Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
A föld felosztása
  2017-08-14 13:29:08, hétfő
 
  Friedrich Schiller

A FÖLD FELOSZTÁSA

"Vegyétek, legyen tiétek - kiáltott
Az embereknek Zeusz odafenn -,
Örök hűbérül adom a világot;
Osztozzatok testvérien."

Fut részéért, kinek ép keze-lába.
Nyüzsgött szorgosan ifjú és öreg.
Földmíves a föld gyümölcsét kívánta,
A vadászé lett a berek.

Kufárnak az kell, mit raktárba zárhat,
Az apát meg a jó bort szerzi meg.
A király hidat s utakat lezárat
És szól:"Az enyém a tized."

Régen túl voltak már az osztozáson;
S jön a költő - ki tudja, merre járt.
Jaj, nem volt semmi szabad a világon,
És már minden gazdát talált.

"Jaj nekem! hát csak engem feledtél el,
Leghűbb gyermeked, irgalmatlanul?"
Így kiáltott keservesen szegény fel,
S Zeusz trónja elé borul.

"Ha az álmok országában bolyongtál -
Szólt az isten -, énvelem ne perelj!
Míg a földön osztoztak, merre voltál?"
S a költő:"Nálad! - így felel. -

Tekintetem rátapadt szent színedre,
Eged összhangját szívta fel fülem.
Bocsásd meg, hogy a földet elfeledte
Fényedtől ittas szellemem!"

"Mit tegyek? Földem - szólt Zeusz - kimértem:
Másé már erdő, piac, dús határ.
De ha velem akarsz élni az égben:
Ahányszor csak jössz, mindig nyitva vár."

(ford.: Rónay György)
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Von Schiller versei  
Tűzből mentett hegedű
  2017-08-14 12:32:35, hétfő
 
  Zelk Zoltán:

Tűzből mentett hegedű

Tűzből kimentett hegedűddel
mihez kezdesz, szegény cigány?
csiholsz-e még nótát belőle,
vagy vájogot vetsz ezután?

Kezedben régi kincsed roncsa,
a fája üszkös, húrja lóg,
de próbáld csak, tán fölzeng rajta,
a keserűt, a ríkatót.

Madzaggal körbe-toldva húrja?
akkor is! hátha szólna még:
ha mást nem, azt a percet sírja,
mikor a rongyos putri ég,

mikor veszett csiviteléssel
a tébolyodott fecskepár
pucér fiókáit hogy mentse,
a lángoló ereszre száll,

mikor ebeddel vonítottad
a pusztulást, hogy az egen
együtt csikarjon cigánysorsod
s az ősi csikasz-félelem!

Ezt húzd, ha mást nem, ezt a percet,
aztán aludj, amíg az éh
aludni hágy, míg jő a vénség,
a térdig sár, a trágyalé

s a vályoggödörben merenghetsz:
hogyan cifráztad egykoron...
s hull rád az emlék, mint a pernye
s beszállja szíved a korom...
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei  
Zene, margaréta
  2017-08-14 12:19:41, hétfő
 
  Tornai József

ZENE, MARGARÉTA

Megismered a gyermekkort, a végsőt,
az aggodalmakat anyád szavából;
a munkát és a könyvek szárnyát később
s amit sugall egy hullócsillag-zápor.

A sorsot, istent, zenét, margarétát;
hazád, amelynek irgalom a földje,
és az időt, a süketet és bénát
s a titkot, ahogy titok mindörökre.

Barátaid és minden ellenséget,
s a szerelmet, amelyért fizetsz százszor,
s mint aki villám-csattanásra ébred,
kísértet-arccal kimész a világból.
 
 
0 komment , kategória:  Tornai József versei  
Szívem börtönudvar
  2017-08-14 12:05:04, hétfő
 
  Marcos Ana

Szívem börtönudvar

María Teresa Leónnak

A föld nem gömb alakú,
a föld körbezárt udvar
ón-éggel és rabnak
mindig egyféle úttal.

Azt álmodtam: a világ
kerek tér, ég azúrja
fénnyel és városokkal,
mezőkkel, hol a búza
együtt érik a vággyal,
folyó és hegy, és zúgva
áradó óceán, hol
szívek és hajók úsznak.
Csakhogy a világ udvar.
(Börtönudvara rabnak
mindig egyféle úttal.)

Néha ablakomon át
szemem a fényt szomjúzza,
az életét, mit láttam
éjjel álmomba hullva.
Es így szólok: ,,A világ
más is, mint börtönudvar,
nemcsak e szörnyű gödör,
hol élve lettem hulla."

És hallom a domboldalt,
dalát a nyárfa súgja,
folyó kék fecsegése
ér vérpadomhoz újra.

,,Ez az élet" - üzenik
az illatok, a furcsa
neszek, a füttyös pintyek,
a nap kelyhéből új dal
csordul ki, nevetéssel
üdvözöl egy fiúcska...
Ébren álmodom újra.
(Cellámból a mezőre
nem visz, csak álmom útja.)

Hajnal ébreszt, és minden,
mi nem álom - csak udvar,
börtönudvara rabnak
mindig egyféle úttal.

Több mint egy százada már
vagyok falak közt hulla,
és nincs számomra világ,
fák se dalolnak új dalt,
szerelem se gyújt vágyat
a vérben és a húsban -
sebzett kezeket látok,
ajtót zárral és kulccsal!

mi nem álom - csak udvar.
(Börtönudvar az égbolt,
széttépett, szürke udvar,
villámhárítók sebzik,
nyesi a fal, a durva.)

Szabad éveim felé
már álmomnak sincs útja.
Már minden, minden, minden,
álmom is - börtönudvar.

