Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 81 
Naári napkelte
  2017-08-31 17:43:25, csütörtök
 
 
Pecznyik Pál
Nyári napkelte

Derült nyári égre
felröppent a hajnal,
egy új napot köszönt
zengő madárdallal.

Völgyben, hegyoldalon
tömérdek lombsátor,
akácvirágfürtök
csüngenek a fákon.

Lombok rejtekében
énekel sok madár,
már kora hajnalban
hálájuk égbe száll.

Keleti ég alján
egy felhő se lebben,
előbukkan a Nap
fényes öltözetben.

S mialatt hűs harmat
hull vetésre, rétre
éltető fényözönt
terít a vidékre.

Rózsaszín fényruha
ragyog mezőn, fákon
nyári napkelténél
nincs szebb a világon,

Celldömölk- Alsóság, 1987
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál  
Az öreség
  2017-08-31 17:39:41, csütörtök
 
 


Juhász Gyula :
...... ..........Az öregség

Az ember sokszor megszépül, ha eljő
Az öregség. Fáradt tekintetében
Kihuny a vak mohóság, kapzsiság
S szelíden pislog az emlék világa.
A keze nem szorul konok ökölbe,
De simogató békélten pihen meg
Az ifjúság fején és vállain.

A haja őszén megcsillan mosolygón
A verőfény, mint a havas mezőkön,
Melyek fölött a kéklő végtelen van.
Halk léptei a temetőbe visznek,
De nem sietnek és gyakran megállnak
Egy kedves arcnál, egy hervadt virágnál,
Egy pohár bornál és egy bús zenénél.

Az ember sokszor megszépül, ha eljő
Az öregség. Hadd szépüljek meg én is! ...
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula  
Tizennégy sor
  2017-08-29 18:15:11, kedd
 
 
Kamarás Klára.
...... .........Tizennégy sor


Tizennégy sorban eldalolni
mindent, mi fontos, hogy` lehet?
Tizennégy sor, beosztva rendre,
lefed egy egész életet.

Tíz sorban annyi minden fér el:
öröm, csalódás, bánatok.
Még van idő és fő a szándék.
Azt hiszem, hozzáfoghatok.

Hat sor van már csak, az se teljes.
Kár, hogy e pár sor ily selejtes,
s e dal már nem lehet remek,

és három sor... jaj kezdek félni...
Egy sorba azt lehet csak írni,
hogy voltam és szerettelek.
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Őszvégi éj
  2017-08-29 17:58:10, kedd
 
 

Erdélyi József
...... ............Őszvégi éj

Piheg, lélegzik idebent,
ketyeg símán a csend, a rend:
be nem hallatszik semmi más:
távoli bőgődunnyogás
szivárog mintegy föld alól,
és olykor-olykor lehajol
az ég, vonuló vadlibák
zajával a nagy égvilág.

Megannyi eltört, visszahullt
kardél, bicsaklott, éjbefúlt
jajszó, kiáltás, szenvedő,
nem fogja fel a háztető, -
átengedi és hull le rám,
aludnék, meg se hallanám,
de szíven üt e kósza hang
s gúnyol, kihív sok út, kaland.

- Határtalan tág a világ,
csapongni, mint a vadlibák,
szabadon! - hallom, de hamar
megszakad, elnémul a dal,
mint künn a vadlibák zaja,
zagyva beszéde, felszava
tél közelén, míg idebent
szívet épít a csend, a rend.

 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Ha már...
  2017-08-27 11:33:34, vasárnap
 
 
Rózsa Dezső
...... .............Ha már...


Ha már a szemednek nincs fénye,
akkor a lelked legyen fényes,
s a lét határozott küszöbén
szíved sohase legyen érdes.

Éljen benned a szellem fénye,
mint az érzelem és a tudás,
hisz a világi sötétségben
harcod nem vívja meg senki más!

Mert a küzdés örök lételem,
mint pataknak a zúgó habok,
mert hogy, akarni és hinni kell,
hisz így érnek el a holnapok!

A fény, amely mindig benned él,
tartást ad az emberek között,
s kísér az ismeretlen úton,
mert az akarás, mindig örök!

A mélység s a csúcs élted része,
ebben te sem vagy különleges,
hogyan kapaszkodsz meg a létben,
a kérdés ez, s ez sem végleges.

A jövőnek fordult akarás
ad erőt holnapod fényének,
s a tett lesz a meghatározód,
eleget tenni a reménynek.


Ha már a szemednek nincs fénye,
akkor a lelked legyen fényes,
s mutasd meg magad a világnak,
hogy mit tudsz és mire vagy képes!
 
 
0 komment , kategória:  Rózsa Dezső  
Búcsú a nyártól
  2017-08-27 11:24:21, vasárnap
 
 
Szuhanics Albert
...... ...........Búcsú a nyártól


Kihuny már a nyár szerelme,
ajkát nyújtja búcsú-csókra.
Ősz országa elközeleg,
bús szél súgja, itt az óra!

Könnyes szemmel válok én el,
drága nyár, hát vége..., vége.
Álmaimban őrizgetlek,
míg emlékszem minden szépre!

Nyári napból az utolsó,
visszaforgatni nem lehet.
S meg nem állít soha senki,
múló időt, sorskereket.

Hűvös éjen búcsú ének,
ajkaimról messze zengő.
Orcámra folyt könnyek árja,
tengerré vált őszteremtő.

Majd ha újra eljön a nyár,
Vénuszként kel kék habokban
új dalt zeng szép lelkem húrja,
szívem szerelemre lobban!


