Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 226 
Vers XXXIX
  2016-01-31 09:09:13, vasárnap
 
 
José Marti
...... ...........Vers XXXIX
(Rózsa nő, fehér virággal)

Rózsa nő, fehér virággal,
azt nevelem télen-nyáron,
mind tied, igaz barátom,
nyújtsd kezed, nyújtsd tiszta vággyal.


S neked, aki durva lábbal
élő szívemre tapódol,
kertemben nem bogáncs bókol:
rózsa nő, fehér virággal.

/Kormos István ford./


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Credo
  2016-01-31 09:02:24, vasárnap
 
 
Ábrányi Emil:
...... ..........Credo...


Bár napról napra látom
Hogy mennyi szenvedés
Öl, rombol a világon
S a boldog mily kevés;
Bár győz a jóval szemben
Az aljas, a hamis,
S e véres küzdelemben
Tántorgok magam is:

Míg lesz e durva földön
Egy szép emberi tett:
A gyászt még fel nem öltöm
S ünneplem a hitet.
Amíg lesz könnyem, vérem,
Míg lelkemet tudom:
Mindig a jót remélem
S a rosszat siratom!
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Honnan jöttök?
  2016-01-30 23:38:25, szombat
 
  ...... .......


Veszelei Károly:
Honnan jöttök?


Honnan jöttök, honnan jöttök
Ti csodás, ti édes hangok,
Szellők szárnyán ringatódzó
Felsuttogó bús akkordok?

Ó, merre halt el valamely
Zokogó mély női dallam,
Tele sírva búbánatos
Szerelemmel öntudatlan?

Kinek szíve, kinek lelke
Lebeg körül fájón mostan,
Hogy azt látom minden egyes
Kis virágban, hajló lombban?

Ki kesereg, ki szenved így,
Ennyi búval, véghetetlen,
Hogy felsíró panaszára
A magamét elfelejtem?

1894.
 
 
0 komment , kategória:  Veszelei Károly  
Mégis. mégis
  2016-01-30 23:25:40, szombat
 
 
Tóthárpád Ferenc:
...... ...........Mégis, mégis...


Szememben lakozol!
Pilláim függönye mögé zárlak,
De még mélyebbre rejtelek el:
Ahol mindig megtalállak.

Velem alszol s álmodsz,
De rabságodban is rabod vagyok,
S lobogó máglyán úgy égek el,
Hogy az egész testem vacog.

Mint egy kamasz, félek,
Mert érzem, hogy az ébredés közel,
S tudom, hogy szökni akarsz tőlem,
Te mégis, mégis könnyezel.

Bár bánatod sója
Kimarja, s görcsbe fojtja torkodat,
Az én szememben olvad cseppé,
Ha fuldoklik a gondolat.
 
 
0 komment , kategória:  Tóthárpád Ferenc  
Visszatekintés
  2016-01-30 23:22:56, szombat
 
 
Arany János
...... ........Visszatekintés


Én is éltem... vagy nem élet
Születésen kezdeni,
És egynehány tized évet
Jól-rosszul leküzdeni?
Én is éltem... az a sajka
Engem is hányt, ringatott,
Melyen kiteszi a dajka
A csecsemő magzatot.

Első nap is oly borultan
Hajola reám az ég!
S hogy nevetni megtanultam,
Sírni immár jól tudék;
Sohase birám teljébe'
Örömeim poharát;
Az ifjuság szép kertébe
Vas korláton néztem át.

Félve nyúltam egyszer-máskor
Egy rózsát szakasztani:
Késő volt - a rázkodáskor
Mind lehulltak szirmai.
Keresém a boldogságot,
Egy nem ismert idegent:
Jártam érte a világot -
S kerülém ha megjelent.

Vágytam a függetlenségre,
Mégis hordám láncomat,
Nehogy a küzdés elvégre
Súlyosbitsa sorsomat:
Mint a vadnak, mely hálóit
El ugyan nem tépheti,
De magát, míg hánykolódik,
Jobban behömpölygeti.

Álmaim is voltak, voltak...
Óh, én ifju álmaim!
Rég eltüntek, szétfoszoltak,
Mint köd a szél szárnyain.
Az az ábránd - elenyészett;
Az a légvár - füstgomoly;
Az a remény, az az érzet,
Az a világ - nincs sehol! -

Nem valék erős meghalni,
Mikor halnom lehetett:
Nem vagyok erős hurcolni
E rámszakadt életet.
Ki veszi le vállaimról...
De megálljunk, ne, - ne még!
Súlyos a teher, de imhol
Egy sugár előttem ég.

Szende fényü szép szövetnek, -
Mely egyetlen-egy vigasz, -
Szerelemnek, szeretetnek
Holdvilága! te vagy az.
Elkisérsz-e? oh, kisérj el -
Nincs az messze - síromig;
S fátyolozd be derüs éjjel
Aki majd ott álmodik!

(1852)
 
 
0 komment , kategória:  Arany János   
Elégia
  2016-01-30 16:41:47, szombat
 
  ...... .........


Szabó Magda:
...... ........... .....Elégia



Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én;
hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
hogy föld alatt a hazád és a házad,
ugyan hogy érteném.
Tizennyolc évet égtél, te parányi,
te vézna testbe ágyalt szeretet :
hogy higgyem el, hogy lángjaid kihültek,
és ellebbent könnyű lehelleted?
Hogy higgyem el, hogy benyelte a mélység
szelíd szived szapora lüktetését,
s ha száradó torokkal elkiáltom
egyetlenegy birtokod a világon,
ártatlan nevedet,
hogy soha-soha nem jön felelet?
Mindig velem jártál, nem nélkülem,
most elbújtál a mélybe.
Odaadtad futásod, a vizet,
a nyári szélben ingó neszeket,
a zizzenést, a zöld fellegeket,
szólj, mit kaptál cserébe?

