Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Nagy Ilona
  2017-02-23 12:17:19, csütörtök
 
  Nagy Ilona

Porcelánszív...

Az én szívem kósza, parti szél,
sasként szárnyal, aztán földet ér,
s úgy beleroppan, mint az a hó,
mit megtaposott egy földlakó.
Olykor pedig lenge, mint a nád,
- susogását hogyha hallanád -,
csönddallam ez, édesbús meleg,
de kottáját ki értheti meg...
Az én szívem bújós, rózsalonc,
fészekmeleg - mégis volt kolonc -,
viharverte, kopott nagykabát,
szeretetet mégis adna rád.
Hisz amikor lángol, ritka kincs
- van amije van, de nincs mi nincs -,
parazsában izzó csöndszirom,
leheletnyi csók egy papíron.
Törékeny valami, csipketánc,
bizony van már rajta némi ránc,
elfogadó lett, s nem törtet ő,
de porcelánszív, s még törhető...
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona  
Havas Éva
  2017-02-23 11:24:10, csütörtök
 
  Havas Éva

Egymásért

Két kezemmel tartom a napot az égen,
legyen fény - ne botladozz sötétben,
szíved dobbanása adja léptem ütemét,
mikor vágyakozva indulok feléd...

Te két karoddal óvsz, hogy el ne essek,
forróságod lánggá vált szívemen,
szép szavaidtól virággá feslik lelkem,
selyembe vontad fakult életem...
 
 
0 komment , kategória:  Havas Éva  
Kerekes László
  2017-02-23 11:09:41, csütörtök
 
  Kerekes László

Vágyvers

Legyek tüzes nap, ha fázol.
Útjelző, ha tétovázol,
Legyek felhő, mely eltakar,
Ha világ sokat akar...

Legyek a föld, melyre könnyed
Hullajtod, ha most úgy könnyebb...
Legyek hang, melyet kiejthetsz
Holdas éjjen elrejthetsz...

Legyek álmod, és megfejthetsz
Legyek rózsa, és szerethetsz
Legyek az út, és elviszlek
Legyél igaz, és elhiszlek...
 
 
0 komment , kategória:  Kerekes László  
Sillingi Julianna
  2017-02-23 10:38:27, csütörtök
 
 
Sillingi Julianna

Csend-hegedű

Miattad lennék csend halott tájon
kietlen pusztaságon szomjas virág
fénytelen éjjelen félve síró gyermek
álmod őrző vágyaidban tündöklő világ

Gyűlölhetsz engem mégsem hagylak el
szebb, és jobb világot remélek neked,
mert kívánlak testtel és lélekkel
tisztának, hűnek, csend-hegedűnek

Édes, borzongó varázst remélek
mohón, reménykedve... ugye értesz?
csókod vágyva, egy szebb, s jobb világra
jöttödre, holt vizeknek, sűrű rengetegnek

Repíts el, szárnyalnék veled végtelen
csak egy szót szólj... szólj hozzám
érted, minden csak érted szól
némán sír a hegedű, zokogva dalol

Hamis gyémántok fénylenek csillogva,
s hajlong a sok míves, színes virág
ne lásd meg kérlek, az álmok nem hazudnak
virraszd át velem e néma éjszakát...
 
 
0 komment , kategória:  Sillingi Julianna  
Kassák Lajos
  2017-02-23 10:33:35, csütörtök
 
  Kassák Lajos

Szerelmünk éneke

Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint vándor, ha menedékért könyörög
éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.

Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
ilyen két testvérszirma egy virágnak
sötét szemed az én szememhez hasonló
szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.

S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
ott vagyok álmodban s az enyémben te
egyazon tengeren ring velünk a bárka
egyazon csillag ontja ránk sugarát.
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos  
A.Lili
  2017-02-23 10:25:53, csütörtök
 
  A. Lili

Legszebb ajándék

Ha kívánhatnék, hatalmas óceán lennék,
Kihívásként annak, ki áthajózhat még,
Hisz naggyá lenni jó, s imádom a vizeket,
De eszembe jutsz ekkor, s abba beleremegek,
Híd akarok lenni, mely összeköt partokat,
Akkor összefonnám egy életre magunkat,
Akarnék barlang lenni, hogy felfedezz,
Hogy a falra vésett lelkeinket megkeresd,
Vagy ha kívánhatnék, toll lennék azonnal,
Megírnám történetünk ezüsttel, arannyal,
Lennék pók, szőnék álmokat csak neked,
Lennék hangszer, mi eljátssza szerelmed,
Lennék kő, mely lelkedbe vési - örökre -,
Lennék gyógyír a megszakadt szívedre,
Lennék eső, mi elmossa minden bánatod,
Lennék néma, de örökös lábnyomod,
Lennék fűszer, mely megízesíti ételed,
Lennék szivárvány, s kifesteném életed.

Lennék, de nem leszek, én csak én vagyok,
De szeretlek, s ez a legszebb, mit adhatok.
 
