Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Online		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 59 
Ha hiányzik az életedből az AGAPÉ szeretet!
  2016-08-30 11:13:06, kedd
 
  A keresztre feszített agapé a világmindenség közepe! Ha valami bajod van,vagy ha üres az életed,akkor azért üres,mert hiányzik a közepe!...
Nem az életed közepe hiányzik? Az agapé? A Krisztus? Ne hiányozzék! Hívd be! Ha egy napot élsz még,de szeretetben,már megnyerted az életedet! Isten irántunk való szeretetét mi viszonozni nem tudjuk. Hogyan próbálnád viszontszeretni Istent? Gondolkozz egy pillanatra! MIt tudsz te Istennek adni? Elmondasz Neki egy imádságot? Neki van arra szüksége,vagy neked?
Ha tudod,hogy a világmindenség közepe az Agapé s ha ebből átérzel valamit,kinek tudod ezt megköszönni? Az EMBERTÁRSADNAK.Úgy,hogy továbbadod neki Isten szeretetét.Isten ezt kívánja tőled! János is megfogalmazta ezt a himnuszban:
"Aki nem szereti a testvérét,akit lát,nem szeretheti Istent,akit nem lát.Azt a parancsolatot is kaptuk tőle,hogy aki szereti Istent,szeresse a testvérét is."
Mindannak ellenére,ami vagy és amit teszel,Isten igenis szeret téged! Ez az agapé.Csakhogy Istennek ezt nem tudod letörleszteni,visszaadni.Embertársadnak azonban tudod! Annak tudod."
/Gyökössy Endre/		  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Imádság
  2016-08-29 19:56:07, hétfő
 
  Mindig soknak tartjuk, amit mi teszünk másokért; ellenben amit mások tesznek érettünk, azt semmibe sem vesszük. Úgy látszik, két szívünk van: egy lágy, gyöngéd, engedékeny, önmagunk számára, és egy kemény, szigorú, zord, embertársaink számára.
Szalézi Szent Ferenc		  
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
Ima az alázat gyakorlásáért
  2016-08-29 11:25:45, hétfő
 
 
Lelkem békére talál, mikor Téged, Uram szolgai alakban és természetben lát oly mélyen megalázódva, hogy még apostolaid lábait is megmostad. Eszembe jutnak ekkor szavaid, melyeket mondtál, hogy engem az alázatosság gyakorlására oktass: Példát adtam nektek, hogy ti is azt tegyétek, amit én cselekedtem. A tanítvány nincs az ő mestere fölött. Ha ti ezt értitek, boldogok lesztek, ha e szerint cselekedtek. (Jn 13,15-16) Értem, Uram, szelíd és alázatos szívedből fakadó tanításodat, és kegyelmed segítségével gyakorolni akarom azt.
Meg akarom magamat alázni, alá akarom vetni akaratomat testvéreim akaratának anélkül, hogy nekik bármiben is ellentmondanék, nem is keresve, van-e joguk vagy nincs arra, hogy nekem parancsoljanak. Senkinek sem volt Veled szemben ez a joga; és Te mégis engedelmeskedtél nemcsak a Szent Szűznek és Szent Józsefnek, de még hóhéraidnak is. Most pedig a szent Ostyában még betetőzöd minden eddigi megalázódásodat. Milyen alázattal rendeled magad alá papjaidnak, óh dicsőség isteni Királya, minden különbség nélkül, akár szeretnek Téged, akár -- fájdalom! -- közönyösek vagy hidegek irántad. Ha akarják, siettetik, ha akarják, késleltetik a szentmiseáldozat idejét, Te mindenkor készen vagy hívásukra az égből leszállni.
Óh én Szerelmesem, a szent Ostya fehér leple alatt, mily szelíd és alázatos szívűnek látlak én Téged! Hogy engem alázatosságra taníts, nem alázhattad volna magadat mélyebbre. Szereteted viszonzásául én is utolsó akarok lenni, részt akarok venni megaláztatásaidban, hogy részem legyen Veled a mennyek országában. Arra kérlek, isteni Jézusom, küldj nekem mindannyiszor valami megaláztatást, valahányszor mások fölé akarnám emelni magamat. De Uram, Te ismered az én gyengeségemet; minden reggel elhatározom, hogy az alázatosságot gyakorolni fogom, és este mindig azt látom, hogy még oly sokszor elkövettem a kevélység hibáit. Ezt látva, a csüggedés kísért engem; de tudom, hogy a csüggedés is kevélység. Azért, én Istenem, egyedül beléd helyezem minden reményemet; Te mindent megtehetsz, alakítsd hát ki bennem ezt az erényt, amely után vágyódom. És hogy végtelen irgalmasságodtól megnyerjem ezt a kegyelmet, gyakran ismételni fogom: Szelíd és alázatosszívű Jézus, tedd szívemet a Tiedhez hasonlóvá.

✝

Ámen.

