Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Augusztus...
  2017-08-01 16:45:30, kedd
 
  Devecseri Gábor

Augusztus...

Augusztusában életemnek
(a szeptember még messze van,
s a szeptemberi napnak fénye
az is gyakorta szép arany,

a fenti fényről nem beszélve,
mely december ormán lakik,
s magasból küldi csillogását
lefelé a havasokig,

s előle félre-félre lebben
az ébenfürtü lenge éj),
augusztusában életemnek
köszöntlek újra, szenvedély.

Nem az vagy ám, ki hajdanában,
szeszélyes, vadkedvű kamasz,
kiről a régi-régi költő
kiáltott kérkedő panaszt,

hogy tűzbe mártod őt s utána
jeges patakba; énvelem
nem is tehetned, (erre nem jó
- augusztusában - életem).

Engem te többé el nem égetsz,
de fényed és heved hevít;
amit belőled már megértek,
nemcsak a titok - lelkesít.

Te nemvakító szép sugárzás,
te tiszta - sem nem hangtalan
sem nem fültépő - szép kiáltás,
özönvíz, melynek medre van,

szelíd tigris, megfogható láng,
fehér hab mélyvizek felett,
augusztusában életemnek,
szép szenvedély, köszöntelek.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor versei  
Könyörgés
  2017-08-01 15:26:57, kedd
 
  Szemere Miklós

Könyörgés

Bocsásd meg bűnömet
Költőknek atya óh Apoll!
Ha dalaim tán rosszak. -
Hiszen te oly távol lakol mitőlünk
Hogy még Rikóczi társam ajakának
Idétlen macskanyivását is
Szelided méhdongásnak hallod,
Mikorra innen hozzád ér. -
Te boldog vagy!
A távolság téged meg óv...
De földiek mi
Merre fussunk?
Hova bujjunk?
Kik őt naponta hat lépésrül halljuk.
Óh lantos Apolló!
Verseimmel
Ha csakugyan vétkeztem ellened,
Ha csakugyan bűnhődnöm kell,
Melyet Rikóczi lantja kinoz,
Elégedj meg fülemnek gyötrelmivel...
Ne küld fejemre bosszuló nyilad!
 
 
0 komment , kategória:  Szemere Pál versei  
Múlt
  2017-08-01 15:09:04, kedd
 
  Berde Mária

Múlt

Mint búvó patakot mélytorkú szikla
Úgy nyelte be szerencsém rég az élet.
Tengernyi napsugár fekete éj lett.
Tenger csillagból nincs egy árva szikra.

És mégis: Néha mintha fény vakítna
Szemem behúnyva sápadtan mosolygok
És könnyem indul szinte, enyhe-boldog.
Mintha egy tündérkéz szívembe nyitna:

Oh mélyen - elfalazott vaksötétben
Nem látni bár még most is minden úgy van
Mint hajdan, sértetlen, szent, drága épen.

És elvakít opálos tündöklésben
A múlt, ha néha egy parányi résen
Az emlék tünde holdfényként besurran.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária versei  
Tested kenyerén
  2017-08-01 14:53:10, kedd
 
  Fodor András

Tested kenyerén

Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad velem,
ne legyen adományod,
ne legyen érdemem.

Legyen eleve rendelés,
a sors bocsánata,
amiért a pusztulás elől
kitérnünk nincs hova.

Mert nem ott volt a kezdet,
hogy megtaláltalak,
te nyitottad ki értem
magányosságodat,

és nem lopás, nem önzés,
ha magam rád fonom,
bőrömön átparázslik
minden tulajdonom.

Míg ujjad fűzfarácsa
tarkóm kosárként óvja meg,
a hanyatló erő is
hozzád visz közelebb.

Bár fölsebez a hajnal,
megalvadt csönd az éj,
míg testünk kettős vérköre
forog, szoríts, ne félj.

Mit ér a léten-túli hit,
a vak remény mit ád?
Utaztunk egymás áramán, - nekünk
már nem kell más világ.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor András versei  
Reg és est
  2017-08-01 14:43:31, kedd
 
  Arany János

REG ÉS EST

Szeretem a reggelt,
Mikor a jegenyék sudarára
Legelébb esik a
Születő nap arany sugára
S kiderűl a vidék,
Szine, illata, hangja föléled:
Tova még, tova még!
Enyim a nap, enyém az élet...

