Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Bozzay Margit
  2017-05-14 11:37:27, vasárnap
 
  Bozzay Margit

Talán

Égnek a lelkemben gyönyörű szavak
És nem tudom papírra vetni őket...
Ott bent még szikráznak, tűzzel égnek,
S mire lassan napvilágra érnek,
Tüzes üszök meg hamu lesz csupán...

Elámulok a nagy színes csodán
Ami ott belül, büszke lánggal ég...
Ha volna szóm - talán - megértenéd;
Így minden lassú, néma lángra gyúl,
Ég... ég... szó nélkül oltatlanul...
 
 
0 komment , kategória:  Bozzay Margit  
Hepp Béla
  2017-05-14 11:36:01, vasárnap
 
  Hepp Béla

Csók

Karom simogató indaként átfon,
rám feszülsz, akár a hűvös nyári tó,
elhal a künn, s a madarak az ágon...
már nem köt a konok gravitáció

orrom eltöltöd édes illatoddal
lehunyt szememmel most csak téged látlak
agyamban halkan kél csöndre csendülő dal
égő ajkaimmal keresem a szádat

és ahogy lassan összekapcsolódunk,
édes kötés, a vágyban hirtelen
millió csillag gyúl, éjtáncba fonódunk,
izzó napsárgákon, mély égi kékeken

átzuhanva s vissza a megolvadt világban
csak Te vagy és én, így szállunk mind a ketten...
nem kell a szó, most bennünk egy világ van
magunknak fájunk, forgunk elfeledten,

színek, hangok és ízek izzó tánca
sodor, repít, mindent feloldva árad
ajkainknak önfeledt románca
végtelen bűn
és végtelen bocsánat.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Arany-Tóth Katalin
  2017-05-14 11:33:42, vasárnap
 
  Arany- Tóth Katalin

Szerettelek volna

Szerettelek volna úgy szeretni Téged,
mint ahogy a szellő öleli a rétet.
Lágy fuvallatával simítja a fűszálat,
szelíd dallamával ringatja a fákat.

Szerettelek volna álmaimba vinni,
édes ábrándokkal a csodákban hinni.
Titkok italával bódultan alélni,
heves ölelésben magammal ragadni.

Valóságnak árnya szívemnek ármánya,
éles szóval ébreszt elmémnek kormánya.
Hiába a szép szó, hiába a könnyek,
lelked bánatában én vagyok a könnycsepp.

Szerettelek volna magamhoz ölelni,
messzire vagy, messze, nem tudok mit tenni.
Elhallgat a szellő, jégesőben ázom,
Vihar szele rám ront, ölelj át, úgy fázom!

Mondd, hogy elringatnál,
mondd, hogy ez nem álom!
Mondd, hogy hűvös szavad
lehetne még bársony...

Ölelj át, úgy fázom...
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Afanaszij Afanaszjevics Fet
  2017-05-14 11:16:45, vasárnap
 
  Afanaszij Afanaszjevics Fet

Ne kérdezd kedvesem

Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm én,
engedj csak szótlanul a múlton elmerengnem.
Egy régi kép kísért, túl esztendők ködén,
s foszló emlék után tapogat olykor lelkem.

Hogy röppent ittasan szívem, szegény bolond!
A szépek szépe zárt bűvös boszorkány-körbe.
S vergődtem lázasan, mint vihartól sodort
galamb, az ablakon szép szárnyát összetörve.

Már nem vakítanak tündér igézetek,
meglassúdó szívem nem ver szilaj-bolondul.
De mint a gyérszavú, vén óraszerkezet,
csak egy órát jelez, ha néha-néha kondul.

Kondul, s idézi mély, ködös gyermekkorom...
A fürtös orgonát zápor-könny permetezte.
Anyám lázban feküdt, és azon a napon
kislánypajtásomat elvitték messze-messze.

A fecsketorkokon elhalt a csepp harang,
aznap szitakötők ragyogva nem cikáztak,
borzongva üldögélt a sok begyesgalamb,
s a víg madárzsivajt felitták mind a hársak.

És ekkor hirtelen, a nyurga kút felett,
ahol repedt vödör himbálódzott a gémen,
egy holló vész-szavát zengették az egek,
kiáltott bajhozón, borzongatón, sötéten.

Elszállt rég az a nap, de árnya elkísért.
A szívem nyugtalan, s vak félelem a társa.
Nézem szelíd szemed, s az a holló kísért:
most... most zeng fel gonosz, fekete károgása.

