|
2017-08-12 13:58:50, szombat
|
| |
| |
A zsidó pap fia kikeresztelkedik. A hír nagy izgalmat vált ki a hitközségben. Az egyik agg súlyos szemrehányosokkal illeti a rabbit:
- Rebbelében! Hogyan engedhetted idáig fajulni a dolgokat? Hogyan lehettél ennyire elnéző? .. De várj csak, fogsz te még az Örökkévaló trónusa előtt állni! Mit mondasz majd, ha az Úr kérdőre von?
- Mit mondom, mit mondok? Ez igazán nem gond. Hogyha bármit kérdez, azt fogom felelni: Na és a Maga fia?
Kohnnak tanúskodnia kellett valalmi tyúkperben. De régen az volt a szokás, hogy a bíróság előtt, a személyi adatok felvételénél, kinek-kinek a vallási hovatartozása iránt is érdeklődtek. Így hát Kohntól is megkérdi a bíró:
- Vallása?
- Református.
A bírónak nem stimmel valami.
- És azelőtt?
- Római katolikus - feleli Kohn.
A bírónak egyre kevésbé stimmel valami.
- És még azelőtt? - kérdi.
- Csak úgy, mint mindenki más - feleli Kohn szerényen.
Miután hittangól a vizsgát kitűnően megállta és már kitűzték a keresztelője napját is, Schwarcz megkérdi a tisztelendő úrtól:
- Még csak azt szeretném megtudni, atyám, milyen öltözékben volna illendő felvennem a szent keresztséget?
- Őszintén szólva, nem tudom, fiam - mondja a pap. - Nálunk pelenkában szokás.
A fasizmus előtt Berlinben történt állítólag, hogy az egyik nagy áruháztulajdonos (már régen kikeresztelkedett zsidó) eljegyezte a lányát egy fiatal bankemberrel, aki szintén gyerekkora óta meg volt térve.
- Micsoda szerencse! - mondogatta az örömapa. - Mindig ilyen vőre vágytam. Egy szimpatikus keresztény fiatalemberre, régi jó zsidó családból.
Shwarcz és Grün azon spekulál, nem kellene-e kikeresztelkedni. Végül úgy határoznak, egyikük megpróbálja, és azután elmondja a másiknak, milyen is az.
Feldobnak egy pénzdarabot. - Dhawarczra esik a sors választása. Hát elkezdi tanulni az Újszövetséget, bevágja a katekizmus kérdéseire a feleletet, levizsgázik. A keresztelő napján Grün várja a templom kapuja előtt.
- Na, milyen volt? - kérdezi. Megszórtak egy kis szenteltvízzel? Más ember lettél?
Mire Schwarcz:
- Nem fogod be rögtön a pofád, te büdös zsidó?!
Schwarcz találkozik Grünnel.
- Szervusz, Grün, rég nem láttalak! Hogy megy a sorod?
- Köszönöm, nem panaszkodhatom. Kikeresztelkedtem, már cégvezető vagyok. .. Nem rosszak a kilátásaim. Hát te?
- Köszönöm, én is megvagyok. Kikeresztelkedtem.
- És te miért?
- Meggyőződésből.
Grün éktelen dühbe gurul:
- Nem szégyelled magad, te gazember?
Elmegy a szegény Schwarcz szerencsét próbálni. De mielőtt elindulna világgá, rábízza a papra egyetlen leányát:
- Aztán Rebbelében, jól vigyázzál, kérlek, az én Rebekámra. Ő az én egyetlen kincsem, amióta szegény feleségem meghalt. NIncsen nekem semmi másom a világon.
- Jól van, Schwarcz, menjél csak nyugodtan - biztatja a rabbi. - Majd mi vigyázunk kincsedre, Rebekádra.
- Igen, de én mégsem vagyok nyugodt. Az a a növendék, aki ... a házatoknál lakik ... máris nagy szemeket vet Rebekára.
- Ne félj - moondja a pap -, megvédjük mi a bóhértől a te kincsedet, Rebekádat. A feleségem mellett fog aludni.
Amikor egy fél év elteltével a szegény Schwarcz megint hazatér, domborodik jócskán a Rebekka hasa.
Schwarcz beront a rabbihoz:
- Szépen vigyáztatok az én kicsemre, Rebekámra! Hát nem felcsinálta az a rusnya bóher!
- Ne ordítozz velem, Schwarcz az én házamban. Mi igenis vigyáztunk a te kincsedre, Rebekádra. A feleségem mellett aludt, szélről. A bóher nem érhetett el hozzá. Mert a bóher meg az oldalamon aludt, az ágy másik szélén. És ha el akart volna jutni a lányodhoz, akkor előbb át kellett volna másznia énrajtam, aztán a feleségemen, és arra mi biztos felébredtünk volna.
Schwarcz a haját tépi kínjában.
- És arra nem gondoltatok, Rebbe, hogy a bóher egyszerűen leszállhat az ágy túlsó pereméről, átmehet a szobán, és eljuthat az ágy másik peremén az énRebekámhoz?
A pap széttárja a karját:
- Hacsak úgy nem... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Viccek |
|
|
|
|
|
Offline
