Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Kovács István
  2016-10-23 17:27:07, vasárnap
 
 
Kozma Anna Lídia ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..........2016-1 0-23 17:00:12

Kovács István - Őszi krizantémok, hervadnak a kertben

Őszi krizantémok, hervadnak a kertben
Színes leveleket festett az ősz csendben.
Sepregeti a szél az átfestett tájat,
A sok színes levél búcsút int az ágnak,
Szelek szárnyán szálnak a színes levelek,
Messze viszik újra az üzeneteket.
Madarak az égen kiáltozva szállnak,
Vége van a nyári tündérszép világnak!
Vándormadár elszállt, messze új hazába,
Őszi dalra táncol a fa minden ága.
Fújja a szél sípját, sápadó határban,
Dér harmat csepp csillog őszi a napsugárban.
Vitorlázva lehull a sok színes levél,
A múltnak emléke sok szívben újra él.
Sepregeti a szél, sápadt őszi tájat,
Befed hulló lombbal sok kis öreg házat.
Színes falevelek zizegő hullása,
Megfáradt öregek búcsúzó nótája.
Néma kerti utat befedi a levél,
Nem jár rajta senki, sepregeti a szél.

Link

 
 
0 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
Bartal Klári
  2016-10-15 17:44:16, szombat
 
  Bartal Klári...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........2016-10-15 , 16:06

Bartal Klári - A macska neve Zelmer

( Tizenkét nap Svédhonban )