Kőlapjain jár körbe
szívem, a kínok-dúlta,
szívem, a mezítelen,
szívem, halálra sújtva
szívem, mi épp olyan már.
mint ez a szürke udvar.

(Börtönudvar, a rabnak
mindig egyféle úttal.)

Simor András
 
 
0 komment , kategória:  Marcos Ana versei  
Jó lenne így...
  2017-08-14 11:52:36, hétfő
 
  Katona József

Jó lenne

néha elfog valami borzongás
valami ősi szomorúság
valami vágy
az ismeretlen után
amikor fáj az élet
összehúzza magát a lélek
nem ízlik a kedvenc étel
néha jó lenne
kifutni a világból
vagy csak önmagamból
megkeresni magamat
másik dimenziókban
vagy a csillagokban
ősködök porában
vagy csak megállnék a
Tejút sarkában
várva mikor vezet arra
az utad
talán a mosolyod
az ölelésed a csókod
megváltana
 
 
0 komment , kategória:  Katona József versei  
Tündérország
  2017-08-14 11:48:44, hétfő
 
  Katona József

Tündérország

hűs vizű csermely csobog,
ahogy a szíved dobog,
amott hósipkás hegyek,
alant fenyőrengeteg.
ezredévet látott fák
között vad szél muzsikál.
játszik édes-bús zenét,
sírt-nevetett énekét
magyaroknak - állítva
rég letűnt századoknak
emléket - holt hősöknek,
kik mindig kopját törtek,
kik nem sajnálták a vért,
életüket a honért.
végleheletük e szél.
lelkük, kihullott vérük,
s elporladt testük génje
megtermékenyítette
kincses Tündérországnak,
Tétény-Gyula honának
földjét. s a csermely csobog,
ahogy a szíved dobog.
nézd röptét a madárnak
- vad bérc az ő hazája -
hirdeti világvégig
és még kerek egy napig:
Erdély felett mindig száll
a Magyar Turulmadár.
 
 
0 komment , kategória:  Katona József versei  
Kétely
  2017-08-14 11:17:44, hétfő
 
  Székely János

Kétely

Van értelme a képtelen malomnak,
Mely körülöttünk kattog konokul?
Van értelme a fának és a lombnak,
Hogy újra s újra virágba borul?

Van értelme az eleven csírának,
Mely átvonul a nemzedékeken?
S hogy értelemmel próbáljuk lemérni
Az esztelent - van abban értelem?

Van értelme loholni, futni annak,
Kit körbe hajszol egy komisz varázs?
Van értelme leírni azt a verset,
Melyet nem olvas soha senki más?
 
 
0 komment , kategória:  Székely János versei  
A kedves távolléte
  2017-08-14 11:15:10, hétfő
 
  Székely János

A kedves távolléte

Hallottad te is ezt a csendet,
Fülelted ezt az éjszakát.
Szívtad te is üres lakásunk
Kihűlt, idegen illatát.

Félted te is a puszta Semmit,
Amely a társtalanra les.
Róttad te is sötét szobáink,
Mint aki valakit keres.

Jaj, kedvesem, így tengek én is,
És félelem és gond kísért.
Nézek, és nem tudom, hogy merre
Járok, és nem tudom, miért.

Megállok néha szótlanul,
És fennen szólongatlak máskor,
Mert te vagy jelen mindenütt,
És mindenünnen te hiányzol.

Téged ragad meg itt a vágy,
És téged űz odébb a kétség.
Itt vagy, jelen vagy, kedvesem,
Csak elfed ez a rút sötétség.

De hogyha lehunyom szemem,
Fény gyúl, és felragyog a nappal -
S itthon vagy: éppen érkezel,
Vagy öltözöl, vagy vetkezel
Örökszép női mozdulattal.
 
 
0 komment , kategória:  Székely János versei  
Tudom én, kedves…
  2017-08-14 11:10:52, hétfő
 
  Székely János

Tudom én, kedves...

Tudom én, kedves, hogy sosem leszel
Törvényben sem és bűnben sem a társam.
Tudom, hogy nincs, és már nem is lehet
Jogom, hogy magam életedbe ártsam.

Tudom én, kedves, hogy virágaid
Énnekem már csak bánatot teremnek.
És mégis boldog és hálás vagyok
Azért, hogy vagy, és azért, hogy szeretlek.

Fellombozol, mint csonka fát a komló.
A legnagyobb rossz és a legnagyobb jó
Vagy énnekem a földön és égen.

Láng vagy, mely perzselt, míg köröttem lengett,
De távolabbról éltet és melenget:
Elvesztett társam, megnyert kedvesem.

 
 
0 komment , kategória:  Székely János versei  
Csak téged…
  2017-08-14 11:08:01, hétfő
 
  Székely János

Csak téged...

"Csak téged" - írtam, és - "mindig veled".
Veled vitázom és téged kívánlak
Most is, hogy sírva gyűröm itt az ágyat,
S hunyt testemen örvénylő testedet

Idézgetem - csak érted és veled
Vagyok hatalmas és örömre képes.
Ó, hát ne vond el éhesedtől, édes,
Pótolhatatlan édességedet.

Hazudhatnám, hogy mind enyémek ők,
A mélyölű, kis, kecskemellű nők,
S én mégis-mégis téged ünnepellek...

De szükségből erényt faragni kár.
A tiszta tény, a sivatag-sivár
Igazság az, hogy senkinek se kellek.
 
 
0 komment , kategória:  Székely János versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 273 db bejegyzés
e év: 2300 db bejegyzés
Összes: 8702 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 959
  • e Hét: 4396
  • e Hónap: 56103
  • e Év: 784511
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.