Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Az én szívem egyszerű, nincs nagy gazdagsága, csak egy aprócska kincs: a szeretet örök lángja." Gyöngyszemek... .
2000.02.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 52 
Jó reggelt!
  2016-09-25 07:20:56, vasárnap
 
  Link






Link





 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy csipet hit
  2016-09-21 06:49:51, szerda
 
  Schrenk Éva
Egy csipet hit

Valahol mélyen a szívemben
tudom, hogy oly gyakran vétettem.
Előjönnek az emlékeim,
s hozzájuk fűződő képeim.

Bárcsak elfelejthetném őket!
A csapzott, átkozott időket...
Amikor bűnre bűnt halmoztam,
s nem is tudtam, hogy jártam rosszban.

Most kibányászom kincseim.

Bár a bűn befedte azokat,
mégis gyémántként ragyognak.
Isteni adományok ezek:
egy csipet hit, remény és szeretet.

2016. szeptember 1.





Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Falevelek...
  2016-09-21 06:48:48, szerda
 
  Garai Katalin
Falevelek...

Kicsi levél, sárga levél,
merre kerget, sodor a szél,
de jó lenne veled menni,
s ott, ahol te,
csendes völgyek rőt avarján,
mindörökre megpihenni...
kicsi levél, sárga levél,
neked a szél miről mesél,
hogy oly könnyen szállsz szárnyára,
rohansz vele... messze-messze,
lassú, csöndes elmúlásba,
más a sorsom, mint a tied,
nem kelhetek útra veled...
ha jön a szél,
nekem egyre arról beszél,
hogy a fák bús kopár ágán
tavaszra újra lesz levél...

2014. november 3.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szép gondolatok...
  2016-09-21 06:41:44, szerda
 
 

A virág is mind a föld szülötte, de ezernyi virág között is mily más a kis alázatos gyöngyvirág! Csupa finomság, csupa titok! Illata semmi más virágéhoz nem hasonlít, sem a formája. A föld szülötte. De mintha valami ismeretlen világból került volna a földre..."
Gárdonyi Géza





Micsoda gondolatból alkothatta Isten a virágot? Hiszen ha csak bezöldíteni akarta a földet, csupa fűvel is bezöldíthette volna. De mennyi szép virágot vegyített a fű közé! A pirinkó nefelejcstől mind a rózsáig mennyi ezer és ezerféle alakú és színű virág nyílik mindenütt, ahol emberi láb nem tapossa el! A rózsa talán mégis a legszebb. De a liliom meg csupa rejtelem. Honnan veszi a liliom azt a csodás tisztaságú fehérségét? A földből? A föld fekete. És miért szeret elrejtőzötten élni? Ha útfélre ültetik, soványka marad, fejletlen. Ha félreültetik a kert zugába, nemes, szép formában magasra növekedik. Levele szélesebb, zöldebb, virága nagyobb. Miért? És nappal zárva van az illata. Mintha titkolná a keble kincseit. Közel kell hajolni hozzá, közeles-közel, hogy valamit érezhessünk a leheletéből. Ám éjjel, sötétben, a csillagok csöndességében ébren van az az egy virág. A fehérsége szinte fénylik a sötétben, és édes-finom illattal árasztja el a kertet. Mért titkolódzik nappal? Miért illatozik éjjelen? Mért fehérebb? illatosabb más virágoknál?
Gárdonyi Géza




A rosszkedvű ember megmérgezi a levegőt jelenlétével. Fuss tőle. S minden olyan helyről, ahol rosszkedvűek élnek. Minek lakjunk siralomházban, ha nem vagyunk elítéltek?"
(Gárdonyi Géza)










Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az utolsó álom
  2016-09-21 06:37:06, szerda
 
  Gárdonyi Géza - Az utolsó álom

Az Isten művész-keze évről-évre
virágot sző a mezők szőnyegébe:
s minden fűszálnak szép virága nő.
Az ember: fűszál. A virág: nő.

Oh csak én éltem hosszú bőnyaramban
virágtalanul árva-egymagamban.
Körülöttem boldog madárkák daloltak:
virágok, füvek egymáshoz hajoltak.

S ím ősz jöttével mikor már a nap
nem küld virág-nyitó sugarakat,
mikor már a dér fehérlik a fákon,
megjelenik az én rég várt virágom!

Egy fehér szegfű: egy fehér leány.
És égi szemmel, némán néz reám.
És én is nézem mély szívdobogással,
álmot gyanító szent csodálkozással.