Tíz éve volt, hogy eltemettem naplemente előtti támaszomat, azt a férfit, akire kamaszlányként úgy tekintettem, mint egy félistenre. Tíz éve már, hogy teste egy északi temetőben nyugszik - s mintha tegnap ment volna el. Az érzelmek még dúlnak bennem, lélekben sokkal fiatalabb vagyok, mint testileg. Talán ez az utolsó év, hogy rászánom magam a szokásos temetői látogatásra. Ki ismerheti a jövőt? Az idő múlik, az erő fogy. Kedves barátaim még invitálnak s talán kibírják az ottlétemet, fecsegésemet. Tényleg kedvesek. S van köztük svéd is, nem csupán magyar. Egyikük igazán eredeti ajánlattal lep meg: amíg ő a montenegrói svéd reumakórházban gyógykezelteti magát, éljek az ő lakásában. Kérése csupán annyi, hogy a macskáját naponta lássam el s takarítsam ki utána az almot. Fantasztikus ötlet! Ráadásul ez egy ,,közvetett" barátság s csupán 3 éve találkoztunk először. Még mondják nekem az okosok, hogy az északi ember tartózkodó és hideg! Körülnézek hát repülőjegy ügyben. Kegyeltje vagyok az égieknek: oda-vissza 40 ezer Ft alatt hozzájutok egy ,,fapados" utazáshoz. Elég zűrös a nyaram, de valahogy eljön az utazás ideje.
Ifjabbik lányom lelkesen vállalkozik a repülőtérre szállításomra. Meg is egyezünk az időpontban, percre. Mondanom sem kell, 1 teljes órával később ér hozzám. Eszem a kefét - ahogy annak idején kamaszként mondtuk. Ő haláli nyugodt - engem ez is idegesít. ,,Ráérünk - mondja- hiszen már Budán vagyunk", mikor megjegyzem, hogy már ott kéne lennünk. Valóban. De a Petőfi híd és a Szabadság híd le van zárva. Marad az Erzsébet híd, arra viszont őrült nagy a forgalom. 12 óra 10-kor zár a kapu és fél 12 már elmúlt, mire Ferihegyre érünk. Bocsánat, a Liszt Ferenc repülőtérre! Rohanás. Csomagfeladás, puszi és át az ellenőrzésen. Persze, a legtávolabbi kapun kell átmennem. Mire oda jutok, pont 12 óra. Se WC, se vásárlás a butikban, pedig 1-2 svédországi barátomnak onnan akartam ajándékot vinni. A bőröndöm súlya 21 kg és úgy éreztem, elereszt minden alsó izmom, amikor megemeltem. Ennél nagyobb súly vitelére már nem vagyok hitelesítve! No, meg több üveget már nem is mertem becsomagolni, mert úgy dobálják a batyukat, hogy rossz nézni. Levonulok a karámba, ahogy én nevezem a honi reptér olcsó járatainak indulási helyét. Mert úgy is néz ki! Hátul szállok föl. A gép tele. Előttem magyar sportoló fiatalok tömege. Kulturáltan viselkednek, bár ezen nem csodálkozom, hiszen már huszonévesek. Előttem pár sorral viszont pergő, harsány olasz hadarás, akkora hangerővel, hogy az már bántó. Tinédzserek. És lányok! Minden negyedórában felüvölt egyikük: ,,Jessica!" Bántó, durva, bárdolatlan hangnem, illetve hangszín. Ez utóbbiról tán nem is tehet, de neveletlen harsányságáról annál inkább. Ez a mediterrán nép - morfondírozok magamban- nem a legcsendesebb fajta. Aztán az örökké rikoltozó lány hátrafordul. Etióp. Már értem, miért nem csendesítette le egyik ,,stuvi" sem. Félnek, hogy rasszizmussal vádolnák őket! Mire 2 óra múlva leszáll a gép, iszonyú a fejfájásom. Remélem, visszafelé némileg visszafogottabb útitársakkal áld meg a sors. Szikrázó napsütés fogad az északi reptéren. Kellemetlen meglepetés: kocsit csak 10 koronással lehet váltani - 2 db 5 koronás nem jó. vagy 1 Euro, de nálam abból meg csak tízes van, hiszen Budapesten nem tudtam a vásárlásnál fölváltani. A csomagokat egyszerre 2 futószalagon hozzák ki, kapkodhatjuk a fejünket: melyikhez rohanjunk. No, végre megkaparintottam a sajátom!
Kedves barátunk, az itteni Magyar Egyesület régi elnöke, Jóska vár. Az örömmámor lecsendesedése után ketten cipeljük ki a holmimat a kocsihoz. Két hete volt az itteni reptéren utójára - azóta a parkolási díj befizetésének helye megváltozott. Csak akkor jön rá, amikor nem sikerül elhajtanunk a parkolóhelyről. Körbefutja a repteret, mire kiderül, hogy mi az új módi. Az idő meg közben persze nem áll meg és a tarifa is emelkedik. A másik városban meg közben tűkön ülnek a barátaim, akik ebéd-vacsorával és ölelő karokkal várnak, reggel óta eksztázisban. Péter, 90 éven felüli vendéglátóm a szokásosnál korábban kelt, hogy igazi úr módjára fogadhasson. Zsófikám meg napok óta készül a jövetelemre. Hogy ez egy háziasszonynál mit jelent, azt nem kell részletezni! Jóskával megállunk a lakás előtt, beköszönünk, majd Zsófival együtt a szállásomra vonulunk, hogy a bőröndöt legalább férfierő segítségével tudjuk végső helyén letenni. Megbeszéljük a Piroskánál, Jóskánál való pénteki találkozást, majd visszasétálunk Zsófival Péterhez. Az Unicumot boldog mosollyal fogadja, s azonnal 2 poharat hoz a terített asztalhoz. Zsófi vízzel koccint - sajnálom érte nagyon. Az asztali áldást én mondom, megköszönve a Mindenhatónak az idei találkozást is. Mennyei húslevessel vártak. Utazónak, vándornak ennél jobbat még nem találtak ki! És azok a zöldségek! A túrógombócból már alig birok enni, hiszen a levesből repetáztam. És beszélgetünk, egymás szavába vágva, mert már 1 teljes éve, hogy találkoztunk. Mikor aztán látják, hogy az evőeszköz kiesik a kezemből, szállásomra küldenek. Dehogy küldenek! Zsófi, a jó lélek, visszasétál velem, eszembe vésve mindent, amire ügyelnem kell. Cicust a lelkemre bízza. A gyönyörű, sötét csíkos macska nem túlzottan szereti az idegeneket, de velem (csodálatosképp) nem barátságtalan. Ha megszeret -mondja Zsófi- talán még veled is alszik. No, ilyen még úgy sem volt -gondolom- , de tán azt is kibírom. Zuhanyozás után megvacsoráztatom. El- elszalad mellőlem, aztán éberen, kissé gyanakvóan figyel. A hálószobámba viszont nem jön vizitelni.
Reggel arra ébredek, hogy valaki néz. Zelmer, a néhai kandúr áll az ágyam mellett. Úgy tűnik, éhes. Mivel tudom, hogy a napnak vele kell kezdődnie, meg is etetem s kap tőlem friss vizet. Nézem az almot: alig produkált valamit. Meglocsolom a virágokat. Hozzá szoktam, otthon ez az első dolgom felkelés után. Itt kissé tovább tart. Mire befejeztem és a fürdőszobába vonulok, kiderül, hogy a cicus a tiszta alomra várt, hogy telepakolhassa. Jópofa! Meg is nevettet. Erre odasündörög hozzám egy kis cirógatásra. Elég nehezen szedem össze magam s míg Zsófi értem nem jön, ruhástól ledőlök még egy kicsit a nappali szófájára. Majdnem dél, mire Péterhez érünk. Alig várja már a beszélgetést. ,,Otthon" jót reggeliztem a Zsófitól kapott friss zsemlével, a hozzá valókkal és készítettem egy hatalmas adag jó svéd kávét. Hiányzott már. A 10 év alatt, míg itt éltem, megszerettem ezt a faja, lágy és nem bikaerős ,,fekete levet". Cukrot ugyan nem leltem, de a kifogástalan tejpor feledtette ennek hiányát. Később is ébredtem a szokottnál, így könnyen ráálltam a barátaim által megszokott ebédidőre. Péter örömmel nyugtázza a kért hálóruha minőségét, majd rögvest politizálásba fogunk. Közben kiderül, hogy Feri (30 éve jó barátjuk, aki értem is jött már ki nem egyszer a reptérre) beömlesztett nekik egy hatalmas adag saját termésű nyári almát. Nosza, nekiállunk hát befőzni. Hiszen a közös konyhai munka közben lehet igazán jót beszélgetni! Itthon érzem magam náluk, családias a hangulat. Az ebéd is kedvemre való és jól is esik, miután már a lekvár az üvegekbe került. Ízletes krumplifőzelék kínálja magát az asztalon. Savanykás, babérleveles, ahogy én szeretem. Illik hozzá a sült disznókaraj. Nagyon is, pedig előtte kikönyörögtem a tegnapi maradék húslevesből egy adagot. Jóska óriásira nőtt fogadó szilvájával koronázzuk meg az egészet. Akkorák, mint egy-egy sárgabarack és legalább olyan édesek. No, az eredmény már nem annyira szívderítő - amihez az utazás izgalmai is hozzájárulnak-, mert a mellékhelyiséget gyakran kell látogatnom. Jókat derülünk rajta(m). Pihenünk egy hatalmasat- fekve is lehet dumcsizni. Mire visszaballagok a szállásomra, most már önállóan, bizony lassan este 8 óra. Zelmer vár. Csoda történt: beül a bokáim közé, s mikor vakargatni kezdem a fültövét,hát nem dorombolni kezd! Nem vagyok álmos. Az erkélyről érzem a későnyári meleg este nyugodt illatát, a ház előtt szerelmet vallanak egymásnak a mély- és a fodros, tripla halványlila petúniák. Zsófitól kaptam pár könyvet, ledőlök és olvasok. Tökéletes a nyugalom. Az ágy olyan széles, hogy akár keresztben is fekhetnék rajta, matraca pedig legalább arasznyi. A szemközti falon pasztellképek nyugtatják a szemet és a lelket, Caspersson mind a három. Aprólékossága Karl Larsonra emlékeztet, a kedvenc svéd festőmre. Mielőtt letenném a könyvet, arra gondolok, a macsek tán bekíváncsiskodik hozzám. Hajnalban meg is jelenik. Leteszi mellém a fejecskéjét, mélyet szippant, majd eliramodik: ez nem Elva, a gazdi! Reggelre nyugodtabb és hozzám szokottabb. Most megköszöni hozzám törleszkedéssel a reggelit. Szinte sajnálom egyedül hagyni.
