Regisztráció  Belépés
naplopoleon.blog.xfree.hu
Kinek megadatott egy kis darab kenyér, s otthon, hova este nyugodtan hazatér, s nem kell mást szolgálni, s úrnak se kell lenni: oly boldogság ez, mely minden... Fontos Manó
1915.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Gyerek a múzeumban
  2017-08-30 19:05:09, szerda
 
  A különböző vallási felekezetekhez vagy természeti vallásokhoz tartozó teremőrök reakciója, ha gyerek(ek) hatolnak be a múzeumba.
Görögkeleti(ortodox): a látogatás egész ideje alatt folyamatosan veti a keresztet.
Katolikus(pápista): a jámborok Néri Szent Fülöphöz (Legyetek jók, ha tudtok olasz film) imádkoznak, a harciasabbak előkészítik az ördögűzéshez szükséges kellékeket úgy mint 2 hektoliter szentelt víz, ...
Református (kálvinista): a predesztináció (eleve elrendeltetés) tanát vallva, elfogadják végzetüket.
Evangélikusok (lutheránusok): az ablakon át menekülnek, Luther Márton példáját követve elvesznek egy apácát, és számtalan múzeumlátogató gyermeket nemzenek.
Muszlimok: Allah irgalmazz! Az élelmesebbek megnyitják a Jumurdzsák Gyermekmegőrzőt.
Táltosok: lyukat vájnak a folyosó padlójába, ide helyezik az áldozatot a szellemeknek, és reménykednek, hogy a folyosón rohangáló kölykök a lyukba tévednek.
A voodoo hívei: gyermek bábú végtagjait és száját kötik le, ha ez nem válik be, akkor Chuckyt ajándékoznak.
A jedizmus hívei (Csillagok háborúja nyomán létező vallás): átállnak a sötét oldalra, és Darth Vaderért küldenek.
Ateista teremőr: Ó a picsába!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vágynak gátja II.
  2017-08-28 20:10:34, hétfő
 
  A délután az osztályon már kevésbé mozgalmas. A nővérek pihenőszobájában, ami öltözőként is funkcionált és egy mosdó is tartozott a helyiséghez bent üldögéltek páran, a fiatal férfi is benézett. Csókos cinkosa is bent üldögélt. Sem neki, sem a takarítónőnek nem sok dolga volt már ekkor. A helyiségben szép lassan csak ketten maradtak, a nővérek mentek a dolgukra, az adminisztrátor kiment a közeli nővérpulthoz pár zárót legépelni. A kísértésnek nem lehetett ellenállni. A férfi az ülő nő fölé hajolt és megcsókolta. Azonban nem feledkezhettek egymásba, mert folyamatosan az a veszély fenyegette őket, hogy valaki bejön a nyitott ajtón a szobába és még észre sem veszik. A vágy azonban elnyomta a férfi veszélyérzetét. A nyitott ajtó közelében állt meg, még a fal takarásában, így már hallhatta és jobbra kitekintve láthatta is, ha valaki bejön a szobába.
- Gyere ide - utasította a nőt.
- Félek - de a nő engedelmeskedett.
A nő csókja édes volt, talán még soha senki csókja nem volt olyan édes mint az övé. A vágy forró hullámokban öntötte el. Agya sebesen járt, és már azt latolgatta, hogy beviszi a nőt a szobából nyíló kis mosdóba, történjék meg, aminek meg kell történnie. A nő félelmét legyőzte vágyakozása és gátlások nélkül siklott le keze a férfi megduzzadt nadrágjára és gyengéden simogatni kezdte. Ezzel a tettével azonban nem várt hatást ért el:
- Nem lehet - szólt a fiatal férfi, és gyengéden eltolta magától a nőt.
- Piszok vagy - jött a korholás, de tudta az okot.
Egy szinttel lentebb, szinte pontosan alattuk dolgozott a 25 év körüli srác azonos korú barátnője, aki majd minden tekintetben fölülmúlta a harmincas éveit taposó asszonynévvel rendelkező nőt.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vágynak gátja I.
  2017-08-28 10:25:07, hétfő
 
  A két takarítónő a kórház udvarán haladt, kezükben frissen vételezett takarítószerekkel. Egy idősebb kórházi dolgozó csatlakozott menetükhöz. A fickó hírtelen a fiatalabbik nyakába csókolt.
