Belépés
erzsikepuskas.blog.xfree.hu
Okos emberek is tanulhatnak másoktól. Puskás Erzsébet
1934.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 68 
Gárdonyi Géza: Lúdháború
  2016-02-29 11:54:36, hétfő
 
 
Gárdonyi Géza: Lúdháború Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-03-02 19:33:20
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 126
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: gyerekvers,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogba
(részlet)


URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!







Gárdonyi Géza:
...... ...... ...... .....Lúdháború


Lúdországban, a tó partján,
vízbe hajló füzek alján,
nagy gágogás, nagy mozgalom:
kiütött a forradalom.



Mostanáig csöndben, békén
úszkáltak a falu végén.
Hol halásztak, hol sétáltak,
hol pedig fél lábon álltak,
s felsipogtak a kék égre...

Most mindennek vége, vége!

Szörnyű véres, gyászos eset
(ami ma egy lúddal esett),
felizgatta Lúdországot,
tán az egész nagy világot.

Ma hajnalban, mikor keltek
s kukoricát emlegettek,
a gazdasszony hosszú késsel
egy lúd nyakát ott merszé el.
Hogy sikoltott! Hogy vergődött!
Milyen szörnyen keringőzött!
És ezt a gazdasszony tette!
Gigá, gógó, szedte-vedte!
Lúdországban forradalom:
"A gazdasszonyt csípjük agyon!

Két hős liba gyors szárnyakon


repüljön át a falvakon
s adja hírül a lúdnépnek,
hogy a ludak harcra kélnek:
nem engedik szép fajukat,
gömbölyű szép hó-nyakukat!
Azért aki lúd a talpán,
ott legyen ma a tó partján!"

S mindenfelől jönnek, szállnak
hősei a lúdvilágnak.
Fehér szárnyuk csattog, lebben,
amint szállnak seregekben.
Tüskekardjuk messze villog,
szemükben a harag csillog.

Elöl megy a generális:


Békafalvi Gúnár Ábris.
Utána megy a kapitány:
Gilisztási Liba Tokány.
Zászlótartó: Lencséd Gágó,
fején tollas papírcsákó.
Orrával dobol a dobos:
Hínárháti báró Fokos,
és még sok hős lúd és liba,
no, lészen itt nagy galiba!
Amint a ház elé állnak,
rikoltoznak, kiabálnak:
"Gyere csak ki, lúdpusztító!
Nemzetségünk szomorító!
Gyere csak, hadd vágunk széjjel
tüskekarddal, papírkéssel!"

A szörnyű nagy gágogásra,
sűrű libatolongásra
a gazdasszony udvarra lép.
Hess! - így kiált - hess, libanép!
S egyet legyint a nagy késsel.
Tyű, hogy futnak szerteszéjjel!
Egymás hátán átugrálva,
nagy ijedten kiabálva,
hanyatt-homlok, bukdácsolva,
puskát, kardot mind eldobva.
- Jaj! - rikolt a generális,
Békafalvi Gúnár Ábris,
s úgy beugrott a sajtárba,
hogy az orrát belevágta.
- Jaj! - kiáltott a kapitány,
Gilisztási Liba Tokány. -
Csak a nyakam el ne vágja!
Inkább nézzen a libákra!

A többi is sikolt-rikolt,
Lencsés majdnem kukorikolt.
És hová bújt? Egy csizmába.
Tán elég is lesz ez mára.
Nem tudott kimenekülni,
akkor láttunk csizmát menni.

...... ........... .....

 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Gárdonyi Géza: A ponty meg a pinty
  2016-02-29 11:33:08, hétfő
 
 
Gárdonyi Géza: A ponty meg a pinty Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-03-02 19:57:42
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 220
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: vers, gyerekeknek,
kategória: baki/vicces
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!




...... .............