 
0 komment , kategória:  A.Lili  
Demeter Mária
  2017-02-23 10:22:52, csütörtök
 
  Demeter Mária

Hitet lelkemnek

Ott, ahol a szelíd utcák kísérik a járókelőt,
gépek zúgásában ébred a hajnal,
álmos szemeket dörzsöl az ébredés,
normáért lüktet a szív,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol göndör illatú a rét,
piros kendős tanyák köszönnek,
anyám szép arca hívogat,
hív a messzeség,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol megterem az értelem,
átadja tudását az ész,
óvó kezek, okos szeretet
bölcsője ring,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol kell a jó szó,
segítség a bajban,
mosoly egy szomorú jajban,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol már vége a némaságnak,
elered mint áradat a szó,
visz, visz a gyönyörű szenvedés,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol már csak önmagam vagyok,
kiváltan, magányosan,
meztelen arccal,
lelkemben hittel,
ott, ott, már ott vagyok én
 
 
0 komment , kategória:  Demeter Mária  
Seres László
  2017-02-23 08:31:38, csütörtök
 
  Seres László

Széthullajtott könnyeink

Széthullajtott könnyeink megülik
lelkünket visszafojtva, súlyosan,
mint felkorbácsolt, vad hullámok
a csendes tengeröblöt. Évek buzognak
sejtjeink mélyén, partra vetett
fodros ünnepek, kifeszített ernyedő
érpályák, s legbelül hallgat a múlt.
Gyűlik a soha ki nem mondott szó.

Lila köd száll alá a vörös hóra.
Kergetőzik párlatán szédítőn
bennünk s mi lázadunk megfagyott
öntudattal a körénk emelt falak mögött.
Jajongva tombol s a fékevesztett
indulat őrjítő táncba fog.
Alkony-pírt sző a Nap lángoló
fonálból a fák csúcsai fölé,
beleremeg foszló teste a földnek
s elhiszi, itt minden elveszett.
Halott maszkot hord orcáján a Hold
sápadt csillagok palástján.
Kihűlt barlang lett bennem hiányod
mióta elmentél. Szavam kiüresedett,
visszhangtalan a szívdobbanás is.
Ülök éjsötétben, faggyal dacolva
egyedül, s hagyom, hogy rám törjenek
hamvadó emléktüzei a valaha
öröknek hitt lángolásnak.
Árnyékodat terítem magamra,
hogy érezzem tested melegét
s elképzeljelek, mint rég, milyen vagy.
Ólomlábakon érkezik a vágy.
Bújik átölelve, mintha itt lennél.
Átdöfi az éj vonagló testét.
Hóhérja sürgető virradatnak.
S a csillagok visszafordulnak
örömtüzet gyújtva, ha jössz értem.

Lassan összeraknak agysejtjeim
s álmaim szétbontanak, hogy több lehess
minden elképzelt valóságnál.
Zár kattan, dobszó, ősi tam-tamok
üstökös lángja gyúl génjeimben,
mintha dübörgő hangod hallanám,
valaki ablakom veri, hogy befogadjam.
Újra látok. Ismerős arcba nézek.
Keresem széthullajtott könnyeinket.
Ott állok önmagammal szemben.
A nyitott ajtó előtt.
 
 
0 komment , kategória:  Seres László  
Bella István
  2017-02-23 08:24:23, csütörtök
 
  Bella István

Mintha Te

Majd a kések, a jó anyák,
öled helyett is megneveznek,
megölelnek balták, kaszák,
mintha te - mellém heverednek.

Nem vér, virág hullik a számról.
Havazik mint... És szeretlek.
Csönög a szél. Árnyamhoz láncol.

S már soha többé nem eresztlek.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Nagy Ilona
  2017-02-23 08:11:09, csütörtök
 
  Nagy Ilona

Elég lesz félhomály ...

Talán csak a szavak fogytak el,
vagy épp elfáradt bennem valami,
nincs meg a cél, miért harcolni kell
és nem tudok már újat sem mondani.
Hová lettél szép szerelmes május,
miért nem érzem, hogy itt vagy oly közel?
Csak színeket látok és nyílnak a virágok,
szívemben mégis bánat rejtőzik el.
Megkértem a sorsot, epekedve, halkan,
- de biztosan nem hallotta meg -
nyújtson egy csöpp örömöt a bajban...
- bennem mégis az üresség remeg -
Add hát vissza az élet édes súlyát,
az ágy szeretve-féltő melegét,
a vekkerekbe szorult pásztorórát,
s az öleléseknek gyógyító erejét!
Nem kell már sok, csak egy gyöngyvirágnyi
törékeny pillanat, andalító csoda,
a régi májusoknak ízét visszahozni,
mielőtt bezárul a boldogság kapuja.
Ne aggass rám többé hazug kincseket
- hisz régen elgurultak igazgyöngyeim -
nem kell a fény sem, mely vakítón nevet!
- elég lesz félhomály, pislogó gyertyafény -
Ne kérd, hogy higgyem, amit nem hiszek
- már elfáradtam a tegnapoktól -
élni akarok még, legalább tízet...
csak adj még valamit... a holnapokból!
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 303 db bejegyzés
e év: 2740 db bejegyzés
Összes: 5875 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3131
  • e Hét: 13541
  • e Hónap: 44162
  • e Év: 563690
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.