Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Egy régi nőnek
  2017-08-11 23:56:57, péntek
 
  Juhász Gyula

Egy régi nőnek

A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A múltak májusába,
Mely csupa szerelem.

Az én holt ifjúságom
A legszebbik halott,
Az én holt ifjúságom
Vígan föltámad ott!

Az én tűnt édenkertem
Csupán neked terem.
Az én tűnt édenkertem
Az első szerelem.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula versei  
A magyar zene
  2017-08-11 23:49:55, péntek
 
  Szemerjai Szász Károly

A magyar zene

Hallod, hallod a hegedűt!
Oh, hogy sír, hogy kesereg!
Négy kis húrban ennyi bánat
Nem is tudom, hogy fér meg!
Mint az erdő néma árnyán
A csalogány éneke;
Mint az édes anya sírján
Zokog árva gyermeke...

Hallod, hallod a hegedűt!
Oh figyelj húrjaira!
Hogy kél, hogy zúg végig rajtok
A Rákóczi vihara,
Benne vád és benne bánat
Mely lesújt, meg fölemel.
Sír a multon, - ám díjába
Nagy jövendőt követel!
Átka fölzúg... abba kardok
Csattogása elvegyül;
Csatazaj csörög... pedig csak egy
Kis nyirettyű hegedűl.

Hallod; hallod a hegedűt!...
Most megint a néphez szól.
Milliók öröme, búja
Visszhangzik húrjaiból.
Most a csikós kurjantása
S vidám füttye hangzik fel,
Amikor a csárdás közben
Barna szép leányt ölel.
Majd az arató leányok
Ajkiról kél játszi dal,
Föl-fölzendül, s időnként a
Távol messziségbe hal.
Most a bús legény keserve,
Kit babája megcsala...
Ablak alatt, titkos éjben
Fel-felsíró furolya.

Majd a három százados bú
Ríkatja a húrokat,
Olyan érzőn, olyan fájva:
Hogy a húr is megszakad...

Hallod, hallod a hegedűt!
Buzdít, kacag, keserget...
Négy kis húrban annyi érzés
Nem is tudom, hogy fér meg!...
 
 
0 komment , kategória:  Szemerjai Szász Károly versei  
Álmodás
  2017-08-11 23:46:16, péntek
 
  Gyóni Géza

Álmodás

Bíboros alkony fénye kihamvad,
Sötétlő árnyak lopva suhannak.
Bontja palástját szűz tiszta álom,
Széjjelteríti bokron, virágon.
Óva leszáll a madár fészkére,
Vágyódók vágyát hozza megérve;
Kis árva könnyét kacajra váltja,
Ahogy meglebben bűvös palástja, -
- Csak gyötört magam várom - hiába.

Sötétben ülök hosszan, hallgatag...
Keblemből egy-egy sóhaj fölfakad
S rezeg, rezeg magányos kis szobámba,
Minthogyha síró szél gallyat himbálna.
Szemem lehúnyom... Csöndbe várva várok
Jótékony, édes, üdvös, boldog álmot -
De hasztalan, - nem jő szememre álom -
És ablakom kitárom.

- Sűrű homály borult a néma tájra.
Az éj szerelmesét epedve várja.
Ahogy kiszáll a kerti fák alól,
Halk esti szellő lágyan eldalol
S viszi szárnyán az éj üzenetét:
"Jöhetsz, jöhetsz, minden néma, setét,
És várlak, várlak, jöjj szerelmesem...!"
... Köröttem minden alszik csöndesen.
Csak ittott gyúl ki egy-egy halvány csillag
- Szemébe kíváncsiság tüze csillog -
De fellegek borítják az eget,
Amerre égi útján
A hű kedves közelget...
És visszaszáll a hírnök szomorúan,
Síró válaszában panaszos bú van;
Szép csöndben elül hárfájára,
A kis bokorra, kerti fára -
És kedvesét, a szőke holdat
Az éj csak várja, várja...

Oh várlak én is, várva várlak,
Téged, te fénye felhős éjszakámnak.
Remegve ejtem halkan a neved,
Hogy áruló szellő se értse meg.
Csak úgy reppenjen könnyű álomszárnyon
Tehozzád, édes, szép álomvilágom,
Titkon suhanva, áldva, kérve-kérve
Szerelmed szívem vérező sebére...
Hallgasd meg óh, a vallomásom.
Lelked a lelkem mélyire lásson:
Nézd, nézd, hogy ég, lobog a láng,
Parázsa hogy ragyog miránk,
Jer, összeforrva hadd lobogjon ott,
Jer, hadd perzselve márvány homlokod,
Jer, jer!
- - De hallga! Hangosan kiálték,
Hogy messze zúgja itt a tájék.
És íme - kél a szél a fák alól,
Zúg már kikelve, nem lágyan dalol,
És arra viszi el a hangot,
Ahol te vagy, hogy te is hallod!
S én kezemet szívemre szorítva -
Várom őt vissza...

Nem, Nem! Téged várlak,
kigyúlt reménye bús éjszakámnak.

... S te jössz...
Nyomodon nem dobban a föld meg,
Imbolygó árnyak védve befödnek,
Hajad kibontja leng utánad,
Lehelletedre illat támad...
S már itt vagy...
És én nem tudom, mit érzek.
Szemem lefogják selymes, lágy kezek.
Az érintés a szívemig hat,
Selyemhajszálak beborítnak,
S míg bús igézet fogva tartja lelkem,
Hozzád símulok lázas önfeledten,
Szemem felnyitni megkísértem újra,
Hogy lássalak, mert itt vagy, jól tudom
De oh lefogva tartja selymes ujjad
És nincs erőm, nincs, fel nem nyithatom,
Csak öntudatlan, némán küzdve állok
De szent öröm hevíti lelkem.
Hisz itt vagy itt, te gyötrő igaz álmok
Legédesb álma, itt vagy mellettem,
És érzem édes hűs lehelleted...