(Egy szent végső szavai: Kis Szent Teréz utolsó hónapjaiból [1897], 171)		  
 
0 komment , kategória:  Kis Szent Teréz  
Szent Ágoston imája
  2016-08-29 11:22:36, hétfő
 
  Koldusként jövök hozzád, mert te hívsz, aki gazdag létedre értem szegény
lettél, hogy szegénységeddel gazdaggá tedd koldus voltomat.
Gyengélkedőként jövök hozzád, mert nem az egészségeseknek, hanem a
betegeknek van szükségük orvosra. Bicegve jövök hozzád és ezt mondom:
Irányítsd lépteimet a te ösvényeiden! Mint vak tapogatózom hozzád és ezt
mondom: Világosítsd meg szememet, hogy soha ne aludjam a halál álmát
Szent Ágoston		  
 
0 komment , kategória:  Szentek  
Pio atyáról
  2016-08-29 11:16:42, hétfő
 
  Amit mi csodának nevezünk, Pio világában hétköznapi dolog volt
Stigmái 1918. szeptember 20. és 1968. szeptember 20. között, napra pontosan 50 éven át mindennap bíborszínű vérben jelentek meg, és tiszta, különleges illat áradt belőlük. A sebek ugyanott voltak láthatóak, mint Assisi Szent Ferencnél, vagyis Jézus Krisztus szent sebeinek a helyén.
Pio atya tudta, hogy 50 évig hordozza majd a stigmákat, és a vérzés valóban napra pontosan akkor ért véget, amikor jelezte. Orvosok vizsgálták a sebeket, próbálták azokat ,,leleplezni", de végül kénytelenek voltak igazolni a természetfeletti történéseket.
Pio atya stigma
Pio atya stigmái
Amikor Pio beteg volt - és ez igen gyakran megesett, mert szüntelen felvállalta a szenvedést másokért - a betegségek mindig sok misztikus dolgot hoztak. A lázmérők szétpattantak, a speciális hőmérők 48 fokra szöktek föl. A komoly műtéteket fájdalomcsillapítás nélkül tűrte. Gyakran jelent meg finom tüneményként a szenvedő emberek ágyánál, majd tűnt el teljesen váratlanul.
Ezekről a furcsa, misztikus útjairól ő maga tudott, és mindig el tudta sorolni, hogy mi zajlott le az adott ember lelkében. Gyakran gyógyulás, vagy más jelentős változás kísérte látogatását.
Beszámoltak vele kapcsolatban bilokációról, vagyis arról, hogy egyszerre több helyen is megjelent. Különleges, furcsa esetleírások szólnak az ellenerős lényekkel zajló csatáiról. Életének egy szakaszában a szobája éjjelente csatatér volt, reggel pedig halálosan kimerülten, sőt néha sebekkel, sérülésekkel ébredt.
Amikor szerzetestársai már nem bírták az állandó éjszakai hangoskodást, és ezt jelezték is neki, a küzdelem más formát öltött, a hangsúly áthelyeződött egy belső, főleg a lelkében dúló, mások számára kevéssé látható harcra.
Viaskodása az ördöggel, és küzdelme az emberi lelkekért azonban sohasem szűnt meg! Hogy Pio atya látásmódját és lényének lényegét közelebb hozzam, kiemelek néhány fontos motívumot.		  
 
0 komment , kategória:  Szent Pio atya  
Pio atya esti imája
  2016-08-26 17:23:05, péntek
 
  Befejezem Atyám, befejezem mára,
minden kegyelmedért, legyen örök hála.
Tisztelet, dicsőség, imádás, dicséret:
Neked fölséges Atya, Fiú és Szentlélek.
Áldalak Istenem, szentjeiddel áldlak,
mert megadtad létét tegnapnak és a mának ...
Add, hogy a holnap szent Neveddel kezdjem
Uram én Teremtőm, Megváltó Istenem!
Befejezem Atyám! Mára befejezem,
örök jóságodért, örök hála legyen!
Adjon hálát érte minden teremtményed,
és bocsáss meg kérlek, a mi vétkeinket,
Atyám, erre kérlek !


Esti ima

Befejezem, Atyám!
Befejezem mára,
minden kegyelmedért
legyen örök hála,
tisztelet, dicsőség,
imádás, dicséret:
Neked, fölséges Atya,
Fiú, Szentlélek!

Áldalak, én Istenem,
szenteiddel áldalak,
mert megadtad létét
tegnapnak és mának...
Add, hogy a holnapot
szent Neveddel kezdjem,
Uram, én Teremtőm,
Megváltóm, Istenem!

Befejezem, Atyám!
Mára befejezem,
örök jóságodért,
örök hála legyen!
Adjon hálát érte
minden teremtményed,
és bocsásd meg, kérlek,
a mi vétkeinket!
Atyám, erre kérlek! Ámen.

,,Ó, Uram! Múltamat irgalmasságodba, jelenemet szeretetedbe ajánlom, jövőmet gondviselésedre bízom!"		  
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
Börtönbe zárva – üzenet a fizikai és lelki terror női
  2016-08-25 16:30:27, csütörtök
 
  Börtönbe zárva - üzenet a fizikai és lelki terror női áldozatainak

Fulladsz. Mint amikor egy erős kéz lenyomja a fejedet a víz alá, és Te kétségbeesetten kapálózol. Minden egyes másodperccel nő benned a rémület. Már az életedért küzdesz, de a kéz nem enged. A kéz, ami valamikor régen még simogatott. Először csak tetszett Neked, aztán megszeretted, és amikor már megszoktad a simogatást, váratlanul elcsattant az első pofon.

Vagy nem is volt olyan váratlan, csak Te voltál naiv. Azt hitted - mert nagyon akartad hinni -, hogy veled majd máshogy lesz. Neked ez a kéz soha nem fog ártani. De megtette. Mégis megtette. Aztán újra. És újra. Most pedig már az életedért küzdesz a víz alatt.
Egy nőt nemcsak fizikailag képes vízbe fojtani egy férfi, hanem lelkileg is - és ez ugyanolyan halálos lehet. Természetesen férfiak is gyakran elszenvednek (főleg) lelki terrort, de annak más oka van. A nők megalázó kapcsolatba való belépése és bent ragadása az evolúció és a társadalmi berögződések által is nagyobb támogatást kap.

