Regisztráció  Belépés
schuro.blog.xfree.hu
Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem. schuro ...
2011.11.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Az első női telefonkezelő
  2017-08-13 21:44:04, vasárnap
 
  Szeptember elseje az Egyesült Államokban Emma Nutt napja. 1878-ban ezen a napon alkalmazta őt Alexander Graham Bell a Boston Telephone Dispatch Company telefonkezelőjének. Kezdetben a telefonközpontokban férfiak dolgoztak, de rengeteg panasz volt a rossz modorukra. Bell reménye, hogy a női alkalmazottak udvariasak lesznek, bevált, a telefont kezelő nők remek munkaerőnek bizonyultak.

Emma Nutt a világ első női telefonkezelője




Emma és nővére, akit néhány órával utána alkalmaztak, 10 dollárt kapott egy hónapra, ami akkoriban jó fizetésnek számított. A munkaidő heti 54 óra volt. Közel negyven éven át dolgozott a telefontársaságnak, kívülről tudta a New England Telephone Company összes előfizetőjének számát.

Emma és Stella Nutt




Az 1890-es években a telefonkezelőkkel szemben szigorúak voltak az elvárások. legyen 17 és 26 év közötti, hajadon, szolid megjelenésű, jómodorú, magas és hosszú karú, hogy elérje a kapcsolótábla tetejét. A korra jellemző diszkrimináció is jelen volt, feketéket és zsidókat nem alkalmaztak.

Emma Nutt az első világháború kitörése után vonult nyugdíjba, a kezdetben magas fizetése az évek során csak keveset emelkedett. 1919 április 15-én a New England-i telefonkezelők, többezer nő, sztrájkba lépett a magasabb bérek, rövidebb munkaidő, és a szakszervezetük elismeréséért. Öt nap múlva a sztrájk sikerrel befejeződött, a vezetőség elfogadta követeléseiket.
 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
A világ leghíresebb kardjai.
  2017-08-13 21:42:10, vasárnap
 
  A harcosok a világ minden táján nagy becsben tartották a fegyvereiket, és a kardoknak kiemelt szerep jutott még ezen bellül is. Szinte minden harcos kultúra kitermelte a maga csodás tulajdonságokkal bíró mítikus fegyverét.

A Kusanagi-no-tsurugi egy legendás japán kard. Olyan fontos a japán történelemben, mint az Excalibur az angolokéban. Tulajdonképpen úgy nevezik, hogy Ame no Murakumo no Tsurugi, vagyis "A kard, ami összegyűjti a felhőket a mennyországban." De sokkal elterjedtebb az a megnevezése, hogy Kusanagi, ami azt jelenti, hogy "A kígyó kardja". Ha létezik a Kusanagi, akkor az egy bronzkori stílusú kard lehet, ami tipikusan kétélű, rövid és egyenes, nagyban különbözik a legújabb katanától, ami egyélű.




Durandal: Több száz évvel ezelőtt történt, hogy a franciaországi Rocamadour-i Notre Dame kápolna feletti sziklába egy kardot építettek. A rejtélyes fegyverről a szerzetesek azt állítják, hogy eredetileg Durandal, Roland lovag kardja volt. A legenda arról szól, hogy Roland a szikla oldalára helyezte a szent pengét azért, hogy így akadályozza meg az ellenségeit abban, hogy azok elfoglalják a kápolnát. A XII. század óta a kápolna szent zarándokhely volt. 2011-ben a helyi önkormányzat eltávolította a kardot, amit a párizsi Cluny múzeumnak adtak, hogy állítsák ki, ám vajon tényleg Roland kardjáról van szó? A csata, amelyben Roland meghalt, egy jól dokumentált esemény, ám a Durandal első említése több száz évvel később, ,,A Roland ének"-ben található. Az ő kardja volt Durendal. A név valószínűleg a francia "durer" szóból ered. Az énekben Nagy Károly kapja egy angyaltól, aztán továbbadja Rolandnak. A monda szerint a markolátában el van rejtve Szent Péter egyik foga, Szent Basil vére és Szent Dénes haja, emellett Mária ruhájának egy darabja. Roland ezzel a karddal tartja vissza a százezer fős szaracén sereget, hogy Károly biztonságban visszavonulhasson. Ezután meg akarta semmisíteni a kardot, de az természetesen ellenállt ennek.




