Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/33 oldal   Bejegyzések száma: 320 
Ady Endre: A lelkek temetője.
  2016-11-30 08:46:39, szerda
 
  Ady Endre:

A lelkek temetője.

E föld a lelkek temetője,
Ciprusos, sötét temetője,
Sok vér ömlött itt valaha
S mag-gyilkos méreg lett belőle.

Itt azok éltek, kik nem éltek,
A legkülönbek sohse éltek.
Itt meddő a nagy gerjedés
S boldogok százszor a vetéltek.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Fecske Csaba: Cigánylány
  2016-11-30 08:45:25, szerda
 
  Fecske Csaba:

Cigánylány


...S akkor a nagy vigalom közepette darázsderekú lány
libbent táncra kacér mozdulatokkal a rét
zsenge gyepén. Haja ében, az ajka cseresznyepiros volt,
gödrös az arca. Szemét tágra nyitotta: az ég
minden csillaga ott ragyogott két szembogarában.
Csimpolya szólt s hegedű, ropta a táncot a lány,
egyre veszettebbül röpítette a lába, miközben
melle ficánkolt, mint zsákban a fürge malac.
Kis suttyó kölyök ott álltam, s lestem megigézve
sóvár szemmel a lányt, őt, aki észre se vett,
kontya kibomlott és égő arcára ráborult az
ében hajzuhatag, s ő szaporázta tovább,
járta a vad táncot. Már harmat szállt le a fűre,
s fényét álmatagon szórta a földre a hold.
Őrülten kalapált a szívem, bámultam a táncost
esdve szavát, mosolyát, lenne csak egyszer enyém!
Aztán vége szakadt a zenének, a táncnak, az éjben
sápadt fény libegett fűzek ezüst levelén,
elnyugodott a cigánytábor, csak a szél kalamolt még
alvó sátrai közt és a tücsök ciripelt.
Mint fészkén a madár, lapítottam a tüskebokorban,
hátha nem alszik a lány, s láthatom újra talán.
Látni akartam, látni csak egyszer még, epekedtem
- s lám máris suhanó árny feketéllt a mezőn.
Összefonódva zuhant egy férfi a lánnyal a fűbe,
szívem majd kiszakadt, könnybe borult a szemem,
könnyeken át is láttam, a két test hirtelen egy lesz,
s mint aki ölni akar, dúlja a férfi a lányt.
Annak lágy öle nyelte mohón, mit a kanja belévert,
s úgy lihegett, nyekegett, mint kit a lelke hagy el...

Másnap a tábor hűlt hamuját leltem csak a réten,
pernyét és kormot fújt teliszájjal a szél.
Útnak eredt a cigánykaraván, elment a leány is,
csillagos éj-szemeit nem feledem soha már.
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Gintl Andrea: Vallomás
  2016-11-30 08:44:31, szerda
 
  Gintl Andrea:

Vallomás

Honnan jöttél gyermekem,
méhem gyümölcse- oly csöndesen?
Miféle múltat őriz zöld szemed varázsa,
miről mesél éjszakáid rebbenő, titkos álma?
Honnan hoztad mosolyod, ölelésed melegét,
a huncut, csengő nevetést,
mely lelkem gyógyítója?
Ajándék vagy, Bölcsesség. Ígéret.
Esthajnal vidám angyala,
anyai szívemnek örök, gyöngéd vigasza...
 
 
0 komment , kategória:  Gintl Andrea  
Dömötör János: Sóhaj
  2016-11-30 08:42:46, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Dömötör János  
Vázsonyi Judit: "Játszd újra Sam"
  2016-11-30 08:41:31, szerda
 
  Vázsonyi Judit:

"Játszd újra Sam"


Harminchárom éve
mikor én utaztam hozzád Pestre
egész nap csavarogtunk és
a Gellért-hegyen a kezedbe
csúsztattam a kezem
rám néztél és eltoltad magadtól
- árulók kezét nem fogom -
ezt mondta a mozdulat.