Ah, az est!
Bágyad akkor elme, test;
Hazaszáll a megtört lélek;
Nő a lombárny... félek, félek.
Mit hozál ma, vándor szellem,
Hogy holnapra fölemeljen?...
Boldog, ha visszanéz a mára
Öntudatod nyájas sugára! -
 
 
0 komment , kategória:  Arany János versei  
Jóslat
  2017-08-01 14:40:23, kedd
 
  Bajza József

JÓSLAT

Mit rejt a kétes jövendő?
Mért borúlt a láthatár?
A lelkek mély aggodalma
Szertelen viharra vár?
Végitélet kürtje szólít
Élők és halottakat?
A Cherub lángszárnya zúg-e
Megnyitván a sírokat?

Oh nem! - Népek háborognak,
A föld egy nagy Óceán,
Melyet megbántott kedélyek
Féktelen hatalma hány;
Forr a nemzetek haragja,
Megmozdúlt a félvilág,
Mert az élet szent nyugalmát
Zsarnokok felforgaták.

Földön nincs többé igazság,
Csak népgázló hatalom;
A szabadság mérges gúny lett!
Börtönkínok irgalom!
Harci zsákmány a tulajdon,
Senkinek sajátja nincs,
Honfihűségnek jutalma
Vagy kötél vagy rabbilincs!

Jogbitorlás címe: törvény,
Rend a zsarnokkény neve,
Ember társadalmi léte
Életundorrá leve.
Ámde megjön a bosszúnap.
Büntetendő vétkeket,
Hozván a sanyargatókra.
Kárhozást, enyészetet.

Kelnek újra forradalmak,
Megkezdendők a csatát,
Bérencek sok ezre ellen
Küldve milliók hadát.
Megdördűl a harci orkán,
S büszke várak, paloták,
Tornyok omladoznak össze,
S vérben úszik egy világ:

S Isten eljövend itélni
Népeket s királyokat,
S pillantása porba sújtván
Embergázló trónokat,
S visszaadva millióknak
A természet szent jogát
Zengni hallunk földön-égen
Békehirdető imát.

S a rabszolga újra nép lesz
Élvező törvényeket
És az ember újra ember,
Aminek teremtetett;
S a Szabadság templomában
Trónt az Igazság emel,
Melyet minden földi féreg,
Minden fűszál ünnepel.
 
 
0 komment , kategória:  Bajza József versei  
A hetedik mennyország
  2017-08-01 13:36:55, kedd
 
  Darvas Szilárd

A hetedik mennyország

Ó-török románc

Énekli egy lírai lelkű müezzin, zárás
után, csak úgy, a maga szórakozására

Sok száz év előtt, nem is tudom, hányba'
Bagdadban élt egy gyönyörűszép lányka,
a szűz Fatime - így hívták őt szerte -
szíve szerelmét még senki el nem nyerte,
de szörnyű végzet! - szemet vetett rája
Bagdad városának büszke kalifája,
bár Fatime sírt, s a lelkét kitette,
a zord nagyúr a hárembe vitette...
A strófa vége egyelőre ennyi:
Jaj! nehéz dolog erényesnek lenni!

S míg Fatimét a palotába vitték,
a bús menetet többen megtekinték,
egy szent öreg jött éppen velük szembe
s szólt: sorsod meghat,Fatime, te szende!
Megígérem bűvös hatalmamnál fogva:
hogyha férfi érint, meghalsz azonnyomba',
de erényedért büszke lesz majd orcád,
mert tiéd lesz a hetedik mennyország!
A strófa vége egyelőre ennyi:
úgy látszik, hogy jó erényesnek lenni!

És Fatime sorsát vállalta vitézül,
már az első este sírva halni készül,
de szűzi erényén mégsem esett csorba,
nagy volt a hárem, sosem került sorra,
és teltek az évek, szép Fatime vénült,
már úgy estelente nem volt olyan rémült,
és zord ura is bekerült a korba,
mikor már a szultán nem csókol akkordba,
a strófa vége egyelőre ennyi:
nem könnyű dolog erényesnek lenni!

