Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
Bajor-magyar szimpózium
  2016-09-30 21:15:14, péntek
 
 




BAJOR-MAGYAR SZIMPÓZIUM


,,Európa sokat köszönhet Magyarországnak. Magyarország több mint 1000 év óta rendkívül önfeláldozóan védte a kereszténységünket, a keresztény értékeket és a szabadságunkat sok keleti, és a határos déli népekkel szemben. Magyarország gondoskodott arról, hogy mi európaiak mindmáig jólétben és biztonságban, szabadságban és szociális békében élhessünk.

Magyarország az elmúlt évtizedekben mindezért újra és újra rengeteg áldozatot hozott. Németországban ezt senki nem felejtette el.

Orbán Viktornak és az új kormánynak nagy levegőt kell vennie és egy rögös, kemény és hosszú úttal kell számolnia. Azonban megéri megtenni ezt az utat, melynek végén egy gazdaságilag stabil magyar nemzettel találjuk szembe magunkat, amely fontos motorja lesz a kelet-közép-európai országoknak, Németország, különösen Bajorország tartós támogatásával és partnerkapcsolatával. Magyarország kitűnő lehetőségekkel rendelkezik a jövőben az ipar, mezőgazdaság és a turizmus területén. Magyarország valódi minőséget jelent. Magyarországnak sikerülni fog talpra állni. Magyarország bízhat a német és a bajor támogatásban. Idén ünnepeljük Németországban a békés újraegyesítés 20. évfordulóját. Ezt az újraegyesítést nagyrészt a magyar kormány és a magyar lakosság bátorító segítségének köszönhetjük. Ezt sohasem fogjuk elfelejteni a magyar népnek."

Nyíregyháza - 2010.szeptember 24.
Közös Európai Jövő című bajor-magyar konferencia








Fentiek 6 éve hangoztak el Nyíregyházán. Tegnap Budapesten Bajor-magyar szimpózium a Civil Összefogás Fórum, a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány, a Szellemi Honvédők közössége, valamint a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület közös rendezésében újra találkozhattunk, aminek díszvendége Thomas Habermann, a Bajor Keresztényszociális Unió /CSU/ parlamenti képviselője, megyei elnök volt. Az előadás témája az Ezeréves bajor-magyar barátság, A CSU, mint emberközeli néppárt, Társadalmi szervezetek Bajorországban, civil kapcsolatok erősítésének lehetőségei és a ma annyira aktuális Migráció volt. A szimpóziumon részt vett Rétvári Bence államtitkár, Őry László, a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület elnöke, Dr.Dr.Franz Szabad, magyar származású, bajor orvosprofesszor, Dr. Csizmadia László CÖKA elnök és sokan mások. Fellépett Hűvösvölgyi Ildikó, Kossuh-díjas színművésznő. A rendezvényről az ECHO Televízió felvételt készített.


Landratswahl Rhön-Grabfeld: Thomas Habermann

Link











A Szimpóziumon fellépett Hűvösvölgyi Ildikó, Kossuh-díjas színművésznő. Ritkaságszámba menő, szép és csodálatos énekével, és a Magyarországon sokáig viszonylag ismeretlen, a magyar irodalomból évtizedekre száműzött Remenyik Sándor két szép versével elkápráztatta a résztvevőket.

Sír a lelkünk, ha belegondolunk, hogy iskoláink még ma is ezrével bocsátják ki azokat a diákokat, akik - önhibájukon kívül - hírből sem ismerik ezeket a csodákat! Miféle gonosz, alattomos, piszkos elemek tiltottak el ilyen gyönyörű verseket és dalokat a Magyar néptől?

Ápoljuk hát a Magyar Kultúrát, imával, szép dalokkal, versekkel. Ima a népért, a hazáért!

Lelkünkből szólt valamennyi!







ELINDULTAM SZÉP HAZÁMBÓL


Elindultam szép hazámból,
Híres kis Magyarországból.
Visszanéztem félutamból,
Szememből a könny kicsordult.

Bú ebédem, bú vacsorám,
Boldogtalan minden órám.
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.

Én Istenem, rendelj szállást,
Mert meguntam a bujdosást,
Idegen földön a lakást,
Éjjel-nappal a sok sírást.

/Hűvösvölgyi Ildikó/


Elindultam szép hazámból

Link



Hűvösvölgyi Ildikó: Szállnak a darvak

Link








Reményik Sándor: HALOTTI BESZÉD A HULLÓ LEVELEKNEK


Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?
Bizony bíbor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk.
Ahogy halódunk, hullunk nesztelen:
Bizony, e világ dőre, esztelen
Pompájánál nagyobb pompa vagyunk.
Nem történhetik velünk semmi sem,
Mi megronthatná szép, igaz-magunk.
Míg a fán vagyunk: napban ragyogunk
S ha alászállunk: vár a hűs avar,
Testvér-levél testvér-lombot takar,
Ott is otthon vagyunk.
Ha megkeményedünk és megfagyunk:
Zuzmara csillog rajtunk: hermelin.
Bíbor után a fehér hermelin.
Bizony szépek vagyunk.
Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?
Ha végre földanyánk része leszünk,
Ott is szépek leszünk,
Ott is otthon leszünk.
És árvaság csak egy van, feleim:
Az erdőn kívül lenni.
Otthontalannak, hazátlannak lenni.
Nagyvárosok rideg utcakövén
A széltől sepertetni.
Sok más szeméttel összekevertetni.
Árvaság csak ez egy van, feleim.
S amíg itthon vagyunk:
Bizony bíbor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk.










Reményik Sándor: MINDHALÁLIG


Most mélységekből szakad föl a szó
S nem csinált virág, nem papírhajó,
De Óceán setétjén égő gálya,
Mit röpít a szív tajtékos dagálya,
A mélybe le s a mélyből újra fel,
Ma szólni nem lehet s ma szólni kell:
Szeretlek, népem, mindhalálig.

Egy érzés szunnyadt bennem hangtalan,
Némán, keményen, mint kőben arany,
Most csákány töri, bontja, fejti föl
Az érzést, amely üdvözít - és öl
S mártíromságot szenvedtet velem;
Mi ez? Szokás, nyelv vagy történelem,
E szó: Szeretlek mindhalálig?!

Száz hajszáleren szívódik belém,
És száz ösvényen felé kúszom én,
És száz formában kísért engemet,
Mint langy szellő, mint Számum-lehelet;
Alakoskodik, rejtőzik, tagad,
Míg egyszer egy órában kifakad:
Szeretlek népem mindhalálig!

Tudtam én ezt? Nem tudtam ezt soha;
Nem így; míg jött a sors, a mostoha,
És megmutatta, hogy Te: én vagyok,
S ha Te sorvadsz el, én is elhalok,
Mint a levél, ha elszárad a fa,
Mint a gyermek, kit elhágy az anya,
Szeretlek népem mindhalálig.

Ha te nem vagy, nincs álom, illat, szín,
Az élet babyloni vizein.
Nincs fáklya, mit a szív magasra tartson.
És ülünk egyformán a szürke parton:
Alélt lelkek egy alélt földtekén...
És ha te nem vagy, nincs e költemény:
Szeretlek népem, mindhalálig.

Mi vagy Te nékem? Szomjamra ital,
Sebemre ír és bánatomra dal,
Tűzhely, amelyhez térni soh'se késem.
Márvány, amelybe álmaimat vésem.
Át egen, földön, folyón, tengeren,
Rögön, hanton, koporsófedelen:
Szeretlek mindhalálig, nemzetem!


Remenyik Sándor - Mindhalálig - Szeleczky Zita

Link



















 
 
0 komment , kategória:  Magyar sorsot - magyar kézbe!   
Közös kiáltvány
  2016-09-30 19:15:32, péntek
 
 




KÖZÖS KIÁLTVÁNY


Közös kiáltványban kéri a lakosokat 118 Nógrád megyei polgármester, hogy szavazzanak nemmel a vasárnapi népszavazáson, mert úgy látják, a tét nem kisebb, mint hogy

"meg tudjuk-e védeni közösségeinket, kultúránkat és mindazt, ami magyarrá teszi hazánkat".

Ezt pénteken jelentették be Balassagyarmaton, az eseményen 45 településvezető személyesen is részt vett.


Tóth János (Fidesz-KDNP), Diósjenő polgármestere azt mondta, nemcsak az ellenőrizetlen népvándorlásban rejlő veszélyek miatt fontos a népszavazás, hanem szűkebb lakókörnyezetünk fejlődése miatt is.

Úgy fogalmazott: Nógrád megye polgármesterei úgy látják, elsőként környékük lakóinak megélhetését, biztonságát és kiszámítható életlehetőségét kell biztosítani; tisztában vannak azzal, hogy segíteni kell a menekülőkön, azonban azt is tudják, hogy a valódi megoldás nem Magyarországon van, hanem ott, ahonnan ők érkeznek.

A Nemmel szavazunk! című, a megyei napilap pénteki számában is megjelentetett kiáltvány szövegét - amelyet Balla Mihály (Fidesz), Nyugat-Nógrád országgyűlési képviselője és a polgármesterek kezdeményezésére fogalmaztak meg - Vezér Attila (Fidesz-KDNP), Romhány polgármestere olvasta fel Balassagyarmaton.

A kiáltvány tartalmazza:

Nem kívánjuk azok betelepítését, akik nem fogadják el kultúránkat, hagyományainkat, törvényeinket és európai értékeinket! Határozottan állítjuk: a napjainkban tömegesen Európába érkező bevándorlók gondjait ott kell orvosolni, ahonnan jöttek, nem pedig idehozni a bajt!"
A szöveg szerint a polgármesterek ezért tartják fontosnak, hogy Magyarország kormánya karitatív szervezetekkel együttműködve, humanitárius segélyekkel és iskolák építéséhez nyújtott adományokkal támogatja a krízisben lévő országokat.

A polgármesterek végül arra kérik az embereket, hogy az október 2-i népszavazáson SZAVAZZANAK NEMMEL, "mert ezzel üzenhetünk Brüsszelnek: a magyarok felelősen döntenek, mert hazájuk jövője a tét".











 
 
0 komment , kategória:  Média  
Bűnöző muszlimok között
  2016-09-29 23:05:10, csütörtök
 
 





Nicolai Sennels: BŰNÖZŐ MUSZLINOK KÖZÖTT


Nemrég valaki a következő kérdést tette fel nekem: Miért harcolsz az iszlám ellen? A válasz röviden: mert az iszlám harcol ellenünk. Mivel nem ismer határokat és kegyelmet, ezt egészen addig fogja tenni, amíg le nem győz bennünket, vagy amíg - remélhetőleg - meg nem állítjuk végleg.

