Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 314 
Árvai Attila
  2016-07-31 13:07:05, vasárnap
 
 
Árvai Attila

Beléd halok

Megcsókollak, mint a méhek
A kék vadvirágot,
Amint azúr színben élnek
Szerelmes királyok.

Pirosló ajkad illata
Lengi be lelkemet,
Hajad fénye vezet haza,
S majdan el is temet.

Összeolvadunk az éjjel,
Mint ikercsillagok,
Leigázzuk, amint lépdel,
Időnket, mint rabot.

Szeretlek téged, mint napfény
Az ezüstös habot,
Mint ki széles Róna mentén
A Tisza, úgy ballagott.

Mint rózsa, úgy jöttél elém,
Tűzvörös illatok
Temetnek ma el! Te belém,
S én most beléd halok...

 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
Csepeli Szabó Béla
  2016-07-31 12:03:20, vasárnap
 
 

Szerző: Csepeli Szabó Béla

Tiszta szerelem

Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos rétek,
hajad nagy, barna alkony,
engedd, hogy betakarjon.
Tebenned mindig nyár van,
forrásom vagy e tájban,
szemed két fényes ablak,
engedd, hogy benned lakjak.
A világ szélben táncol,
jövök vad éjszakákból,
nyerek-e bebocsájtást?
Hadd gyújtsak benned lámpást.
Villámló mély szemeknek
hűvös zápora vert meg,
Kedves, ha megengednéd,
nálad felmelegednék,
szíved szép parazsára,
ráhullna szívem ága,
s égnénk, halálig hűen,
tisztán és egyszerűen
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Árvai Attila
  2016-07-31 11:58:09, vasárnap
 
  Árvai Attila

Óda, hozzád
1.
Fekszem illatos fűszálak között,
A vén határ,
Mint kanászok subája takar,
Amint haldoklik a nyár.
Félálomban szólok levelekhez,
Hol megáll az ész,
Minden, ami most van, jövőmbe tűnt,
Hamvas gyermek a múlt,
Szemembe néz.

Félem az éjszaka ízét,
Kóstolgat a lét,
S én még kéretem magam.
A fák között poroszkál
Egy magányos békanyál,
Gyöngyös füzér.
És ezüstszínű cseppjeiben,
Egyedül nékem táncolod, hiszem,
A holdízű, Krisztusi szerelmet,
Miben lelkem bolyong jeltelen.
Így keressen másik felem,
E szakadt, sötét éjjelen,
Hogy megérinthess még utoljára!...

2.
Igen! Téged szeretlek, tudom!
Most, hogy kimondhatom végre
Minden erőmből e túlzó magányt,
Hogy szomjamat oltaná vére!
De nem alkuszom!
Mint szőrén lovagló kisiskolás,
Halkan odasimulok nyakadhoz,
Hogy beleszorítsam szerelmemet
Illatfényű hajsörényedbe,
Míg aléltan legyőz e kelme,
És híg poklom tornácán feláldoz!

Akarlak, mint szomjazó a kelyhet,
Mint selymet, ha benne csókot rejtek.
Szeretlek, mintha kis gidák legelnek,
S pilláikon összeér a harmat.
Kívánlak, mint gyér folyó a medret,
Mint hóbortos lelkem a nyugalmat.

Bátor vagyok, s látom alakodat,
Hogy szülött simítja anyja arcát,
Úgy derengett benned az alkonyat.
Irgalmas, ki nékem vizet hozat,
Érzem, hogy ez mind Te vagy,
S én legbelül szakadnék, mint a gát...

3.
A sejtések éberen nevetnek,
Huncut ajkaidon meg-megcsillan
A vágy, mi harcol a hőstettek
Foszló szívekbe vájt karmaikban.
S miként jeges szikláidon mereng
A számba fojtott szerelmes szleng,
Kebled hajlatán kileng,
S bennem, mint földrengése reng.

Ó, merről vágtatsz, te gaz iszonyat
Felém, hogy engem álmomban elérj?!
És mi végről taglózott e kéj,
Hogy ily tüskéket hajított belém?!

Véred lüktetése dobol bennem,
Hívogat, kérlel, s a lélegzeted
Felépíti testem.
Nem mozog, csak pihen rajtam,
Mint a szentvíz parány tóban,
Gyermek mosolya az estben.

4.
Ó, hogy is titkolhatnám: szeretlek!
Mint izgő fehérjék a sejtet!
Mint kisdedek, ha mind fülelnek,
És elsírják himnuszát a helynek!
Szeretlek, Istennőm! - még hogy mondjam,
Hogy elhidd könnyeim e korban?!...

Hogy úgy szeretlek, mint óceán az eget,
Mint a nap, ki rozmaringra nevet!
Úgy kellesz, mint az utolsó légyott,
A hajnalbibe, ki világunkra nyílott!...

