Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Németh Anikó/Ködmadár
  2017-05-22 08:02:17, hétfő
 
  Németh Anikó (Ködmadár)

Szerelmedért

Szerelmedért szótlan, sírva írok,
Betűkbe vésem égő kínomat.
Ne félts, nem ölhetnek meg a gondok!
Csak őrizem a fájó titkokat.

Néma vágyak járnak újra táncot,
Strauss csendül egy kopott lemezen.
Nappal kísértenek színes álmok,
Éjjelente rájuk emlékezem.

S ha eljő majd a vágyott pillanat,
Hogy érezzem kezed a bőrömön,
Tudod, hogy mindig téged vártalak:
Szerelmed édes, örök börtönöm...
 
 
0 komment , kategória:  Németh Anikó/Ködmadár/  
Ady Endre
  2017-05-22 07:51:30, hétfő
 
  Ady Endre

Élet, élet, élet

Élet, Élet, Élet,
Mindig növekvő menedékek,
Tudom én jól, hogy vétek,
Mégis olyan jó
Szárnyalni felétek.

Szárnyalni felétek,
Óh, sokféle, gyönyörű étek,
Kis, gyarló üdvösségek,
Taposhatatlan
Kigyói az éjnek.

Kígyói az éjnek,
Gyümölcsei bűnbe-esésnek,
Óh, vétek, vétek, vétek,
Óh, istenes jó,
Élet, Élet, Élet.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ámos Imre
  2017-05-22 07:50:19, hétfő
 
  Ámos Imre

Rádgondolva

Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád mégsem mehetek
Köt a parancs s én gyáva lázadó
Csak állok, nézek s csendben szenvedek

Síró fekete fák közt mint terhes,
Fázom, remegek féltve magzatom
A gyötrő vágyat mely hozzád vezet
S a hosszú napi imát mormolom

Könnyes levelek érintik halkan
Zizzenő szóval sápadt fülemet
Sóhajtva súgják föld felé tartva
Az utunk innen máshová vezet

Megállás nincsen ródd a lépteket
A kerék egyszer akit elkapott
Addig csavarja el nem ereszti,
Míg a nedves föld reá nem hullott.
 
 
0 komment , kategória:  Ámos Imre  
Reichard Piroska
  2017-05-22 07:47:22, hétfő
 
  Reichard Piroska

Életjáték

Vágyak labdáit hajítom előre,
aztán utánuk szaladok magam:
csalóka kedvvel az életet játszva
hadd feledjem, hogy minden céltalan.

Szines labdáit a céltalan vágynak
egyik napból a másikba vetem,
hogy míg ragyognak fent a napsugárban,
tovább álmodhassam az életem.

Nehéz labdáját a vágytalan vágynak
egyre messzebbre dobhatom talán,
míg egy utolsó, merész hajítással
átröpítem majd az élet falán.
 
 
0 komment , kategória:  Reichard Piroska  
Somlyó Zoltán
  2017-05-22 07:46:16, hétfő
 
  Somlyó Zoltán

Mimóza

Mély, puha álom - sárga féltés
ez a mimóza-virág!
Vasárnap reggel, tavaszi daccal
ezzel köszöntök reád...
Egy szál mimóza... Te is egy szál vagy:
egyetlen, az élethez nekem...
Reáfűződtél a szivemre, nyakamra
s ragyogsz az életemen...

Nyugtalan álom - fekete féltés,
ha fenn vagyok, ha aluszom...
Mimóza-ágával mit hoz a március?
Mi lesz ezen a tavaszon?
Jó még a sárga féltés is érted,
amíg a szivembe vág...
Maradj a szívemen, maradj a nyakamon,
maradj, mimóza-virág!...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Kun Magdolna
  2017-05-22 07:45:02, hétfő
 
  Kun Magdolna

Május üzenete

Tudom ám, hogy te ki vagy,
szólt a fény,
s egy mosolyt rejtegetett...
ajka szegletén.
Én is tudom ám, hogy te ki vagy,
mert szívembe rejtettem titkos
mosolyodat,"
mondta a szerelem.
Majd kézen fogták egymást,
s a végtelent átlépve,
beleolvadtak a májusi
kék égbe.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Zelk Zoltán
  2017-05-22 07:42:23, hétfő
 
  Zelk Zoltán

A lélek panaszai

Emlékeztek még, hogy ki voltam?