Nem új jelenség a napjainkban zajló iszlám térhódítás, amely olyan területeket érint Afrikában, a Közel-Keleten és a nyugati városokban, melyek ez idáig nem tartoztak a saría uralma alá. Ez csupán egy újabb fejezete a nem muzulmánok ellen folytatott 1400 éves háborúnak, melynek célja, hogy megszilárdítsa a muzulmánok hatalmát a nem muzulmánok felett, valamint az iszlám uralmát a demokrácia és az emberi jogok felett.

E könyv szinte példa nélküli, eredeti, nyugati szemszögű feltárása az iszlám és a muszlimok pszichológiai és társadalmi jellemzőinek, feltárja azokat az alapvető pszichológiai folyamatokat, melyek meghatározzák az iszlám vallást követő, az iszlám kultúrában felnevelkedett személyek gondolkodásmódját és viselkedését. Egyben útmutatóként szolgál arra vonatkozóan, hogy hogyan tudjuk hatékonyan kezelni az iszlamizálódó társadalmaink problémáit.


Bűnöző muszlimok

A könyv a LINKRE kattintva letölthető vagy olvasható:





Link



Nicolai Sennels dán pszichológus műve abban segít, hogy megértsük a minket támadó iszlám miénktől jelentősen eltérő pszichológiai és társadalmi mozgatórugóinak alapjait azért, hogy megőrizhessük szabadságunkat és értékeinket, és hogy meg tudjuk akadályozni vagy legalább csillapítani a folyamatban lévő és küszöbön álló társadalmi katasztrófát.

A kelet-európai és a balti államok polgárai talán azt gondolják, hogy Nyugat-Európa képes a segítségük nélkül kezelni ezt a problémát. Ha így gondolkodnak, akkor naivak, és hiányzik belőlük a szolidaritás: itt az ideje, hogy a demokratikus világ összetartson. Mivel az iszlám természetéből fakad, hogy végül mindenhol elterjedjen, senki sincs biztonságban.










 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Publicisztika  
Csézy
  2016-09-28 21:00:32, szerda
 
 










Csézy


Csézi Erzsébet, ismertebb nevén Csézy (Mezőkövesd, 1979. október 9.) magyar énekesnő.

Mezőkövesden nőtt fel. Talán a leghíresebb matyó népművész dinasztia tagja, ugyanis Kis Jankó Bori dédunokája. Édesanyja énektanár. Mezőkövesden járt általános iskolába, majd Miskolcon végezte el a zeneművészeti főiskolát is, az operatanszakon. Csézy közben többször vállalt fellépéseket mezőkövesdi és más rendezvényeken. Miskolcon szerzett diplomát énekművészként és kamaraművészként 2006-ban.

Emellett folytatta a családja hagyományait. A mesterséget nagymamájától tanulta, s olyan szépen megtanulta, hogy 2001-ben Japánban az Európa Kiállításon egyedül ő képviselte Magyarországot, a matyó kultúrát. 1 hónapig mutatta be, hogyan készülnek a matyó kézimunkák.

Konzervatóriumi pályatársaival világversenyt nyert Spanyolországban, ahol polifon (többszólamú) és helyi baszk folklórdalokkal kápráztatta el a közönséget, de a legprofibb operaénekesek is elismerték Csézy tehetségét, és ebbe a különösen zárt közösségbe is azonnal befogadták. Az énekesnőnek viszont más tervei voltak, a popszakmában kívánt érvényesülni.

2008. február 8-án Szívverés című dalával megnyerte az Eurovíziós Dalverseny Magyar Televízió által rendezett hazai döntőjét, ezáltal a jogot, hogy képviselhesse Magyarországot a belgrádi versenyen. A 2008-as VIVA Comet díjátadón elnyerte a legjobb női előadónak járó díjat.

Dalai teljes mértékben emberközpontú üzeneteket közvetítenek, hiszen a szerelem, a csalódás a hétköznapokban átélt dolgok, szomorú vagy éppen vidám pillanatait ötvözi ezekben.



Link

Link


Harmincötszörös platinalemez lett Csézy új dala

Link








AKARSZ-E


Akarsz-e futni, arany éjszakába futni velem?
A földre bukni és az égre nézni fel?
Akarsz-e adni árva csillagoknak szép neveket?
S nevetve hagyni, hogy a szél sodorja el?

Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd?
És arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton?
Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?

Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken?
És lángra gyúlni fázós, fehér reggelben.
A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket,
Hogy szóra bírni más ne tudja senki sem.

Akarsz-e együtt ülni...



Van az úgy, hogy semmi sem jó.
És van az úgy, hogy lenni sem jó.
Hát gyere mondd, hogy akarod még!
És ezer év sem téphet szét.

Akarsz-e szánni, ha egyszer bánni kell a bűneidet?
Akarsz-e látni, ha lábam rossz utakra tért?
Az arcot látni, amivel megosztottad tükreidet.
Akarsz-e engem, aki csak ennyit ígért?

Akarsz-e együtt ülni...

Van az úgy...


Csézy - Akarsz-e? // Videó

Link








ÁLOM VOLT


Szél fújja arcomat
egy könnycsepp hull kezemre.
Bolond szívem kérdezne,
de válasz nincs úgysem
Kihalt utcák vándorát
ki boldog már meg sem lát
S ez a hosszú út az éjjen át
Nem visz el hozzád.

Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz.
Álmaimban téged látlak
mindig most is még.
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz,
álmaimban rólad szól a dal
most is, mint rég, úgy mint rég.

Nincs ebben semmi új
egy jól ismert történet
mohó szív, mely tüzet gyújt
s a másik szív szenved.
Így volt és most messze jársz
de mégsem múlik a láz.
Jönnek éjszakák és nappalok
És nem kell senki más.

Álom volt és fáj az ébredés....

Szeresd ki rád vár
Ne bántsd ki megbocsát
Siess még megtalálsz,
Várok rád.
Nem kell senki más.

Álom volt és fáj az ébredés....


Csézy - Álom volt

Link








ÁLTALAD VAGYOK


Részlet:
Dér, voltam csak téli éjszakán,
Tőled ez a csepp ma óceán,
Voltam én a Föld, ma szárnyalok,


Jobb az, aki általad vagyok,
Ez bármit megér.


Csézy - Általad vagyok (dalszöveggel - lyric video)

Link








BÚCSÚZZ EL


Az életem
egy színes könyv, mit százszor olvasnék,
hisz a valóságot eltakarta még
ezer fényes, álomszerű kép:

...az is elég, hogy velem alszol el,
s ahova lépek, te is ott leszel
és sosem engedsz el.

Csak képzelem,
hisz sosem volt,
és sosem vár
közös út és cél .
Ez a vágy csak bennem él.

Búcsúzz el!


Hogy ne is mondhasd még egyszer.
Ne nézz hátra, menned kell,
ha volt is híd, égesd fel!

Búcsúzz el!
hogy meg ne ígérd még egyszer!
Ne nézz hátra, menned kell,
ha volt is híd, égesd fel!

Az nem elég, hogy karjaidba zársz,
ha van egy hely, mit nálam nem találsz -
így nyitott szemmel jársz.

Hát ne súgd most,
mi sosem volt.
Hisz sosem vár
közös út és cél.
Ez mind csak bennem él!


Búcsúzz el...

Link








CSAK ÁLOM


Azt játszd, hogy élsz,
Csak szállsz, nem félsz,
Játszd, hogy minden áron,
Bárhogy fájjon, élsz,
Élj úgy, hogy játssz,
Kincset találsz,
Érezz és láss,
Mert élsz, amíg csodálsz.

Csak álmot jársz a Földön,
Ez nem örök tánc csak kölcsön,
De van szép szó, és dallam
Az ég is szól, csak halkan,
Bátran élj, ne sírj, ne félj

Azt játszd, hogy élsz,
Lánc nélkül élsz,
Csak játszd, hogy szél repít,
És bárhová elérsz
Élj úgy, hogy játssz,
Jár még a tánc,
Érezz és láss,
Mert élsz, amíg csodálsz

Csak álmot jársz a Földön,
Ez nem örök tánc, csak kölcsön,
De van szép szó, és dallam,
Az ég is szól, csak halkan,
Bátran élj,
Csak jót remélj







ELMENTÉL


Hiába kérdenél, ha úgysem értenéd,
Hogy ez a dal ugyanúgy neked szól, mint rég.
S nem vártam, de megértem menned kell tovább,
Hiába mondanám, nem ér el hozzád.

Még álmodom rólad sok-sok éjszakán.
S, hogy mit hoz a holnap, nem érdekel

De egy szó nélkül elmentél,
Soha nem mondtad, hogy kellek én
Ma sem értjük még talán,
Mert egy szó nélkül elmentél,
Csak egy érzés hajtott, elmúlt rég,
Álmomban vágytam rád.

Hiába érzem én, te nem is sejtenéd,
Hogy ez a dal ugyanúgy bennem él, mint rég.
Csak vártam, de féltem nem lesz folytatás,
Ezt hiába mondanám, nem ér el hozzád.

Még álmodom rólad néhány éjszakán.
Bár elmúlt sok hónap, nem érdekel.

Miért higgyem, hogy eltűntél,
Nekem mindig csak te léteztél.
Ma sem késő még talán.
Miért higgyem, hogy véget ért,
Annyi érzés mellett elvesztél,
Ma sem értjük még talán.
Ma sem értjük még talán.

Egy szó nélkül elmentél,
Nekem mindig csak te léteztél.
Ma sem értjük még talán.
Egy szó nélkül elmentél,
Soha nem mondtad, hogy kellek én,
Nem kell, hogy álmodj már.


Csézy -- Elmentél ..

Link








ELREJTETTÉL A SZÍVEDBEN


Mint vándor hideg ősszel
Elhagynám ezt a földet,
Elszöknék a tél elől.

Elmennék, elvinném,
Amit szívemre tettél:
A hűség szép láncait.

Mikor jöttek gonosz évek,
És halkan körbe vettek,
Elrejtettél a sötétben.
Mint gyöngyöt a tenger
Megőrzi a néma mélyben
Elrejtettél a sötétben.

Csak az ég tudja,
És én érzem,
Hány éjjelen sírtál értem.
Sose félek a halál völgyében,
Elrejtettél a szívedben.



Mint vándor hideg ősszel
Elhagynám ezt a földet,
Elszöknék a tél elől.
Elmennék, elvinném,
Amit szívemre tettél:
A hűség szép láncait.

