|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
|
|
2017-03-01 21:26:01, szerda
|
| |
| |
"Az egyháznak két feladata van: összegyűjteni és kiküldeni."
- Ismeretlen szerző |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-01 21:24:57, szerda
|
| |
| |
"Ha valaha is kételkednék abban, hogy van gonosz, akkor magamba nézek. Ott megtalálhatom."
- Ismeretlen szerző |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-01 21:23:39, szerda
|
| |
| |
"A bűnbánat belátás: vétkeztem. A bűnbánat készség: kész vagyok elszakadni a bűntől."
- Ismeretlen szerző |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-01 21:22:09, szerda
|
| |
| |
"Az egészséges embernek száz kívánsága van, a betegnek csak egy."
- Ismeretlen szerző |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-01 21:20:52, szerda
|
| |
| |
"Az ember leginkább akkor vétkezik, amikor zúgolódik, holott minden oka megvolna a hálaadásra."
- Ismeretlen szerző |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-01 21:03:16, szerda
|
| |
| |
Az óra üzen
Csend van. Csak az óra beszél velem
fenn a falon.
Olyan jó lenne az üzenetét
meghallanom.
Ó, csak ketyegj, sietve, pontosan!
Időt jelezz!
Mondd el, hogy minden könnyes perc lejár,
és vége lesz.
Mondd el, hogy múló, azért drága itt
perc, pillanat,
ameddig az örömhírt szerteszét
vinni szabad.
Hirdesd, hogy fenn az örök Isten is
órát figyel,
és segítsége jókor érkezik,
nem késik el.
Beszélj az otthonról, hol óra már
nem mér időt,
s időtelen szolgálat vár reánk
a trón előtt.
Addig, ha ütsz, siettess engem itt
szünettelen,
s ne engedd célomat egy percre sem
felejtenem!
Tik-tak! Múlik év, óra, pillanat
és alkalom.
Csend van. Csak az óra beszél velem
fenn a falon.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-01 20:19:20, szerda
|
| |
| |
Átadtad-e életedet száz százalékosan Istennek?
Legyél őszinte, amikor megválaszolod ezt a sorsdöntő kérdést. Nem arról van szó, hogy ,,Jézus a Megváltód-e?" Ez teljesen más téma. Megtért keresztyén lehetsz, abban a boldog bizonyosságban, hogy örök életed van vele, és megtörténik, hogy ennek ellenére nem adtad át teljesen magadat Istennek. Ez jellemezte barátnőmet, Lorraine-t is (akinek gyönyörű haja van, és nagyszerű humorérzéke). Hadd mondja el saját szavaival ezt a helyzetet.
Már tizenöt éve voltam keresztyén, és miközben gyakran tapasztaltam áldott, mély közösséget Istennel, azt sem tagadhatom, hogy sokszor egy nyugtalan, ellentétes áramlat hatott át. Nem értettem a helyzetet. Jézus olyan békességet ígért, mely minden értelmet felülhalad, akkor miért nem uralkodott életemben ez a békesség?
Isten két különböző esemény által világította meg számomra a választ. Az első egyik reggel történt, amikor az Igét olvastam. A János 14:9-ben Jézus és Fülöp beszélget, melynek során Fülöp egy meglehetősen balga megjegyzést tesz (ehhez könnyen kapcsolódtam én is). Jézus válaszát egy kérdés formájában adja meg: ,,Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp?" Ez a vers mélyen belém hasított, mintha Jézus nekem is föltette volna ugyanazt a kérdést: ,,Nem ismersz még engem Lorraine, pedig már olyan sok éve velem jársz?" Ez a kérdés állandóan visszhangzott bennem - nem tudtam, mit kezdjek vele. Sokat tudtam Jézusról, de vajon ismertem őt valóban, igazán? Valami hiányzott a kapcsolatunkból.
