Belépés
kannalidia.blog.xfree.hu
A barátság szent dolog, védeni, óvni kell, Ki mit fektet belé, annyit vihet csak el. KOZMA ANNA LIDIA
1953.07.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 77 
Radnóti Miklós: Április
  2016-04-30 16:22:49, szombat
 
  MINDEN KEDVES LÁTOGATÓMNAK SZÉP HÉTVÉGÉT KÍVÁNOK




Radnóti Miklós: Április


Ragyogó rügyre ült le most a nap,
s nevetve szamárfület mutogat.
Madárfi erre eltátja csőrét,
hunyorg feléje a nevető rét,
s a bárány is csodálkozik. Csoda,
hogy nem billen ki száján fogsora.

Ragyogó rügyön álldogál a nap,
indulni kész, arany fején kalap.
Fiatal felhő bontja fönt övét,
s langyos kis esőt csorgat szerteszét,
a rügy kibomlik tőle és a nap
pörögve hull le és továbbszalad.




Vargáné Éva A tavasz hírnöke


Hát bizony, a naptár szerint
ez április hava,
ám a szél még zord felhőket
terel ide-oda.
De a tavasz megérkezett,
biztosan tudom:
Házunk előtt a mandulafa
csupa fehér szirom!

Először még azt hittem:
tán hó hullott az éjjel,
de nem, a fa apró virágai
nyílnak szerteszéjjel.
Alatta, mint az ég kékje,
krókusz virágzik,
s mint apró, pici napocskák,
sárgállik a nárcisz.

Ám, mi nekem legközelebb
a szívemhez áll:
nyílnak már az illatozó
lila orgonák.

Tegnap még a bimbó rajtuk
alig-alig látszott,
s mára lásd,
az összes bokor
lila ruhát váltott.
Langymeleg, reggeli szellő
illatukat hordja,
akit ez megérint,
az már bizton tudja:
Eljött... megérkezett,
itt a tavasz újra!




Álmos kicsi madársereg


Álmos kicsi madársereg
gyűl fészkére, lel tanyát,
rejti őket lombrengeteg -
Jó éjszakát!
Forrás sóhajt, meg-megcsobban,
a mély erdő hallgatag,
kert-virág piheg nyugodtan -
Szép álmokat!
Hattyú vonul át a vizen,
s a nádasban elpihen;
álmodjál csak - angyal védjen! -
Szép csendesen!
Tündérhad száll az éjen át,
ragyog ezüstös holdvilág;
mély álmot hint, harmóniát -
Jó éjszakát!
(1934)


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők
  2016-04-24 19:40:05, vasárnap
 
 





Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.
Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor










Osváth Erzsébet:

Nyújtózik a hóvirág

Nap kergeti a telet.

Hancúroznak friss szelek.

Nyelvecskéjével a fű

tavaszt kóstol:

-jóízű!

Bimbót bont a barka már.

A hóvirág? Ő sem vár.

Hosszú volt a tél nagyon.

Jót nyújtózik a napon.









Áprily Lajos: Mennék eléd

Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!









Tóth Árpád: A tavaszi sugár

A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényű pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.

A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén,
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.

Egy lány jött az úton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltünt. Szívem zenélt. Merengve álltam ott...










 
 
2 komment , kategória:  Általános  
Varjú Zoltán Tavaszváró
  2016-04-24 14:09:33, vasárnap
 
 












Varjú Zoltán
Tavaszváró

A hajnali fagy ugyan megmaradt,
de zöldül a levél, és rügy fakadt,
már nyílik a nárcisz a kertek alatt.
A cseresznyefa is rózsaszínbe,
koszorúslányruhába öltözött.
Bokor rejtekében tavalyi fészke
várta lakóját, aki visszaköltözött.

Madarak csivitelnek az eresz alatt,
hangyák indulnak neki az útnak.
A tavaly lehullott dió igen jó falat
lépteim neszére megriadt mókusnak.
Közben halkan csobog a kis patak,
és levél úszik rajta, mint a hajó,
kifakult emlék mára a téli hó.

Tavaszi szél fújja a vidám dalát,
a nap éltető melege lassan elűzi
a zord idők gyászos hangulatát,
és szerető kezével édesanyja kitűzi
gyermeke ünneplőjére a kokárdát,
március hónapra feltéve ezzel
annak gyönyörű szép koronáját!

Paks, 2016. április 2.









Hillai László
Reggel

Fekete ruháját ledobta az éjjel.
Keleten kél a nap, s vidáman néz széjjel.
Múlik a sötétség, a nap sugarára,
aranyló ruháját teríti a tájra.

