Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Varga Patrícia: A vágy
  2017-05-27 06:50:27, szombat
 
  Varga Patrícia:

A vágy


A vágy,
melyet hajnalban
magába zár az ágy,
az itt marad.

De ha
másként nem megy,
a csodákon át,
álmodjuk egymást valóvá,
s ha itt vagy, nyitott tenyered
közé, lágyan hajtom fejem.

Igy ringass! Ringass Te:
élő képzeletem.

Könnyes álmaidban
Én nyújtom feléd a kezem
Elérlek....
Álmomban mindig elérlek
De bűnre hajtott fejjel ébredek




Nem vágyom sok dologra
Talán csak a boldogságra.
A boldogság belülről fakad
Önmagad békéje alkotja azt.



Ha békében élsz önmagaddal
Elégedett vagy a sorssal
Eléred a céljaidat,
Újabb és újabb utakon haladsz.


Boldogság, vágy és szenvedély
Talán ezek is idetartoznak
De végesek,
és múlandóak.


Légy Te a vágyam tárgya
Mely szenvedélyt fakaszt
Hajnalban, mikor az álom véget ér
A valóság marad.


Az álmom, álmomban
A vágyam Te vagy.
Hajtsd hát fejed mellkasomra
Érezzem lüktető pulzusodat.


Remegő ujjaimmal
símogatom a hajad.
Lélegzeted felgyorsul
a vágy újra erőre kap.



Én vagyok a szenvedély
A szenvedély, amely magával sodor
Éget, perzsel, felemészt
Olthatatlan vággyal kínoz.


Ha felébredek, még magam
előtt látom az álmom
Kibontott hajjal vágtatok
a messzi rónaságon.


Vízcseppek, sóhajok,szavak
A szerelem hangjai
Kimerülten dőlök Rád,
Te álombeli valóság.


Ha felébredek, az álmom
Nem fáj. Nincs bűntudatom
Amiért álmomban
Mindig elérlek.


Mettől álom,és honnan
a valóság?
Itt vagy bennem
Bennem élsz
Csodás álomvilág....
 
 
0 komment , kategória:  Varga Patrícia  
Walter Gyula: Hangversenyen
  2017-05-27 06:49:19, szombat
 
  Walter Gyula:

Hangversenyen


Ó, hogy megrázott! Szívemre ömölt
A sok-sok hang, ütem, melódia,
S dobolt rajta dacosan, konokul,
Mint szilaj habok a hullámtörőn.

És rázott, rázott. Lelkem ágait
Zúgatta sötéten, s hullott ezer
Álom, vágy, kép, szín, dal le róla és
A Bánat nézte, s egyre kacagott.

És mondta: Jól van, kevély, néma szív,
Zordon lélek, csak fájj, kínlódj. Gyötört
A duhaj Sors eddig önkéntelen,
De most magad érezd, hogy jó a kín !

Érezd magad, hogy jó a bánat is,
Felráz, sajgat, megtisztít, s felemel,
Oly ismeretlen magasság felé,
Mit nélküle nem érnél el soha.

Lásd, ez a sok hang, szárnyaló ütem
Már tépett egyszer mélyen, keserűn
Egy drága szívet, a művész szívét.
Hadd tépje most és rázza a tied!

E bánatból dal kél ki és öröm
Libben fel belőle az ég felé,
Dal, amelyben a Szépség lelke él.
Mert fájón lesz szépséggé a gyönyör.

Így szólt a Bánat. És én fejemet
Lehajtottam, némán, alázkodón
És a szívemben pompázón kinyílt
A Szépség hófehér lilioma.


Napkelet - 1923.
 
 
0 komment , kategória:  Walter Gyula  
Pilinszky János: Üzenet az üvegvárból
  2017-05-27 06:47:59, szombat
 
  Pilinszky János:

Üzenet az üvegvárból


Körülöttem hűvös, kék üvegfalat
kemény lapokból vont a végzetem,
magamba zárni minden élesen
kiszállni-készült, izzó nyílhegyet,
mit képzelet kovácsolt, vágy lövelt,
való világba ütni ércfejét.

