Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
x
  2016-07-20 14:19:16, szerda
 
  -  
 
0 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
x
  2016-07-08 08:09:57, péntek
 
 







Jevgenyij Jevtusenko - Naggyá lenni

Tőle, ki gyógyít és a ki fát vág
és aki az öltönyt varrja nekem -
Elvárom: remekül tegye dolgát,
dolga bármi legyen.
Nem, ne legyen közepes, vacak átlag,
sem a sárcipő, sem a ház.
Bűn a középszerűség, akárcsak
a hazug szó: elfajulás.
Buzdítsa ki-ki magát, hadd
tenne dicsőt, remeket.
Naggyá nem lenni - gyalázat.
Mind naggyá legyetek!

Link

 
 
0 komment , kategória:  Jevgenyij Jevtusenko 1.  
Jevgenyij Vinokurov
  2016-07-07 12:09:20, csütörtök
 
  -Jevgenyij Vinokurov - Emlékek erdejében

Tavasz jön és kihajt a zsenge fű,
a múlt tavasz füvéről mit se tudva.
Jobb így neki. Boldog és egyszerű
kis léte könnyebb: nem nyűgözi múltja.
De én, de én...Bolyongok úttalan
emlékek rengeteg vad-erdejében.

Ó, múlt világa! Hol van? Ott suhan!
De hiszen itthagyott magamra régen!
Mint köd, szakadt szét gyönyörű korom.
Tizenöt év, vagy mennyi telhetett el?
S én csak bolyongok egyre, arcomon
ág-ostorok szántotta sebhelyekkel.

/Ford.: Rab Zsuzsa/

 
 
0 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
Robert Rozsgyesztvenszkij
  2016-07-07 12:08:36, csütörtök
 
  -
Robert Rozsgyesztvenszkij - REKVIEM /részlet/

Ne feledd!
Ha szállnak
az évek,
se feledd
azokat,
kik vissza már
sose térnek,
ne feledd!
S ne sírj!
Torkodba
fúljon a könnyek özönje,
bánat özönje.
Légy
a halottak
nevéhez
méltó,
méltó
örökre!

/Ford.: Rab Zsuzsa/
 
 
1 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
x
  2016-07-07 12:07:44, csütörtök
 
  -Jevgenyij Jevtusenko: Kékróka monológja egy
alaszkai prémállattenyésztő telepen


(Kántor Péter fordítása)



A színem kék, a telep színe szürke.
s mert halált hoz rám az, hogy kék vagyok,
a dróthálók mögött vakon körözve
nem vígasztal, ha prémem felragyog.

És vedlek. Boldogan vetném le énem,
s dühöngve, mert kopasznak lenni jó-,
de bőrömön átüt, fröcskölve, kéken,
és szikrázik, vakít, akár a hó.

Vonítok hát, borzongva egyre fújom
a harsonát, a Végítéletét:
vagy örökös szabadság lenne jussom,
vagy legalább örökre vedlenék.

Egy látogató úr felvette bambán
magnetofonra vonító szavam.
Kerülne ő ide, sokért nem adnám,
s vonítana, akárcsak jómagam.

Szegény szívem, szenvednék már ki végre-,
padlóra küld, de ott megóv sorom.
Menekülnék, de itt születtem, s e
honi Dachauból nincs kiút, tudom.

Egyszer, hogy romlott hallal jól belaktam,
láttam az ajtón nyitva a retesz,
s a csillagos éj vonzott, s én hivatlan
rászabadultam, hittem, könnyű lesz.

Körös-körül a hóbuckás Alaszka,
s én, mint az őrült, mint kit pestis űz,
száguldottam, csillagokat harapva,
s táncolt tüdőm, gyúlt bennem ősi tűz.

Szemembe holdezüst szikrái szálltak.
S hogy vezetőmnek szegődött a Hold,
láttam, az ég nem négyzetekből áll csak,
mint ketrecemre hulló csonka bolt.

Hemperegtem a hóban. Örömömben
fákkal fecsegtem. Tetszett a vadon.
S a hó nem félt szivárványlani körben
és versenyt kéklett velem szabadon.

De elfáradtam. Viharok cibáltak.
Sebzett mancsaim kikezdte a fagy,
és nem volt senki társnak és barátnak.
Rabság szülötte lásd be, gyenge vagy.

Ki ketrecben született - ketrecért sír,
s borzadva fogtam fel, hogy szeretem
a biztonságos dróthálót, s a mundir-
szürke telepet, mely szülőhelyem.

És visszatértem, szánalmas-leverten,
de hogy retesz csikordult, bűntudat
helyett keserű vád gyötört, s e percben
tudtam, a honvágy gyűlöletbe csap.

Igaz, változtak az idők azóta.
Korábban zsákbafojtás volt divat.
Ma tiszta már és vértelen a munka,
s kit áram üt, nem kínlódik sokat.

Nézem az eszkimó nőt, aki gondoz.
Becézve siklik keze hátamon,
s tarkóm vakarja ujja - ért javamhoz,
érző szemében mégis fájdalom.

Hiszen szeret, nem hagy éhezni, fázni,
dajkám, táplálóm, orvosom e nő,
de kötelessége is rám vigyázni,
s tudom felad, ha eljön az idő.

Panaszos-szépen suttog, símogat majd
és drótot dug szájamba, s könnyezik...
Gyalázat ez! Hozzám bújik, ha sóhajt:
külön hóhérnak kéne lenni itt!

Ó, büszke őseim, áldott naivság!
Az én szemem rabsors nyitotta föl.
Ki táplál - szolgálom. A többi hívság.
És aki símogat - majdan megöl.


 
 
0 komment , kategória:  Jevgenyij Jevtusenko 1.  
Papp László Konok esők
  2016-07-03 19:16:44, vasárnap
 
  KERESÉS! -




Kedves Látogatóim!

Az itt leírt versrészlet segítségével keresem Papp László versét


Boross Emőke ...... ........... ........... ........... ........... ......Facebook 2016. május 21. 19:01

Ne haragudj, hogy megkereslek, de te vagy az egyetlen aki úgy látszik hallott Papp László költőről - ha neked egy régi blog-odban az Itt a Nyár c. vers. Évek óta keresem egy versét, még diákkoromból emlékszem rá, kb úgy kezdődik, hogy

"Konok esők elfedeztek (?), tavak vize eltakart, lábad nyomát féltékenyen elrejtette már a part" -

ismerős? Ha megvan neked, nagyon szépen megköszönném!

Kérem aki tud segítsen! Írja be ide a kommentbe!
Előre is köszönöm!
 
 
0 komment , kategória:  Segítség kérés, KERESÉS  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2016.06 2016. Július 2016.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 68 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1205
  • e Hét: 4731
  • e Hónap: 20370
  • e Év: 53766
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.