Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/35 oldal   Bejegyzések száma: 341 
Palasovszky Béla: Madách
  2016-06-30 10:11:54, csütörtök
 
  Palasovszky Béla:

Madách

Úgy látom, amint mélabús szemével
A táj feleit tünődik réveteg,
Míg lelkén egyre nyomasztóbb az éjjel
És egyre inkább érzi, hogy beteg.

Úgy látom őt ... Vivódik önmagával.
Ádám kél lelkén örök-emberül.
Amint érzi: a tett egy sóhaján hal
El lelkünknek, ha vad mérgünk elül.

Úgy látom őt ... Nem jő szemére álom.
Losoncon bál van. (Holnap hamvazó.)
És asszonya ma nélküle a bálon ...

Úgy látom őt ... Künn szél süvít a tájon
És álmokat szitál alá a hó,
Amint sóhajt: - ,,Én rémes árvaságom!"

(Szentes)
Széphalom II. évfolyam 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Palasovszky Béla  
Berczeli Anzelm Károly: A szó
  2016-06-30 09:50:01, csütörtök
 
  Berczeli Anzelm Károly:

A szó


A szó a gondolatnak csak zománca,
unott aranyba ötvözött remek,
kongó pohár, amelybe dúlt rajongók
örök zenéket vágyva öntenek.

De sejlő titkok föl-föllobbanása
s gyönyör rút kérgeit nem hatja át,
a szóban árva rab vívódó lelke
nyöszörgi rád a bujdosók dalát.

A forró színek benne elfakulnak
és zörgés lesz az égi harsonából,
a szóban elvirágzik mély szerelmed
és hitvány domb, hegyalja lesz a távol.

Ó csak a szót tudnám már elfeledni,
amelynek búban, lázban egy az ára,
mely megtaposva szentélyem keresztjét
igaz hitemnek vásáros kufára.

Ó jaj, csak nyűgös kalodát ne lelnék,
ha rajtam édes borzongás fut át,
ó jaj, csak föl ne cserélhetném többé
rút recsegéssel vérem ritmusát.

A vágy, az óhaj s Isten halk sugalma
remegne bennem s tetté forrana;
gyűlölt szavak között jaj! idegen lett
a nagy, szerelmes létezés maga.

(Szeged)
Széphalom II. évfolyam 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Berczeli Anzelm Károly  
Marconnay Tibor: Fiatal költő
  2016-06-30 09:47:36, csütörtök
 
  Marconnay Tibor:

Fiatal költő

Élni szeretne, mint egy büszke másik, -
de nem kiváncsi mások életére.
Tüzes, mohó zavarban hadonászik
babonáit gyomlálva és letérve

Minden szokott utakról, levegőbe
Meredve oly elszántan, mintha tudna
arról egyetmást forradalmi, dőre
eszméit mint robbantsa zárt kapukba.

Önmagához tapadva hadonászik.
De bizonytalan minden, S kell a másik.
És összemér. S ujjong, ha végül átlát

az élet dzsungelén egy pillanatra,
törtetve és ezerszer megcsalatva
lassan építve győzelmes Világát.

(Budapest)
Széphalom II. évfolyam 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Marconnay Tibor  
Áprily Lajos: Halott pásztor őrzi a telket
  2016-06-30 09:42:09, csütörtök
 
  Áprily Lajos:

Halott pásztor őrzi a telket


A tűzhely füstje megszökött,
az élet elpártolt a háztól.
Egy lélek mégis ottmaradt
s tovább vigyáz: a régi pásztor.

Ott él a holt ablak mögött
s neszel, ha szél haragja rázza.
Sarokba tett halászbotom
s halásztarisznyám megvigyázza.

S őrizni hosszú tél után
kiballag holdas éjidőre,
ha hívják künn a csillagok,
a nagydiófás hegytetőre.

Amíg a lomb között halad,
pár vadvesszőt lemetsz a kacra.
Öreg szemével féltve néz
a sárguló kajszin-barackra.