Gárdonyi Géza: A ponty és a pinty
Ponty úrfi vígan lubickolt a vízen. Nagyokat iramlott, meg
felszökött a víz színére. A pinty mindezt egy aláhajló ágról


leste, s egyszer csak leszólt hozzá:
- Ejnye, ejnye Ponty úrfi, tán bizony vesztét érzi, hogy így
ész nélkül ficánkol.
- Mi közöd hozzá, ha ficánkolok is! Végezd a magad dolgát,
s ne avatkozz a máséba!
- Az én dolgom, hm, már mind elvégeztem. Kiporolgattam,
ki söpörgettem a fészkemet. Ki is szellőztettem. Most már
csak az ebédet várom.
- És éppen a vízben. Tán bizony neked is tálalnak.
- Itt nem. De néha innen is. Az ilyen felfuvalkodott pontyok
fejét, mint a kegyelmedé is, tél végén sokszor odavetik a
pintyeknek.
- Válogasd meg a szavadat, hallod-e, mert fölugrok hozzád, s
úgy leverlek onnan az ágról, mintha ott se lettél volna.
A pinty meghimbálta az ágat, s megvetően nevetett a
pontyra:


- Ugyan, ugyan, még mit nem képzel szedte-vette hada. Tán
bizony még repülni is tudna, ha akarna?
- Bizony tudnék. Elvégre is téged pintynek hívnak, engem
meg pontynak. Nem olyan nagy a különbség köztünk.
- Csak egy o betű! - csicseregte vissza a pinty, aki
valószínűleg már elvégezte a pintygimnáziumot, hogy ilyen
okos. - De nekem mégiscsak szép szürke a ruhám és
aranysárga a kötényem.
- Hát az enyém?
- No arról jobb, ha nem is beszélünk. Messze van annak a
színe az aranytól.
- Messze? Még annál is különb! Úgy csillog, mint a
gyémánt.
- Csillog ám a víz rajta! Az én ruhám csupa selymes
tollpehely. Ide nézzen!
És illegette-billegette magát a faágon.


- No, most már kotródj, míg szépen vagy!
- Nem kotródok biz én! De ha még tovább bosszant, a
nyakára küldöm a csukát. No, annak a gyomrában aztán
ficánkolhat.
- Én meg rád küldöm a sast.


- A sast? - nevetett a pintyőke. - A sas szóba se áll ilyen
sárgombóccal.
- Mit mondtál? Sárgombóc? No, ezért meglakolsz!
A ponty összehajlította a derekát, amennyire csak bírta, és
hirtelen kirugódott. Föl a pintyőke felé. Persze, nem érte el.
Kiesett a partra. Csak úgy cuppant belé.
A pinty jóízűt kacagott, mikor a ponty odapottyant a szárazra.
- Vond vissza, amit mondtál! - lihegett a ponty a víz partján.
- Visszavonom! Visszavonom! Sajnálom, ha akaratlanul
megbántottam.
A partról a ponty hasztalan igyekezett a tóba vissza. A
lélegzete egyre fogyott. Egyre csökkent.
- Látja, kár ez az izgalom - sajnálkozott tovább a pinty. -
Még évekig eléldegélhetett volna a vízben nyugodtan.
- De a jó hírnevem! - lihegett alig hallhatóan a ponty. -
Legalább a pontyok becsületéért halok meg.
- Ugyan, jelent ez valamit a világ folyásában, ha egy kis
pinty azt mondja egy pontynak, hogy sárgombóc?



 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Gárdonyi Géza: Harangszó az éjben
  2016-02-29 11:12:59, hétfő
 
 
Gárdonyi Géza: Harangszó az éjben Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-03-01 11:27:29
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 130
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: CSILLAGHÚR zenekar,
kategória: kreatív
leírás: zene a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Gárdonyi Géza: Harangszó az éjben



Fehér kis kápolna erdő sűrűjében.
Valami remete lakja réges-régen.
Valami kis remete, kit senkise ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?

Mikor az erdőre éj homálya száll,
s a benne tévelygő aggódva megáll,
s remegve, habozva kérdi: Jobbra? Balra?
Megszólal a kicsi kápolna harangja.