Nem tudtad
hogy "minden lány áruló!" ?
A testvérem ötödikes
fogalmazásában olvastam ezt
- én tényleg szóltam Urbi néninek
hogy vigyázzon az asztalfiókkal
mert döglött egeret tettek bele
a fiúk a székre meg rajzszöget -

de kedveltem azt a tanárt
... és a testvéremet is
fájt mikor apa azt mondta neki
vedd le a szemüvegedet!
- régebben egy pofonnál eltörött -
most hát hiába latolgatom
az esélyeket minden hozzád írt
szerelmes vers elveszett
 
 
0 komment , kategória:  Vázsonyi Judit  
Sélley Attila: Álom volt csupán
  2016-11-30 08:40:19, szerda
 
  Sélley Attila:

Álom volt csupán


A tóparton állok,
hajam a szélben csak ficánkol.
Rád gondolok Kedves.
Arcom, szemem a könnytől nedves.

Gondolatom a tó vizében táncol.
Hajad arcom simogatja, már most.
Csak rád gondolok.
Mily csodálatosak voltak azok percek.

Füstölgő cigarettád égett.
Figyeltem szemed azt a kéket.
Kezed bársonyos bőrét tapintá ujjam.
Bőrömből azonnal ki is bújtam.


Látod, itt állok álmaim mámorában.
Csodálom alakod, de mindhiába.
Elmentél illaterdőd beborított.
Álmom elmosódott, álom volt csak.
 
 
0 komment , kategória:  Sélley Attila  
Tóth Árpád: A rabról, aki király volt
  2016-11-30 08:39:10, szerda
 
  Tóth Árpád:

A rabról, aki király volt


E síró szavak, úrnőm, zengő és furcsa bilincsek
Melyekkel láncra vertem és küldöm hozzád: menjen!
Alázatos és szenvedő szerelmem.
Én édes úrnőm, hallod? most halkan egy reszketeg rím cseng:
A láncok csörrentek, mert szeliden
béklyós karját szegény szerelmem kitárta feléd -
Hallod? most téveteg és fáradt az ütem
Mert elindult rabod s remegve lép
Közelébb, közelébb
s megáll - lemondón, fájó, réveteg csendben...

Elér-e hozzád? sóhaja leng előtte, halk madár, feléd ivel sovárgva
S finom és zengő hullámot ver setét hajad körül bús lebbenése a légben,
Ó, ereszd most kezedre fejed, édes, lassan, bánatosan, szépen
S figyeld e méla rabot, - meghal úgyis, nemsokára,
Még e bús hajnalon.

Meg kell őt fojtanom
S lásd, a mi halottunk lesz csak, gyászold,
Hisz nemrég még király volt, gőgösen gázolt
Az életembe, ifju volt, ő volt a vídám esztelenség,
Karjai lüktető meztelenjét
Kéjesen feszitette a hegyek felé, keményen,
Ó, táncolni tetszének az ormok a rezgő, hajnali fényben
S én elbusongva az ablak előtt e dús pompában koldusan álltam
De hozzám toppant s ujja közé csippenté pajkosan állam
S lassan a fénybe forditotta orcám...
S mutatta a tavaszi fűveket, a karcsu és zsenge ragyogókat,
S a fákat, miket a halk szél szeliden billegni nógat
Csiklándva érzékeny derekuk hajlós, borzongó táncra...
S kacagtak a boldog fák s ő is, mint a szélzengette levelek tapsolt és csengett
S jól esett, úrnőm, mert neved dudolta s szépséged fuvolázta
S főhajtva s térdalázva
Hallgatták akkor bánatim s eléje halkan mind hódolni mentek...
S mikor eljött az Éj s hozta lassu fogatán az édes és élveteg beszédü Csendet
S csillagok s illatok lengtek a mély és bús világban - szerelmem
A Csend szivén megbújt s így, szemlehúnyva, távoli, gyönyörü dolgok felé merengett:
Hej, most, míg sétál tűzvirágos égmezőn a lomha hold nehéz brokátban
Hány büszke asszony lankad el kegyesre váltan
És búvik búgva férfimellre!
- Ezen tünődött kéjesen szerelmem s szemeidre is gondolt, távoli és gyönyörü szemedre,
Míg édes vágya lassan fájásig feszűlt s úgy tetszék: elviselhetetlen!

