Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/26 oldal   Bejegyzések száma: 256 
Radnóti Miklós: Talán vihar jön.
  2017-06-30 06:34:17, péntek
 
  Radnóti Miklós:

Talán vihar jön.


Napjaim tetején ülök, onnan
lóg le a lábom, hajamon
hófelhő kalapoz és szavaim
messze, kakastollak közt
portverve menetelnek!

Mondják, hogy virrad a gödrök
alján, füvek alatt csillogva
lesnek a tücskök s napitta
pocsolyák helye lelkesedik
döngölő léptek után!

Talán vihar jön, mert
simul halasodva a borz víz,
széttette a csönd lábát
az út fölött é s harcos
zajokkal készül marakodni!

szephalom 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Sal Ferenc: Mikor hullóban . . .
  2017-06-30 06:33:06, péntek
 
  Sal Ferenc:

Mikor hullóban . . .


Mikor hullóban volt a falevél,
Az őszi szél bús titkokat beszélt,
Mitől a fű sápadva hervadott ,
S a föld ere : a csermely megfagyott . . .
Akkor esküdtél hűséget nekem ;
S én azt hivém : a menny van itt velem.

Most minden éled, hisz itt a kikelet.
Erdő, mező örömre integet, -
Madár, csermely boldogságról beszél.
Édes titkot suttog a lanyha szél . . .
S én bús dalokban azt énekelem :
Hogy másé vagy már édes kedvesem

Holgyfutar 1869.
 
 
0 komment , kategória:  Sal Ferenc  
Martos Ferenc: Madonna
  2017-06-30 06:31:48, péntek
 
  Martos Ferenc:

Madonna


Keresek egy lányt, azt, akit imádok
S akit nem láttam, csak álomba' még,
Miatta járom ember sokaság ok
Lélekölő kusza tömkelegét.
Sohase láttam és sohase látott,
De jól ismerjük egymást, mintha régen
Kötöttünk volna szűzi barátságot,
A gyermekálmok rózsás idejében.

A többi lánynál karcsúbb s haloványabb,
Homloka csupa fény, csupa hó,
Járása olyan, mintha nem is járna,
Bánata nem is e földről való.
Ha szól is, alig mozdul meg az ajka.
Örök titok, amit gondol, vagy érez,
Tekintete a szobroké s a hangja
Hasonló régen elhangzó zenéhez . . .

Pápai Hirlap 1907.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Galyasi Miklós: A Légy meséje. 
  2017-06-30 06:30:49, péntek
 
  Galyasi Miklós:

A Légy meséje. 


Valahol repülőgép szárnya zizeg 
piciny motor zúg 
diadalmasan mintha a Gaurisankar 
csúcsát nyergelné 
megül egy kockacukron 
a decemberi légy. 

Átvészelte az őszt 
társai hulláját messzi kerülte 
duruzsol a meleg szobában 
szemtelenül szembenéz velem most 
és megszólal a légy. 
"Látod ! 
A legyek elhullanak a dérrel 
én mégis élek 
mert én nem tartozom a legyekhez 
én 
a Légy vagyok 
aki nem száll mézes fogóra 
nem iszik mérges vizet 
és kikerüli a csapót. 
Én nem úgy születtem, mint a többi, 
én egyszerre csak voltam 
hamarabb 
mint te elneveztél engem 
korábban mint a könyveid 
régebben mint a történelmed. 
Én csiptem meg Tut Anch Amon orrát 
a kőtáblákra is ráröpültem 
csiklandoztam mágusok kopasz fejét 
belekukkantottam az alchimisták tégelyébe 
végigsétáltam Pompadur tortáján 
ültem jakobinus sapkán 
nem rezdültem meg, mikor a mozsarak szóltak 
végigmásztam a két testamentum betűin 
és az ősz pap szakállán 
tizennyolcéves halott katona ajkán pihentem 
akit ti küldtetek az orosz havakra 
rászálltam száműzött királyok kenyerére 
belezümmögtem a parlamentek vitáiba 
ittam éhes gyermekek sós könnyéből 
és most kockacukrodra 
az istállóból jövök. 

Én vagyok a Légy 
aki nem tartozom a legyek közé 
aki képpé válik agyadban 
ha mások kimondják nevét 
én vagyok az erősebb 
a mindig áttelelő 
szemtelen dongó 
decemberi légy ". 

Elszállt. 
Csak zúgását hallom 
aztán azt sem 
és úgy rémlik 
hogy most 
valahol Mandsuriában 
pilótájával 
lezuhant 
egy gépmadár. 