Csak az ég tudja,
És én érzem,
Hány éjjelen sírtál értem.
Sose félek a halál völgyében,
Elrejtettél a szívedben.
Csak az ég tudja,
És én érzem,
Hány éjjelen sírtál értem.
Sose félek a halál völgyében,
Elrejtettél a szívedben.



Mint könnycsepp sivatagban,
Mely visszatért a porban
Így múlnék el nélküled.
Mint gyertya vad szélben,
Ahogy harcol a sötéttel
Így múlnék el nélküled.


Csézy: Elrejtettél a szívedben

Link








EZ AZ OTTHONUNK


Itthon a legjobb... Minden élménnyel több leszel!

Volt itt mindig, aki bátran szólt,
mindig voltak nagyot álmodók,
a nincs-ből is várat építők,
az el nem csüggedők.
Hány gondolat és mennyi szív,
ami századok múltán is tenni hív,
most is új erőt ad és lelkesít,
hogy naggyá légy megint!
Bárcsak értenénk a múlt intő szavát,
az Égre vésett jelzést, mit csak Szívünk lát!

Jöhet bármi, Te mindig tudd, hogy;
Áldott itt e Föld, a hömpölygő folyók,
az erdők és mezők.
Ez az otthonunk itt kell élnünk,
múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz,
álma bennünk testet ölt.
Így lesz ez örökké.

Hány nagy gondolat és mennyi szív,
ami századok múltán is tenni hív,
most is új tavaszt vár és jót remél,
hogy fel ne add, hogy élj.
Nem a gyűlölet a gyávaság,
csak a Szeretet az, ami visz tovább,
hogy szebb napokban is mindig lásd
mások fájdalmát.
Bárcsak értenénk a múlt intő szavát,
az Égre vésett jelzést, mit csak Szívünk lát!

Jöhet bármi, de mindig tudd, hogy;
Áldott itt e Föld, a hömpölygő folyók,
az erdők és mezők.
Ez az otthonunk itt kell élnünk,
múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz,
álma bennünk testet ölt.
És ha gyermeked azt kérdezné; mért vagy büszke rá,
hogy mért szebb e táj bárminél?
Tanítsd meg neki holt költőink énekét,
hogy mért él bennünk a hűség a síron túl is még!

Jöhet bármi, Te mindig tudd, hogy;
Áldott itt e Föld, a hömpölygő folyók,
az erdők és mezők.
Ez az otthonunk itt kell élnünk,
múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz,
álma bennünk testet ölt.
Jöhet ezer új barát,
sose keress új Hazát.


Csézy: Itthon a legjobb!

Link



Csézy: Itthon a legjobb! - KÉPERNYŐ MÉRETBEN

Link



Hallgassátok meg nagyon szép! Engem rázott a hideg

Link



Csézy dala gyönyörű, a hangja úgyszintén. Gyönyörű szép, akárcsak az egész Magyarország! Magyar emberhez szól és csak az értheti, aki hazáját nagyon szereti! Sose keress más hazát!







ÉBREDÉS


Csézy - Ébredés

Link








FÁJ MÉG


Nincs több hang, nincs több szó...
Míg a hajnal körbefon...
Még egy kérdés választ vár...

Búcsú nélkül itt hagytál...
Míg az égbe fordultál...
Minden álmom köddé vált...

Nem ezt ígérted...
és én elhittem,
hogy az úton nem hagysz el...

Hány évig fáj még?
Az a pillanat, ami itt maradt
üres perceket ígér.
Mondd hány év míg átérsz a felhőn túl egy
másik útról, újból visszatérsz?

Könnycseppek a tegnapok...
Átgurulnak arcomon...


Az összes dallam rólunk szólt...

Nem ezt ígérted...
és én elhittem...
bárcsak volna még egy perc...

Veled ma is újra ébrednék...
csak tudnám értenél, hogy miért,
hogy mért így kellett most messze menned?
Ha a sorsunkat újra írhatnám,
minden percét megfordítanám,
a múlt időn át még énhozzám.

Tudom soha se múlhat el...
Tudom ma még itt vagy közel...
Az a pillanat, ami itt maradt
üres perceket ígér.
Tudom soha se múlhat el...
Tudom ma még itt vagy közel...
Az a pillanat, ami itt maradt üres perceket ígér.
Nem múlhat el...
Tudom soha se múlhat el...
Tudom ma még itt vagy közel...
Az a pillanat, ami itt maradt
üres perceket ígér.
Nem múlhat el...
Tudom soha se múlhat el...
Tudom ma még itt vagy közel...
Az a pillanat, ami itt maradt
üres perceket ígér.
Nem múlhat el...
Tudom soha se múlhat el...
Tudom ma még itt vagy közel...
Az a pillanat, ami itt maradt
üres perceket ígér.
Nem múlhat el...
Tudom soha se múlhat el...
Tudom ma még itt vagy közel...
Az a pillanat, ami itt maradt
üres perceket ígér.


Csézy - Fáj még! (Official Music HD Video)

Link








LÁTHATATLAN HÍD


Félve érint a szél,
Az illatod még hozza felém -
A pillanat így remél,
Ha az éjszaka mesél.
Túl sötét a város,
De valahol az arcod
Mégis látom...

Ma is álmaimban gyakran visszatérsz,
Minden hajnalon az úton elkísérsz,
Ébredhetek bárhol -
Nem vagy távol,
Érzem ahogy érzel még...
A végtelen hív-
Nincs mi elszakít,
Mert összeköt egy híd...
Láthatatlan híd.

Most szabadon lép a múlt,
Vágyakat kér,
A holnapba hull-
A képzelet játszik még,
S új utat ígér,
Alszik csendben minden,
Az éjszakában nincs
Más, csak emlék.



Ma is álmaimból gyakran visszatérsz,
Minden hajnalon az úton elkísérsz,
Ébredhetek bárhol-
Nem vagy távol,
Érzem ahogy érzel még-
Érezlek még...

Hosszú út,de elvezet Hozzád-
Van valahol egy híd,
Tudod...
Épp ott várok Rád.

Várok még Rád...

Még összeköt egy híd...

Érzem,ahogy érzel még...

Összeköt egy híd-
Láthatatlan híd.


Csézy: Láthatatlan híd

Link








MAMA


A kéz - mit ma is látok,
ahogy hűti homlokom -
gyengébb tán,
de most is biztos oltalom.

Szavaid is hallom,
ahogy megvigasztaltál.
Ma fakóbb tán a hangod,
de így is szíven talál.

Most fojtogat a félelem,
hogy másképp is lehet.
s egyszer asztalunknál üres lesz helyed..

Mama, jöjj még százszor,
arcodon míg napsugár ragyog!
Addig szólj rám,
hisz gyermek is csak addig vagyok.
Súgd meg kérlek múltad titkát,


ahányszor tudod...
..míg e Föld az otthonod.

Ma is, hogyha kérném,
lenne báli jelmezem,
s a tű, mit százszor átszúr,
ma sem az én kezem...

És sose jut az vissza,
amit értem vállaltál.
Mégis, hogyha kérném,
ma is helyettem adnál.

Most fojtogat a félelem,
hogy másképp is lehet.
s egyszer asztalunknál üres lesz helyed..

Mama, jöjj még százszor...

Valahányszor látlak,
tudom vár egy pillanat
ami, bárhogy félek,
egyszer elragad.
Mama, bárcsak tudnám,
mégis hogy vigyázzak rád,
hogy ez a bölcs mosoly kísérjen minél tovább...!


Csézy: Mama...

Link







NE AKARJ TŐLEM MÁST


Ne akarj tőlem mást,
amit látsz itt nincs hazugság
egy szebb és jobb világ
vár ránk.
Ne kívánj többet még,
Hisz bármi történjék,
a szívem csak tiéd,
s ez épp elég.

A Nap csak most kelt fel
és messze még az éj
az életünk csak most indul
ne félj
és bármerre jársz
soha vesztes nem leszel
jó vagy rossz jön szembe majd
én nem hagylak el.

Ne akarj tőlem mást...

Minden szerelmem
mi eddig bennem élt
tiéd lett
csak tőled nyert reményt.
Az út hosszú még,
és ha túl sok lesz az árny
csak fogd kezem nem tévedsz el
ne félj bújj hozzám.

Ne akarj tőlem mást...

Ne akarj tőlem mást,
ez az út,ahol nincs hazugság
s ha véget ér ne várj
jöjj hát.
Ne kívánj többet még,
Hisz bármit álmodnék
csak tőled volna szép
s ez épp elég.


Csézy - Ne akarj tölem mást

Link








NEM KELL NEKED MÁS


Sosem mentél még messze el,
Sosem mondtad, hogy más is kell,
De így sem túl nagy a távolság,
Még várok rád.

Zsebed mélyén egy gyűrött kép,
Amíg hordod nem kell félned még,
Ha vetsz rá egyetlen pillantást
Érzed már:

Végül haza találsz,
Bárkiben bármit is látsz
Úgyis érzed nem szebb,
s nem is jobb, csak is más
Végül haza találsz,
Bárhol is jársz.
Nem kell neked más

Az otthon érzés, mely most is vár
Többnek tűnék egy ábrándnál,
Csak egyszer így gondolj vissza rá
S érted már:

Végül haza találsz...


Csézy Nem kell Neked más


Link








SZERETLEK


Ez a hajnal másképp ébresztett fel.
Minden pillantásom Téged figyel.
Úgy lüktet benn a szívem, mert eljöttél ma értem
és itt vagy most velem kedvesem.

Lelkem mint egy szárnyszegett madár.
Úgy érkeztem meg űzve hozzád.
A láncok mélyre húztak, s a hangok elcsitultak
néma lett az ég, úgy féltem.

Súgd meg kérlek százszor még.
Rám találsz ha elvesznék.
Két karodban érzem megnyugszik a szívem
nem kívánhatnék mást csak Téged.

Hosszú volt az út míg vártál rám.


És Én meg érkeztem végre hozzád.
Te lettél az élet és már semmitől sem félek
megtanítottál újra élnem.

Súgd meg kérlek százszor még.
Rám találsz ha elvesznék.
Két karodban érzem megnyugszik a szívem
nem kívánhatnék mást csak Téged.

Nem számít ha szét hull a Világ.
Két szemednek fénye visz az úton tovább.
Mély álomból ébred a remény
Tudom nem véletlen küldött hozzám az ég.

Hadd mondjam most végre el Neked.
Érted érdemes volt újra kezdenem.
Túl rövid az élet, hogy egy percre is elveszítsem
a legnagyobb csodát Téged.

Súgd meg kérlek százszor még.
Rám találsz ha elvesznék.
Két karodban érzem megnyugszik a szívem
Én így szeretlek hát míg élek.