Az erény végül diadalt arat,
Fatime úgy halt meg, hogy lány maradt,
és az ígért jutalomra várva
kilincselt mennyországról mennyországra,
meglátta Allah s szólt: leányom, menj be,
már úgy várnak téged a hatodik mennybe'!
S szólt Fatime: a hetedik a jussom!
Hisz írva van: ki szűz, az odajusson!

Így szólt Allah: lábad ha lejárod,
a hetediket itt meg nem találod!
A földön van az! csak nem vetted észre!
S emiatt a hatodik mész be!
Jó Fatime csak most kapott észbe,
hogy a földön volt az, csak nem vette észre!
 
 
0 komment , kategória:  Darvas Szilárd versei  
Megszoktuk Isten csodáit
  2017-08-01 13:34:58, kedd
 
  Darvas Szilárd

Megszoktuk Isten csodáit

Tegnapi holt föld életre zöldült, lombba borultak
A béna bokrok, pacsirta visszanyerte hangját,
Gyerekifjú, gyereklány ajka tavaszi csókba forrott,
Telet, szelet valaki messze, messze hordott...
Csoda történt. Halljátok? Nem hallják.

Érett kalász remeg, bokázik a megnyílt földön,
Barna kaszások vágva, suhintva aratják,
Kertekben dőlnek, recsegnek lombok az érett gyümölcstől,
Omlik az élet életre megejtett földből...
Csoda történt. Halljátok? Nem hallják.

Ősz van. Szőlőgerezdek, mint megtelt emlők
Duzzadt anyaságukat büszkélve vallják,
Pucérra vetkőző fáknak ruhái hullnak,
Szőlőlevél-szüzek véresre pirulnak...
Csoda történt. Halljátok? Nem hallják.

Havasi galambok serege hull le az égből,
Csillogó gyönggyel a tájat végig kirakják,
Örökzöld gallyak békét lehelő szaga árad,
Krisztusa született a beteg világnak...
Csoda történt. Halljátok? Nem hallják.
 
 
0 komment , kategória:  Darvas Szilárd versei  
Legenda a nő teremtéséről
  2017-08-01 13:33:19, kedd
 
  Darvas Szilárd

LEGENDA A NŐ TEREMTÉSÉRŐL

Amit mondok, nem ma történt,
sok millió év előtt,
elmesélem, hogy az Isten
valamikor réges-régen
hogy teremtette a nőt.
E legenda őse hindu,
s oly igaz, hogy aki hallja,
nem lehet, hogy meg nem indul.

Szóval az Úr legelőször
férfiembert alkotott,
ezzel teltek hosszú évek,
nappalok és alkonyok,
ami szép volt, ami jó volt,
mindent ebbe fektete,
ő maga is megcsodálta,
mire készen lett vele:
domború mell, magas homlok,
sziklát görgető karok
és a többi. . . részletezni
nem is nagyon akarok,
szeme, füle, lépe, mája,
lába is, hogy lépne rája,
hogy így visszagondolok,
csupa, csupa jó dolog.

No de közben hiba történt:
elfogyott a nyersanyag,
míg a férfi ily remek lett,
a szegény nő megfeneklett,
rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten azért Isten,
véghetetlen bölcsessége
mindig jó dolgokra inti,
tudja, hogy ha segít magán,
az isten is megsegíti.
Hogy ily nagy volt a probléma,
csak merészebb lett ő attól,
és nekiállt nőt csinálni
- ahogy azt ma mondanátok-
mindenféle műanyagból.
Volt abban a nőben minden,
bizony nem lesz könnyű dolgom
véges-végig elsorolnom.