 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Ősz
  2017-08-27 11:20:08, vasárnap
 
 
Tóth János Janus:
...... ........... ...........ősz




didergő reményem
fecskeszárnyon suhan
árnyék lép a fényen
fák levele zuhan

villanydrótra ülve
hintázik a magány
csendet csicseregve
szomorú csalogány

lélek vacog sárban
esőben szív reszket
fekete ruhában
ácsolnak keresztet

közelgő őszidők
s avarba temetnek
fellegszín szemfedők
elporladó percek
 
 
0 komment , kategória:  Tóth János Janus  
Búcsúzás
  2017-08-24 20:26:14, csütörtök
 
 
Szabó Magda
...... ........Búcsúzás


Azt hiszed drágám, az a régi dallam
elnémulhat? Többé nem énekel?
Szerettelek. Szerettél. Áll a két szó,
Nincs hatalom, mivel ne bírna el.
Kettőnk testéből két szép fa eredt.
ők mindketten megjegyezték a dalt.
Nem szállt tova, mint langyos fellegek,
s ajkaikon aratnak diadalt.
Most semmi sem fáj. Úszom hűs habok közt.
Víz sodra enyhít. Jó itt. Ne sirass!
Fiaim, rátok nézek holdsugárból,
s nevetek, ha köröz a réti sas.
Amíg szerettek, akárhol kerestek,
én ott leszek: megleltek, így ígérem,
búvár vagyok, elbújtam bú elől,
s nevetésem felcseng, mint egy érem.
Amíg szerettek, ahányszor kerestek
szólítotok, annyiszor nézek vissza,
felelek is az állatok szavával,
a sose múló szeretet szavával,
míg érintésem könnyetek felissza.
Olyan nehéz még nélkületek élnem,
nem ízlelni édeset meg keserűt.
De ott leszek a házban. Láttok engem?
Én szólok, ha a tücsök hegedül.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Magda  
Önvád.
  2017-08-24 20:19:44, csütörtök
 
 
Komjáthy Jenő:
...... .............Önvád.


Van-e, ki mer vádolni engem?
Bírám ki lesz itt énnekem?
Egy fehér zászló van kezemben:
Szeplőtelen becsületem.

Gúny, rágalomnyíl visszapattan
E férfimellről nyomtalan;
Vár e kebel, megvíhatatlan,
Hiába csel s ádáz roham.

Vádolni nem mer senki engem;
Sértetlen állok s egyedül;
Nem üldöz, elhagyott az ellen,
A jó barát tisztel s kerül.

Templom e szív, ünnepi csöndjét
Csak magas ének veri fel;
Nem jönnek el, hogy összedöntsék,
Ki jő, borzad s imára kel.

És mégis milyen vad, sötét láng
Égeti folyvást arcomat?
És mégis milyen vad, sötét hang
Jövendöli balsorsomat!

És mégis milyen mardosó kín
Mozdulnom és lélegzenem!
A belső rémek légióin
Megtörik önhitt szellemem.

Bár nékik hozzáférhetetlen
És a tömegnél jobb vagyok:
Vad fájdalom szaggatja keblem,
S bánattól összeroskadok.

Rajtam egy vérfolyam csapott át,
Tátong ezer-ezernyi seb;
Ó, szörnyü kín, ó, rémes önvád:
Én vagyok a legbűnösebb!

Engem vádol minden seb ajka,
Minden kisajtolt drága könny,
Minden sóhaj, melyet sohajta
Tört vágy és meggyilkolt öröm.

Te vagy, te vagy! - kiált az Ínség,
Te okozál minden nyomort,
Te döfted át a szívek szívét,
Te imádtad vakon a port!

A véred mindig bűnre lobban,
És véres bosszuért kiált;
Te reszketél az orgyilokban,
Mely testvérszívet jára át!

Te csillogál a tőr hegyében,
Mely szeretetből ölni tört;
Te vagy, ki más- s önátkaképpen
Megmérgezett minden gyönyört!

Te vagy, te vagy! - kiáltja minden,
Te vagy a bűnös egyedül!
Ott van az ok sötét szivedben,
Hol minden gonosz egyesül. -

S egyszerre látok fölszakadni
Minden siralmat, bút, iszonyt,
Fejem fölött magasra csapni
Mindent, mi vért és átkot ont.

Bűnöst kiált az Összeség rám,
Engem vádol az Egyetem;
Sötét szemek merednek énrám,
S a szégyentől kiég szemem.

Én, én! - kiáltok iszonyodva;
Én, én! - zokog minden parány;
És levék önmagamnak pokla,
S az embert meg nem válthatám!

Minden csöpp vérem azt kiáltja:
Én vagyok a legbűnösebb!
Leroskadok a föld porába,
És fölszakad az ősi seb.

A gyászruhát magamra öltöm,
S arcom rémülve rejtem el:
Nincs bűn ez óriási gömbön,
Melyet nem én követtem el!

[1893. február 24.]
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Jenő  
Ne állj ellent!
  2017-08-24 20:10:08, csütörtök
 
 
Pecznyik Pál
...... .....Ne állj ellent!

Földön szerte milliók ajkán
Isten szava szólal,
messze tévedt gyermekeit
hívja szelíd szóval.

Ó figyelj a hívó szóra,
hontalan bús lélek,
ne okozz, már több fájdalmat,
Atyád hű szívének!

Miért vándorolnál tovább
céltalanul árván?
Testvérek közt testvér lehetsz
Fia vére árán.

Ne állj ellent a hívásnak,
hisz jót akar néked:
visszaadni elveszített,
drága örökséged.

Indulj örök hazád felé,
ahol Atyád vár rád,
hogy átnyújtsa néked is az
élet koronáját!

Celldömölk, 1987.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 81 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 81 db bejegyzés
e év: 529 db bejegyzés
Összes: 5271 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 1539
  • e Hónap: 28003
  • e Év: 555714
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.