Link








SZÍVVERÉS

Égszínkék szemeid színét,
mint szép emlék, úgy őrzöm még.
Egy lány így él, ugyanúgy, mint én,
csak vár, csak hív, és bármit kibír.
Gyere lépj elő a semmiből,
úgysem érhet baj,
mert a tiszta érzést védi majd egy láthatatlan pajzs.

Hosszú éjszakán, lépteidre várok még,
halvány gyertyaláng, forró könnyét szórja.
Szívverés ébreszti a csendet fel,
cinkos fénysugár iderajzol mellém már.

Őrangyal idelép halkan,
és súg egy szót, egy vigasztalót.
Az élet néha elszakít,
de túl erős a vágy,
édes gondolattal játszom el, mintha mindig itt volnál.

Hosszú éjszakán, lépteidre várok még,
halvány gyertyaláng, forró könnyét szórja.
Szívverés ébreszti a csendet fel,
cinkos fénysugár iderajzol mellém már.

Mond miért van így?
Nézd mit művel a vágy!
Az életem Vele úgy megosztanám!

Hát Istenem, most légy velem!
Küld el hozzám Őt!
Nem számít mennyi még, olyan jó Rá várni!

Hosszú éjszakán, lépteidre várok még,
halvány gyertyaláng, forró könnyét szórja.
Szívverés ébreszti a csendet fel,
cinkos fénysugár iderajzol mellém már.


Csézy: Szívverés

Link











UTAZUNK


Ha csak egyszer is láthatnám...
Azt a jót, ami arra vár,
Hogy egy percnek tűnjön, és többé nincs már...
Annyi szó, annyi féktelen vád
Vezet félre a szívemen át...
És ha eltévednék, újrakezdem, nincs mi visszatart!

Utazunk, legyen úgy,
Mintha mindig itt lennél,
Ami hajt, már más, mint rég,
Veled visszafordulnék
Az út végén.

Hol a vágy, ami összetört,
Vagy a perc, ami el sose jött,
Tudom, lesz egy hely, ahol vár még több rám.
Egyszer lenn, és százszor is fenn,
Közelítesz és elhihetem,
Veled minden rosszban én jót találok, mindig így legyen!

Utazunk, legyen úgy,
Mintha mindig itt lennél,
Ami hajt, már más, mint rég,
Veled visszafordulnék!

Utazunk, legyen úgy,


Mintha mindig itt lennél,
Ami hajt, már más, mint rég,
Veled visszafordulnék
Az út végén.

Jöhet hirtelen,
Ami elterel,
De a végén mégis hozzád enged.
Jöhet szélvihar,
Engem nem zavar,
Visz a vágyam, ami földet renget.
Lehetsz végtelen,
Zajos tengeren,
Utazom, kereslek éjjel-nappal!
Lehetsz mindig más,
Örök látomás,
Úgyis rád találok minden dalban!

Utazunk, legyen úgy...


Csézy - Utazunk

Link








VÉGTELEN ÉJ


Ma is úgy rohant el az éj,
Ahogy vadlovakkal a szél,
És boldogabb az a perc,
Ami táncot jár idebent.
Ha most bármit kérhetnék,
Hagyd az ébredést, ne indulj el még!

Ez a fénysugár csak téved,
Hiszen a reggel máshol jár...
Legyen végtelen ez az éj,
Bárcsak így maradhatnánk!
És az élet, mint egy álom, várna ránk...

Ide nem jut át a fény,
Míg a függöny összeér,
De a hajnal mindent lát,
Földre szórja gyöngysorát.
Ha most védtelennek látsz,
Hagyd az indulást, és csendben bújj hozzám!

Ez a fénysugár csak téved...

Tedd meg, vagy csak játszd el, hogy maradsz,
Mit máskor nem szabad...
Csak símogass, és én alszom tovább!

Legyen végtelen az éjjel,
Hiszen a reggel máshol jár!
Bárcsak lenne másik út,
Ahol így maradhatnánk!
És az élet, mint egy álom, várna ránk...
Minden pillanatban várnak még csodák!


Csézy Végtelen éjjel+dalszöveg

Link








VISSZAVÁRLAK TÉGED


Részlet
"Bárhol is legyél sosem vagy távol
Álmom elkísér az évek tengerén
S ha a föld túloldalán ez az érzés rád talál
Tudom újra visszatérsz hozzám"


Csézy - Visszavárlak téged.

Link
























 
 
0 komment , kategória:  Zeneszöveg  
Ez az otthonunk
  2016-09-27 21:00:45, kedd
 
 







EZ AZ OTTHONUNK


Dalszöveg

Előadó: Csézy


ITTHON A LEGJOBB... Minden élménnyel több leszel!


Volt itt mindig, aki bátran szólt,
mindig voltak nagyot álmodók,
a nincs-ből is várat építők,
az el nem csüggedők.
Hány nagy gondolat és mennyi szív,
ami századok múltán is tenni hív,
most is új erőt ad és lelkesít,
hogy naggyá légy megint!
Bárcsak értenénk a múlt intő szavát,
az Égre vésett jelzést, mit csak Szívünk lát!

Jöhet bármi, Te mindig tudd, hogy;
Áldott itt e Föld, a hömpölygő folyók,
az erdők és mezők.
Ez az otthonunk itt kell élnünk,
múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz,
álma bennünk testet ölt.
Így lesz ez örökké.

Mennyi érzelem és szenvedély,
mely a téli fagyban is visszatér,
mindig új tavaszt vár és jót remél,
hogy fel ne add, hogy élj.
Nem a gyűlölet a gyávaság,
csak a Szeretet az, ami visz tovább,
hogy szebb napokban is mindig lásd
mások fájdalmát.
Bárcsak értenénk a múlt intő szavát,
az Égre vésett jelzést, mit csak Szívünk lát!

Jöhet bármi, de mindig tudd, hogy;
Áldott itt e Föld, a hömpölygő folyók,
az erdők és mezők.
Ez az otthonunk itt kell élnünk,
múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz,
álma bennünk testet ölt.

És ha gyermeked azt kérdezné; mért vagy büszke rá,
hogy mért szebb e táj bárminél?
Tanítsd meg neki holt költőink énekét,
hogy mért él bennünk a hűség a síron túl is még!

Jöhet bármi, Te mindig tudd, hogy;
Áldott itt e Föld, a hömpölygő folyók,
az erdők és mezők.
Ez az otthonunk itt kell élnünk,
múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz,
álma bennünk testet ölt.
Jöhet ezer új barát,
sose keress új hazát.






Csézy: Itthon a legjobb!

Link



Csézy: Itthon a legjobb! - KÉPERNYŐ MÉRETBEN

Link



Hallgassátok meg nagyon szép! Engem rázott a hideg

Link





Csézy dala gyönyörű, a hangja úgyszintén. Gyönyörű szép, akárcsak az egész Magyarország! Magyar emberhez szól és csak az értheti, aki hazáját nagyon szereti! Sose keress más hazát!







 
 
0 komment , kategória:  Zeneszöveg  
Nyakó Zita
  2016-09-26 20:30:32, hétfő
 
 










Nyakó Zita


Nyakó Zita, 1984. június 10. -

Link








ALTATÓ


Nézd ahogyan lenyugszik
a fényes gömb az égről,
ahogyan remeg a levegő
a nappali hőségtől.

Nézd milyen nyugodt most a táj,
ahogyan a karomba fekszel,
érezd fontosabb vagy,
minden egyes perccel.

Érezd az illatát kisfiam,
az elalvó világnak,
hallgasd altató dalát
a gyönge kismadárnak.

Ez a perc most minden,
ez most az igazi élet,
ezért éltem eddig,
s tebenned majd örökké élek.

Ez a perc a végzet,
ez a gyönyörű végzetem,
kicsiny kezedbe helyezem
nyugodt, boldog szívem.

Szeretlek virágom,
szeretlek te tündér arcú angyal,
aludj szerelmes kisbabám,
s lassan eljön a hajnal.

Hallgasd a csendet,
hallgasd a szellő is énekel,
azt meséli dalolja fújja,
most már aludni kell.







ÁLMOKBAN ÉLNI KÖNNYŰ...

Álmokban élni könnyű... Játék a rózsaszín világ...
Mindent elöntenek a színek,
felhőkék szemed, s ó, a szád... a szád...
Álmokban élni könnyű.
Képzeletben eltűnni veled.
A csókjaid... forró ölelésed,
s ahogy vállamon végigfut kezed.



Nem hazudtam sosem, hogy kívánlak,
S minden vágyam, hogy veled legyek.
Nem hazudtam sosem, hogy szeretlek,
s azt sem, hogy nem fáj, ha nem lehet.
Bár álmokban élni könnyű lenne,
s csak játék a rózsaszín világ...
De az ébredésbe érzem belehalnék,
megölne a szemed... s ó, a szád...







ÁLOM A HALÁLRÓL


Előtted út, s utánad végtelen,
az éjjel sötét, nincs más csak félelem.
Az út mellett tátongó szakadék
előtted a távol, hol földet ér az ég.

Lábaid lassan, tétován mozognak,
egy hang a távolból, egyre csak hívogat.
Közeledsz hozzá, de csak hátrál tőled,
feléd nyújtja kezét, úgy csalogat téged.

Lágy nyugtató hangja csalogat a mélybe,
egyre csak távolabb el a messzeségbe.
Kiáltasz, de nem hallhatja senki,
s a távoli alak elkezd nevetni.

Ahogy távolodott, most úgy jön közelebb,
fagyos leheletét az arcodon érzed.
Odaér hozzád, s a szemedbe néz,


félve kérdeznél, de ő int, ne még.

Sápadt arca nemes, szürkéskék a szeme,
s mint a jégcsap, olyan tekintete.
Kezeivel lassan megérinti kezed,
te elgyengülsz, érzed elcsábított téged.

Közelebb lép hozzád, te már nem távolodsz,
ahogy átölel szíved lassabban dobog.
Hideg ajkai az ajkadhoz érnek,
Jéghideg a csókja, mégis belül éget.

Megáll a szíved, s a karjaiba esel,
egyszerre eltűnik, s te már nem lélegzel.
Vér csordul ajkadon, lecsukod a szemed,
a fekete semmivé lett az üres tested.

Messziről hallod még, a Sátán hogy kacag,
megölt mérges csókja, egy pillanat alatt.
Egyszer mindenki láthatja őt,
szemedbe néz és mutatja a jövőd.







BÚCSÚ...


Azt mondtad, viharos tenger a szerelem...
Te pedig rozoga, törött hajó rajta.
Most pedig inkább menekülsz csendesen.
S úgy teszel, mintha minden rólad szólna.