A hét elágazású kard: 1945-ben találták meg a japán Isonokami szentélyben ezt a különleges kardot, aminek a kialakítása igazán szokatlan a hat oldalirányú kisebb pengékkel. A hetedik elágazásnak a pengét tekintik. A mai napig a szentélyben található, de a közönség elől elzárt kard, nagyon rossz állapotban volt, de a pengén még így is ki lehetett venni a halvány feliratot, aminek pontos fordítását többször megkérdőjelezték. A szakértők abban egyetértenek, hogy a kardot az egyik koreai Baekje király ajándékozta az egyik japán Yamato uralkodónak. Emellett a Nihon Shoki-ban (Japán Krónikájában) találtak egy történelmi részt, ami említést tesz egy ugyanilyen kardról, amit a misztikus sámánnak, Jingu császárnénak adtak.




Joyeuse: Charlemagne király tulajdonát képezte a misztikus kard, amiről az uralkodó azt állította, hogy naponta harminc alkalommal változtatja meg a színét, a fénye pedig legalább olyan erős, mint a Nap. 1271-ben már két kard is a Joyeuse nevet viselte a francia koronázási tárgyak között, ám mindkettő nem lehet a legendás Joyeuse, ami a Szent Római császáré volt. A Louvre-ban őrzött Joyeuse hosszú életutat járt be, aminek következményeként komoly változásokon esett át, ráadásul a legrégebbi részei a X. és XI.
század között készültek. Mivel Charlemagne király 813-ban meghalt, ezért a Louvre-ban látható Joyeuse nem lehet a misztikus kard.




Honjo Masamune: A legendás pap és kardkovács, Masamune készítette ezeket a kardokat. Állítólag az ő nagy ellenfele volt Muramasa. Masamune műveit nemzeti kincsként tartják számon a japánok, pedig egyik kardját sem sikerült eddig megtalálni. A második világháborúba a Japán átadás során a Honjo Masamune egy amerikai katona, Coldy Bimore őrmesterhez került, aki háborús ajándékként vihette haza a kardot, ám később a katonának és a kardnak is nyoma veszett.




A Wallace kard: A legenda szerint William Wallace emberi bőrből készítette el a kardja hüvelyét és a hozzátartozó övet. Az alapanyagot állítólag Hugh de Cressingham, Skócia kincstárnoka adta a skót hősnek, ugyanis Wallace őt győzte le a Stirling Bridge-i csatában. Más elbeszélések szerint IV. Jakab király küldte a bőrt. A történészek úgy vélik, hogy egy szerencsétlen adószedő bőrét használta Wallace, aki utálta őket, ám nagy a valószínűsége annak, hogy a legtöbb legenda csak szeretné igazi barbárként beállítani a skót hőst, akinek kardját a Nemzeti Wallace Emlékmű állandó kiállítás részeként tekinthető meg.




Az átkozott Muramasa: A Masamune vetélytársa szintén egy ősi japán kardkovács volt, aki a legenda szerint azért imádkozott, hogy a kardjait ,,nagy rombolók" forgassák. Mivel a pengék minősége megfelelt az isteneknek, ezért azok teljesítették a kérést és vérszomjas szellemekkel áldották meg a kardokat, amelyek gyilkosságokban és öngyilkosságokban játszottak szerepet. Nagyon sok japán történet szól arról, hogy Muramasa kardforgatói megőrültek és eszetlenül ontották mások, illetve a saját vérüket. A kardokat tehát nem áldottnak, hanem elátkozottnak bélyegezték, a viselésüket pedig császári rendelet tiltotta. Ezt a parancsot Shogun Tokugawa Ieyasu adta ki valószínűleg azért, mert gyűlölte Muramasa kardjait, amelyek szinte minden családtagját megölte.




