Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Falu Tamás
  2017-03-02 12:47:01, csütörtök
 
  Falu Tamás

Két lehellet

Legutolsó lehelleteddel
Találkozik az enyém egyszer.
Lehet útja földi, vagy égi,
Földön, vagy égen utoléri.

Szállnak már egymást el nem hagyva,
Egyik csillagról más csillagra,
Forrósulva és fényesülve,
Repülnek együtt űrből űrbe.

Fényt adnak kihűlt csillagoknak,
Gyászolókra reményt ragyognak
És áttörve minden sötéten,
Örökmécs lesznek örök égen.
 
 
0 komment , kategória:  Falu Tamás  
Ady Endre
  2017-03-02 12:35:43, csütörtök
 
  Ady Endre

Ki látott engem?

Volt nálamnál már haragosabb Élet?
S haragudtam-e, vagy csak hitem tévedt?
Szívem vajon nem szent harang verője?
Vagyok csakugyan dühök keverője?
Kit mutatok s mit kutató szemeknek?
Nem csalom-e azokat, kik szeretnek?
Szeretem-e azokat, kiknek mondom?
Méltán gerjeszt haragot büszke gondom?
Ennen dühöm nem csak piros káprázat?
S azok forrók, kik közelemben fáznak?
Bolond tüzem alágyújt-e szíveknek?
Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek?
Csókos szám miért tör szitokba rögtön?
Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?
Pótolnak-e életet élet-morzsák?
Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát?
Szabad-e engem hidegen megértni?
Szabad közönnyel előlem kitérni?
Gerjedt lelkemnek ki látta valóját?
Ki lát, szívem, sebes és örök jóság?
Istenülő vágyaimba ki látott?
Oh, vak szívű, hideg szemű barátok.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Kun Magdolna
  2017-03-02 12:32:46, csütörtök
 
  Kun Magdolna

Csak ennyit akartam

Én csak boldog akartam lenni még egy kicsikét.
Érezni az ölelés puha melegét,
és elmélyülten hallgatni azokat a dobbanásokat,
amiket a szívlüktetés dallamként áraszt.

Én csak szerelemre vágytam, így alkony idején,
mikor lelkünkben a nyár már fehér hajú tél,
s mikor biztosra véljük, hogy oly kevés idő az,
amitől szökevény életünk értelmet kaphat.

Én csak szeretni akartam, ifjú hévvel, lázzal,
hogy az öregség fájásától ne a halál után vágyjam,
ha nem élettel teljen meg minden egyes nap,
amit így alkony tájt az Isten megadhat.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Egyed Emese
  2017-03-02 12:23:06, csütörtök
 
  Egyed Emese

Harmat

Úgy tudsz, kedvesem, rólam, mint a bor
a tavaszról: valami összeköt.
Nem érdemes kutatni, mi. Rabol
s ajándékoz kénye szerint a föld,
ragyog és elborul az ég velünk.
Csöndes a szív, az árapály dobog,
a dal harmatcsöpp, pókfonálon csüng.
Hajótalan, sirálytalan, nehéz
vizek sodornak, számvetésem kész,
s hiszem: öröm leszek, pár pillanatnyi kincs
- bor vagy sugár -, hozzád közel egészen:
csöppnyi világban, harmatkölteményben.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Sárosi Gyula
  2017-03-02 12:21:11, csütörtök
 
  Sárosi Gyula

Szerelem és fájdalom...

Szerelem és fájdalom beh egyek!
Szerelemnek örvendezni, fáj;
Fájdalom nyujt annak édes emlőt;
S csak növeszti minden akadály.

Te csodálod lányka koszorúmat --
S ládd, ez a koszorú sem enyém:
Igen, én azt ennyugalmam árán,
Fájdalmadtól csak kölcsön vevém.

És csodálod: hogy midőn szeretlek,
Boldogabbá tesz csak a bilincs:
Rendkivüli, tiszta szerelemnek
Semmi nyűge, semmi könye nincs.

Sőt, ha megfosztasz e fájdalomtól,
Sírba jutnak azzal a dalok --
Koszorúmat én meg összetépem
És utána én is -- meghalok.

Úgy teendek, mint a büszke kócsag:
Mikor a halálsor rákerül.
Össze zúzza szárnya legszebb tollát --
Neviselje senki ékszerűl!
 
 
0 komment , kategória:  Sárosi Gyula  
Somlyó Zoltán
  2017-03-02 12:18:55, csütörtök
 
  Somlyó Zoltán

Halál tavasszal

Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva lát és halni kész.
Nincs betegebb a tiszta szemnél,
amely követ, ha tovamész.
Nincs követőbb a beteg szemnél,
telibb felhő, hűbb sirató...
A két szemem két tó az éjben
és hull az éj és sir a tó.

