|
 1/5 oldal 
|
Bejegyzések száma: 40
|
|
|
|
|
|
2017-06-21 14:24:27, szerda
|
| |
| |
Forró port szitál a szél.
A nyár ma megveszett, tombol.
A dombon csorda kolompol,
a tájjal tereferél.
Árvább most ember, állat.
Az ég határtalan kohó.
Kéken csillog, forr a folyó,
a hőség szinte árad.
Öreg varjú, magányos.
Lombját hullató körtefa
kopár ágára szállana,
pocsék kedve ragályos.
Egy vércse rikolt - hármat.
Minden fénylik, a tűz lobog,
csüggedten várnak templomok,
s a szíved némán lázad.
A halmon kopott várrom.
Arany csorog a romokon,
a nap egyedül megy, oson,
az izzó láthatáron. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-21 14:22:30, szerda
|
| |
| |
Szikrázó
az égbolt,
aranyfüst a lég,
eltörpül
láng-űrben
a tarka vidék.
Olvadtan
a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött
utaznak
izzó gyöngyszemek.
Ragyogó
kékségen
sötét pihe-szál:
óriás
magányban
egy pacsirta száll. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/5 oldal
|
Bejegyzések száma: 40
|
|
|
|
2017. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
966 db bejegyzés |
| e év: |
8057 db bejegyzés |
| Összes: |
128101 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 9472
- e Hét: 26554
- e Hónap: 80226
- e Év: 358451
|
|
|
Offline
