Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 79 
Szép gondolatok...
  2017-07-30 07:27:10, vasárnap
 
 
"Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie kudarcoknak, vereségeknek, újrakezdéseknek is. Kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat,melyek a túléléshez nagyon fontosak.
Álmodhatunk arról,hogy mindig jól járunk, minden sikerül és mi vagyunk a legtalpraesettebb emberek a világon. Legyen így!
Az élet azért nem ilyen..nem tündérmese...az akadályokat melyek tele vannak buktatókkal észre kell vennünk és át kell lépnünk.Ezek tesznek minket erőssé és tapasztalttá. Az apró kudarcok tesznek minket erőssé.Növekedünk és érlelődünk általuk. "

(Katona Zsuzsa)


Link


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek__SZÉP GONDOLATOK  
Mindig arra menj
  2017-07-30 07:24:40, vasárnap
 
 
Kun Magdolna
Mindig arra menj

Mindig arra menj, hol szabadabb a lelked,
s könnyülnek válladon az életteli terhek,
ahol akad még számodra annyi boldog nap,
amitől a szív-parazsa vágy-lobogást kap.

Mindig arra haladj, amerre még látod,
varázslatban fogannak az ifjúkori álmok.
Álmok mikben nincsenek aláhulló könnyek,
akkor sem, ha számuk napról-napra több lesz.

Mindig arra járj, hol élénk szín az emlék,
hol nem fedik fényét szálló homokszemcsék,
és nem temetik maguk alá rozsdaszín levelek,
melyeknek egynyári világa lelkeden üt sebet.

Mindig arra menj, hová visszahúz a szíved,
ahol tisztán láthat szemed minden kedves helyet,
mert nem takarja báját buta könnyhomály,
mikor lépteim a lépted nem követi már.



Link


 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Hitet lelkemnek
  2017-07-28 21:51:36, péntek
 
  Demeter Mária : Hitet lelkemnek

Ott, ahol a szelíd utcák kísérik a járókelőt,
gépek zúgásában ébred a hajnal,
álmos szemeket dörzsöl az ébredés,
normáért lüktet a szív,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol göndör illatú a rét,
piros kendős tanyák köszönnek,
anyám szép arca hívogat,
hív a messzeség,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol megterem az értelem,
átadja tudását az ész,
óvó kezek, okos szeretet
bölcsője ring,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol kell a jó szó,
segítség a bajban,
mosoly egy szomorú jajban,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol már vége a némaságnak,
elered mint áradat a szó,
visz, visz a gyönyörű szenvedés,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol már csak önmagam vagyok,
kiváltan, magányosan,
meztelen arccal,
lelkemben hittel,
ott, ott, már ott vagyok én.



Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Nincs Cím
  2017-07-28 19:32:17, péntek
 
  Link


 
 
0 komment , kategória:  Cicák...kutyák...  
Égbe merül
  2017-07-28 19:28:25, péntek
 
  SYLVESTER ANITA
Égbe merül

A végső titkot, ami megmarad,
simítod rám lágyan, szerelmesen.
Hisz a csend a legtöbb, amit adhatsz,
beszél hozzám, mikor itt vagy velem.

Régről ismert a hang, ami szólal,
mint kecses futamok a zongorán.
Fodrozódó hullámok a tóban,
lelkemen játszik a dallam tovább.

Balzsamos estbe ér a déli szél,
beborítanak a hűvös árnyak.
A láz, a tarkaság aludni tér,
terebélye terül el a fáknak.

Az égbe merül a tekintetem,
helyet kaptál lüktető szívemben.



Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Boldogságnak apró gyöngye...
  2017-07-28 19:19:05, péntek
 
 

Nagy Ilona (pirospipacs)
Boldogságnak apró gyöngye...

Olyan messze lett a távol,
karnyújtása végtelen,
szemem előtt egyre tágul,
s nem éri el két kezem.

Amíg vártam türelemmel,
megfáradt az énekem,
szemeimnek csillogása
elosont az éveken.

Boldogságnak apró gyöngye
eltűnt szinte nyomtalan,
szétszóródott régi emlék
összeroppant hangtalan.

Megsárgultak már a képek,
poros lett a színpadom,
hangom, mint a szél kabátja,
s megfakult a sóhajom.

