Belépés
erzsikepuskas.blog.xfree.hu
Okos emberek is tanulhatnak másoktól. Puskás Erzsébet
1934.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 75 
Árvai Attila: Érezzem....
  2016-04-30 10:32:06, szombat
 
  Árvai Attila:
,,,,,,,,,,,,,,,,,, Érezzem...





Érezzem a lángod, hogy eléghessek benne
Hogy megmutassam Néked, hogyha tüzem lenne
Érezzem, hogy hamvadsz, az ölelésben
Hogy benned megvalósul, minden szép reményem

Érezzem a mámort,

gyöngyös két szemedben
Eléghessek benne, mint egy fergetegben
Gyújtsd fel a lelkemet, hogy ha megcsókollak
Ölelj át szorosan, hogyha elrabollak...

Egy világot utaztam, mire megláttalak
Sokat kóboroltam, a vén meggyfák alatt
Örökös utazó, az vagyok, meglátod
Kiben szerelmedet, végül megtalálod...

Egy világot hoztam el, néked szép szerelmem
Nézd, eléd letettem, sok magányos évem
Szememben úgy csillog, boldogságunk ára
A szívem is lángra gyúlt, végre mostanára...

Magányos kóborként voltam, míg el nem jöttél


Te észre sem vetted, hogy szép lassan megöltél
De támasztottál bennem, egy szerelmes vadat
Felgyúlva talált meg, az elmúló alkonyat...

Így felégetem most én, az egész nagyvilágot
Megálmodok véled, egy csodás édes álmot
Átgázolok véled, minden valóságon!
Átrepülünk együtt, hetedhét határon!

Nézz bele szemembe, a tűz, mi abból fakad
Mint bárányt a vad farkas, azonnal elragad
Érintsd meg a kezem, csókold meg az ajkam
Szíved vad dallamát, két fülemmel halljam!



Égess el, mert ordít a lelkem kóbor magányában
Nagyon boldog vagyok, hogy szíved megtaláltam
Réges rég keresem, ez áldott tűzkereket
Lábad elé teszem, szerelmes szívemet...

Csak egyszer érezzem meg, gyönge két kezedet!
Csak egyszer nézzek bele, lássam két szemedet!
Csak egyszer érintsem meg hajad, mint zuhatag!
Úgy a vég sem győz le... se halál, mi elragad!...






 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
Árvai Attila : KILENCSZER
  2016-04-30 10:14:52, szombat
 
  Árvai Attila
...... ..... Kilencszer





Egy áldott napon jöttem, íme a világra
Nem siettem, jöttem, nem vártak hiába
Anyám, hogyha élne, áldaná a naptárt
Áldott szeptemberünk, kilencedik napját

Kilencszer búcsúzok, és kilencszer élek
Kilencszer megjövök, de kilencszer is lépek
A kilences mindig jön, egész életemben
A kilencest látod majd, fürkésző szememben

Nem ünnepli senki,

ez éven e napot
A családom is rútul egyedül hagyott
Nem lesz több e szép nap, mint akármelyik
Kicsit búsan vagyok, de majd csak eltelik

Árva lettem mára, nincsen már senkim sem
Múló vágyálmaim, most gyorsan eltemettem
De hiszem, hogy ünneplek, hogy még boldog leszek
Hogy ez boldog napon, édes tortát eszek...

Nem várok most semmit, ezen áldott napon
Ábrándjaim, s kedvem, immár kívül hagyom
Csak itt belül, még ábrándomban élek
Körbefognak fájón, az elmúló emlékek

Nem volt nékem anyám, egész életemben
Gyerekfejjel láttam, de sírva eltemettem
Ő volt az, ki egyszer életemet adta
Varázsos szeptember, kilencedik napja...

Vajon hány szeptembert élek még magamban?
Vajon hány csalódást hordok a sorsomban?
Kilencszer remélem, de kilencszer is várom
Tán kilencszer kapom meg azt, amire vágyom?

Varázsos kilences,

kísér minden percen
Kilenc boldogságom, kilenc életemben
Kilenc órát ütött, akkor is az óra
Mikor megszülettem, ez édes világunkra

Kilenc életemben, kilencszer várok Rád
Kilencszer csókolom, szép angyali orcád
Kilencszer siratom, az elmúló szerelmet...
Kilencszer mondom el,... hogy örökké szeretlek...






