Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 316 
Grigo Zoltán: Nélküled
  2016-08-31 07:19:48, szerda
 
  Grigo Zoltán: Nélküled

Levél a távolból

Hidegek lettek a hajnalok,
nem látom szemedben fényüket,
csendesebbek bennem a dalok,
fáznak a lelkemben, nélküled.

De még mindig téged keresnek,
s ha egyszer többé nem találnak,
nem mondhatják el, hogy szeretnek,
csak a rohanó éjszakáknak.

Egyedül hordanám az éveket,
amíg száguldó időm megpihen,
addig őrizné emlékedet
az őszülő, csavargó szívem.

Megállnék még minden folyónál,
vallatnám némán a mélyüket,
s nem lenne bennem fájóbb a szónál,
mint kimondani azt, hogy - nélküled.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Czóbel Minka: Az üvegfal
  2016-08-31 07:18:35, szerda
 
  Czóbel Minka:

Az üvegfal


Magányos, árva minden lélek,
Mint egy üvegharang alatt,
Halandó kéz még át nem törte
Ez átlátszó, kemény falat:

Felolvadnál a természetbe? -
Hiába nyúlsz a hold után!
S a rét virága itt melletted,
Azt hiszed, közelebb talán?

Hisz' szól a holdsugár szívedhez,
S szól illatával a virág,
Mégis oly mérhetetlen távol,
Idegen az egész világ.

Rokonlelket látsz, mely közelben
Melletted vágyva elhalad,
Kezed kinyújtod - s megérinted
A jéghideg kemény falat.

Isten felé vágyódna lelked?
Kibontja szárnyát, felrepül.
Meddig? - Az égboltot elzárja
Az üveglap kegyetlenül.

Nem lelhetsz semmit e világon,
Önmagad sem keresheted,
Hiszen előtted az üvegfal
Elzárja - saját lelkedet!
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Somlyó Zoltán: Nem szerelem !
  2016-08-31 07:17:49, szerda
 
  Somlyó Zoltán:

Nem szerelem !

Nem szerelem ! Nem ! Isten tudja.. . Más!.. .
Mindennap édes megalázkodás :
nem látni őt, bár látja bárki más .

Nem holdas séta ablak alatt!
Csak nézni , hogy még mennyi könny maradt
itatni a sok bánatmadarat .

Nem sóhajtás utána alkonyon !
Csak várni: hogyan száll le a korom :
a búnak korma forró arcomon .

Nem kézcsók!.. . Hanem csöndben a nevét
az estbe szórni - míg száll a setét -
mint édes rózsa gyönge levelét .

kultúra 1913.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Harsányi Lajos: Nocturno.
  2016-08-31 07:16:15, szerda
 
  Harsányi Lajos:

Nocturno.


Az est kijött a fekete hegyekből.
Erre jő s egyre nő az árnya.
A vén toronyból elcikázva
Halk denevérek kelnek szárnyra.
Uram, bezárkozom már.

Ablakom alatt valaki elmegy.
Nyomán - jaj - roppan a kő ijedten.
Egy sárga ruhás éji árnyék
Meg akar kisérteni engem.
Uram, vigyázz rám !

Zörren az ablak elremegve.
Ő néz tüzes szemmel be rajta.
Nem szól, de tudom: vén hárfáknál
Szebben zendül muzsika-hangja.
Uram, vigyázz rám !

A kapu künn kétszer bezárva.
Nem jöhet senki ide hozzám.
A minden-szentek ide néznek,
Elalszom áldott, szent nevükkel.
A kísértetet, Uram, űzd el,
S adj - csendes álmot!

kultúra 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Szemendei Ágnes: Meséltem a szélnek,...
  2016-08-31 07:15:31, szerda
 
  Szemendei Ágnes:

Meséltem a szélnek,...

Meséltem a szélnek,
Csendben hallgatott,
a karjával átölelt, s
édesen ringatott.

Simogatta arcom,
borzolta hajamat.
Azt suttogta ne sirj,
az emlék megmarad.
 
 
0 komment , kategória:  Szemendei Ágnes  
Szabó Lőrinc: Vereség után
  2016-08-31 07:12:45, szerda
 
  Szabó Lőrinc:

Vereség után

I.

Szép volt!... Játék csak? Erő? Ügyesség?
De kik ellen! S hányszor!... A diadalát
már-már jelképnek hitte a nemrég
hadvert nép (s vele tán a világ).
A remény mint nagy zene csattogott-szállt,
kápráztak csoda-ütközetek:
jóvátétel arany lobogóját
hallotta-látta a rádión át
oromra repülni a mámoros ország
és Bernben a küzdő Tizenegy.

Mert bármi volt is egyéni sorsa,
sodorta a lelket a köz-ragály:
tizből kilenc millió szorongva
leste, sziv, hogy száll, hova száll
a Labda... S jól szállt! Nem a Szerencse
lidérce, de, Villám, maga akart;
s hitetlen is könny gyűlt a szemembe,
valahányszor, egy-egy uj győzelemre,
jutalmúl, imánkkal kérte a Messze,
hogy: ,,Isten, áldd meg a magyart!"