Hamar világos lesz, kedvünk is felderül,
a nagy világosság teljesen szétterül.
Munkáját az ember könnyebben kezdi el,
mikor ilyen szép és derűs lesz a reggel.

Hangzik a madárdal, mint reggeli zene,
kedves a fülünknek, élet üzenete.
Vidáman dalolnak, készülvén a napra,
ébredő lelkünknek friss örömöt hagyva.

Miskolc, 2015. július 5.









Hanisné Lecsek Ilona
Csodafa

Anyatermészet aprócska csodája,
melynek zöld tisztáson van a lakása,
évtizedeken át áll itt magában,
része volt kemény, viharos csatákban.

Fiatal ifjúként peckesen fénylett,
lombkoronája derekáig érett.
De az idő mély barázdákat vésett,
vénségére arcán vastag a kéreg.

Tavasszal virágruhát ölt magára,
illatozva virul a színpompája.
Zöldellő kis rügyek pattannak halkan,
vidám harmatcseppet ringat a hajnal.

2016. április 2.









Pisch Ferenc
Ébredő világ

Nincs csodálatosabb dolog,
Mint amikor a nap beragyog
Az ablakon, a napfényben
Megfürödve kelsz fel,
S madarak éneke hallatszik
Az ágakon.

Az énekük beharsogja az
Erdőt, mezőt, rétet,
És gyönyörködve hallgatod
A madárcsicsergéseket.

Csodálattal tölti el az élmény
A lelkedet, mert megleled benne
Az Isten által alkotott
Világ-iránti szeretetet.

Szeressük a világot és védjük,
Amit az Isten reánk hagyott,
Mert nincs melengetőbb érzés,
Mint amikor a nap az ablakon
Beragyog.

Boldog lesz a lelked tőle, mikor
A madarak éneke áthatol a falakon,
És csodálattal tölt el az érzés,
Amikor a nap beragyog az ablakon.

2016. április 7. 10:15










 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kis Márton Tavaszi hajnal
  2016-04-24 14:03:46, vasárnap
 
 












Kis Márton
Tavaszi hajnal

Felhő rebben a széllel, játszik a reggeli fény még.
Látszik, hogy már nyílik a bimbó, bomlik az erdő,
szorgos méhek gyűjtik a mézet az erdei fák közt.
Napnak a fényét várja az erdők hajnali harmata,
cseppjei csalják, fényét szétszórják gyönyörűen.
Reggeli léte a fénynek hoz meleget bogaraknak,
pattan a reggeli élet, munkát ad madaraknak.
Napfény játszik a réten, pejkó játszik a Nappal,
széllel libben a pejkó, ugrik utána a réten,
szökdel-táncol a fénnyel, mint más lepke a fényben









A nap ablaka

Hajnalban oly csodás ébredni,
a teraszon leülni, kávézni,
olyan csend karol át,
még nem hallani senki szavát.

Ilyenkor nem szabad aludni!
A sok szépségről lemaradni,
felnézek a szürke fellegekbe,
várom, a nap mikor festi színesre.

Nézem a harmatcseppeket,
a levelekről oly lassan csepegnek,
a lágy szellőben a fűszálak táncot járnak,
kecsesen, finoman hajladoznak.

Mikor a nap kinyitja ablakát,
rózsaszínű lesz a világ,
ahogy egyre jobban kitárja,
már vörösödik is az ég alja.

Kidugja csodás fejét,
felölti aranysárga színét,
kettéhasítva a felhőket,
megtörve a szürkeséget...

Ó, de csodás a napfelkelte!
Mikor ott áll tündökölve,
mintha aranygyűrű lenne körülötte,
lehet, hogy a felhő eljegyezte?

A fa lombjain átszűrődik a fénye,
mintha ezer csillag tündökölne!
Mintha csillagszóró szórná a szikrákat!
Magasra reppennek a madarak...

Ezért kelek hajnalban,
minden nap új és új látvány van,
soha nem ébred egyformán,
van úgy, hogy csak kikukucskál ablakán...









Mysty Kata
Tavasz hozó...

Szívbe hoztál Szívem, tavaszt!
Színe szikra, illata van!
Kezed műve örök tüze,
Mintakertje igaz laknak...

Ibolyaként illatozom;
Tulipánként vigadozom,
Gyöngyvirágod lehettem én!
Rózsakertbe kiültettél!

Jó kertészem csak te lehetsz,
A hű ebem és így szeress!
Én az arád, a kedvesed,
A gyöngyszemed, a két szemed!

Tavasz virít a szívemben,
Kimunkált az, a mindened!
Mívessé így Te alkottad,
Mintakert, rá Nap ragyoghat!









Tuboly Erzsi
Egy kis tavasz 2

Talpig fehérben,
Bódítón illatoznak
A cseresznyefák.