- - Felébredék...
Hűs szél csapkodja homlokom.
Köröttem néma még a táj;
Az éj szerelmesét siratja.
Ragyog a füvön gyöngyharmatja...
S izzó fejem kezemre lehajtva
Tűnődöm hosszan - csalfa álmokon...
 
 
0 komment , kategória:  Gyóni Géza versei  
Kegyelem
  2017-08-11 23:33:34, péntek
 
  Fodor András

Kegyelem

Ha lépcsőn föl vezetve
fogtad már apró gyerek kezét,
érezted, gyönge, összegyüremlő
tenyerében hogy mozognak a csontok,
válladhoz hogyha vontad egyszer is
futkosó kicsiny lány fejét,
s megcsapta orrodat a haj, a bőr
meleg madárfészek szaga,
ha láttál a vonat ablakában
csimpaszkodó fiút
esengeni a mezőkre gurult
olajzöld tullú madarak után,
ha láttad ugyanőt a küszöbön
két lábfejét egymásra gyürögetve,
felpuhult, nedves arccal szipogni,
mert kobakjába szúrt a méh,
ha szemhéjad alatt is őrzöd
egész testében ujjongva, kinyílva
száz-galambszszárnyként repeső-fehéren,
hogy szalad vissza anyjához az élet,
tudod mért kap kegyelmet újra,
annyi keserves szégyen után is
a folytatódás.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor András versei  
Nyári óda
  2017-08-11 23:25:14, péntek
 
  Csoóri Sándor

Nyári óda

Áll mozdulatlanul minden.
Az elpilledt levélrések között
csak a habókos legyek bújócskáznak.
Fölsír egy hascsikarásos szúnyog a délutánban,
s aztán, mint a csecsemők, tovább alszik.
Csönd, csönd. Megcsöndül bent a fül is.
Most születik az arany, a tűz, a méz,
s a gyönyör karikái is most szárnyasodnak.
Elég csak a szememet lehunynom:
sikoltás előtti pupillák rajzanak el az arcom előtt.
Elmúlt nyarakból szalmakazlak pattogása szüremlik hozzám,
s a szérűk mélyéről hőgutás kakas kiált.
Ó, halhatatlan júliusaim! Remeg a levegőég köröskörül,
s fehér rakétaként száll föl lassan a zámolyi templomtorony.
Út a végtelenbe, minden határon túlra:
ez voltál nekem nyár, és ez is maradsz,
hisz magam is fény vagyok:
csavargó, boldog, emberi tűz.
Ha nem tudnád még:
nyomozz utánam titkosan
rigók közt, vizek fölött.
Ülök egy kertben, jöhet rám rossz idő is.
Sziszegő, tüzes drótok mászhatják meg
dúdoló fáimat, s a szomszédos dombtetőt.
Az égésszagban emléknek akkor is te maradsz meg
forró szájmelegeddel nyár, s vibráló egeiddel.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor versei  
Derengésben
  2017-08-11 23:17:13, péntek
 
  Csoóri Sándor

DERENGÉSBEN

Hajnal van, arcodra ébredek megint.
Egy hegy árnyéka sétál át kéken rajta.
Azt akarom: maradjon mindegy így,
derengésben, ahogy az ég akarja.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor versei  
Gyorsan futnak a források
  2017-08-11 23:15:58, péntek
 
  Christine Busta

GYORSAN FUTNAK A FORRÁSOK

Gyorsan futnak a források a hegyről,
de tudják hol a kő és pontosak.
A sziklák között
simulékonyan vizsgálják
milyen ellenálló és kemény a világ.
-
fordította: Hajnal Gábor
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
Ha hallom őket
  2017-08-11 23:12:33, péntek
 
  Csoóri Sándor

Ha hallom őket

Nem kértem semmit, mégis kaptam
nagy szemeket a Földtől és erős
szívet is sok-sok jégveréstől.
Összeráncolt homlokkal jegyezgettem:
hány csontos angyal ökle
döngette mellemet és hajszolt koponyámat.

Ma már fakó emlékem minden háború,
minden angyalököl és minden vércsepp.
A hajnali siralomvölgy helyén is
árnyas lakótelep. A falakon gyíkok,
a pincékben vörös macskák futkorásznak.
Ha hallom őket, mindig hátranézek.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor versei  
Tükörírás
  2017-08-11 00:11:52, péntek
 
  Képes Géza

TÜKÖRÍRÁS

Minden szavam rejtjeles jelszó,
minden sorom tükörírás.
Nem csiszolt játék, nem kitekert szó,
nem rím-röppentyű - valami más.

Vágd csak a földhöz, hogyha nem érted:
visszapattan és megsebez,
hiszen minden szava teérted
iródott: pontos üzenet ez.

Állitsd tükröd írásom elé - ne
töprengj! - s benne már ott van a jel.
Ott is marad, beleég üvegébe
mint az ítélet: ,,Megméretel."

Régi életed nem ér egy fabatkát,
hajad tépheted, rázhatod öklöd -
Vagy változtasd meg világod arcát,
vagy változtasd meg a tükröd!
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 273 db bejegyzés
e év: 2347 db bejegyzés
Összes: 8747 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2140
  • e Hét: 18362
  • e Hónap: 70069
  • e Év: 798477
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.