Szent Péter kardja: Több legenda szól Szent Péter kardjáról, amivel lenyisszantotta a főpapot szolgáló fülét a Getszemáné kertben, és amelyet állítólag a Szent Grállal együtt Britanniába vitt Arimathea József. Ám 968-ban Jordánia püspöke Lengyelországba vitettet egy kardot, amiről azt állította, hogy az Szent Péter igazi kardja. Ezt ma Poznanban, a Megyei Múzeumban tekinthetjük meg, ám a történészek szerint ezt a kardtípust még nem használták Szent Péter idejében. A kohászati tesztek is azt bizonyítják, hogy a kardot a szent halála után kovácsolták.




Goujian kardja: 1965-ben Kína egyik sírjában találták meg ezt a csodás kardot, ami annak ellenére nem rozsdásodott be, hogy már 2000 éves is elmúlt. A penge annyira érintetlen volt, hogy megvágta az azt vizsgáló régész ujját. A vizsgálatok szerint a kard Yue király kardgyűjteményének legendás darabja, a Goujian, amiről azt írták egy szövegben, hogy ez volt az uralkodó legkülönlegesebb, ,,ég és a föld kombinált erőfeszítéseivel készül" kardja. A tesztek szerint a Goujian azért maradhatott fenn ennyire jó állapotban, mert Yue kardkovácsai már olyan profi kohászok voltak, hogy rozsdamentes ötvözeteket építettek a pengékbe, ráadásul a hüvely majdnem légmentesen zárt, ami megakadályozta az oxidációt, ami lehetővé tette, hogy a kard olyan állapotban legyen 2000 év után, mintha tegnap készült volna.




Kard a kőben: Az olaszországi Monte Siepi kápolnában található a kőbe ágyazott ősi kard, ami lehet, hogy az igazi Excalibur. A legenda szerint a XII. században élt Szent Galgano, aki előtt megjelent Mihály arkangyal, aki arra szólította fel a férfit, hogy az hagyjon fel a bűnös életvitelével. Galgano gyanította, hogy ez a feladat legalább olyan nehéz, mint a kőfejtés. Ezt bizonyítandó megpróbálta a kardját belevágni egy sziklába. Galgano legnagyobb döbbenetére a penge úgy vágta át a sziklát, mintha az vajból készült volna. A kard még mindig a kőben van, míg Galgano szót fogadott az arkangyalnak, ami odavezetett, hogy szentté avatták. Habár joggal hihetnénk, hogy ez a legenda teremtette az Excalibur történetét, mégis az megelőzte Galgano-t, de röviddel az ő idejében történt.




Attila kardja vagy Mars kardja, avagy Isten kardja, Attila hun király legendás fegyvere volt. Jordanes, a történész Priszkosz munkáját idézve meséli el a kard történetét. A történész Priszkosz azt írja, a következőképpen találták meg: ,,Midőn egyszer egy pásztor - úgymond - a nyáj egyik üszőjét sántítani látta és a nagy seb okát kitalálni nem tudta, aggódva a vér nyomán ment és végre egy kardra bukkant, a melybe az üsző füvet legelve vigyázatlanul belelépett és kiásván azonnal Attilához vitte. Ez megörült az ajándéknak s a mily merész észjárása volt, ugy vélekedett, hogy az egész világ fejedelméül van rendelve s a harczok hatalma a hadisten kardjával neki adatott." A Mars név használata Priszkosz Interpretatio romana című művéből származik, mivel azonban a hunok nem vették volna át a római istenségek neveit, valószínűbb, hogy az általánosabb "hadisten kardja" nevet adhatták neki.