Mert egy nő legyen hűséges - bármi áron. Legyen gondoskodó. Legyen jó feleség, jó anya, jó háziasszony. Ne legyen kurva. És még hosszan lehetne sorolni a vele szemben támasztott társadalmi elvárásokat. Ha viszont úgy dönt, hogy egy hozzá méltatlan kapcsolatból kilép, akkor előítéletek, ítéletek és a jövőjére vonatkozó rémképek áradata zúdul rá ismerősök és ismeretlenek népes táborától. De ami a legszomorúbb: sokszor még önmaga részéről is.
Sok nő ezért inkább tűr. Elviseli a megaláztatást, és beleragad egy egészséges párkapcsolattól nagyon távol álló szarba. Egy börtönbe, aminek a kulcsát ő maga nyelte le - csak ezzel talán még nincsen tisztában.

Majd amikor már olyan erősen fullad, hogy érzi: az élete a tét. Majd amikor már annyira kell a levegő, hogy rohadtul nem érdeklik a kéretlen vélemények és a társadalmi elvárások. Akkor majd felöklendezi azt a régen lenyelt kulcsot, és kinyitja vele a cellája ajtaját. Ha pedig akadozik az ajtó - hiszen olyan régóta volt már zárva -, akkor kirúgja izomból, mert már semmi más nem számít, csak az, hogy napfényhez és friss levegőhöz jusson. Hogy megszabaduljon a kezektől, amik már nem szeretetet, hanem fenyegetést jelentenek számára.

De miért kell idáig eljutni? Miért válik annyi nő boldog társból elnyomott lelki ronccsá? Egyáltalán hogyan választhatnak olyan párt maguknak, aki mellett ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek? És ha már megtörtént, hogyan tudnak változtatni ezen?
Így léptél be önként a celládba

Tudod, figyelmes, jószívű férfiakból nem lesznek egyik napról a másikra seggfejek. De még csak lassan sem nagyon. Ennyit nem változnak felnőtt emberek, csak ha tudatosan képzik magukat. Viszont elég kevesen vannak azok, akik tudatosan seggfejjé képzik magukat (nem, még a politikusokra sem igaz ez, mert az ő trénereik is csak hozott anyagból dolgoznak).

De ha nincs ekkora változás, akkor mégis mi történhetett? Hogyan lett a nagy szerelemből fájdalmas elnyomás, majd halálos fojtogatás? Ha úgy érzed, hogy a partnered egy figyelmes férfiból idővel seggfejjé vált, akkor sok más nőtársadhoz hasonlóan jó eséllyel Te is az evolúció csapdájába estél.
Mi van? Hogy jön ide az evolúció? - kérdezheted most értetlenül meredve az előző sorokra. De az a helyzet, hogy sok állathoz hasonlóan az emberi faj hím egyedeinek is megvannak a módszerei, hogy a kiszemelt nő számára bebizonyítsák az alkalmasságukat. Még akkor is, ha a nő megszerzése érdekében felvett álarc egészen más, mint a beltartalom.

A legtöbb nőnek erős, független, határozott férfira van szüksége, és általában ezek a tulajdonságok jelentik az első szűrőt. Ezért van az, hogy intelligens, érzékeny, figyelmes férfiak könnyen mennek a levesbe (vagy kerülnek a barát zónába, ha így jobban tetszik), ha határozatlanok. És ezért tud annyi seggfej könnyebben érvényesülni az ismerkedésben, hiszen az erő és a határozottság vonzó (ha érdekel ennek a bővebben kifejtett pszichológiai háttere, akkor olvasd el a seggfej férfiakról szóló írásomat).

Egy nőnek azonban szüksége van törődésre, gondoskodásra és érzelmi intelligenciára is. Ezek azok a tulajdonságok, amelyeket egy darabig lehet ugyan tettetni (és sok férfi ösztönösen meg is teszi, amíg egy nő megszerzéséről van szó), ám idővel mindig kiderül, ha a nagy szerelemben a másiknak mutatott kép nem igazán egyezik a valós személyiségjegyekkel. Ilyenkor jön a csalódás. Meg az első pofon - akár fizikailag, akár lelkileg.

Az evolúciós csapda mellett más oka is lehet annak, hogy egy nő elnyomó párt választ magának. Egy gyermekkori lelki sérülés, egy negatív szülői minta vagy egy rosszul átadott értékrend miatt kialakult apakomplexus is jó eséllyel okoz később párkapcsolati vergődést és kudarcokat. És van, aki egyszerűen csak menekül. Hatalmasat csalódott, ezért elvesztette a hitét és az önbecsülését, és ahelyett, hogy időt adna magának, belerohan egy szenvedélyt és izgalmat ígérő új kapcsolatba. Aztán eltelik néhány hét vagy hónap, és nemcsak a férfi valós személyiségére derül fény, hanem arra is, hogy a korábbi lelki sérülések, amiket a nő mélyen eltemetett magában, újra és újra előjönnek, amíg nem kezd velük valamit.
Amint látod, elég könnyű beleszaladni egy méltatlan párkapcsolatba. De vajon miért ragadnak bent annyian a szarban?