Az ezüsthold kereksége,
pálma sudár merevsége,
őszi felhő mélabúja,
mélyhegedű néma húrja,
őzikének kecsessége,
majmok csacsi fecsegése,
május üde tavaszsága,
csörgőkígyó ravaszsága,
fák közt nyögő szél fuvalma,
bősz rémuralma,
páva tolla, pulyka mérge,
gyáva nyúlnak rettegése,
kis verébnek puha pelyhe,
illatozó rózsa kelyhe,
mérges fullánk kis darázsba',
felparázsló tűz varázsa,
csorgatott méz édes íze,
szomjúság a tiszta vízre,
nyári zápor, rét keserve
tél dühétől szétseperve,
bátor .tigris vad haragja,
kis pacsirta trilla-hangja
és a többi, és a többi,
az is, ami ki lett hagyva.

Nem volt már a férfi árva,
mert az Úr az új teremtményt
nekiadta, illetőleg
rásózta az ő nyakára.

Nem telt bele alig pár nap,
hát az Úrhoz mén a férfi,
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az isten csak megérti.

Uram! - így szól- kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény,
akit adtál, az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg,
egyszer nyűgös, másszor beteg,
minden semmiségért zokog,
és veszélyes és szeszélyes,
hogyha egy kis öleléshez
néhanapján hozzáfogok,
máskor... hogyismondjam... mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó,
kábít, bódít, mint az óbor,
csak az a baj, sose jókor...
Elpusztulok vele élve,
így könyörgök; vedd őt vissza!
Nincs szükségem feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
látom nincs belőle hasznod,
nem erőszak a disznótor,
visszaveszem én az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,
s hát megint csak jön a férfi,
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az isten csak megérti:
Uram! - így szól- én se értem,
de hiányzik az a némber,
ettől vagyok én most bajba',
hiányzik a dalos ajka,
milyen kedves, mikor fecseg,
megható, ha néha beteg,
hogyha szenved, hogyha zokog,
s milyen hálás, milyen boldog,
hogyha egy kis öleléshez néhanapján hozzáfogok...
Mámorító, mikor mohó,
izzik, mint a tüzes kohó,
kábít, bódít, mint az óbor,
sose rosszkor, mindig jókor,
nincs öröm, csak vele élve!
így könyörgök: add őt vissza,
szükség van a feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
látom, látod már a hasznod,
visszaadom hát az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,
s hát csak újra jön a férfi
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az isten csak megérti:
Uram! - így szól - én se értem,
de csak némber az a némber,
sok bosszúság, kevés öröm,
és a csóknál több a köröm,
köröm, karom, fecsej, szitok,
ha úgy látja jónak, kidob,
minden bajért engem okol,
vele élnem tüzes pokol,
így könyörgök, legyen vége,
vedd őt vissza, sose lássam,
nincs szükségem feleségre!

Ez már sok volt az Istennek,
nagyot ütött az asztalra:
Volt időd, hogy kiismerjed,
nekem is van egy kis eszem,
többé vissza sosem veszem,
oktalanságodon okulj,
ahogyan tudsz, úgy boldogulj,
ezt a mérget hordanod kell,
akárhogyan éget is,
vidd az asszonyt, mert különben
beszüntetlek téged is!

Sok millió éve ennek,
de semmi se változott,
ma is így vagyunk a nővel,
hol áldott, hol átkozott,
nyögünk, hogyha velünk van és
hogyha elhagy, akkor is,
ezt csináljuk, amíg élünk,
így jön el az aggkor is,
amíg ez a világ világ,
össze sosem békülünk,
tragédiánk egy mondatban:
sem velük, sem nélkülük!
 
 
0 komment , kategória:  Darvas Szilárd versei  
Templom
  2017-08-01 12:57:38, kedd
 
  Kozma László

Templom

Különös érv. Szíven üt a szó:
A vallás a templomba való!
Az igazat nem vitatom soha:
Egész világ az Isten temploma!

Jól vigyázz, ha formálod szavad
Mert templom vagy te is, te magad.
A fű, a lepke, bársonyos moha:
A teremtés az Isten temploma!

Akkor is, ha lázad és tagad
Alkotót a szabad akarat.
Képmás, mégis önálló csoda:
Minden ember Isten temploma!
 
 
0 komment , kategória:  Kozma László versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 274 db bejegyzés
e év: 1828 db bejegyzés
Összes: 8235 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1255
  • e Hét: 7828
  • e Hónap: 48066
  • e Év: 605344
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.