Most fényben ül, most meglapul,
árnyékkal rejti most az éjjel.
A pipafüstje elvegyül
a vadvirág lehelletével.

Az ösvény harmatos füvét
csizmásan is alig tapossa.
A fényködös hegyoldalon
magasra nő, titokzatosra.

S mikor a hajnal csúcsot ér
s fészkén az első cinke rebben,
a puszta házba visszatér
s tovább vigyáz a képkeretben.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos  
Szemlér Ferenc: Az öngyilkos
  2016-06-30 05:51:01, csütörtök
 
  Szemlér Ferenc:

Az öngyilkos

Jaj Istenem, mit tegyek, mit tegyek?
rámborulnak a hegyek,
agyonnyomnak, meghalok, meghalok
s nem várnak rám angyalok.

Esteledik feketén, feketén,
éj van szívem közepén.
Kormosodik a szemem, a szemem
és a lelkem meztelen.

Sűrűszálú fellegek, fellegek
nyomják földre az eget,
nincs számomra oltalom, oltalom,
nincs már, csak a sírhalom.

Nedves fákon csügg az ág, csügg az ág,
Ki akasztja föl magát?
Jaj, a lelkem merre van, merre van?
merre száll most hontalan?

Erdélyi Helikon 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Szemlér Ferenc  
Bartalis János: Láng, el ne aludj!
  2016-06-30 05:49:14, csütörtök
 
  Bartalis János:

Láng, el ne aludj!


Valahogy úgy hiszem, tudom,
ezután minden másképpen lesz.
Valami újra kezdődik bennem.
Valami szép és szent.
Valami megígért jön,
amitől eddig mindig elmaradtam.
Valami áhítat, imádság.
Valami bús láz, fény, sejtelem.
Az Ür kegyelme lesz osztályrészem.
Eddig csak félig éltem.
Sokszor mint szárazra vetett hal
vergődtem.
De a fenyvek balzsamában
megfürödtem.
A hegyek kékjét szürcsöli szemem.

Ó, köszöntlek, boldog havasok!
Erdélyi mezők, rétek és halmok!
Köszöntlek, határ, bús szőlődomb!
lm, megjött száműzött fiatok.
A szent rögre újból ráléptem
És ölelem kosályi kertem.
Az elsüllyedt házat, földet keresem.
És nem lehet már senki ellenem.
A hegyre és a szent tetőkre hágok.
És felettem a zengő csillagok.
Ö, valahogy úgy hiszem, tudom,
ezután minden másképpen lesz.

Fekete éveim kivirágzanak.
Minden régi ruhám levetem.
A rossz időket elfelejtem.
Mikor homokon jártam, mezítláb,
sivár pusztaságon.
A megpróbáltatások
égő Szaharájában gyötrődtem,
mint Krisztus a Getsemáne kertben.
Víz kellett és nem volt vizem.
Kenyér kellett és nem volt kenyerem.
A lélek virágot esdett
és fűszál sem fakadt.
ö, kegyetlen évek!
ö, pokol-emlékek!

De most újra lobog a láng:
kicsi égi tűz,
kegyelme nagy Istennek.
Táplálja valami titkos varázs.
Éleszti a föld és szent lehelet.
Égj, kicsi égi tűz!
Lobogj, szent láng az időkbe!
Lobogj és maradj velem.
Légy bajtársam, hű barátom.
Légy szerencsecsillagom,
hajnaltüzem,
kísérőm az éjtszakákon.
S el ne aludj többé sohasem!

Erdélyi Helikon 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Réz Gyula: Csak játszom
  2016-06-30 05:47:07, csütörtök
 
  Réz Gyula:

Csak játszom

Erős, nagy életakarásom
versekbe ásom.
A rím-veret csak csín, keret,
a szó-zománcok csak csengő láncok,
nem a mivoltom,
nem az én másom,
csak játszom, játszom,
s rímekbe fojtom
erős, nagy életakarásom,

De életfámon hámló háncs a szó,
a percre pergő, vedlő, változó.
A gondolat mögötte vékony kéreg,
és átütik a szenvedélyek.
Itt-ott kicseppen rajt' a vér, a méreg.
A rés megint csak összeforr,
nyomán a seb sok görcsös, görbe sor,
azért ráncos, redős a kéreg.