Így zártad magadra a börtönajtót

Az önbecsülés hiánya. Röviden erről van szó, de nem fogjuk ennyivel lerendezni a dolgot. Jó oka van annak, hogy rengeteg nő nem szereti és tiszteli magát annyira, hogy ne hagyja megalázni magát. Egyrészt a már említett társadalmi nyomás nehezedik rájuk (főleg, ha már gyerekük is van, mert egy anyának ugye mindene a családja, még akkor is, ha közben apuka szépen fojtogatja), másrészt a biztos szar sokaknak vonzóbb, mint a bizonytalan jó.

De nemcsak a nők vágynak biztonságra; a változástól való félelem egy genetikailag belénk kódolt védelmi funkció, ami sokszor életet menthet (például nem ugrunk le a toronyház tetejéről azzal, hogy hátha közben megtanulunk repülni), azonban sok esetben kifejezetten káros hatása van. Változás nélkül ugyanis nincs élet sem, és aki a biztonság illúziójában ringatva magát egy helyben marad, az vagy magát pusztítja el lassan, vagy más teszi meg ezt vele.
Van itt még más is a félelmen kívül. Stockholm-szindróma. Hallottál már róla? Sokan nem találkoztak még ezzel a névvel soha, mégis benne élnek hosszú évek óta. Egy furcsa pszichológiai anomáliának tűnik az a jelenség, ami egy 1973-as stockholmi bankrablást követő túszdrámáról kapta a nevét. A fogvatartottak ahelyett, hogy gyűlölték volna fogva tartóikat, szeretetet éreztek irántuk. És az eset nem volt egyedi.

Egy párkapcsolatban nem ennyire éles a paradoxon, de az ott tapasztalt kötődés hasonló lelki alapokra épül. A fizikai vagy lelki terror elszenvedője olyan mértékben válik függővé partnerétől, hogy még önmagának is képes megmagyarázni, miért jó, vagy legalább elviselhető a helyzete. Időnként még azt is, hogy nem a partnerében, hanem önmagában van a hiba. Ez főleg akkor történhet meg, ha az elnyomott nő bizonyos szintű figyelmességet és gondoskodást is kap. Egy fűszálat, amibe kapaszkodni lehet. Ezért telhetnek el hosszú évek, vagy akár évtizedek is addig, amíg felismeri: abba a fűszálba hiába kapaszkodik, mert az a gödörből való kimászáshoz nagyon kevés - csak arra elég, hogy a helyzetét egy darabig túlélje valahogy.
De az élet ennél többről szól. Jóval többről.

gy tudsz kijutni újra a levegőre

Az első lépés mindig a felismerés. Ha ezt az írást olvasod, akkor jó eséllyel már megtetted ezt a lépést. Már tudod, hogy ha tovább fojtogatnak, akkor hamarosan megfulladsz. Már nem akarsz így élni. Már fel mered tenni magadnak a kérdést: hogyan tudnék változtatni ezen?
Itt azonban nagyon sokan elakadnak. Az első, ösztönös és kézenfekvőnek tűnő válasz a ,,sehogy". Ennek több oka is van, de mindegyik valamilyen belső félelmedre vezethető vissza. Egyrészt félsz, hogy kevés vagy. Kevés vagy ahhoz, hogy szembemenj a partnereddel, a családoddal, a társadalommal, kevés vagy ahhoz, hogy változtass, kevés vagy ahhoz, hogy Te magad irányítsd a saját életedet. Ez azért van, mert megtanultál tehetetlen lenni.
Másrészt meg akarsz felelni. Jó társ, jó anya, jó ember akarsz lenni, és azt, hogy ezek a fogalmak valójában mit is jelentenek, egy az egyben átveszed másoktól. Mert ők nyilván jobban tudják. És mert szeretnéd, hogy szeressenek. Inkább eltemeted a saját érzéseidet, csak hogy elkerüld a konfliktust, a bírálatot, a hátad mögött összesúgó fejeket. Röviden azért, mert görcsös megfelelési kényszerben szenvedsz.

Harmadrészt az is könnyen lehet, hogy magától az egyedülléttől is félsz. Talán magadnak sem vallottad be, de kapcsolatfüggő vagy, aki inkább van egy vele méltatlanul bánó emberrel, mint hogy senkivel se legyen.
A ,,hogyan" kérdésre adott ,,sehogy" válaszod akkor fog megváltozni, ha ezekkel a félelmeiddel valamit kezdesz. Megérted, hogy aki elhitette veled azt, hogy kevés vagy, az nem erősebb, hanem gyengébb nálad. A valóban erős emberek ugyanis nem lenyomnak, hanem felemelnek másokat, és aki le akar nyomni Téged, az csak a saját kisebbrendűségi érzését próbálja kompenzálni.
Megérted azt is, hogy senkinek nem tartozol semmivel. Sem a párodnak, sem a családodnak, sem a társadalomnak. Ha valaki őszintén adott Neked valamit - legyen szó akár egy tárgyról, akár támogatásról, szeretetről vagy magáról az életedről -, akkor nem vár érte semmit cserébe. Akkor tényleg tisztán szeret. Ha bármit is elvár (vagy akár követel rajtad), akkor azt nem szeretetnek hívják, hanem üzletnek.
Végül azt is megérted, hogy senki más nem élheti az életedet. Sem ismeretleneknek, sem ismerősöknek, de még a hozzád legközelebb álló embereknek sincs joga vagy akár alapja arra, hogy felülbírálják az érzéseidet. Nem tudhatják, hogy pontosan min mész keresztül, milyen külső és belső hatások érnek, mik a félelmeid, és mitől vagy boldog. Ezért az ő véleményük - akár ítélkezés céljából, akár segítő szándékkal született meg - mindig kevesebbet ér, mint a saját belső hangod és érzéseid.
Ha mindezt megérted, akkor megtanulod szeretni Önmagad. Nem hagyod, hogy mások irányítsák az életedet, kilépsz a szarból, és soha többé nem vagy hajlandó eltűrni, hogy bárki is megalázzon és elnyomjon Téged. Ha megtanulod szeretni Önmagad, akkor olyan társat találsz, aki valóban Téged szeret, és nem azt, akivé börtönbe zárva Téged változtatni akar.
Mert a szeretet szabadság nélkül nem sokat ér. Jó, ha erre mindig emlékszel.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
egeszsegeselet.hu		  
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Letérdelek csöndben,
  2016-08-25 16:23:58, csütörtök
 
