Regisztráció  Belépés
chillik.blog.xfree.hu
"Csak meghallgatnám, sír-e a szegény, Világ árváját sorsa veri még? Van-e még könny a nefelejcs szemén? Szeretnék néha visszajönni még!" Chillik András László
1953.03.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/37 oldal   Bejegyzések száma: 360 
Reményik Sándor - Így kellene
  2016-12-31 13:23:39, szombat
 
 
Reményik Sándor - Így kellene

Angyal-könnyedén, tündér-könnyedén
Ül meg a dróton a fecskék raja.
Apró szemükben déli tengerek
Aranya vibrál, azúrja remeg,
S a téltelen táj távol mámora.

Ők haza készülnek, - mindég haza.

Köztük a borzasztó áram feszül,
Az ezer-voltos vak halál halad,
Ők ülnek rajta angyal-könnyedén:
Fél-bohémek és fél-zarándokok
Vidám búcsúzók csudás csapata.

Szárnyuk az élet ütemét veri,
Halállal, földdel nincs kapcsolata.

1930 szeptember 19





 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor - versek  
Reményik Sándor - Boldog testvérünk
  2016-12-31 13:21:29, szombat
 
 
Reményik Sándor - Boldog testvérünk

Izzó nyáron és télvíz idején
Boldog testvérünk, Te élsz a Hegyen.
Fenn a Hegyen.
Ahol a Mindenütt-jelenvaló
Leginkább van jelen.
Ahol még én is megtaláltam Őt,
A kegyetlenül is kegyelmeset,
Tőlem vonakodót
S rejtőzködőt.
A választottak közül is bizony
Kiemelt Téged.





Sziklák, fenyők közé besorozott
Hű testőrének.
Mi minden történt idelenn azóta,
Hogy titokzatos, hívó harangszóra
Elindultál könnyű, szabad szíveddel
Kis kápolnából mérhetetlen Dómba! - -
Hozzád a völgyek fájó moraja
Tán nem is ér fel.
És ha felérne, rögtön összeolvad
A csúcsok énekével.
Ott lehet ünnep igazán az ünnep,
Milyen ünneped lehetett Neked!





Sas-szárnya nő ott a Hallelujának
S ezer fenyővel együtt zengheted.
Beszél hozzád
A szívre súlyosodó roppant csend -
S a szíved mégis könnyű és szabad
És mint az angyal csengetyűje cseng.
Gyönyörködsz a ködben s a napsugárban,
Ott gyorsan borul és gyorsan derül -
Gyönyörködsz a remegő rengetegben,
Ebben az óriási orgonában.
Tapossa billentyűit a vihar:
Dicsőség Istennek a magasságban!





Hiányzik itt a testvérek közül
Arcod nagyon.
Én pedig fájdalmasan irigyellek,
Hogy hegyen élsz
Gyönyörű szolgálatban, szabadon!
Én minden mélységnél mélyebbre estem
És tehetetlenül csak vonszolom
Jóra képtelen, lélektelen testem.
De üzenek a fentvaló világnak:
Még tisztelem a nagyságos sziklákat,
Még szeretem a szakállas fenyőket,
Ó, símogasd meg helyettem is őket!





És mondd a ködnek s mondd a napsugárnak:
Reménytelenül is híve maradtam
A nagy Dómnak s a zengő Magasságnak.
Azt mondják: értem is imádkozol.
Ó, imádkozzál értem!
Hogyha már emelkedni nem tudok,
Zengjem a szürke kétségbeesésben,
A tépettségben és idegenségben,
Azértis, azértis,
Amit az első kábel-távirat
Zengett mélyen a tengerszín alatt,
Szörnyek közt, örökkévaló sötétben:
Dicsőség, Dicsőség,
Dicsőség Istennek a mélyben!

1935 január 2





 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor - versek  
Reményik Sándor - Zöld csillagok
  2016-12-31 13:20:16, szombat
 
 
Reményik Sándor - Zöld csillagok

A kisvasutat befútta a hó -
Szánon jött a havasról valaki.
Éjjel, havon és holdvilágon át.
Fagy megkímélte, farkas elkerülte,
Fenyők kísérték: Isten katonái,
A rengeteg mint gyermekét ringatta:
Lélekringató fehér rengeteg.
Megérkezett frissen, vidáman.
A telefonban úgy csendül a hangja,
Mintha sziklák közt szabad szél kacag -
Azt mondja: százszor szebbek odafenn





És óriás nagyok
És zölden, zölden,
Zölden ragyognak a csillagok!
Zöld csillagok: szíven fogott a szó.
Mióta nem nézek az égre én!
Nincs mit keresnem, nincs mit várnom onnan.
S ha egy-egy este fel-feltéved
A tekintetem révetegen mégis:
Olyan kopottak, közönségesek,
Fakók és nem-nekem-valók,
Színehagyottak, idegenek, unottak,
Betegek, akár én, a csillagok.