Hódmezővásárhely, 1931. 

szephalom 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Galyasi Miklós  
Juhász Gyula: Hamu
  2017-06-30 06:28:57, péntek
 
  Juhász Gyula:

Hamu


Nagyon megszürkült bennem a világ
És benne nagyon megszürkültem én.
Elnémultak a szelíd áriák,
Elapadott forrásuk, a remény.
Tán csak magam hallom még néha őket,
Mint aki rossz álomból fölügyel,
A dolgok tőlem rendre elköszönnek
És nem tudok felelni semmivel.

Lassan hamvaz a köd, hull a homály
És elfakul borult tekintetem,
A lelkemen száz temetői árny,
Idegen a világ s én idegen.
Mosolyra és derűre félve nézek,
Mint tűrt koldus az utak szögletén
És oly halványak bennem az emlékek,
Mint a fogyó hold a kút fenekén.

Elalvó mécses jeltelen síron,
így darvadozom életem felett,
Már hallgatagon vár a nagy titok
És az élet lassanként elfeled.
Feledjen és lobogjon, tündököljön,
Övé az ország, hatalom, jövő.
Enyém a bánat most és mindörökkön,
Enyém a temető és szemfödő.

(Szeged, 1932 febr. 6.)

szephalom 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula  
Láng Margit: Az árnyékomon innen és túl.
  2017-06-30 06:19:11, péntek
 
  Láng Margit:

Az árnyékomon innen és túl.


Néha fájdalom vacog
a halántékomon.
Idegeim az életnek feszülnek,
mint ijedt gyermekujjak,
mint rémült asszonykezek
az utált szájnak.

Jó volna: .
Kitámolyogni önmagamból.
Pókéletre kelni egy sarokban
Megdermedni csillogó, zöldes
gyík ruhában.
Figyelni mások árnyékát
magam: árnyéktalan.
Érezni és élvezni, hogy mások
élnek.
Érezni az élet titokzatos
szálait és látni az erüket.
Rádióhullámokat felfogni.
Madarak érverését vigyázni.
Figyelni fákban a nedvkeringést,
érteni rejtett értelmet.
Tavaszi napot, sok tavaszi napot
inni.
Kicsinek lenni, nagynak lenni,
megismerni atomfontosságomat,
atomsemmiségemet
Megcsókolni elfeledett arcokat,
pattanó idegeket lazítani,
fájó feszülést oldani.
Megfogni eltévedt gyermekek:
úttalan emberek ujjait.
Szeretni, akit nem szeretnek.
Szeretni a nemszeretők helyett.
Kilépni önmagamból
a végtelen sugárzásba,
megaranyozni tavaszi,
rügyerjesztő levegőt
s szétremegni fejlődő, apró
búzacsírákon.

(Budapest.)
szephalom 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Tóth Endre: Álmodom . . .
  2017-06-30 06:18:15, péntek
 
  Tóth Endre:

Álmodom . . .


Álmodom még most is, álmaim múltával,
Miknek hívságára minden óra rávall . . .
Mégis minő álmok !
Mint az ó dicsőség romján nőtt virágok.

Álmodom Hellászban susogó erekről,
Illat kél a parton, dal a szent berekből
Hol költők lakoznak . . .
S fél istenemberek tárgya a koboznak.

Álmodom napfényes ligetek soráról,
Versenyző daliák délceg csoportjáról
Robogó szekérrel,
Diadalmas arcról, ki előbb célt ér el.

Álmodom lelkesült tapsoló lányokkal,
Költői borostyán - s hősi cserágokkal
A győzőhöz állva,
S liliom kezekkel tűzik homlokára.

Álmodom Demoszthén küzdelmes koráról,
Hősök vérrel föcscsent föllengő arcáról
Hadvész-föllegekbe,
S diadal dörgő szót hallok a seregbe.

Álmodom Karthágó delnői hajával,
Melynek minden szála ezredéven által
Tündökölve ér le -
Mint a visszamaradt napsugár az éjbe.

Álmodom , álmodom mint a csendes éjjel,
Mit távol villámok fel-fellobbant fénynyel
Költenek álmábul . . .
De a tündér fátyol untalan reám hull.

Ne sóhajtsatok rám, nőm, kedves leányom!
Meg ne lebbentsétek , mit rám sző az álom ,
A fátyolt feledtem !
Valóság a sóhaj, és jó azt felednem.

Hagyjatok álmodnom ; tán virág az álom,
S a virág gyümölcsöt hagyhat a faágon
Életének árán,
Csak ti szednétek ! ha nélkülem, ha árván! !

Holgyfutar 1869.
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Endre  
Szentessy Gyula: Erdőben
  2017-06-30 06:17:03, péntek
 
  Szentessy Gyula:

Erdőben

I.

Éj van, szép csendes nyári éj,
Levél se leng a fán,
Jöjj vélem édes és ne félj,
Csak támaszkodj reám.

Míg száll az alvó táj fölé
A csend, az illatár,
Oda megyünk a fák közé,
Hol alszik a madár.