Őszibarackok
Szolid rózsaszínben.
Koszorúslányok.

Már az akác is
Bontogatja szirmait.
Csak április van.









Klinga Róbert
Somvirág

Mikor a somvirág fény-sárgáját látom,
Száraz ágakra szórt halvány ákombákom.
Hamar sötét esti, som-sárgára festő,
Kikelet közeli jel, virító szeplő.
A sárga somvirág megújulást jelez,
Valaki valakit keresztfára szegez.
A feltámadás-remény sárgája villan
A tél száraz ágain szétszóródottan
A somlekvár-vér savas-édes reménye
Sárga és a vörös szín-íz keveréke
Édes, fanyar íz, szín, vörös-sárga álom
Isten rendjét benned újra megtalálom.

Újjászületés verspályázatra 2016










Tarsoly Beke Tamás
A kikelet násztánca

Március vége van... felébredt az alvó világ.
Megjelent a pimasz kikerics, és a szűzies hóvirág...
Vajúdik a Természet... egy másik gúnyát szül,
boldogan dobja le a fehéret, és lüktetőn újrazöldül...

Halni készül a Tél. Megadja magát lassan a Kikeletnek.
Zúzmarák az ablakomon búcsút integetnek...
A napsugár is körbeudvarolja a frigid jégcsapot,
s megsimogat a földben minden szunnyadó magot...

Ébresztő! Énekli egy fülemüle a fülembe,
Belopja a reményt fáradt, öreg szívembe...
Mily` nagy ereje van a megújulásnak...
Nincs már helye a búnak, a szomorkodásnak!

Mert addig udvarol, addig hízeleg a Tavasz,
hisz oly fondorlatos, és oly ravasz...
Addig járja a termékenység önfeledt táncát,
míg a Tél végül beadja karcsú derekát...

S a víz átka végre megtörik. A fa ágai felengednek.
Szerelembe esnek a napfénnyel, és kirügyeznek.
Kertünk végében a kis patak jege is meg-megrepedez.
A fagyos eresz is elveszti az eszét, és lassan csorogni kezd...
















Ugró Éva Anna
Ékszer

Szirmot bontó kikelet
Ünneplőben díszeleg.
Szivárvány-gyöngykaláris,
Dallal köszönt április.

Fesztiválok idején
Varázslatok szigetén
Költészetünk napjára
Kivirul a kultúra.

Szóvirágok szirmait,
Lágy szólamú dalait
Széthinti előkelő,
Csilingelő, langy szellő.

Nagyvilágba repíti,
Nevünket nemesbíti.
Kincset ér a mi honunk,
Ékszer Magyarországunk.

2016. április 11.









Kalmár Sándor
Tél után

Tavasszal a természet magasztal.
Lényemben nagy nyomást érzek.
Feléledek, most már érzek.
Vége a fagynak, az élet sarjad.

Ha kisüt a Nap,
az a szívedre is hat.
Megmozdít hitetlen,
szeretni kell szüntelen.

Feléled a Világ,
nyílik minden virág.
Te is kivirágzol,
szíved újra lángol.









Lakatos István
Kikelet

Fák s bokrok virágba borulnak,
A mezők sárga színben virulnak,
A hegyekből patakok zúdulnak,
Most mosolyt csal a kikelet az arcokra.
Szelíden simogat, lágyan megölel
Ez a csodás tavaszi reggel.
Buzog, mocorog a szerelem a szívekben.
Méhek szivárványszínű virágokra telepedtek.
Madarak az erdő mélyén csicseregnek.
Hangosan fülekbe kiáltják: itt a kikelet!









Tuboly Erzsi
Egy kis tavasz 1

haikuk

Tavaszillat száll.
Fagyott szíveket olvaszt
Sápadt napsugár.

Ibolyát csókol,
Táncba hív tavaszi szél.
A hófelhőt is.

Aranysárga rét.
Pongyolapitypangfejek
Napra nevetnek.

Permetez langyos
Eső, szivárvány íve
A két domb között.

Fészkére talált,
Merengve áll a gólya
Párjára várva.

Szitakötőszárny
Fecskefióka-csőrben
Utolsót libben.









Schneider Kincső
Kék az ég és zöld a fű

Kék az ég és zöld a fű.
Tán nem is zöld.
Szürke föld.
Vetett gyomok, halott tölgy.
Tán nem is kék a szürke ég,
Sötét felhők,
Füst. Mi ég,
Az elszínezett erdők.
De szívemben kék az ég -
Kövér madár a leszállt mennyből, a föld
A kopott patáktól kopár gyöpén hált,
A hó majd fedi, mint kötény.
De szívemben zöld a fű,
S vörös virág, tintavilág,
Kiszínezett leveleimmel elárasztott ágak,
S repdeső szárnyak a
Kövér tintapacal.