...így veled halok a füvek között,
S a vén határ
Némán eltakar majd minket,
...ahogy velünk hal a nyár...
 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
Bartalis János
  2016-07-31 11:57:04, vasárnap
 
  BARTALIS JÁNOS

VÁRLAK

Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
A mező piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak
A hold lezuhant a kertek mögé!
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold-lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
Szellőlengésed fehér szárnyalását.
Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak Téged!...
...szívem ős mély dobbanását
várom a csendes éjben.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Garai Gábor
  2016-07-31 11:51:14, vasárnap
 
  Garai Gábor

Töredékek a szerelemről

Ki megvígasztaltad a testem,
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerőbb, mint a képzelet!
Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhitat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.
És csönd. Irgalmatlan magányom
többé már meg nem osztja más.
Vár végső szégyenem: halálom.
S nincs nélküled feltámadás.


Lehet, csak a hibátlan testedet
szerettem, s föltárult, elengedett
szépséged gyújtottam ki a szilaj
szenvedély képzelt lángcsóváival?
Lehet, hűséged, vadságod csupa
varázsolt rongy volt, festett glória:
én rádbűvöltem rajongón - te csak
eltűrted jámbor hóbortjaimat?
Lehet, hogy így volt.
Akkor is neked
köszönök mindent - s elvégeztetett.
Fönntart még a tőled vett lendület.
Már semmi sem leszek tenélküled.


Immár aligha változom meg:
minden vonásom végleges.
Mi eddig eszmém s mámorom lett,
eztán sorsom törvénye lesz.


Aláaknázott terepen
lépkedek feszes nyugalomban.
Dühöm csak jelentéktelen
legyek dünnyögésére robban:
a folytonos életveszély
morajától szemem se rebben;
minden reményem benned él,
halálomnál véglegesebben.

*

Mire megszüljük egymásnak magunkat,
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk se tudhat
többé a másiktól:
feltétlenül
valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. -
S akkor, ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bűneid felét is vállalom.


Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled távozom.


Nincs itt más lehetőség:
lélek-fogytig a hűség.
Szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek...


És Penelopém vár odahaza,
szövi a remény álom-szőnyegét.
Nincs termő nyara, kacér tavasza,
néki ez a telt öröklét elég,
hogy el ne múljék tőle a varázs,
mit érkezésem, a bizonytalan
sajdít belé, s a halk vígasztalás,
hogy csak őérte őrzöm meg magam.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Szabó Lőrinc
  2016-07-31 11:48:23, vasárnap
 
 
Szabó Lőrinc

Csillagos éj

Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A csillagos ég ringat a karjaiban,
lábam alatt szinte muzsikál a föld.
Részeg vagyok?

Köszönöm, barátaim, hogy fölemeltetek, hogy megváltottatok,
köszönöm a szavaitokat,
a hallgatásotokat és nézéseteket,
lelketek vérét,
a legdrágább italt,
a legszükségesebbet,
hiteteket és bizalmatokat,
mely átjárt, mint Lázárt az Úr szava.

Húsz évig virrasztottam e föltámadásért,
húsz éven át nem mertem lehunyni a szemem,
a barlangban, fogai, mint a kő sziklák,
húsz évig az én két karom tartotta a falakat,
hogy össze ne morzsoljon a szörnyű száj.
Egyedül voltam, elszánt és elkeseredett,
s ma este meghátrált és eltűnt a börtönöm,
a félelem és a magány.

Kihez forduljak a könnyeimmel,
az örömömmel?
Szabad vagyok!
Szeretnek!
Szeretnek az emberek!
Végre meglátták, ki vagyok!
Meg kellett szöknöm,
hogy sírva ne fakadjam előttük,
megszöktem közületek,
mert szégyelltem hálálkodni.
Pedig már gyenge is lehetek.
Az vagyok?
Vagy részeg?
Mindakettő:
mint egy gyerek, indulok a világba,
mint lábadozó, aki boldog, hogy újra jár.

Szeretnek, sokan szeretnek.
Óh, milyen könnyű a szívem!
milyen nyugodt!
Szédülök, mintha hegytetőn állnék.
Csukd rám pilláidat
csillagos éj!
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Nagy László
  2016-07-31 11:46:06, vasárnap
 
  NAGY LÁSZLÓ

FESZÜLET

Ősszel fehérlenek kövei a hegynek,
nekidőlnek minden fáradt fakeresztnek,
felzokog belőlük egy "kőbezárt" élet,
hallani lengését az ősz köntösének.
A fákról is berozsdált álmok potyognak,
sárrá dagadt álmok, kővé meredt holtak.
Színes elmúlások ragadnak az útra,
csak a "kőbezártak" nem lelnek magukra.
Cikázó vésőjét egy villám élezi,
a fehér köveket felhők könnye veri.
Minden kő megreped, omlasztja a hegyet
sziklákon átsejlő hófehér feszület.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy László  
Káli László
  2016-07-30 12:06:04, szombat
 
  Káli László

Csak jól akarlak szeretni...

Akarlak. Nem, mint játékot akar a gyermek, vagy éppen
élet a napfényt, mint vándor a messzeséget, vagy miként
űzött vad a menedéket, ahogyan lélek mindent, mi szép!
Én csak befogadni, és csak jól akarlak szeretni! Szépen!

