Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 140 
Két nyárfa
  2017-05-30 20:04:01, kedd
 
 


KÁNYÁDI SÁNDOR
...... ........... ......Két nyárfa

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te,
só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Keserű szívvel
  2017-05-30 19:55:02, kedd
 
 
Reményik Sándor
Keserű szívvel


Keserű szívvel bizony mondom néktek,
Ti csonka-magyarok:
Az ország szíve,
Magyarország szíve
Ma már a végeken dobog.
Hangos szóval hiába fogadkoztok:
Hogy "soha!" s "mindörökké!"
Az ország szíve, Magyarország szíve
Ott ver, hol Magyarország nincsen többé.

Bennünket összekalapált a bánat -,

Ti atomokra hulltok itten szét.
Egymást farkas-fogakkal tépitek,

Nektek nem volt a nagy lecke elég.
Amerre nézek: pártok, újra pártok,
És zászlók, amiket a szenvedély
Már előre a más vérébe mártott.

Keserű szívvel bizony mondom néktek,
Ti csonka-magyarok:
Az ország szíve, Magyarország szíve
Nem bennetek dobog.
Nem halljátok, mit üzennek a Végek?
Pártatlanul, politikátlanul,

Reménytelenül is miénk - a lélek!

Hangos szóval ne fogadkozzatok:
Hogy "soha!" s "mindörökké!"
Szétporlanak az arany szólamok
Iszapos durva röggé.
Térjetek magatokba.
És próbáljatok önnön-magatokhoz
És próbáljatok hozzánk méltók lenni...
Azután jertek minket visszavenni.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Névtelen sír
  2017-05-30 18:49:06, kedd
 
 
Ábrányi Emil
...... ........Névtelen sír


A temető zugában
Vetettek neki ágyat,
A többiektől távol...
Talán hogy nyomorából
Ne vessen rájuk árnyat!

Ah, nem siratta senki,
És gondját sem viselték!
Mikor ledőlt a porba:
Elhűlve, haldokolva
Az ország útján lelték.

Nem mondta meg nevét sem,
Csak ment a semmiségbe.
Bús lelkét kilehelvén,
Csak egy szó ült a nyelvén,
Nem több, csak ennyi: Vége!

Ilyen szegény halottat,
Ilyen hitvány halottat
A cifra, fényes, drága,
Szép temető porába
Talán még sose hoztak!

Ó bezzeg a sírásók
El is temették szépen:
Behantolták mulatva!...
Egy névtelen darab-fa
Gubbaszt a sír tövében.

És alszik és enyészik,
És porladoz magában.
És álma hosszú, csendes.
De tán a többi sem tesz
Mást lenn az éjszakában!...

A temető kigyullad,
Hatalmas lángok égnek.
Koldust ki venne számba?
Se koszorú, se lámpa,
Egy mécs se jut szegénynek.

Bolygó tüzek részvétből
Meglátogatják lopva.
Ott táncolnak felette,
Sápadt, komor fényt vetve,
Nyom nélkül ellobogva!...
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Gondolat - Ébresztő!
  2017-05-30 06:40:13, kedd
 
 


Aranyosi Ervin
........Gondolat - Ébresztő!

Acsargó, veszett farkascsordák,
osztozkodnak a koncokon.
Te vagy a préda Magyarország,
- édes hazám és otthonom.
A történelem viharában
bárkivel szembe szállt hadunk.
,,Magyar szúnyog" szív vért a mában,
s ellene védtelenek vagyunk.
Országunk annyi drága kincse,
széthordva már! Nem létezik!
Mert van ki sajátnak tekintse,
- a dolgozó meg éhezik.
Dolgoztunk köröm szakadtáig,
adósságunk meg egyre nőtt.
Nincs jog mi véd, jövőnk nem látszik,
így állunk istenünk előtt.
Birkák vagyunk, gyapjúnk lerágva,
pásztor mi ránk már nem figyel,
zsebét tömi, - a nép meg árva -
s tehetetlen, ha tenni kell!
Egészségünk, lelkünk szakadtan.
Terelgetnek, s megosztanak.
Bégetve, sírva szakadatlan,
s nézve, ki hogyan fosztanak?
Néhányan érzik, tenni kéne!
De mit? Hogyan? És nincs vezér!
Nincsen -király" kit becsül népe,
ki bosszút állhat mindezért.
Tanácstalanság húz a mélybe,
ha így folytatjuk, elveszünk!
Az irányítást vegye kezébe,
a nép, és mentsük NEMZETÜNK !
 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
A nyugalom padja
  2017-05-30 06:23:16, kedd
 
 


