|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2016-09-27 22:59:44, kedd
|
| |
| |
A fa
Minden évben meghal, megszületik,
de létezése nem hal meg a télben.
És mégis halandó: ág-koronáját
egyszer majd széttöredezi a szél
mely még sehol sincs. Törzsét széthasítja
egy villám, mely még alszik az időben.
Ahogy elmúlása a létezésben,
ahogy őbenne a tél és tavasz
lüktetése. Ahogy önmaga tudása a csend
teljességében. Több mint a szavak
hálóján áthulló levelek surrogása.
Nem időben gyökerező teremtmény
*** Beney Zsuzsa 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek - költők - B |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-27 22:42:17, kedd
|
| |
| |
Behunyt szemmel
Ó, mondd,
Ha későn, s ha őszi harmat,
Levelek hullása, daru távozta után,
Egyszer,
Egy kék hajnalra, arany délre, piros estre,
Vagy egyetlen órára csak -
S ha küszöbömre nem, hát ablakomba...
Hisz a világ akármi tág,
Nem végtelen,
S az élet kurta bár: morzsa belőle
Napok, hetek, esztendők asztaláról
A múltba vissza mégis elgurulhat -
Ha csókra nem, tán szóra sem,
Egy meglátásra bár -
Eljött-e még, ó, mondd,
Véletlenül vagy csodamód:
Ahogy vannak álmok,
Melyeket kétszer is megálmodunk!
*** Berde Mária *** |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek - költők - B |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-24 21:17:27, szombat
|
| |
| |
Mire meglelnélek
A csönd, a hallgatás nagyobb világ,
hogysem egyedül cipelni lehetne,
nagyobb földrész a szerelem,
hogy egyedül bejárni lehetne,
éhesen, világra éhesen
nyílt tájaidra így vetődtem,
bejárni, ami kénytelen,
visszatalálni szülőföldem,
a vér nádasa lobog itt,
ártatlan vizek, tükröző nyárfák,
zsombék-öl, fű-haj boldogít,
egy tükör nekem adja árnyát,
hogy vissza ne találjak, esik,
s elmos mindent a nyomomban
hulló csillagok keresik,
s hiába, azt, aki voltam,
mire meglelnek - nyár vagyok,
és ősz és tél és újra lángzó
tavasz, mert beléd változom,
földem, vándorló virágszóm.
*** Bella István
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek - költők - B |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-24 20:59:45, szombat
|
| |
| |
Könyörgés 5- strófában
Elszürkítettek gondok és bajok -
Fogadj hát úgy el, amilyen vagyok.
Ne bánd, hogy szemem néha elborul,
Nézz rám s a bánat menten elcsitul.
Kezed, míg lassan két kezemhez ér,
Feledjem én is, hajam, hogy fehér
S próbáld feledni Te is, ami fáj
És segíts hinni - hisz élni muszáj.
Fogóddz kezembe s új tartást Te adj
(Könnyebb így hinni újabb bajokat)
S nézd el hibáim. Gyenge, ha vagyok,
Nem én akartam - csak a bánatok.
Pálcát se törjél oly könnyen, Szívem,
Hisz' Te sem volnál talán bűntelen.
Lágy szó helyett, ha rosszra nyílna szád,
Vigyázz, ne hulljon egy se vissza Rád.
A délibábot amíg kergeted,
Mit eddig nyertél - elveszítheted.
Használd tükörnek kedvesed szemét.
Vétkes az is, ki maga ellen vét.
*** Bartal Klára *** |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek - költők - B |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-23 22:34:49, péntek
|
| |
| |
Utószó
Széttépve és összetörten
Győzelmektől meggyötörten
Már magzatként bajba ölten
Vándor bölcsőtemetőkben -
És mégis élünk
Dobra vernek minden vágyat
Árverezés a vasárnap
Nászunkra is gyászhír támad
Üresek a gyermekágyak -
És mégis élünk
Elvadult a dúlok lelke
Kórót terem tarló mezsgye
Pusztul a föld egyre-egyre
Hull a szikla tenyerünkbe -
És mégis élünk
Fogaskerék futószalag
Egyik elmegy másik marad
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad
Zokognak a kövek szavak -
És mégis élünk
Hogyha sírunk: kiröhögnek,
Hogyha kérünk: fel is kötnek,
Hogyha küzdünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek -
És mégis élünk
Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére;
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége... -
És mégis élünk!
*** Bartis Ferenc ***
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek - költők - B |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-22 21:28:57, csütörtök
|
| |
| |
Időhatározó
Nézd, falevelet rugdosunk.
Lassú kurtán elszállt az év!
Most még fiatalok vagyunk?
Ne keserítsen semmiség.
Áthágjuk a szabályt ízekben és szívekben.
Életünk, a foltos valóság
a Cassiopeia távolába retten.
A csillag tűsarokkal tapos rád:
a teremtésnek pelyhe nincs, csak súlya.
Kitárt combbal az ősz, árulja szürke vázát.
Csókban, szájon lélegeztet az ádáz
hideg, s esti fénnyel szemünk kiszúrja.
Kártyát vet kék telünk, egyre nagyobb a tét.
Egyik haza kilök, másik csábít az útra.
Falevél futkos, mert a lábunk szórta szét
a lapokat s egy új év osztja újra.
*** Balla Zsófia 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek - költők - B |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-16 21:29:21, péntek
|
| |
| |
Egy ledőlt diófához
Melly, magass égnek szegezett fejeddel,
Mint király, állasz vala társaid közt,
Tégedet látlak, gyönyörű diófa,
Főldre terítve?
Kiszakad testes derekad tövétől;
Csak kicsiny kéreg maradott kötésűl;
Ágaid csüggnek, levelid kivesznek,
Nedvek elhagyván.
Sorvadó kebled csecsemős gyűmőlcsit
Hasztalan szűlvén, elereszti: húllnak
Ők, s nem is tudván rövid életekről,
Rendre kihalnak.
Annyi szélvészen diadalt-nyerett fa!
Nemtelen porban hever a nemes dísz?
Ezt leendőnek lehetett-e vallyon
Vélni felőlled?
Senkinek kárán nem örűlt, sokaknak
Hűvös árnyékkal feles hasznot hajtó,
S kedvek' étkeddel kereső kegyes fa!
Mondsza, ki bántott?
Ah, minek kérdem! - szemeimbe tűnnek
Gyilkosid. Nem vólt kül erőszak: ott benn,
Önmagadban vólt megölő mirígyed
S titkos elejtőd.
Ím egész bélig gyökered kirágták
A gonosz férgek, s az elett odóba
Hangya-bolyt híttak! Mi nyüzsögve járnak
Most is alattad!
Átkozott vendég! viperák szülötti!
Ah szerencsétlen fa! - hazánk', szelíd ég,
Szűz virágjában tehetős karoddal
Tartsd meg örökké!
1790.
*** Baróti Szabó Dávid 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek - költők - B |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2016. Szeptember
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | |
| 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | |
| 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | |
| 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | |
| 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
10 db bejegyzés |
| e év: |
237 db bejegyzés |
| Összes: |
1901 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 7
- e Hét: 794
- e Hónap: 2038
- e Év: 111103
|
|
|
xMagazin
Offline