- Juj, itt mindenki előtt - sikkantott egyet a rövid hajú vékony nő, de más tiltakozás nem történik. A szemtelen figura egyébként is tovább állt, megy az élettársához, hogy megigyanak egy kávét. A jelenetnek szemtanúja volt többek között egy fiatal férfi is, aki már korábban felfigyelt a vékony nőre. Ha találkoztak az udvaron vagy az épület folyosóin, leplezetlenül bámulta a nőt, aki halvány mosollyal vette tudomásul az érdeklődést.
Úgy adódott, hogy a fiatal férfit áthelyezték arra az osztályra, ahol a nő dolgozott. A köszönésen kívül különösebb beszélgetésbe sohasem elegyedtek. A férfi sóvár tekintetére a nő egyre kacérabb viselkedéssel válaszolt. A nő kihívó karmozdulatainak és testmozgásának végül meglett az eredménye.
Ez a kórházi osztály nem egy hagyományos elrendezésű osztály volt folyosóval, hanem egy széles közösségi térrel, aminek két, hosszabb oldalán sorakoztak a kórtermek és egyéb kiszolgáló helységek. Egyik rövidebb végén a tálaló, a másikon a lefüggönyözött bejárati üvegajtó volt. Az osztály közepére helyzeték a nővérpultot, ahol rendszerint csak a zárókat gépelő adminisztrátor tartózkodott. A középső tér most azonban teljesen kiürült, főorvosi vizit zajlik, betegek a kórtermeikben, a nővérek és orvosok a főorvos után loholnak. A takarítónő eltűnik a férfi mosdó ajtaja mögött, most nem zavarja senki a takarításban. A fiatal férfi, aki az osztály betegtologatója egyedül álldogál a pult mellett. Körülnéz, sehol senki. A mosdó ajtaja felé indul, az nincs kilincsre zárva. A férfi behajtja maga mögött az ajtót. A nő épp a padlót mossa fel. A fiatal srác a nő mögé áll, aki zavartalanul folytatja munkáját.
- Kezeket fel! - döfi ujját a nő hátába.
A nő vigyorogva dől hátával a férfinak, jobb kezében a felmosó nyele, bal kezét az őt átkaroló férfi kezére helyezi. A srác bal kezével felszegi a nő állát, legalább egy fejjel magasabb nála. Szó nélkül megcsókolja, a nő viszonozza. A nő érzi a gerince tövénél a kibontakozó férfiasságot, s valóban, a férfi legszívesebben azonnal behúzná a nőt az egyik WC fülkébe. Ajkaik szétválnak, de az ölelésből nem bontakoznak ki. A srác vádlón szól:
- Ezt így tervezted? - a hangjából persze egyértelműen kiderül, hogy nem bánja, hogy "áldozat" lett.
- Nem, nem - szabadkozik a nő.
- Hogyan tovább? - kérdi a srác némi bizonytalansággal a hangjában.
- Megszervezzük - jön a határozott női válasz.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
8 óra
  2017-08-27 18:47:34, vasárnap
 
  Pénztárosunk a mai napot nehezen vette, a végén átment atomórába és percenként közölte a pontos időt, ennek emlékére.
10 óra: édesanyám, minek hoztál a világra?
11 óra: önpusztító gondolatok.
Dél: nekem harangoztak.
13 óra: követeljük a nyári időszámítás (órát előre) azonnali bevezetését, most!
14 óra: fordulóponthoz ért az életem.
15 óra: esetleg egy bombariadó?
16 óra: én most elmennék hivatalos ügyeket intézni.
17 óra: kedves látogatóink a múzeum bezár. Hogy 18 óráig van a nyitva tartás? Jó, akkor gázszivárgás.
18 óra: hogy elrepült az idő!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vámpír a múzeumban
  2017-08-26 20:24:59, szombat
 
  Ez egy zöldkarikás horror-pornó történet.
A négytagú család apukája már a fölszinten loholt utánam, hogy feltegye kérdését, amire természetesen én nem tudtam válaszolni. Milyen rendszer van az alkotásban? Szerintem semmilyen, de ezt azért nem mondtam neki, hanem egy roppant hozzáértő, tudományosan megalapozott válasszal rukkoltam elő:
- Amilyent lát benne - tudtam, hogy ez egy hosszú és kimerítően alapos múzeum látogatás lesz, már nekem, és nem nekik. Így is lett, de nem egészen úgy, ahogy eleinte hittem.