2016. március 15.









Kristófné Vidók Margit
Megújulás

Kacagó, vidám szellő-lány
keringőzik, táncot jár.
Varázspálcával suhint,
napra huncutul rákacsint.
Rigó rikkant, rügy fakad,
előcsalja az apróvadat.

Döngicsélő, repkedő méhek,
zümmögő, trillázó zenészek,
mindegyikből van temérdek.
Újra felcsillanó remények,
illatozó virágfüzérek,
egytől-egyig gyönyörűségek.

Lárvaéletét hátrahagyva
pillangó röppen virágra,
színes ruhát öltve magára.
Búgó gerle hallatja hangját,
így csalogatva ki a párját,
ki feladja végre magányát.

A földben munkálkodó erők
létrehoznak új gabonamezőt.
Amerre nézel, vetés zöldül,
mellette ibolya kékül-zöldül.
Zsongó, bongó, éledő természet,
a változást elég követned.

Fűszál hegyén tornázó katica
hét pettyét büszkén mutatja.
Levelibéka sütteti hasát,
teli torokkal zengi dalát.
Magasban kelepelő gólya
fészkében még nincs fióka.

Kikelet kitárja kapuját,
delelő nap szórja sugarát.
Felhőből villám szór fénycsóvát,
okozva jó nagy kalamajkát.
Vihar tépázza a cseresznyefát,
távolból hallani az ég moraját.

Csend és alkony borul a tájra,
fülemüle szól az éj dallamára.
Ügyet sem vetve a macskára
indul az egér vacsorára.
Lenyugvó nap bíborpalástja
a teret egyedül uralhatja.









Majzik Benedek
A jóságos erdő

Drága erdő, vajon mi jut rólad az eszünkbe?

Nyári szellő simogatja lombod,
Az eső csillapítja szomjod.
Zöld leveleid susognak a szélben,
Mintha mondanál valamit az emberiségnek.

Madarak csicsergő hadjai szárnyalnak feletted,
Kis és nagy vadak kergetőznek benned.
Mókusok szökkenek fáról fára,
Madarak röpülnek ágról ágra.

Drága erdő, vigyázz magadra!
Mi is vigyázunk rád, mert szükségünk van jóságodra.









Weil-Jákob Márta
Megjöttél vén április?

Hát megjöttél, vén április?
Hoztad a virágokat is?
Látom, tudod a dolgod,
Jó kedvedtől mindenki boldog.

Jóban vagyunk, Te meg én,
Ismét elszaladt egy év.
Homlokomra festettél
Megint egy új mélyedést.

Szeretem, hogy megjöttél!
Zöld levelet leheltél,
Veled jött a kócos szél,
Vele együtt nevettél.

Konok vagy és akaratos,
Széllel játszol bús dallamot.
Jó, hogy itt vagy április,
Még ha kicsit bolond is!

Fittyet hányunk a világra,
Mosolygunk a napsugárra.
Szeretlek, Te vén legény,
Hisz áprilisban születtem én.









Igrényi Sándor
Hársfaalagút

Óh, de hányszor átmentem alatta,
Mikor a szellő a virágait épp ringatta.
Ki arra járt, azt illatával elárasztotta.
Még a vendéget is tisztelettel fogadta.

Üde zöld lombkorona borítja a főutat,
És alkot egy csodaszép, élő alagutat.
Ez lett Gerendás gyönyörű ékessége,
Boldog gyermekkornak szép emléke.

Ahogy sétáltam a sárguló alagútban,
Láttam létét őszi hangulatban.
Évek múlásával semmit sem változott,
Csak egy kis időre megkopaszodott.

Ágaira zúzmarát fújt a téli hajnal
Napsugár-festette színarannyal.
Szemet gyönyörködtető a hársfasor,
Megcsodálták már oly sokan és annyiszor.

Jászszentandrás, 2016. március 30.









Dakó Ádám
Tavaszi fához

Drága, magasztos szépség,
sokáig virulj még.
Uralkodj, amint az tőled telik,
a szépséged addig beérik.

Használd ki virulásod,
úgyis a télig sokat kell várnod.
Élj mindig boldogságban,
aranyos vidámságban.