  "Letérdelek csöndben, hálát adni jöttem...
Megköszönni ezt a napot, mindent, mit az élet adott...
Köszönöm a jót, a rosszat, mindazt, mit a holnap hozhat...
Ekkor megszólalt a hang bennem, mint csöndes kis harang.
Érzem szívem, amíg dobban, nem hagy el, velem mindig ott van.
Szeretni születtél általam a földre,
áldásom elkísér a szívedbe öntve.
Szeress hát másokat, ahogy szeretek én,
vidd mosolyod, legyen belőlem Fény.
Most Rád mosolygok, remélve érzed,
hogy mit adhatsz érte, soha ne kérdezd,
hisz épp most adtad át a Te mosolyod,
áldott legyen szíved, lélek-otthonod.. "
/Bereményi András/		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Nem mindenki a barátod, aki a kezét nyújtja
  2016-08-25 10:17:51, csütörtök
 
  Egy lábtörlő addig marad tiszta, amíg el nem kezdik arra használni, amire való. A lábtörlőnek használt emberek kicsit máshogy működnek: velük sok esetben előbb elhitetik, hogy értékesek, és csak ezután gyalogolnak rajtuk keresztül mocskos lábbal. És persze az emberi lelket takarítani is sokkal nehezebb.

Életed során sok emberrel találkozol. Vannak, akik a véredet szívják, vannak, akik közömbösek, és olyanok is vannak, akik segítenek. Belőlük van talán a legkevesebb - mégis lehet, hogy túl sokan vannak. Nem azért, mert ne lenne szükséged segítségre, hanem azért, mert bizonyos emberek segítségének ára van. Igen nagy ára: a lábtörlővé válásod.

Nem hiszem, hogy Te megúsztad volna ezt. Kevés olyan ember élhet közöttünk, aki egyszer sem vált még mások lábtörlőjévé (és ő sem gyalogolt át másokon). Van, hogy teljesen kiszámítható a megalázás, amiben részesülsz: tettél valamit, amire a másik fél szerint a bosszú a megfelelő reakció, és akár ismeretlenként ítélkezve fölötted, akár hozzád közelállóként úgy dönt, hogy érvényesíti saját igazságszolgáltatására vonatkozó (nem létező) jogait. Te elcseszted (szerinte, vagy akár szerinted is), ő pedig (szerinte, vagy akár Te magad szerint is) jogos büntetésként keresztülgyalogol a lelkeden. A büntetés persze amellett, hogy kicsinyes, igen káros kezelése is bármilyen problémának, hiszen félelmet épít be a másik emberbe, a félelem pedig vagy megalázkodást, vagy lázadást szül. De ez már egy következő történet.

Van azonban egy másik esete is a megaláztatásnak. Egy sokkal kegyetlenebb esete. Nem mindig kiszámítható ugyanis, hogy ki és mikor rúg beléd, használ ki, vagy teszi tönkre az életedet. Vannak olyan emberek, akik mosolyognak rád, akár segítenek is neked, és amikor a bizalmad gyenge fonala már eléggé megerősödött, amikor már úgy érzed, hogy a kapcsolatotok által rengeteget nyertél, akkor veszítesz. Mindent. Önbecsülést, bizalmat, hitet. Sokszor még anyagi javakat is. Aki adott - vagy csak elhitette veled, hogy adni fog -, az mindent elvesz. Mert vannak olyan emberek, akik még embernek sem tekintenek Téged - csak eszköznek. A saját céljaik érdekében használt, eldobható eszköznek.

Így kerültél csapdába

Tudod, miért szeretem azokat, akik őszintén utálnak engem? Azért, mert ők legalább nem tettetnek hazug szeretetet. Tudom, hogy mit éreznek, nem kell az elemi ellenszenvükről lefejtenem az érdekek által vezérelt ál-szeretet hagymahéjait, hanem tisztán elém tárják a jellemüket. És ez jó. Ha nem szeret, hát nem szeret. Sokan vagyunk ezen a bolygón, több mint 7 milliárd ember közül válogathat, akit szerethet. Persze aki mélyen belül önmagát utálja, az senki mást nem tud szeretni. De az ilyen emberek legalább őszinték. Őszintén húzzák a szájukat, őszintén kötekednek, őszintén tesznek keresztbe, amikor csak tehetik.