Én egykor férfi-testet hordtam,
a Gyönyörűt karral karoltam,
a füveket lábbal tapodtam,
bújkáltam szemben, fülben, orrban,
fogak és íny közt nyelvvel szóltam -
egy voltam én a sűrű sorban.

Boldogtalan is boldog voltam.

Elmondanám most, mit tanultam,
amíg csont és hús közt lapultam.
S hogyan bolyongok szabadultan
a végtelenben, megvakultan.

Elmondanám, de úgy szól hangom,
oly hangon szólok, csak én hallom,
szavamnak nincs útja fülekben,
én hallhatom csak, a fületlen.

Ha szólnék szájjal s értenétek,
a halált jobban rettegnétek,
tudnátok, nincs igazabb házunk,
hűbb őrizőnk, mint húsunk-vázunk.

Mert ő a Van, ő a Valóság -
börtön az örökkévalóság!
börtön, habár cellája nincsen,
de mennyezete, földje sincsen.

Nem őriz senki, nem vágysz futni,
de mégsem tudsz kiszabadulni,
egyedül vagy, ámde magadban
nem lehetsz, anyag vagy anyagban.

Csak az boldog, ki szemmel nézhet,
ki nem ismeri az Egészet,
aki mindent részekre téphet -
ó, újuló, teremtő részek!

Ó, ész és szem, igaz Teremtő:
ez itten rét, az ottan erdő,
ez itten kék, az ottan sárga... -
aki szemmel lát, még nem látja,

hogy egy a fa és véle árnya
s az alkony, mely leszáll a fára,
hogy egy a folyó és a partja,
egy azzal is, ki vállán tartja.

Ó, színek, hogyha láthatnálak,
ó, szagok, ha szagolhatnálak,
ó, kínok, lázak, szenvedések,
ha éreznélek, szenvednélek!

Ha nyirkos ágyban tüdőm hánynám,
ujjongva, boldogan kiáltnám:
Vagyok! Vagyok! Én vagyok! Érzek! -
ó, drága kínok, szenvedések!

S te félelem is, százszor drága,
te jó bizonyság, testünk vára!
a vak halállal szembenézve,
létünk utolsó menedéke:

ha felénk már a Gyilkos intett,
felöltünk, mint a páncélinget,
fogunk vacog, vad koccanása
megannyi "nem!" "nem!": a halálra.

Ó, szoba padlóján tipegni,
ó, álmélkodva növekedni,
fogat hullatva öregedni,
világunk nap-nap megteremtni.

Megtanulni erdő, patak, tó,
tél és nyár, csillag, eső, Nap, hó...
lesni napszakok lassú táncát,
éj és nap táncos változását.

Így sírok én örök-szünetlen,
vad, olthatatlan szerelemben,
sikoltom: Csak magam szerettem,
a testet, melyért megszülettem.

Sikoltom, bár honom a semmi:
Nem, nem bírom magam feledni!
Akit a féreg-fogú föld rág,
neked sikoltom fej, kar, törzs, láb,
neked sikoltom: Nem felejtlek,
érted örök gyászban kerengek!
S legyek bár egy a mindenséggel,
a mindent legyűrő Egésszel,

nem felejtem, hogy ott ki voltam,
hogy akkor Én, Valaki voltam..
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Emily Jane Bronte
  2017-05-22 07:38:37, hétfő
 
  Emily Jane Brontë

Ó istenem
Megszűnt ma végre

Ó, Istenem! megszűnt ma végre
a rémlátás, rémlátomás,
a szív nyomasztó szenvedése,
lidérces nap lidérces éjre,
az érzékelt kínáradás;

a folyton égő könnyek árja,
a könnyet csúfoló nyögés,
mely nem fér meg sivár honába,
mintha az élet elzihálna,
de tart a kétségbeesés;

a hányódás, az önemésztés,
csikorgó fog és méla szem,
a vívódó, pokoli érzés,
hogy vak sorsé a komor ég, és
nincs ott egy reményszikra sem;

a torz harag, a félig-eszme,
az alkudozva vállalás,
a lélek, mely töpreng örökre,
míg a természet elgyötörve
elhárítja a gyászt --

megszűnt! s én vagyok, szabad,
és az óceán szele simogat,
vad szél az elfutó habon -
nem hittem, hogy még láthatom.