Szép volt, gyönyörű!... S már szinte szellem
(bennünk); akárcsak a pálya, amely
mint tenger, az emberi végtelenben
hetek óta zúgta: - ,,Föld, figyelj:
ELSŐ:..." S ekkor... Mi az? Átok?!... Óh, pfuj!
Szirt? Tört villám? Le, le, roncs hajó!...
- Lőtt sas? Vagy: A hit, s ami megvalósúl? -
gúnyolt a nagy nap búcsuzóúl;
- no, Szabó Lőrinc, a téma jó s uj,
ezt ird meg: tenekedvaló!

II.

Tüntél, eltüntél, Győzelem,
egy perc alatt!
De szivem, bent, hallotta még
sóhajodat,

hallotta, mint, néha, halott
kedvesemet,
és mintha én volnék a Nép
s a Tizenegy.

S tört sóhajod azt sugta, hogy:
- ,,Ami neked
tőlem járt, az a korona
most elveszett."

Azt sugta: - ,,Te voltál s te vagy
a legkülönb,
s énnélkülem kevés a sok,
ami köszönt.

De itt már néném mérlegel,
a kész Siker:
istennő ő is, - ne gyülöld,
akit emel!

Ő máshoz állt, s én itthagyom
ünnepetek,
csak bölcs húgom, a Jóremény
marad veled..."

Ezt sugta... S hogy: - ,,Neveljen ez
a vereség!..."
Elszálltál... Néma Délkörök
borúltak eléd...

Még egy hang: - ,,Higyj!"... S - elhalva - hogy:
- ,,Ha volt hiba..."
És kint már dördűlt a Siker
nagy himnusza.

III.

Győztest tapsol az ég; én vesztes ügyet koszorúzok. -
Antik erények s Pindarosz
szárnyai csattogtak. Jós láng volt maga a Kezdet:
az a még csak szentségtörő
themzei diadal és rá rögtön a dunai ámúlt
(s háborút nézni se mohóbb)
látcsövek ezreit ugy vonzotta hazánkra, ahogy, hajh,
müvészet s tudomány soha.
Régi dicsőségünk - tetszik, nem tetszik - a futball
villámgömbjében tört ki az
éji homályból, és - tetszik, nem tetszik - arany volt,
Nap volt, ég s föld uj csillaga:
mai csupán, sport és játék, - de legenda! de jelkép!
de eredmény, és a miénk!
Ebben a jelben mind diadalt diadalra arattunk,
hajnal volt az, feltámadás,
ebben a jelben - jól értette a gyerek, a felnőtt -
sok tört vágy kapott uj hitet,
ebben a jelben jó köszörűt sok csorba önérzet
s hangos igent sok néma nem:
óh, bár vívna ki még többet, jobbat s maradandót
agyunk a népek versenyén! -
Győztest tapsol az ég; én hadd koronázzam a vesztest.
Soha ne felejtsd, vert Magyar:
nem vagy utolsó, és van elég ma is, amiben első,
ha nem áltatod magadat!
Mert ahogy ott, a bukásod előtt, a modern csatatéren,
az olimpiász mezein
küzdöttél fiaidban, előre leverve az Elsőt
(ki később úgy föléd kerűlt)
s le java hősét mind a világnak, az Ónak, az Ujnak,
az tett volt, hősi, igazi!
Tett volt, gyönyörü tett: cél s technika ihlete zegzug
mennykövekkel, mint sulykoló
förgeteg, úgy táncolta körül ellenfeleid; mint
trombita, szürte-fúrta át
rajtuk a dallamodat; mint egy kis kozmosz önálló
törvénye, szállt, s fölényesen
szabta ki, törte reá száguldó akaratát a
nyiló terekre... Gyönyörű
tett volt, lélek volt, hadmesteri tornamutatvány:
hireire lábujjamig
borzongtam, magam is hátvéd, a diákkori erdő
debreceni tisztásain,
s most, vereséged után, ha Somogyban vagy Badacsonynál
eszembe juttat a tünő
alkonyi Gömb, sokszor megvárom, tiszteletedre,
a meteorszikrás, kakuk-
fűszagos és tücskös augusztusi éjt, csak azért, hogy
láthassam az igért csodát,
Csaba királyfit, amint a Tejút gyémánt magasában
öt világrészen átüget.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Peterdi Andor: Uram a jussomat...
  2016-08-31 07:11:01, szerda
 
  Peterdi Andor:

Uram a jussomat...

Uram, a jussomat mind elprédálom,
öregségemre semmim se marad;
Eltékozlom vidoran, léhán,
Meddőn, az én szép nyaramat.

Pár nótát ültettél meleg szivembe,
És néhány álom volt útravalóm,
Így indult az élet-vizekre
Az én bús, fekete hajóm.