Nincs betegebb az én szivemnél,
a szivemnél nincs betegebb!
Gyász országa, kinok szigetje,
fájó világrész, - bús sziget.
Rengő piros folt téli éjben,
vad erdő partján a havon,
hol tűlevelű fák tövében
egy rossz koldust vertek.

Nincs hűtlenebb leány Meánál,
nincs visszajáróbb fájdalom;
nincs fájdalmasabb visszajárás
nyirkos, romverte tájakon.
Nincs tisztább szem az ő szeménél,
nincs betegebb, mint én vagyok...
Tavaszi napvert nedves fűben
rágondolok és meghalok.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Őze Mónika
  2017-03-02 12:18:06, csütörtök
 
  Őze Mónika

Címkék nélkül

Szerelmem vad táncában égve
Űzött, hajtott vadként pihenek meg
Fénylő szemed melegében.

Lelked tüze éget, porrá válik minden,
Mi valaha volt s valami fájt,
Porrá válik a világ, s porrá válunk
Mi is, s nézzük csendben, ahogy
Összefonódó lelkeink egymásban
Pihennek meg.

Nézlek. Csendes vagy. Szemeid
Hideg tájakon méláznak.
Odamennék hozzád, s hagynám, hogy
Lelkeink tüze összeforrassza testünket ?
Ha nem félnék, hogy megzavarom
Lelked varázsát.

Lélek-lény? Oly könnyű bűvkörödbe
Kerülni, nekem mégis oly sokáig tartott.
De szemed, mi oly izzón szeret, él, ölel?
Belémégett kitörölhetetlenül.

Köszönni lehet csak szerelmed tüzét,
Lelked melegét, tested ölelését?
Köszönni minden egyes pillanatot,
Folytott vallomást, titkos egymásbanézést,
Köszönni azt is, mikor gyűlöltél, és a
Közelségedet, mikor meghaltam?
És hogy mikor senki kezébe nem adhattam
A lelkem, akkor sem voltam egyedül.

Tükörbe nézek, s a tükörből
A te szemed ragyog vissza rám.
Én így szeretlek téged.

Végleges összeolvadás.

...
 
 
0 komment , kategória:  Őze Mónika  
Pethes Mária
  2017-03-02 12:15:23, csütörtök
 
  Pethes Mária

Vannak sebek

Vannak sebek
Melyeket vitézül állunk
Harcában elveszetteket eltemetjük
Szívünkre pecsételt heget
Szédülten cipeljük
Míg sírba szállunk
Vannak sebek
Amelyeket angyalkéz
Simít homlokunkra
Ostorcsapásként fáj a kínja
Érzékcsalódásunk vezeti
A becéző kezet
Akiét vártuk
Holtabbnál holtabb nem lehet
Vannak sebek
Melyek intő jelként
Hasítják fel emlékezetünket
Ostobán feledjük régi tanulságunk
Újra és újra vesztesekké válunk
Vannak sebek
Melyek egy illattól
Régi kedves dallamtól
Rekedt szirénák búgnak fel bennünk
Dobhártyánkat bezúzva
Érrendszerünket felrobbantva
Emlékterrorral törnek ellenünk
Vannak sebek
Melyek begyógyíthatatlanok
Folyton felfakadnak
Kötésükön átüt a bánat
Melyeket mindig felkaparnak
És örökkön örökké fájnak
Vannak sebek
Melyeket szívünkön rejtve viselünk
Senkinek meg nem mutatjuk
Csak magányos éjjeleinken
Emeljük az égre csendben
És titkon megsiratjuk
 
 
0 komment , kategória:  Pethes Mária  
Benczes Sándor Gábor
  2017-03-02 08:17:39, csütörtök
 
  Benczes Sándor Gábor

Elvesztettem

Hova tűnt a múltkori fény?
Hol van a téli hópihe?
És ki tudja, hol kószál most
a jótevő Isten, az Ige?

Elvesztettem lábam nyomát,
mint jöttem múló időn át.

Elvesztettem egy könnycseppet,
volt benne bú, volt szeretet.

Elvesztettem a tegnapot,
s nem találom a holnapot.

Elvesztettem egy hangot, szót,
gyöngyként gördülő mondatot.

Elveszett, ó, mennyi minden
elveszett félszáz év alatt!
Hanyag vagyok? Felelőtlen?
Felelj! ...ám az idő hallgat.
 
 
0 komment , kategória:  Benczes Sándor Gábor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 279 db bejegyzés
e év: 3240 db bejegyzés
Összes: 6375 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 531
  • e Hét: 4132
  • e Hónap: 22477
  • e Év: 695107
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.