S bánatim akkor, furcsa, fekete rabnők, lábainál kuporogva megűltek
S dudoltak néki zsongitó dalt: vontatott
Lépéssel léptek s elzuhantak ájúltan a mondatok
S mely úgy sejlik már énfelém, nagymessze elmaradt lágy dombok kéklő láncaként:
Dús ifjuságom zengték altatón, a messzetűntet -
S így szólt a dal: a furcsa dal a furcsa rabnők ajkán mélabúsan így zenélt:

"Ó, Áfrikánál áfrikább, forró, bizarr táj, távol Ifjuság!
Fénylő, derűs vidékeidre, ott születtünk, visszavágyunk,
Ott csodapálmák közt szelíden ringott hintaágyunk,
S örök napfény érlelte gyenge tagjaink finom husát.
Ott zsenge karral fűztük hajlós testünk lenge láncba,
Ott zsongó dallal űztük ifju lábunk enyhe táncra,
Örömek voltunk, - víg király táncos, hárfás szolgái ezeren,
S hallgatta bíbor ágyán víg dalunk a víg király: az Első Szerelem...

Jaj, jaj... már elmaradt a boldog táj... oázisok... és táncok... és zenék!
A víg király is... jaj, jaj... rég lehúnyta fényes, nagy, setét szemét,
Mert törvény:... jaj, jaj... minden ködbe vész: szerelmek s minden édes Áfrikák!
Jaj, jaj... ó új urunk, ne tudd te ezt! szolgáid, altatunk,
Hajoljon rád s legyezzen álmos, álmos, halk dalunk
Mint szirmahullató setét nagy mákonyos virág...“

Hallgatta bánatim nyújtott szavát szerelmem s néha, halkal
Dudolta ő is félálomban a borús dalt téveteg
De egyszer éles szóval talpra szökkent, rázta ifju öklét s vad haraggal
Arcúl ütötte és elűzte szitkozódva a szelíd cselédeket
S őrjöngve hívott, úrnőm, majd lihegőn hörögte neved és átkozott
s gyalázott...
Riadtan bújtak össze akkor megvert s megalázott
Bánatim és remegve mondogatták s halkan sírdogálva:
Jaj, jaj... már meghal ő is, új urunk, kínos, nehéz halállal meghal nemsokára...“"

Úrnőm! alázatos már s szenvedő e nemrég gőgös és izgága szerelem!
Én szánom őt, beteg királyt s megfojtom még e hajnalon...
s te, drágám, nyugszol távol ágyadon... ó, élveteg és finom ajkadon
Jó volna, rádhajolva, lesnem: mint fuvall orcámra langy lehellet édesen,
De jaj, itt állok én a hűs hajnalban és bús gyilkolásra készülődöm
S illik e hajnal is borúmhoz: mint fáradt alkony, úgy jő: bizonytalan s tünődőn,
Fényt gyujtó ujja már vigyázva a rózsák setét gömbjére rátapintott
S mint pici, színes lámpák enyhe fénnyel kigyúltak már a bimbók,
Már fényt vető keze a hűs mezőt behinti halványzöld, szelíd parázzsal,
De oly hunyorgó és félénk e fény, minthogyha percnyi, elmuló varázzsal
Bűvölték volna el a setét és elhagyott tájat, hogy lenne csalókán, betegen derengő -

S én didergek, úrnőm s furcsa és zengő
Szavaim síró bilincsébe verem szerelmem s küldöm hozzád,
Álljon meg ágyad előtt és nézze ájulásig, utólszor, orcád,
S ha ébredsz, szóljon, ha mit tud, alázatos és búcsuzó beszédben
S te ereszd kezedre fejed, édes, lassan, bánatosan, szépen
S figyeld e méla rabot, - meghal úgyis, nemsokára,
Még e bús hajnalon.

