Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Tornay András: Simogass . . .
  2017-05-19 07:01:01, péntek
 
  Tornay András:

Simogass . . .


verejtékben vergődve virrasztok
s próbálom megtalálni a
hatalmas csöveket, melyekkel
átömlesztheted belém
békességed, bölcsességed, nyugalmad

lázas éjszakák, zaklatott hajnalok ezek
Beszélgess velem, ápolj és simogass, mert
egyre embertelenebb az erdő
s félelmetesek az ösvényen leselkedő szúrós bokrok

verejtékben virrasztok vergődve
s esdeklem az újabb találkozásért
amelyben megértem, hogy
lassú szereteted őrködik felettem

Simogass, ápolj és beszélgess velem.
 
 
0 komment , kategória:  Tornay András  
Szász Menyhért: Esti sírás.
  2017-05-19 07:00:19, péntek
 
  Szász Menyhért:

Esti sírás.


Igen. Utolszor - szóltam - pár bús sort írok még:
Hogy régi minden itt, hogy nyugodt már a ház,
Hogy cselédek fütyülnek, a szemük tiszta kék,
Hogy minden megmaradt itt: a traccs . . . a lépcsőház . . .
Csak hosszú, kínos estén, csak néha jössz felém;
Rossz szivaromat számhoz unottan emelem,
Te rossz csillag vagy, Mari, lelkemnek bús egén,
Már jajgattam és sírtam, de nem voltál velem.
Én nem megyek utánad, mert rossz az új ruhám
És hintók után menni csak lóháton lehet
És gyalog bandukolni a ragyogás után
És sohsem találkozni, oh ! herczegnőm, Veled,
S csak menni álmodva, bután?

Utolszor - szóltam ismét - pár szent sort irok még:
A fiadat majd látni, majd látni akarom.
Szemem beczézve sírna, ha csókot adhatnék,
Ha átfogná kis testét két remegő karom,
S szólnék : mily szép vagy Bimbó... én apró kis szentem,
Anyád szeme a tiéd, s bent magamat látom ;
Enyém lehettél volna, de én tovább mentem,
Mert bus az életem és rongy az én világom .. .
Most menj el.. . vigye dada .. . (kis körme oly kedves).
Így . . . Igen. Így álmodtam egy daczos hajnalon .. .
Szép asszonyom, a papír sós bánatomtól nedves,
Ha eret vághatnék most én megtört magamon,
Mondd : mi lenne akkor, kedves ?

Mert nézd: jobb lenne így most, ha jönne a halál,
Mintha egy rossz estén, a körutaknak mentén,
Egy fényes kávéháznak lágy terraszán talál,
Mikor már semmim nincsen és kopott a mentém.
Mert nézd: én nyárspolgár és bús sörivó vagyok,
Pipám az élettársam és barátom a Gond,
És arczomon így este az izzadtság ragyog,
És járkálok az éjben én elfáradt bolond...
De esküszöm, nem így lesz.. . mert lefekszem korán,
Az Istent imádom majd és nem a szemedet,
És templomot emelek a vágyaim porán,
És fáradt lesz a kezem, hogy köszönjön Neked,
S szerelmem egy lesz csak: Anyám.

a_het_1913.
 
 
0 komment , kategória:  Szász Menyhért  
Gyóni Géza: Péntek este.
  2017-05-19 06:58:06, péntek
 
  Gyóni Géza:

Péntek este.


Várnod kell, várnod sok ilyen péntek este.
És arra gondolnod, hogy én most merre járok.
És gondosan felelni közömbös kérdésekre,
Amikkel elhalmoznak - s játszanod a vidámot.

Az órát nézed majd, mily kínzó lassan cammog -
S az arcokat, amelyek vágy s bú nélkül mozognak,
Míg elalszik a nap, e hajszás, gyűlölt zsarnok
S leszáll kegyelmes éje fáradtnak, álmodónak.