Én pedig szeretem az őszinteséget. Szeretem tudni, hogy ki hogy viszonyul hozzám vagy másokhoz, szeretem meghúzni a határvonalat, hogy kit engedek a bizalmamba, kinek van helye az életemben, kivel legyek óvatos, és ki az, akivel számomra semmiféle kapcsolatnak nincsen helye. Szeretem ismerni az emberek valódi arcát. És gondolom Te is így vagy ezzel.

De van olyan ember, aki nem azért hord álarcot, hogy a társadalmi elvárásoknak megfeleljen, hanem azért, hogy Téged megvezessen. Mert kellesz neki - de nem szeretetből, hanem érdekből. Nem Te vagy fontos számára, hanem az, amit tőled elvehet. Lehet ez érzelem, lehet pénz, lehet információ, vagy lehet a személyeddel való ismeretség ténye, de egy valami közös: Te vagy az eszköz, ő pedig a haszon élvezője.

Csak Te ezt még nem tudod sokáig. Ahogy a vadakat mészárolják le, úgy kapsz Te is először csaliként valami finomat, hogy aztán elvegye tőled azt, ami kell neki. A kulcs a bizalom. A bizalom, ami manapság már a legtöbbünkben elég gyenge lábakon áll, ezért aki azt meg akarja szerezni, annak ügyesnek kell lennie. És vannak, akik ügyesek. Vagy azért, mert ebből élnek, vagy azért, mert gátlás nélkül képesek alkalmazni az ősidők óta eredményes megtévesztési stratégiákat.

Kezet nyújtanak neked, hogy fontosnak érezd magad. Megsimogatnak, hogy érezd a szeretetet. Dicsérnek, hogy meggyőzzenek: igenis értékes ember vagy. És közben meggyőznek arról is, hogy ők maguk jó emberek. Hozzád hasonlóak. Közös értékrendet képviseltek. Elhitetik veled, hogy önzetlenül segítenek.
Te pedig elhiszed, mert egyrészt jó ebben hinni, másrészt szükséged is van most a támogatásra. Valójában ez az a két dolog, ami miatt egy másokon keresztülgázoló érdekember áldozatává váltál: szeretet és szükség.

Szeretet a világ és az emberek iránt, ami azt súgja neked: bízz meg másokban, legyél jó, és higgy benne, hogy mások is jók veled. Szeretet, ami azt súgja: ahogy Te tudsz szeretni, mindenki úgy szeret. Szeretet, ami még a korábban porrá rombolt bizalmat is képes újra felépíteni.
És szükség, mert ahogy mindannyiunknak, neked is vannak gyengébb időszakaid. Vannak, akik egész életüket kiszolgáltatottként élik (ők válnak a csalók, az érzelmi zsarolók, a seggfejek és az energiavámpírok gyakori áldozataivá), de sokan vannak olyanok is, akik csak életük egy-egy szakaszában gyengülnek el. Mert csalódtak valakiben. Mert vége lett egy szerelemnek, egy kapcsolatnak, vagy egy életnek. Vagy mert elvesztették a munkahelyüket, a pénzüket, a hitüket. És ilyenkor szükségük van valakire, aki segít.

Ez a valaki pedig többnyire meg is jelenik, de nem mindig azért, mert fontos vagy számára. Van, aki egyszerűen csak megérezte a szükségletedet, és meglátta a lehetőséget. A lehetőséget, hogy miután látszólag - vagy akár egy ideig ténylegesen is - kielégítette a szükségletedet, és ezáltal megszerezte a bizalmadat, a neki alkalmas pillanatban kifacsarja belőled azt, ami számára hasznos, aztán eldobjon, mint egy használhatatlanná vált kelléket.

A leszámolásnak persze több módja is lehet. Van, aki a tőled gyűjtött információt használja fel ellened, és téged mások előtt bemocskolva erkölcsi vagy anyagi kárt okoz neked. Van, aki az érzéseiddel él vissza, és a kötődésedből szerez helyzeti előnyt magának. Van, aki a korábbi segítségét hánytorgatja fel, és annak általa utólag meghatározott árát követeli rajtad. És olyan is van, aki egyszerűen csak leszar téged, amikor már nem kellesz neki.
Mindig is meglesz a kockázata annak, hogy a bizalmadba férkőzve kifacsarnak, padlóra küldenek, elveszik a szellemi vagy fizikai termékedet, megkeserítik az életedet. Akkor ne bízz senkiben? Vagy mi a megoldás, hogyan védekezhetsz?
Van kiút?

Könnyű lenne azt mondani, hogy nincs kiút. De azt is, hogy van. Mert az emberek többsége egy belénk nevelt bipoláris szemlélet szerint gondolkodik. Akivel kicsesztek, az nem bízik senkiben. Aki pedig áldozat típussá vált (mert annak senki nem születik, hanem a nevelés hatására válik azzá), az mindenkiben feltétel nélkül megbízik. Ahhoz, hogy valaki kilépjen a két véglet bármelyikéhez, erőre van szükség. Erőre és önismeretre.

Aki ugyanis önmagát nem ismeri, az mások valódi jellemét sem lesz képes felismerni, és könnyen válik vagy áldozattá, vagy frusztrált, mindenkitől elzárkózó menekülővé. Az előbbi rendszeresen megszívja, mert kihasználják, az utóbbinak viszont folyamatos szívás az élete, mert félelemben él, és nincsenek tartalmas emberi kapcsolatai. Egyik sem túl vonzó perspektíva. De akkor mit tudsz tenni, hogy újra képes legyél másokban bízni, mégse váljál áldozattá?