Néhány héttel ezután olvastam egy könyvet, melyben a szerző föltette a következő kérdést: ,,Átadtad-e magadat száz százalékban Istennek?" Természetesen egy olyan nő, aki annyi időt eltöltött már a gyülekezetben, és a Biblia olvasásával, mint én, élete száz százalékát kiszolgáltatta Istennek. Próbáltam túllépni a kérdésen, de a Szentlélek nem hagyta, hogy továbbolvassam a könyvet. A kérdés újra és újra megszólalt a lelkemben: Átadtad-e magadat száz százalékban Istennek?" Letettem a könyvet, és arra kényszerítettem magamat, hogy választ adjak rá olyan őszintén, amennyire csak tőlem telik. ,,Igen Jézus, te vagy az én Uram... majdnem teljesen. Úr vagy életem kilencvennyolc százaléka fölött." Átadtam magam neki kilencvennyolc százalékban, de volt még egy pici rész életemben, amit visszatartottam, egy kis kibúvó arra az esetre, ha Isten valami olyat kérne tőlem, ami túl nehéz lenne, mint például elviselni egy rákos betegséget, vagy mindent eladni, amivel rendelkezem, és egy AIDS által fertőzött területre költözni, és ott hirdetni az evangéliumot. Ha Jézus ilyen dolgokat kért volna tőlem, akkor válaszom ,,NEM" lett volna, mert ezek a döntések abban a Két Százalékos Dobozban voltak. Ebbe a dobozba gyömöszöltem be legszörnyűbb félelmeimet és kétségeimet azokkal a kérdésekkel együtt, melyeket Isten nem válaszolt meg kielégítő módon számomra, mint pl.: ,,Ha te a szeretet Istene vagy, miért vetted el tőlem az édesapámat hétéves koromban? Ha olyan hatalmas vagy, miért nem mentetted meg az unokatestvéremet az öngyilkosságtól? És miért engedted meg, hogy miután olyan örömmel magasztaltunk téged azért a csodáért, hogy barátnőm végre babát várt, a kicsi mégis halva született?"
Megrettentem, amikor fölfedeztem, hogy mennyi félelmet és haragot zsúfoltam össze életemnek ebbe a kis részébe. Vitatkoztam Istennel: ,,Uram, téged szolgállak, hozzád imádkozom. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy szeresselek és kövesselek téged. Ez mind még nem elég? Mindent át kell adnom neked - még a félelmeimet, kétségeimet és megválaszolatlan kérdéseimet is?" Azonnal jött a gondolat: Én mindent odaadtam érted.
Ezzel nem tudtam vitába szállni. Igen, ő mindent odaadott értem. A saját életét adta. Tehetek én ennél kevesebbet? Meghajtottam a fejemet, és így imádkoztam: Istenem, elegem van abból, hogy megtartottam magam számára ezt a két százalékot. Összezavar, elbizonytalanít ez a helyzet. Átadom neked, Uram. Életem a tiéd, semmit nem tartok vissza. Tégy velem, amit akarsz.
Átmosott a megkönnyebbülés. Minden aggodalmam ebben a Két Százalékos Dobozban volt... és ez a doboz most megszűnt létezni. Ó, milyen csodálatos az a békesség, mely együtt ját a teljes átadással, az az öröm, mely betölt, mikor már nem küzdök az Úrral. A mai napig soha nem bántam meg, hogy maradéktalanul kiszolgáltattam magam Megváltómnak.
Lorraine fölfedezte a teljes átadás örömét Jézusban. Ugyanez történt Dr. Walter Wilson életében is.
Egy misszionárius egyszer megkérdezte ezt a kedves orvost, aki lelkipásztor is volt: ,,Ki a Szentlélek számodra?" Mire ő így válaszolt: ,,A Szentlélek az Istenség egyik személye... egy tanító, vezető, a Szentháromság harmadik személye."
A misszionárius ezt nem hagyta annyiban, és újra kérdezte: ,,Ki ő a te számodra?"
,,Őszintén szólva, ő senki nekem. Nincs semmilyen kapcsolatom vele, tapasztalattal sem rendelkezem ezen a területen, de őszintén szólva, egészen jól megvagyok a Szentlélek nélkül." Amint ezek a szavak elhagyták Dr. Wilson ajkát, mély szomorúság töltötte be szívét.
Barátjának válasza félelemmel töltötte meg az orvost. ,,Éppen ez okozza életed gyümölcstelenségét, annak ellenére, hogy olyan jelentős erőfeszítéseket teszel. Ha törekedni fogsz rá, hogy személyesen megismerd a Szentlelket, ő át fogja formálni életedet."