Hogy sietsz majd szobádba, hol ernyős lámpa ég,
Papirt és karcsú tollat raksz gondosan elédbe.
Egy szót leírsz . . . egy szót, mely lánggal ég -
És soká, soká nézel a sárga lámpafénybe.

kultura_1911.
 
 
0 komment , kategória:  Gyóni Géza  
Haraszthy Lajos: A szakács.
  2017-05-19 06:56:59, péntek
 
  Haraszthy Lajos:

A szakács.


Már fölterítve az asztalkendő
s tálalva rajta a reggeli
A szemnek tetsző, Ínynek ingerlő
s eltelik délig, ki ízleli.

Sült, félig nyersen, hal, vad, saláta,
pikáns mártások és kaviár ;
csemege, édes, madár se látta
mit csak kívánhat a szem, a száj.

Pástétom, gomba, sajt, ízletes;
hideg vagy forró, ki mit keres.
Ez éhes Cézár dús lakomája.

S ki lelke vérit belékeverte,
míg megcsinálta, a névtelenre:
Szegény szakácsra, ki gondol rája ?

kultura_1911.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
Miskolczy István: Valódi nemesség.
  2017-05-19 06:55:49, péntek
 
  Miskolczy István:

Valódi nemesség.


Nem az nemes , ki több századba fel -
Vivén lenyugodt elődök sorát
Egy nyert királyi lappal kérkedik ,
S fényt nem deríthet reá más érdeme.
Az a' nemes, ki ember, honfi, és
Ismerve mind két tisztét, lépteit
Akként irányza 's teszi azokat ,
Hogy teljesítse, mit jó honja vár ,
Felkent királya és az emberség.
Így érdemekhez zárva az erényt
Te léssz valódi 's érdemlett nemes.

Honmuvesz_1838
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Kránicz Szilvia: Zabolátlan
  2017-05-19 06:54:23, péntek
 
  Kránicz Szilvia:

Zabolátlan


Kívánlak
Ahogy öles fákat a gyermekerdő
Ismerős réteket elveszett bárányfelhő
Mint folyók vizét a torkolat
Koporsók a holtakat
Táncol a véremben a vágy
Ahogy a kés a húsba vág
Vagy aprónép szorítja markodat.
Hallgatnék, de a tánc szabad.
 
 
0 komment , kategória:  Kránicz Szilvia  
Szeitz János: A te varázslatodban
  2017-05-19 06:52:52, péntek
 
  Szeitz János:

A te varázslatodban


Látlak!
Ez vétkemért szerelmem büntetése:
Lelkemben kibontva őrzi képed
Ami szép földön és az égen
Színekben, formákban és a mozgás
Sokasága, a világ örökkévalósága,
Együtt Tebenned a vonzás és
A távolságot őrző taszítás
Csillagrendje; a fényüket tékozló Napok
A káosz kiszámíthatatlan valósága;
A megértés döbbenete, a titkok
Konok hallgatása; a fotonok remegő
Száguldása; az elektronok önfeledt körtánca;
A sejtmagok szorgalmas osztódása;
Az anyaméh világmegtartó bűvölete
Az életteremtés, a lét és az elmúlás...

Látod!
Mind csupa burjánzó nagy szavak.
Ne engem ítélj el, Kedves, magadra vess:
Te hasítottad ki konok lelkemben
Errefelé az utam. A lélekben keresni a világot,
Mert a Te varázslatodban éli a világgal
magányát minden éjszakám.
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Kovács Gyula: Távolból.
  2017-05-19 06:51:15, péntek
 
  Kovács Gyula:

Távolból.


Hervadó virágot, őszi sárga lombot
Ringat a mezőnek esti fuvalomja;
Fönn az égen tarka föllegek haladnak,
Messze-messze látszik Karpát kék oromja.

