Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Holdfény
  2016-12-24 00:01:42, szombat
 
  Leszáll az éj, sötét palástját
Borítja a hűs, kora őszi tájra
Csillagok gyúlnak, ezernyi lámpás
Ragyogva érzéki táncát járja
Ablakomba bebújik a holdsugár
Csiklandva jár a bútorok között
Kíváncsi karjait nyújtogatva
Eltűnik az ódon tükör mögött
Felnézek, már a csilláron táncol
Át bucskáz a cifra gyertyaív alatt
Rám nevet, majd kacsint egy ledért
S elsuhan, mint egy kósza pillanat

Sárhelyi Erika



Az álmok visszatérnek

"Tudod, az álmok mind visszatérnek,
s nemcsak a békés, idilli álmok.
Őriz a szív és őriz a lélek
virágot is és fájó bogáncsot."

Sárhelyi Erika



Légy oázisom!

Lopd le nekem a Napot a kék égről,
Hogy elhiggyem, fény nélkül nem élhetek,
Tarts távol engem két szemed tüzétől,
Ne vakítson, ha belőled ébredek.

Felhők jönnek néha szép jövőnk felől,
Máskor csábítanak buja Édenek,
Elfutnánk olykor vézna jelenünkből,
De marasztalnak szép emlék-szigetek.

Légy oázisom, hová visszatérek,
Mi mindig visszahív, bárhol is vagyok,
S csillapít, hogyha ezer fokon égek.

Születnek bennem, majd meghalnak dalok,
De hozzád szól minden szerelmes ének,
S minden gyönyörű szót, lám, neked adok.

Sárhelyi Erika



Az önzetlenekhez

Van, kinek tenyere ég felé néz,
de két szemét felvetni nem meri,
mert arcára konok szégyent idéz,
ha csak másnak kenyerét eheti.

S van, ki lehajol, tenyere meleg,
összezár a riadt kezek fölött,
úgy ad, hogy abba a föld is remeg,
és felpillant minden sorsüldözött.

Mert szemében nincs se vád, se kétség,
s a céda nyomort nem kéri számon,
csak ad, tisztán, mint a tavaszi ég,
majd megy - s nem marad utána lábnyom.

Sárhelyi Erika



Csillagok és szivárványok...

Minden nap kihuny egy fénylő csillag,
S minden nap megszületik egy másik.
A hó ellepi a fázó földet,
mi jövőre újra kivirágzik.

Nézd, mint hullik a fáradt, sárga lomb,
Lábad alatt hever az elmúlt nyár,
Ma eső mossa őszbe fúlt szíved,
De mélyén ragyogó kikelet jár.

A fönt és a lent néha túl közel,
Olykor összecsapnak az elemek,
Ám a legádázabb vihar sokszor
A legfénylőbb szivárványt szüli meg.

Sárhelyi Erika


 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2016.11 2016. December 2017.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 93 db bejegyzés
e év: 1602 db bejegyzés
Összes: 13985 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 253
  • e Hét: 8150
  • e Hónap: 32708
  • e Év: 576285
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.