Ne legyen senki gáncsoló,
ha percre hámló háncs a szó,
vagy vérzik s pontot kap -
a gondolat.

Napkelet 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Réz Gyula  
Kiss Jenő: Erdélyi magyar
  2016-06-30 05:46:24, csütörtök
 
  Kiss Jenő:

Erdélyi magyar


Erdélyben születtem,
árnyat itt vetettem;
tó fürösztött - ringó dajkám -
s erdő fenyőtűvel varrt rám.
Erdélyben, hazámban
indult el a lábam,
mint szép vér-pipacsu martnak,
három nemzet közt magyarnak -
Magyarnak, szomorúnak.

Erdélyben születtem,
sas szállott felettem,
vitte hírem a tollában,
el-elhullatta szálltában.
Az én hírem sastoll,
tartanak is attól!
fogja-kapja vihar ujja
s kormos süvegébe szúrja -
lépte táncán leng, lobog.

Erdélyben születtem,
napja, holdja bennem,
holdja, de már nem az éje,
napja, ám még nem a fénye -
El-elcsukló hanggal
zengem: itt a hajnal!
könnyben: rengő harmatokban,
vérben: lángoló bíborban,
kegyetlen s győzelmesen!

Erdélyi Helikon 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Kiss Jenő  
Sulyok Réka: Árván
  2016-06-30 05:45:25, csütörtök
 
  Sulyok Réka:

Árván

Üres lett minden:
Elhagyatott, kihalt
Csak én dúdolom
Árván a szomorú dalt.

Hiányzik a hangod,
A kezed érintése
Azt hittem elfeledlek
Hamarosan, de mégse.

Újra, s újra
Várom a csodát
A meleget, a fényt
A Nap sugarát.

De nem jön a hajnal,
Hiába várom,
Nem hagy nyugodni
Egy nyomasztó álom:

Hogy elveszik minden,
Nem marad semmi
Mi ketten nem tudunk
Boldogok lenni…
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Réka  
Jékely Zoltán: Átok
  2016-06-30 05:44:27, csütörtök
 
  Jékely Zoltán:

Átok


Sebesvár s Csúcsa közt hajolj ki
- ha tilos is - a vonatablakon:
tisztás szélin, ezüstnyírfáknak alján,
szemedbe tűnik egy horpadt halom.
- Éppen ilyet szántunk mi is magunknak,
halálrakacsintós fiatalon. -

Ki itt alussza örök álmát:
a fejedelmi kékdarabant,
térde közt tartja koponyáját
s nem temeté szegényt harang.
Melyet vitt volt a tarsolyában,
nem ért Urához a parancs.

Ahogy poroszkált jó lovával
egy rönkből rótt, rossz hídon át,
rabló mokányok rárohantak,
kettétörték a kardvasát,
megölték őt s gödörbe dobták.
Nagy kő nyomtatja mellkasát.

A fejedelem várta, várta,
hiába volt fohász, ima:
jöttét nem kiáltá a várta,
s hiába könny és kabala -
még az éjjel ősz lett szakálla
s bajusszá. (Haja nem vala.)

A jóvátehetetlenen ne rágódj.
Ne kérdd, a parancs mire szólt.
Célhoz nem ért: hát megfogant az átok
s Hazánk azóta nem az, ami volt.
Csonkák lettünk, megváltó hírire várók,
hazugsághívők és nagyálmodók.

Erdélyi Helikon 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
     1/35 oldal   Bejegyzések száma: 341 
2016.05 2016. Június 2016.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 341 db bejegyzés
e év: 3477 db bejegyzés
Összes: 29746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1202
  • e Hét: 1202
  • e Hónap: 93999
  • e Év: 1867698
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.