Regisztráció  Belépés
pmarika65.blog.xfree.hu
Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmész. Pallagi Mária Mária
1965.06.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 52 
Szép estét, kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!
  2017-06-30 17:51:42, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nézted-e már a meleg szobából a hóesést?
  2017-06-30 17:17:56, péntek
 
 

"Nézted-e már a meleg szobából a hóesést?

Láttad-e már hogy kavarognak az apró hópihék a házak között? Vagy az utcai lámpák fényében hogy kavarognak, villognak a széltől.Láttad-e már tavasszal, amikor a nap a szemedbe süt és a friss reggelben munkába siettél, hogy bukkannak elő a fényből a felnőttek és az iskolába tartó gyerekek?
Láttad-e nyújtózni a fákat az eső felé, hogy a leveleikről lemossák a port és a füstöt? Elnézted-e hosszan kisbabád első, önkéntelen mosolyát, amikor még nem tartozott Hozzád, csak Te tartoztál
hozzá. Aztán évek múlva az első összemosolygást, amikor már úgy néztetek egymásra, hogy mindenki látta, összetartoztok.

Láttad-e már anyád dühtől és haragtól eltorzult arcát hirtelen megváltozni, és nagyot nevetni, mint aki egy pillanat alatt átlátta a helyzet tragikumában a komikumot.

Láttad-e már a kövek között kibúvó virágokat, fűszálakat? Voltál-e már a vízparton, amikor a fény hidat vert rajta és a hullámok csobogva ütköznek a partnak.
Fogtad-e meg valakinek a kezét, miközben féltél a visszautasítástól, aztán érezted, hogy a szeretet úgy árad feléd, mint csendes szél holdfényes estén.

Visszanéztél-e az életedre jót és rosszat egy csokorba kötve és megnyugodva beletörődtél, hogy ez csak és kizárólagosan a Te életed lehetett, jó és rossz csak Veled történhetett meg ebben a formában?
Megbocsátottál-e bárkinek, aki megbántott téged, és nem kért tőled bocsánatot?
Álltál-e már egy koporsó mellett, és érezted-e, hogy senki és semmi nem nyújthat vigaszt?
Találkoztál-e sok sok év elteltével egy ismerősöddel, akivel egyszerre tártátok ölelésre a karotokat?

Mentél-e már dúdolva az utcán úgy, hogy minden szembejövőre rámosolyogtál?

Örültél már egy új ruhának, élvezted, ahogy beburkolta a testedet és kényelmesen, puhán rád simult, amikor a tükör elé álltál láttad, hogy milyen jól áll, mintha direkt Neked készítették volna?
Hallgattad már a harangszót este a csendben, vagy napközben a zajban utat törtek a kondulások?
Álltál e már egy betegágy mellett úgy, hogy azon tűnődtél mi fontosabb az igazság, vagy pedig az őszinteség.Szembenéztél-e már azzal, hogy tudtad, hogy valakinek soha nem tudsz megbocsátani? Jártál-e már egyedül az őszi avarban, a színek tobzódásában és nem vágytál senki társaságára?
Szégyenkezés nélkül sírtál-e már egy szép filmen, drámán, versen, zeneszámon, nem törődve az emberek véleményével?
Láttál-e már megszületni egy zebrapintyet, és ámultál a teremtés csodáján, amikor a néhány grammnyi életben ott lapult az ének, a szárnyalás a fiókák reménye? ... Én mindezt láttam, és ettől van jókedvem, hogy mindezeket életemben már láthattam."


(számomra ismeretlen szerző)




 
 
0 komment , kategória:  Szép gondolatok  
Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?
  2017-06-30 17:07:57, péntek
 
  Kosztolányi Dezső:

Akarsz-e játszani?



A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?





 
 
0 komment , kategória:  Szép versek   
Ha virág lehetnék...
  2017-06-30 16:59:19, péntek
 
  Szita Zoltán:

Csak egy napra

Ha virág lehetnék csak egy napra,
biztosan nagyon sok dolgom volna.
Égőpiros lennék, vagy esetleg kék,
világító sárga, de semmiképp sem
szeretném a szomorút, a feketét.

Aznap én nem egy virágot nyitnék,
hanem tízet, húszat, vagy százat.
Mosolyom csupa derű lenne s alázat
befutnám titokban az egész házat.
Megkérném a napot már előző este,
hogy a színeket, csak virágokra fesse.

Illatommal csábítanám a méheket,
kikeverni újabb és újabb színeket.
És megigéznék majd minden embert,
s kinevetném a didergő decembert
Lámpás lennék a sötét éjszakában,
vidámság a szomorúság udvarában.

Ha virág lehetnék csak egy napra,
a szomorúság is biztos mosolyogna
s az ármány reszketve bujdokolna.
Még színesebbé tenném a világot,
ajándékba adnám a legszebb virágot.




 
 
0 komment , kategória:  Szép gondolatok  
A boldogság
  2017-06-30 16:52:56, péntek
 
  Meggyesi Éva:
A boldogság

A boldogság az egyetlen a földön,
amit irigyel még a gazdag is,
hiába van neki kincse,palotája,
ha egyedül bolyong, s boldogsága nincs.

A boldogság az egyetlen a földön,
amely mindennél fontosabb talán,
s mégis oly kevés ezen a földön,
kinek a boldogság örökké kijár.


Lehet kincsed és hatalmad,
megvehetsz mindent mit kívánsz,
s bár a pénzedért szeretni fognak.
boldog attól még nem leszel talán.

Sokszor a szegény a gazdag,
hisz mindenkinél gazdagabb talán,
kit kedves szavakkal,forró öleléssel
szerető párja karjaiba zár.