A csütörtök reggel még az előzőnél is melegebb. Amíg itt éltem, nem volt részem egyetlen ilyen, szinte túl kellemes nyárutóban. Fényképezésre is csábítanak a fények, a gyönyörű, fura alakzatú felhők és mellettem elterülő park a hársaival, lankáival. Pillanatra felvillannak a régi képek: az unokáim, ahogy boldogan, sikongva szánkóztak, csúszkáltak az ilyen, hóval borított dombokon. Zsófiék már elképzeltek kéz-és lábtöréssel, oly' későn érek hozzájuk. Azért nélkülem is van részük társaságban. Azaz lesz, mert kiderült, hogy az új mosógépet aznap hozzák nekik. Itthon kell hát tartózkodniuk, mivel a szállítók csak az érkezésük előtt fél órával jelentkeznek újra. Barátnőm, nagyon okosan, erre a délelőttre programozta
hát az alagsorban a közös mosókonyhában a szükséges tenni valókat. Lekísérem és kicsi segítek is neki. Annak idején élveztem az ilyen mosásokat, amikor a nyaralóból hazahoztuk a szőnyegeket, nagyobb takarókat. Néha még a párnákat is. A szárítógépek munkája mindig csodálkozásra késztetett. Hiszen Magyarországon ilyesmiket csak filmekből ismerhettem. Amit részben meg is értettem. Ugyanakkor ma sem tudom fölfogni, hogy a mángorlószobák miért hiányoznak még a mai napig is nálunk, mert ezek igazán nem igényelnek túlzott beruházást. Nyitrán, felvidéki unokanővéremnél tapasztalhattam ennek előnyeit. Közben csöng a telefon. Szepi jelenti be: érik a rebarbara, rengeteg a gyönyörű, fodros salátája és a petrezselyemzöldje - hozna át belőle. Péter nevetve közli velem, hogy hónapok alatt nincs máskor náluk ekkora nyüzsgés. El is fáradnak estére. Jó, hogy holnap Jóskáékhoz megyek ebédre, legalább engem kipihenhetnek egy kicsit. Zsófit sem nevettetem annyit a vicceimmel a konyhai ténykedése közepette. Jót főz megint, miközben én a rebarbarát készítem elő a fagyasztásra. Szepivel és Péterrel traccsolunk hármasban, míg Zsófi a szerelőket irányítgatja. Ő jobban és szívesebben beszéli a svédet, mint a férje. Csak, miután elmennek a szerelők, derül ki, hogy a fürdőszoba ajtaját elfelejtették visszarakni. Szerencse, hogy Szepinek még van 5 perce. Mielőtt elmegy, még megígéri, hogy a következő héten is találkozunk. Csupa szív, lélek. Svábként olyan magyar, mint az én anyám volt... Az ebéd paradicsomleves, rántott csirkemell krumplipürével és salátával. No, de van még egy kevés a tegnapi főzelékből is. Ide vele! Jó az a rántott pipihez is. É s mekkora őszibarackot kapunk! Alig fér a tányérunkba. Ez már sok a jóból, hiszen Péter még fagylalttal is megörvendeztette délelőtt a bendőnket. Úgy látom, Zsófi elfáradt. Péter is, de ő be is vallja. Érzem, hogy azt már nem kívánhatom tőlük, hogy kísérjenek el a temetőbe. Őszintén, én is kókadtnak érzem magam. 29 C van, sokat is beszélgettünk - kell a pihenés. Hazafelé tartok. Zelmer vár rám, hangot ad türelmetlenségének, vagy eddigi magányát panaszolja. Megvacsoráztatom. Hálás érte. Én csak egy pohár yoghurtot iszom, de az nagyon jól esik. A langyos zuhany is, az ágyikóval együtt. A cica köszönésképp végigrohan a fekhelyemen, majd eltűnik.
Hajnali ¾ 4 van. Fölriadok. Valaki próbálgatja a kulcsot a bejárati ajtóban. Mezítlábasan, nesztelenül odarohanok. Elment. Szívdobogásom csendesül, de jobb híján az előszoba székét a belső ajtóhoz emelem csöndesen. A két futóbotot is mellé rakom - biztos, ami biztos. Ha mégis sikerülne a betörés, a csörömpölésre csak fölébredek, akármilyen hétalvó is lennék!No, de a hétalvásnak vége! Percekre tudok csupán elszunnyadni. Aztán nyugtatgatom magam: az állatok ösztöne kiváló, ha valamitől félnem kéne, a macska biztosan riasztana. Ő viszont szundikál. Talán valaki eltévedt hajnalban s egy emelettel feljebb akart menni.
Törődötten tápászkodom föl., de bizakodom. A reggel derűs, az élet folytatódik és majd csak megoldódik minden. Zelmerrel együtt reggelizünk. Valamiért ő sem éhes, a tányérjából alig fogy valami. Engem a kávé, zuhany kissé fölfrissít, de ezt őkelmének nem ajánlhatom. A fürdő ajtajának kitámasztását szolgáló műanyag vízilovat megmosolygom. Jónás - mondanák otthon. Jóskáéknak ez este telefonáltam, tudom, hogy 10 óra körül jön értem. Piroskával csak röviden beszéltem. Igen fáradt volt a hangja. Amilyen béna vagyok, nem sikerült az itt kapott mobilon hívnom őket. Félórai próbálkozás után föladtam és a magyar mobilt használtam. No, fizethet a nagyobbik lányom mindezért - mert a telefonszámláimat ő állja. Most pucc-parádéban várom Jóskát. Annyira azért nem, mint az a bizonyos Pista Jézus neve napján, mert megkérem mai házigazdámat, hogy délután vigyen ki a temetőbe s ott biztos lesz mit csinálnom. Legközelebb már majd csak virágot viszek ki. És a szívemet, ami ugyan még fáj, de 10 év után kezdem elfogadni a szomorú tényt: testileg nincs velem, akit szerettem. Esti beszélgetéseim, amiket egyoldalúan folytatok vele, egyre szelídebbek. Úgy érzem, lassan elereszt. ( Vagy éppen vár már és ennek a találkozásnak a tudata csendesít le.) Nem vagyok benne biztos, hogy nem ez az utolsó látogatásom az itteni temetőben.
Érzem , ma is pokoli meleg lesz. Látom az emberek lenge öltözékén is. Mert rádiót, TV-t nem hallgatok, nem nézek. Az erkélyen már most 21 C van. Dögönyözöm kicsit a macskát. Tűri. Mit tűri? Kimondottan élvezi! Elva, ha ezt látnád!!! Közben átnézem az előjegyzéseimet: Jertának holnap reggel szólnom kell, mikor találkozunk a cukrászdában. Akkor már ébren lesz. Vasárnap Helgához és Lalihoz vagyok ebédre hivatalos, de este Zsófival és Jertával hangversenyre megyünk. Hétfőn reggel megpróbálom a Katival való találkozást szerdára módosítani, mivel Zsófinak az a napja zűrösnek ígérkezik. Ajaj! A kedd és a péntek mire, illetve kire lesz még elég, hiszen szombaton utazom már haza? S még senkinek sem vettem otthonra semmit... Csak Zsófi unokája bírja ki addig a szép anyukája pocijában ! Jó lenne, ha akkor születne meg, amikor csupa szív vendéglátó barátnőm kissé kipihente nyüzsgő, lefetyelő személyemet!
Lesétálok az utcára Jóskához. Pontosan 10 óra van, nem késtem. Kisül, hogy már 5 perce vár rám. Városnéző sétakocsikázás, mert itt is és most is tataroznak, utat javítanak. Piroskával könnyezve ölelkezünk össze. A tavaszi szívműtét megviselte, szemén látszik az elmúlt idő eseménysorozata. Megnyugtat, hogy olyan ebéddel várt, aminek elkészítése számára nem volt fárasztó, vagyis svéd kaját kapunk. Hála Istennek! Ebéd előtt azért még kávézunk. Az asztalon kétfajta csodálatos wienerbröd mosolyog, még langyosan. A nevével ellentétben ennek a hájas süteménynek semmi köze sincs se Bécshez, se a kenyérhez - svéd specialitás és az íze isteni. Számomra mindig örömet jelentett, ha egyet-egyet megkóstolhattam belőle, bár roppant hizlaló. A kávéból is jár repeta. Még tudom, ismerem rá a svéd kifejezést, de nem írom le, mert az ,,a" betűt, tetején kis karikával és az ,,o" betűt mindig is kevertem, hiszen hangzásuk egyforma. Közben beszélgetünk. A gyerekekről, Piroska műtétjéről. És Jóska szeretetteljes gondoskodásáról, ami mélységesen meghat. Hiszen hány olyan történetet ismerek, ahol a betegségben elhagyják az emberek a róluk egy életen át gondoskodó társukat, ha annak egészsége megrendül! Aztán az itteni magyarság, a második, majd a harmadik nemzedék sorsa lesz a beszédtéma. Az ebéd remek! Sült lazacot kapunk, krumplipürével, 2 fajta zöldséggel, illetve savanyúsággal. Chilei vörösbort iszom rá egyedül, míg vendéglátóim Loka-vízzel (itteni enyhe szóda) öblítik le torkukat. A már ízlelt, mézédes óriásira nőtt saját szilva a desszert. Magyar fajta -árulja el Jóska- Jubileum a neve. No, majd utána nézek otthon, mert ezt igazán érdemes termelni.
