Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 81 
Ősz
  2016-08-31 21:54:08, szerda
 
  Megint úgy jön el
az ősz, hogy egyetlen
reményem se
teljesül.
Csak jön,
bő lódenkabátját meglebbenti,
és barna ujjával
sietve körberajzolja
a gesztenye leveleit.
Megint.

Boda Magdolna


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Majd sírsz te még
  2016-08-31 21:50:20, szerda
 
  Majd sírsz te még, ha őszi alkonyatkor kínzó kételyek közt egyedül maradsz,
s nem érzed többé ujjam simítását, hogy a fájdalmaid csillapuljanak.
Majd kellenék még, ha hűvös éjszakákon egyedül dideregsz paplanod alatt,
s nem lesz majd senki, ki hozzád simulva esténként egy kis boldogságot ad.

Majd jössz te még. De akkorra a könnyek elfogynak, mely az arcomra tapad,
s hiába kérnél, hiába jönnél, nem vágyom rá, hogy újra lássalak.
Jöhet még szebb, és ifjabb is tán, de egy sem simítja úgy az arcodat,
ahogyan én, oly féltve, vigyázva, elsimítva a barázdáidat.

Talán tagadod. Hisz a büszkeséged nem tűri el, hogy sírni lássanak,
de a sötétbe hajló éjszakákon könnyek szántják majd végig arcodat.
Akkor fogod majd érezni azt, hogy sosem leszel már régi önmagad,
s kínzó kínok közt könnyezve mondod, milyen kár volt, hogy futni hagytalak.

Meggyesi Éva


 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Mesélj nekem
  2016-08-31 21:41:07, szerda
 
  - Mesélj nekem, Anya, kérlek,
milyen volt, mikor születtem?
- Lelked csillagon kóborolt,
majd emberré vált életed.

- Mesélj nekem, mondj el mindent,
hogy vajon milyen a világ?
- Együtt ébredez a nappal,
színében virul a virág.

- Mesélj nekem, milyen a vágy,
mint felkelő hajnal ragyog?
- Meleg, lüktető tején csak
sírnak-sírnak az angyalok.

- Mesélj nekem, Te tudhatod,
itt a földön mi a legszebb?
- Megsúgja azt szívem mélye,
hisz kincse, te vagy az, gyermek.

Silvester Anita


 
 
0 komment , kategória:  Sylvester Anita versei  
Őszi zsongás
  2016-08-31 21:22:38, szerda
 
  Rozsdalevél zizzen, épp surran az eső,
szivacsos házak során repül az idő.
Ásít és unottan sóhajt a vad fasor,
szelíd utakra dől a bágyadt nyugalom.

Néhány fáradt sugár míg áttör a ködön,
ború szitál csendet a nedves rönkökön.
Valahol felzsong néha egy halk orgona,
s a tőkékre ráolvad a nyár mosolya.

Zsefy Zsanett


 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett versei  
Tanács
  2016-08-30 16:06:31, kedd
 
  Te ne kérdezz, csak menj az utadon
S meg ne állj körülnézni,
A kétely gyilkos sebet üt belénk
S a lelkünk, a lelkünk bevérzi.

Te ne kérdezz, csak menj az utadon,
Az agyad bármi kábult,
A gyöngeséged, tétovázó vágyad
Egy hanggal el ne áruld.

Magadba higgy és menj az utadon,
Mint kit nem döbbent titkok árnya,
Gyáva, ki minden mondata után
Megtorpan kérdőjellé válva.

Mint Lót, eredj a kőkemény paranccsal,
Mögötted lobogjanak a csodák,
Mint akinek csak ökle, foga van,
Úgy menj a pusztuló világon át!

Az égbe ne tekints, de forró karral
Öleld az anyaföldet,
Vissza ne fordulj, jaj, ki visszanéz,
Nem mozdul az meg többet !

Reményik Sándor

Forrás: Internet



Egy téli tölgylevélre

E levelet a hegytetőn találtam,
Hóban feküdt, az erdőhöz közel,
Fákról hullt gyémántporral beszitáltan.
Míg zöld volt, írni rá nem lehetett.
De hogy megbarnult, megkeményedett:
Az írás felcsillámlik rajta,
S tűnődvén, lelkem elsóhajtja:
Kellett a dér, a tél, a hóvihar,
S a zúzmara, a zord fényű palást,
Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar.

Reményik Sándor


 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor versei.  
Nem történik semmi kétszer
  2016-08-29 23:15:05, hétfő
 
  Wislawa Szymborska

Nem történik semmi kétszer,
minden új a nap alatt;
gyakorlatlanul születtünk,
s halálunk is próba csak.

Bár az élet-iskolában
legbutábbak mi vagyunk,
soha meg nem ismételjük
egy telünk, sem egy nyarunk.

Nincsen nap, mely kétszer jönne,
két egyforma éjszakánk,
nincs két csók egy tőről-metszett,
pillantás, mely egybevág.

Tegnap, mikor kiejtette
nevedet egy csacska száj,
úgy éreztem: ablakunkon
behullott egy rózsaszál.

Ma, hogy együtt vagyunk újból,
elfordítom arcomat.
Rózsa? Milyen is a rózsa?
Virág az, vagy kődarab?

Rossz órája életünknek,
mért fakasztasz rettegést?
Létezel - hát el kell múlnod,
s elmúlásod ó, be szép!

Mosolyogva, átölelve
keressük, mi összefűz,
bár különbözünk egymástól,
mint két cseppnyi tiszta víz.