Hol a tücsök most dalba fog
S cirpelget csendesen,
Ágyat vetek majd néked ott
Fáradt kis kedvesem . . .

II.

Ölembe veszlek, úgy viszlek el innen
Mint esti szél a rózsaillatot,
Mit alkonyatkor álomra hanyatló
Bimbók kelyhéről titkon ellopott.

Elviszlek innen erdőm sűrűjébe
Hol rólad oly régen álmodom.
Jer, jer, pihenni, fűvel, vadvirággal
Régen puhított csendes ágyamon.

Oly csendes ágy az! Csak az éji harmat
Hull majd reád és halkan elborít,
Amíg lelked a csillogó gyepágyon
Rigó füttyről és csókról álmodik.

Pápai Hirlap 1909.
 
 
0 komment , kategória:  Szentessy Gyula  
Szász Károly: Egy percznyi csönd.
  2017-06-30 06:15:45, péntek
 
  Szász Károly:

Egy percznyi csönd.


Egy percznyi csönd ; nagy némaság van
Egyszerre - hallgat minden ajk.
Nem hallani a társaságban
Se suttogást, se víg kaczajt.
Merő véletlen, - nem volt rá ok -
E percznyi csönd a zaj után . . .
Ilyenkor aztán azt mondjátok :
>Angyal röpült át a szobán !<

Valóban az ! Mint fellegárnyak
Suhannak, forró napon, át:
Köztünk az angyalok úgy járnak ;
Nem hallani léptök zaját,
Se szárnyaik halk lebbenését,
Nem éri őket el kezünk;
Szívünk körül egy édes hévség
Mindössze a mit érezünk.

Valaki tán, régmúlt napokból,
Ki előttünk kedves vala,
Kire szívünk még rá-rágondol,
Ifjú korunk egy angyala,
Kit elvesztettünk s nem feledtünk,
Lelkünkben képe rejtve él:
Talán az röppent át felettünk . . .
Légy áldva, oh hogy eljövél.

Vagy - ah! kit élve gondolunk tán,
Jó ismerősünk valaki,
Most dől ki épen fele munkán,
Lelkét e perczben adja ki
S az röppen át . . . Van-é mellette
A ki befogja tört szemét,
S egy halk imát mondjon felette ?
- Kisérjük áldva szellemét!

Vagy elménk egy jó gondolatja,
Szívünk egy szent érzése tán,
Mikor kelt nem valósíthatva,
Támad föl annyi év után.
És lelkünket megint betölti,
Mint jobb világnak ihlete,
Melyről lepattant minden földi
S tisztább lett, mint itt lehete.

Őrangyalink . . . azok is vannak;
Nem Ráfael, Gábor, Mihály -
Mit mi hiszünk, nincs neve annak,
De hűbb s tisztább mindannyinál.
Jó útra visz, ha eltévedtünk,
Ha elbukánk, ő fölemel;
Biztat ha kezd ernyedni lelkünk,
Minden elhagy, ő nem hagy el.

Akármelyik volt, csak hogy itt járt
E percznyi néma csönd alatt.
A zaj, beszéd megárad mindjárt,
Mindenki szól, kaczag, mulat.
De én magamban elmerengek
És kezem összekulcsolom,
Könyörgve mint egy hivő gyermek :
>Maradj kissé, jó angyalom !<

Budapesti Szemle. 1885.
 
 
0 komment , kategória:  Szász Károly  
Vaskovitsné Serédy Izabella: Köny és gyöngy.
  2017-06-29 07:36:58, csütörtök
 
  Vaskovitsné Serédy Izabella:

Köny és gyöngy.


Jól befütött kályha mellett
Vánkusozott zsöllyében
Öreg anyóka pihenget
Unokái körében.

Redő váltá fel a rózsát
Arczán és havat kezén
Ősz a hajszál, fehér fodros
Főkötő alatt fején.

És a mélyen fekvő szemek
Sugári kialudtak,
A szép fogsor, a hókebel
Réges régen elmúltak.

Lezajlott már a szenvedély
Csendes, nyugodt a kebel,
Imakönyvben lapoz és vár
Mig a halál rálehel.

Imakönvvében lapozva
Lel egy száraz rozmarint
Ifjúsága ereklyéjét,
Mely a régen múltba int.

S vissza gondol az életre
Sir széléről anyókám,
Egy köny esik le szeméből
És egy gyöngy olvasóján.

Esztergom és Vidéke, 1882.
 
 
0 komment , kategória:  Vaskovitsné Serédy Izabella  
     1/26 oldal   Bejegyzések száma: 256 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 256 db bejegyzés
e év: 2778 db bejegyzés
Összes: 29207 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3555
  • e Hét: 9301
  • e Hónap: 133078
  • e Év: 1525295
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.