Az Excalibur Artúr király mitikus kardja, amelyet mágikus erőkkel és a brit függetlenséggel is össze szoktak kapcsolni. Vannak olyan legendaváltozatok, amelyek szerint megegyezik a kőből kihúzott karddal, a legtöbb helyen viszont két különböző kardról beszélnek. Az Excalibur régóta fontos attribútuma az Artúr-legendáknak. Walesi nyelven Caledfwlch a neve. A hiedelem szerint aki kihúzza a kőből a kardot, az lesz az a legendás harcos, aki megvédi az országot a támadásoktól. Viszont a legenda szerint ha elbukik a harcos, akkor az Excalibur "visszarepül" a kőbe. Történészek egy csoportja úgy hiszi, a kardot elpusztították. Erre abból következtetnek, hogy Glastonburyben egy hatalmas sziklát találtak melyben egy pengecsonk van. A kard felét viszont senki sem látta.



 
 
0 komment , kategória:  Fegyverek:  
A Maras sólepárlók Peruban
  2017-08-13 21:36:31, vasárnap
 
  Maras egy település Peruban, Cuzco városától 48 km távolságra. A települést 1556-ban alapították a spanyolok, melynek legnagyobb látványossága egyértelműen a marasi sólepárlók. Maras közelében, a hegyoldalban találhatók a híres sólepárlók, kecsua nyelvű nevük kachi raqay. Körülbelül ötezer kicsi, nagyjából 5 m2-es, szögletes, sós vízű mesterséges tavacska van itt szorosan egymás mellett, lépcsőzets elrendezésben. A tavacskákba szivárgó sós vízből az erős napsütés hatására elpárolog a víz, és kikristályosodik a só. Egy hónap után a sóréteg vastagsága akár a 100cm-t is elérheti, ekkor szokták betakarítani. A több ezer éves sólepárló hagyomány számos turistát vonz a térségbe, akiknek emellett még túrázásra és hegyikerékpározásra is lehetőségük van.













 
 
0 komment , kategória:  Épületek, Tájak, Városok  
Bogarak virágokból
  2017-08-13 21:23:11, vasárnap
 
  A Montreali Raku Inoue új sorozata a "Natura Insects" bogarak virágokból. A virágok szépsége kihangsúlyozza a bogarak eredeti formáit, így sokkal szemetgyönyörködtetőbb, mint ahogy azt egy hagyományos rovarkiállítástól várnánk.



















 
 
0 komment , kategória:  Művészet:  
A Domus Auream, Nero császár palotája
  2017-08-13 21:08:55, vasárnap
 
  A Domus Aurea (jelentése aranyház) Nero római császár egykori palotája Rómában a Palatinus és az Esquilinus halom között.

A Domus Aurea és Nero császár óriási kolosszusának elhelyezkedése az ókori Rómában




Egy terem a palotában




A palota építését Nero római császár rendelte el az i. sz. 64-es tűzvész után, amelyet egyes korabeli források szerint maga okozott. Az épület Severus és Celer római építészek tervei szerint épült fel. Bejárata a Forum Romanumra nyílt, előtte a több mint 35 méter magas szobra állt, az úgynevezett "Colossus Neronis". A hatalmas szobor anyaga Plinius szerint ezüsttel és arannyal kevert bronz volt, amit eredetileg a Domus Aurea átriumának közepére állították fel. A császár palotája köré óriási parkokat építtetett, tavakat és ligeteket létesített, valamint egy állatkertet is. A palota termeit gyöngyházberakással, drágakövekkel díszítette. Az ebédlő mennyezete elefántcsontból készült. A falakat művészi freskók borították, ezek nagy részét Fabullus festette. A római írók szerint a palota mesés pompával volt berendezve, középpontjában az égboltozat mozgását jelképező kerek és állandóan forgó terem volt.

A Domus Aurea




A palota építése hatalmas összegeket emésztett fel és Nero öngyilkosságakor (i. sz. 68-ban) még befejezetlenül állt. Marcus Salvius Otho uralkodása idején folytatták az építkezést, de a későbbiekben Vespasianus végleg leállította a munkálatokat. A palotához tartozó tavat feltöltette, helyén építtette fel az Amphiteatrum Flaviumot, amely későbbi Colosseum elnevezését Nero császár óriási bronzszobráról, a colossus-ról kapta, amely a szomszédságában állt. A palota műkincsei római szentélyek és nemesek házaiba kerültek. I. sz. 100-ban egy tűzvészben részlegesen elpusztult. Az épület egyes részeinek felhasználásával Traianus császár közfürdőt létesített. Ettől kezdve a palota végleges pusztulásra lett ítélve.