Abban az időszakban, amikor Dr. Wilson szerette volna megérteni, mit jelent a Szentlelket személyesen ismerni, egy prédikációt hallott a Róma 12:1-ről egy episzkopális lelkésztől - hogyan kell minden egyes személynek áldozatként felajánlani testét, és hogy ez egy Istent magasztaló áldozat. A lelkész a következő kérdést tette fel:
Észrevetted, hogy ez az igevers nem mondja el nekünk, hogy kinek adjuk oda a testünket? Nem az Úr Jézus kéri ezt tőlünk. Ő rendelkezik a saját testével. Nem az Atya kéri ezt tőlünk. Ő fönt van örökké a trónján. Valaki más jött el a földre test nélkül. Isten képes lett volna testet alkotni a számára, amint ezt Jézusnak is megtette, de másképp döntött. Isten neked adja azt a kiváltságot és szavakkal kifejezhetetlen megtiszteltetést, hogy testedet a Szentléleknek adhatod, hogy az ő lakhelye legyen ezen a földön.
Dr. Wilson hazament, és irodájának szőnyegén arcra borult Isten jelenlétében. Figyeld meg imádságát, amint kiszolgáltatja magát a Szentléleknek.
Uram, egész hívő életem során rosszul bántam veled. Úgy viszonyultam hozzád, mintha szolga lennél. Amikor szükségem volt rád, hívtalak; amikor bizonyos feladatok előtt álltam, kértelek, hogy segíts elvégezni a feladatomat. Csak egy készséges szolgának tekintettelek téged.
Ez soha többé nem lesz így.
Neked adom saját testemet, fejemtől a lábamig egészen odaadom. Neked adom kezemet, lábamat, szememet, számat, agyamat; mindazt, ami belül és kívül vagyok, átnyújtom most neked, hogy élj egy olyan életet benne, amilyen tetszésedre van. Elküldheted ezt a testet Afrikába, vagy ágyba fektetheted rákos betegséggel. Megvakíthatod a szememet, vagy elküldhetsz az örömhírrel Tibetbe. Elviheted ezt a testet az eszkimók közé, vagy kórházba küldheted tüdőgyulladással. Ettől a perctől kezdve ez a te tested. Csinálj vele azt, amit akarsz. Köszönöm Uram. Hiszem, hogy elfogadtad testemet, mert a Róma 12:1-ben azt mondtad, hogy elfogadod a neked tetsző áldozatot. Ismét csak köszönöm neked Uram, hogy elfogadtál. Ezentúl összetartozunk.
Dr. Walter Wilson fölfedezte a teljes átadás örömét. Ugyanez történt F. B. Meyerrel is.
F. B. Meyer olyan férfi volt, akit az Úr hatalmasan használt. Könyvei a kedvenceim közé tartoznak. Hallotta C. T. Studd beszédét, aki abban az időben Anglia leghíresebb sportolója volt, és arról tett bizonyságot, miért fordított hátat a sport világának, hogy Kínába menjen az örömhírt terjeszteni egy missziós társasággal. Studd Károly híres mondása - ,,Ha Jézus Krisztus Isten létére meghalt értem, akkor semmilyen áldozat nem lehet túl nagy, amit meghozok érte" - nyílként szúrt bele Meyer szívébe.
F. B. Meyer odament Studd Károlyhoz, és ezt mondta: Egészen világos számomra, hogy rendelkezel valamivel, ami az én életemből hiányzik, valamivel, amire szükségem van. Mi ez?
,,Átadtál már valaha is mindent teljesen Jézus Krisztusnak?" - kérdezte Studd Károly.
F. B. Meyer elgondolkozott egy percre, és így válaszolt: ,,Igen, ezt már megtettem." De egy csöndes hang belül ezt súgta neki: ,,Ez még nem történt meg."
Ez a beszélgetés mélyen felkavarta F. B. Meyert. Amikor hazaért, térdre esett, és elkezdett imádkozni. Közben úgy tűnt neki, mintha az Úr Jézus odajött volna hozzá, és így szólt volna: ,,Meyer, szívednek minden kulcsát kérem."