Anyagtalan lehetsz csupán enyém,
a zárt üvegfal gátlón visszatart -
mint víztartó az úszkáló halat, -
hogy hozzád érjek és te testtel érj, -
maradsz te nekem puszta forma, fény,
a képzeletnek engedő anyag.

E lágy elemből gyúrom győztesen
veled-csatázó, karcsú szobrodat,
ki átkarol, ha itt az alkonyat,
velem dalol, ha vérem énekel
az álom oldó, híg esőiben,
s velem virrad meg minden hajnalon,

hogy nappalomnak számos gondja közt
kinyíló számos, rejtett résen át
belémeressze súlyos áramát,
s a pattanásig töltve véremet
ölelni űzzön, míg a dúlt ideg
szederjes szájjal egyre ordítoz.

De bűvös váram tűzálló üveg!
falát hiába vívja vérsugár,
olvasztja száz szikrás idegfonál,
nem olvad, pattan szét, - de szívtelen,
szűkös terébe azt, mit szív terem:
bezárja sűrű, fojtó lázaim.

Hogy küszködöm, hogy zúznám szét magam l
hogy játszanám ki rendelt végzetem!
hogy lennék egyszer én is meztelen!
csak érezhetném pőre bőrömön
mint borzad át végső, nyilt öröm,
- de mégis, így is mondom: jól van ez.

- Mert néha látlak, késő délután,
amint a tóra mész, te szép modell,
s ilyenkor álom-másod nesztelen
utadba áll: mint kíntól kergetett,
egymáshoz űzött, megtévedt kezek
imádkoztok veszendő lelkemért.

Vigilia 1939.
 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky János  
Kelemen Évi: ne félj
  2017-05-27 06:46:33, szombat
 
  Kelemen Évi:

ne félj

hajolj kongó üreg fölé
lassú harmat töltse kutad
ne félj
hol töri tükrét a fény
a mélyben gyöngyhalász kutat
kincsét lerakja eléd
csak várj türelmesen
mert tenger morajlik
minden könnycseppben
 
 
0 komment , kategória:  Kelemen Évi  
Sík Sándor: Hajítsd el a követ!
  2017-05-27 06:45:29, szombat
 
  Sík Sándor:

Hajítsd el a követ!

I.

Kemény és harcos légy ma, ének,
Légy szikladarab,
Hogy odahajithassalak
Vérszomjas küllői közé
A század szennyes páncélszekerének.

Porszemnyi vagy, útját elállnom,
Tudom, eltemet,
Mégis, szikrázó lelkemet,
- Hátha megzökken rajt a Szörny! -
Kovamelledbe belekalapálom.

Tücsökciripp, orgonabongás
Híába sajog:
Elhalnak imák és sóhajok,
Amíg a gépszíj nyöszörög
És fojt a horgas keselyűvisongás:

Keményedjél és keseredjél,
Dal, csepp lövedék,
S ha elmorzsol a lánckerék,
Ha rádtipornak milliók:
Tiportasd el magad az Egyért.

Amaz Egyért, amely a minden,
És nélküle nincs
Csak vér és vakság és bilincs,
És neve: lélek, - neve: én, -
A neve: testvér, - és a neve: Isten.

II.

Állj meg, fölemelt kéz, feleúton állj még!
Karcoló kavicsom, keserű dal, várj még!

Mint a regés pártus a halálos nyiIra
Mielőtt ellőtte, a nevét ráírta,

Hadd tudja ütője nevét a haló még:
Valamit a kőbe én is belerónék,

Üzenetet annak, utolsó igémül,
Ki a siket börtön páncéla mögén ül.

Hisz ember ül ott is, szív a cudar gépnek,
Ember, kit félelmek, habozások tépnek,

Kiért gyerek, asszony, öreg szüle retteg,
Akiért a Krisztus hordta a keresztet.