Az emeleten a szülők külön-külön a műalkotások alapos elemzésébe kezdenek. Két lányuk rég elszakadt tőlük, a 15 év körüli nagyobbik kézen fogva vezeti a kicsit. De hamarosan ők is szétváltak, a négytagú család négy irányba, a teremőr rémálma. A nagy lány visszament a földszintre, hogy a méltán világhírű dokumentumfilmet megnézze. A kislány egyedül maradt, nem sokat teketóriázott, a teremőr elé állt, igen elém. Nem szólt semmit, de várakozóan nézett rám. Én, aki kitűnően olvasok a női testbeszédből rájöttem, hogy arra vár, hogy megszólítsam. Hiába, ilyen rafináltak ezek a nők. Elkezdtünk beszélgetni, illetve ő csacsogott csak csacsogott. Komolyan, ha már most ennyit beszél, akkor mi lesz vele később, tipikus nő. Kiderült, hogy ő hatéves és télen született, most még középcsoportos az oviban, és nem akar sohasem felnőni, de ha mégis, akkor tornász lesz vagy királynő. Hamarosan egy nagyobb házba költözik az egész család, van egy hörcsögje, akinek nincs neve, de többnyire Cukinak hívja. El tud számolni 17-ig is, csak a 14-et hagyja ki. A testvérét Áginak hívják, vele fog élni és a szüleivel, ha (mégis) felnő, és sok gyereke lesz. Majd hírtelen így folytatja:
- Mi egész jól kijönnénk, ha kicsi lennél.
Erre már a pár méterre, a műélvezetbe elmerülő anyja is megszólalt:
- Ti már most is egész jól kijöttök egymással - de már fordult is vissza a falon tündöklő képhez, hogy tanulmányozhassa - milliméterről milliméterre.
A kislány zavartanul folytatja tovább. Az ő kedvenc színe a sárga, most is azért van sárga ruhában. Ő most kis virág, mert a szandálján ilyen dísz van, de holnap már kis madár lesz. Mutatja a ruháját, ami egy könnyű kis nyári ruhácska.
- Látod? Itt a vállán van felvarrva - valóban, a ruha elején van egy díszként funkcionáló előrész, két gombbal. A kis hölgy épp ezt a két gombot kezdi kigombolni előttem. Mire készül ez a kis szöszi? A két gombbal gyorsan végez, a ruhácska két szárnyát széthúzza:
- Denevér vagyok, nem is, vámpír - és valóban, mintha denevérszárnyai lennének, lebegteti is őket. Jaj kincsem, ezt a műsort Vámpír Janinak kellene előadnod, ő elolvadna a gyönyörűségtől (vagy kiugrana az ablakon, spalettán át). Én közben azon izgulok, hogy minden kamera jól működjön, mert furán fest, hogy egy kislány széttárt ruhával illegeti magát egy meglett férfiember előtt. A műsornak vége, gombolkozik, kicsit még ügyetlenül, de gyakorlat teszi a mestert, és újból kifele gombolkozik. Szorult helyzetemből a hátsó terem sokadik alkalommal villogó lámpái húznak ki. Beküldöm, hogy hozza normál működésbe a lámpákat, de túl kicsi, a lámpák nem érzékelik, mennem kell vele. Vissza a folyosóra, ott biztonságban vagyok, remélem legalábbis. A szösszenet ásítozik.
- Álmos vagyok - mondja, és nagyon nyújtózik (újabb női praktika).
- Nem aludtál eleget?
- Nem tudtam, este meleg volt.
- Én sem aludtam jól, aludni kellene.
- Ne aludj, nem fogok helyetted dolgozni!
Nem vagy a barátom, gondoltam duzzogva magamban.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tiszteletkör III.
