Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Az ananász virága
  2017-08-12 12:42:58, szombat
 
  Plácido

Az ananász virága

Legszebbik gyümölcse
messze Indiáknak,
nála becsesebbet
senki sem találhat;
ananásznak hívják,
csorduló nektárja
jobb is, ízesebb is,
mint mit hajdanába
olümposzi isten
tölthetett kupába;
százszor ékesebb az
ananász virága.

Hogyha szembetűnik
karcsú száron állva,
s fején koszorúként
leng zöld koronája,
királynő gyanánt a
vad mező imádja;
őt köszönti hajnal
gyöngyös kacagása,
csókolgatja szellő,
s napsugár csodálja
ámulón, mi szép az
ananász virága.

Mintha volna sásból
font kicsiny kosárka,
szála úgy keresztbe
szőve, mint a máglya;
mint füzérbe gyűjtött
gyöngyszemek rakása,
mint tüzes rubinttal
ékes ritka, drága,
tengermély-vetette
kagylók garmadája,
úgy ragyog reánk az
ananász virága.

Mindörökre jelkép
ő az ifjúságra,
gazdag venyigéje,
termő sűrű szára,
s hogy a teljes képnek
ne légyen hibája:
mint az érzelemre
lobbanó leányka
szívre-szemre kedves
szűz szerelmi vágya,
úgy tüzel felénk az
ananász virága.

(Molnár Imre fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
Mi Atyánk
  2017-08-12 12:35:31, szombat
 
  Nicanor Parra

Mi Atyánk

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
nyakig mindenféle problémában,
ráncbavont homlokkal,
mintha csak afféle mindennapi átlagember volnál,
ügyet se vess már mireánk.

Megértjük, hogy szenvedsz,
hiszen nem bírod rendberakni a dolgokat.

Tudjuk, hogy az Ördög nem hagy nyugton,
lerombolja azt, amit építesz.

Kinevet téged,
mi azonban teveled sírunk.

Mi Atyánk, ki ott vagy, ahol vagy,
hűtelen angyalok körében
ugyan-ugyan most már ne szenvedj többé miértünk,
szedd össze magad, és vess végre számot
azzal, hogy isten is tévedhet,
s mi mindent, mindent megbocsájtunk.

(Majtényi Zoltán fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
Ajándék
  2017-08-12 12:33:54, szombat
 
  Nadányi Zoltán

Ajándék

Legyen e kis vers kézitükröd,
fogadd el tőlem, hordd magaddal
ő téged hord magával, angyal.

Most semmi, csak tükör. De hidd el,
ha tündérarcod benne fürdik,
megszínesül a színeiddel

és szebb lesz, mint festmény, virágszál,
hízelgőbb, mint költői bókok
és csillogóbb a brilliánsnál.

Engedd, hogy izgató keretként
négy szegletén körülvezessem
a véremet, pirosló repkényt.

Lásd, poklok trombitái bőgtek
és millió vulkán kicsattant,
mindegy volt! nem hallottam őket.

Én elfordultam és merengtem,
legapróbb kapcsod pattanása
leghangosabb zaj életemben.

Az uccát szórótűz sebezte
s én tehozzád tapogatóztam,
hogy megkérdezzelek: szeretsz-e?

Fiú vagyok, huszonhat éves,
sötétszemű, de férfiakkal
és költőkkel össze ne tévessz.

A Holdból hullt le gyenge testem,
itt más a légkör és az élet,
szerencse, hogy öledbe estem.

Mint többi trubadúr elődöm
a Holdban: hölgyemért rajongva
tükörvéséssel bíbelődöm.

Földön, Holdban te vagy a legszebb!
legyen e kis vers kézitükröd,
amit kezem remegve metszett.

Azért van, hogy téged mutasson,
lehet-e szebb a költemény,
ha szép mint te, tündérkisasszony?
 
 
0 komment , kategória:  Nadányi Zoltán versei  
Holdfény
  2017-08-12 12:32:05, szombat
 
  Nadányi Zoltán

Holdfény

Holdsugárból ezüsthúrt sodortam,
napsugárból aranyhúrt sodortam,
megvártam az éjfelet is ébren
s liliomok, rózsák közt, az éjben,
Hold alatt, a tamariszk-bokorban
hárfámat a szívemre szorítva
énekeltem, énekeltem,
szállt az énekszó a kert felett,
holdfénnyel és bánattal borítva
énekeltem, énekeltem
és világra énekeltelek.

Holdfény-fátylad akadozva leng,
úgy jöttél, mint lármára a csend,
mint csendből a dal, remegve zengő,
mint az égő sebre a hűs kendő,
mint a fázó testre meleg kendő.
Úgy jöttél át csenden és homályon,
mint halk éji permeteg a csírás
rétekre, mint a mosoly, a sírás,
a lélekzet, az öröm, az álom.

Holdfény-fátylad csókolom az éjben
s te ujjadat vonogatod enyhén
kétfelől, bús arcom pergamenjén,
mintha halkan, jóillatot hajtva
két szellőcske találkozna rajta
és szívemben örvényt verne mélyen,
liliomok, rózsák közt, az éjben.
 
 
0 komment , kategória:  Nadányi Zoltán versei  
Tűz a nap
  2017-08-12 11:50:35, szombat
 
  Leopoldo Lugones

Tűz a nap

A hőség szinte peng már, úgy vibrál, reszket égve.
Halványan ég az ég is, kék lánggal, mint a szesz.
S a gömbölyű szieszta aranyló gesztenyéje
a tornác naptüzében pattogva repedez.