- Nekem nyíltál-e?
Felelj: - Neked:
az Isten megszánt, - melléd ültetett.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A fasorban
  2016-09-21 06:36:31, szerda
 
  Gárdonyi Géza - A fasorban

Árnyas, csöndes fasor a temető mellett.
Nekünk éppen ilyen csendes fasor kellett.
Se szembe nem jönnek, se pedig utánunk.
Kezembe a keze: sétálunk, sétálunk.

Lám, mégis valaki...ül az árok partján
egy vén sánta koldus, a kalapját tartván.
Mit keres ez itt, hol csak a rigók járnak?
Vilma szól: Óh adjon az istenadtának!"

" Hát persze hogy adunk: ihol az erszényem."
S Vilma két pénzt adott: egyiket énértem.
Köszönte a koldus, rezgő öreg hangon:
"Áldja meg magukat az Isten, kisasszony!"

Némán megyünk tovább. Az öreg áldása
kísér mint a harang elbúgó dongása.
Az akácsort szellő borzolja meg végig,
Vilma mosolyog. A szemén könnycsepp fénylik.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Isten veled gólyamadár
  2016-09-21 06:34:57, szerda
 
  Link





Gárdonyi Géza: Isten veled gólyamadár

Valami különös szomorúság borzong át a lelkemen. Nemcsak a lelkemen: minden fán, minden fűszálon, az egész tájon, még a felhőkön is.
Ez a szomorúság az ősznek a megérzése.
Kertemben már az őszirózsák fehér és lila virágai melengetik az arcukat a nap sugaraiban. A gesztenyefám napról napra halványabb. A gyümölcsfáim is olyanok, mint az öregemberek: egyik, mint a sárga öregember; a másik, mint a piros öregember.
A két gólyánk is elment. Szent István király napján láttam őket utoljára a mezőn. Nem halásztak, csak álltak-álldogáltak elgondolkozva a fűben; ott álltak mind a ketten. A fecskék vidáman csapongtak fölöttük a levegőben. Azok még nem gondoltak akkor az elutazásra.
Furcsa két madárfaj a gólya meg a fecske, hogy tavasszal mindig idejön a másik világrészről; ősszel meg mindig visszatér a másik világrészbe. De ott nem házasodnak, nem raknak fészket és nem költenek, csak itt minálunk.
Melyik hát az igazi hazájok?
A mi magyar hazánk.
Még furcsább, hogy az a két gólya, meg az a pár száz fecske az egész országból csak éppen a mi falunkat szereti. A messze Afrikából ide térnek mindig vissza, ide ám, a mi szegény nádas házaink közé, a mi szegény mezőinkre. Mi van a mi falunkon olyan szeretni való, hogy érdemes érte átrepülni egy egész nagy tengert, meg egy egész nagy országot?
Ahogy ott láttam a mozdulatlanul merengő két gólyát a vörösre aszott mezőn, a húszéves Balla gyerek jutott az eszembe. Azt is így láttam ma állani a kertben. Az ásónyélre támaszkodva állt, és szomorúan nézett maga elé. Mert ő is elköltözik innen.
Szent Mihálykor elviszik. Maga se tudja, hova. Kell a Balla gyerek a császárnak.
No, a mi két gólyánk nem kell a császárnak. De lám, hogy így egybevetem őket, arra gondolok, hogy a válás érzése nem azonos fájdalom-e bennök?
Ahogy a két gólya ott áll egymás mellett, bizonyára így beszélgetnek:
- Öregem - mondja az asszony -, a vízi liliomnak fogytán a virága.
Az ura bólint erre a fejével csöndesen.
Ismét az asszony szól:
- Mikor indulunk?
- Mikor az utolsó liliom is eltűnik.
- A gyerekek eléggé erősek.
- Megbírják.
Mind a kettő újra bús elmerengésbe mélyed.
Milyen szomorú tud lenni a madár! Egész testével szomorú.
A minap aztán sok gólyát láttam a magasban. Odafenn kanyarogtak a falu fölött, aztán egyszercsak: egyenes az út Délnek!
A fecskék csak tegnap mentek el. Úgy beszélték meg, hogy a templom tetejéről indulnak, mert ott gyűltek össze.
Töméntelen nagy fekete madárraj volt az ott együtt. A falu csendjében nem hallatszott egyéb, csak az ő csivikelésük-csiripolásuk.
Tanácskoztak, disputáltak.
Vajon min forgott a beszéd? Vezért választottak-e, vagy az út irányát hányták-vetették meg? Rossz hírt kaptak-e Afrikából? Vagy valamelyik más falubeli fecskenépről szavaztak, hogy megvárják-e őket, vagy nélkülök menjenek! - Ki tudná megmondani, ha nem madár?
Fölkerekedtek, egypárszor körülkanyarodtak fenn, mint a búcsúsok. Bizonnyal a falura néztek alá a magasból meg a vidékre, aztán elszálltak a messzeségbe.
De hát miért megy el a gólya, miért megy el a fecske, ha a falunkat érzi otthonának?
Óh, bizony, könnyű azt kitalálni: az Úr, aki a gólyának és fecskének is ura, nem itt terít télen asztalt nekik. Elközelget az ősz. Az október hideg leheletétől dermedten hullanak el a bogarak milliói. A december szele kemény kérget fagyaszt a vizekre, s a téli ég felhői hóval borítják be a mezőket.
Miből éljen akkor a szegény gólya meg a szegény fecske? Éhen halna meg itt az istenadta valamennyi.
Ma már nincs se fecske, se gólya. Talán éppen most repülnek fenn a szédítő magasságban a tenger fölött és a tenger felhői fölött. Talán éppen most kiáltja egyik gólyafiú:
- Anyácskám, elfáradtam!
- Terjeszd ki a szárnyadat - feleli bizonnyal az anyja.
S megszűnik a szárnyak levegőverése. Az egész gólyacsoport kiterjesztett szárnnyal leng a levegőben.
Forrás: Wikiforrás

Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Régi dal
  2016-09-21 06:30:46, szerda
 
 

Hábele Mihályné
Régi dal

Egy dallamot sodor az őszi szél.
Sárgul már, hull a fákról a levél.
Megpendíti szívemnek húrjait.
Felrepíti lelkemnek szárnyait.

Ha meghallom a régi dalt,
mely olyan sokszor vigasztalt.
Egy régi nyár emléke visszajár....
Fülemben hallom szívem ritmusát.

Egy régi dal, - egy régi nyár....
Itt él a szívemben újra már.
Elrepült régen az ifjúság.....
Mégis úgy érzem, most újra,
csak nekem szól a gitár.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nincs Cím
  2016-09-21 06:28:14, szerda
 
 

Dalszöveg


Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi földünknél.
Lehet létezik Ő is, aki többre képes az embernél.
Egyszer ismeretlen távolba vágyom. Máskor megriaszt egy álom,
hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz
már nem vigyáz egy cseppnyi földre, el kell mennünk mindörökre.

Fényévtávolság. Csak hallgatom. Csak bámulom.
Zengő fényország. Hogy láss csodát egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem.
Hallom hangjait, és el nem érem.
Ott a tenger, itt az én hajóm.

Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék
És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még
Néha könnyebb lenne elmenekülni, s tiszta fénybe merülni,
de a hang,ami hív, de a jel,ami szól
még nem mond semmit meddig élek, lesz-e út, hogy vissza térjek.

Fényévtávolság. Csak hallgatom. Csak bámulom.
Zengő fényország. Hogy láss csodát egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem.
Hallom hangjait, és el nem érem.
Ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom. Nekem itt vannak álmaim.




Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nincs visszaút
  2016-09-21 06:25:39, szerda
 
  Hirth Éva: Nincs visszaút

Töprengek a múlton, az időn,
hiába, vissza többé nem jön.
Elrepült, már minden csak emlék,
elrepült, tovaszállt oly rég...

Jó lenne újra átélni,
a múltból csak jóra emlékezni,
visszareppenni az időben,
újra gyermekként élni az életem.

Anyám befonná hosszú hajam,
apámmal kézen fogva sétálnék boldogan,
felszabadultan nevetnék,
csak kis dolgokon sírnék.

Jó lenne újra gyermeknek lenni,
a testvéreimmel együtt nevetni,
összeveszni, kibékülni,
esténként egymással összebújni...

Sajnos ez csak álom marad,
az idő nem áll meg, előre halad,
az első lépéseket is meg tudtam tenni,
az utolsókat is nekem kell befejezni...

Elindultam egy hosszú úton,
most a vége felé fel nem adom!
Tudom, hogy egyre nehezebb az út,
de végigmegyek rajta, a lelkem: így hazajut.






Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 52 
2016.08 2016. Szeptember 2016.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 52 db bejegyzés
e év: 374 db bejegyzés
Összes: 5152 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 271
  • e Hét: 271
  • e Hónap: 6450
  • e Év: 550052
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.