 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pál Júlia Sikeróda Reménybe rezdülve
  2016-04-24 13:51:50, vasárnap
 
 





Pál Júlia Sikeróda Reménybe rezdülve

Szemembe nézek, kíváncsian keresem,
kutatom benne az erényt,
Vágyakozva várom a siker illatát,
hiszem, hogy már száll felém.
Rímelős ajkam formálja a betűket,
mit üzen a remény?
A torkomban lüktető öröm
diadaldallamot hangoltat.
Hallom, ahogy a rezdülése
a várt válaszoknak
A szerényen szunnyadó
álmomig tapogat.
Kérő üzenetem az éterben
önálló életre kél,
Egész lényem lázasan
összhangot regél,
Köszöni a választ,
mi hitemről zenél.
Szemembe nézek,
már rezdül benne a remény.
A siker illata, mint aromatenger,
frissítőn úszik felém.
Ajkam örömódára mozdul,
s a tudat táncba pörög a hangulat neszén.











Ádám Istvánné
Évszakok- Tavasz

Ahogy hallgatom a madárcsicsergést,
s nézem a körülöttem kiviruló tájat -
talán a tavaszról kellene írni: A fákról,
ahol milliónyi fehér virág mosollyal várta
a napfényt, a zöld levelek fényesre simultak,
és a langyos szél szeretve simogat, s
lenge öltözetet üzen, s a pipacsról, mely
lepelruhájában szédülten hajladozva
mutatja szépségét, táncol a széllel -
kipirosodva, kényesen,
s a zöldbe öltözött hegyoldalról, a csobogó
kis patakról, hol a madarak szomjukat oltják,
s a szerelemről, az izzó szenvedélyről,
mely a természettel együtt felébred,
megújul, virágba borul.
Talán mégis a tavaszról kellene írni!









Juhászné Bérces Anikó
Árvácska

Apró száron nagy fejed,
szép szemeid nevetnek.
Bár a neved szomorkás,
oly bűbájos az orcád,

rajta búnak nincs nyoma,
szirmod csupa színpompa.
Szívderítő látványod
hang a lélekhárfámon.

Mollban cseng-bong dallama,
szürke napok balzsama.
Színed szelíd üzenet,
gyógyít gyötrő tünetet.

Alabástrom tünemény,
nyugalom vagy és remény,
mikor őrt állsz sírokon,
áhítattal arcodon.

Aranysárga álarcban
vigaszt nyújtasz bánatban.
Tükröt tartasz a napnak,
fénye tündököl rajtad.

Mélykék bársony öltönyöd,
ha ünnepre öltözöl.
Árad rólad a jóság,
tisztelet és méltóság.

Tarkabarka, bohókás,
kedveskedő és mókás,
felüdíted napomat,
elnéznélek naphosszat.

Futószőnyeg fű között,
szirommintával szövött.
Ezer arcod kedvencem,
a szívembe elrejtem.

2016. április 14.









Horváth Enke
Otthon

Csend honol, betakar a moha.
Tekergős út visz, vajon hova?
Susognak a fák közti árnyak,
Mindenhonnan nyugalom árad.

Szállok szabadon,
Lelkemben nyugalom.
Lebegek, hűs szellő tovaringat,
Bogárkalány énreám kacsintgat.

Sárguló levelek felzörögnek,
S fáról a termések lepörögnek.
Óv a mélység, óv a hűs,
Egyszerre minden oly` derűs.

Zümmög a bogár,
Rejteket talál.
Patak csobog nem messze:
"Jégtakaróm télen lesz-e?"

Lassan téli ruhát ölt minden,
Csak a fenyők, melyeken változás nincsen.
A magasban délcegen, zöldellve állnak,
Tudják, majd ők lesznek dísze a világnak.

Anyjától kis gida messze elcsatangol,
S neki a bolygónak, magában barangol.
De estére visszajő`, anyja már várja,
Lágy szarvastejecske lesz a vacsorája.

Oly` sok apró csoda van, melyen folyton vidulok,
De lassacskán én is hazafelé indulok.
Ám tudom, e varázserdő visszavár,
S nekem dalol búcsúzóként minden kismadár.









Attila Rábai
Tavasz cseppek

A csapzott május ült vállamra,
visszanézett: tükör szilánkok

cseppjei illannak homlokról
karomra font szélkosaramba.

Nem érdekel, ha jön is dacosan.
Én vidáman ülök mellé, ha nincs is

mit adni tudna, oly sokszor kerestem.
Hozza majd egy idétlen pillanatban.

2016. április 14.









Szilágyi Teréz
Tavasz

Kedves vagy nekem,
a legkedvesebb,
széppé varázsolod
az életet,
már születésemtől
szeretlek,
az érkezésemet
március 15-re tetted,
mikor beköszöntesz,
mint égi jel,
veled az élet jön el,
drága fényed
beragyogja,
majd virágba borítja
a kies tájat,
fényed isszák bokrok,
a fákon rigók trilláznak,
szürke háztetőket a
Napocska
színarannyal borítja,
kiragyog álmából
az alvó természet,
festeni sem lehetne
ennél szebbet.
Tavaszi illattal
éled a szerelem,
sietve kivirágzik
az emberek
szívében,
minden virágból
egy gyermek születik,
a sötét Világból
újjászületik.









