|
2016-12-01 11:32:03, csütörtök
|
| |
| |
Kassai Lajos hitvallása
Az ÚT örökre a miénk marad!
Harci? Művészeti? Iskola?
Ahhoz, hogy megértsük a harci művészeteket, meg kell ismernünk azokat az
erőket, melyek létrehozzák és működtetik magát a harcost. Ahogy a kicsiny
makk magában hordozza a belőle kinövő óriási tölgyfát, úgy sűrítődik életünk
eszenciája a fogantatás pillanatába. Katonát bárkiből lehet csinálni. A
harcos születik!
Beazonosítása egyszerű, minden stílusalapító sugározza magából a harcos
archetípus jegyeit. Azt gondolnánk, hogy a kirobbanó fizikum a születéstől
járuléka ennek a kasztnak, de ez nem így van, számtalan mester gyenge
fizikumú gyerek volt és elmondhatjuk ennek az ellenkezőjét is. Ami
mindnyájuk közös tulajdonsága, hogy lelkük a harcos lét eszenciájának
hordozója. Ez a minőség sokkal régebbi, mint maga az ember. Markáns
megjelenése stílust teremt, és úgy vonzza a hasonló karaktert, mint mécses
lángja a rovarok raját.
Számtalan madárfiókát neveltem fel életemben, de mindegyiken láttam, hogy
tudatában van annak, hogy tud repülni, még mielőtt azt megpróbálta volna.
Szárnyakkal született és vele született azok használatának képessége is. De
igazán madárrá a repülés gyakorlása tette.
Harcosnak születtem és tudom, ahhoz, hogy beteljesítsem hivatásomat, csak
egy dolgot kell tennem - gyakorolnom kell. És azt is tudom, hogy csak a
halál lesz képes ettől elválasztani.
A harci művészeti iskolákban tornyosuló ellentétek oka, hogy a tagok
soraiban vannak harcosok és nem harcosok. Ahogy a harcost be tudjuk
azonosítani, ugyanúgy a nem harcost is. Ők azok, akik megérkeznek. Számukra
egy fokozat elérése a cél a hozzátartozó státusszal, és külsőségekkel, és ha
ez megvan, tovább már nincs miért küzdeni. Ha egy nem harcos és egy harcos
sérül, az ugyanúgy fáj mindegyiküknek, a különbség csak az, hogy míg az
előbbi szenved, az utóbbi nem. A harcos számára a gyakorlás csak
egyféleképpen jelenthet szenvedést, ha elmarad.
Ha egy harcművészeti iskola tagságának nagyobbik felét a nem harcosok
teszik ki, a helyzet még kezelhető. De ha akár egy is bekerül a vezetésbe,
rángatni kezdi a kormányrudat, és ha a számuk elér egy kritikus szintet, a
vonat kisiklik.
Minden embernek joga, hogy gyakorolhasson bármilyen irányzatot. Egy harcos
számára nem is lehet kérdés, hogy átadja-e a tudását. De ha a vezetés arra
alkalmatlanok kezébe kerül, az nagy hiba.
A harcművészeti iskolák többségének a sírba eresztő kötele az, hogy a
taglétszám nagyobb arányban nő, mint ahogy azt a szellemi tanítások
befogadása lehetővé tehetné. A nagy sietségben, jó esetben csak a helyes
technika elsajátítására van idő. Rossz esetben még erre sem. Miközben a
mozdulatok minőségének javításával van mindenki elfoglalva, a spiritualitás
háttérbe szorul. Így válnak jelentős harcművészeti iskolák
sportegyesületekké. Mikor ez megtörténik, a harcosok siratják, a nem
harcosok pedig fellélegeznek.
Nem látom akadályát, hogy egy szervezet nagyra nőjön, de ez nem mehet
gyorsan.
Ha a tempó elér egy kritikus szintet, sérül a szellemiség. Ha ez fokozódik,
sérül a technika is. Az előrehaladás sebességét nem annak gyorsasága adja,
hanem az, hogy nem követünk el hibát. Mert minden hibát javítani kell és ez
rengeteg idő. A hibák javításának pedig leghatékonyabb módja, ha nem
követjük el őket. Lassan haladunk, nem hibázunk és ettől nagyon gyorsak
tudunk lenni.
Egy harcos azért tagja egy harcművészeti iskolának, mert itt keres választ
a lét nagy kérdéseire.
Egy nem harcos azért tagja egy harcművészeti iskolának, mert ide menekül a
lét nagy kérdései elől.
Egy mester pedig attól mester, hogy ezt pontosan látja.
Az a mester, aki nem képes a technika tökéletes végrehajtására - béna.
Az a mester, akiből hiányzik a spiritualitás - vak.
A tanítványok többsége többnyire ebből a kettőből választhat, mert a
szervezetek rivalizációjából és az egyéni karrierek gyors beteljesítéséből
adódó tempó nem tette lehetővé elegendő mennyiségű épkézláb mester
kifejlődését. Az a néhány kiváló harcos, aki felemelte a szavát, a maradi
vagy a maximalista jelzővel a homlokán, a partvonalon landolt.
Az áldatlan helyzetből egyesek a sport felé rohannak, lerázva magukról azt
a kevés tradíciót is, mely időközben rájuk ragadt. Miután nem sikerült
magukévá tenni, úgyis csak akadályozná őket a továbbjutásban. Míg mások
szektásodnak és ellenkező irányban rugaszkodnak el a valóságtól.
Egy harcművészeti iskola a harcos archetípus otthona. Az iskolák
összeomlásával nem kevesebb veszély fenyegeti ezt a kasztot, minthogy
hontalanná válik.
Lehet, hogy a ház már nem a miénk, lehet, hogy már az utca sem, de van,
amit sohasem vehetnek el tőlünk.
Az ÚT örökre a miénk marad!
Kassai Lajos
Kaposmérő, 2010. március 02.
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
