörösre duzzadnak ajkaink.

Lehet ámokfutók délibábján
bársonyban dúl ölelkezésünk
kisírt szemeink imádságán
várjuk repdesve kegyelmünk .

Minden titok volt már bennünk
zavaros éjszakákon repültünk
ki tudja hányszor megjátszottuk
ugyanazt mitől megrészegedtünk.

Most már fáj a szabad repülés
összeolvadunk forrón magunkba ,
s ha lélegzetünk pihenő ébredés
játszódjuk szinte mindig ugyanazt

a reggeli friss álmok ébredő talányát
mi ringatja varázsban ébredésünk ,
vigasztalódunk egymás karjaiban
talán megtaláljuk magunk varázsát ./W.B./



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Nyárutó---Vilhelem Margareta
  2016-08-21 18:50:12, vasárnap
 
  A nap már mind kevésbé fűt
őszi árnyékok keringnek fölött
búja felhőről koppan a víz
kimerült az ég ,szárad a föld .


A rövid napok susognak alkonyt
száraz avarban keresnek sugarat
szőlő érik már a piruló estben
s mind több a varjú fent az égen .

Hervadni készül a zöld gyep
barnás csíkok szaladnak előtte
bágyadt szélben tarkulnak színek
messziről oson az ősz csendesen .

Bár még meleg fut át a réteken,
kergeti magányát bíbor színekben
barnul a gesztenye koppanva hull,
gerlicék sírnak a hársakon túl.

És rozsdásodnak lassan levelek,
a volt nyárból álmokkal ébrednek
szomorúan elavulnak a zöldek,
lágyan dalolnak a szőke sejtelmek

Azért még nyílnak az orchideák,
átsuhannak rajtunk a buja illatok
belesimulnak forrón a szívünkbe
bennünk dalolnak bús ütemekre ./W.B./



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2016.07 2016. Augusztus 2016.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 189 db bejegyzés
Összes: 3077 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 178
  • e Hét: 369
  • e Hónap: 2659
  • e Év: 66124
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.