A berek-alji árnyék titkon lesi, talán már
lüktetve is, a forrást, mely pezsgő, eleven,
hol aranyba csavarja haját a szép najád-lány,
maga a víz a teste, kristályos, meztelen.

Egy tülljei közt sápadt, lankatag szellő szökken
kószálva át a réten, hol céltalan cikáz,
és míg a gyep ezüstje kékjét borzolja könnyen,
a Déli Szélnek hosszú nádszálon fuvoláz.

A hőség már hanyatlik, az egyre boldogabb csíz
egy jegenyefa karcsú, rezzenő tűhegyén
hirdetgeti - míg csőre gyémántos magvat aprít -
hogy magvak aranyával lesz dús a televény.

Ecsetjére az alkony rózsaszín cseppet csíp fel,
nagyot sóhajt a zsálya, kövér illata száll.
S a nyugvó nap sugára már sárgán és szelíden
a kapu elé kushad, mint egy hosszú agár.

(András László fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
A csillagok szerelme
  2017-08-12 11:49:12, szombat
 
  Juhász Gyula

A csillagok szerelme

A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre le,
Avarja sápad, egyre nő:
Dérverte szemfedő.

Csak hulljatok, ti levelek,
Bús vágyaim, ti betegek.
A fám azért az égre nő:
Bár földje temető.

Csak szálljatok, ti madarak,
Örömök, mesze ég alatt,
A fám azért tavaszra lel,
Ha egyszer kitelel!

Csak hullj, levél, és szállj, madár.
Csak tűnj tavasz, és múlj, te nyár.
A csillagok, szűz csillagok
Szerelme rám ragyog.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula versei  
Fájdalom
  2017-08-12 11:41:01, szombat
 
  Alfonsina Storni

Fájdalom

A távoli tengerparton szeretnék sétálni
ezen a pompás októberi délutánon;
hogy az aranyló homok s a tenger zöld vize,
amerre elmegyek, a tiszta ég lásson.

Bárcsak magas lennék, tökéletes és büszke,
mint egy római, hogy lényem eggyé váljon
az óriás hullámokkal, a halott sziklákkal
lent, a tengert ölelő széles parton.

Hideg tekintettel és lassú léptekkel
némán hagynám, hogy magával ragadjon;
nézném rezzenéstelen szemmel, miként
porladnak szét kék hullámok a gránitfalon;
nézném kábulatban a falánk madarakat,
hogyan lakmároznak az apró halakon;
és nem sóhajtanék a gondolattól, hogy
vízbe merülhetnek a törékeny hajók bármikor;
nézném a legszebb embert, nyitott ingében,
s nem vágynék szerelmet, mikor menni látom...

A messze távolba veszne révedt tekintetem,
soha többé meg ne leljem, mindig ott maradjon:
és ég és partok között felmagasló Alak,
érezzem, a tenger örök feledésébe burkolózom.

Vanoli fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Alfonsina Storni versei  
Aludni térek
  2017-08-12 11:37:22, szombat
 
  Alfonsina Storni

Aludni térek

Virágok foga, harmat hajhálója,
gyógynövények karja, te, tökéletes dajkám,
ágyazz meg nekem a földlepedőkkel
és a kócos mohák pehelypaplanjával.
Aludni térek, dadám, fektess az ágyba.
Állíts egy lámpást a fejem mellé;
egy csillagképet; amelyiket szeretnéd;
bármelyik jó lesz; tedd egy kicsit lejjebb.
Hagyj egyedül: hallod, ahogy a rügyek kipattannak...
egy égi láb ringat el felülről
és madár rajzolja meg a mintát neked
így tán elfeledsz... Köszönöm. Ó, és még egy kérés:
ha újra telefonál,
mondd el neki, ne próbálja többször. Elmentem...
 
 
0 komment , kategória:  Alfonsina Storni versei  
Egy könnycsepp
  2017-08-12 11:34:16, szombat
 
  Alfonsina Storni

Egy könnycsepp

Azt mondottad: nem sírt az én apám.
Azt is mondtad: a nagyapám se sírt.
Nem sírt fajtád egyetlen férfia,
vasember volt mind

Ezt mondtad, és egy könnycspped kicsordult
és az ajkamra hullott. Mennyi mérget
ittam én meg azzal a parányi cseppel,
melyben a mult feléledt!

Mig a könnycsepp végigzuhogott rajtam
s a súly alatt meggörnyedve álltam,
én, gyenge asszony, századok fájdalmát
éreztem meg morajló áramában.

ford.: Imecs Béla
 
 
0 komment , kategória:  Alfonsina Storni versei  
A beépített lélek
  2017-08-12 11:13:16, szombat
 
  Reményik Sándor

A beépített lélek

Testvér, Te az én költészetemnek
Nem Laurája s nem Lizája voltál.
Fantáziám ritkuló erdejébe
Virágmagvakat hintve behatoltál.

Művészeted a művészetemnek,
Stílusod stílusomnak része lett,
A Lelked, mint Kőmíves Kelemenné,
Sziklaváramba beépíttetett.

Vagy inkább úgy épültél tán belém,
Mint Strassburg dómjába a gótika.
Ki a stílt vágyik kitépni belőle:
A templomot kell lerombolnia.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 18 db bejegyzés
e hónap: 273 db bejegyzés
e év: 1932 db bejegyzés
Összes: 8336 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2542
  • e Hét: 2542
  • e Hónap: 60471
  • e Év: 617749
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.