Délután kimegyünk a temetőbe. Piroskát hiába küldöm lefeküdni. Majd a temető valamelyik padján ülve pihen - mondja és igaza van, mert a levegő ott kibírhatóbb az óriási hársak és ezüstfenyők tövében. Az aszterek ideje van, azt ültetünk hát a sírra. Mélykéket és fehéret választok. Valaki piros kakas- taréjt tett a gyertyák közé, cserepestől. A sírkő előtt az elnyílt százszorszépek levelei zöldellnek. Borostyánt is látok, de nem merem kiirtani, mert talán nem véletlenül került ide. A koszorúvirág bokrait meg gömbformára nyírták. Nem értem, mert a spirea akkor szép, ha kiborulnak virágzó ágai. Kislányként de sokszor kötöttünk ilyet egymás fejére, menyasszonyi koszorúként, a barátnőimmel! No, de ha az ittenieknek ez így tetszik... Jóskáék kicsit hagynak magamban imádkozni, aztán keresünk egy árnyas helyen lévő padot. Itt tán kevesebbet mutatna a hőmérő a házuk kertjében látott 33 foknál. Csönd, béke, nyugalom vesz körül. Elment szeretteinkre emlékezünk. Sokáig beszélgetünk. Vacsorára hazatérünk, de én csak az illendőség kedvéért falatozom s mert az általam nagyon kedvelt kemencében sült májpástétom is ott ingerkedik velem a magyar szalámi és a dán sajt mellett. Kicsit még megpróbálkozunk a világ megváltásával, de lassan abba is belefáradunk. Háziasszonyom szemén látom, hogy ideje elvonulnom. Megköszönök hát mindent és az újabb viszontlátás ígéretével igénybe veszem a férje hazaszállító szívességét. Azért könnyezve búcsúzunk. Megsúgom: alig birok belebújni a szandálomba, akkorára dagadt a lábam. Reménykedünk, hogy csak a melegtől.
A lakásban Zelmer elém jön. Megijedek, a reggelivel félig teli tányérját látva. Aztán megnyugszom, amikor a napi produktumát kiöntöm az alomból. Nincs itt baj az emésztéssel! A majdnem hideg zuhany jól esik. Ágyba is zuhanok, de előbb megnyaggatom négylábú lakótársamat egy kicsit. Nehogy már hiányolja a vele való törődést! Ennyit megérdemel. Boldogan dorombol, szinte kéri a vakargatást. Gyorsan bedugom még a mobil töltőjét, oda állítom a ,,biztonsági széket" a belső ajtóhoz és irány a vízszintes helyzet. Remélem, nyugodt éjszakám lesz! Édes álmomból éjfél körül ébreszt a furcsa zaj. Na, az sem nesztelen, ahogy talpra ugorván kirohanok az előszobába. Csönd lesz rögvest, de lépéseket nem hallani. Eszembe jut az előző reggeli találkozásom a folyosón. Sárga-fehér kockás viseletben csokoládészín kölyök rebben meg kiléptemkor s olyan gyorsan vágja félre a fejét, hogy arcából semmit sem látok. A szomszéd ajtó előtt áll, fejét szorosan leszegi. Testtartása fura. Nem csinál semmit, még csak nem is kopogtat. Gyorsan hívom a liftet. Bújik valaki elől? Rosszban sántikál? Melyikünk fél jobban a másiktól? Elhessegetem rémképeimet, visszafekszem. Kis idő múltán újabb neszek. Kiver a halálos rettegés verítéke. A szívem kalimpál, torkom összeszorul. Édes Istenem, ez így nem mehet tovább! Fölpakolom a pótmatracot, leterítem az előszoba szőnyegére, szorosan az ajtó mellé és megágyazom rajta. Ha valaki rám tudja törni a külső ajtót, a belsőt a testem torlaszolja el. A szívem felőli oldalra fordulok, de így semmi sem lesz az alvásból. Marad a jobb felem. Félálomban konstatálom, hogy túl kemény a fekhely, jó törődött leszek holnapra. A macska is visszafekszik a szófára, ébersége alábbhagyott. Nem tudom, hogy őt is a zaj keltette fel, vagy az én éjszakai vándorlásom. Reggel 6 körül ébreszt a szükség és a napsugár. Visszahurcolkodom a hálóba, fájó csontokkal, de boldogan. Délelőtt 10 körül ébredek. Az áldott cicus hagyott pihenni. Igaz, a vacsorájából még maradt a tányérkájában. Reggeli közben azon tanakodom, bevalljam-e mindezt Zsófinak, akit esetleg teljesen kikészít ez a rémtörténet. A végén még tele lesz önváddal, pedig minden cselekedetét a szeretet és a jóindulatú gondoskodás irányította. Talán az egész dolog csak az én elmémben játszódott le ilyen bizarrul, és az idegen ház furcsa, szokatlan zajait kell mögötte keresni. Nem tudom. Most ragyog a napfény, ilyenkor minden más. A környéken viszont alig lakik európai. A tetőtől talpig beburkolt nők mellett még nyugodtan sétálgatok, de a furcsa, torokhangon beszélő, villogó szemű férfiak csoportjait messze elkerülöm. Mit mondjak? Rettegéssel töltenek el, ahogy a 2 méteres, szoborszerű, tarka viseletű szudániak is. Már nem érzem magam olyan biztonságban, mint amikor itt éltem. Az akkori idegenek mások voltak. Kevésbé hangosak, szelídebbek és szolidabbak. Nem bőgették ekkora hangerővel az átlag svédeknél drágább és hivalkodóbb járműveiket, az utcákon csendesebben beszélgettek és főleg nem kellett lépten-nyomon őket kerülgetni.
Jerta délre invitált a Hageby Centrumba. Jókedvűen indulok a találkozásra - majd' húszévnyi ismeretség köt bennünket össze. Zsófival együtt megyünk s persze, beköszönök Péterhez is, a maradék csodálatos szilvával. Előtte kilépek még az erkélyre. A paradicsom szomjas, hát megitatom. Újra és újra megcsodálom a magasságát, mert legalább 2 méteres. Némelyik virágot is megfordítom - hadd kapjon fényt a másik oldalról is! Nézem a hőmérőt: csak 18 C -t mutat, pedig már ¾ 11 van. Tegnap már 10 óra előtt 21 fok volt, hát reménykedem, hogy a mai hőmérséklet kibírhatóbb lesz. Így is leégett az arcom. A fene vinné el, otthon az előszobában 4-5 nyári kalap van és gondosan ügyelek rá, hogy 11 és délután 3 között ne menjek a napra! Ide meg eljövök kalap nélkül, fittyet hányva az orvosi utasításnak, amikor az UV-sugárzás erős. Hogy itt az utcára mikor megyek ki, az nem tőlem függ, persze. Az itteniek életritmusa más. De annál nagyobb felelőtlenség volt tőlem kalap nélkül útra kelni! Elva dolgozószobáját díszíti ugyan egy csodaszép nyári fejfedő, de illetlenség lenne ezt használnom. Jézusom, egy fél év múlva 77 éves leszek és gondolkodom azon, mit válasszak: az esetleges megbetegedést, vagy az illemet?!
Jerta vár bennünket izgatottan. A kölcsönös szeretet - megnyilvánulás és érdeklődés után hamar keresünk egy helyet, ahol kényelmesen letelepedhetünk és együtt elkölthetünk egy jó ebédet. Zsófi, szegény, nem bírja az álldogálást, s a rolátorra támaszkodó Jerta sem tiltakozik az ülőhely ellen. Remek rödspettát választunk remuládé szósszal, apró főtt-sült krumplikkal. A kihagyhatatlan saláta jó étvágygerjesztő. Könnyű sört iszom hozzá. Alkoholtartalma akkora, hogy ez után még autót is szabad vezetni. Két barátnőm marad a gyenge svéd szódavíznél. A kávé mellé finom apró süteményt kapunk, ami hasonlít a mi kakaós lepényünkre. És ,,pótor" is van!!! Ez a fonetikusan leírt szó a repetát jelenti. Na ná, hogy megiszom a második pohárral! Fizetéskor derül ki, hogy milyen jól időzítettük az étkezést: ma nyugdíjas kedvezményt adnak. Örülök, mert vendéglátóimnak így valamivel kevesebbe kerülök. Közben jóízű beszélgetés folyik, nem zavar bennünket, hogy a szomszéd asztaloknál hangosan örülnek a sporteredményeknek. Zsófi közben kettesben hagy bennünket. Haza sétál Pétert és a cicájukat ebédeltetni. Péter délután 3 körül szokta a főétkezést fogyasztani, s ő már nem szívesen jár el cukrászdába sem. Cilus is hozzá szokott, hogy a gazdival egyszerre ebédeljen. Így aztán még beszélgetünk Jertával egy darabig, majd elkísérem egy igen csak rövid úton. Messze nincs merszem menni - hátha nem találok vissza. Rég volt, hogy ebben a szép városban éltem s akkor is örökké autóztunk. Gyalog nem tanultam meg közlekedni, amellett, hogy teljesen más negyedben laktunk. Ott nem éltek szomáliaiak sem, de arab szót sem lehetett hallani. Raktunk kívül még egy magyar, egy vegyes svéd-magyar, egy horvát és két-három bosnyák család tarkította a svéd kolóniát. Ki tudja, lehet, hogy azóta az a környék is megváltozott? Nem kockáztatom meg az odalátogatást, félvén az esetlegesen rám törő érzelmektől.
A délutáni beszélgetés eléggé kifáraszt. Zsófit is. Így csak bekukkantok hozzájuk, majd teszünk egy 20-perces sétát és ki-ki lerogyhat a saját helyén. Zelmer vár, játszott az egerével, de látszik rajta az elégedetlenség. Bűntudatos közeledésemet távolságtartóan fogadja. Később aztán csak hozzám törleszkedik. Hogy leülök vacsorázni, ő is megkeresi a tányérkáját. Beáztatom a mosni valót, aztán én is vízszintes helyzetet keresek. Vár rám még egy könyv, a sok beszéd után üdülés lesz az olvasás. Jaj, a muskátlik és a paradicsom látogatása még hátra van! Jól érzik magukat, de az utóbbit azért még meglocsolom. Ránézek a naptárra és az órára: egy hét múlva ilyenkor már az otthoni ágyamban leszek ( ha Isten is megsegít ).