És nem tudnak rajtam segítni -

Zöld csillagok: szíven fogott a szó.
Ez az egy színes szó szíven fogott.
Én Istenem, Te nagyon jól tudod:
Nem kívántam soha sokat.
Csak egy egészen kicsikét
Emberül és igazán élni.
Tebenned hinni, szeretni, remélni
S meghalni zöld
Reménység-csillagok alatt.

1935 január 20





 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor - versek  
Reményik Sándor - Örök Tihany
  2016-12-31 13:19:09, szombat
 
 
Reményik Sándor - Örök Tihany

Egy szép, visszhangos perc emlékére

Uram, Teneked legyen hála, hála,
Hogy Te Tihanyt teremtesz mindenütt,
S ha akarod: zeng riadó leánya.

Hogy a szirt fokán nem kell némán állni,
Sírásóként hangot hantolva el, -
Hogy lehet még, hogy érdemes kiáltni!

Úgyis fogy a hang, - zihál a tüdő -
S ha egyszer mégis felcsap szabadon:
Az Echó úgy kell, mint a levegő.





Mi lenne, ha ránk hullván a setét,
Lezárná mindég nyíló ajkainkat
Nagy, címeres önismeret-pecsét?

Mi lenne, ha hágván hegyormokat,
Szívünk, a tompán zörgő gyász-szekér
Daccal hurcolna hang-halottakat?

S mi lenne, ha eltűnne mindenünnen
Tihany tündére, felül és alul, -
És az utolsó S. O. S. kiáltás
Lábunkhoz hullna - visszhangtalanul?...

1930 november 19





 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor - versek  
Reményik Sándor - Tiszaparti jelenet
  2016-12-31 08:30:18, szombat
 
 
Reményik Sándor - Tiszaparti jelenet

"Boldogok, akik sírnak"

Egyik költői vándorutamon,
Az Alföld mély szívében, Szegeden
Fiatal lányt mutattak be nekem.
Ahogy kezembe símult a keze,
Így, ismeretlenül:
Egyszercsak lehanyatlott a feje,
A válla megvonaglott
S a szeme csupa könnyel lett tele.
A verseim...
A verseimről mondott valamit.
Alig-alig lehetett hallani
A kettétört mondat foszlányait.
Hogy neki sosem volt ily öröme.





Megrendültem.
E csendes könnyek partján,
Mint a Tisza partján,
Úgy szerettem volna megállani.
Tapsok felé hajbókolás helyett
Megsímogatni azt a gyermeket.
Nem kérdezni: miért sírsz, gyermekem?
Csak mondani: boldog vagy, gyermekem.
S én minden talmi kincsem odadobnám,
S minden hírem-nevem,
Ha egyszer sírni tudnék,
Valamin,
Akármin,
Ily szívből jövőn, tisztán, melegen.

1933 április 28





 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor - versek  
Reményik Sándor - Egy kicsi szó
  2016-12-31 08:28:30, szombat
 
 
Reményik Sándor - Egy kicsi szó

Egy Szociális Testvérnek

Akinek az Isten
Minden nehézségben,
Bajban, betegségben
Hű vigasztalója:
Nincs annak szüksége
Hívságos beszédre,
Földi fecsegésre,
Virág-színű szóra.





Isten virágának,
Jézus jegyesének
Pogány nótafámról
Vízkereszti ének,
Virágtalan fámról
Téli virágének
Kell-e hát, kell-e hát?
Mégis megpróbálom,
Hátha nem róják fel
Szárnypróbálgatásom
Odaát, - odaát...

Hátha szabad mégis
Kicsi énekemmel,
Kicsi nótafámmal
Kicsit odamennem,
Isten nagy szavához,
Vigasztalásához
Egy kicsi szót mégis,
Mégis hozzátennem.

1934 január 7





 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor - versek  
Reményik Sándor - "Boldog vagyok"
  2016-12-31 08:27:02, szombat
 
 
Reményik Sándor - "Boldog vagyok"

Váró Évának, kicsi menyasszonynak

Jaj, jól hallottam-e?
Van-e olyan vakmerő valaki,
Aki e végső világhervadásban
E kikelet-igét,
E kikelet-igét
Merte kimondani:
"Boldog vagyok" -?

Kislányom, mondd még egyszer.
Írd le nem egyszer, de százszor, ezerszer.
Írd, mondd, rebegd, ujjongd, kacagd, kiáltsd,
Dobd fel a szót





És dobd fel a szíved,
Mint szép, piros labdát a csillagoknak,
Amit a szférák zengve visszadobnak:
"Boldog vagyok".