Azt mondtam, viharos tenger a szerelem...
De ahol az én hajóm, ott nem fújnak vad szelek.
Játszottál... csak játszottál, kedvesem.
A hajóm most kifutott... integess!







CSAK...


Álmos a hold, némán figyel.
Szemében néha látlak...
A kertben, a csendben
egymást kergetik az árnyak.
Várlak... csak várlak.

És álmos az élet... unott.
Nem hiszek már a szélnek.
Hazug minden szó...
Hazug minden könnyed, éget...
És én félek... csak félek.

És csak játszik a szél halkan.
S a levelek súgják: nem feledlek...
Játszik, csak játszik a szívemmel.
Érzi melegét még kezem a kezednek...
Mert szeretlek... csak szeretlek.







ELJÖNNÉL-E?


Ha kérném, eljönnél-e?
Fognád-e a kezemet, mint régen?
Ölelnél-e, hogyha fázom, s ha félek,
maradnál-e velem ébren?
Ha kérném, eljönnél-e?
Sietnél-e hozzám, ahogy mindig?
Tudnál-e szeretni még?
Szeretni engem, ahogy eddig...
Ha kérném, ugye eljönnél?
Ugye nem számít, ha nem lehet?
Mindent megérne érezni...
Csak egy pillanatra lehessek veled...







EMLÉKSZEL MÉG?


Emlékszel még
arra a tavaszra?
Felhők közt bujdosó
kósza napsugárra?
Mikor még csendesen
össze tudtunk bújni
nem kellettek szavak,
csak mi voltunk...
csak mi...

Emlékszel még
arra a nyárra?
Mikor nevünket karcoltuk
az út menti fákra?
Mikor még hittük,
hogy örökké tart majd
s egymás karjaiban
értük a hajnalt...
a forró hajnalt...

Emlékszel még
az első csókra?
Mikor megszűnt a világ,
megállt az óra mutatója,
s szinte fájt a vágy,


úgy kívántuk egymást,
s úgy éreztük szerelmünkre
megkaptuk az áldást...
égi áldást...

S emlékszel-e drága
arra a napra?
Mikor könnyek szöktek szemembe,
egyetlen mondatodra.
Mikor neked adtam magam,
halálomig örökre,
Jóban, rosszban,
végleg egy életre...
örök életre...

S emlékszel-e arra
amikor elhagytál?
Mikor a nap sem kelt fel,
s búsan könnyezett a táj.
Mikor virágok borultak,
jéghideg sírodra,
s megindult a tömeg
kígyózó sorokba...
fekete sorokba...

Emlékszel-e
a könnyes magányra?
Álmatlan éjszakában
hideg falak közzé zárva.
Vártalak csendesen,
Kiszáradt szemekkel,
élve haldokolva,
lángoló szívemmel...
elhamvadt szívemmel...










ÉBREN ÁLMODVA...


Álmatlan, hideg éjszaka.
Láztalan vízcseppek a párnán.
Mint egy művész karmester
játszik az idegpályákon a fájdalom.
Nincs meg igazi éber gondolat,
csak a ki nem pihent kába tegnapok
kavarognak emésztetlenül.

Most sem vagy itt, de nem baj.
Már megszoktam, hogy csak ritkán látlak,
és akkor sem vagy itt velem csak
beszélsz, mosolyogsz valamin,
vagy sírsz, mintha filmet néznék.
Van mikor nem vagyok jelen én sem,
olyankor mintha két halott beszélne.

Az érzéseket érezni kellene.
Furcsa de már csak tompán
indul el bennem valami érthetetlen
és csak szellőként érinti meg a lelkem
az, ami régen az egekig emelt
a szeretet irántad is, és érted.







ÉBREN VAGYOK...


Még mindig csak szólítlak téged
a csendben hozzád beszélek.
Néha még átölellek gondolatban,
s aztán csendesen alszom karodban.
Reggel még kereslek hol vagy,
míg meglátom fekete ruhámat.
A fajdalom felordít bennem,
és vadul remeg a testem,
könnyezve párnámra hullok,
ébren vagyok... ébren vagyok.







HA LEHETNE...


Ha lehetne, csak csendben hallgatnálak.
És mindent elhinnék neked...
Ha lehetne, visszacsókolnálak...
És hagynám, hogy rajtam nevess...
Ha lehetne úgy, ahogyan akkor...
Hogy bár tudom, hogy nem szabad...
Ha lehetne, úgy adnám meg magam...
Ha lehetne, nem volnának falak...

Ha lehetne élni boldogan mindig...
S nem csak túlélni, de élni...
Ha lehetne úgy, ahogyan akkor...
Karodban nem rettegni, félni...
Ha lehetne szemednek hinni...
Ahogyan fáj a kék szemed nekem...
Ha lehetne, csak úgy szeretnélek...
Hiszen csak úgy lehet... csendesen...







HAZUG ÍGÉRET


Álmodtunk egy tájról
ketten, csak mi ketten.
Gyújtottunk egy gyertyát
a sötétben csendben.
Ez a láng volt minden.
Ez az apró szikra,
vörösen lobogó,
őszinte, tiszta.

Én hittem akkor,
hogy örökké tart majd.
Karjaidban láttam
szürkülni a hajnalt.
Lágyan csobogott
minden egyes szavad,
mint a kristálytiszta
hűs hegyi patak.

S én, mint a napfény,
úgy fürödtem benne.
Szemeim behunyva,
karodban pihenve.
És az ígéretek,
csak úgy záporoztak,
hogy megtartasz engem
örökre magadnak.

S mégis egy reggelen
elmentél csendben.
S egy könny sem csillant
jéghideg szemedben.
S egy utolsó érintést,
még itt felejtett kezed,
s egy utolsó csókot,
hogy sose feledjelek.


SixiGo - Hazug ígéret /Nyakó Zita versére videó/

Link








ISTEN

Isten nem fából, és kőből
épült házakban van,
hanem az emberek szívében,
azért, hogy reményt adjon,
fényt hozzon a sötétben.
Isten nem egy személy,
ki a felhők tetején csücsül,
hanem reménysugár a bajban,
hit a segítségben, itt belül.
Isten kell az embereknek,
nem azért, hogy adjon,
hogy megóvjon a rossztól,
de ha tanítását követed,
jól dönthetsz, és jókor.
Istent nem a templomban találod,
Isten ott él a szívedben belül,


hallgasd a csendet, akard őt érteni,
és megtalálod őt, ilyen egyszerű.
Könnyű Istent hibáztatni,
ráhárítani a világ baját,
de ne feledd, hogy az ember,
az ember okozza saját baját.
Az ember az, kinek semmi sem elég,
folytonosan harcol a hatalomért,
közben Istenhez mormol a világ,
könnyek, és kínok közt száz és száz imát,
aztán hibáztat, és okol, miért kell szenvedni,
hol az Úr ilyenkor, nem tudok már hinni.
Isten nem fából, és kőből
épült házakban van,
hanem az emberek szívében,
azért, hogy reményt adjon,
fényt, az örök sötétben.










ITT VAGYOK


Lagyan ringatózik
a tó vízén a levél,
halkan, csendesen
sír az őszi szél.

A hold odafenn
szikrázón ragyog,
itt vagyok a kertben,
egyedül vagyok.

Csend van,
dermesztő csend,
csak a fák sóhajtoznak,
a hold csendben figyeli,
az éber álmokat.

Nincs senki mellettem,
se élő, se holt,
csak én vagyok a létben,
magányos vagyok.







LEHETTEM VOLNA...


Lehettem volna több
egy álmos holdvilágnál,
több egy érintésnél,
egy búcsúcsóknál.
Lehettem volna napsugár
s ragyogtam volna éveket,
kész voltam beragyogni,
ragyogni végig egy életet.


Lehettem volna több
egy jóllakott mosolynál,
lehettem volna...
hisz most is éhezünk,
lehettem volna: társad a harcban
s a szerelem lett volna
bajban a fegyverünk.
Lehettem volna otthonod
- lehettem volna s hittem hogy az leszek -
lehettem volna minden csak teérted:
lehettem volna...: - már nem leszek.







MÉG...


Hozzád visznek az álmok,
Hozzád visznek újra.
Elmerülök a csendben...
Karodba bújva.
Ahogy akkor öleltelek...
Kívántalak... szerettelek.

Már álmos a szemed, fáradt,
Fáradt vagyok én is...
Tudjuk, hogy nem szabad,
De mégis álmodunk
Magunknak világot.
Kiharcoljuk a boldogságot.

Vége sosem lehet.
Mindenem odaadom némán,
S te boldogan elveszed...
S elveszünk egymásban mélyen,
Mint a viasz, elolvadunk...
A lüktető lángban
Elkárhozunk.







PILLANAT...


Lassan, álmosan fúj a szél,
sodorja kóbor álmaim.
Tenyerembe hajtom arcomat.
Emlékszem, mikor voltam
legutóbb ennyire önmagam.

Nézlek az álmosító meleg csendben,
látod most tényleg ketten vagyunk,
csak mi ketten ahogy kérted,
és tényleg most úgy megölelnélek
szótlanul.

Megjósoltad, amit amúgy tudtam,
hogy elég lesz az illatod éreznem.
mosolygok magamon, de régen éreztem
gyomromban pillangók röpködnek
s kinyögöm végre oly sok idő után
annyira, kimondhatatlanul szeretlek.







ROMANTIKUS HÉTVÉGE


Apósék egy hétvégét
ajándékoztak a hegyekbe,
hogy egy szép éjszakát
töltsünk a fellegekbe,
mondta apósom nevetve.
Szép volt a hétvége,
csodás a szálloda,
de azért az apóséké volt,
az utolsó vacsora joga,
mert jöttek ők is sietve,
hogy együtt legyen a család,
az utolsó este.
Apósommal kettesben maradtunk,
kérdezte: - Milyen a nászutas lakosztály?
Mondtam: - Pazar, este behűtött pezsgő jár,
mondtam is ej-ej mi lesz ebből.
- Na és mi lett? - kérdezte ő egyből,
szeme huncutul villant,
azt hitte zavarba ejtő.
- Semmi - mondtam mosolyogva -
elfogyott a pezsgő.