Félsz odalenn? Tán azért vitted el
a mosolygásomat,
s most ketten vagytok lenn az ideges
bokor alatt?
Te rejtőző, becsaptál, elszaladtál,
hogy bocsássam meg, hogy magamra hagytál,
s itt botlom régi útjaink kövén?
Felelj, te hűtlen, vársz-e rám,
sietsz-e majd felém,
ha nyugtalan sorsom betelt,
vezetsz-e lenge fény?
Beszélj, ott van a régi ház,
az arany venyigék,
ahol te vagy? Oda süllyedt
a fiatal vidék?
Hallasz? Úgy mérjem léptemet,
úgy járjam útamat,
hogy a füled még rám figyel
a nedves föld alatt?
Beszélj! Hallod a hangomat,
csak nem szabad felelned?
És én? Hallom még hangodat,
felel majd fürge nyelved?
Mindenkit hozzád mérek én,
hogy úgy szeret-e, mint te;
gurul a hónap és az év,
szegény emlékeimbe
kapaszkodom, hogy el ne essem.

Emlékezz rám, hogy megtalálj,
ha rám mosolyog a halál,
s levél legyez felettem.

 
 
0 komment , kategória:  Szabó Magda  
Mikor a vágyak pihennek.
  2016-01-30 16:11:18, szombat
 
 


Gárdonyi Géza:
...... .......Mikor a vágyak pihennek.

Mikor az ember nem gondol
a holnapra, csak bámulja a
parazsat félálmos nyugovással,
s lelke úgy leng a múltak fölött,
mint tó fölött a madár.

A szeretetnek melege van a
természet hidegében, világossága
van az élet sötétségeiben, és
a szeretetnek ajkai vannak,
amik mosolyognak velünk az
örömben, és lecsókolják,
könnyeinket a fájdalomban.

A tűz örök rejtelem és
jóleső melegség.
Aki a tüzet nézi, annak
a lelke megcsöndesül;
valami édes félálom szállja
meg édes félálom: nyugodalom.

A tűzben történetek vannak.
Mesehangú és mesének
illő színes történetek,
amiknek se eleje, se vége
nincsen, hanem minden rend
nélkül egybefolyik egyik a másikkal.

Az ember nem tudja,
valóban megtörténtek-e,
vagy csak álmodja őket,
de ilyenkor mindegy is az.
A lángok játszanak a tűzben.
A gondolatok játszanak.



 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Hegedű
  2016-01-29 22:00:01, péntek
 
  ...... ...........


VÁCI MIHÁLY:
...... ........... ..........Hegedű

Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint záruló virág.
Félelmeim úgy könyörögnek érted,
mint égre kulcsolt ágú őszi fák.

Amerre lépek: szétterülve, törten,
emlékeink hullt erdője zizeg,
s levéltelen napjaim ágbogán át
eget betöltve sóhajt a neved,

Ordítanék utánad, de hiába:
oly néma vagyok, béna, mint az állat,
és mint a kő, mely megütött, s utána
ha belerúgsz, még felvérzi a lábad.

Hegedűként, felsodort idegekkel,
kiszáradva és megfeszülve élek,
oly vágyakkal utánad, hogy vonótlan
sikolt, szikrázik belőlem az ének.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Magányos virágok
  2016-01-29 21:32:41, péntek
 
  ...... ..........


Farkas Éva
...... ............Magányos virágok


Magányos vadvirágok vagyunk mi,
Erdők rejtekében külön virulunk,
Mégis, ha lágyan fúj az esti szellő,
Szépen, szelíden összehajolunk.

Másnap reggel újra nézzük egymást,
Kutató szemmel, távolságot tartva,
Külön indákon futva, tekeregve,
Egymásra várva, egymást akarva.

Nem hasonlítunk kerti virágra,
Édes illatokkal nem illatozunk,
Egyedül nyílunk, de itt belül tudjuk,
Egymás nélkül mi már elhervadunk.

Elbúcsúzunk szépen, ha jön az ősz,
Egymást átkarolva összeborulunk,
A fehér hótakaró alatt csendben,
Egy örök, szép tavaszról álmodunk.
 
 
0 komment , kategória:  Farkas Éva  
Nehéz a szívünk...
  2016-01-29 21:29:33, péntek
 
  ...... ...........


Váci Mihály
...... .......Nehéz a szívünk ...


Az arcodat ne mutasd szomorúnak.
Ne lássa senki, mi az, amit eltűrt.
Jobban kellene szeretni magunkat,
hiszen mi már nagyon kiérdemeltük.

A szíveink egymásra zúzva hulltak,
eggyé forrasztó sors zuhog felettünk.
Sebeinkért szeretjük már a múltat;
és a jövőt:-lesz mit fölemlegetnünk.

Most itt ülünk. Kedves, Te szomorú vagy.
Az arcom nem mutatja, amit eltűrt.
Nehéz a szívünk, mert nem könnyű búnak

ütése alatt ragyog a szerelmünk.
Egymást szeressük már- ne csak magunkat.
Hiszen mi már nagyon megérdemeljük.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 226 
2015.12 2016. Január 2016.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 226 db bejegyzés
e év: 693 db bejegyzés
Összes: 5220 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 81
  • e Hét: 4593
  • e Hónap: 36347
  • e Év: 506663
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.