Kovács Ádám Máté
Képzeld el

Nyitogatja szárnyait egy kicsiny madár,
Éled a természet, mindenki tavaszt vár.
Felkel a napocska, kezd erősebb lenni,
Neked pedig ezért semmit nem kell tenni.

Biztonságot nyújtó földbe kerül a mag,
Esik rá az eső, amely életet ad.
Kikel belőle egy illatos kis virág,
Általa megszépül a kietlen világ.

Csodáld a Téged körülvevő világot:
Énekesmadarat, illatos virágot.
Fúj a lenge szellő, megsimogat Téged,
A természetben naponta áldás érhet.

Arra kérlek most, hogy hunyd be szépen szemed,
És képzeld el mindazt, mit leírtam Neked.

2016. április










 
 
0 komment , kategória:  Általános  
virágok
  2016-04-24 13:35:22, vasárnap
 
  Rózsák













































































































 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kajtár Sándor Cseresznyevirágzás
  2016-04-24 12:43:18, vasárnap
 
 




Kajtár Sándor
Cseresznyevirágzás

Gombaként emelkedett az égbe
A felhő, aztán szétterült,
A múlt repült a léglökésben,
Új nap világított belül.

Gyerek volt, mikor meglátta,
És túlélte a fénylő csodát.
A halált hiába várta,
Bár kaszált körötte jókorát.

Virágzik a cseresznyefa,
Hiszen az élet megy tovább,
Égett bőrének nehéz szaga
A múlt ködös emléke már.

Fiának tizenkét ujját
Végigpuszilta sokszor ő,
Siratva elveszett múltját,
Élni az ujjak adtak erőt.

































 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Bodnár Kinga Tavasz
  2016-04-24 12:34:22, vasárnap
 
 


Bodnár Kinga
Tavasz

Ültem a parkban csendben én,
S megjött a tavasz mifelénk.
Érzem a virágok illatát,
A napsütés fénye árad rám.

Vállamra szállt egy kismadár,
Fülembe súgta: "Megjött már."
Tudtam, hogy itt van, itt van már,
S írtam egy verset, itt van már.

2016. március 20.



Nagy Vendel
Felhő szállt az égen...

Felhő szállt az égen,
a falu felett
kicsavarta rongyát,
az eső eleredt.

Nagy viharral tombolt,
egy tavat felkapott,
nem messze az égből
béka potyogott.

Kígyót, békát látva
féltek a népek,
ősi hiedelmük
bennük rejtezett.

2016. április 15.



Vári Józsefné
Szerelem nélkül

Nélküle nincs tűz, igazi érzés.
Ha nincs, nem létezik a féltés.
A szenvedély hamvában hal meg,
Mint tavasszal vetés, mit fagy lep.
A lélek csendes, néma marad,
Mint erdőben nyáron riadt madarak.
Nincsen dal és nincsen tánc,
Nincs remegő, halk románc.
A vágy szenvedély nélkül mit ér?
A szürke útjából a szivárvány is kitér.
Hát nem bánom, hogy megégek,
Akkor sem, ha néha nagyon félek.
Viruljon a tavasz ezer fényével,
Száguldjon velem számtalan színével!
Öleljen az érzés, melege járjon át,
Hevítse sugara a sötét, fagyos éjszakát!



Halász István
Tavaszi hangulat 2016.

A nyáriasan meleg, tavaszi ég alatt,
árnyékban hűsölve írom ezeket a sorokat.
Virágok eltikkadnak a nagy hőségben.
Aléltan hajladoznak a lágy szellőben.

Esőt vár a tájon minden,
de abból most egy csepp sincsen.
Nézem a felhők járását,
de nem látom az eső gyanúját.

Kutyáink mellettem lihegnek.
Nem örülnek a "kutya" melegnek.
A délután estévé válik,
a nappal lassan az éjbe hajlik.

Rózsavölgy, 2016. április 13.



Vörös Judit
Tavaszok

Úgy várok én minden napfelkeltét,
mely fényével számomra felragyog,
csodálom az aranyló sugarat,
melegével szívemen andalog.
Sötétségben örvénylő perceim
egy időre csendben elcsitulnak,
s áprilisnak virágos álmai
új erővel ismét lángra gyúlnak.
Mi is lenne e Földön énvelem
madárdalos, szép tavaszok nélkül,
mikor zöldül az eddig fakó táj,
szürke égbolt azúr színre kékül...
Elnézem a serkenő életet,
és lelkemben izzik a kikelet,
felcsendülni hallom az éneket,
mely felveri a fákat, ligetet.
Tavasz hozott egykor az életbe,
így lettem tán szerető gyermeke,
boldog vagyok nagyon, ha körülvesz
a természet szépséges tengere.