Első lépésként azt javaslom, hogy ha már keresztülgyalogoltak rajtad, akkor vegyél erőt magadon, állj fel, és önsajnálat helyett próbáld meg átgondolni azt, ami történt veled. Bíztál, hittél, becsaptak, megszívtad. Az utolsó kettő elkerüléséhez logikusan az első kettő megtagadása vezet, de ha mindenkitől megtagadod a bizalmat, akkor elég magányos és szar életed lesz. Ennél nyilván többre vágysz.

Akkor keressük meg, hogyan tudtál áldozattá válni. A miértjét már tudjuk: a benned élő szeretet és a szükség vezetett ide. Áldozattá válásod módja pedig kétféle lehetett: vagy valaki felhasználta ellened azt, amit korábban adtál neki, vagy a saját lelkiismereted kényszerített az áldozatszerepbe. Nézzük először ez utóbbit, mert ez ellen könnyebben tehetsz legközelebb.
Önkéntes rabság

A lelkiismereted azt mondatja veled: kaptál valamit attól az embertől, segített neked, ezért bármennyire is kegyetlen és undorító, amit most csinál veled, mégis tartozol neki. Ő pedig ezt rendszeresen és hangsúlyosan közli is veled. Csakhogy mindketten tévedtek. Ha valaki ad neked valamit - legyen az akár szeretet, hit, törődés, vagy bármilyen formájú támogatás -, akkor annak kétféle neve lehet. Az egyiket úgy hívják: segítség. Az önzetlen segítség szükséges feltétele, hogy a másik ember ne várjon érte cserébe semmit. Ha ez nem teljesül, azt viszont úgy hívják: üzlet.

De Te nem kötöttél üzletet. Amikor a törődést és a segítséget kaptad, sem szóban, sem írásban nem voltak rögzítve a feltételek. Őszinte, önzetlen, szeretetre és odafigyelésre épülő segítségre számítottál, és az, hogy nem ilyet kaptál, nem a Te felelősséged. A Te felelősséged az, hogy felismerd: veled tudtodon kívül és akaratod ellenére üzleteltek. Így viszont nem tartozol semmivel. Senkinek. És ha korábbi ,,segítőd" lelkiismeret-furdalást akar kelteni benned, azt ugyanúgy érdekből teszi, mint annak idején a ,,segítséget".
Téves emberismeret

Áldozattá válásod másik lehetséges módja az, ha felhasználták ellened azt az információt, amit bizalomra építve adtál magadról, a munkádról, az életedről. Ez megeshet bárkivel; nem kell hozzá lelkiismeret-furdalás, csak rossz emberismeret. Valaki a kezét nyújtotta, és Te önmagadból kiindulva elhitted, hogy valóban fel akar húzni Téged. Azt gondoltad, hogy amit Te megtennél másokért, azt mások is megtennék érted. Hiba volt. Hiba, de nem globális jellegű tragédia. Félreismertél egy embert, de nem az összeset. Gondold át a kapcsolatotokat, hogy legközelebb könnyebben felismerd a jeleket.

Mert mindig vannak jelek. Ami pedig történt veled, az nemcsak szívás, hanem lehetőség is egyúttal. Lehetőség, hogy elmélyítsd az emberismeretedet. Lehetőség, hogy helyre tedd a meglévő kapcsolataidat, megerősítve azt, amelyik valóban értékes, és megszüntetve azt, ami káros. És lehetőség, hogy a jövőben nagyobb figyelemmel alakíts ki új emberi kapcsolatokat.

Ehhez viszont újra bizalmat kell adnod másoknak. Az emberekbe fektetett bizalom elvesztésének legjobb gyógymódja az emberekbe fektetett bizalom. Csak már máshogy. Már nem mindenkinek. Már nem feltétel nélkül. Már az eszedre is hallgatva, nem csak a szívedet követve. De legyen, akiben képes vagy megbízni, mert szükséged van értékes emberi kapcsolatokra. A lelked békéje miatt is, és azért is, mert jó, ha van, aki a mélypontjaidon tényleg őszintén segít neked. Nem minden pofára esést tudsz kivédeni.
Építsd ki a bizalmi körödet

Ahogy az emberi kapcsolataink képesek a legnagyobb kárt okozni a lelkivilágunkban, úgy nyújtanak gyógymódot is azokra. Együtt ugyanis szinte minden sokkal könnyebb. Érvényesülni, védekezni, túlélni, élni. Ha van, akire tényleg számíthatsz, akkor a mások által okozott rombolást is könnyebben és gyorsabban képes leszel helyreállítani. Mert lesz rombolás, ebben biztos lehetsz. Bármennyit is fejlődsz egy-egy csalódás hatására, jó eséllyel újra jön majd valaki, aki át tud férkőzni a szűrődön, és a bizalmaddal visszaélve lábtörlőként bánik veled. Ha nem zárkózol be teljesen, akkor sebezhető vagy, és időnként el is szenvedsz majd sérüléseket.

