|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2017-08-13 19:07:48, vasárnap
|
|
|
,,Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor" Zsoltár 121:8
Megőriz az Úr, mikor reggel munkába megyünk, és amikor este hazamegyünk. Ugyanazt a védelmet tapasztaljuk meg akkor is, amikor fiatalon elindulunk, hogy megküzdjünk a nehézségekkel, vagy amikor életünk vége felé a halálba indulunk. Jártunkban-keltünkben mindig ugyanazt a védelmet tapasztaljuk! Ebben a zsoltárban háromszor találkozunk azzal a kifejezéssel: ,,az Úr megőriz téged", mintha ezzel a háromsággal akarná Isten megpecsételni ígéretét. Nem lenne elég, hogy ez a háromszoros kijelentés elűzze minden félelmünket? Ugyan, miféle félelem lehetne erősebb, mint ez a háromszoros kijelentés? Ez a védelem túlnyúlik az időn, egészen az örökkévalóságig.
Az egész Gyülekezet bizonyos lehet ebben a mindörökké tartó védelemben! Ez a záloga annak, hogy a hívők mindvégig ki fognak tartani. Ilyen ígéret védőszárnyai alatt félelem nélkül járhatjuk zarándokutunkat, és harcolhatjuk meg a hitnek szép harcát. Senki sincs oly nagy biztonságban, mint az, akit Isten őriz. De senki sincs olyan nagy veszélyben, mint az, aki önmagában bízik. Életutunk telve van veszélyekkel. Minden helyváltoztatásunk új meg új támadási felületet nyújt az ellenségnek, és éppen ilyenkor látjuk, milyen nagy dolog az, hogy védettek vagyunk. Az Úr szeme azon az ajtón van, amely kinyílik előttünk és bezárul mögöttünk. És ezt teszi mindaddig, amíg az idő folyama bele nem torkollik az örökkévalóságba. Egyre inkább tudatára ébredünk tulajdon gyöngeségünknek, és annak, hogy mennyire rá vagyunk szorulva a védelemre. Ezért adjunk hálát Istennek, aki kijelentette magát nekünk, mint Izráel védője. Végül könyörgünk az olvasóért:
Isten óvja meg bűntől és bajtól szívedet, lelkedet, jártodban-keltedben mindörökké őrizze életed!
C. H. Spurgeon |
|
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
2017-08-13 16:59:44, vasárnap
|
|
|
Születésnapi ének
Anna Maija Raittila után finnből
Megint beárad álmaimba már
az üde ének, mint az illatár:
feslő rózsák reggeli éneke.
Zengi a kert, az ébredő határ.
Esett az éjjel, s mint legkedvesebb
emlékek zápora, a teljes nyár
illata száll be a tárt ablakon,
füröszti szememet és lelkemet.
S ahogy már számtalanszor, könnyesen
kulcsolom össze újra a kezem.
A kis szívkorsó csordultig tele.
Vége a vak, tévelygő napoknak!
Mint szelíd szellő, reggel lágy szele,
ölel körül békén a kegyelem,
ragyogása Isten szeretetének.
S hárfámon felujjong a hálaének:
"Téged dicsérlek... áldlak, Istenem..."
T. E. |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2017-08-13 11:55:08, vasárnap
|
|
|
Az imádság fegyvere
Egyszer olyan hírek érkeztek, hogy egy ügy, amiért imádkoztam, nemhogy javult volna, hanem csak romlott.
Nagy volt a kísértés, hogy feltegyem a kérdést: Mit használnak az imádságaim? Miért törjem magam? Egyszerű szerencsejáték az egész. Aznap reggel azonban Jézus szavait olvastam (és nem volt-e jó, hogy rászántam az időt és meghallgattam?): ,,Ha tehát ti, noha rosszak vagytok, tudtok jó ajándékot adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog adni mennybéli Atyátok jókat azoknak, akik Őt arra kérik!" (Mt 7,11)
Hozzám hasonlóan az olvasót is gyakran kísérti a gondolat, hogy kételkedjen az imádság erejében? Jézus mégis imádkozott. Minket is arra figyelmeztetett, hogy imádkozzunk. Biztosak lehetünk benne, hogy jön a válasz, és jó válasz lesz. Ha nem egészen az, amit vártunk, valószínűleg nem egészen azért imádkozunk, amiért kellene. Mennyei Atyánk hallja az imádságot, de nem köveket, hanem kenyeret akar adni.
Az imádság fegyver. Pál a 2Kor 10,4-5-ben ,,a mi harcviselésünk fegyvereiről" beszél, amelyek ,,nem húsból valók. Ellenkezőleg! Isten által hatnak és arra képesek, hogy erősségeket romboljanak le..." Kétségeim forrása az imádság hatalmáról aznap reggel biztosan nem a Szentlélek volt. Gondolataimat a szentségtelen lélek, maga a pusztító adta, aki arra biztatott, hogy ne használjam többé azt a fegyvert, amelytől annyira fél.