Aranyosi Ervin:
...... .........A nyugalom padja


Látod ezt a padot? A nyugalom padja.
Értékét a rajta töltött időd adja.
Mert, ha magányosan leülsz megpihenni,
az élet szépségét tudod számba venni.
Rá tudsz csodálkozni a gyönyörű tájra,
s élvezed a léted, anélkül, hogy fájna.
Látod ezt a padot? Ez egy csodás bútor!
Távol tart bánattól, haragtól és bútól!
Mikor kedveseddel ide látogattok,
a harmóniának fénylő esélyt adtok.
Ez a pad egy csoda, felemeli lelked,
e helyt sikerülhet életcélra lelned,
hallgass a szívedre, csillapítsd le elméd,
jó lenne, ha vágyad, érzésed figyelnéd.
És a pad majd segít, hogy önmagadra leljél,
csak a belső hangra, érzésre figyeljél,
s mikor felállsz innen, s haza indulsz végre,
rájössz, nem szorulsz már többé segítségre!

 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Parafrázis
  2017-05-30 05:45:22, kedd
 
 
Pilinszky János
...... ..........Parafrázis

Mindenki táplálékaként,
ahogy már írva van,
adom, mint élő eledelt,
a világnak magam.

Mert minden élő egyedül
az elevenre éhes,
lehet a legjobb szeretőd,
végül is összevérez.

Csak hányódom hát ágyamon
és belé reszketek,
hogy kikkel is zabáltatom
a szívverésemet!

Miféle vályú ez az ágy,
ugyan miféle vályú?
S mi odalök, micsoda vágy,
tündöklő tisztaságú!

Szünetlen érkező szívem
hogy falja föl a horda!
Eleven táplálék vagyok
dadogva és dobogva.

Eleven étketek vagyok
szünetlen és egészen;
emésszétek föl lényegem,
hogy éhségtek megértsem.

Mert aki végképp senkié,
az mindenki falatja.
Pusztíts hát szörnyű szerelem.
Ölj meg. Ne hagyj magamra.
 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky János  
Hangversenyen
  2017-05-29 21:23:44, hétfő
 
 
Walter Gyula:
...... .......Hangversenyen


Ó, hogy megrázott! Szívemre ömölt
A sok-sok hang, ütem, melódia,
S dobolt rajta dacosan, konokul,
Mint szilaj habok a hullámtörőn.

És rázott, rázott. Lelkem ágait
Zúgatta sötéten, s hullott ezer
Álom, vágy, kép, szín, dal le róla és
A Bánat nézte, s egyre kacagott.

És mondta: Jól van, kevély, néma szív,
Zordon lélek, csak fájj, kínlódj. Gyötört
A duhaj Sors eddig önkéntelen,
De most magad érezd, hogy jó a kín !

Érezd magad, hogy jó a bánat is,
Felráz, sajgat, megtisztít, s felemel,
Oly ismeretlen magasság felé,
Mit nélküle nem érnél el soha.

Lásd, ez a sok hang, szárnyaló ütem
Már tépett egyszer mélyen, keserűn
Egy drága szívet, a művész szívét.
Hadd tépje most és rázza a tied!

E bánatból dal kél ki és öröm
Libben fel belőle az ég felé,
Dal, amelyben a Szépség lelke él.
Mert fájón lesz szépséggé a gyönyör.

Így szólt a Bánat. És én fejemet
Lehajtottam, némán, alázkodón
És a szívemben pompázón kinyílt
A Szépség hófehér lilioma.


Napkelet - 1923.
 
 
0 komment , kategória:  Walter Gyula  
Halkuló
  2017-05-29 21:18:35, hétfő
 
 
Hepp Béla
...... ........Halkuló



Kedves, az ajtót halkan csukd be
magad után, ha kérhetem,
kattanjon zár a fáradt csöndre,
feszültség, őrlő félelem,
üljenek el,
akár a jel
amit felszív a végtelen.

Ahogy a lépted távolt koppan
felfénylenek emlékeim,
keramit, sárga fényben ott van
egy térdarabban, szélein
kerék zörög,
a dal örök
akár a kő, s a sárga szín,

lépcsők, korlátok, ringó léptek,
csészék, szavak, és tejhabok,
platánlevélben napfény, lélek,
ahogy ránézek felragyog,
itt vannak mind
emlékeink
hallgatnak. Belül hallgatok.

Hideg lett, látod, hosszú a tél,
kihunyó szikra, hűlt parázs
dermeszt mosolyba, tavaszt mesél,
hazug tavaszt egy dobbanás...
Nem fér velem
az értelem.
Csak szívem van. És semmi más.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hajítsd el a követ!
  2017-05-29 21:13:30, hétfő
 
 
Sík Sándor:
........Hajítsd el a követ!

I.

Kemény és harcos légy ma, ének,
Légy szikladarab,
Hogy odahajithassalak
Vérszomjas küllői közé
A század szennyes páncélszekerének.

Porszemnyi vagy, útját elállnom,
Tudom, eltemet,
Mégis, szikrázó lelkemet,
- Hátha megzökken rajt a Szörny! -
Kovamelledbe belekalapálom.