A vasárnap is elmúlt. Laliékat látogattam meg egy rövid beszélgetésre. Az ebédmeghívást visszamondták, Helga ugyanis bekapott valami bacit és igen gyenge. A találkozáshoz viszont ragaszkodtak, mert hét közben lélegzetvételnyi szabad idejük sincs. Helga egyetemre jár, a két fiú kisiskolás, a nagylány a gimnázium mellett dolgozik. A családfő a saját hivatalos munkaideje után ( amihez 40 km-t utazik naponta ), jócskán besegít a háztartásba és a kicsik rendezésébe. Összes régi ismerősöm közül ők az egyetlenek, akik ennyire nyüzsgő életet élnek, s akiknél nem látom a svédországi magyarokra egyébként jellemző nyugalmat. Mintha Magyarországon élnének! Pörgés, túlhajszoltság, külföldi nyaralások, vásárlás, vásárlás, aztán megint túlmunka és összeroskadás. Sajnálom is őket, meg nem is értem, hogy miért akarnak mindent elérni és megszerezni 5-10 év alatt, amihez másoknak 20-30 év kellett...
Ebédre visszaértem Zsófiékhoz, köttbullára, azaz svéd húsgolyókra. Jaj, de finom volt! Picit szunnyadtunk, majd irány az esti meglepetés, a hangverseny. Jerta szomorúan telefonált, hogy rosszul van, ki kell hagyja a nap fénypontját. Pedig hogy fente rá a fogát! Nem csodálom. A repertoár: spanyol, brazil, portugál tangók, izraeli és bécsi keringők, az itteni zsinagógában. Fantasztikus! Európa különböző nagyvárosaiból való fiatal zenészek és egy stockholmi kántor, mint énekes előadóművész. Már a külseje is meglepett: zsidó , aki Zrinyi Miklós hasonmása, szőkén, bajusz nélkül. Majdnem azt írtam, hogy nincs ,,bajsza" , de svédül ez a szó olyan csúnyát jelent, amit ez a tehetséges fiatalember nem érdemel meg. Hangja csodálatos, operett bonvivánnak is beillene, s amellett hat különböző nyelven adta elő a számait. És a hegedűs fiú! Hogy az hogy cifrázta! Legnevesebb cigányprímásainkkal is kiállta volna a versenyt. S aztán a meglepetés: felhangzott egy otthon ismert dallam, amiről azt állította a konferansz, hogy 1910-beli zenei átírás. Mi így énekeljük:"Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád!" Majd ráadásként egy csodálatos dzsessz-melódia:"By mir bist du schan". Olyan este volt, hogy megrészegülten, a magam töredezett svédségével mondtam érte köszönetet a szólistának és a rendezőnek. Össze hordtam hetet-havat az operettekről, magyarországi színházakról, kultúránkról és érdeklődési körünkről. Csodálkoztam, hogy meg is értették, de lélegzetvételnyi beszédszüneteimben kérdéseket tettek fel. Zsófi elnéző mosollyal bíztatott. Azt hiszem, nehezen alszik ma el, felajzva az élményektől.
Töredelmesen bevallottam barátnőmnek az éjszakai rémületeimet. Kicserélte velem a kulcscsomóját - most már a belső ajtó is zárható. De jót fogok pihenni ma éjjel! Az idő is altat, a hőmérséklet 10 C-t zuhant és esik szorgalmasan. A macska karmait köszörüli, miután alaposan telepakolta nekem a ládikáját. Ma tényleg csoda történt, mert megszólalt, amikor hazaértem. Megsimogattam, de gyorsan elvonult. Leutánzom hát - kivette ez a nap is az erőmet.
Szürke hétfőre ébredtem. Áztató eső - a gazdák örvendezhetnek. Elaludtam s mire Zsófiékhoz érek, jócskán elmúlt 10 óra. Nem baj, Péter még csak most kezdi a reggelit. Betartja a szabályt: Reggelizz, mint egy király! ( A többit is. ) Így aztán hagyjuk nyugodtan enni és rászánjuk magunkat Zsófival az otthoniaknak történő bevásárlásra. Lista kézben, pénz jól elzárva a rejtekzsebben. Most jön csak igazán jól a pár éve a Lidl-ben vásárolt impregnált esőkabátom a 9 db zsebével! Mire mindenki óhaját teljesítem s hazaérünk, épp ideje hozzálátnunk az ebéd készítéséhez. Ma megint finomat eszünk (mikor nem?). Előételnek nagy rózsákra bontott karfiol, épp, hogy megfőzve, meglocsolva kevéske vajjal, fűszeres sóval. A tűzálló tálban pedig már ott kínálgatja magát a torskfilé, leöntve valami csodálatos, hozzá illő, kapros mártásban. Az elmaradhatatlan salátatálat kétfelé vesszük. Zsófi olajjal, én almaecettel öntöm nyakon. Péter nem kér belőle, pedig a vajas krumplipüré nem haragudna meg érte. És ez a hófehér húsú hal! Kár, hogy otthon nem kapható! Kicsit elkéstünk a főétkezéssel, így nem marad idő szunyókálni, mert Zsófi pedikűröshöz készül. Így én is ,,hazafelé" veszem az irányt. A nap közben kibújt, de mihelyt útnak indulunk, óriási sötétszürke felhők lepik el az eget. Hamarosan le is zúdul a nyárvégi zápor. Kétszer is menedéket keresek az esernyőmre hajló hatalmas hársak alatt, de hiába. Mire a lakásba érek, a nadrágom térdig csatakos. Ugrás a zuhany alá, ruhák a szárítóra, a vásárolt holmi a helyére és bekapom a már esedékes vízhajtót. Zelmer csak néz, reggelijének fele még a tányérban. De nincs baj az emésztésével. Lefekszem, olvasok. A szerda-csütörtöki program Katival, Marival megbeszélve. Valamikor porszívóznom is kell: a macska időnként nagyokat bulizik bús magányában, aminek már láthatóak is a nyomai.
Kora reggel ragyogó napsütés, 13 C fok. Jaj, de jó! Itt a fehér nadrágom, ami jól jön, hisz' a másik még nem heverte ki a tegnapi esőverést. Éjjel Zelmer bejött hozzám egy éjszakai kisvizitre. Reggelijét hangosan köszönte meg, de nem mutatott különösebb érdeklődést irántam. Inkább az egerét hurcolgatta ide-oda. A vizéből alig fogy valami, szinte naponta ugyanannyit öntök ki a tálkájából, mint amennyivel újra feltöltöm. Ezek a cicák nem isznak eleget - gondolom. A furosemid ellenére kipihent vagyok, a lában is vékonyabbnak tűnik. Hála Istennek! Megkóstolom a kemencében sült májpástétomot. Istenek eledele! De a holland paprikával elégedetlen vagyok. Soha nem is voltam érte oda. Meggyőződésem, hogy a magyar paprikának nincs párja a világon. A kávé finom. Elképzelem hozzá a wiener brödöt, majd gyorsan leintem magam. Nem kívánok még pár kilót fölszedni! A nap hétágra süt, a konyha csodálatos, általam igen kedvelt tulipánmintás szőnyegén a macsek szinte kéjeleg a tegnap-tegnapelőtt hiányzó fényözönben. Kezét-lábát széttárja - mondanánk, ha gyerek volna. De ő még hentereg is! Aztán fölugrik mellém s életében először föl is kéredzkedik az ölembe, hangos dorombolással. Szegényke, a gazdája biztos többet foglalkozik vele! Rózsaszínű hálóingem pillanatok alatt tele lesz fekete macskaszőrrel. Kirázom az erkélyen és megy az áztató vízbe. Mire útnak eredek, már 18 C van. A levegőt harapni lehet, a park fái boldogan sütkéreznek az áldott melegben. És ezek a fényviszonyok! Kattog a fényképezőgépem, gyönyörködöm a felhők futásában.
Zsófiéknál jóízű duma, majd gyors ebédkészítés, mivel mi ketten ma hamarabb eszünk. Zsófi vonatra ül, a közeli megyeszékhelyen intézi a bankban a költözködésüket. Holnap fölmondanak itt , s 3 hónapon belül lakóhelyet változtatnak több, mint 30 év után. Isten segítse őket! Bizonyos kor után nem a legkönnyebb ilyesmibe belefogni. Pétert délután egyedül hagyjuk, mert Jóska még értem jön egy elutazás előtti utolsó beszélgetésre. Kávéra hívnak, de vacsora is lesz belőle Gondolhattam volna! Tízszeresen igyekeznek visszaadni mindent, amit én nyújthatok nekik...Piroskával szipogva válunk el egymástól.
Jó fáradtan érek ,,haza". Szegény Zsófi mennyire lehet törődött, amikor engem is kikészít a nagy semmit tevés?! Ő meg az ellátásom, családi problémák mellett még el kell viselje az én szódiarémat is. Cicamica nem hagy írni, törleszkedik. Jó lenne belelátni az állatok gondolataiba. mennyire hiányzik az igazi gazdája és mennyire hajtja hozzám a magányosság? Ebben különbözik az embertől? Mert nem hinném, hogy nekünk bármilyen társ megfelelne, csak azért, hogy nem legyünk egyedül... Összekészítem a Katinak hozott apró ajándékokat, elteszem Piroska nekem csomagolt kedveskedését. Aztán letargiába esem: avval együtt, amiket én vásároltam, nem lesz túlsúlyos a bőröndöm? Holnap, vagy holnapután meg kell keresnem Elva fürdőszobamérlegét és próbacsomagolást kell rendeznem. Hű, de ronda dolog kotorni a más lakásában! Míg mindez átfutott az agyamon, Zelmer összeszőrözte a fehér nadrágomat is. Ezt már nem mosom ki. Majd reggel kirázom, kikefélem a balkonon, mert a farmerom még messze van a puskapor-szárazságtól, szoknyát pedig nem biztos, hogy engedélyez az időjárás. Ideje aludni, irány a háló! Macska, te is menj a saját fekhelyedre!