Élni viszont csak úgy érdemes, ha nem zárkózol be teljesen. Merj újra bízni, de ne akárkiben. Építsd ki a saját bizalmi körödet, amiben csak azok vannak, akikre tényleg bármikor számíthatsz. Akik már bizonyították, hogy képesek önzetlenül segíteni, és soha nem üzletelnének veled. Nem lesznek sokan - talán csak egy vagy két ember. De ennyi éppen elég. A többieknek nem kell feltétel nélküli bizalmat adnod. Dolgozzanak meg érte, és csak annyi bizalmat adj, amennyit a kapcsolatotok valóban indokol.
Mindez sokkal könnyebb lesz, ha őszintén felvállalod önmagad. Ez ugyanis a legjobb szűrője az emberi kapcsolatoknak. Ha úgy élsz, ahogy szeretnél, nem akarsz mindenkinek megfelelni, és nem temeted el valódi önmagad, akkor többségében olyan emberek maradnak körülötted, akik Téged szeretnek, nem pedig azt, akinek látni akarnak. Azért mondom, hogy többségében, mert természetesen időről időre megjelennek olyanok is, akik csak kifacsarni akarnak. De ha tanulsz a kudarcaidból, akkor egyre könnyebben felismered az ilyeneket. Amelyik pofára esést pedig nem tudod kivédeni - mert ilyen is lesz -, abból sokkal hamarabb felállsz majd az önzetlen segítőidnek köszönhetően.

Úgyhogy bátran szeress, bízz, higgy, és teremts valódi értéket magad körül, mert élni csak így érdemes. De se a boldog időszakaidban, se a padlón feküdve ne feledd: nem mindenki a barátod, aki a kezét nyújtja.
Nagy köszönet Szilvinek, hogy elgondolkodtatott erről a témáról. :)
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
hasznaldfel.hu		  
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
A remény hal meg utoljára – de Te sokkal előbb
  2016-08-24 13:38:11, szerda
 
  Amíg élünk, remélünk - tartja a régi mondás. Ez igaz is, de arról nem szól senki, hogy mindez kevés. Sokan kapaszkodnak a reménybe, amikor valami olyan akadállyal szembesülnek, amivel nem tudnak mit kezdeni. Marad a remény, hogy sikerülni fog, hogy minden jól alakul.

Reméled, hogy jól sikerül a vizsgád... Reméled, hogy találsz megfelelő munkát... Reméled, hogy megtalálod életed párját... Reméled, hogy a kórházban fekvő szeretted meggyógyul... A remény végigkíséri életedet - van, hogy csendben megbújva mélyen, és van, hogy már úgy érzed, nem maradt más, csak a remény.

,,Remélem" - sokszor hallod ezt a szót, és mondod Te magad is. És közben azt hiszed, ez így van jól, hiszen most ez a legtöbb, amit tehetsz. De tévedsz. Amikor csak remélsz, akkor nem küzdesz a célodért, hanem vársz. Vársz, hogy majd valaki vagy valami helyetted elvégzi a munkát, és Te megkapod annak eredményét. De senki más nem felel az életedért, csak Te magad. Senkinek nem feladata, hogy elvégezze a munkát helyetted és valóra váltsa a reményeidet. Nem adhatod ki a felelősséget a saját kezedből.

Remélni kell, a remény fontos. De ha csak a reményre építesz, akkor már feladtad. A lelked már meghalt, vagy ott áll a küszöbén. Amikor komoly kihívással találod szemben magad, két dolgot tehetsz. Választhatod a puszta reményt, a bénult tehetetlenséget, és várhatsz magadba roskadva, hogy valami történjen. Vagy dönthetsz úgy, hogy cselekszel. Küzdesz, erős maradsz és megteszel mindent, amit tudsz - ami sokkal több, mint képzeled. A Te döntésed - és egyúttal a Te felelősséged is -, hogy feladod-e, vagy hiszel a célodban és harcolsz érte akkor is, amikor senki más nem hisz benne.

A szavainknak ereje van. A szavaink formálják tudatunkat, a tudatunk pedig az életünket. Ha mindig csak reméled, hogy sikerül, amit szeretnél, akkor benned marad a kétely. Az agy olyan, mint egy virágoskert; amit elültetsz, az fog nőni benne. Ha virágokat - pozitív gondolatokat és magabiztosságot - ültetsz, akkor azok fognak nőni a kertedben. Ha viszont hagyod, hogy a gaz - a félelem, a negatív gondolatok és a kétely - megmaradjon, akkor egy idő után megfojtja a virágaidat.
A ,,remélem" kevés. Ha csak a reményből táplálkozol, örökké sovány maradsz. Tudd, hogy sikerülni fog! Legyél benne egészen biztos! Ne hagyd, hogy a félelmeid utat törjenek maguknak! Igen, van, hogy látszólag nem tudsz semmit tenni. Előfordul, hogy nagyrészt nem rajtad múlik, mi fog történni.

Amikor például a szeretteidért aggódsz, úgy érzed, tehetetlen vagy. Remélsz, vársz és félsz. Pedig valamit mindig tudsz tenni! És lehet, hogy pont az a kicsi hiányzik, amit Te hozzá tudsz adni. Ha nem sajnálatot lát rajtad a másik, hanem azt, hogy küzdesz érte, hiszel benne és nem adod fel, akkor erős marad ő is. Amikor pedig a saját életedről van szó, akkor a kormánykerék még inkább a saját kezedben van.

Amíg élünk, remélünk - de ha csak remélünk, nem élünk.
Ezt az írást egy lány inspirálta, aki most az életéért küzd. Még nem tudja, hogy érte írok, de érzi. És győzni fog - mert nem adja fel, ahogy én sem.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
http://hasznaldfel.hu/		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 59 
2016.07 2016. Augusztus 2016.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 59 db bejegyzés
e év: 935 db bejegyzés
Összes: 8743 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 890
  • e Hét: 2060
  • e Hónap: 3955
  • e Év: 54746
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.