Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/34 oldal   Bejegyzések száma: 330 
Szemlér Ferenc: Éjszaka.
  2016-07-31 04:24:54, vasárnap
 
  Szemlér Ferenc:

Éjszaka.


Mióta kezed elengedtem,
azt sem tudom, hogy mivé lettem,
a fenyegető szürkületben
démonok baktatnak mellettem.

Mi voltál nekem, nem is értem:
anyám, szeretőm, feleségem,
nyugalmas tested közelében
nyugodt voltam - jaj, milyen régen!

Fel-felriadok éjjelente,
ráébredek a szörny jelenre,
hangokat hallok, mintha lenge
szélzúgás zúgna a fülembe.

A mennyezeten angyaloknak
meztelen kardjai lobognak -
téged kiáltlak, hívogatlak,
ments meg a rémektől magadnak!

Valahol vagy és hangom immár
síkoltóbb a trombitahangnál,
meg kell hallanod! halld meg immár!
elérnél még, hogyha rohannál!

Nem jössz, nem jössz és egyre várlak,
ébren őrzöm a gyűrött ágyat,
a falon rettenetes árnyak
elszunnyadjam, csak arra várnak.

Erdélyi Helikon 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Szemlér Ferenc  
Forgách Iván: Da capó.
  2016-07-31 04:22:44, vasárnap
 
  Forgách Iván:

Da capó.

Talán a bűnt szerettem benned.

A titkok fényes könnyű mázát,
Mint indiai csoda vázát,
És nem kell ezért nagy bért venned:

Talán a dalt szerettem benned.

A fájó szívem drága vérét,
Az ajkam fakó sápadt szélét,
Jaj nem kell ezért büszke lenned,

Mert tán csak azt szerettem benned.

Hogy más vagy mint a többi ember,
Aki szeretni gyáva, nem mer,
Oh nem kell ezért kinevetned,

A csalódást szerettem benned.

És most, hogy nekem el kell menni,
Úgy fáj, hogy nem lehettem semmi,
Csak egy kis dal az életedben.

Új élet 1922.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
K. Horváth János: A magyar hitről.
  2016-07-31 04:21:31, vasárnap
 
  K. Horváth János, székely asztalosmester:

A magyar hitről.

Csanády Györgynek ajánlom.

Az én hitem nem asszonyos,
higgadt józan ősmagyaros,
nincsen abban szóforgatás, rejtély,
nem szed garast üres ígéretért,
önzetlen mint a Nap.
Szájam helyett kézzel imádkozok,
dologban töltve hetenkint hat napot
s ha rám derülnek a pihenés percei,
fel szoktam szemeim az égre emelni,
nem szorulok üdvért idegenre,
Napisten idejár a helyembe
bajos őt meg nem látni:

Óh Túrán csillaga,
mindeneket átható
formáló felbontó
és újra alkotó
örökszép Napvilág!
Szellő nem susoghat,
szélvész nem támadhat,
kőszál nem porladhat,
vízcsöpp nem csöppenhet,
tenger nem dühönghet,
élet nem éledhet
elkerülhetetlen
ellenállhatatlan
lángcsókjaid nélkül.

Te vagy a Sors, a győző,
a múlt, jelen s a jövő.
Nem szólsz de vagy,
nem kérsz de adsz
önként, ima nélkül:
áldozat a munka.

Előtted köszönték
az élet örömét
hajdan ősapáink,
alattad keressék
jövő reményét
majdan unokáink.

Amerre napsugár
miránk ott áldás vár,
hol munkás Magyar áll
legyen magyar határ,
ha ma nem - úgy holnap.

Ezer évig tévelyegtünk,
mások vittek rája,
ideje hogy visszatérjünk
apáink útjára.
Az idegen hadd bolyongjon
homályos ködökben,
jó szapora hát kibírja
bármint tülekedjen.
De minékünk egy reményünk:
a hajdani egység,
ősvallásunk kapcsolatján
nagymagyar szövetség.

Édes vérem magyar népem,
ha környékez veszedelem,
ne nézz jobbra, ne nézz balra,
egyben bízzál - jó magadba',
ne alkudj a rád lesőkkel,
hanem haladj emelt fővel
a magányos nagyság utján
őscsillagunk a Nap után
évmilliók dicsőséges
jövendője felé.