Szerda reggel van. korán ébredek. Sok a felhő, de a nap át, meg áttör rajta. Kissé aggaszt a szél, bár csak 4-emelet magasságban látom csak hajladozni az ágakat. Talán kimehetünk Katival délután a temetőbe, esőveszély nélkül. A tegnapi milánói tészta kicsit megkavart, de nem esem kétségbe, mert ez otthon is így szokott lenni. Reggelihez ülök. Zelmer már kapott enni, így talán nyugtot hagy nekem a konyhaasztalnál. Ahogy látom, gyalázatos munkát végzett. A gyönyörű tulipános szőnyegre cipelte az ennivalója pár darabját és szétkente. Mit gondol majd rólam a ház gazdája? Mert kis kormos kedvencéről biztosan nem tételez föl ennyi galádságot... Megiszom a lélek- és testmelegítő kávét, aztán nekiveselkedem a fürdőszobamérleg fölkutatásának. Heuréka! A garderob szobában lelek rá, miután a varrógépbe és a macskahordozó kosarakba, valamint egyéb, a háztartásban nélkülözhetetlen gépek és szerszámok látványába már belekáprázott a szemem. Gyorsan rá is állok és örömmel konstatálom, hogy a henyélés ellenére sem híztam. Most már csak a pakolás utáni mérlegelés eredménye izgat. Persze, léptelenség mindent összeszedni, de 1-2 kg eltérés még nem lesz tragédia. Minden rendben. Vissza is rámolhatok. Nagy kő esett le a szívemről. Jól kimelegedtem a bőrönd emelgetésében. 18-20 kg, többször is - azért ez nem olyan könnyű! No, meg hideg sincs. Most néztem a kinti hőmérőt és meglepődtem, hogy már 18 fokot mutat, pedig még 9 óra sincs. ha egy alapos zápor nagyon nem hűti le, hát ma sem fogunk fázni. Négylábú lakótársam a szófára vonul s én elképedek. Nem csoda, hogy tegnap két nadrágomat is jól ellátta, a fekhelyet borító fehér pléd telis-teli van fekete szőrökkel. Vedlik? Ősszel, illetve nyár végén? Na, majd megkérdem erről Pétert, elvégre ő is ,,macskagazda". Zelmer újra elfoglalja helyét a tulipános szőnyegen és vígan hempereg. Közben Zsófi telefonált, hogy feljön, megmutatni a szeméttárolót. Ideje a cica produktumainak elpaterolása a lakásból, mert lassan az orrom telítődik a szagokkal, valahányszor a kis kuka tetejét fölnyitom. Elkísérem a barátnőmet a városba - legalább szippantok egy keveset az üzleti negyed illatából is.
Remek séta volt! Jól esett a folyópart tiszta levegője, a hajdani papírgyárból átalakított hangversenyterem látványa, ahol valaha annyi szép alsongot hallgattunk, vagy gyönyörködtünk a vonósnégyesekben. Végül beültünk egy remek kis cukrászdába, ahol minden régi volt ( az ételt-italt kivéve ). Dédszüleink, nagyszüleink kora béli bútorok, ennél is korábbi időből való festmények reprodukciói, ósdi kávédarálók és konyhai eszközök sora, az asztalokon gyönyörű kézimunkák és minden tányér, csésze más-más mintájú porcelánból. A süteményeket az itteni kis konyhában készítik, a kávé friss, illatos és finom. Zsófi citromtortát kér, én vanília krémmel töltött, a mi darázsfészkünkhöz hasonló kelt kalácsot. Mire hazaérünk, délután 2 óra és elfáradtunk. Étvágyunk viszont nincs, ami nem csoda. Ledőlünk egy félórára, mert Kati jön értem 3 körül. Az ebédet kihagyom, elmegyünk virágért. Sikerül gyönyörű, halványlila krizantémot kapnom. Szép lesz a temetőben az aszterek között. Kedvenc régi helyünkre, a Festőkert nevű, folyó melletti cukrászdába megyünk, mert a délutáni kávézás itt szent dolog. Jóízűen beszélgetünk s közben gyönyörködünk az itteni ,,Dunapart"-ban. A Motala innen nem messze ömlik a tengeröbölbe, ráérősen , nyugodt komolysággal. Már húznak a vadlibák, mire nagy nehezen föltápászkodunk. Kati jót mulat rajtam, amikor fölmutatok a második csapat felé, mondván, hogy ott ül Nils Holgerson a Márton lúd hátán. Még világosban érünk ki a temetőbe és elrendezem a virágokat. Lassan sétálunk vissza a kocsihoz, élvezve az augusztus utolsó estéjének langymelegét. Most is 8 óra már, mire megérkezem a szállásomra. Zelmer az előszobában vár, de azonnal a konyha felé startol. Megértem. Vacsorát teszek elébe, bár még a reggel kapott hamija sem fogyott el. Viszont végre látom inni. Igaz, csupán nyalakodás az egész, de valami folyadék azért lemegy a torkán. Nekem is lecsúszik 2 pohár joghurt. Csak úgy italként, kenyér nélkül. Ma iszonyúan kimerült vagyok. Korán le is fekszem. Nem kellett volna ilyen hosszú időre jönnöm. Már kívánkozom haza. Zsófit is kimeríti a sok program, a rengeteg telefon a velem történő találkozások egyeztetésére. Jó, hogy holnap nem terhelem őket a jelenlétemmel. ( ,,Akár milyen kedves vendég....")
Csütörtök reggel bekukucskál Lizi néni az ablakon. Úgy tűnik, ma is szép idő lesz. Zelmer meredten bűvöl, mint aki nagyon, de nagyon éhes. Aztán alig eszik valamit. Nem értem. Térülök, fordulok s rádöbbenek, hogy lassan takarítanom is kéne, nem csak a macskát abajgatni és a virágokat locsolni. Mivel kezdjem? A porszívó csöve gondosan beakasztva egy hevederbe. Megizzadok az erőlködéstől, de Istennek se bírom kicsatolni. N, akkor ez holnapra marad! Fölmosok. Cicus, a drága, oda hányt a hálóba - már másodszor- , csak reggel úgy pattantam ki az ágyból, hogy nem is vettem észre. Az orrom meg annyira eltelt a macskaszaggal, hogy nem éreztem a legújabb produkció ,,illatát". No, akkor végig fölmosás. Mari, akivel délelőtt 11-kor randevúzom a Hageby gatanon, úgyis hazaszállít - majd ő kinyitja nekem azt a fránya hevedert a porszívón. Mosok egy pár dolgot, ami nem is lenne annyira szükséges, de rávisz a szokás. Szerettem volna ma svéd sárgaborsó levest enni, amit itt apró füstölt hússal készítve árulnak s csak fel kell melegíteni és egy kis mustárral ízesíteni. Imádom, de úgy látszik, vagy magammal viszem Magyarországra, vagy emlékül hagyom a hűtőszekrényben. Mari ugyanis kínai vendéglőbe hívott ebédelni, Katival együtt s ezt képtelenség lett volna elutasítani. No, meg szívesen eszem a szecsuáni édes-savanyú mártást. Kicsit tartok a hármasban történő időtöltéstől, arról nem is szólván, hogy Kati még 2 vendéget ígért be délutánra. Közülük az egyiket nem is ismerem, a másikkal pedig soha nem volt közelebbi kapcsolatom. Udvarias válaszomra ( hogy t.i. ,,Ezt Rád bízom - Te vagy a vendéglátó, Kati" ) nem úgy reagált, ahogy én tettem volna. Nem érezte a lelkesedésem hiányát. Mindegy, majd lesz, ahogy lesz. Csak most már fáradok. Szokás szerint nem mértem föl az erőmet. Elég lett volna 8-9 napot itt tartózkodnom. Zsófiékat ma ki is hagyom - nélkülem is van ölég teendőjük. S délután, ha már nagyon nem bírom a gyűrődést, bevallom, hogy a vízhajtó bevétele miatt véget kell vetnem a vendégeskedésnek. Nem is füllentek - épp esedékes.
A nálam magasabb paradicsom boldogan szürcsöli a reggeli vizet. Leszüretelem a futó szamóca érett gyümölcseit. Már a 4. szemet fogyasztom. Azért Elva hazajövetelére is lesz megint pár pirosló termés. A paradicsom i viszont még haragos zöld. Nem tudom, egyáltalán eszik-e majd belőle a gazdája. Eszembe jutnak az enyémek a fehérvári konyhaablakban. Azok tán érettek lesznek már vasárnap reggelre. S lehet, hogy a 2. adag fűszerpaprikám is bepirosodik. Illatos, lila petúniáim, amik szinte kifolytak az ablakon, vajon kibírták-e, hogy nem kaptak inni naponta?
Mari telefonál: késik. Jó pár km-re van még a várostól, így ráérek a találkozásra indulni. Kár, mert jó lett volna kicsit körülnéznünk az üzletekben. Vele élvezet vásárolni. A helyzetismerete is kiváló s ő maga is szereti bújni az ilyen helyeket. ( Én már kevésbé, de a szükség nagy úr.) Végre újabb telefon és egy teljes óra késéssel végre egymás nyakába borulunk. Kicsit pityergünk is, miközben Katiért indulunk. Három éve az ő üresen álló lakásában szálltam meg s akkor naponta találkoztunk, sokat beszélgettünk. Magyarországra jövetelei villámszerűek, olyankor csak 1-1 órára futunk össze - ha összefutunk. Kiválasztjuk a kínai éttermet. Büfé, előre kell fizetni, aztán annyit fogyaszthatsz, amennyi beléd fér. Rántott garnélarákra szavazok, rizsre és a szecsuáni mártásra. Még kétszer visszamegyek a melegítőhöz. A többiek több félét esznek, én nem tudok betelni a rákkal. Kávézni azért Katihoz megyünk. Finom süteményt tálal hozzá, tosca a neve. Jót nevetnek, amikor én Aidának keresztelem ezt a sült mandulacsodát. Az udvaron óriási, 3 m magas bugás hortenzia fa. Virágai a fejünknél nagyobbak, csodálatosak. Törzsét 4 tenyér sem fogja át. Nem tudok betelni a látvánnyal. Nem újdonság számomra, de mindig ámuldozom rajta. A beígért vendégek nem jönnek. Kiértékelem Kati könyvtárát, majd leemelve két növényhatározót, összehasonlítgatjuk a magyar és a svéd elnevezéseket. Rájövünk, hogy a kockás liliom, amiből apám szülőhelyén, Párkányban rengeteg van, Svédországban is honos. Csak épp messzebb, Uppsalától is északabbra virít. S felidézzük a múltat, amikor a darvak vonulását és násztáncát figyeltük elragadtatva.
