Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Mezei Marianna
  2017-05-10 11:55:37, szerda
 
  Mezei Marianna

Neked...rabod vagyok...

Előlem nem bújhatsz,
nem menekülhetsz,
küzdhetsz, de szívedből
többé nem törölhetsz,
belevésődtem,
beleíródtam,
húsod alá égtem,
csontodig hatoltam.

Futhatsz előlem, de
el nem kerülhetsz,
belőlem meríthetsz,
bennem elmerülhetsz,
ha akarod, ha nem,
a tied maradok,
örökkön-örökké
a rabod vagyok.
...
 
 
0 komment , kategória:  Mezei Marianna  
Garai Katalin
  2017-05-10 11:54:27, szerda
 
  Garai Katalin

Egyszer...

Rád nem tudok gondolni másképp,
csak remegő szívvel, szomjazva,
szívemben fájó, tüzes vágy ég,
s e lángnak átadom magam.

Téged nem lehet várni máskor,
csak párás, meleg délután,
ha lepke csapong, s rőt nap lángol
a vörös-arany dálián.

Téged egyszer lehet szeretni,
egyszer, és többé sohasem,
de elmúlásomig belengi
életemet e szerelem...
 
 
0 komment , kategória:  Garai Katalin  
Éles Attila
  2017-05-10 11:11:57, szerda
 
  Éles Attila

Oldás és kötés

Suttogva engedj el, mintha
lenne még a szobában valaki,
hogy csak én halljam, mikor
szerelmes szavaid béklyójából eloldozol.

Suttogd azt, hogy messzire vigyen
hajlott hátán az ég.
Súgd, csak súgd, most már elég,
és helyettem a semmi legyen.

Kiáltsd harsogva, mint az orkán,
menjek tőled távol, és
akadjak meg a pokol torkán.
Nem kell több ölelés.

Mondj igazat! Még maradjak,
búgj ragacsos, édes szavakat.
Ígérj boldogságot, szép holnapot,
és magamtól leszek ismét rabod.

Surranjanak szavaid, mint a kötél,
ami akasztáskor a nyakhoz ér,
hogy újra szerelmed bitóján álljak,
érted az örök halálra várjak.
 
 
0 komment , kategória:  Éles Attila  
Moretti Gemma
  2017-05-10 10:34:34, szerda
 
  Moretti Gemma

Megmarad örökre

Szívedet tenyeremmel betakarom,
érezzem dobbanását, amíg csak lehet,
és hogy felejtsem:
madárröpte pillanat az élet.
Nyugtalan lelkemet csitítja a csend,
szavak sem kellenek.
Jó így nekünk. Nekem. Neked.
Amikor karod ölelő sátora
- mint madárszárny, ha elfárad -
vállaimról lehullik,
s nem simogat többé kezed,
védtelen arcom a fény felé tartom
és úgy gyűjtök majd meleget.
De addig, amíg csak lehet,
szívedet tenyeremmel betakarom:
hiszem, hogy jönnek még boldog percek,
felfénylenek majd sugaras reggelek,
és szavak sem kellenek.
Jó így nekünk. Nekem. Neked.
Mert nem múlik el, ami szép volt:
a rövidre mért időt
mesévé szövik a pillanatok.
Igen, igen. Jó volt nekünk
a hallhatatlan zene,
a varázslatos csend.
És megmarad örökre
nekem, Neked
 
 
0 komment , kategória:  Moretti Gemma  
Edward Estlin Cummings
  2017-05-10 10:33:19, szerda
 
  Edward Estlin Cummings

Magammal cipelem a szívedet

Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cipelem) soha tőle meg nem válok (ahova csak
megyek te jössz velem; bármit teszek
azt teszed te is, kedvesem)
és nem ismerem a félelmet
a sorsomban (te vagy az én sorsom) nem vágyom
szebb világot (te vagy az én igaz világom)
te vagy az kit a hold már réges rég mellém kijelölt
kit a nap egyszer majd megénekel
íme a titok mit meg nem osztok senkivel
(a gyökér gyökere az ég a fa felett hol
nyüzsög az élet; és magasabbra nyújtózik mint
hova a lélek vágyni tud és az élet képzelete el nem ér)
csoda mely csillagokat vezet a végtelen tejúton
magammal cipelem a szívedet (az én szívemben cipelem)
 
 
0 komment , kategória:  Edward Estlin Cummings Edward  
Bella István
  2017-05-10 10:14:59, szerda
 
  Bella István

Falevélen talált sanzon

Igen, és egyszer meghalok
és nem leszek, csak puszta név,
vagy az se, falevélvacok
résekből egy szín visszanéz,
nem lát meg ember, se madár,
te sem, pedig: súgom "vagyok",
- bár torkom sincs, s hangom, akár
az augusztusi csillagok,
elég a lombbal, mielőtt
szólhatnék... Fű, hamu dadog.
Simítsd meg majd a levegőt
testeddel, s tudd, hogy az vagyok.
...
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Lelkes Miklós
  2017-05-10 10:12:28, szerda
 
  Lelkes Miklós

A szépség csillaga

Mi igazán fáj: a széttört varázslat,
amely egész volt, s többé nem lehet.
Darabkáit a szél sötétbe fújja,
s visszakoldulja az emlékezet.