Dakó Ádám
Szonett egy tulipánhoz

Kibontottad koronádat,
szépséges tiarádat,
sugározd a boldogságot,
hogy megcsodáljanak, mint más virágot,
mutasd arcod a napnak,
koronádat a világnak,
egyedülállóságod mutatod,
s az embereket elvarázsolod,
más tulipánra is mondhatnám,
de az ürességet látom ám,
méltóságteljesen állsz magad,
s nézed, hogy a természet halad,
virulj még sokáig,
ha kérhetném a világ végéig.






 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Domokos Kázmér (Kazi) Éjjelizene
  2016-04-24 12:25:34, vasárnap
 
 


Domokos Kázmér (Kazi)
Éjjelizene

Te vagy még most is az álmom,
én örömmel mennék eléd,
hisz még ma is
karjaidba vágyom,
a kisszobám is a Tiéd.

E dallal üzenem Néked,
hogy jöjj vissza, ne tétovázz!
Még boldogan csókolnám a kezed,
és feledni tudnám hibád.

Ablakodnál állok,
csillagok alatt,
bús dalomra választ várok én.
Behavazott esték,
s az eggyé olvadás
mélyen élő emlék,
mely egy percig sem vitás.

Apró fény jelzi - megérted,
még biztató a gyertyaláng:
éled benned
- és bennem - a remény,
hogy millió csók vár még ránk.

2006. július 25.



Székely Erzsébet
Kimondom és látom

Kimondom, mit fájlal és jajgat a szív,
Kimondom, az összes sok gyötrelmes kínt,
Kimondom, hogy éltem az életedet,
Kimondom, hogy mennyire szerettelek.

Látom mit látok, hogy dől már a fal,
Látom, hogy mit tesz az égi vihar,
Látom az éjben a csendes eget,
Látom, hogy hálót fon rám. Szerelem!



Mészárosné Gárdosi Gabriella
Nyári zápor

Becsukott szemmel
fekszem a fűben
két kicsi szöcske
riadtan ébred
gyűlik a felhő
szökik egy villám
egy kövér esőcsepp
csöppen a fejemre némán
riadt kis fecskék
cikázva szállnak
gomolygó felhők
szürkébe csapnak
a mennyei áldás
a bőrömre tapad
messziről hallom
a hívó szavadat
fuss ide gyorsan
csuromvizes vagy
vesd le a fölsőd
s bújj ide hozzám
hogy
forró öleléssel
becsukott szemmel
a friss nyári zápor
áztassa
mossa
a szívünket
ÖSSZE!

Radnóti: Bájoló c. verse ihlette



Cseresznyés Zsolt
Újhold

Még nem lehetsz a lelkemben
érett alma,
sem vágytetemek halma,
még nem lehetek szemedben
csak Iksz Úr - a férfi /a balga?/.

Még nem mondtam,
még nem tudtam mondani,
mi érik bennem napról-napra.
Mint hűtlen madár és a kalitka,
úgy hagytam el hites magányom, amióta
üszkösnek hitt tekintetem új nyugalma
rajtad, s benned lelt puha fészket.

Nem szégyellem lankáidon felejtett
lélektükreim egyetlen könnycseppjét sem,
hisz kőművemen nyílt titok a barlangrajz,
s a "Vízhang" is azt súgja:
- Költőlélek vagyok.

Ha éreznem kell, hát segít
óh` szépséged lázmérője: a hátgerinc!
Borzongok beléd,
messze még a harminc,
de ha jössz, kérdesz, nem ítélek,
hogy a szemeidben rejlő forró fáklya,
talpamnak mézes máglya,
vagy tán tenmagad érzéki gyertyalángja?