Minden egyes kulcsot?
,,Igen, Meyer, minden kulcsot kérek."
Ezután F. B. Meyer kezébe vett egy kulcscsomót, és átnyújtotta az Úrnak. De Jézust nem lehet becsapni. Egy kulcs hiányzott a csomóból. Úgy tűnt Meyernek, hogy Megváltója elkezdte számolni a kulcsokat, és így szólt hozzá: ,,Egy kulcs még hiányzik; és ha nem vagyok mindennek az Ura, akkor egyáltalán nem vagyok Úr az életedben." Jézus ezzel megfordult, hogy kimenjen a szobából. Uram, ne menj el! Miért akarsz elmenni?
,,Ha nem vagyok mindennek az Ura, akkor egyáltalán nem vagyok Úr az életedben."
De Uram, ez csupán egy picike kulcs, egy egész pici rész a szívemben.
,,Ha nem vagyok mindennek az Ura, akkor egyáltalán nem vagyok Úr az életedben."
Kétségbeesésében F. B. Meyer átadta az utolsó kulcsot is. Igazi krízis volt ez számára. Oltárt kellett építenie, és F. B. Meyert ráhelyezni az oltárra. Minden egyes kulcsot át kellett adnia az Úrnak.
Linda Dillow |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-01 16:22:48, szerda
|
| |
| |
Az "eszes" vadász
Jött a tél, és egy vadász kiment az erdőbe, hogy lőjön egy medvét, aminek a bundájából csinálhatna egy jó meleg kabátot magának. Egyszer meg is látott egy medvét közeledni, felemelte a puskáját, és célba vette. "Várj! - szólt a medve - Miért akarsz lelőni?"
"Mert fázom" - mondta a vadász -, és kabátra van szükségem.
"Én meg éhes vagyok" - felelt a medve -, lehet, hogy ha leülünk megbeszélni, sikerül kompromisszumot kötnünk."
A vadász tehát leült a medve mellé, és elkezdték megvitatni az érveket és ellenérveket.
A vége az lett, hogy a vadászt jól beburkolta a medve bundája, és a medve is elfogyasztotta a vacsoráját.
Alkalmazás: Van, amikor nagy elhatározásokkal megyünk haza a gyülekezetből, az ifjúságiról vagy a nyári táborból. Jézus Krisztusért fogunk élni, neki engedelmeskedünk mindenben, ellenállunk a kísértésnek, és így legyőzzük a Sátánt. "Csőre van töltve" a puskánk a medvére!
Ám kilépünk a világba, és éppen amikor már készülünk kiállni Jézus mellett, odajön a Sátán, és azt mondja: "Beszéljük ezt át egy kicsit! Szerintem meg lehet ezt beszélni úgy, hogy te is megkapd, amit akarsz - és én is megkapjam, amit akarok. Mit szólsz?"
Sátán tudja, hogy van egy fegyverünk - egy kétélű kard, amit Bibliának hívnak. Hatalmunk van ott helyben legyőzni a Sátánt. Gyakran azonban az történik, hogy elkezdünk "alkudozni az ördöggel", és ez végül a vereségünkhöz vezet.
Amikor Jézust kísértette a Sátán a pusztában, Ő három golyót lőtt ki rá - mindegyik így kezdődött: "Meg van írva..." Isten Igéjét idézte, és a Sátánnak nem volt ereje fölötte.
Ne alkudozz az ördöggel! Ha így teszel, vacsora lesz belőled.
Wayne Rice |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-01 13:06:55, szerda
|
| |
| |
"Lelki értelemben annyira bíznunk kell abban, hogy Isten meg fog áldani, és megadja azt, amit kérünk tőle, hogy amikor bekövetkezik, örömmel mondjuk: nagy hálával vesszük tőled! Nem történhetett másként, mert Isten biztosított minket, hogy áldást ad nekünk."
- Müller György |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
2017. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
603 db bejegyzés |
| e év: |
7303 db bejegyzés |
| Összes: |
35910 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1395
- e Hét: 10107
- e Hónap: 21982
- e Év: 209784
|
|
|
Offline