Leipzig, 1922.

Új élet 1922.
 
 
0 komment , kategória:  Egykék...  
Csanády György: Mire eljöttél. . .
  2016-07-31 04:18:32, vasárnap
 
  Csanády György:

Mire eljöttél. . .

Kínzatva, hajtva, el is elálltan
Vívódva bomló tavaszéjben
- Megesküszöm:
Én a Te szemeidet láttam.

Gőggel és daccal félig a porban
Nyár bimbótitka pattanáskor
- Megesküszöm:
Voltál, mikor már én se voltam.

Őszülő, békélt, bételő holdnál
Télnek mikor eljöttél végre
- Megesküszöm:
Nem Te voltál, már nem Te voltál.

Új élet 1922.
 
 
0 komment , kategória:  Csanády György  
Mécs László: Csend.
  2016-07-31 04:16:55, vasárnap
 
  Mécs László:

Csend.


A gyertya alszik. Alszik a vadász-ház.
Vackán kopóként alszik a vadász-láz.
Álmodni hí valami égi hír ma.
A Hold aranyló napraforgó szirma
nem nyílt ki még, csupán illatja szállong,
a Hold illatja: álom.
Valahol most megy át hajszálnyi vékony,
ökörnyálnál pókhálósabb fonálon
egy Szent a széles pokolszakadékon
s lélegzet-visszafojtva figyeli
a mélybe lent a káröröm-teli
ördög-nyáj, fent a szent s angyal-sereg,
hárfájuk hallgat, szájukból pereg,
mint rezgő fényű csillag, az ima.
Hallgat a nagy hegyek fekete zöld
lomb-szája, a sok zene-masina:
a sok-sok tücsök, hallgat lent a völgy.
Hallgat a rózsa bársonyos-piros,
a harangvirág kék, a lóhere
fehérlő nyelve s mi máskor tilos:
minden titkot tékozlón kibeszélnek.
Illat-hangon megy a terefere.
Ha csend van, mindig így beszél a lélek,
de most csöppet se félek.

Beszélhet most: a hegyek hallgatag
száját lezárja örök szirt-lakat,
az őrzőangyal száján hét pecsét,
mert tudja titkainknak nagy becsét
s hallhatja mindazt a kis kankalin,
mit elrejtenek lármás napjaim:
holnap kaszálnak, meghal, néma lesz
s titkomról nem tud majd a széna-nesz.
Most jó, de máskor a nagy csendtől félek,
hogy minden titkot kibeszél a lélek
s millió hangú élet-lármát kérek!!
Kínok jaját, örömök ujjongását,
cél-hajszás lábak döngő rohanását,
nagy mámorokat rejtő titok-ajtó
vas öklökkel mennydörgő döngetését,
a boldogság utáni hajrás hajtó-
vadászatot az élet meredélyén,
vágyak keltét, zengő hullámverését,
vágyak hulltát, hullámok elsímultát.
S az örök-mozgó lárma-tenger mélyén,
mint búvárpók szövögetem a csendem
búvárharangját s titkom odamentem.

Feljött a Hold és megtöri a csendet,
szél moccan, lombot, szagos szénarendet
suttogtat, a tücskök mind karba zengnek,
a kaszálatlan finom fűre fekszem
s farkasszemez a Hold, mint nagy kerek Szem.


Napkelet 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
Lukács Laura: Enyém.
  2016-07-31 04:15:16, vasárnap
 
  hilibi Lukács Laura:

Enyém.

Enyém a lomb a tépett sárga fán.
Szótlan merengés kis madár dalán.
Szikrázó könnycsepp tűnt álom felelt
S egy néma sirhant, mely mindent temet . . .

Enyém a csönd . . . a kóbor éjszaka . . .
Enyém az árnyak kisértő szava
S a néma csendben, mely mindent temet
Enyém vagy, hiszlek, örök kikelet! . . .

Új élet 1922.

 
 
0 komment , kategória:  Egykék...  
Palasovszky Béla: Balassi örökében.
  2016-07-31 04:13:24, vasárnap
 
  Palasovszky Béla:

Balassi örökében.