Embertársam! vészes, sötét úton járó,
sötét úton járó, habozva megálló,
hallgass a titkosan megcsendülő hangra:
a szívedben hangzó angyali harangra!
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Gádonyi Géza: Falusi nóták
  2016-02-29 11:02:32, hétfő
 
 
Gárdonyi Géza: Falusi nóták Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-03-01 11:24:32
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 728
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: CSILLAGHÚR zenekar,
kategória: kreatív
leírás: zene a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Gárdonyi Géza jó barátja volt Dankó Pistának, de ő maga is szépen hegedült...
FALUSI NÓTÁK.



Térdig ér a sályi patak.
Fodor Anna sej gyöngyalak!
Egyedül áll a patakba:
fehér ingét mosogatja.
Patak partján cseresnyefa.
Odahajlik a patakra.
Cseresnyefán fülemile:
Danolgat az ág hegyibe.
Hallod-e te Fodor Anna,
Fodor Anna, piros alma:
ha én cseresnyefa volnék,
sej, még jobban lehajolnék.
S ha én kismadár lehetnék,
a válladra lerepülnék.
Azt se bánnám ha megfognál,
azt se hogyha megcsókolnál!

 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Gárdonyi Géza: Útban hazafalé
  2016-02-28 15:33:35, vasárnap
 
 
Gárdonyi Géza: Útban hazafelé Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-02-29 10:31:03
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 369
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: Gábris József,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!






Gárdonyi Géza: Útban hazafelé
I.
Honnan jöttek a magyarok
Épp most ezer éve?
Honnan jött a nagy üstökös
Csillag fel az égre?
Honnan jön a földrengető
Villámszóró vihar?
Európa kapujánál
Áll tengernyi magyar.
Európa kapujánál
Sisakerdő fénylik.
- Kik vagytok és mit akartok? -
Remegéssel kérdik.
- Atillának unokái.
Örökünkbe szállunk.
Adtok nekünk szabad utat
Vagy magunk vágjunk?
Összedugja sápadt fejét
A muszkák sok vénje.
- Adunk nektek szabad utat,
Isten legszebb népe.
Adunk nektek szabad utat
Kiev városáig.
Tovább aztán, hogy mehettek,
Majd otthon megválik.
Megindul be a magyar nép
Tengernyi nagy árja:
Mint egy ezüst-nádas csillog
A sok kard és dárda.
S közepén meg mintha lengő
Rózsasziget volna.
A szép magyar asszonyokat
Ökör, bivaly vonja.
Asszonyokat, gyermekeket
Szőnyeges szekéren,
Még a nap is, hogy letekint,
Mosolyog az égen.
Lódübörgés, fegyvercsörgés,
Dal, zene és lárma,
Csengő-csengés, kacaj, beszéd,
Kürtök harsonája,
Egy zsivajjá elegyíti
A sereg két szárnyát.
Elől megyen fehér lovon
A hatalmas Árpád.
II.
Hányi-veti gőgös ember
A kievi herceg.
Alánéz a bástyájáról
És imigyen henceg:
- Lóduljatok vissza innen,
Kutya meg a mája!
Az én földem nem országút,
Hogy mindenki járja.
Megáll Árpád a fal előtt
Aranyos ruhában,
Reszket a nagy gyémántforgó
Ezüst-sisakjában.
Int. S elnémul mögötte a
Hadak minden sora.
- Ez a nép csak előre megy,
Visszafelé soha.
S ahol országút még nincsen,
Majd tapos magának.
Így szól Árpád. Mennydörgés volt
A hangja szavának.
Kardja villant s a sereghez
Így kiáltott: - Rajta!
... Fölviharzott a förgeteg
S szállt ezernyi szablya.
A hágcsókon, mint a méhek
Gomolygó tömege,
Ellepték a vár falait.
Nyüzsögtek fölfele.
Ember embernek a hátán,
A tégla se látszik.
Ijedtében a sok muszka
A pincébe mászik.
- Rajta! - kiált a herceg is.
De a katonái
Alig bírnak félelmükben
A lábukon állni.
Döng a kapu, omlik a fal,
Remeg még a föld is,
A kievi herceg arca
Sárga is, meg zöld is.
Kapkod ide, kapkod oda:
- Űssétek, verjétek!
Fogadott kún katonái
Voltak csak vitézek,
Kirohantak a kapun
És rá a magyarokra.
Küzdött a két bátor sereg
Összekavarodva.
Sokan voltak ám a kúnok
S mind markos legények.
Mögöttük a muszkák is most
Fegyverre kelének.
Hullott a nyíl, mint a zápor,
Csattogtak a kardok
És a szörnyű nagy csatázás
Egész délig tartott.
Mikor a nap delelőre
Megállott az égen,
A herceg már ott könyörgött
Árpád előtt térden.
Ott könyörgött Árpád előtt
Kezét összetéve:
- Ne vedd el az életemet,
Magyarok vezére!
Árpád büszke pillantással
Mérte őtet végig:
- Te leszel a kalauzunk
Atilla földjéig.
Itt egy kicsit megpihentek.
Lovat abrakoltak;
Maguk is a bogrács mellett
Vígan falatoztak.
Ami adót hamarjában
Kievre vetének,
Három arany jutott abból
Mindegyik vitéznek,
Három arany meg egy kulacs
Tüzes, nemes óbor.
Egynémelyik legénykének
Sok is volt a jóból.
Amikor a kieviek
Visszatakarodtak,
Előálltak vezérei
A szétvert kúnoknak.
- Dicső Árpád, béke velünk, -
Imígyen szólának -
Láttuk: nem fajult el vére
a nagy Atillának.
Hazátlanok vagyunk mi is,
Bolygó zsoldos népek,
Csatlakoznánk zászlód alá,
Ha meg nem vetnétek.
Felelt Árpád: - Derék kúnok,
Mind szálig vitézek,
Mint testvérek jöttök velünk
S nem mint zsoldos népek.
S ha Atilla földjét majd
A magyar elfoglalja,
Tinektek is örök helyet
Kerekítek rajta.
Tas vezér a kürtjébe fujt.
Indulót jeleztek
Árpád lovát vezette az
Alázatos herceg.