A kedves szót nem pótolja semmi!
Kinek kell az,ki dölyfös és puhány
,csak aki szívből tud szeretni,
az lehet boldog igazán.




 
 
0 komment , kategória:  Boldogság  
Csupa, csupa csoda...
  2017-06-30 16:45:16, péntek
 
  Galkó Patrícia
Csupa, csupa csoda...

Van egy hely ahol csodák várnak,
és mindenki akit szeretsz ott van Veled.
Mit velük tölthetsz az a pár nap,
körülvéve azokkal, kik szeretnek.

Csodákról mesélek Neked,
én részese voltam nem egynek...!
Érezted már, hogy "bárcsak ez a pillanat örökké tartana"!
Ha igen, akkor Veled is történt már pillanatnyi csoda.

Amikor mosolyod kinyitja a szeretet virágát,
és ebben a virágban minden színt megláthatsz.
Minden szirmon ül valaki, akit vártál,
és most már ott marad Veled, megnyugodhatsz.

Az önzetlen szeretet csodaszámba megy a világon,
tudod az az érzés, mikor melegséggel teli bármi áron.
Azt gondolod talán nem is létezik,
pedig megtalálhatod, mert Benned is ott lakozik.




 
 
0 komment , kategória:  Boldogság  
A szeretetről
  2017-06-29 17:39:02, csütörtök
 
  A Szeretetről

,,Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk.
Aki a legkedvesebb.
Lelkünkhöz közelálló.
Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni.
A szeretet mélyebben van.
Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben.
A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot.
A szeretet: a szabadság jegyében áll.
Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe.
A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.
Úgy hívják: szabadság.
Nincs benne kell és muszáj és az enyém és a tiéd. Nincs benne színjáték. Nincs hazugság.
Nincs idő sem - mert ahogy egy életet leélhetek valakivel és nem szeretem - s egyetlenegyszer találkozok valakivel és szeretem.
Az igazi szeretet feldúlhatja a világ rendjét..."
/ Müller Péter: A szeretetről /




 
 
0 komment , kategória:  Szeretet  
Egy őszi délután
  2017-06-29 17:04:54, csütörtök
 
  Csekő Kató

EGY ŐSZI DÉLUTÁN

Egy őszi hideg szeles késődélután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.
Kigyúltak már azt utcai fények,
S erősebben fújtak a fagyos szelek.
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta.

.Kopott vaskapujához érve,
Zsebében kulcsát keresgélte.
Megtalálta, elővette, ám leejtette,
Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye.
S akkor, a kerítése tövében előbújó kisvirágot észre vette.
- mindenhol csak a gazok nőnek- mormogta félhangosan.
A szomszéd kislány rászólt szeretettel nem haragosan,
bácsi kérem, azt a virágot neked én ültettem.

.A férfi a vállát rándítva mondta - én ilyent nem kértem.
Azzal bement a fűtetlen, hideg házába.
Kopott kabátját hanyagul ledobva,
Kályhájába tüzet rakva
Kavargott benne a kislány mondata.
- minek nekem virág? - mormogta.

.Éjszaka lett, nem jött álom a szemére,
Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe,
-virágot nekem? Nekem? Nekem ültette.
Majd felkelt, konyhájából a nagykést magához vette,
Kiment, s a kisvirágot óvatosan a földből kivette,
A házba bevitte és gondosan elültette.
Másnap, mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak,
Odakinn, mosolytalanul bólintott a kislánynak.

.Kislány szelíden szólt, s rámosolygott.
látom bácsi, bevitted a virágot.
Be - válaszolta, majd elballagott.
Este sietett haza, mert tudta, már nincs egyedül,
Várja a kisvirág, mely az ablakában ül.
A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott,
A férfi boldog lett, hisz színével szürkeségébe napot lopott.
Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette.

.Hanem egy nagytábla csokit levett a polcról és kosarába tette.
Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva,
Órájára pillantott párszor és várt és várt, de hiába.
Este nem is hazasietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett,
Idős néni jött elébe - jó estét, a kislányt keresem, a szomszédból vagyok,
a kislány beteg lett, kórházba van - mondta a nénike - nagymamája vagyok.


A férfi elsápadt, beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett.
-Hová- hová - szólt egy nővér - egy kislányt keresek ma beteg lett -
- ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett.
Hazafelé, koszorút köttetett hatalmasat, színes, tarka virágokból.
Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából,
Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból.
Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta,
- köszönöm - összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel, de hangosan érthetően mondta.

.Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra - köszönöm - csak ezt az egy szót mormolta.
Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kisvirágját magához vette,
A temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette.
- Köszönöm! Ezt a virágot Tőled kaptam,
Látod? Most ezt visszaadtam,
Már tudom, megtanultam,
Mi az, hogy szeretni,

Hogy néha meg kell állni.






 
 
0 komment , kategória:  Szép gondolatok  
A barátságról
  2017-06-29 16:28:57, csütörtök
 
  A barátságról.....



"Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább. Montaigne, mikor eltűnődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta: ,,Barátok voltunk... Mert ő volt ő, s mert én voltam én." Ez felette pontos. S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: ,,Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát." Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már az igazság. Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep."




 
 
0 komment , kategória:  Barátság  
Oly furcsák vagyunk, mi emberek...
  2017-06-28 17:20:19, szerda
 
  'Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Azt hisszük másról, hogy boldog talán
S irigykedünk egy-egy szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták és szabadok,
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk.'
(Dante)



 
 
0 komment , kategória:  Szép gondolatok  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 52 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 52 db bejegyzés
e év: 691 db bejegyzés
Összes: 751 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 72
  • e Hét: 253
  • e Hónap: 2011
  • e Év: 28534
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.