  2017-08-25 19:12:06, péntek
 
  Miután Bíborkától kaptam egy cukrot - egyébként ezen a munkahelyen kezdem úgy érezni magamat, mint Bicebóca a Kincskereső kisködmönben; akinek megvan a jelenet, amikor az osztálytársai ételt hoznak neki -, no, a cukrosnénitől kaptam egy kis energiát, majd elindultam a könyvtárba. Pár lépés után a tapló agyamban az acél szikrája felismerést gyújtott, vagy inkább robbantott. Otthon hagytam a könyvtári belépőt! Anélkül ugyan le tudom adni a magammal cipelt könyveket, de magába a könyvtárba már nem tudok belépni. Hülye vagy fiam! Az egész cécóra csak azért vállalkoztam, csak úgy tudtam magam meggyőzni, hogy kell nekem az a bérlet, hogyha már be kell jönnöm, akkor elugrom a könyvtárba is. Rezignáltam vettem tudomásul butaságomat (hamarosan jött a következő) és leballagtam a buszmegállóba, oda ahol Dzsiizáék élnek ("a kib..ott Kórház téren"). Tömött buszmegálló. Valami exodus zajlik épp? Három busz is érkezett egymásután, felszippantották a tömeget. Az utolsóról leszállt egy idősebb házaspár, mindkettő tömött "mamatankot" húzott, de nem mentek tovább, vártak egy másik buszra. Én a megálló táblájához kacsáztam, hogy majd az első ajtónál szálljak fel. Ők is ott álltak meg, én közvetlenül az út szélén, ők egy méterrel hátrább. Érkezik a busz, megáll, az ajtót szinte előttem nyitja a sofőr, már pattanok is fel. Mutatom a bérletem, haladok tovább, amikor hallom a hátam mögött:
- Intelligencia - a még mindig a járdán álldogáló idősebb pár férfitagja minősített. Újabb lépések a busz belsejébe, de közben fordulok hátra (buta dolog volt), és olyan tekintettel nézek a közben a buszra fellépő ősz hajú, fekete napszemüveget viselő figurára, amitől a tehenek teje elapadna, olyan tekintettel, amire édesanyám azt mondaná, hogy ölni tudnék vele, azzal a már legendássá vált "csúnyán nézett rám" tekintettel, hogy a figura ujjával integetve újból megszólalt:
- Ne idegeskedjen!
- Ne mutogasson nekem!
- Ne idegeskedjen!
Megálltam és teljesen megfordultam, majd tettem feléjük egy lépést. A szintén fekete napszemüveget viselő felesége közben betuszkolta a tankját egy ülés elé és rászólt a férjére:
- Hagyjad már!
Én is hagytam őket és leültem a félig üres buszban. De eljátszottam a gondolattal, hogy mi történne, ha egy megállóban szállnánk le. Egy megállón múlott csak. Tulajdonképpen ott is leszállhattam volna, de persze nem tettem.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tiszteletkör II.
  2017-08-25 17:13:31, péntek
 
  10 óra közeleg, ezt jelzi, hogy az utca tele van kollégákkal, még az utolsó szakmai megbeszélések zajlanak, hogy minden flottul menjen. Információs társadalomban élünk - pletyka nélkül mit sem ér az élet, a biztos munkavégzés pedig elképzelhetetlen nélküle. Nekem nincs időm, vár a személyzetisek gyöngye. Az igazgatóság ajtaján egy alak lép ki, meglát, arcán gunyoros mosollyal köszönt:
- Mi van?
Neked is szépnapot kisfiam - gondolom magamban -, valóban a fiam lehetne, gondolom ezen még sohasem gondolkozott el, sebaj, most legalább nem tett gunyoros megjegyzéseket, igaz ideje sem volt rá. Majd az élet egyszer jól pofán vágja. Fel a személyzetishez. Vannak nála, az egyik közvetlen kolléga, nyugdíj papírjait intézhetik. Beküld az irodába, hogy tegyem a bérletpénzt borítékba, amire szokás szerint ráírom a nevemet. Micsoda bizalom! De ez azért nem a megfelelő eljárás. Kifelé menet a kolléga szól, hogy mindjárt jön. Mondom neki, hogy szabadnapos vagyok. Ő ma dolgozik, én nem. A személyzetis úgy érzi, hogy be kell kapcsolódnia a beszélgetésbe:
- Nem baj.