 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Gárdonyi Géza: A bor legendája
  2016-02-28 15:11:02, vasárnap
 
 


Gárdonyi Géza: A bor legendája
Szólt az Isten: "Kedves fiam Nóé:
Itt a szőlő, kóstold meg, hogy jó-é?"
Felelt Nóé: "No megöregedtem,
de ilyen jó bogyót még nem ettem".

Szólt az Isten: "Kedves fiam Nóé:
A csípős must, hadd lássuk, hogy jó-é?"
Felelt Nóé: "Ihaj, csuhaj! Sári!
Három Istent kezdek immár látni!"



Szólt az Isten: "Kedves fiam Nóé:
Hát az ó-bor, hadd lássuk, hogy jó-é?"
Felelt Nóé: "Iszom reggel óta:
Gyere pajtás, van még a hordóba!"
1890.



 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Tompa Mihály: Levél egy kibujdosott barátom után
  2016-02-27 14:44:35, szombat
 
 
Tompa Mihály: Levél... Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-02-27 17:51:42
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 88
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: Szacsvay László,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



LEVÉL EGY KIBUJDOSOTT BARÁTOM UTÁN.
...... ........... ........... .......


Ki messze, messze vagy, kinek hajója már
A zúgó tengeren remélve, küzdve jár,
Vagy a boldog világ előtt horgonyt vetett:
Egy-két szót, jó barát, hadd szóljak még veled!

Nem is érlek be tán, mint madárt a haraszt,
Amelyet a szellő azon fáról szakaszt,
Hol vesztett fészke állt s kisded családja benn,
S a távozó után lebbenti csendesen.

Lelked mit érzett, hogy elhagyád e hont,
Midőn úgy hagytad el, hogy sohse lásd viszont?
Nem állított meg a határnál valami...?
Honszeretet, ha azt ki tudnók mondani!

Égnek fejed felett nagy fényes csillagok,


A gazdag föld ezer virágtól mosolyog;
Ah de azok neked mind ösmeretlenek!
S nem ezek közt valál futkározó gyerek.