Balassi hagyta nékem e sorsot
És e mély szívet bús örökül,
Balassi hagyta drága sok dalban
Akinek lelke e tájaikon ül,
ö hagyta nékem késő utódnak
Vesző útjára e kései bút.
Szívem ködében elhal az ének,
S szemem ködében elvesz ez út.

Balassi hagyta nékem e sorsot,
Balassi hagyta nékem e gyászt,
Balassi napja letűnt az égről
Setétben hagyva a bús unokát;
Balassi távol . . . Lelke bolyong csak
Céltalanul e vár utain,
Balassi régi vára elárvult
S lelkembe zárult öröke: kín.

Balassi hagyta nékem e sorsot:
Dalolni, vágyni, sirni tovább,
Balassi hagyta, akinek dala
Losonczy Anna nevén kiált,
Balassi hagyta, akinek vágya
Lelkemet vérzi s égeti fel,
Balassi, kinek borús szemében
Könnyem a testvérkönnyt leli fel.

Balassi hagyta nékem e sorsot,
Az a mély lelkű, bús szerető,
Balassi hagyta örök nagy gyászul
Ezt a mély bút, mit szenvede ő.
Balassi hagyta nékem e sorsot
E lelkemet vérző, bús rabigát,
Balassi sorsát mély gyászban hordott
Ezerpanaszos dalon sikoltott
Sorsomon adom én is tovább.

Új élet 1922.
 
 
0 komment , kategória:  Palasovszky Béla  
Réz Gyula: Mint nyugtalan kísértet
  2016-07-31 04:11:14, vasárnap
 
  Réz Gyula:

Mint nyugtalan kísértet

Már öncsalás se hiteget,
fáradt, közömbös idegek
agyamba elnyűtt zenekép
hozzák a lét üzenetét

Szegény veszendő lélek
már csak szememből élek.
Minden levedlett rólam,
mellverés, hetyke szólam.

Talán már nem is élek,
csak úgy ténfergek idefenn,
mint nyugtalan kísértet,
kinek a sír még idegen.

Napkelet 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Réz Gyula  
Szávay Gyula: Találkozás.
  2016-07-31 04:10:14, vasárnap
 
  Szávay Gyula:

Találkozás.


Esemény volt a mi szerelmünk,
Ahogy az indult, esemény,
De ahogy elmúlt, már az aztán
Esetnek is nagyon szegény.
Csak azt se mondtuk >ég veled<,
S hogy, hogy nem, - mégis vége lett.

Nem láttuk egymást soha többé,
Száguldó évek tűntek el,
Miglen közlé a kényszerűség,
Hogy nékünk találkozni - kell.
Én átkoztam a helyzetet,
Ő - bizton brómkálit szedett.

A kölcsönös megdöbbenésnek
Lenyeltem rám. eső felét,
S folyékonyan hazudni kezdtem
Raktársziporkát hintve szét.
Sok tűzijáték befagyott,
De úgy nem, mint az enyim ott.

Viszonzásként arca vonási
Mosolyt kezdettek színleni,
Izegtek, mint a tűre tűzött
Aranybogárka ízei.
Egy könnycseppért, mely hullott volna itt,
Tudom, hogy adott volna valamit ! . . .

kultura 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Szávay Gyula  
Ajtay Miklós: Harangkongás.
  2016-07-31 04:08:26, vasárnap
 
  Ajtay Miklós:

Harangkongás.

Fenn ércharangok kongatnak -
Nyelvök, vádlók dübörgő nyelve.
Keserveit égig emelve.
Tusára hívja az Urat.

Fenn ércharangok konganak.
Lent áldozik a Krisztus kelyhe.
Körötte némán térdepelve
Buzg a szívekben az áhítat.

Boldog kit ér az ég kegyelme :
Dőrén, időtlen harcra kelve
Uram! én nem vagyok fiad.

De összetörten, porbaverve
Szívem örök gigászkeserve
Kongatja a harangokat.

Új élet 1922.
 
 
0 komment , kategória:  Ajtay Miklós  
     1/34 oldal   Bejegyzések száma: 330 
2016.06 2016. Július 2016.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 330 db bejegyzés
e év: 3477 db bejegyzés
Összes: 29196 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 936
  • e Hét: 6682
  • e Hónap: 130459
  • e Év: 1522676
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.