Az újonnan megnyílt Domus Aurea múzs szobra




1506-ban bizonyos Felice de Fredit, akinek itt volt a szőlőbirtoka, munkásai figyelmeztették, hogy a földkéreg alatt nagy űr nyílt meg, sőt az egyik földműves bele is esett. Ekkor fedezték fel ismét a betemetett egykori palotát. De Fredi értesítette a római hatóságokat is. Segítségükkel, valamint a helyi művészek - közöttük Michelangelo - közbenjárásával feltárták a romokat. Itt találták meg a híres Laokoón-szoborcsoportot, amely ma a Vatikáni Múzeumban látható. A szép, színes dekoratív falfestmények is megragadták a művészek képzeletét és mivel úgy vélték, hogy barlangban, grottában találták eme fura figurákat, rajzokat, groteszkeknek (olaszul grottesche) nevezték. A következő évszázadok során a Domus Aurea romjait módszeresen feltárták. A nagyközönség előtt a 21. század elején nyíltak meg kapui.

A Domus Aurea egyik falfestménye




Mennyezeti freskó




A nyolcszögű szoba




A római Colosseum most azon a helyen áll, ahol Nero hatalmas tava volt




Traianus császár közfürdője




A Domus Aurea



 
 
0 komment , kategória:  Épületek, Tájak, Városok  
A Hans-sziget
  2017-08-13 21:03:24, vasárnap
 
  A Hans-sziget egy apró lakatlan sziget a Jeges-tengeren. Mindössze 1,3 négyzetkilométeres, vagyis még akkora sincs, mint Budapest legkisebb kerülete, a 2,09 négyzetkilométeres VII. kerület. A Hans-sziget Hans Hendrikről, a XIX. században élt, Grönlandról származó sarkvidéki utazóról és fordítóról kapta nevét. Mivel Grönland és Kanada északi területeire a XIX. századot megelőzően nem indult expedíció, az apró földterület egészen eddig az időszakig ismeretlen volt. A földrészt valamikor 1871-73 között nevezhették el, Charles Francis Hall harmadik északi-sarki felfedezőútja során.

Sziget ennél egyszerűbb már nem is nagyon lehetne, egy darab kopár sziklatömb mered csak ki a vízből, pár fóka, ha arra vetődik néha. Semmilyen különösebb gyakorlati jelentősége nincs, hogy melyik országhoz tartozik, vagy hogy egyáltalán létezik-e. A szigetet az emeli ki mégis a békés jelentéktelenségéből, hogy éppen két ország tengeri határán fekszik: Dánia és Kanada évtizedek óta harcol a tenyérnyi lakatlan területért.




Kanadát a Nares-szoros választja el Grönlandtól, amely Dániához tartozó autonóm tartomány, belső önállósággal, de dán külpolitikával. A két ország között 1973-ban húzták meg a mindkét fél által jóváhagyott határvonalat, de egy bő kilométeres szakasz ebből kimaradt, mert már akkor se tudtak megállapodni róla. Azóta a Hans-szigetre hol az egyik, hol a másik ország képviselői vonulnak ki a másik tiltakozása közepette.




Pedig 1933-ban a Nemzetek Szövetsége - az ENSZ elődszervezete - egyszer már eldöntötte, hogy a sziget Dániához tartozik, de a szervezet megszűnése miatt ennek nem nagyon van már jelentősége. Sokáig maguk az országok is megfeledkeztek róla, mert a világháború, a hidegháború és más, némileg nagyobb jelentőségű viták foglalták le éppen a világot.