SOSEM FELEDLEK EL


Halkan zsong a táj,
tompa zajok csapnak a fülembe most,
suttog a csend fülembe,
és nagyon egyedül vagyok.
Nem fáj, nem égető a magány,
sosem voltam ilyen boldog,
még sosem szerettem így talán.
Mégis színtelen színekbe öltözöm,
hangtalan suttogom szeretlek,
kezem remegve nyúl feléd,
érzem már sohasem feledlek.
Itt vagyok, de mégis távol,
távol jár őrült szívem,
érzem sohasem feledlek,
fontos vagy, kellesz nekem.
Most már más az élet,
két kézzel szorítom a boldogságot,
miről álmodoztam megkaptam,
mégis kémlelem keresve a világot.
Valami kell még, valami értem...
s érted is, érzem
már sohasem feledlek,
kár lenne kérnem is.
Előtűnik néha a múlt
sötét ködfátyla előttem,
minden szörnyű pillanat,
mit mélyen eltemettem.
Előjön arcoddal,
feltűnik kegyetlen a múlt,
minden perc és pillanat,
újra lángra gyújt.
Dehogy kellesz te már nekem,
hiszen tiszta szívem mást szeret,
nem miattad sajdul a szív,
nem érted ejtek könnyeket.
De hazug arcom pirulva fordítom,
mert a szégyen éget engem el,
mert bárki is öleljen, bárki is szeressen,
érzem sosem feledlek el.







SZERELMEMNEK


Szerelmünk áttért forró lángolásból,
puha meleg szeretetbe,
szinte már ösztönösen adom, kezem a kezedbe.
És nézlek, és látlak, és szeretlek,
ismerem minden árnyalatát szemednek,
azt a zöldet, a haragosan villanót,
a nyugodt, zöldeskék, ébren álmodót,
s azt amit a legjobban szeretek,
a felszabadult mosolygó szemeket,
amik kacéran, vígan nevetnek,
gyengéden, játékosan szeretnek,
mikor ajkam összeforr ajkaddal,
s a karjaidban ébreszt a hajnal,
és kérem, még ne engedj kedvesem,
csak szeress, és ölelj még csendesen.







SZERETLEK


Szeretlek úgy is, ha csak álmaimban fogom a kezed...
Szeretlek úgy is, ha sohasem leszek együtt veled...
Szeretlek akkor is, mert kellesz nekem.
Ha csak képzeletben, ha csak álmaimban,
de együtt lélegzel velem...

Szeretlek úgy is, ha fáj,
ha nem lehet...


Szeretlek akkor is, ha nem tudod...
Szeretlek akaratlanul örökké,
viszonzatlanul, mint a holdat
a csillagok...







SZERETLEK NAGYON...


Átfut egy érzés a szívemen,
mikor mélyen a szemedbe nézek,
érzem nagyon kellesz nekem,
Őszintén szeretlek téged.

Valami mélységes erő húz hozzád,
Késztet, hogy el ne engedjem kezed,
minden pillanatban gondolok rád,
érezlek, s ott vagyok veled.

Minden mozdulatodban ott vagyok,
érzem kezed végigfut vállamon,
kétséget benned többé nem hagyok,
halkan suttogom, szeretlek nagyon.







VALLOMÁS


Csak veled alszom
és veled ébredek,
látom az arcod,
s az egész csak képzelet.
Homályos kép
a sűrű ködben,
sötét árny
az éjeli fényben.
Alakod előttem
lassan messze tűnik,
látom, ahogy itt hagysz,
egyedül a sírig.
Elmúlt az éj,
De az én csillagom ragyog,
meghaltam bár,
de még veled vagyok.
Nem látsz engem,
én követlek téged,
nézem mit teszel,
s így lesz ez végleg.
Mikor nyugtot hagyok
elalszol végre,
de az álmod nem lehet nyugodt,
soha nem lesz vége.
Azt mondod majd:
megöltem egy lányt,
de csak te halsz meg belül,
én kísértek tovább.







VAN NEKEM...


Van nekem egy nagyon jó barátom,
kinél őszintébb nincs is a világon.
Elmondom neki, azt hogy engem mi bánt,
kit is érint jobban, mint egy édesanyát.

Van nekem egy hűséges szerelmem,
őt szeretem igazán mióta megszülettem.
Tiszta szeretettel óvott mindig engem,
életet adott, szeretetet nekem.

Van nekem egy drága őrangyalom,
ki óv, és vigyáz rám, bár sokszor nem hagyom,
mert van nekem egy drága édesanyám,
kinél senki jobban nem szeret, a világon talán.

Büszke mint egy királynő, dolgos mint egy szolga,
sosem fárad el, pedig tengernyi a dolga.
Szeretete tenger, türelme óceán,
szépséges mint a gyémánt,
s szíve arany talán.

Előttem sosem sír, pedig meggyötört a szíve,
olyan sokat élt már, de nem öreg mégse.
Talán nem is tudja, milyen fontos nekem,
hiszen ha ő nincs, nem lehetnék én sem.

Messze vagyok távol, távol a hazámtól,
régen nem hallottam drága jó anyámról.
Hiányzik nékem az otthon illata,
édesanyám kertjében illatozó,
virágzó cseresznyefa.







VOLTÁL, VAGYOK...


Most össze kéne szedni magam...
Nemcsak szétesett érzéseket
pakolni halomra fel...
De mit tehetnék? Ilyen vagyok.
Azt hiszem, sosem feledlek el.

Voltál első kiismerhetetlen.
Az első, akitől féltem, azt hiszem.
S így lettél lassan az egyetlen.
Nem volt alaptalan a félelem.
Voltál, akit egyre vártam...


Elképzeltem, mit teszek, ha itt leszel.
Aztán nem tettem semmit mikor jöttél,
s te nem tudtál mit kezdeni a semmivel.
Voltál, aki egyre csak várt rám,
S elképzelte, mit tesz, ha ott leszek.
Voltál, aki megláncolt örökre,
Sosem gondoltam volna, hogy megteszed.

Voltál, aki álmokat ígért,
és örökké vágyakozik...
Vagyok aki vagyok... Gyáva...
Nem álmodom... nem vágyok... nem vagy itt










 
 
0 komment , kategória:  Nyakó Zita  
Magyar Himnusz Kr. u. 410-ből
  2016-09-25 19:44:58, vasárnap
 
 









MAGYAR HIMNUSZ KR. U. 410-BŐL




Kr. u. 410-460 körül keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva: a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött Hun övvereten, szíjvégen lévő rovásírásos ima gyönyörű. Nem tudom, hogy tudtok-e róla, hogy a szíjvégen talált rovásírásos szövegmegfejtésére Magyar rovásírás szakértőt-nyelvészt kértek fel!!!

Előlünk, mégis mindenáron eltitkolták, amíg lehetett. Istennek hála ma már nem lehet szinte semmit titokban tartani!

Talán kitalálható, hogy kiknek volt érdekük titokban tartani a 410-ben keletkezett imádságot, mint ahogy őseink származását, nyelvét, hitét és Kárpát-medencei ősiségünket is.

Az ima gyönyörű!!! Nemhiába, mondták a GÖRÖGÖK, hogy a szkíták-hunok-magyarok tudnak a legszebben imádkozni ISTENÜKHÖZ!!!

Igazi kultúrkincs! Küldjétek tovább, ismerjék meg minél többen!







Magyar Himnusz kr. u. 410-ből

URUNK ISTENÜNK.
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED,
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDEN NAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET, MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT, S
LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Link

Link
Link










 
 
0 komment , kategória:  Hazánk - otthonunk  
Nemes Nagy Ágnes
  2016-09-24 21:00:30, szombat
 
 







NEMES NAGY ÁGNES


Nemes Nagy Ágnes (Budapest, 1922. január 3. - Budapest, 1991. augusztus 23.) magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.


Digitalizált művei cím szerinti abc-ben

Link








"Tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell"

"Amerikában tanultam meg, hogy európai vagyok. Ahogy Magyarországon kívül tanultam meg igazán, hogy magyar vagyok. "








AKÁCFA


Akácfa, akácfa,
sárga lombot hullató.
Kezemre, kezemre,
mintha hullna sárga hó.

Mintha hullna sárga hó,
csakhogy el nem olvadó,
járdaszélen nagy kupacban
színaranyként csillogó.

Hogyha belegázolok,
hogy zizeg és hogy ropog!
Mit csinálsz te? -kérdik.
Járok, járok, sárga hóban,
színaranyban,
térdig.







ALÁZAT


Fáraszt, hogy mégis hiába ömölt
fejemre a perc lágy, szirupos árja,
a koponyám: kerek, fanyar gyümölcs,
magányom mégis csonthéjába zárja.

Kemény vagyok és omló por vagyok,
nem olvadok és nem köt semmi sem,
ketten vagyunk, mikor magam vagyok,
a lelkem szikla, testem végtelen.

De mindez fáraszt. Indulnék tovább,
Egyiptomba, fürödni, vagy gyereknek,
- csak már az emlék és valami vágy
fogyó türelmem alján felderengtek.

S mig ülök, hűs hajnali ágyamon,
s mint szemem alját kék lepi a házat,
belenyugodni lassan, bágyadón,
majd megtanít a virradó alázat.







BŰN


Hogy születik a bűn? Mig színrebuggyan
a csiklandozó, csepp erecske habja,
szád szélén, mint szappanos őrület,
surrogó szavak, síkosbőrü tett -
hogy fogja addig hangját hangtalanra?

Arcod kendőzi észrevétlen árját,
de átvizesül arcod, mint a kendő,
s foltokban üt ki a mosogató-
lé-ízű, zsíros, emberszagu tó,
s hullák hortyognak orrodon keresztül.

Mert mind megölted a halottakat,
mert szótagokkal méred az időt,
órájaként a folyton-pusztulásnak,
hogy mind - hiába-rejtekezve - lássa,
mivé teszed, hová alázod őt!

Idővel játszol, s a közjó nem ád
védőlevelet magánbűneidnek,
s ha ád, didergő juharfalevél
perdül cikázó ablakod elé:
a tébolyt és a halált elkövetted.

Hiába jársz, hiába félsz, kiáltasz,
sorok rácsán elméd hiába rág,
s hiába futnál bármiféle hegyre,
a leghegyesebb, szűk, isteni kegyre:
keresztbecsíkos árnyuk szállna rád!







CIFRA PALOTA


Cifra, cifra ez a fa,
gesztenyefa-palota,
zöld levélből összerakva,
fényes éggel megtapasztva
háta, orma, oldala.

Szüntelen a susogás itt,
szüntelen a surrogás,
leng a padló, leng a kémény,
zöld selyemből ez a ház,

ablak, ajtó, alagút,
csigalépcső, csodakút,
s minden zugban gyertya, száz,
füstös, fényes, óriás.