Ne bánd, ne szégyeld, ne törődj vele:
Ily agg világban illik-e vagy se.
Hadd fájjon s főjjön a világ feje.
Mondom Neked:
Ezt a te tiszta boldogságodat
Nem irigyelik meg
Sem az emberek, sem az istenek.
És érzed, milyen ragadós a szó?





Rám is ragad. - Az Isten is megáld:
Terjeszd el ezt a bűbájos ragályt,
Ezt a gyermeki, drága, szent dacot:
"Boldog vagyok".

Jöttem végtelen temetőkön át,
Árnyak nyüzsögtek bennük: emberek.
Egy szót próbált formálni néma szájuk,
S tudták, hogy én is egy szót keresek.
Az igét, a kikelet-igét lestük
A világhervadásban.
És egymás ajkán hiába kerestük.





Mert nem volt bennünk sem hit, sem erő, -
Áldott, ki helyettünk is vakmerő,
S a zord estébe így beleragyog:
"Boldog vagyok".

Világ vén kertjét dudva veri fel,
Bűn is, bánat is, halál is terem,
De mindíg gyom, és mindíg idegen.
S gyomlál a kertben szűz, örök erő
S virraszt az ifjúság s a szerelem.
Éva ne félj!
Csak mondd, csak mondd, csak mondd győzelmesen:
"Boldog vagyok".

1933 október 12





 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor - versek  
Reményik Sándor - Májusi biztatás
  2016-12-31 06:53:23, szombat
 
  Reményik Sándor - Májusi biztatás

1

Megépültél,
Megépültél törött hajó.
Megépített
Megépített
A nagy Mindenható.
Új árbocok és új vitorla
És új kormánykerék -
És május van
És végtelen a tenger
És végtelen az ég.
Nincs hátra más:
Az iránytűdet vedd,
Az iránytűd: szived.
Egy kicsit reszket még.





De nemsokára nyugodtan mutat.
Bízzál hajó:
Kis türelem.
Kedvező szél - -
Fölszedheted aztán horgonyodat.

2

Egy rózsa-ágon fönnakadtál.
Mondtam, ugye?
És megtartott az ág.
Most már testvér, kapaszkodj fölfelé
És el ne engedd jósorsod kezét!
Hallod, hallod
A gördülő kő tompa dörejét?
Én zuhanok tovább...

1935 április 29





 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor - versek  
Reményik Sándor - Kiadom a részed
  2016-12-31 06:51:46, szombat
 
 
Reményik Sándor - Kiadom a részed

Én a rivaldán lámpafényben álltam,
Te messze, messze, hátul, a homályban.

Engem mindenki látott, - senki Téged:
Most kiadom a társ-szerzői részed.

Felét a zúgó, tapsoló tömegnek,
Felét a fénylő, szomorú szemeknek.





A néma döbbenetnek is felét,
De a szeretet egész erejét.

Egy vershez adtam ritmust s rímeket,
Te "csak" ihlető szenvedésedet.

Egy roppant sorsot példáztunk mi ketten,
De rád nézett az Isten szívesebben,

Ki, - míg én égő fény-gyűrűben álltam,
Álltál, szerényen, hátul, a homályban.

1930 február 17





 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor - versek  
Reményik Sándor – Hála
  2016-12-31 06:50:45, szombat
 
 
Reményik Sándor - Hála

Dr. Nyirő Gyulának

Szívfájdító tavasz.
És olyan jó.
És olyan jó.
És mégis olyan jó.
Most alkonyul.
A fák
Fínom kis seprő-ágaikkal
Csodás színekbe mártva állanak
Nagy-mozdulatlanul.
Rügy ring az ágon,
Ütemre ring,
Hintáz az ág vele,
Mint duzzadt, hálatelt kis szív, olyan.
Ha pattan
Ez az egyetlen kicsi rügy az ágon:
Talán elárad az egész világon.
Az alkonyatnak
Felváltva dalolnak





A rádió
S az erdőben egy feketerigó,
S nem vesznek össze,
Összezsonganak.
Tavasz, szívfájdító.
És olyan jó,
És olyan jó,
És mégis olyan jó.
Mert látó lettem újra.
Mert halló lettem újra.
Mert, bár halottaimat hantolom:
Húsvét felé megyek.
Húsvét felé megyek.
Mint zengő szél az ágon a rügyet:
A hála emeli,
Felemeli duzzadó szívemet.
Ha pattan
Ez az egyetlen kicsi rügy az ágon:
Talán elárad az egész világon.

Budapest, Hűvösvölgy, 1933 március





 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor - versek  
     1/37 oldal   Bejegyzések száma: 360 
2016.11 2016. December 2017.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 360 db bejegyzés
e év: 3270 db bejegyzés
Összes: 8482 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 429
  • e Hét: 1528
  • e Hónap: 7746
  • e Év: 229733
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.