 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
Túrmezei Erzsébet: Pótvizsga szeretetből
  2016-04-29 11:32:14, péntek
 
 
Ratkó József: Zsoltár Anyámnak Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-05-02 19:48:03
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 128
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: Vikidál Gyula,
kategória: kreatív
leírás: zene a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Túrmezei Erzsébet:Pótvizsga szeretetből



A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.
Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.
Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,


De az ellenségemet?!
Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?
Ilyet nem tudok szeretni: - Nem!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.
Szereted? - Kérdezte tanárom,


Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! - Hiába próbálom.
Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.
De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,


Szeretetével sokat kivívott.
Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűrni a kereszt-szegeket.
Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.
Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.
Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.


És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.
De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.
Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.
Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincs bennem
Semmi vagyok!

Link


 
 
0 komment , kategória:  Turmezei Erzsébet   
Váci Mihály: Két szárny
  2016-04-29 11:10:26, péntek
 
 





Lépj be és érezd magad jól nálam

Váci Mihály: Két szárny




Még alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullna ez az égre szálló madár,
ha a két szárny elválna.

Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
egy ütemben.

Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
- szárnyak lettünk egymással.


 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Kéri Ferenc: A nemzethez
  2016-04-28 11:20:32, csütörtök
 
  A nemzethez



Te magasztos, szegény ország,
Kit annyiszor vert a sors,
Tág világban kis magyarság,
Lábra állni mikor fogsz?

Letűnt korok bús ködfalán
Átdereng a dicső múlt,
Hol a honért, sok száz csatán,
Őseinknek vére hullt.

Árpád vezér hazára lelt


Folyók, lápok rejtekén,
Kárpátokkal körül ölelt
Széles róna közepén.

Géza, s István, nagy férfiak,
Felvették a keresztet,
Leverve a pogányokat,
Táplálták a nemzetet.

Honunk számos szent királya
Létünk hű monostora,


Török félhold árnyékára
Vert Hunyadi ostora.

Nyugat sírta Mátyás hadát,
Bécs, lábánál térdepelt,
Felvirágozva a hazát,
Népe igazságra lelt.

Habsburg házra büszkén támadt
Rákóczi hős serege,
Ám a béke, kis madárka,
Kalitkában megrekedt.

Márciusi ifjú hévvel
Szabadságunk újra élt,
Kossuth apánk tiszta szívvel
Szította a nemzetét.

Ötvenhatban ismét virradt
A reménység sugara,
De elfojtott álom maradt
Kis országunk tavasza.

Neves hősök, s névtelenek
Haltak bátran a honért,
Emlékezve sírjuk felett,
Köszönet a harcokért.

Kérjük Istent, adjon erőt,
Éljen vígan a magyar,
Ember legyen színe előtt
Ki e földön él, s akar.

Szűk hazában emberséggel
Megmaradhat nemzetünk,
S elmondhatjuk büszkeséggel,
Voltunk, vagyunk és leszünk!



 
 
0 komment , kategória:  Kéri Ferenc  
Drotleff Zoltán: Mit ér a szó
  2016-04-28 11:12:20, csütörtök
 
  Drotleff Zoltán
...... .........Mit ér a szó


Mit ér a szó,

mi virágként nyílik

Lehet illatos,

akár bódító,
Mit ér a dal, ha zengően fénylik,
Bár szívhez szóló, oly andalító.

Dalolhat igazságról és szépről,
Hogy a holnap boldog, igaz lehet,
Mesélhet Földről, regélhet Égről,
Mily csodás alkotás a szeretet



Kinyithat lelket, feltárhat szívet,
Kergethet álmot, gyújthat világot,
Adhat szép reményt és szilárd hitet,
Ígérhet fényt és adhat virágot

Mindez csak csalfa hazugság marad,
Míg önzetlen tett ebből nem fakad


 
 
0 komment , kategória:  Drotleff Zoltán  
Juhász Gyula : Meghalni szépen
  2016-04-27 12:59:10, szerda
 
  Juhász Gyula Meghalni szépen...
...... ........