Mert a boldogságra kevés csak a jelen,
A multon épül az s az emlékezeten;
Örömeinkre szint s derűt titkon az ád,
Mint a gyök adja a virág színét, szagát.

Szó nélkül távozál, - nem vádollak, hiszen
Hogy kínos lett volna búcsúznod, elhiszem!
A daru is búsan kiáltozik, pedig
Egész nemzetével útra kerekedik.

Mégis, mégis minek hagytál bennünket el?


Meglásd, ha itthon fájt, ott is fáj a kebel;
Bizony, ha lelked fáj, ha rajta seb vagyon:
Könnyebben begyógyul a honi hantokon.

S ha vígan lépted át a háznak küszöbét,
Honnan vidám zene s pohár csengett eléd:
Nincs lelked, hogy meleg részvéttel hágjad át,
Midőn nagy bú miatt gyászt öltött a család?

Ha aki fölnevelt, a kedves jó anya,
Betegen, rongyosan elédbe állana:
Karjába omlanál, ölelve melegen,
Azért, hogy rajta már nincs bársony és selyem.

Mégis szülő honod, a legszentebb anyát,
Nehéz óráiban, rossz gyermek, elhagyád!
Mert úgy szeretted, hogy tovább nem nézhetéd
Sápadt arculatát és könnyező szemét.

Mert akit szeretünk míg ajka mosolyog:
Búbánatában is legyünk osztályosok!
Vegyük el a csapást, mikép a jó napot,
S egymást ne hagyjuk el,




 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Tompa Mihály: A pitypang meséje
  2016-02-26 14:03:49, péntek
 
  Tompa Mihály: A pitypang meséje



A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, megkérdezte tőlük, nincs-e panaszuk, kérésük, kapnak-e hűvös reggeli harmatot, kedvesen játszadozik-e velük az esti szél, fölkeresik-e őket a pillangók.


A kényes kerti virágok sorra elmondták panaszaikat. A rózsa arra kérte a tündért, intézze úgy, hogy a viola illata ne legyen olyan fűszeres- mert irigy volt ez a kerti rózsa. Irigyelte a viola édes illatát. Azt szerette volna, hogy az emberek csak az ő illatában gyönyörködjenek.
A virágok tündére jószívű volt, amint az egy tündérhez illik. Megszidta hát az irigy rózsát, és megsimogatta a hallgatag, csöndes violát. A százszorszép arra kérte a tündért, növesszen neki töviseket, hogy az emberek nehezebben tudják leszakítani. A liliom élesebb kardokat kért. Az estike meg azt szerette volna, ha ő nem este, hanem reggelenként nyílna, illatozna.
A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illő sok kérést meg panaszt. Rosszkedvűen ment el a kertből. Elhatározta, hogy egyhamar nem látogatja meg ismét az elkényeztetett virágokat. Lehorgasztott fejjel ballagott hazafelé az erdőben.
Így történt, hogy meglátta az út szélén a porban virító pitypangot.


Megállt előtte:
— Mondd, kedves pitypang, nincs valami kérésed, parancsod?
A pitypang csak ingatta sárga fejét,

hogy nem, nincs sem kérése, sem panasza.
- Nem kívánsz magadnak jó illatot? Esetleg tüskéket, hogy ne tudjanak leszakítani a gyerekek?
Nem, a pitypang nem kívánt semmit, de amikor a tündér továbbment, felsóhajtott. Meghallotta a tündér a pitypang sóhaját, visszafordult:
- Talán mégis szeretnél kérni valamit, pitypang?
- Hiába minden, tündér, az én bánatomon te sem tudsz segíteni - mondta a pitypang. - Messze földről kerültem ide, ebbe az országba. Meggyökereztem itt. Tudom, hogy soha többet nem láthatom a hazámat. De ha eszembe jut a régi táj, mindig nagyon szomorú vagyok. Csak legalább a gyermekeim elmehetnének... de hát azoknak sincs szárnyuk!
Gondolkozott egy kicsit a tündér. Mert csodatevő, nagy hatalma volt, úgy intézte, hogy a pitypang bolyhos fiacskái, leánykái - a termésbóbiták - ezentúl apró szárnyakkal szülessenek.

