Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Őri István
  2017-08-01 09:25:21, kedd
 
  Őri István

Szerelem-soroló

akácfa levélre

Szeretsz, Kedves? - Szeretlek, Kedves
Látsz engem, Kedves? - Látlak, Kedves
Értesz engem, Kedves? - Értelek, Kedves
Érzel engem, Kedves? - Egyek vagyunk, Kedves
Féltesz, Kedves? - Féltelek, Kedves
Érintesz, Kedves? - Érintelek, Kedves
Tetszem neked, Kedves? - Te vagy a legszebb, Kedves
Hiányzom Neked, Kedves? - Nélküled a világ semmi, Kedves
Elérhetlek, Kedves? - Itt vagyok, Kedves
Énekeljek Neked, Kedves? - Hallgatlak, Kedves
Táncoljak Neked, Kedves? - Együtt táncoljunk, Kedves
Foghatom a kezed, Kedves? - A tiéd vagyok, Kedves
Nézhetem a szemed, Kedves? - Fénye a tiéd, Kedves
Szerethetlek, Kedves? - Mindörökké, Kedves
Öledbe hajthatom a fejem, Kedves? - Várlak, Kedves
Érezhetem az illatod, Kedves? - Érted vagyok, Kedves
Imádhatlak, Kedves? - Ember vagyok, Kedves
Követhetlek, Kedves? - Együtt megyünk, Kedves
Hol a hazád, Kedves? - Ahol te vagy, Kedves

Melyik a házad, Kedves? - Amit mi építünk, Kedves...
Mindent elmondtam, Kedves? - Még sok van vissza, Kedves
Mosolyogsz, Kedves - Boldog vagyok, Kedves

Sorolhatom őket
óraszám,
napig,
évig?

Kérdéseid oly kedvesek, Kedves
sorold hát őket
akár végtelenségig.
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Somlyó Zoltán
  2017-08-01 09:24:02, kedd
 
  Soml Zoltán

Galamb

A fák alatt már hervadott a gyep
és jött az ősz már, egyre közelebb.
Érett gyümölcsök sóhajtoztak ott
s a bágyadt szél bús illatot hozott.

Kék fátyolával elrepült előttem,
mint kék madár, mely ágrul-ágra röppen.
Utánna néztem... kicsi kék galamb...
És igy lett dél, megszólalt a harang;

messziről zengett s nagyon messzire,
mint távol-kedves szerelmes szive.
S a fáradt őszben nagyon csendesen
utánna sóhajtottam: kedvesem...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Lányi Sarolta
  2017-08-01 09:23:04, kedd
 
  Lányi Sarolta

Nagyon csendes szerenád

Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked áldoz
lelkem fojtott félénk szavát
te hallod, ha nem is kiáltoz.

Beszél majd énhelyettem hozzád
az őszi táj halkan szelíden
s az esti szél füledbe dúdol,
hogy örökre tiéd a szívem.

Tiéd elmém munkája, gondja
s az álmom is tiéd legyen...
-ó halld e rejtett, hű zenét:
dalol neked az életem.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta  
Jatzkó Béla
  2017-08-01 09:21:22, kedd
 
  Jatzkó Béla

Ahogy

Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved hegyén a méz, a csorgatott,
s nem ágyékodnál a lágy hajlatok,
s nem a szíved felgyorsuló verése,

nem combjaid árnyékos kikötője,
nem csípőd, melled, vállad vagy szemed!
Mind véletlen, nincs benne érdemed,
te sem vagy más, mint gének eredője.

Ahogy adod: a hozzámsimulásod,
lendületeid, habozásaid,
ahogy magad a bőröm alá ásod,
ahogy a karod húz és eltaszít,
ahogy olvadsz és oldasz az öledben:
ez már te vagy. És csak te. Csak mi ketten.
 
 
0 komment , kategória:  Jatzkó Béla  
Gyóni Géza
  2017-08-01 09:20:04, kedd
 
  Gyóni Géza

Egy arcképre

Őrangyal, mosolyogj rám
Csodálatos szemeddel;
S ha csüggedten halódnám
Szárnyaddal te emelj fel.

Őrangyal, fehér szárnyú,
Tiéd már ez az élet.
Halált ha dörg az ágyu,
Imáddal csak te véded.

Őrangyal, fohászodra
Száz visszhang felel már fenn,
S az Isten ajka mondja:
Őrangyal Ámen, Ámen!
 