A területi huzavona 1984-ben lángolt fel újra, amikor Dánia grönlandi ügyekért felelős minisztere látogatott a Hans-szigetre. 1988-ban zászlót is állítottak a szigeten, és otthagytak egy üzenetet, amely üdvözli a dán szigetre érkezőket. Az üzenet mellett elhelyeztek egy üveg pálinkát is, akkor még nem sejtve, hogy milyen nemes államközi hagyományt teremtenek a gesztussal.




Legközelebb az okozott nagyobb diplomáciai feszültséget, amikor 2004-ben az akkori kanadai ellenzék a védelmi büdzsé növelését sürgette, és a Hans-szigetet hozták fel indokként. 2005-ben aztán kanadai katonák szálltak partra a szigeten, és kitűzték a kanadai zászlót, illetve egy üveg whiskyvel is kedveskedtek az esküdt ellenségnek - és persze az "Isten hozta Kanadában" üdvözlő felirat se maradhatott el. Egy héttel rá maga a kanadai védelmi miniszter is a szigetre látogatott. Dánia erre hivatalos panaszt nyújtott be a kanadai kormánynak, mondván, hogy nem örülnek, hogy egy kanadai miniszter bejelentés nélkül érkezett Dániába.

Azóta a két ország folyamatosan fogadkozik, hogy csak rendezik már valamilyen épkézláb módon a képtelen helyzetet, de erre a mai napig nem került még sor.

Bár a dánok egyszer elindítottak egy hadihajót is a területre, a vita valójában sose állt közel ahhoz, hogy erőszakba torkolljon, pláne, hogy mindkét ország NATO-tagállam.
 
 
0 komment , kategória:  Épületek, Tájak, Városok  
Selkirk rex (göndör szőrű) macska
  2017-08-13 21:01:21, vasárnap
 
  A selkirk rex egyike a legújabb természetes macskafajtáknak, amely egy, Montana államban talált Miss DePesto of Noface nevű házimacska hölgytől eredeztethető. A többi rexfajtával ellentétben a selkirknél a göndör szőrt domináns gén okozza. A selkirk rexek bundája lehet rövid vagy hosszú, gondozásuk is szerint kell, hogy történjen. A fésülést azonban nem szabad túlzásba vinni, különben kifésüljük a "dauert" a macskából!




Az első Selkirk Rex 1987 júliusában látta meg a napvilágot az Egyesült Államokban, a Montana állambeli Sheridan városában. A házimacskaalomban volt egy kék-krém és fehér, furcsa szőrzetű nőstény kiscica is. Az állat egy montanai perzsatenyésztőhöz, Jeri Newmanhez került. Tizennégy hónaposán Jeri pároztatta őt fekete perzsa kandúrjával. Az egyesülésből hat kiscica született 1988. július 4-én, ebből háromnak göndör szőre volt. így tehát kiderült, hogy a szőrzet kialakulásáért felelős gén domináns öröklött.




Mivel a Selkirk Rex göndör szőréért felelős gén domináns öröklött, előfordulhat, hogy két Selkirk Rex pároztatásából a göndör szőrű cicák mellett egy vagy több normál szőrű kölyök születik.




A Selkirk Rex név Jeri Newmantől származik - ,,Selkirk" mostohaapjának keresztneve volt, és családja iránti tiszteletből nevezte el így a fajtát. így tehát a Selkirk Rex, más Rex fajtákkal ellentétben nem egy régió után kapta fajtanevét.




A Selkirk Rex először az 1990 januárjában, Salt Laké Cityben megrendezett C. F. A.-kiállításon jelent meg. 1992 februárjában az amerikai C. F. A. bejegyezte, de a hivatalos elismerést csak 2000. május 1-jén kapta meg. Eközben a Selkirk Rex viszonylag népszerű, de még mindig fejlesztés alatt álló fajtává nőtte ki magát.




A fajta viszonylag nagy népszerűségnek örvend Amerikában, de Európában már kevésbé ismert a macskaszerető közönség körében.