A bóbiták apró szárnyába belekap a szél, repíti őket hegyen-völgyön át. Messzi földre elkerülnek, s ha jó szél fúj, a pitypang egyik-másik fia, lánya visszaröpülhet a régi, elhagyott hazába is.

...... ........... ........... .............

 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Tompa Mihály: Az ibolya álma
  2016-02-25 15:06:33, csütörtök
 
 
Tompa Mihály: Az ibolya álma Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-02-25 12:53:38
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 222
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: Szabó Elvira,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Tompa Mihály: Az ibolya álma




Ah, én boldogtalan kicsiny virág!
Ki élek búsan, észrevétlenűl:
Nem jön énhozzám szellő, napsugár
A pillangó is rajtam átrepül:
Csak néha látom a kéklő eget,
Ki szeretettel adta színemet,
Fölé kinyúlnak a sötét gallyak:
Elém irigy, rút füvek állanak,
Még a szép világot sem láthatom:
Ah, én boldogtalan vagyok nagyon!



Szép tavasz-estén a kis ibolya
Sorsa felett imígy panaszola,
S irigylő gondolattal átfutott
Szegfűt, violát, rózsát s liljomot.
A hold fölebb fölebb, majd délre hág,
S még ébren van a merengő virág:
A lágy szellőben ingó bokrokon
Reszketve omlik szét az éji fény,
Végre elaludt e gondolaton:
Ah, bár vadrózsa tudnék lenni én!



Beteljesült. Álmában rózsa lőn,
Vadrózsa, nyílt s szellős halomtetőn:
Üdvözletére lepkék jöttenek,
Fejét ringatták dalló lágy szelek.
Előtte délibábos messzeség,
Felette a menny, nyájas, tiszta kék,
Az ég kék földjén arany súgarak,
Melyek reá, ragyogva omlanak.
Örült, hogy hintázhatta a szabad
Légben a karcsú, ékes ágakat.
Boldog volt a virág s szólt csendesen
Látván virágit, lombját, tövisét,
"Virág, lomb ékesít: a tüske véd,
Szépség, ifjúság, hatalom velem!"


De nemsokára a vidék felett,
Tornyosúltak setétlő fellegek:
A sebes zápor gyorsan megered,
Leverve róla szirmot, levelet.
Majd zúgó szél üvölt, - vadrózsa árva
Fejét a föld szennyes porába mártva.
S mig álmodnék kevélyen, boldogan:
Ifjúság, szépség, veszve, veszve van!
Ő puszta kóró, él, de halva van már,
Reá undok pók hálót kötni jár:
De íme látja, hogy csak álmodott...
Oh, - felsóhajt: vadrózsa nem vagyok!


És ujra csendes, holdas este lett,
És ujra mély ábrándba mélyedett:
Ah, a mező olyan vad, néptelen!
Belől a kertben jobb volna nekem:
Holott hű gond s szorgalmatos kezek,
Ápolgassanak és növeljenek.
A hajnalkának boldog élte van:
A gyámvesszőre felfut magasan,
Ha rút szél jön, megkapaszkodik...
S elszenderűlvén ígyen álmodik:


Hajnalka volt. Virággal teljesen,
Sugár szil ágait ölelte fenn,
Amelynek erős, lombos alkata
Zugó szelekkel zugva dacola.
És boldog ő! midőn virága hull:
Utána fájó szivvel nem sóhajt,
Eljő a hajnal, visszadaja majd...
S egy elvesztettért tízzel gazdagul.


De megdördűl az ég nagy hirtelen,
Villám cikázik bús felhőiben:
Egy pillanat...s az égi tűz lesújt,
Csapása tör, ront, - izzó lángja gyújt...
A büszke szilfa forgács és szilánk, -
Ledönté, meggyújtá az égi láng:
Szegény virág! indája fonnyad, ég...
De íme látja: hogy csak álmodék,
És hosszú, halk lélekzetet veszen:
Ah, jó, hogy nem vagyok hajnalka sem!