Ford:Rab Zsuzsa
 
 
0 komment , kategória:  Afanaszij Afaneszjevics Fet  
Berde Mária
  2017-05-14 11:14:15, vasárnap
 
 
Berde Mária

Visszatérés

A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még arany.
Megcsap valami illatából,
Ha este kibontom hajam.

Ott kék-fehér ruhában jártam,
- Még azt a ruhát viselem -
Oly halkan suhog, mint az álom,
Oly lágyan simul, mint selyem.

És még azóta nem beszéltem.
Még nem szólt hozzám senki más:
Fülemben még ajkad zenéje,
Ajkamon még a vallomás.

Kezem mosatlan, rajta csók még,
Mit egy királyfiú adott:
Holnap fehér ruhám kimossák -
Téged siratlak, meseország,
S azt a kifosztott holnapot.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Gyóni Géza
  2017-05-14 11:13:20, vasárnap
 
  Gyóni Géza

Vallomás

Hazug volt mind: a szó, kacaj,
A víg tekintet, bús sóhaj,
Hideg szem, mosolygó ajak -
Rajongó lelkem álarca csak.

Igaz csak az éjjel, mely elfed
Előled minden bút, szerelmet -
Mely szómat tisztán érti meg.
Neki kiöntöm lelkemet.

Óh, hogyha hallanád beszédit!
Suttogva szól, a mélyre szédit.
Dala van csak, panaszos ének, -
Én mondom, halld, neked beszélek;

Szeretlek, mint a sas a léget!
Szeretlek, bár tudom, hogy vétek!
Szeretlek, mint a szabadságot:
Szeretlek s rabod vagyok, látod.

Szeretlek. Tudom, érzem én:
Te nem lehetsz soha enyém -
Enyém csak az álom, a dal -
Szeretlek, te élő ravatal!

Virágtalan nyaram virágát
Föléd szórom - és körül szállják
Fejed a szomorú, árva dalok . . .
Szép temetés lesz s én is meghalok.

De addig, addig csak szeretlek,
Szeretem a lelked, a lelked!
S ami neked értetlen ének,
Elsírom a bánatos éjnek...
 
 
0 komment , kategória:  Gyóni Géza  
Szép Ernő
  2017-05-14 11:12:27, vasárnap
 
  Szép Ernő

Elalvó hattyú

A hattyú lehajtja nyakát
Hó nyakát fekete tóra,
Ő nem tudja hány az óra,
Nem is hallgat harangszóra,
Nyugovóra nem mond jóccakát.

Szép csendesen megáll a tavon,
Árnyéka ott van mellette,
Az is fejér, mint a teste,
Sötét a víz meg az este,
Ez lehetsz te, sötét fájdalom.

Most alszik el a hattyúmadár.
Megyen a hold haloványon
Végig a véres világon,
Áll a hattyú ében tálon
Mint az álom. Minden néma már.
 
 
0 komment , kategória:  Szép Ernő  
Túrmezei Erzsébet
  2017-05-14 11:09:36, vasárnap
 
  Túrmezei Erzsébet

Fillércsoda

Csak két fillért tettem a perselyedbe:
az én két fillér,kicsiny életem...
S most mindhalálig ámulhatok rajta,
és a csodádat énekelhetem!

Én elhullattam volna rég a porba,
és aki látna, sírva, könnyesen,
megszánna, tudom, amint porba hullott,
kárba ment két fillérem keresem.

Én odaadtam volna semmiségért,
és kéregetnék mások ajtaján
éneklő, vak koldusa a világnak:
"Induljatok meg a szívem jaján!"

Vagy a világ piacán kétfilléres
olcsóságot vehettem volna rajt'...
Hisz minden olyan megfizethetetlen,
ami után a szívünk vágya hajt,

De most fénylő, csodálkozó szemekkel
a Te kezedről énekelhetek!
A perselyedről,hova jó letenni
kis, semmitérő két filléreket.

A szántódról, hol aranylik a búza,
a szőlődről, hol nevet a gerezd!
Kifogyhatatlan titkos terveidről,
hogy a két fillért megezerszerezd.

Hányszor kiadtad, és mégis tart a léte!
Mivé tetted a két filléremet?!
Elfogyhatatlan mennyei arannyá
aranyozta rejtelmes perselyed!

S én mindhalálig ámulhatok rajta,
és a csodádat énekelhetem...
Csak két fillért tettem a perselyedbe:
az én két fillér kicsiny életem.
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 304 db bejegyzés
e év: 2786 db bejegyzés
Összes: 5921 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1085
  • e Hét: 6971
  • e Hónap: 60622
  • e Év: 580150
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.