Tücsökciripp, orgonabongás
Híába sajog:
Elhalnak imák és sóhajok,
Amíg a gépszíj nyöszörög
És fojt a horgas keselyűvisongás:

Keményedjél és keseredjél,
Dal, csepp lövedék,
S ha elmorzsol a lánckerék,
Ha rádtipornak milliók:
Tiportasd el magad az Egyért.

Amaz Egyért, amely a minden,
És nélküle nincs
Csak vér és vakság és bilincs,
És neve: lélek, - neve: én, -
A neve: testvér, - és a neve: Isten.

II.

Állj meg, fölemelt kéz, feleúton állj még!
Karcoló kavicsom, keserű dal, várj még!

Mint a regés pártus a halálos nyiIra
Mielőtt ellőtte, a nevét ráírta,

Hadd tudja ütője nevét a haló még:
Valamit a kőbe én is belerónék,

Üzenetet annak, utolsó igémül,
Ki a siket börtön páncéla mögén ül.

Hisz ember ül ott is, szív a cudar gépnek,
Ember, kit félelmek, habozások tépnek,

Kiért gyerek, asszony, öreg szüle retteg,
Akiért a Krisztus hordta a keresztet.

Ember, felebarát, aki ott benn rothad
Bendőjében ama gyilkos Behemótnak,

S igazítja, lelke örök jussa árán,
Nem állati hóhér: áldozati bárány.

Ember, ki ha bánt is, ha veszteni jár rád,
Ha kész is a kezén ellened a gránát,

Rivó szeme mélyén olvasod a jelet:
Nem követ vár tőled: kenyeret, kenyeret!

Követ hiszen úgyis hiába ragadtál :
Nem mondhat az ének egyebet magadnál.

Sebeket nem ütni: orvoslani lettél!
Hajítsd el a követ: kenyérnek születtél!

Hajítsd el a fegyvert, állj ki szabad mellel,
Nézz szembe a Szörnnyel, őneki is kellel!

Mosolyogj fel bátran a Gép emberéhez:
Kenyerem van, testvér, egyen, aki éhes:

Ha úgy kell, ha úgy jó,. ám vonagolj által
Élő tetememen Sátán-boronáddal,

Csak ezt az utolsó szívembeli hangot,
Mit az acélküllők közül kísugallok,

Titokzatos nevét amaz Egyetlennek,
Ki után a lélek sorvadozik benned,

Sóhajtsuk el együtt, hátha ma sem késő,
Aztán, - jöjjön amit rendel az Intéző!

Vigilia 1939.
 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor  
.Üzenet az üvegvárból
  2017-05-29 21:11:28, hétfő
 
 
Pilinszky János:
...... .........Üzenet az üvegvárból


Körülöttem hűvös, kék üvegfalat
kemény lapokból vont a végzetem,
magamba zárni minden élesen
kiszállni-készült, izzó nyílhegyet,
mit képzelet kovácsolt, vágy lövelt,
való világba ütni ércfejét.

Anyagtalan lehetsz csupán enyém,
a zárt üvegfal gátlón visszatart -
mint víztartó az úszkáló halat, -
hogy hozzád érjek és te testtel érj, -
maradsz te nekem puszta forma, fény,
a képzeletnek engedő anyag.

E lágy elemből gyúrom győztesen
veled-csatázó, karcsú szobrodat,
ki átkarol, ha itt az alkonyat,
velem dalol, ha vérem énekel
az álom oldó, híg esőiben,
s velem virrad meg minden hajnalon,

hogy nappalomnak számos gondja közt
kinyíló számos, rejtett résen át
belémeressze súlyos áramát,
s a pattanásig töltve véremet
ölelni űzzön, míg a dúlt ideg
szederjes szájjal egyre ordítoz.

De bűvös váram tűzálló üveg!
falát hiába vívja vérsugár,
olvasztja száz szikrás idegfonál,
nem olvad, pattan szét, - de szívtelen,
szűkös terébe azt, mit szív terem:
bezárja sűrű, fojtó lázaim.

Hogy küszködöm, hogy zúznám szét magam l
hogy játszanám ki rendelt végzetem!
hogy lennék egyszer én is meztelen!
csak érezhetném pőre bőrömön
mint borzad át végső, nyilt öröm,
- de mégis, így is mondom: jól van ez.

- Mert néha látlak, késő délután,
amint a tóra mész, te szép modell,
s ilyenkor álom-másod nesztelen
utadba áll: mint kíntól kergetett,
egymáshoz űzött, megtévedt kezek
imádkoztok veszendő lelkemért.

Vigilia 1939.
 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky János  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 140 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 140 db bejegyzés
e év: 528 db bejegyzés
Összes: 5270 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 414
  • e Hét: 10537
  • e Hónap: 25319
  • e Év: 553030
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.