Csak nyugalmad szeretnék lenni az őrült világ állandó
vad forgatagában! Csak az a hely, hol Lelked megpihen.
A pillanat, amikor álomba szenderülsz, és már nincs sem
való, sem álom még, csak a csend dalol Benned altatót.

Könnyű érintés, vagy mint lepkeszárny kavarta örvény!
Ennyi szeretnék lenni! Hogy ne nyomja lelkem súlya
sem a vállad. Hogy múltad keserű íze, szívednek búja,
bánata múljon el. A hangod ne váljon Benned csönddé.

Mert a hangodon dalolnak tavasszal a szerelmes madarak,
a hangod simogat minden égető nyárban, mint hűs szellő,
A hangodat susogja suttogva a Világon minden fa, és erdő.
A hangod öleli álmom, miként Te ölelsz engem hangtalan.

Már annyi mindent elrontottam az Életemben. Legalább
most az egyszer szeretnék - Veled -, mindent jól tenni!
És szeretnélek boldoggá tenni. Szeretnélek jól szeretni.
Ugye érzed Kedves? Mint ahogyan szívem dobbanását.
 
 
0 komment , kategória:  Káli László  
P.Pálffy Julianna
  2016-07-30 12:05:14, szombat
 
  P.Pálffy Julianna

Érezned kell!

- ha ígértem volna, de nem! -
Nem ígéret volt, csöndes szóval
mondtam el mennyire szeretlek,
lelkem adtam szelíd szerelemmel -
ha kellek, ha vársz, én is kereslek.
Múlhatnak a napok, s nyárestékbe
hiába olvad őszi lombok aranya,
Te döntheted el, szikrázhat-e még
borostyán-smaragd szemedben,
szemem kék ígéretű mámora?
Féltékenyen őrzött emlékek közt,
erdők rejtett bája, szénaillatú tisztás,
égő, szenvedélyes bíborvágyak,
- neked is érezned kell, parázslik még! -
az út végén én állok s téged várlak.
Nem számít, hogy tolvaj éjszakák
lopják a fényt szürke háztetők
felett, nem számítanak a vaksin
hunyorgó csillagok, ha csipkés
szélű felhők szélén majd, nekünk
hímeznek szivárványt az angyalok.


 
 
0 komment , kategória:  P.Pálffy Julianna  
Vajda János
  2016-07-30 12:00:51, szombat
 
  Vajda János

Rozamunda
I
Szemedből mindent megtanultam.
Előttem nincs többé titok.
Higyjétek, hogy megbolondultam:
Azt mondom, én mindent tudok.
Öröklét, elmulás, istenség
Rejtélyeit mind ismerem.
Mind, mind együtt van, semmi kétség.
Egyetlen szóban: szerelem.
Halljátok hát, jegyezzétek meg:
Az öröklét egy pillanat,
Az, melyet egy pár szép szemfénynek
Üdvözitő kegyelme ad.
Örök időknek minden üdve
E pillanatban benne van.
És hogy ez így van fönn eldöntve,
Bölcsen van az, jóságosan.
Hosszú, unalmas halhatlanság,
Minek viselnők terhedet?
Ha ez az egy perc, oh boldogság!
Egyszerre mindent kifizet?
Az elmulás, halál? - Csalódás.
Ki szeretett, szeretve volt,
Megőrzi létét egy mosolygás,
Mint csillagot az égi bolt.
E nagy világ egy, de kicsinyben
Külön, mérhetlen millió.
A szerelem, az itt a minden,
A többi csak hozzávaló.
A méret itten nem határoz.
Nap, leányszem, kisebb, nagyobb;
Ott, honnan szerelem sugároz,
Maga a mindenség ragyog.
Oh, én világom üdvössége!
Hát ugy-e ez mind szép dolog;
De tudod-e, hogy mit sem ér e,
Csak ha te is helyben hagyod?
Ha, kinek végtelen hatalmad,
Én szép felségem, édesem,
Kizárólagos szabadalmat
E találmányra adsz nekem?
II
Tudom, hogy el vagyok kárhozva,
Mert már az égben nem hiszek;
És ami hitem elrabolta,
A föld, a föld is elveszett.
Mert már nekem a bibliából
Akárki mit mond, hiteget,
Azt olvasom két szemsugárból:
Nincs más menyország, nem lehet!
Most már tudom, együtt van itten
Mind, ami édes, ami jó.
Az öröklétből szemeidben
A rekapituláció.
Hogy is lehetne hát menyország
Az, ami pláne végtelen!
Nincs e világon több valóság,
Csupán csak egy, a szerelem.
- Oh, mennyei gyönyörüségem,
S ha ezt nekem te nem hiszed,
Nem igaz-e, hogy üdvösségem
Az égen-földön elveszett?!
 
 
0 komment , kategória:  Vajda János  
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 314 
2016.06 2016. Július 2016.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 314 db bejegyzés
e év: 3135 db bejegyzés
Összes: 6210 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2031
  • e Hét: 12621
  • e Hónap: 53992
  • e Év: 654013
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.