/Kerényi Grácia fordítása/
Forrás: Internet


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Tallóztam..
  2016-08-29 21:32:00, hétfő
 
  ...... ...........Hiszek abban, hogy vannak dalok, amelyek sosem veszítik el az aktualitásukat. Hogy olykor egy-egy dal képes kifejezni szavak nélkül azt, amit érzel, amin keresztül mész. Hogy a zene cinkostárs, titkos szerető, vagy éppen simogató kéz. Hogy a dallamok képesek oda is eljutni, ahová te magad senkit sem engedsz be. Képes sebeket feltépni, vagy éppen begyógyítani azokat. Felpezsdít, felkavar, máskor pedig csillapít. A zene öröm, a zene csoda, a zene minden.

/Golden Dawn/



Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:   Bölcsességek  
Zápor után
  2016-08-28 22:47:02, vasárnap
 
  Szeretem a zuhogó nyári záport,
mikor a fák koronája az égbe tekint,
mikor végre megtisztulnak az erdők,
és Isten arcát odafönt szivárvány fedi.

Látom alvó mezőknek feltámadását,
hol már annyi hősi vér dagasztott kovászt,
érzem a kibomló élet sarjadását,
az ősi magyar föld zsíros, fanyar szagát.

Hallom a hegyeknek tompa dördülését,
az évszázadok óta elmormolt imát,
sziklák ereiben végigcsurgó könnyet,
templomi alázatot és feloldozást.

Varga Nóra


 
 
0 komment , kategória:  Varga Nóra versei  
Néha
  2016-08-28 22:45:11, vasárnap
 
  Néha még álmodom a házról,
hol gyermekhitben éltem én,
gyermekarcom tünde-álmát
elnyelte a messzeség.
Néha látom nagyapám arcát;
az öreg, árkolt pergament,
idővéste márványarca,
bölcsességgel erezett.
Néha még álmodom a szélről,
melyben hajlong karcsú nyár,
körte, birsalmafa lombján
újra át- meg átszitál.
Néha ma is érzem azt a
régi málna-illatot,
melyet a vén kosármélyről,
kérges tenyér adhatott...
Néha még álmodom a napról,
bágyadt tánca andalít,
mikor lusta délutánon
a kert illata elkísér.
Rózsalugas hűs árnyában
megpihenve zöld padon,
fejem hajtva nyár ölébe,
bús, őszi dalt dúdolok.
Néha még álmodom a csendről,
mely lelkemben felzokog,
álmodom önzetlen szépről:
távoli, égő csillagok.

Varga Nóra


 
 
0 komment , kategória:  Varga Nóra versei  
Vajon milyennek láttál?
  2016-08-28 22:43:41, vasárnap
 
  Nagy és derűs kópéságom
Véletlen, napos mezében
Jobb szerettél volna látni?

Csupán egyszer látni engem
Gondolod, hogy szívig-láttál
S hitted-e, hogy híven láthatsz?

Minden vagyok, amit vártál,
Minden vagyok, amit nem sejtsz,
Minden vagyok, mi lehetnék.

S minden vagy, mi lehetséges,
Minden lehetsz, mire vágyok,
Talán semmi, talán minden

Ady Endre



VÁLASZÚTON

Durva lárma zúg körültem,
Küzdelemre vár az élet.
Megállok a sorompónál,
De nem tudom, mit csináljak:
Harcba szálljak, visszatérjek?
Sáros a tér, undok a harc,
Oly silány a harci pálma:
Olcsó hírnév, darab kenyér
És érettük odaveszne
Ifjúságom minden álma!
Még csak nézem ezt a harcot
S hány szép álmom omlott porba!
Mért rohannék, hogy lelkemet
Az életnek piszkos harca
Minden kincstől megrabolja!...
Visszatérjek?... az a világ,
Ahol álom volt az élet,
Bezárult már rég mögöttem...
A szép világ, ifjúságom
Soha többé föl nem éled.
Óh, szép világ, álomvilág,
Milyen sokszor elsiratlak,
Az életnek rút harcáért
- Ezer fátum törjön is rám! -
Soha, soha el nem adlak.
Csak egy rövid, múló óra
Boldogságod gyönyörébül
S aztán... elég volt az élet...
Bármi jön a válópercig,
Véle lelkem csak kibékül...
Mert erőm nincs küzdelemre,
Harcra nem csábít az élet,
A sorompót át nem lépem,
Szép világom rég bezárult
S nincs, ahova visszatérjek!...

Ady Endre



A piros rózsa

Piros rózsa, piros rózsa,
Be másképpen
Énekeltem volt én róla,
Amikor még kertekben nyílt
S gyönge szívekre hajbókolt.

Piros rózsa, piros rózsa,
Be más lettél,
Hunyó Napnak véres csókja,
Vad dühöknek vad szerelme,
Föld árnyéka fenn az Égen.

Piros rózsa, piros rózsa,
Volt szíveknek
Együgyű, szép takarója,
Hol most virítsz, ott viríts el,
Hol most pusztítsz, ott pusztulj el.

Ady Endre



A legerősebbnek is meg kell állnia egy percre olykor, egy sziklára ülni, s gondolkodni, hogy: hogy, mikor és merre?
/Ady Endre/


 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre versei  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 81 
2016.07 2016. Augusztus 2016.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 81 db bejegyzés
e év: 1602 db bejegyzés
Összes: 12808 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 565
  • e Hét: 5879
  • e Hónap: 32141
  • e Év: 995060
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.