Gesztenyefa-palotában
csupa fény és csupa árny van,
csupa kuckó, csupa tér,
mert itt mindig fúj a szél.
Zárva van,
tárva van,
aki itt él: szárnya van







CSILLAGSZÓRÓ


A barlangvasutat mindig szerettem.
Egy sárkány húzta a Városligetben.
Legalábbis sárkány volt a feje,
zöldből, aranyból minden pikkelye,
a sárkánytestben meg apró padok,
ott kuporogtunk a sötétben,
amíg a sárkány sínen ballagott,>
mind sötétebb lett, vaksötét,
és a falból egyszerre csak
kiléptek a mesék.

Felgyúlt a fény, öblöt vetett a barlang,
s Hófehérkét láttuk, a Halhatatlant,
sohasem láttam olyan hófehéret,
mint akkor, ott, a vaksötét után.
Aztán fal jött, majd újabb bábmutatvány,
Jancsi, Juliska és mézeskalács,
s újra sötétség és szívdobogás,
és fény és fal és fény és fal megint,
olyan volt ez a vonulás,
mint egy szüntelen leküzdött veszély,
olyan volt, mint a nappal és az éj,
olyan volt, mintha évszakok között
vonulna lassan ez a sárkány,
és kétoldalt kísérné végtelen>
a gyönyörűség és a félelem.
És épp ma délután
az utcán jártam, s láttam, hogy borul
a téli ég barlangja kőre, útra,
az emberkígyó hullámzott a járdán -
barlangvasút volt az az utca,
s láttam kétoldalt a kirakatok>
nagy fényeit, amint kiugranak,
láttam talpig selyemben bábukat
s bársonyra téve óriási tál
úgy fénylett, mint ezüst, barlangi nap.
És kiugrottak az illatok is,
és üdvözöltek: Jó napot!
Frissen pörkölt kávé vagyok.>
Én meg olajban táncolok
de tudhatod: lángos vagyok.
S kopár vadgesztenyék alatt,
ahol kezdődik a sötét,
egy zöld lámpás fényében áztak
jószagú szelídgesztenyék.
S mikor leszállt az éjszaka,
az aszfaltra telepedett
egy fenyőerdő illata.
S oly régi volt, s oly hirtelen jött
e réges-réges-régi szag,
mint nagy fenyőfa-oszlopokon át
az őskorból egy távirat.
S fönt a neonbetűk kigyúltak,
s végigégtek egymás után,
mint a csillagszóró a fán.
Megint kigyúltak és megint letűntek -
nem is tudom, mi szebb: az ünnep
vagy az ünnep előtti délután.







EGY ISMERETLEN...


Egy ismeretlen, kongó, nagy szobában,
hol néhány szék van és egy zongora,
itt mondanám meg, hogy már nem szeretlek,
s talán nem is szerettelek soha.

S átölelne a kongó, ismeretlen,
s egyedül maradhatnék, mint a fa,
jutalmául, hogy bátran ezt hazudtam,
mert oly nehéz. De hol van a szoba?







AZ EMLÉK


Gyere, s valld be, hogy nem szeretsz,
úgy elhiszem, hogy rég szerettél.
S ha érzem már, hogy elmehetsz,
majd megtudom, hogy itt lehettél.

Enyém leszel: enyém a kincsem,
mihelyt kezem közül kifolyt.
Valószinű, hogy semmi sincsen,
és csakis az van, ami volt.

Valószinű, hogy nem vagyunk,
s valahol messze régen éltünk,


nagy pálmafák közt, sós tavunk
meleg sekélyén mendegéltünk.

A part síkos volt, mint a szappan,
a napfény sárga, mint a len,
és bent a forró rőt iszapban
a talpunk csúszott, meztelen.

Az emlék átsüt testeden,
és minden perccel nő az emlék;
Hagyj el! Hisz ez a szerelem,
ha nem leszek, Tiéd a nemrég.

Most őszi eső mossa arcom,
s a pillanat, mely elhagyott,
mint messze láng, vagy mint az arcod
új, tünde fénnyel felragyog.

1943.










FÁK


Tanulni kell a téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak,
mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.







FÉLELEM


Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat.
A rémülettől görcsösen szeretlek.
Elsorolom, hányféle iszonyat
vár rám és rád, már arcunkba merednek.

Csak sorolom, csak számolom naponta,
hörögtető álomból riadok,
készülődöm még iszonyúbb koromra,
simogatom sovány, meleg karod.

Kint söröztünk az aquincumi kertben,
réteges emlék, gyönge, őszi ég,
elmotyogtam egy gyerekkori versem:
“Sárgult a lomb, de nem hullott le még",

sárgul a lomb és minden perc utolsó,
illir táncosnő köldökét riszálja,
a gyom között latin szabásu korsó,
biciklit hirdet kétméternyi tábla,

langyos a lég, a füst is tündököl,
a vonaton szöllő-szagú kosár,
a sűrű illat hajunkra ömöl,
csordultig érett, s szétbuggyant a nyár.

Hét esztendeje szeretlek, szerelmem,
fordíts egyet a Göncöl-szekeren
szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen -
s maradj velem.







FÉRFI, NŐ


A férfi

Kiszívtam ép foga közül a nyelvét,
mint csonthéjából gyönge osztrigát.
Körülöleltem csípőjén a földet,
és azt hittem: odaadta magát.

A nő

Fölém hajolt, mint sűrű felhő.
Villódzott, míg a számra lelt.
Forró keze bőrömre simult,
és azt hittem, hogy megölelt.







GESZTENYEFALEVÉL


Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
Látom, nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel,
óriási tenyerével
befödné a fejemet.







A GONDOLJ-RÁM VIRÁG


A gondolj-rám-virág,
az volna szép, az volna szép,
a gondolj-rám-virág,
az barna-kék, az barna-kék
(csak volna barna, volna kék,
a gondolj-rám csak volna szép,
mert nincs ilyen).

A nefelejcs azt mondja: nem,
a gondolj-rám: igen, igen,
azt mondja, hogy: igen.









FEKETE HATTYÚ


Nyírfa-ágból volt a híd,
azon álltam egy kicsit.

Egyszerre a híd alatt
megláttam egy madarat.

Fehér hattyút vártam én -
ez sötét volt, mint a szén.

Piros csőre, piros a lába,
mint a láng és mint a szén;

lába lángja, csőr-hegye:
fekete tulipán belseje.

Úszott, úszott egyre messzebb,

állj meg, állj meg, te vagy a
legszebb,
fekete hattyú, szépnyakú-

És azóta szemlehúnyva
minden este látom újra:

fényes hattyú, fekete hattyú
úszik, úszik, ú...... ...... ......


A fekete hattyú

Link











HÓESÉSBEN


Szakad a hó, nagy csomókban,
Veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.


Nem is ugrálsz, araszolsz,
Hóesésben vacakolsz,
Fölfújtad a tolladat,
Ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető?
Fatető!
Deszka-madár etető.







LÁMPA


Lámpa van a szíved közepében,
attól fénylik minden porcikád.
Lámpafényed bársonyosra szűröd,
mégis, ahol vékonyabb a bőröd,
rózsaszínben földereng a szád.

Hajad, az a fecske-fekete,
lila szikrát pattogtat az éjben,
köztük arcod csillog, mint a köd,
augusztusi csillagok között -
lámpa van a szíved közepében.







LÉLEGZET


Ne hagyj el engem, levegő,
engedj nagyot lélegzenem,
angyalruhák lobogjanak
mellkasomban ezüstösen,
akár a röntgenképeken.

Egy ezüstnyárfát adj nekem,
arcom a rezgő lombba nyújtva
hadd fújjam rá lélegzetem,
s ő fújja vissza szüntelen
új, szennyezetlen életem,
mig kettőnk arca közt lebeg
a lélegzetnyi végtelen.







MAGAS HEGYEKRE ÁHÍTOK


Magas hegyekre áhítok
hol megfejtődik száz titok,
hol nincsen bűn és nincs piszok,
csak fényes ég és nárciszok.







MEGÖLELEM AZ ÉVSZAKOT


Megölelem az évszakot,
a fényes, mézes szép napot,
a szeptemberi nyarat,
mely visszatért egy pillanatra,
hogy búcsúzóul megmutassa,
milyen lehetne, hogyha volna,
s főképp: milyen lehetett volna.







MINDUNTALAN


Minduntalan megsértenek.
A villamosok, a legyek,
a képzelet, a mozdulat -
percenként öl az indulat.
S az indulatra, mint a zsák,
váratlan hull a bénaság.

Jó volna messze, messze - mindegy.
Meg-megbicsaklik a tekintet.
Még vágyom.
De már hallom olykor,
hogy sustorog, mint függönyön
üres ablakban éji szél,
a közöny.







NE CSUKD BE MÉG VAGY CSUKD BE MÁR...


Ne csukd be még vagy csukd be már
a hűs zsalut az ablakon,
úgyis befolyt a délután,
befolyt a nap, s az alkalom.
Befolyt a perc, befolyt a rét,
befolytak mind a jegenyék,
a távolból utak, terek,
ázott foltokban emberek,
nyugágyak, pondrók, méhek és
napfénybe fúló zümmögés,
a táj, mi forr, az ősz, mi jön,
múlt heverés meleg kövön,
s mint vízbe tinta, zöldbe kék:
befolyt a tó, befolyt az ég.

És mire lassan este lesz,
magába oldja testedet.







NÉVNAPRA


Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret?
Vonatot és síneket?
Kék építőköveket?

Nem már tudom mit vegyek!
Néked tavaszt rendelek
Bodzafát és kék eget
rajta csokros felleget.

Megrendelem jó előre
A virágot a mezőre
Tél után a lomb-nyílást
betegségre gyógyulást.

És ha meglesz egy napon:
bedobom az ablakon.







A NŐI TÁJ




Oly engedékeny, lágy e tájék,
simítható és bontható.
Térde között kíváncsi sikló
villódzik át: a nagy folyó.

Sokezer év dicsérte lággyá
a sűrű völgyet, dús hegyet -
zavartan állok, nézelődöm:
e női tájban mit tegyek?

A Balti-tenger mossa lábát,
haját a tyrrheni-habok,
de mégis síma köldökénél
egy másik tájra gondolok:

hol teknősbékákat nevelnek,
hol minden magasabbra nő,
hol óriási kaktusz-ágról
vörös virágot szív a hő,

a kölykök szúnyogon repülnek,
hol vág a sás és vág a fény,
hol minden éles, mint az elme,
s minden meleg, mint egy növény,

s estefelé a fák moháján
a méznél sűrűbb méz csorog,
s a tóban térdemig csobognak
a langyos, zöldes csillagok,

s az iszapnál forróbb iszapban
álmában szortyan, túr a rák -
s kinyílik vállamon a szellem,
mint jóllakott virág.







NYÁRI ÉJ


Emelkedik a lassú tenger.
Az álom süllyed, olvadok.
Tárt ablakunk alatt a mélyben
a júniusi éj csobog.