Délután 4, mire Mari visszaszállít a Beckgatanra. ,,Porszívó-problémám van -mondom-, nem tudom a hevedert kikapcsolni." Jól esik a segítség. Mire az újabb, most már kettecskén történő jóízű traccsolás közepette szünetet tartunk, már 7 óra is elmúlt. Barátnőmet várja otthon a férje s még be is kell vásárolnia. Nekem is segített felkutatni hazafelé jövet a megfelelő üzletet. Elbúcsúzunk hát s megígéri, hogy még az ősszel eljön hozzám Fehérvárra. Beszedem az aktuális vízhajtót s azt hiszem, sürgősen ágyba bújok és vacsora nélkül. Valami nem stimmel a gyomrommal. A porszívó is elpihent, csomagolásba pedig csak holnap délután fogok. Zelmer most nyugodt, bár a porszívó hangjától állandóan bujdokolt a lakás különböző helyein. Zsófit próbálom hívni. A telefon először nem szuperál, majd foglaltat jelez. Várok egy kicsit, a készüléket a töltőre téve. A cicus játszani akar. Vakargatom, de éles karmaitól följajdulok. Még várok egy kicsit, hátha Zsófi telefonál. Lassan töltenek ezek a mobilok, nem értem. Fertályóra is elmúlik, mire összeköttetést tudok teremteni. Mindketten beszámolunk az elmúlt nap eseményeiről. Náluk még várat magára a nagy újság: nem léptek elő nagyszülővé. A kicsi talán megvárja, hogy elröpüljek. Az orvos mindenesetre rendben találta a mamát is a jövevénnyel együtt. Így holnap délelőtt találkozunk az orvosi rendelőnél, ahol az újabb gyógyszerkiadást intézik. Reuma-téren van bizony mit tenni náluk! Nálam is, de ez majd csak a télen lesz esedékes. Az áldott, melegszívű Mari addigra haza is szalad és majd a török fürdőben találkozunk, Fehérváron. Izgatottan érdeklődött, mivel lephetne meg , amit otthon nem kaphatok. Már előre örülök a beígért randevúnak és szívből sajnálom, amiért Zsófinak és Péternek egy ilyen utazásra nincs erejük.
Péntek reggel 15 C van. Hűvös idő ígérkezik. Tegnap, szeptember 1.-én elbúcsúzott volna a nyár? A felhők és a szél erre utalnak. Kinézek az utcára. Bekötött fejű lánykák bicikliznek a közeli iskola felé. Fura egyvelege ez a modernnek és a bigott vallásosságnak. A legföltűnőbb autókkal az ő fivéreik és felmenőik furikáznak, akik az asszonyaikat, lányaikat bokáig érő klepetusokba, kendő alá kényszerítik. A túlságosan is nemi egyenlőséget prédikáló svédek óriási pofont kaptak a mostani bevándorlóktól. Hallom, hogy mennyire ütik a vasat a koedukált iskolák ellen. Svédország választhat: vagy kitart a nemeket lassan már egymástól meg sem különböztető agyréme mellett, vagy behódol a merev mohamedán szokásoknak, s ő alkalmazkodik. Mint mindig és mindenben, most is az arany középút lenne leginkább elfogadható. Hogy ez az ő problémájuk? Nem hinném! Ha az október 2.-i népszavazás rosszul sikerül, kezdhetjük mi is a retirálást. A szemellenzős sajnálkozók meg majd akkor kezdenek el gondolkodni, amikor Hungáriában is lesznek olyan városnegyedek, ahová magyar nem teheti be a lábát. / Svédhonban ez jelenleg 39 helyet érint - erősítik meg itt az információimat./
Zelmer hozzám törleszkedik. Nem nagyon éhes, inkább szeretetre vágyik. Boldogan dorombol az ölelésemben, majd elszalad az egeréért. Leteszi elém. Csak nem velem akarja ez a kis szőrmók megosztani a játékát? Nem. Meggondolja magát és elvonul. Hatalmasat reggelizem. 10 óra 10 perc, a hőmérséklet még most is csak 17 C, de gyönyörűen süt a nap. A szél szétzilálta a felhőket. A szellőztetni kirakott ágyneműt nem tudom visszarakni. A macska a lepedőmre terpeszkedve alussza délelőtti álmát. Békén hagyom és útnak eredek. Zsófi és Péter a rendelőben ül, Szepire várva. Az orvos elégedett Péter gyógyulásával, ami Zsófit is fölvidítja. A ,,fiút" letesszük a lakás előtt s a két csajt Szepi kirándulni viszi. Árnyas utakon megyünk, majd szerpentinen föl, a Göta - csatorna fölötti magas kilátóhoz. Csodás látvány az alattunk elterülő városka, ami a középkor elején az egyik hercegség központja volt! A fenyvesekben nagyot sétálunk, gyönyörködünk az óriások által hajdan oda dobált hatalmas sziklákban, a lila hangamezőkben. Lejjebb vegyes már az erdő. Ott meg a különböző fák leveleinek sokféle zöldje bűvöl el bennünket. Mire újból autóba ülünk, elmúlik a reggeli migrénem . ( Talán tegnap kicsit besokalltam a sörtésztába mártott rákból?!) A városkába leérve újabb séta a hajózható ,,kanális" partján. Öreg emeletes faházak fehér léckerítésein magasra futott szagosbükköny bódít, a halványsárga és rózsaszín mályvarózsák csöndesen bólogatnak. Pár vitorlás, emeletes utasszállító hajó idézi az elmúlt nyár forgalmát, nyüzsgését. Megpihenünk egy kellemes, ódon hangulatot árasztó vendéglő üveges verandájának hófehér asztalánál. A székek is fehérek, az asztalokon pasztellszín terítő, virág. A kávét magunk hozzuk ki. Mandulás süteményt kaptunk hozzá. Hangulatunk remek, viccelődünk. Leet, hogy most így hármasban, utoljára. De ezt senki sem említi. Hazafelé másik úton megyünk. Talán még az előzőnél is romantikusabb. Kedves, szolgálatkész barátunk a saját háza felé kanyarodik. Megmutatja régi és újabb otthonát. Elképedek. Ebben a városrészben még nem jártam. Majdnem olyan elegáns, mint Lindö, az itteni ,,Rózsadomb". Szepi hazaszállít bennünket, majd elköszön. Holnap délben ő visz ki a csomagommal együtt a reptéri buszhoz.
Péter alig vár már bennünket. Kívánságomra rántott levest eszünk, de barátnőm a kedvenc lazacomat is elkészíti. A rizs mellett finom zöldség is kerül az asztalra: sárgarépa és paszternák karikák, icipici olajon kellő puhaságúra párolva, sóval és cukorral ízesítve, megszórva friss petrezselyemzölddel. Előtte búcsúpohár Péterrel, mert indulás előtt ez az utolsó közös étkezésünk. Unicum. És az is, amit az elköszönés pillanatában a másokkal kissé távolságtartó, néha morózus volt pilótatiszttől kapok:"Te bármikor kedves vendég vagy nálunk!" Meg is könnyezem. Tudom, érzem, hogy ez szívből jött.
A rengeteg élménytől elpilledve térek meg Zelmerhez, aki megsértődhetett, mert hívásomra rá sem bojszint. Átöltözöm, vacsorát adok durcás ,,lakótársamnak" és vázába teszem a két szál letépett erikát. ,,Óh, ősz, elmúlás, hangaszálak..." Van min elgondolkodnom. Jertától elbúcsúzom telefonon. Egy második találkozás most már igazán nem fér bele az időmbe. Fölhívom fiatalabbik lányomat a holnapi érkezésem miatt. Valamiért szomorúnak érzem a hangját, de tagadja, hogy valami baj lenne odahaza. Nyugtalan vagyok. Ennél azért jobban ismerem. De bármi is az, ami bántja, tudom, hogy telefonon nem árulja el. Főleg nem országhatárokon túlról és túlra. Ideje lepihenni, reggel vár rám a csomagolás. Isten segítsen mindnyájunkat!
Éjfél előtt esőkoppanásokra ébredek. Rendes, szófogadó eső ez, mert reggelre eláll. 15 C van. összepakolok, megreggelizem, lezuhanyozok és lehúzom az ágyneműt. Mivel bőven van időm, sétálok még vagy ¾ órát a Hageby gatanon. Talán az újabb fejfájásom elmúlik. Az eső utáni friss levegőt szinte harapni lehet. Mélyeket szippantok belőle. A villamos csilingelése tán engem búcsúztat.
Szőrmók barátom elbujdosott a lakás távolabbi sarkába, mert nem tetszett neki a mai sürgés-forgás. Reggelije fele a táljában. Nem baj, az egyedüllétben majd csak ráfanyalodik. Zsófi hív - még most sem érte el a nagymamai státuszt. Leopold megvárja, míg én elutazom. Két-három hónap és már naponta láthatják a leendő nagyszülők, hiszen egy városban fognak lakni.
A lakásban rend van (remélem), gazdája is megérkezik a holnapi géppel, reumáját kissé megorvosoltatva a meleg levegőben. Ajándékaimat, köszönőlevelemet a dolgozószobájába teszem. Zsófi nemsokára jön, kulcsátadás és búcsú következik. A buszhoz csak Szepivel megyek, barátnőm nem akarja ott nyelni a könnyeit. Nekem kicsit könnyebb, az otthon maradottaknak mindig nehezebb, mint az elmenőknek. Kicsit azért minden elválásnál mindannyian meghalunk.
Zelmer kijön az előszobába, mintha érezné, hogy végleg távozom. Légy jó, cirmos, köszönöm, hogy nem volt veled semmi gond, s hogy elviselted jelenlétem!