 
0 komment , kategória:  Gyóni Géza  
Bozzai Pál
  2017-08-01 09:19:08, kedd
 
  Bozzai Pál

Végsohaj

Nem esztendők hozzák az időt!
Megagg az ember, mint a nyár,
Meleg szívvel, forró kebellel,
Ha az idők viharja jár.

Mért számolod a lassu órát
S a perczeket fejed fölött?
Szivednek minden dobbanása
Egy ür a mult s jelen között.

S ez ürben, képtelen szemekkel,
Kietlen sorsod néz reád:
Elénekelted életednek
Már hajnalát és alkonyát.
 
 
0 komment , kategória:  Bozzai Pál  
Radnóti Miklós
  2017-08-01 09:17:47, kedd
 
  Radnóti Miklós

Ha rám figyelsz...

Lélekzetem gyorsan tűnő
ködöt lehell az ablakon
homálya holdja egyre nő
ahogy magamat faggatom.
Mi hozhat még nekem vígaszt?
Szerelmem is bogozhatatlan,
sugárzik mint a fájdalom
és éjjelenként fölriaszt.

Kabátom belső balzsebében,
éppen szívem fölött a tiszta toll.
Rosszkedvem füst ott fenn a nyári égen
s ki gondol rám, ha most az égre néz?
s ki válaszol? magamban van honom.
Ablaknál állok, itthon, s mégis úgy,
mint hullámverte zátonyon
berajzolt testű tengerész.

Kéken lebeg az ég felettem
s ázott esernyők bánata csorog
bennem ma hajnal óta már.
Hiába ég a nap felettem,
lehangol, mint a másnapos szakáll.

Sötét a bánat kútja s mint a jég,
de tükrén mégis ott borzong az ég,
mélységbe hullott életem elé is
így tartja védő két kezét a kék.
A bánat így emel fel égre mégis.

(S nem tart soká. Ha rámfigyelsz,
majd egyre égibb hangot hall füled.
S a végső szó után meséld el,
hogy bordán roppantott a rémület.)
 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
József Attila
  2017-08-01 09:13:36, kedd
 
  József Attila

Töredékek

Nappal mint földet vad homok,
közöny lep, izzó és konok
a szolga emberekkel szemben
elepedt kedvem, elapadt nedvem,
elszáradt ég tüze lobog,
a gyűlölet, sívó szivemben.

Köröskörül vastőrökül
voltak a rozsdás, éles, durva
csillagok a lelkembe szúrva
s mint önvérébe a vad terül,
reszkettem az éjben kinyúlva.

*
Száz éjszakán
ezer magány
millió fájdalommal
szelt át meg át
az éjszakát

Köröskörül
vastőrökül
voltak lelkembe törve
a csillagok
és vérszagok
virágoztak az űrbe.

*
Roskad a kormos hó, cseperészget a bádogeresz már
s mintha csak egy millió, aranyos kis kékszemü lányka
venne körül mosolyogva, ha ébredezel, csacsi medve,
ugy nevet itt a derűs ég

*
Éltem, így érdemeltem én meg,
hogy társul vegyenek a vének,
kikben a haragvó remények
jó bölcseséggé változának.

Dolgos derű és könnyü kellem
szorongást eloszlató szellem
serkent engem a semmi ellen:
ha szólok, sokan szólnak hozzám.

Bimbózó és kinyilt világgal,
mint kisgyerek virágos ággal


Szendereg szivemben a vétek,
melyet szivesen büntetnétek,
ám én kilépek elibétek

*
Minden s mindenki szeret engem -
ember lettem a szerelemben.

Flóra, Flóra, mosolyog róla,
hogy engem ő váltott valóra.

Ember vagyok és olyan boldog,
mint, ha vannak, az örök dolgok.

*
S az én apám, az én anyám
hajtson ki a zápor után
mit kis gyerekünk bömböl
mint nyugalom, mint dús növény
jó szó, kövér fű, televény
szivemből és a földből.

*
Flóra, csináljunk gyereket,
hadd vessen cigánykereket
mert én nehéz vagyok már

s elviszi könnyü szerelem,
hisz hogy én legyek hűtelen
ahhoz nehéz a szívem.

Fényszóróként kutatja
mint öntudatos űrt, a lelkemet

hogy valóban imádjalak
a telhetetlen űr alatt
és mégse csalj meg engem.

*
Átizzadt fekvő helyeden
fölülve, halkan, betegen
- emlékszel? - azt mondtad nekem,
hogy ne hozzak virágot.