Ha tavasz jön, új virággal,
s lágy eső hoz harmatot,
megtalálhatsz kinn a réten,
mint mezei pipacsot...


Link


 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
Szép gondolatok...
  2017-07-28 18:58:16, péntek
 
  Link





Ahol élek

A sötét völgy ölén ringó kis falu,
A rajta átfolyó hűs patak.
Mint gyöngyszemeket magára fűzte
A formás házakat.

Ott ahol a harang zúgására,
A kalapos kő felel.
Mely hatalmas kőtüdővel,a völgy fölé,
Friss levegőt lehel.

Ahol a tágas réteken tehén csorda legel,
Hol a hegy lankáin,zamatos bor terem.
S ha jó szándékkal hozzánk érkezel.
Az itt lakó ember barátsággal nyújt kezet.

Mikor hó fedi be a turista utakat,
És jégpáncél alá bújik a kis patak
Szánkózó gyermek had siklik a havon
Korcsolya szikrázik a befagyott tavon

És te ki idáig olvastad versemet,
Hálából elárulom neked.
Ha rövid ideig is én fogtam a kezed
És Bozsokon sétáltunk kedves idegen

Csáji Lajos


Ha kéred

Neked adom szemem ragyogását
Hogy jobban lásd a jövőnk.
Hozzá izmom feszülését,
Hogy tenni legyen erőd.
Ha kéred.

Adom lábam fürgeségét,
Szorgalmam-figyelmem.
Terveim szépségét,
És végtelen türelmem.
Ha kéred.

Tiéd lehet álmom valósága.
Mit szívesen megosztok veled
Tied a szívemben nyíló sok virág,
Mit, ha kell, csokorba szedek
Ha kéred

Mert mind ez nélküled mit ér,
Ha nincs közelséged.
És nincs felém nyújtott kéz,
Ha béna a kezem, amivel ölelnélek.
Hát csak kérd.

Nem maradt már semmim,
Csak szívem remegése.
Én azt is neked adnám,
De akkor mivel szeretnélek.
Azt ne kérd.
Csáji Lajos


************
Tavasz van

Napok óta a tavaszt vártam
, melengető napsütést.
Az ablakomat nagyra tártam
Had zúduljon be a fény

Udvaromon a szél fodrozza
A magnóliám levelét.
Virágai illatát a teraszra hozza.
A fű alól is előbujt a százszor szép.

Ez lenne hát a szép tavasz,l
Hosszú alvás utáni ébredés?
Mikor a rigó ajkán dalt fakaszt
Kora reggel az áprilisi szél?

Most érzem csak igazán
Hogy mit fütyülnek a rigók
Azt fütyülik reggelente, fenn a fán
Élni jó, élni, élni jó

tavasz várás
Csáji Lajos



Fohász

Ne kérdezd lelkem miért sajog,
Magam-sem tudom hiába kérdezed.
Csak azt tudom ha síró embert látok,
Vele együtt én is könnyezem.

Jöjj el és hozz jókedvet reményt.
Mutass értelmes célt elérhetőt,
Mit megvalósítani van időm elég,
Had lássam küzdeni mihez adsz erőt.

Nem tudom holnap süt-e még a nap,
De ígéreted hogy holnap jobb nekem.
Megnyugtat,kedvem tőle erőre kap.
Bár nem tudom,ez holnap is igaz-e.

Nézd meggyötört testemet,
Megtérne már ahonnan vétetett a porba.
De te vedd magadhoz lelkemet,
Mert annak nálad van otthona.

Mond hogy nekem ez a végzetem,
És hosszabbítását kérni nem fogom.
A fagyos égre tekintetem szegem,
És bús életem lábad elé rakom.
Csáji Lajos




Link









Kis falumban.


Csereháti kis-falumban,
Hol húsz évem elkopott
Gyakran járok mostanában
A sok álmatlan hajnalon.

Kicsi ház a falu szélén,
Egy szőke kislány ott lakott,
Vig dalomra nyitogatott,
Egy pislákoló ablakot.

De jó lenne úgy mint régen
Egy szép tavaszi alkonyon.
Azt a kislányt a falu szélén,
Át ölelni a kispadon

A hosszú utcát végig járni
Sarat taposni a kis soron
Száraz lábbal át ugrálni
A vasonca patakoz

De az a ház ma már kisebb
Gazos lett az udvara.
Nincs kapuja fa kilincsel.
Rég meghalt a gazdura.