A. Lili
Szerelem

Hófehér galamb szállt ablakomra
Azon a csendes, szerelmes éjszakán.
Hófehér galamb szállt szívemre
Hosszú évek után.
Gyönyörű volt és halk,
Akár az az éjszaka,
Mikor a Hold új dalával szülte meg
Csillagait a végtelenbe.
Dalt hallottam, vén zajokat,
Egy öreg hegedű húrjait.
Olyan szépen szólt, nem mozdultam,
Fel ne ébresszem álmait.
Aludt a zene, aludt az éj,
S aludtam én is a lelkeden,
Mely könnyű volt, mint tengernyi hab,
S én feküdtem hableányként nesztelen.
Mozdultál, és én felébredtem,
Mohón kaptam utánad,
Azt hittem, csak álmodtalak,
De nem! Megtaláltalak.
Színek ragyogtak fel, vörösek, bíborak.
Fürgén szaladtak, mint tó tükrén a Nap,
Mikor egyre ereszkedik alá,
S lágyan válik köddé, mint kimondott szó.
Oly jó volna mindig így, igazán élni,
A fellegekben lebegni,
Mint selymes gyapjútakaróként
Megannyi felhő az égnek tengerén.
Szállni, s égni egyszerre, mint tűzmadár,
Suhanni, s fagyni meg, mint vad ár,
Mely szélként röpül egykor,
Míg jön a tél, s ekkor...
Ekkor dermedni meg,
Mint ahogy azon az éjjelen fagyva néztelek.
Bárcsak maradnál, maradnál örökké,
S ha mégis eltűnsz köddé,
Meleged leszek, harmatod,
Elmenni? Nem akarhatod...
Gyökeret ereszthetnél, mint fenyő,
Örök maradhatnál velem, mint ő,
Örökzölden, örökké boldogan,
Szerelmesen, szerelmes karomban.
Nem tudni, mi az élet,
Majd megtalálni, olyan ez.
Mint rab, ketrecből szökni ki,
Fellélegezni,
Óceánnak legmélyéről feltörni,
És menni-menni tovább,
Amíg meg nem állít a csillagok gyönyöre.
De szép is ragyogni velük simán,
S ha jön a honvágy, lehullani porként,
S belőlünk valaki majd kíván.
Abból a porból ásni elő ezeréves emlékeket,
Tárgyakat, leveleket, képeket,
És egyszer majd az egyik képen ott lenni veled,
Aki megtalálja, ott lát majd engem és téged.
Magamhoz láncolnálak. Nem. Mégsem.
Amíg nem birtokollak,
Addig vagy igazából velem,
Ha nem mész el, mikor az ajtó nyitva,
Akkor szép minden és tiszta,
Mint amilyen tisztán ülsz bennem,
Fehér galambként a szívemen.
Oly szép volna mindig csak érezni,
De nem érteni, mi a szerelem.

Szerelem





Baranyi Ákos
Téged szeretlek

Téged szeretlek a Napban.
A forrongó ragyogást.
Szívemből, mint felvert vadkant,
űzted ki a vacogást.
Hó sincs már ott, elolvadott,
napfényfürtös szerelmed
telet űzött, tavaszt hozott,
éltet adón ölelt meg.

Téged szeretlek a Holdban.
A csodákkal átszőtt éjt.
Bűbájodtól holtan hulltam
csillagporos lábad elé.
Csókod így lett örök álmom,
ölelésed a világ,
mindenem vagy, mire vágyom;
ó ifjonti asszonyiság.

Téged szeretlek az égben.
A kéklő szabadságot!
Hol a fennen messzeségben
tártad ki a világot,
hol lelked lelkemmel táncolt,
s perdült a könnyű légben,
ahogy fecskepár viháncol
a pajkosröptű szélben.

Téged szeretlek a földben.
Az Isteni teremtést,
noha sorsom tartod ölben,
s szólsz éltet vagy temetést.
Mert anyja vagy Te a földnek,
s bár táplálhatsz virágot,
ha gyermekünket szülöd meg,
- megszülöd a világot.

Szerelem





Dufek Mária
Istenhozzád

Valami maradt a régi
érzésekből bennem,
valamit sikerült múltból
a jelenbe csennem.
Röpke hangulatot, édes
illatba bújt csodát,
sok nyáron át hallatszik egy
régi istenhozzád.



Marx Ildiko
Mi a szerelem?

Szerelem jön és szerelem megy,
változik, helyet cserél,
boldogságot ad, álmot mesél.

Letépi dajkájának szívét,
ellopja azt, pimaszul
távozik, fájdalmat hagy helyén.

Fájdalomból virágok nyílnak,
és költők szedik őket,
csokraik bokrétákba híznak.

Mi a szerelem, ki tudja azt?
Lelket lélek keresi,
vagy felesleges kis buta gaz?

Gyorsan hervadó, gyenge virág,
vagy talán ős viharral
dacoló, szép, sejtelmes világ?








 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nincs Cím
  2016-04-21 22:04:27, csütörtök
 
  DRÁGA BARÁTAIM LÁTOGATÓIM SZÉP TAVASZI NAPOT KÍVÁNOK SOK SZERETETTEL!































 
 
2 komment , kategória:  Általános  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 77 
2016.03 2016. április 2016.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 77 db bejegyzés
e év: 1534 db bejegyzés
Összes: 6926 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 140
  • e Hét: 973
  • e Hónap: 6940
  • e Év: 591076
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.