Ember, felebarát, aki ott benn rothad
Bendőjében ama gyilkos Behemótnak,

S igazítja, lelke örök jussa árán,
Nem állati hóhér: áldozati bárány.

Ember, ki ha bánt is, ha veszteni jár rád,
Ha kész is a kezén ellened a gránát,

Rivó szeme mélyén olvasod a jelet:
Nem követ vár tőled: kenyeret, kenyeret!

Követ hiszen úgyis hiába ragadtál :
Nem mondhat az ének egyebet magadnál.

Sebeket nem ütni: orvoslani lettél!
Hajítsd el a követ: kenyérnek születtél!

Hajítsd el a fegyvert, állj ki szabad mellel,
Nézz szembe a Szörnnyel, őneki is kellel!

Mosolyogj fel bátran a Gép emberéhez:
Kenyerem van, testvér, egyen, aki éhes:

Ha úgy kell, ha úgy jó,. ám vonagolj által
Élő tetememen Sátán-boronáddal,

Csak ezt az utolsó szívembeli hangot,
Mit az acélküllők közül kísugallok,

Titokzatos nevét amaz Egyetlennek,
Ki után a lélek sorvadozik benned,

Sóhajtsuk el együtt, hátha ma sem késő,
Aztán, - jöjjön amit rendel az Intéző!

Vigilia 1939.
 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor  
Kormányos Sándor: Elképzelem
  2017-05-27 06:43:46, szombat
 
  Kormányos Sándor:

Elképzelem


Elképzelem, hozzáadok 
egy nyarat, fényt a lombokon, 
rezzenést az ágak között 
s ha kevés, továbbgondolom. 
Borzolódó rét füvére 
szelek sóhaját álmodom, 
ölelésnyi békét talán 
magamnak itt bent... Nem tudom. 
Álmodozom, hozzáadok, 
vagy épp elveszek belőle, 
a képzelet csak játékot űz, 
de vágyak futnak előtte...
 
 
0 komment , kategória:  Kormányos Sándor  
Kosztolányi Dezső: Gőgös, meddő virágok
  2017-05-27 06:42:39, szombat
 
  Kosztolányi Dezső:

Gőgös, meddő virágok


Parasztvirágok és giz-gaz növények,
lármás-szavúak és naponta-termők
lepik el búsan a kertet, az erdőt,
s én átkozott, én büszke, köztük élek,

virág vagyok pedig mindörök óta.
Arisztokrata, gőgös, néma, meddő,
nincs is barátom, csak a szívtelen kő,
a csönd, az éj s a sár okos kígyója.

Száz évig várok, míg kelyhem megérik,
és várok újra, várok ezer évig,
de akkor aztán felfigyel a kert,

s reszketve nézi, hogy a pára vert
csönd-vázájában mint nyílik ki néma,
mély szenvedésem gőgös aloéja.

1913
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső  
Nádasdy Ádám: A bohócot nem bántják
  2017-05-27 06:41:43, szombat
 
  Nádasdy Ádám:

A bohócot nem bántják


Voltak velem bajok, de azokat
egy mosollyal tudtam enyhíteni,
a bohócot nem bántják, csak kicsit
elundorodnak.

Voltak velem bajok, de társaim
úgy fogták föl, hogy velük van a baj.
Már szinte szégyelltem, hogy énvelem
kivételeznek.

A bajok végképp kibökték a zsákot,
mikor keserves gyaloglás után
egy kellemetlen, mocsaras helyen
letáboroztunk.

De aztán mindez megenyhült, mikor
én minden ok nélkül zokogni kezdtem.
A társak néztek. Tudták: íme, végleg
bajba kerültem.
 
 
0 komment , kategória:  Nádasdy Ádám  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 280 db bejegyzés
e év: 3277 db bejegyzés
Összes: 29706 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2989
  • e Hét: 12875
  • e Hónap: 64681
  • e Év: 1838380
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.