Az ablak mögül a fél homályba
Egy idős asszony nézeget.
Ráncos arccal gyászruhában
Az a szőke kislány Ő lehet?

Csaji Lajos





Amíg alszol

Ágyad mellett állok nézem arcodat,
Behunyt szemed körül húzódó ráncokat.
Ajkad szögletében bujkáló mosolyod,
A beömlő napsugártól fénylő homlokod.

Nyugodt lehet álmod, vajon merre jársz?
Álmaid útján lehetek én a társ?
Vagy angyalokkal mint pihe úgy lebegsz
Tarka rétek ,hegyek,s a mindenség felett

Bár merre jársz léted ide vissza hoz
A múló időt tenyeredbe hiába markolod.
Egy vétlen érintéssel,álmod véget ér,
Ha simogató kezem az arcodhoz ér

Várjak e még,míg utadon végig érsz,
A napi munka mit tenni kell, várhat még.
Óh de mégis ha álmod rosszra változik,
Ki nem ébreszt fel talán elkárhozik.

Hagynálak még e mese világ mezején,
De ablakunkon bekopogott már a fény.
Kezedhez érek döbbenet arcodon,
Kelj fel kedves kávéd már az asztalon

Csáji Lajos



Link





Veled

Vad vihar dúl lelkemben,
Forgószele téged keres.
Bebújik sötét celláiban,
És kézen fogva elém vezet

Mért mentél el s hagytál egymagam,
Nélküled béna lettem én.
De ha kezem a felhők mögé érne
Szívem onnan vissza hozna még

Ülsz most csillagok tövén, s könnyed pereg
Értem, hogy enyhítsd vele megárvult életem.
De jó lenne veled ott fent lenni már
S nyílna értünk itt lenn sokvirágú

Hogy ki voltam neked már nem mondhatod
S hogy ki voltál nekem már nem hallhatod
utam nélküled szakadék szélén vezet.
Most lépést vétek,hogy veled legyek

Csáji Lajos



Magam sem tudom.

Hogy ki vagyok magam is kutatom.
Bár nevem,korom, nemem,
Meg van az adatlapomon.
Hogy kerültem ide? Talán érdekes


Éltem kis faluban,de legtöbbet tanyán,
Kis diák csak ősszel voltam
S tavasszal talán.
Felnőtt fejjel végeztem el minden iskolám.

Határőr voltam negyven éven át
Fegyverrel védtem népet és hazát.
Két gyermeket neveltünk tisztességesen.
Három unokának örvendezhetek

Most azon fáradozom hogy bemutatkozom,
Ennél többet magamról nem is mondhatok
Boldoggá tesz a tudat,hogy köztetek vagyok.
Majdnem költők ifjú dalnokok

Csáji Lajos




TÉL HEGYALJÁN

Sötét haraggal jött idén a tél,
Tolta lökte maga előtt a szél.
Az Írott köröl gördült le féktelen
S terült szét erdőn szántó földeken.

A hópelyhek ,mint fagyott csillagok,
Vastagon ülnek a dermedt faágakon
Vak kémények bús füstje kereng,
Az ajtó mögött egy anyóka kesereg.

Fát dob a tűzre,mert hamvad a parázs,
Utolsó darab mit a tűzre szán.
Hosszasan melegszik a remegő kéz,
És ruháját magán tartva,aludni tér.

Les-e másnap fagyos virradat?
Lesz-e ki reggel elsöpri a havat.
Maradt még fa,begyújtáshoz,s papír,
De ki gyújt majd tüzet ha felkelni nem bír.

Behunyja szemét, álmodik tavaszt,
Szerető anyát ki kenyeret dagaszt.
Álmodik ünnepet, szép ruhát,cipőt,
Egy fess legényt ki táncra kéri őt.

A háztetőn fagyosan dörömböl a tél,
Széles résen szökik a meleg és a fény.
Az ablak üvegén kinyílt a jégvirág.
Ajtó előtt ólálkodik a rút fagyhalál.