Nem, neked biztos nem, az egészségi állapota nyugtalanít (állítólag közeleg ő is a nyugdíjhoz), de csak köszönök, és már ott sem vagyok. Á, minek nekem ez a bérlet? Kint az utcán még mindig kollégák hajkurásszák a híreket, egyesek arra próbálnak rájönni, hogy ma épp hova is kell menniük dolgozni. Épp István király anyjának a druszáját cukkolom, hogy neki ma dolgoznia kell, nekem meg nem, amikor észlelem, hogy az egyik ifjú titán közeledik felém. Ez meg mit akar? Le ne fejelj! Aha, az érdekli, hogy szuperál a tőlük hozzánk átkerült munkatárs. Ha azt várod, hogy most szidni fogom, hogy neked jó legyen, hát tévedsz kis barátom:
- Egy nap alatt nem tudok véleményt mondani, majd egy hét után - azt lesheted, gondolom magamban. Amíg nem ismerek valakit, addig nem véleményezem csak hírek alapján. Egyébként is, nekem már megvan a magam keresztje. Beugrom a helyemre, hogy igyak egy pohár vizet. A "keresztem" már üres szemetes zsákokat ürít. Nekem viszont őt kellene tisztelnem, hiszen 11 évvel idősebb nálam, illetve idén 4 évet öregedett, hírtelen 60 lett. Van ilyen, talán egy új naptárreform. Most nem foglalkozom vele, ez a nap már nélküle is szép. Pedig még lesz szebb is.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tiszteletkör I.
  2017-08-25 14:42:05, péntek
 
  Szép napra ébredtem, szabadnapra. Az ébredésig rendben is volt minden, mert felvetődik a kérdés, hogy ha szabadnapos vagyok, akkor miért is kell nekem a buszra várnom, hogy bevigyen a munkahelyemre, miért is kell nekem legkésőbb 10 óráig megjelennem az igazgatóság épületében a világ legbájosabb személyzetisénél. Ezen merengek miközben bámulom a buszmegálló közepén üldögélő nőt. Ez az aranyos személyzetis (hogy öntenék aranyba mindkét kezét) küld nekem egy sms-t este nyolckor, hogy ugyan már vigyen be a bérletpénzt holnap 10-ig, és lehetőleg küldjek is neki egy sms-t, hogy akarom az a bérletet. Hát nem aranyoskám, nem bonyolódunk vad és szenvedélyes üzenetváltásba. Egyébként is rejtély számomra, hogy miért is kell most, augusztus 25-én délelőtt 10-ig leadnom a szeptemberi bérletpénzt. Elfogyott talán az intézmény pénze, és most az igi bácsi új billiárdasztalához kell egy dákó és golyókészlet is? Ezen morgolódtam este is, ma is a buszmegállóban miközben figyeltem a buszmegálló közepén üldögélő idősebb nőt. Igen, a közepén, persze nem a földön csücsült, hanem a kerekes járókeretén, nem tudom mi a pontos megnevezése. De roppant praktikus egy eszköz, nagyapám biztos értékelte volna. Van egy ülésre kialakítható része is. Ezen terpeszkedett az idősebb nő, korát pontosan nem tudtam meghatározni, hiába, az éjfeketére festett haja nagyon fiatalossá tette. A szájából kilógó cigi pedig még szexissé is. Tehát ott üldögélt az idősebb hölgyemény a járómasináján, zavartalanul szívta bagóját a buszmegálló közepén, amit aztán elegánsan dobott el, amikor meglátta az érkező buszt. Mi felszálltunk az első ajtón, ő az egyik hátsón, hiszen ő megteheti, könnyed mozdulattal tette fel járókáját a buszra, s szállt fel ő is ugyanolyan könnyedén, minden segítség nélkül. Egy megállót utazott, nem nagy távolság, de aki nehezen jár, annak minden méter számít. Nagyapám egy agyvérzés túlélve és érszűkületes lábbal szó szerint tyúklépésben közlekedett. Apámat is az érszűkületes lába miatt százalékolták le, biztos nem volt ehhez annak köze, hogy 14 éves korától szívta a Fecskét. A nő tehát leszállt, nem láttam, hogy egyből rágyújtott-e, ami egyébként is csak az egészsége megóvásából tesz, hiszen a füstszűrő kiszűri a nagyváros levegőjéből a káros anyagokat. Én már rég megbékéltem azzal a tudattal, hogy a munkahelyem felé zötykölődök a szabadnapomon, hiszen kitaláltam, ha már be kell mennem, akkor elugrom a könyvtárba is. Így utólag többen ért volna, ha egyenesen a könyvtárba megyek, mert minek nekem az a bérlet, korábban is gyalog jártam mindenhova.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
A tökéletlenségre törekszem
  2017-08-25 08:08:55, péntek
 
  Egészen jól haladok, de még nem tökéletes.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy nap a Csontok házában
  2017-08-23 20:20:24, szerda
 
  A pirinyó harcművész skorpió aszcendenssel (bármit is jelentsen) kérdezte, hogy mit fogok írni a mai napról. Én azt válaszoltam, hogy nincs miről írni, mert nem történt semmi érdekes. Egy teljesen szokványos nap volt, s bár ő erotikus történet olvasására nyújtotta be igényét, ilyesmivel most nem szolgálhatok, illetve....