Játszva leng az égbe felnyuló tetőkön
A lenyugvó napnak rózsaszín sugára:
Mintha múlt dicsőség vetne még utószor
Elhaló pillantást a magyar hazára.

Édesen ömölve zeng körül madárdal
Bucsuhangjaként a hervadó vidéknek,
Míg az esti hajnal óriás tüzében
Tornyosuló felhők vérpirosan égnek.

Szenderiti lelkem a dal, és mosolyogva
Lebben a csalódás tündér álma rája, ....
Fölmerülnek a rég-elhagyott vidékek.
A szülőföld messze-nyúló rónatája.

Újra jó szülőim csendes hajlokánál
Játszi gyermekévek szép korában élek,
Újra átölelnek ismerős barátok
Visszatünedeznek a kihalt remények. —

Harmatos virágszál, zöldelő bokor, fű.
Lágy szerelmet, édes szenvedélyt beszélnek
Enyhe napsugárnak, és az elfelejtett
Vérmezőkön sírva lengő esti szélnek.

Látom, ott leng a sas szárnylegyintve, mint az
Ég felé törő nagy gondolat, merészen,
Míg alant zizegve kókadó kalászok
Ingva lengve ringnak zöld mező ölében.

Áldva nyújtom égre karjaim: hiába! ..
Elhagy a csalódás tüneményes álma,
Elhal ajkimon a fölkelő sóhajtás,
Újra könnyben úszik két szemem világa.

Nem tudom mit érzek, nem tudom mi fáj: de
Reszketek, miként az őszi lomb az ágon, ...
Vissza-vissza vágyom! jobb ott a halál is
Mint a fényes élet bárhol e világon.

Vándoroljatok ki, hogyha jót reméltek! .....
Hasztalan mosolyg itt a szerencse rátok.
Vissza vágyik a sziv: mert bizony csak akkor
Üdvezit az élet, hogyha van hazátok.

Vasárnapi Ujság 1859
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Gyula 1839 - 1861  
Vargha Gyula: Csalódás.
  2017-05-19 06:47:20, péntek
 
  Vargha Gyula:

Csalódás.


>Nem úgy van már, nem úgy van. mint régen.
Csillag elfogy a megfakult égen;
Nem hangos a zöldülő bokorka,
Fátyolos a fülemüle torka.<

>Csak olyan még a menny tiszta kékje,
Róla a sok csillag se hullt még le,
A fülmilé ma is ép úgy zeng még,
Csak a kelmed szeme, füle gyengébb.
 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula  
Jékey Aladár Öreg vagyok . . .
  2017-05-19 06:45:15, péntek
 
  Jékey Aladár

Öreg vagyok . . .


Öreg vagyok én már,
Fáradt öreg, tétlen.
Küzdés, nyomor napjaiból
Tenger időt éltem.
Küzdés, nyomor közt is
Volt egy drágaságom,
Elvesztettem azt is immár
Sivatag pályámon.

Hírnév, kincs, dicsőség:
Sok szép álom, fényes.
Nem tagadom, volt is róluk
Néha álmom, édes.
Ám való csak egy volt,
Az én drágaságom.
Most már az is álmok álma,
Arany ifjúságom.

Kutatok a múltban,
Nézem a jelenben,
Fürkészem az eljövendő
Messze végtelenben:
Lesz-e híre-hamva,
Jelzi-e nyom voltát,
Hogy ez az én földi pályám
Mire való volt hát ?

Fáradt vagyok, fáradt
S im tenni kell, tenni.
Gyötri testem, gyötri lelkem
Az a "sehol-semmi".
Fölöttem az idő
Repül felhő-szárnyon,
Alant az én történetem
Száll suhanó árnyon.

kolozsvari_lapok_1899
 
 
0 komment , kategória:  Jékey Aladár  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 280 db bejegyzés
e év: 3277 db bejegyzés
Összes: 29706 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2732
  • e Hét: 12618
  • e Hónap: 64424
  • e Év: 1838123
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.