És harmadizben száll alá az est:
Ábrándba mélyed ismét örömest
Bokor tövében a kis ibolya,
S most a fehérliljomra gondola.
Ah, oly magasan nem jó állani!
Oda járnak az ég villámai,
Melyeket a fenség magára von...
Legyek én, legyek fehérliliom!





S meglőn. Álmában úgy látá magát:
Mint a kert karcsú fehérliljomát,
Magasan nem állott mások felett,
De látott napsugárt, kéklő eget.
S ő, ez átváltozásnak általa
Igen kevély, igen boldog vala!
Mert minden illat s bűbáj, ami csak
Kebledben rejlik, oh jó anyaföld!
S mit a napsugár szirmaikba szőtt
A tavasz ifjú szép viráginak:
Mindaz egy-magán egyesűlve van!
És a liljom áll büszkén, boldogan.


A kertbe három ifjú lány jöve,
Telvén a sok virágba öröme,
S megszólal az egyik ékes hajadon:
Ah! milyen bájos ez a liliom!
Ugyan törjük le...! s szörnyű félelem
Fogá el a hallott beszédeken:
Szorongásban telt az élete...
Ha nyílt az ajtó: ő már reszkete.


A kertbe majd egy gyászos nő belép,
Könnyek borítván bánatos szemét,
Málvát, rozmarint, szegfűt szaggata,
És - letörve volt a kert liljoma...!



Gyászos terítőn, benn halvány halott,
Halvány kis leányka nyúgodott, -
Ennek merev kezébe adta őt,
Hol irtózata s kínja egyre nőtt.
Keskeny koporsót hoztak azután,
Belezáratván a virág s leány:
Rögtön setét lőn...ő a holttal...ah!
- Hullván a hajnal hűvös harmata,
Felébredt, és szólt a virág, szegény:
Hála, hogy vagyok kis ibolya én!


Jobb nékem itt a bokrok enyhiben
Szerényen élni s észrevétlenűl:
Hol szaggató kéz és zápor nem ér,
És a vihar bántatlan átrepül.
Fedezz el, lágy fű leveles bokor!
Folyjon kis éltem, amikép folya:
Ne legyek én rózsa, vagy liliom:
Legyek illatos szerény ibolya!


Link
 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Tompa Mihály:A madár, Fiaihoz
  2016-02-24 17:07:27, szerda
 
 
Tompa Mihály: A madár, Fiaihoz Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-02-25 11:58:55
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 101
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: Latinovits Zoltán,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Tompa Mihály: A madár fiaihoz



Száraz ágon, hallgató ajakkal


Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanítottalak?!
Vagy ha elmúlt s többé vissza nem jő
A víg ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengő,
Fiaim, csak énekeljetek!

Nagy vihar volt. Feldúlt berkeinken


Enyhe, árnyas rejtek nem fogad:
S ti hallgattok? elkészültök innen?
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben másképp szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek...
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!



Hozzatok dalt emlékül, a hajdan
Lomb- s virággal gazdag tájirúl;
Zengjétek meg a jövőt, ha majdan
E kopár föld újra felvirul.
Dalotokra könnyebben derül fény,
Hamarabb kihajt a holt berek;
A jelennek búját édesítvén:
Fiaim, csak énekeljetek!

A bokorban itt az ősi fészek,
Mely növelte könnyű szárnyatok;
Megpihenni most is abba tértek,
Bár a fellegek közt járjatok!
S most, hogy a szél összevissza tépte:
Úgy tennétek, mint az emberek?
Itt hagynátok, idegent cserélve...?
- Fiaim, csak énekeljetek!



 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 68 
2016.01 2016. Február 2016.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
29 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 68 db bejegyzés
e év: 693 db bejegyzés
Összes: 4226 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 191
  • e Hét: 1669
  • e Hónap: 4296
  • e Év: 321378
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.