Északi Vásárhely, 2016.szeptember 3. Bartal Klári
 
 
0 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
Bartal Klári
  2016-10-15 17:39:21, szombat
 
  Bartal Klári...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .......2016-10-15 , 16:03 .

Bartal Klári - Megcsalatva

Gyönyörű ősz van. Akár ötven éve.
A gesztenyefa bolondul virít,
Ökörnyál szálldos. Fénye még a napnak
S múlt ifjúságunk emléke hevít.

Száz neszét rejti csöndtől terhes éjjel.
Vajúdik ma is. De hol az a láng?
Kelet s Nyugat közt tomboló vad orkán
Önnön szégyenünk fútta vissza ránk.

Vérünk piroslott. Izzott fehér vágyunk,
Remény zöldjébe fogódzott kezünk:
Béklyónk széttörve. Forró hittel hittük,
Velünk az Isten s győztesek leszünk.

Meglopva álmunk. Harcunk eltiporva.
Míg ünnepelnek országló nagyok,
Kopott kokárdánk messze száll a szélben
S november jő. És hűvös hajnalok.

2006.októberén



 
 
0 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
Molnár Imre
  2016-10-07 12:26:06, péntek
 
  Bartal Klári...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... ........... .....2016-10-07 , 12:13

Molnár Imre:



Vértanúk álmodnak











Tizenhárman voltak? Nem, nem, sokkal többen,

Vértanúk álmodnak itten minden rögben,

Lehulló csillagban, elhulló virágban,

Sok ezeren voltak, nemcsak tizenhárman.

Mert úgy volt rendelve már sok idő óta,

Minden magyar lángnak eltiprás a sorsa

Ha egy csillagunknak erősebb volt fénye

Elrabolták tőlünk, s rátűzték az égre .

Mennyi vesztett remény, mennyi halott álom:

Bitófa ARADON, HÓHÉRBÁRD Újváron.

Minden magyar lángnak halál volt az ára,

Nincs még egy nemzetnek ennyi Golgotája.

De bitófák tövén a láng újra éled,

Mert árnyék a halál, de örök az élet,

Zsarnokok hatalmát az idő megőrli,

De eszmét nem lehet halállal letörni.

Ragyog az emlékük, mint a csillag este,

És mi hajtott fejjel, nyomukat keresve,

Mikor a csend elhal, mikor lelkünk szól csak,

Megköszönjük nékik, hogy mieink voltak.

Tizenhárman voltak? ---Nem, nem, sokkal többen

Vértanúk álmodnak itten minden rögben,

Lehulló csillagban, elhulló virágban.

Sok ezeren voltak, nemcsak tizenhárman.








~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~




Ezt a megemlékezést Molnár Imre,

a kolozsvári Magyar Hírlap szerkesztője írta, valószínűleg az 1930-as években.




 
 
0 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
Itt a teljes lista:
  2016-10-07 10:30:58, péntek
 
  1Itt a teljes lista:

Csatornahely - Csatorna neve

101 - DTX

112 - Travel

111 - Food Network

107 - CLASSICA

110 - MTV HITS

116 - Euronews

127 - TVE

121 - RTL

119 - SAT1

126 - Mediaset

109 - Eurosport2

129 - RTR Planeta

128 - TV5 Monde

122 - ORF1

120 - ZDF

161 - CC Extra

154 - Boomerang

153 - Cartoon Network

151 - Nick JR

150 - Jim Jam- gyerek műsor-

159 - English Club

157 - KIKA gyerek műsor- németül

163 - Filmmánia

162 - Sundance

165 - AXN White

166 - AXN Black

168 - Sorozat+

167 - Film+2

170 - Filmbox Prémium

171 - Filmbox Plus

172 - Filmbox Family

173 - Filmbox Extra HD


xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx






M1-1
M2-2
M3-9 ...... ........... ........... ........... ........... ........... ......M3-3.
M5- 10...... ........... ........... ........... ........:...... ..........M3-5.
Tv Paprika

Duna TV-3
Duna Word-4

Spectrum- 22
Spectrum home-23
Spectrum-

Hír Tv-5

National Geografic-25
Nat Geo Will -26

Discovery Chenel-27

Discovery Science...... ........... ........... ........... ........... ........... ..............Disco very Science-tudományos






HBO-6
HBO2-7
HBO-3-8

Cinemax-11
Cinemax 2-12

ATV-13

TV2-14
Super TV2-15

RTL Klub- 16
RTL -17

Cool-18

Viasat -19
Viasat6- 20
ViasatExplorer-66. ...... ........... ........... ........... ........... ......ViasatExplorer-
ViasatNatura- 67...... ........... ........... ........... ........... ........... ........ViasatNatura-
Viasat History-68
...... ........... ........... ........... ........... ............Viasat History-


AXN-21


BBC eart-24

Animal Planet- 28

Fishing and Hunting...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .....Fish ing and Hunting.


Ozon Network-30

Littlel work-31

Film cafe-32

GALAXY- 33

Bónux- 34

Film mánia - 35

Film +-36

Sorozat-37

EchoTV-38

DOQ-39

Prime-40

RTV - 41

Mozi - 42

STORY4-43

STORY5-44

RTL-45

Musika TV- 46

DaVinciLeaning - 47

DT TV- 48

TLC- 49

CNN Interna - 50

-Filmajánló-51

Viva - 52

Minimax - 53

Megamax- 54

Nicelodeon - 55

Comedy central - 56

ID Extra- 57

Sport - 58

Errosport - 59

Sport- 60

Eurósport- 61

Sport- 62

Disney Chenel - 63

Doscovery Science- 64

DTX- 65

ViasatExplorer- 66
ViasatNatura- 67
Viasat History-68


AMC-69

Sundonce TV-70

AXN White- 71
AXN Bach- 72

Film - 73

Jim jam-74

Nickelodeon- 75

Üres hely - 76

NHT- 77

Visting Husting - 83.

-Sky news- 84

Eurocenc -85

SAT1 - 86

KIKA - 87

























1Itt a teljes lista:

Csatornahely - Csatorna neve

101 - DTX


100 - Discovery Science

104 - Viasat History

102 - Viasat Explore

103 - Viasat Nature

112 - Travel

111 - Food Network

107 - CLASSICA

110 - MTV HITS

116 - Euronews

127 - TVE

121 - RTL

119 - SAT1

126 - Mediaset

109 - Eurosport2

129 - RTR Planeta

128 - TV5 Monde

122 - ORF1

120 - ZDF

161 - CC Extra

154 - Boomerang

153 - Cartoon Network

151 - Nick JR

150 - Jim Jam

159 - English Club

157 - KIKA

163 - Filmmánia

162 - Sundance

165 - AXN White

166 - AXN Black

168 - Sorozat+

167 - Film+2

170 - Filmbox Prémium

171 - Filmbox Plus

172 - Filmbox Family

173 - Filmbox Extra HD

145 - Fishing and Hunting




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Petőfi Sándor
  2016-10-06 18:37:36, csütörtök
 
  Bartal Klári...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... ........... .....2016-10-06 , 18:28

Petőfi Sándor- Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak el?tt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tet?t.
Még ifjú szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam ?szbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
?lj, hitvesem, ?lj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha el?bb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle köny?imet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

(Koltó, 1847. szeptember.)
*


Petőfi Sándor: Szeptember végén (Latinovits Zoltán)

https://www.youtube.com/watch?v=bgN4BOzYS3o




Teleki-kastély (Koltó)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Teleki-kast%C3%A9ly_(Kolt%C3%B3)




****************


JÖVENDÖLÉS
Kecskemét, 1843. (március 5-e előtt)

"Mondád, anyám, hogy álmainkat
Éjente festi égi kéz;
Az álom ablak, melyen által
Lelkünk szeme jövőbe néz.

Anyám, álmodtam én is egyet,
Nem fejtenéd meg, mit jelent?
Szárnyim növének, s átröpűltem
A levegőt, a végtelent."

,Fiacskám, lelkem drága napja,
Napomnak fénye! örvendezz;
Hosszúra nyújtja élted isten,
Álmodnak boldog titka ez.' -

És nőtt a gyermek, lángra lobbant
Meleg keblén az ifjúkor,
S a dal malasztos enyh a szívnek,
Midőn hullámzó vére forr.

Lantot ragadt az ifju karja,
Lantjának adta érzetét,
S dalszárnyon a lángérzemények
Madárként szálltak szerteszét.

Égig röpűlt a bűvös ének,
Lehozta a hír csillagát,
És a költőnek, sugarából
Font homlokára koronát.

De méreg a dal édes méze;
S mit a költő a lantnak ad,
Szívének mindenik virága,
Éltéből egy-egy drága nap.

Pokollá lett az érzelemláng.
És ő a lángban martalék;
A földön őt az életfának
Csak egy kis ága tartja még.

Ott fekszik ő halálos ágyon,
Sok szenvedésnek gyermeke,
S hallá, mit a szülő bús ajka
Kínjának hangján rebege:

,Halál ne vidd el őt karomból,
Ne vidd korán el a fiut;
Soká ígérte őt éltetni
Az ég... vagy álmunk is hazud?...'

"Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak,
Anyám, soká, örökkön él."

Kecskemét, 1843. (március 5-e előtt)

*************************


Petőfi Sándor
https://hu.wikipedia.org/wiki/Pet%C5%91fi_S%C3%A1ndor


*****************


Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet..(Pest, 1846. december.) - Bessenyei Ferenc

https://www.youtube.com/watch?v=52rccNR457Q




- Petőfi Sándor -


(Pest, 1846. december.)
EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET...
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... ?
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
?Világszabadság!?
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyugatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjúi vér ki szívembűl,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyúdörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivívott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. ?
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassú gyász-zenével
És fátyolos zászlók kíséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
(Pest, 1846. december.)


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 
 
0 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2016.09 2016. Október 2016.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 68 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1352
  • e Hét: 4878
  • e Hónap: 20517
  • e Év: 53913
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.