Meg kell őt fojtanom...

Nyugat 1911 .
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád  
Reményik Sándor: Két út.
  2016-11-30 08:37:16, szerda
 
  Reményik Sándor:

Két út.


>Olyan mindegy, melyik kapun suhanunk át a végtelenben<
Áprily.

I. Laurana. 1926 május.

Felséges műút: >Scarico chiuso<.
Alatta sziklapart a tengerig.
Szelidgesztenyefák szegélyezik
S olajfák vetik árnyékuk reá.

Ligetté sűrül mirtusz és babér.
Dicsőség bujkál benne s szerelem.
S piros rózsából új tenger terem
Piros pünkösdkor a tenger felett.

A tenger kék és Medvea felé
Opálosan és álmosan ragyog.
És minden mindegy, mert beteg vagyok.
És nem gyógyít meg soha, senki sem.

II. Kolozsvár . 1927 február.

Kaptat az út a Hajtásvölgy felé.
Fagyott szekérnyom, félig-olvadt hó.
A versek árán épült házikó,
Poétatársamé, már elmaradt.

Madarai, >a páncélfényű varjak<
Gubbasztanak a februári fákon.
Cuppan a sekély víz egy csizmaszáron:
A Szamoson egy ember gázol át.

Egy régi öngyilkosnak sírja vár
Az út végén, a Kányafő alatt.
Tán ő is ezen az úton haladt,
És gondolta, hogy nincs messze odáig.

Napkelet 1927. május
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
P. Tóth Irén: Várakozás
  2016-11-30 08:35:50, szerda
 
  P. Tóth Irén:

Várakozás


Itt maradtam
aggódás és félelem között,
szemeim homályos ugráló körök,
csend helyett rikoltó hangzavar,
könnyem sárban ázó nyüszítő avar...
Nekem most nem itt lenne a helyem,
dühös szitkozódással ordibál velem
a kell, a muszáj, mégis itt vagyok
és csak fekszem itt várva
hogy eljön az idő,
ez a máskor eszelősen rohanó
ami most úgy vánszorog,
mint hitét vesztett vándor
aki nem találja helyét
sem itt, sem máshol,
nekem most nem itt lenne a helyem,
hiába szorítom ökölbe tenyerem
az nem elég,
a sírás nem elég,
az aggódás nem elég,
a lélekben veled nem elég!...

Csak annyi kellett volna
hogy fogjam a kezed,
hogy ajtód mellett én is ott legyek...
Talán te is érzed hogy így kellett volna,
hiába nyugtatsz, hogy így lesz a legjobb,
hogy holnap, majd holnap,
ha Az után nem tudok hozzád hajolni
és végsőkig küzdő csatakos tested látva
féltéstől torz arcom nem borulna boldogságvirágba
mikor meglátnám kimerült, elgyötört mosolyod
mely azt súgja: vége!, minden rendben!
 
 
0 komment , kategória:  P Tóth Irén  
Vaskó Ági: Meztelen titok
  2016-11-30 08:34:28, szerda
 
  Vaskó Ági:

Meztelen titok


ma rám zuhantak a töltelékszavak:
a majd
a valahol és az akkor
éreztem
másképp szól már dalod
oly titkosan-
s inkább csak pirkadatkor
elkoptak lám a tiszta rímek is
mit szerelmes szíved súgott
s a helyébe osonó asszonánc
kettőnk közé kúszott
ma rám zuhantak a töltelékszavak:
a bármi
a lehet
az épphogy
s az egyre jobban fogyó közhelyek
lemeztelenítették titkod
 
 
0 komment , kategória:  Vaskó Ági  
     1/33 oldal   Bejegyzések száma: 320 
2016.10 2016. November 2016.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 320 db bejegyzés
e év: 3477 db bejegyzés
Összes: 29155 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 24514
  • e Hónap: 105007
  • e Év: 1497224
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.