Áldott légy, Tenger, drága dóm,
s világom, szellem-otthonom,
áldott, áldott - elnémulok,
s hangom nem bánat fojtja meg;
arccsontomon sós könny csorog,
mint hangára esőszemek.

Hányszor áztatta börtönöm
nyirkos, szürke padlókövét!
S én átzokogtam álmomon;
nap volt vagy éj volt, szörnyűség.

Zokogtam, ha a tél hava
beörvénylett a rács közén,
ám nyugtatóbb a kín szava,
minden sivár, akárcsak én.

Az volt keserves, az nagyon,
ha megláttam a nyári fényt,
zöldes csíkja a kőfalon
szebb, zöldebb rétekről beszélt.

Csak ültem a csupasz kövön,
néztem a ritka fénysugárt,
míg cellamély már nem gyötört,
s lelkem tisztább vidékre szállt.

Ott szállt az isteni ég ívén,
aranyfelhős, azúr egen;
s hol atyád háza s az enyém
úgy volt, amint emlékezem.

Ó, most is milyen iszonyat,
rám tor a láz, a hajdani:
nyelni kellett sírásomat,
arcom térdemre hajtani;

a kőre vetettem magam,
üvöltve, hajam tépve, és
hogy elmúlt az első roham,
legyűrt a kétségbeesés.

Hol imádság, hol meg szitok
rázta kiszáradt nyelvemet,
de közben szót sem szólhatok,
a hang a mellemben rekedt.

És így ott fönn lejárt a nap,
sötétbe fúlt a sugár,
s lidérces, furcsa álmokat
mért rám a balszerencse már
s a rémkép-formákba koholt
legmélyebb emberi nyomort -

de mindez elmúlt, s mért haszon
rágódni gyászos múltakon?
Törjön le lánc, hulljon bilincs,
élj és szeress, nevess megint.

Az elszórt héj, az ifjúság
levált a börtön mélyivel;
hirtelen könny, önmardosás -
felejts - ó, felejtsd mindet el.

1837.

Ford:Gergely Ágnes
 
 
0 komment , kategória:  Emily Bronte  
Sz.L.Netala
  2017-05-22 07:28:52, hétfő
 
  Sz L Netala


Vándor vagyok
Szomjan álmodom
A felkelő napot
Sóvárgó démonjaim
Suttogó hangjai
Üzennek:
Eltévedt lélek
Otromba fájdalom
Magába forduló
Öncélú hatalom
.
Máskor otthont
Forró delet
Csend-ajzott réteket rajzol
A kutató képzelet
Színeket festek
Fényeket
Gomolygó felhőim felett
Áradó ölelés leszek
Leszek s csak leszek
Titokként
Esővé éledek
 
 
0 komment , kategória:  Szalay László Netala  
Őri István
  2017-05-22 07:26:50, hétfő
 
  Őri István

Beszélgetés Istennel

Fáradt vagyok, Uram,
mert szívet adtál nekem,
és nem mondtad, hogy a szív
nem arra való, hogy szeressek,
hanem hogy a testemet éltesse.

Fáradt vagyok, Uram,
mert szemet adtál nekem,
és nem mondtad, hogy a szem
nem arra való, hogy meglássam a szépet,
hanem, hogy tájékozódjak a világban.

Fáradt vagyok, Uram,
mert kezeket adtál nekem,
és nem mondtad, hogy a kezek
nem arra valók, hogy simogassak velük,
hanem, hogy megfogjam a tárgyakat.

Fáradt vagyok, Uram,
mert testet adtál nekem,
és nem mondtad, hogy a test
nem arra való, hogy az öröm forrása legyen,
hanem, hogy meg tudjanak különböztetni
más emberektől.

Fáradt vagyok, Uram,
mert embereket adtál körém,
és nem mondtad, hogy az emberek
nem arra valók, hogy szeressem őket,
s hogy ők is szeressenek,
hanem, hogy kitöltsék az üres teret a világban.

Fáradt vagyok, Uram,
mert van testem, van lelkem
vannak vágyaim, mert van életem
Engedj el, Uram...
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 304 db bejegyzés
e év: 3262 db bejegyzés
Összes: 6397 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1388
  • e Hét: 10146
  • e Hónap: 28491
  • e Év: 701121
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.