*
Ki tudom, még sokáig élek,
köszönöm neked, hogy remélek
magamnak békés elmulást,
neked szép, csendes búsulást.

*
Miként a tiszta űrben a világok,
lebeg keringve bennem a hiányod

majd árnyék leszek s te szorongva félsz:
óh hát ne hagyj meghalnom, amig élsz.

*
Ha elhagysz, mint az ég alján a nap,
mit is tehetnék, hogy ne szánjanak

ki fogná föl szivével énekem,
ha te sem érzed, hogy ki vagy nekem

*
Ha lényed erős, derítő levegőjét
nem szivja szivem közeledbe merülten,
mint vércse, reám lecsap a lebegő ég
s fuldoklik a lelkem az űrben.

*
Mint a Tejút a vonuló
egek táguló
boltozatán
s mint a valóság heveny láz után

ugy ragyog és világit
lelkemben, mely világot áhit
az emberi fölszabadulás.

A mindenség oly tisztán és üdén
csillog, mint harmatcsepp a menny levelén.

*
Ahol a szabadság a rend,
mindig érzem a végtelent.

*
A kínhoz kötnek kemény kötelek,
be vagyok fonva minden oldalon
és nem lelem a csomót, amelyet
egy rántással meg kéne oldanom.
És szenvedek, de nem lesz kegyelem,
ha megszabadít, aki egy velem, -
amazon lesz minden fájdalom.

*
Te öngyilkos, micsoda példát
adtál nekünk, kik szeretünk!
Megnehezited szerepünk.
Hát más nem éppen annyit élt át,

mást nem roskaszt-e annyi vélt vád

Kinek a szeme omló könnyü,
elmenni annak ilyen könnyü?
Mért bántsz? Én nem bántottalak!

Versed csengése mért pereg?
Ugy tettél, mint a kisgyerek
ki becsöngetett s elszaladt.

*
Ha lelked, logikád,
mint patak köveken
csevegve folyik át
dolgokon egeken -

ver az ér, visz az ár
eszmélhetsz nagyot:
nem kell más verse már,
költő én vagyok!

*
Kertemben érik a
leveles dohány.
A líra: logika;
de nem tudomány.

...
 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
Madách Imre
  2017-08-01 09:10:08, kedd
 
  Madách Imre

Hit és tudás

Mint szép álom emléke, ha ébredsz,
Édesen reng képzeteden által,
Úgy a lélek édenrôli álmát
Is elhozza e földre magával.

Nékem is volt édenrôli álmam,
Élt, mosolygott az egész természet,
Rózsa és nap, csermely, lombos árnyék
Rejtélyesen suttogott szerelmet.

Minden lombból angyalok intettek,
A pataknak megvolt ôrtündére,
Hírnök szállt le, úgy hivén, az égbôl,
Hogyha csillag hullt a temetôre.

Lent a sírban nem lakott enyészet,
Új életnek volt csak viradása,
És fölötte csillagszônyegével
Tárva állott új kristálylakása.

Boldog voltam, élettôl környezve,
Isten néze rám miljó szemével,
És ha dördult, az ég szent haragja,
Ha derult, mosolygása fogott el.-

Mért ültette Isten édenébe
A tudásnak széles águ fáját?
A fa terjedt, s lassanként elölte
Árnya a kertnek minden virágát.

Elporlott a természet zománca,
Rothadt buz váltá fel a szerelmet,
Csak halált lelék a rózsaajkon,
S a virágszál csak halált lehellett.

Elhamvadt a csillag ragyogása.
És megannyi kín honává süllyedt,
Mely felett halál leng, és halál szül
Új halálnak martalékúl éltet.

A kék ég igéret-országának
Léggé olvadt kristály ívezetje,
És dorgáló üstökös kering ott,
Hol szum a menyországot kereste.

Árván bolygok a vad rengetegben,
Nincs, ki útam ôrszemmel kiséri,
És ha öszveroskadok, nincs angyal,
Ki reám szent álmait vezérli.

Megszakadt a mindenség gyuruje,
Melyben Isten, ember együtt éltek,
S a nagy urt tán át sem tudja szállni
Isten gondja és emberremények.

Fényét vesztett csillag néz az égrôl,
Letarolva a mezô zománca ---
Egy dacolt csak a közös romlásnak:
A mély sírnak örök éjszakája.
 
 
0 komment , kategória:  Madách Imre  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 237 db bejegyzés
e év: 2488 db bejegyzés
Összes: 5623 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2057
  • e Hét: 2057
  • e Hónap: 48930
  • e Év: 503839
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.