Ma korana őrként tevékenykedtem a Csontok házában. Kicsíptem magam a nagy megtiszteltetés örömére: fehér ing, HOSSZÚ fekete nadrág, fekete félcipő. Igaz, a korona közelében nem sokat voltam a nap folyamán, mindig a megfelelő pillanyalatokban - a főnököm még a vállam is megsimogatta, annyira elégedett volt az öltözékemmel, még a legfőbb hadúr is elégedetten (vagy meglepetten) nézett végig rajtam, miközben az új dácsáját jött szemrevételezni. Én magam is elégedett voltam a munkámmal, mert például egy kislánynak elmagyaráztam, hogy mit láthat az üveg alatt, ugyanis csak a koronát ismerte fel. Elmutogattam neki:
- Az István király családi ékszerei: a jogara, az országalmája. Jó, csak egy van belőle, és nem kettő, de az nagy.
Egy látogató az országalmával kapcsolatban megjegyezte, hogy használt lehet, mert kopottnak látta, és szerinte még az újlenyomatok is ott vannak rajta. A lépcsőn egyébként nagy volt a forgalom, mert a Múzeum Arca felfújta magát, és úgy döntött, hogy erőnléti edzésbe kezd, dobozokat hurcolászott fel-le. Közben az Elizabeth musicalból a Hogyha kell egy táncot énekelte elszántan. Az emeleten "Télapó" újból bejelentette házassági szándékát, mármint, hogy velem lépne frigyre, de szándéka teljesen komolytalan továbbra is, mert amikor meg akartam pederni mellbimbóit rögtön visszakozott. A jelenetnek tanúja (még nem házassági tanú) volt Vámpír Jani is, aki rögtön kedvenc témájával hozakodott elő. Nem, nem a repkedő vámpírokkal vagy emberi testrészekkel. Ő zöld aktivista, és izgatja a Föld éghajlatának túlzott MELEGEDÉSE.
Persze volt, aki dolgozott és nem könyvet vagy tabletet olvasott. A pénztárosok pénztárosa hosszan magyarázta a jegyárakat egy széles karimájú kalapban és napszemüvegben pompázó aprócska japán nőnek. Perceken át lelkesen mutogatta angolul a variációs lehetőségeket. Végül kiderült, hogy a nő Cella Septichorába akar menni valójában. Pénztárosunk kifogástalan angol akcentussal mutatott balra a háta mögé:
- Arra.
Mivel én japánul egész jól tudok sétálni, gondoltam segítek, és lekísértem a hölgyet a bejáratig. Már az nagyon tetszett neki, hogy előre engedem az ajtóban. Átballagtam vele az úttest túloldalára, és a pár méterre lévő épületre mutattam, gondosan ügyelve, hogy meg ne szólaljak angolul vagy japánul. A kis hölgy roppant hálás volt, angolul megköszönte és meghajolt. Én viszonoztam a meghajlást. Ezt egy darabig csináltuk a Káptalan utca elején a két utca találkozásánál, majd ezt megunva visszatértem a koronát őrizni.
Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy hajoljanak meg a japán, vagy más ázsiai látogatók előtt, értékelni fogják.
A történet természetesen kitalált, amit a benne szereplők is igazolni fognak.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 128 db bejegyzés
Összes: 744 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 40
  • e Hét: 638
  • e Hónap: 2340
  • e Év: 45491
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.