S mire kikötök egy sugaras partra,
Nem marad semmim. Én koldus leszek,
De dalaim majd zsongva szállnak
A hullámos vizek felett...

kultúra 1913.
 
 
0 komment , kategória:  Peterdi Andor  
Gyóni Géza: Tükör előtt.
  2016-08-31 07:09:51, szerda
 
  Gyóni Géza:

Tükör előtt.


Testet-lelket így nem mutattak,
Mint én az enyém most neked.
Sietnem kell a szerelemmel -
Ki tudja meddig élhetek.

Szivemen néha jeges ujjak
Babrálgatását érezem.
Fölugrom Ez a halál-próba.
S mosolygok a kísérleten.

Tükörhöz állok. Szemem tüzéből,
Ajkam pírjából nem sok veszett.
Dombos mellem gőgösen fehérlik
S vasöklöt formálnak a kezek.

Erős csípők alján a combok
Feszítik a bőrt, ahogy mozdulok.
Ej, munka lesz még, erős munka,
Míg ezeken győz a halál hurok,

Erős, fehér szoborként állok,
Birokra hivok halált életet.
Kis élet múlt el. Most jön a nagyobbik
Szerelem, hír megyek értetek.

A nászok-násza hátra van még.
Pár csók esett s pár izzó ölelés,
Ami elmúlt, feledni sok tán,
De emlékezni rongykevés.

Tükrön a gyertyák csonkig égtek.
Sötét teremben állok egyedül,
Szemem meresztem. Csontváz, kisértet
Ami a tükörből rám feketül.

kultúra 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Gyóni Géza  
Szabó Éva: Lehetett volna szerelem
  2016-08-31 07:08:38, szerda
 
  Szabó Éva:

Lehetett volna szerelem

Behálózni a másikat
hány szeretkező szó akadt,
hogy kérlelt, hogy sírt,
hogy dalolt,
adtad magad, ha átkarolt,
micsoda forró szája volt,
ha egyik a másikra forrt,
csak amitől a csodát vártuk,
csak azt az egyet nem találtuk,
két gondolatjel közt
- elveszett -
mi lesz velem,
mi lesz veled,

 
 
0 komment , kategória:  Szabó Éva  
Ajtay Miklós: Ki látta őt...?
  2016-08-31 07:07:19, szerda
 
  Ajtay Miklós:

Ki látta őt...?


Ki látta őt, amint hóval födött
Mezők beitták titkos lábnyomát ?
Ki látta őt, amint az esti köd
Kék fátyolán suhanva szálla át ?

Ki látta öt, derengő hajnalok
Nagy utain kit némaság kísér,
Vihar ha zug, napfény ha felragyog,
Ki szállva-száll, kit csüggedés nem ér ?

Ki látta őt, ha koldusok lakát
Halkan betölté s loppal szállt tova ?
Ó-kúriáknak alvó ablakát
Ha megzörrenté, éjek vándora ?

Ki látta őt, ha izzó két szemétől
Nagy éjeken kigyúl a szemhatár,
S holt századoknak rég letűnt ködéből
Apáknak lelke a fiakba száll ?

Ki látta őt, ki ő, ki szárnya röptén
Titkos reménnyel bús szívekbe tört,
Kinek, mely oly soká virraszta, jöttén
Meglebbenté gyászfátyolát a föld ?

Keserv szüretjén, könnyeket ha sajtol
Tüzes szemünkből fojtott gyűlölet-,
Ki vagy Te, oh ki jössz s szívünkbe markol
- Borzongató üdv, - két titán-kezed?

Remény vagy-e, áttörve minden éjen,
Mely felragyog: meghalnunk nem lehet;
A Hit vagy-e, fetrengve száz fekélyen
Üdvért mely Isten trónjához vezet ?

Alvó erőknek ébredése vagy tán,
Mely sarkain megráz világokat?
Új ítélet tündöklő felragyogtán
Első sugár vagy, mely szívünkbe hat ?

Ki vagy ? Ki küldött ? Oh ki látta jöttöd.
Ki tort ülsz minden fájdalmak felett?
Ki alvó lelkek sírkövét ledöntöd,
Ki vagy Te?! Óh ne kérdezzük neved!

Te itt vagy, itt; ébresztőd harsonája
Egek magas kárpitjáig rivall!
Új frigyre lép ma új évezred álma
Egy ébredő nép millióival.


Felolvasták a Petőfi-társaság 1920 május 16-án a M. Tud. Akadémia
kistermében tartott felolvasó-ülésén.

uj_élet 1922.
 
 
0 komment , kategória:  Ajtay Miklós  
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 316 
2016.07 2016. Augusztus 2016.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 316 db bejegyzés
e év: 3477 db bejegyzés
Összes: 29746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1722
  • e Hét: 1722
  • e Hónap: 94519
  • e Év: 1868218
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.