Elisabeth Elliot |
|
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
2017-08-13 11:30:05, vasárnap
|
|
|
ÜNNEPELEK
[újjászületési évfordulóra]
A természet nagy templomában
Reám hajol a fenyőág,
Lenn a völgyben csermely folyik,
Szívemben béke s boldogság!
A felhők közül a napsugár
Édesen én reám ragyog,
S mennyei reménység itat át,
Hogy Krisztusé vagyok!
Ünnepelek, nagy nap ez nekem,
E napon ölelt át Isten.
Mert tékozlóként hazatértem,
Mint rab sok bűnbilincsben!
Ünnepi ruhába öltöztetett,
S égi pecsétet nyomott rám,
E pecsét itt lángol szívemben:
,,Megváltottalak Golgotán"
[Tizedik] évfordulója ma,
Hogy a Jó Pásztor rám talált,
S legyőzte bennem örökre
A bűnt, a gonoszt s a halált!
Ó boldog nap, áldalak érte
Úr Jézus, drága Mesterem,
Köszönöm azt, hogy országodban
Örökké tart az ünnepem!
Tőtős János |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2017-08-13 11:16:28, vasárnap
|
|
|
,,A Libánon cédrusai, amelyeket plántált" (Zsolt 104:16)
A ,,Libánon cédrusai" itt jelképesen a keresztyén népre vonatkozik, mert életüket és növekedésüket egészen az Úrnak köszönhetik, aki plántálta őket. Ez vonatkozik Isten mindegyik gyermekére. Ő sem embertől, sem önmagától, nem plántáltatott. A Szentlélek titokzatos keze szórja a szívbe az élő magot, miután azt magának a vetéshez elkészítette. A mennynek valamennyi valódi örököse elismeri azt, hogy őt a nagy Vincellér plántálta. A Libánon cédrusai nem az embertől függnek, mert magas sziklákon állnak, hol emberi kéz sohasem öntözgette őket és mégis a mi mennyei Atyánk élteti őket. Így van az a keresztyén is, aki megtanult hit által élni. Ő független az emberektől, az ideiglenes dolgoktól, az Úrra, az ő Istenére néz egyedül, aki megtartja őt kegyelme által mindenkor. Az ég harmatja az ő fejadagja, és a menny Istene az ő kútja. Továbbá a Libánon cédrusait nem védelmezi semmiféle mulandó hatalom. Nem köszönhetik a legkisebb mértékben sem embernek a vihar zúgása és az idők viszontagságai között való megtartatásukat. Ők Isten fái, akiket Ő tart fenn, és akikre egyedül Ő vigyáz. Éppen így van ez a keresztyénnel is, aki nem egy üvegházi növény, mely védve van a kísértésektől, hiszen ki van téve szélnek és viharnak, nincs védelme, sem oltalma, kivéve azt, hogy az örök Isten kiterjesztett szárnyai fedezik be a cédrusokat, melyeket plántált. A cédrushoz hasonlóan, a hívők elegendő nedvességgel és életerővel bírnak, még a téli hó és dermesztő fagy közepette is a folytonos zöldellésre. Végül a cédrusok vidám, erőteljes és méltóságos fejlődése egyedül Isten dicsőségére történik. Az Úr, igen, egyedül az Úr mindene a cédrusnak, azért mondja Dávid olyan szépen zsoltárainak egyikében: ,,Dicsérjétek az Urat, termő fák és minden cédrusok". Nincs semmi a hívőben, ami az embert dicsőítené; az Úr keze plántálja, táplálja és oltalmazza őt. Az Úrtól van az, ,,hogy az Úrnak fái megelégíttetnek, a Libánonnak cédrusai, amelyeket plántált". Azért áldjad én lelkem az Urat, és egyedül neki adjál tisztességet!
C. H. Spurgeon |
|
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
2017-08-13 07:10:35, vasárnap
|
|
|
-- a kánaáni asszony kiáltozott utána --
(Mk 7, 28)
ne bocsáss el vigasztalásod nélkül
szólj és csöndesség lesz bennem
mondd
hogy velem vagy
és hogy nem hagyod el
nehéz próbákat járó életemet
mondd akkor is
ha tudom
Szent-Gály Kata |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2017-08-13 07:08:24, vasárnap
|
|
|
Vajúdásunk
Haldoklásunk: vajúdásunk.
Birkózik test, lélek egyre,
míg hirtelen felsírunk majd
végül - az örök életre.
Füle Lajos |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2017. Augusztus
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
346 db bejegyzés |
e év: |
7303 db bejegyzés |
Összes: |
35930 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 2359
- e Hét: 4731
- e Hónap: 34043
- e Év: 221845
|
|
|