Üvegzöld színű habja szélén
mint fel-felbukkanó halak,
a csillagok kecses csapatban
csobbannak és villámlanak.

S a fák között - kövér korállok
árnyékot-lengető bogán,
haján világító moszattal
átúszik lassan Szent-Iván.







NYÁRI RAJZ


Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De jobb lesz, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég,
ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó:
ez volt a ház, ez volt a tó.










ŐSZI HAJNAL


Valami messze fény dereng fel,
igen, az ajtón. Már fehér.
Valami fütty. Vonat? Hajókürt?
Recseg a padló. Társzekér.

Nedves kézzel benyúl a Hajnal
és megsimít most. Árvaság.
- A régi őszök íze hol van?
A dús gyümölcs, a sárga fák?

Az át nem élt, vagy félig élt ősz,
az eljövő, vagy rég halott,
mondd merre van? - Kértem a Hajnalt.
Ő állt. Fehér volt. Hallgatott.







A SZERELMES LÁNY


Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem,
azt, mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.

...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.

Ám e lassú, pár hetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én.







A SZOMJ


Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
- Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg),
magamba mind, mohón, elégitetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
- De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.










TANULNI KELL


Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zuzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.

Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,

tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.







TAVASZI FELHŐK


Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.

Fönt meg a felhők szállnak az égen
bodza fehéren, bodza fehéren.

Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirág







TENGEREN


Siklik a lép, a máj kering,
kígyózva fut a hátgerinc
kezem között, bőröm alatt
hullámlanak, mint a halak
Megfodrozzák a vért, velőt,
és nem hiszik a levegőt.

S ha augusztusi éjjelek
bőrömre tompán fénylenek,
a lomha raj a mélybe lent,
mint foszforfényben, átdereng.
És imbolyogva horgonyán,
felettük ring a koponyám.

Szakítsd a horgonyt! Tépd magad!
Hadd zúduljon az áradat -
mégis hajóm, magam felett,
az ifjúság szökken veled,
viking-jeled kibontva,
csattogj hajam: vitorla!







TÉRDEN


Ne, ne ítélj meg engemet.
Szívemben mindig térdelek.
De nem letérdelek, ne hidd:
föl, föl, föltérdelek.







A TITKOS ÚT


Hogyha most elindulok,
aztán balra fordulok,
egy kis útig, titkos útig
lábujjhegyen eljutok.
Egyik oldalt házak háta,
fal a másik oldalon,
és a lombok zöld szakálla
átömlik a kőfalon.
Nem jár erre senki, senki,
csak talán a Nem-tudom-ki,
az is akkor, hogyha kell,
kézenfogva Senkivel.
Messze innen utcalámpa,
Messze dong a kisvasút,
így bújik a -
pszt, pszt!
így lapul a -
pszt, pszt!
titkos út.







VIRÁG


Pompás virág vagy, hosszú, karcsú száron.
Kecses kezedben, mint levél alatt
bújik meg emlék, fény-folt, pillanat,
bimbóban, várva, hogy valóra váljon.
Csírájukat lágyan eresztve csontig
bőröd alatt alusznak a csodák.
Kutatni, járni, kell-e még tovább?
Mindenhez illesz, s minden rád hasonlít.
Úgy szeretlek, mint nőt a férfiak.
Mint buja bokrot, szépséged kitárod:
rádnézek, és a válladból, kezedből,
derekadból, a szádból és szemedből,
mint piros lángok szöknek, bomlanak
szüntelenül az új, sötét virágok.







Goethe: SZERELMES, MINDEN ALAKBAN


De én csak én vagyok,
Vedd, amit adhatok!
És ha tán kevesled,
Fess magadnak te szebbet.
Mert én csak én vagyok,
Vedd, amit adhatok.

Fordította: Nemes Nagy Ágnes







Victor Hugo: Ó! MIKOR ALSZOM


Ó! mikor alszom, lépj nyugvóhelyemhez,
mint Petrarcához Laura hajdanán,
s lehelleted ha rajtam futva repdes...
Meglásd, te kedves,
nyílik a szám!

Ha homlokom nehéz álomcsatákon
elkomorul, rémkép gyötör talán,
szemed csillagként homlokomra szálljon.
S meglásd az álom
fényt hint reám!

És csókolj szájon, ott dereng szünetlen
a tiszta vágy a szerelem után,
az angyalból az asszony lángja keljen...
S meglásd a lelkem
fölébred ám!

Ford. Nemes Nagy Ágnes



















 
 
0 komment , kategória:  Nemes Nagy Ágnes   
Házhoz ment a pofonért
  2016-09-23 21:45:09, péntek
 
 




HÁZHOZ MENT A POFONÉRT


Angliában "turnézik" Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció elnöke, aki a meghirdetett program szerint ott élő magyarokkal is találkozik. Az eseményt egy londoni pubba hirdették meg, és az itthon maradtaknak a Facebookon közvetítették. Vagyis próbálták.

Az elején a megjelenteket arra kérte Gyurcsány, hogy ne vegyenek részt a jövő vasárnapi népszavazáson. Ezután valaki megkérdezte, hogy

elnézést, nem szégyelli ön magát?

Gyurcsány folytatta volna, de a közbeszóló férfi szemére vetette, hogy el kellett jönniük Angliába, hogy megéljenek, erre utánuk megy. Ezután veszekedés tört ki Gyurcsány hívei és ellenzéke közt, a pártelnök még próbált beszélni a hangzavarban, de végül feladta.

Gyurcsány azokat a londoni magyarokat akarta az illegális az bevándorlás helyességéről meggyőzni, akiknek miatta kellett elmenniök Angliába, hogy megéljenek. Válaszul nem azt kapta, amire számított, hanem azt, amit megérdemelt! Talán azt hitte, hogy akik kinn vannak Angliában, azok mind Orbán gyűlölők? Valójában ezek az emberek mind miatta, az ő ideje alatt mentek ki. Már 2010 előtt is 100 ezres nagyságrendben mentek ki, voltak akik kényszerből, voltak akik azért, mert kinyílt előttük a világ és élni akartak a lehetőséggel. Talán azt hitte, hogy azok a fiatalok, akik már kint vannak, tapsolva fognak örülni annak, hogy ő a szüleik nyakára akarja idehozni a migránsokat?
Talán mindenki emlékszik arra is még, mit is nyilatkozott annak idején az őt számon kérő tömegnek: "Akinek nem tetszik, el lehet menni az országból!" És most elment azokhoz, akiknek ő mondta,hogy: "el lehet menni"! Szégyelheti is magát.


Gyurcsány Ferenc Londonban - VIDEÓ

Link



Gyurcsány minisztere is nemmel szavaz - VIDEÓ

Link








 
 
0 komment , kategória:  Média  
A félelem orvoslása
  2016-09-23 21:03:20, péntek
 
 










A FÉLELEM ORVOSLÁSA


DEMOKRÁCIA ÉS RASSZIZMUS (Tanmese európaiaknak)


A Muzulmán migráns gyerek valahol Németországban megkérdezi az anyját.
- "Mama mi a különbség a demokrácia és a rasszizmus között?"
Az anya (Burkába öltözve) azt válaszolja:
- "Hát fiam a DEMOKRÁCIA az, amikor a német adófizetők minden nap keményen dolgoznak,
és mi pedig élvezzük ennek a munkának az előnyét, többek között az ingyenes lakást, ingyenes oktatást, ingyenes egészségügyi ellátást... És ha majd többen leszünk, építenek közösségi házakat, mecseteket is a részünkre, és mi majd szabadon megválaszthatjuk képviselőinket és kedvünkre meghatározhatjuk kultúrális környezetünket."
Erre a gyerek.
- "De Mama nem lesznek mérgesek a német adófizetők ezért?"
Az anya erre nevetve válaszol:
"Dehogynem, nagyon mérgesek lesznek, és mi ezt hívjuk majd RASSZIZMUSNAK."







Egy tipp a betörésvédelemre, avagy a félelem orvoslása


Egy sheffieldi fickó drótpostája birminghami barátjának:


Elegem lett abból, hogy minden nap betörtek az otthonomba. Kiszaggattam a
riasztó drótjait a falból és felmondtam a polgártársi megfigyelő-hálózati
tagságomat.

Ezután a házam előtti udvar négy sarkára pakisztáni zászlót, az udvar közepére egy nagy fekete IS (Iszlám Állam) zászlót állítottam. Most a yorkshire-i rendőrség, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Scotland Yard, az MI-5, az MI-6, a CIA és az összes más európai titkosszolgálat emberei tartják megfigyelés alatt a házamat 365 napon át. Gyermekeimet mindennap követik az iskolába és feleségemet a bevásárlási túráin. Engem meg figyelnek a munkába menet és vissza. Senki sem piszkál bennünket, megszűntek a betörések is.

Én még soha sem éreztem magam ilyen biztonságban.

Remek ötlet!!!


Link








OBAMA és a MENNYORSZÁG

Meghalt Obama. De 10 év múlva már unatkozik és megkéri az Istent, hogy engedje le őt a Földre megnézni hogyan van most az országa, az USA.
Engedélyt kap.
New York. Bemegy egy bárba, rendel egy sört és kérdezi a pultost, hogy van az ő országa, hogy fejlődik, mik a problémák.
A pultos csodálkozva:
- Milyen problémák lehetnek? Hiszen Mi egy nagy hatalmas ország vagyunk, körülöttünk minden a miénk.
- Hogy-hogy a miénk? És az Irak, Afganisztán?
- Már minden a miénk!
- És Európa, Afrika, Közel-Kelet?
A pultos egy földgömböt kivesz a pult alól, büszkén pörgeti:
- Hiszen mondom - mi Világhatalom vagyunk, az egész világ a miénk! Obama boldog, büszke és elégedett. Megissza a sörét és mondja:
- Hát, köszönöm, barátom! Mennyit fizetek?
Pultos:
- Egy rubel és húsz kopejka...


Nem tudom, hogy vicc vagy igaz. Ha igaz, ha nem, mindenesetre találó.

Az alábbi mondás állítólag Putyintól származik:
"Obamával tárgyalni olyan, mintha egy galambbal sakkoznék. A galamb fellöki a figurákat, rász@rik a táblára, majd peckesen körbejár, mintha megnyerte volna a játszmát."













 
 
0 komment , kategória:  Tragédiák - katasztrófák  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
2016.08 2016. Szeptember 2016.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 32 db bejegyzés
e év: 437 db bejegyzés
Összes: 3826 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 58
  • e Hét: 5376
  • e Hónap: 24004
  • e Év: 141358
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.