Beteg hattyú fürdik fekete tóban,
A szürke fűzfán őszi szél dalol,
A kormos, ólmos ég alkonyodóban,
A tél rebbenti szárnyát valahol.

A kisírt szemű nap lenyugodóban,
A szürke fűzfán őszi szél dalol,
Beteg hattyú fürdik fekete tóban,
Alkony és este búcsúcsókba forr.

Beteg hattyú most készül elpihenni,
A fáradt tájon vár az árva csend,
A szemhatáron tar fűz árnya leng.

Beteg hattyú most próbál énekelni.
A táj halott. Megborzong szép nyaka,
És átöleli mély, mély éjszaka!


 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula   
Juhász Gyula : Alkonyat
  2016-04-27 12:49:06, szerda
 
  Juhász Gyula - Alkonyat



Megyek a hegyre. Sápadt rózsaszínben
A párázat közt áldozik a nap,
A sugárkéve egyre haloványabb,
S az orom egyre magasabb!

Hűs szellő támad! Ott alant a mélyben
Csitulni kezd az élet moraja,
Csak halk zsibongás tör fel a magasba,
És itt az is harmónia!

És idefönn az élet nem is élet,
csak végtelen, nagy, csöndes nyugalom,
Beleolvadva hamvas, szűzi égbe
Sötéten alszik a falomb!

S míg békés fénnyel, álmatag mosollyal
A csillagok kigyúlnak idefenn,
A nap fáklyája egészen kilobban
s reám borul a vételen!


(1903)
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula   
Juhász Gyula : Öregek az éjben
  2016-04-27 12:36:32, szerda
 
 



Juhász Gyula

...... ........... .....- Öregek az éjben




Öreg urak hűs holdvilágban
Ballagnak bús nyárfák alatt,
Beszélnek csöndesen halálról
És életről, amely nekik már
A halál mezsgyéjén halad.

S hűs holdvilágban, bús füzek közt
Ballagnak ők halkan, tovább,
A kegyelmes, dús lelkű élet
Halál ösvényén viszi őket
S mutat nekik még pár csodát.

Nézem e ballagó nyugalmat,
A szép, nagy évek csapatát
S nézem az örök, néma holdat,
Mely egyaránt ragyog fölöttünk
S marad, mikor mi már valánk!

Szép öregek, jó itt maradni,
S érezni fáj, jó öregek,
Hogy én már a ti évetekben
Megfutva minden, minden ösvényt,
Ott alszom régen köztetek!
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula   
Kandrács Róza: Elhagytam az otthonom
  2016-04-26 11:14:49, kedd
 
  Kandrács Róza: Elhagytam az otthonom



Falu közepében
hófehér ház áll szerényen.
Körülötte néma csend,
nem füstöl a kémény sem.
Ott benn minden elpihent,
ablakai sötéten néznek ki,
mint vak ember.
Ajtón zár nem nyikordul,
ki itt lakott, elindult.
Édes, kicsi, öreg ház,
szép kis otthont nyújtottál.


De az évek haladnak,
a testek elfáradnak.
Nehéz már a fásláda,
a fejsze fát nem vágja.
Sok-sok éve jött ide
a családunk röptében.
Menedéket te adtál,
minket be is fogadtál.
Megháláltuk, megcsináltunk,
falaidat rendbe vágtuk.
Boldogság beköltözött,
gyerekek-unokák között.
Itt nőtt fel négy unoka,
kicsi házat siratja.
Ne adjuk el, mamika,
kéri kicsi fiúcska.
Pici kuckónk hová lesz,
tönkreteszik emberek.
Kicsi, fehér, öreg ház,
a szívünkhöz tapadtál.
Új tavasz jön, virrad már,
rendbe tesszük a portát.
Emlék marad örökre,
visszajöhetünk ide.
Átéljük az álmokat,
boldog és rossz napokat.
De a falak, míg állnak,
minket örökké várnak.






 
 
0 komment , kategória:  Vegyes  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 75 
2016.03 2016. április 2016.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 75 db bejegyzés
e év: 693 db bejegyzés
Összes: 4226 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 315
  • e Hét: 2289
  • e Hónap: 19543
  • e Év: 284065
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.