 
 
0 komment , kategória:  Állat világ:  
Balto a hős szánhúzókutya.
  2017-08-13 20:57:18, vasárnap
 
  A történet az alaszkai Nome-ban kezdődik. 1925. januárjában diftériajárvány söpört végig a településen, gyermekek százait döntött ágynak. A torokgyík néven is ismert betegség súlyosan fertőző, s a kötelező oltás bevezetése előtt gyakran halálos kimenettel járt. Nome hamar kifogyott az egyetlen hatásos szérumból, így a közösség tömeges járványnak nézett elébe.

Balto




A téli évszakban a településre vezető utak járhatatlanok voltak akkoriban, a tenger befagyott, s a hóviharok miatt repülőgépek sem szállhattak fel. Az időjárás lehetetlenné tette a közlekedést, így lakói magukra maradtak, elvágva minden külső segítségtől. Az orvos, Dr. Welsh utolsó reményként kutyaszánon várta a szükséges mennyiségű szérum megérkezését.

Leonhard Seppala és a kutyái




A híres Iditarod útvonal azonban rettentően veszélyes és hosszú, ám a Nenana-ból Nome-ba tartó 1085 km-es távot a kutyászános csapatok a megszokott 30 nap helyett mindössze 5 és fél nap alatt teljesítették. A "Szérumfutás" nevet viselő embert és kutyát próbáló esemény résztvevői az idő szorításában erejüket megfeszítve hajtották a kutyákat, hiszen százak élete múlott azon, mikorra érnek oda a szérummal.

Balto és gazdája Gunnar Kaasen




A felbecsülhetetlen értékű csomagot kutyaszánról kutyaszánra adták, ahogy a mérföldek peregtek. Az utazás legveszélyesebb szakaszát a híres Leonhard Seppala tette meg hihetetlen szánhúzókutya-falkájával, élükön a rettenthetetlen Togoval.

Nome város




Seppala életét kockáztatva túljutott a nehézségeken, s átadta munkatársának Gunnar Kaasen-nek a szérumot az út utolsó szakaszára.

Balto és gazdája




Kaasen csapatát Balto, a szibériai husky vezette. A fiatal és tapasztalatlan szánhúzó kutya még kevés alkalommal tehette próbára tudását és bátorságát a veszélyes körülmények között. Ám teljesítménye minden várakozást felülmúlt. Az éjszaka sötétjében és hófehér nappali tájon át, fagyban és félelmetes hóviharokon át végül célba értek.

Balto és társai Nome-ban röviddel megérkezésük után




Kassen a -50C°-ban teljesen átfagyott és az út vége felé lebénult. Minden reménye odaveszett a beteg gyerekek megmentésére. Ám Balto emlékezett az útra és önállóan visszavezette társai Nome-ba, február 2-án érkeztek meg. Kitartásának köszönhetően megállították a járvány tömeges elterjedését. Nevüket azóta is dicsfény övezi, milliók magasztalták őket, még Calvin Coolidge elnök is.

Balto szobra (Central Park, New York)






Balto ünnepelt hősként élte életét, 1933-ban 11 éves korában hajtotta örök álomra fejét. Teste ma a Clevelend Museum of Natural History tárlatában tekinthető meg. A bátor hős tiszteletére a New York-i Central Park-ban szobrot is emeltek, melyet 1925. december 17-én lepleztek le. Tábláján ez áll:




"A szánhúzókutyák hajthatatlan lelkének emlékére, akik 1925. telén 600 mérföldön át szállították a szérumot Nenana-ból a világtól elzárt Nome-ba, dacolva a kemény jéggel, a csalóka víztükrökkel és a sarki hóviharokkal.

Állhatatosság - Hűség - Intelligencia"




Balto kitömött teste (Cleveland Museum of Natural History)




Balto emlékmű, Palmer város, Alaszka.



 
 
0 komment , kategória:  Állat világ:  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 144 db bejegyzés
e év: 1715 db bejegyzés
Összes: 36972 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6497
  • e Hét: 108396
  • e Hónap: 279567
  • e Év: 4680408
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.