Koldulom én is, de velük mit érek?
Megperdülnek gerle-búgócsigák
zöld tornyokon és hangjuk hull a kékre:
mit ér-mit ér-mondd, mit ér a világ?!

Tényleg: mit ér? Tudjuk, de nem akarjuk
tudni: bennünk kismadár-szív remeg,
ha mérlegén a halál életet mér,
s hallgatás hallgattat el éneket.

Árny-kapualjak, csók, ragyog a kristály,
tavaszba tart nemrég tavasztalan,
kakaskiáltás piroslik a napban,
s egy virágnak rózsaszín szárnya van.

Hiszel a Szépben, hiszed: szinte Isten, -
de ruháján már sötét pillanat,
s tűnik a Szép is, e halandó isten,
létéből végül csak titok marad.

Ó, nem Anyám fáj! Nem ősök halála!
Széttört varázslat az, mi egyre fáj,
s hogy nem vagy sehol, bűvös Égvarázslat,
Csillagkoronás, Egyetlen Király.

Nem vagy sehol. Nem eléd térdepel le
zavart-fejű, butácska semmi-nép,
míg öntelt-zsebű árulók dícsérik
enyveskezű kalmárok istenét.

Mi igazán fáj: a széttört varázslat,
az álom, mely már születőn halott,
az ember fáj, mely sohasem volt ember, -
de fájdalmamról gőggel hallgatok.

Ám gőgöm is Tiéd, Egyetlen Álom,
Egyetlen Csillag, utak között az Út!
Ha távozom: e Földet sohse lássam, -
zárd be utánam nagy csillagkapud!


 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Somlyó Zoltán
  2017-05-10 10:09:08, szerda
 
  Somlyó Zoltán

Panaszos dal

Aki még szereti a régi szobák
bús, skófiumbőrös asztalait;
vagy fehér leányok nagy kerteken át
szálldosó esteli lágy dalait;
s akit megkínzott a szent szerelem,
egy-két szót az szóljon velem!

Aki csak nézi az ablakokat
s a paloták sorait estefelé;
s mély kriptát keres, hogy csöndes szívét
halotti fehérbe temesse belé;
s aki tudja, hogy mi az: egy lány,
az szomorún nevessen rám!

Aki nagymesszire vágyakozik
s csak a távoli dalokat hallja;
akinek átok a déli sugár
és zokog a derekalja;
s aki sebes ajkon, szíven és kézen,
az egyszer a szemembe nézzen...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Hajnal Anna
  2017-05-10 10:06:11, szerda
 
  Hajnal Anna

Alkonyfény

Szélfútta lomb közül jő a rőt, a szökkenő fény,
a boldog ablakon ujjongva törve át
azonnal táncba áll a színekkel, kik jöttén
némán is bedalolják az üdvözült szobát.

Mézszínű mezzóhang, arany gordonka szólam
elzengő alkonyokról, mirólunk énekel,
rólad örökre-ifjú s fehérhajúról rólam,
kiket körülvirul az időtlen jelen:

a piros heverőn még fejed nyoma a párnán,
- eléri a sugár, felizzik a mosoly -
lágy hosszú lépteid a szobán végig járván
nesztelen folytatódnak álmomban valahol.

Asztalon piros lángok, égnek hűs kardvirágok,
kancsókban magas ágak, kibomló liliomok,
mi így szeretjük: nyár van, mindig piros virág van,
örökkön ünnep, gyertyák, fény, színek, illatok;

filodendron kinyúlva felénk zöld tenyerekkel
sok ágaskodó kézzel karéjos csillogás,
a szárnyas pálmaág szól, rezeg finom neszekkel,
zöld láthatatlan szélben ő zeng, a citorás;

a parkett barna rőt - alkonyi tótükörben
elnyúlva fürdik-fürdik fehér hattyui árny
rézsárga hattyucsőrrel kilincse vár időtlen,
az ajtó néma vággyal lefogott hattyuszárny.

Ő őriz minket: Ő a nem hervadó jelenben,
lágy alkonyfényben itt örökre ifjan jársz,
veled az alkonyfénybe, örökös ünnepségre
őrzőnk a fehér ajtó örökre összezárt.
Őrzőnk a fehér ajtó kizárta a halált.
 
 
0 komment , kategória:  Hajnal Anna  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 304 db bejegyzés
e év: 2740 db bejegyzés
Összes: 5875 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 953
  • e Hét: 14785
  • e Hónap: 45406
  • e Év: 564934
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.