Csaji Lajos





Link







Heló


Halló, Halló poéta társaim
Rég nem olvashattátok írásaim
Kényszerből verse írni nem tudok
Az ihlet azt hiszem egy időre elhagyott
De verseitek minden nap olvasom
Hála az istennek még köztetek vagyok
Csaji Lajos



Hívj

Hívj magadhoz ha bánt a magány
Hívj, ha szükséged lenne rám
Tudom nem én hiányzom neked
Nekem fontos hogy melletted legyek.

Ha hívsz futok mint nyelvét lógató kutya
Lihegve, fújva,porfelhőt húzva.
Viharban esőben,sárban,
A melegtől izzadva a hidegtől fázva.

Csak futni,soha nem fáradni,
Míg kezedet elérve beléd kapaszkodni.
Így élni le tovább egymás bűvkörében
Azt az időt mit még nekünk szánt az élet.
Csaji Lajos



Link



Csaji Lajos
Anyámhoz


Zsellér népség szép leánya,
Huszonnyolc évesen.
Ötödik ként engem szültél,
Egy sötét november éjjelen,
Az életnek,halálnak.

Boldog voltál,vagy bánatos
Nagy terhedet letéve?
Könnyeid mit mostak el
Kipirult arcodon,mikor élősszőr
felsírtam a szülő ágyadon?

Nézted parányi fiadat szótlanul,
Mit hoz neked ez a tehetetlen kisfiú,
Kit évekig kell gyámolítani
vagy addig míg sírodra
Zokogva rá borul

Rég elhagytál urad miatt
És röpködsz aranyszárnyakon
A trón alatt és azt is látod
Hogy itt a földön mint öregszik
A hajdani kis fiad.

Látod újra gyermek lettem
Egy agg korú gyermek
És már nem altatnak el,
A régi szép mesék mit tőled
Könnyes mosolyért vettem.

Angyalokkal ha föld közelbe jársz
Sírod felett térdelve engem ott találsz
Hajolj fölém had érezzem
A tejszagú fuvallatod mit frissen
Lehelsz rám.

Puha kezed érintse az arcom,
Mennyei szavakkal gyógyítsd meg
A háborgó lelkem.
Aranytollú szárnyaiddal takard be
A didergő testem.

Anyámról én így emlékezem meg 2011-be n
anyák napja ünnepén


Link





 
 
0 komment , kategória:  Csáji Lajos  
Napraforgó
  2017-07-27 06:38:43, csütörtök
 
  Waldinger Ágnes
Napraforgó

Napraforgó, napraforgó,
Milyen szép vagy, mily ragyogó.
Ragyogsz, mint a nap,
Középen a sok-sok mag.
Madaraknak adsz eledelt,
A zsákom már majdnem megtelt.

Hazaviszem én a zsákom,
Télire azt mind elrakom.
Jönnek majd a kis madarak,
Napraforgót tőlem kapnak.
Nem halnak így soha éhen,
Ez lesz ételük a télen.



Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Mosolyt az arcodra
  2017-07-24 11:38:03, hétfő
 
  Magyar Éva Anna
Mosolyt az arcodra

Ha dühös a lelked,
Fújd ki a gondod.
Építs mosolyt az arcodra.
Mondd: Jól vagyok.

Ha a mosolyt előcsalod,
Boldogabb lesz a lelked,
Megszűnhet a gondod.
És sugárzik az arcod.

Ha ezeket betartod,
Szebb lesz a napod.
Mindenki látja,
Nem aggaszt a gondod.

E sorokkal kívánom,
Légy mindig boldog.
E versike örömet adjon.
S orcádon mosoly ragyogjon.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szeretni...csak úgy...
  2017-07-24 11:35:46, hétfő
 
 

Magyar Éva
Szeretni...csak úgy...

Szeretni csak úgy lehet
ha szülőföldje az alázat
tisztelet,s nem a gyalázat
a bántó szó engem temet.

Szeretni csak úgy igaz
ha nem tapossák szét álmaink,
össze omlanak hitt csodáink
könnycseppé olvad a viasz.

Szeretni csak úgy szépség
ha lelked kérik, ha magad
vagy a reménység az imákban
templomi oltáron a szentség.
Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 79 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 79 db bejegyzés
e év: 593 db bejegyzés
Összes: 9112 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1431
  • e Hét: 3242
  • e Hónap: 44751
  • e Év: 485315
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.